Somogyi Néplap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-22 / 249. szám
Csillagosok, katonák... Az OK(b)P magyar csoportja „Március 25előtt. Lenin magyar hadifoglyok csoportjával beszélget az OK(b)P magyar csoportjának létrehozásáról és a csoport által »Szo- cialnaja Revoljucia« címmel kiadandó lapról.« — Ezt Lenin összes művei második kiadásának a 36. kötetében, az életrajzi adatok között, az 1918. évi események felsorolásánál olvashatjuk. Az említett, a magyar kommunista mozgalom számára döntő fontosságú, történelmi jelentőségű találkozó és megbeszélés minden valószínűség szerint 1918. március 20-a táján történt. Az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt magyar csoportja — amelynek létrehozásáról Leninnel a magyar internacionalisták vezetői beszélgettek — ugyanis 1918. március 24-én megalakult. A csoport elnökének Kun Bélát, titkárának pedig Pór Ernőt választották. A csoport ismertebb tagjai Szamuely Tibor, Rudnyászky Endre, Ivá- nyl János, Jancsik Ferenc és Karikás Frigyes voltak. A Moszkvában megalapított »magyar csoport elfogadta az OK(b)P elméleti, gyakorlati platformját, célul tűzte ki a kommunizmus eszméinek terjesztését és a reformizmus elleni harcot«. A volt hadifogoly magyar kommunisták két szorosan összefüggő feladat megoldását tűzték maguk elé: 1. Elősegíteni a forradalmi munkásmozgalom fejlődését Magyarországon. 2. Tőlük telhetőén kivenni részüket a szovjet népnek a külső és belső ellenség ellen vívott harcából. A magyar kommunisták Î918. március 25-én levélben jelentették be csoportjuk megalakulását az OK(b)P Központi Bizottságának. A levélben egyebek között Jelentették, hogy »A csoport — a központi bizottság segítségével — hetenként kétszer megjelenő politikai és tudományos újságot ad ki »Szociális Forradalom« címmel. A lap célja a kommunista eszmék terjesztése a hadifoglyok 1 között Oroszországban, és a proletárok és parasztok között Magyarországon — a szociális forradalmat segítő fegyveres felkelés érdekében.« A levélben még szerepelt az is, hogy ezt a lapot illegális úton eljuttatják haza Magyar- országra, továbbá a csoport agitátorképző tanfolyamokat szervez. Az agitátorok feladata az lesz, hogy hazatérésük után kommunista szervezetek létrehozását készítsék elő, továbbá kapcsolatokat teremtsenek a szociáldemokraták balszárnyával. A »Szocialista Forradalom« élére háromtagú — Kun Béla, Rudnyánszky Endre, Szamuely Tibor — szerkesztő bizottság került. A lap első száma 1918. április 3-án jelent meg. Ettől kezdve 1918. november 6-ig hetenként kétszer, majd a továbbiakban 1919. február 19-ig hetenként egyszer adták ki. A lap első számának szerkesztőségi cikke világosan, félreérthetetlenül határozta meg a magyar kommunista csoport céljait. ^ A nevezetes, a magyar forradalmi munkásmozgalom, a magyar kommunista párt megalapításának az előkészítése számára alapvető jelentőségű elvi állásfoglalást tömören így foglalhatjuk össze: Küzdelem a forradalomért, a tőkés társadalmi rendszer elpusztításáért. A szerkesztőségi cikk kifejti, hogy a magyar kommunisták szilárdan az osztályharc alapján állnak, s vállalják a »hamisítatlan forradalmi marxizmust«. Tehát: »Ennek a tudománynak, a proletariátus osztályharca tudományos kifejezésének népszerű formában való terjesztése — úgy, hogy mindenki megértse — egyik fő célja az újságnak.« A »Szociális Forradalom« hasábjain meghirdetett elméleti és módszerbeli forradalmi állásfoglalást a magyar kommunisták csoportja az OK(b)P Központi Bizottságához munkaprogramként juttatta el. A munkaprogram kidolgozásakor J. M. Szverdlov- val tanácskoztak. Az OK(b)P Magyar Csoportja roppant nagy munkát végzett a végett, hogy a lenini tanítások, a szocialista forradalom eszméi ismertekké váljanak, elterjedjenek a magyar hadifoglyok körében. E nagy szabású és jól szervezett mun ka eredményét bizonyítja, hogy 1918 őszéig az európai Oroszországban, minden jelentős városban, ahol nagyobb számban éltek hadifoglyok, megalakult a magyar kommunisták helyi csoportja. Így például magyar kommunista csoportot alapítottak Asztvahany- ban, Kurszkban. Őreiben, Permben. Szamarában, Szara- tovban, Szimbirszkben, Tam- bovban, Voronyezsben, Rja- zanyban, Szerpuhovban. Cari- cinben, Tverben, Kazanyban és még más városokban is. Ezek a csoportok több száz magyar kommunistát fogtak össze. Szibériában is, Turkesz- tánban is alakultak kommunista csoportok, amelyek több ezer magyar forradalmárt tömörítettek soraikba. HATVAN ÉV — HATVAN KÉP A Szovjetunió története képekben A magyar kommunista csoportok nagy figyelmet fordítottak a hadifoglyok eszmei felvilágosítására. A moszkvai központi lap, a »Szociális Forradalom« mellett SzovjetOroszország területén több városban is kiadtak magyar újságokat. 1917 és 1921 között összesen 50 magyar forradalmi újság jelent meg SzovjetOro6zországban. Ezek a lapok nagyon sokat tettek a magyar hadifoglyok mozgósításáért, cikkeiknek, írásaiknak nagy szerepük volt abban, hogy a magyarok közül mintegy százezren fogtak fegyvert a szovjet hatalomért. Az OK(b)P Magyar Csoportja kiadta a Kommunista Kiáltványt. Magyarul jelentették meg Lenin és más bolsevik vezetők munkáit. Jelentős volt Kun Béla »Mit akarnak a kommunisták?« című írásának a kiadása és terjesztése. Kun Béla ebben a munkájában népszerű formában a magyar proletariátus előtt álló tennivalókkal összefüggésben fejtette ki a lenini eszméket. 1918 folyamán Moszkvában a magyar csoport iskolát szer- vezett, amelyen több mint száz agitátort képeztek ki. Az agitátorok azután sikeres fel- világosító munkát végeztek a hadifoglyok, az internacionalista vöröskatonák, valamint az Ukrajnában állomásozó osztrák—magyar megszálló :sapatok körében. A szervezett, átgondolt és széles körű felvilágosító munka eredményeként a magyar hadifoglyok mindjobban megértették az oroszországi szocialista forradalom eseményeit, jelentőségét, tanulságait. 1918 áprilisában és májusában megalapították az OK(b)P más külföldi — német, román, jugoszláv, csehszlovák sbt — csoportjait is. E csoportok tevékenységének az összehangolása és irányítása végett 1918 májusában az OK(b)P Köz- ! ponti Bizottsága mellett Moszkvában létrehozták a Külföldi Csoportok Központi Föderációját. A föderáció elnökévé Kun Bélát választották, ami kétségtelenül a magyar kommunista csoport tekintélyének, munkájának az elismerése volt. A föderáció megalapítását a III. Jnterna- cionálé létesítése felé tett lépésnek tekinthetjük. A bolsevik párt és Lenin roppant fontosnak tartotta az internacionalisták, a külföldi kommunisták körében végzett munkát. Lenin több alkalommal is fogadta az internacionalisták vezetőit — köztük Kun Bélát Szamuely Tibort —, s ezekén a találkozásokon, ahogy maga Lenin írt róla, »a kommunizmusról és a kommunista forradalomról« cseréltek eszmét. Sokat törődött az internacionalisták ügyeivel J. M. Szverdlov, az Összoroszországi Végrehajtó Bizottság elnöke, az OK(b)P titkára. Nagy munkát végeztek a volt hadifoglyok körében a bolsevik párt kiemelkedő vezetői, mint Sz. M. Kirov Asztrahanyban, V. V. Kujbisev a Volga mentén, P. P. Posztisev és Frunze a keleti fronton és Turkesztán- ban, J. J. Bograd Szibériában. Az OKíb)P VIII. kongresz- szusán, a párt központi bizottságának beszámolójában, Lenin sokra értékelte a külföldi kommunista csoportok munkáját, jelentőségét, s a következőket jelentette ki: »Meg kell mondanom, hogy ezekből kirajzolódik az igazi alapja annak, amit a III. In- ternacionálé érdekében tettünk ... Propagandát és agitá- ciót folytattunk az Oroszországban tartózkodó külföldiek között, és egész sor külföldi csoportot szerveztünk. Ezeknek a csoportoknak elég jelentős számú tagját teljes egészében beavattuk a fő politikai tervekbe, és az általános politikai feladatokba olyan értelemben, hogy megismertettük velük a vezérvonalakat. Azokból a hadseregekből, amelyeket az imperialisták kizárólag saját érdekükben létesítettek, több százezer hadifogoly ment vissza Magyarországra, Németországba. Ausztriába, és munkájuk eredményeképpen a bolsevizmus bacilusai teljesen elárasztották ezeket az országokat.« Tímár Ede (Folytatjuk.) Délután a bükki mezőn A bükki mezőre még idelátszanak Kaposvár toronyházai. A kaposmérői tsz vető- brigádjának tagjai ezt észre sem vették. »Tényleg, az ott Kaposvár« — mondta egyikük, de .miközben felpillantott, a keze már az egyik fogaskereket állította. — Jöjjön át a tábla másik oldalára, ott beszélgethetünk, amíg újra töltik a mag tartályt! — Nagyon sietnek ... — Hát persze. Nem akarjuk lekésni a Népstadionba induló buszt. Az elnök azt mondta, ha addig elvégzünk, jutalomképpen fölvisz bennünket a Bolívia elleni válogatott meccsre. Még majdnem 300 hektár vissza van! No, ugorjon föl. »A célprémium« osztatlan sikert aratott. A zetorok valósággal száguldottak, a vető- gépek nyomán »spriccelt« a porhanyós főid. A »faros« föl alá szaladgált a gép hídjáa, miközben én görcsösen kapaszkodtam a korlátba. — Ugye a tábla széléről könnyeobnek látszik? Pedig most még jó. Képzelje el a reggeli fagyban, vagy egy-egy homokos táblán, mikor az embernek szeme, szája tele van földdel... A túlsó oldalon mind a tízen összejöttek néhány percre afféle rögtönzött brigádgyűlésre. Horváth József, Matus Antal, Sütő András, Bogdán János meg a többiek. — Nem megy-e ez a gyorsaság a minőség rovására? — Semmiképpen — erősítették többen is. — Ha nagyobb a sebesség, a magot adagoló kerék is gyorsabban forog, a végeredmény tehát ugyanaz. A különbség, hogy így időit nyerünk. — Az idei búzatermés — igaz csak egy-két mázsával — elmaradt a tervezettől. Része volt ebben a vetóbrigádnak? — A vetés minőségével nem volt baj, A torzsagomba-fer- tőzésről legalább annyira nem tehetünk, mint arról, hogy sok helyen búza után került a búza. — Igaz, hogy a vetéssel nem volt baj — vette át a szót Regdon Antal ágazatvezető —, a múlt év mégis szolgált tanulsággal: a túl líorai vetés legalább annyi kárt okozhat, mint a késedelmes. A KITE szakembereinek tanácsára az idén minden eddiginél később, október 3-án kezdtük a munkát. Akkor lenne igazán jó, ha most mégis sikerülne minden eddiginél előbb befejezni. En bízom a brigádban. — Meg is nyerjük ezt a »meccset« — toldotta meg az ágazatvezető szavait az egyik lelkes szurkoló. Ebben maradtak, közben ugyanis megteltek a tartályok, indulni kellett. Visszafelé Passa Pál hívott maga mellé. — Az állattenyésztő-telepen vagyok takarmányos, ilyenkor ősszel mégis évek óta a vetésnél dolgozom. Szeretem ezt a munkát... A tábla domboldalra hajló szélén a gép gyakran írt le vargabetűt, hogy egyetlen sor se maradjon vetetlen. A hullámvasúton ülők ilyenkor kezdenek sikítozni ... — Este meddig mennek? — Amíg látunk. Hét óra felé már sűrű a köd, olyankor abbahagyjuk. Néhány perccel később Passa Pál belemarkolt a búzába, és a traktorra dobta. A szokásos jelre a gép megállt. A három öreg masina gyorsan eltűnt a dombtető hajlata mögött. Indulóban még egyszer látni akartam a távoli várost, de hiába kutattam a látóhatárt. Az alkonyt pára már megtöltötte a Kapos völgyét. • Bíró Ferenc Konzílium az erdőben Hitszegő rablótámadás. A békés élet. a gazdasági fejlődés rohamos tempóját megtörte a második világháború! 1939. szeptember elsején a hitleri Németország lerohanta Lengyelországot, két évvel később hitszegő módon rátámadt a Szovjetunióra. ' Száz év egy kézben Díszszemléről a frontra. A Vörös téri díszszemle akkor se maradt el, amikor a front alig több mint 20 kilométernyire — Himki falu határában — húzódott Moszkvától. Az egységek a díszszemléről egyenesen a frontra meneteltek. CSALÓKA az októberi napsugár. Kékebb az ég, vakítóbb a nap így ősz táján, mintha a nyár derekán lennénk. Am, aki hosszabb időt eltölt a szabadban, az érzi: csak fénye van, ereje nincs ennek a napnak. A természet szerelmesei ilyenkor gyakrabban keresik fel az erdőket, s nem csoda: az ezer színárnyalatban pompázó, napról napra változó lombok festői látványt nyújtanak. 1 Az erdő azonban elsősorban munkahely, ahol korszerű ipari tevékenység folyik. Ma már éppoly elképzelhetetlen a favágás kézifűrésszel,' mint a kaszás aratás. S ahogy megszokottá vált a motoros fűrész, éppúgy mindennapos lett a nagy teljesítményű erdei erőgépek, rekodók nasz- nálata is. Egy dolog azonban mindmáig változatlan maradt: 100—120 év is beletelik, amíg egy csemetéből dönthető faóriás lesz. Különös kanzüiumra, azaz »választékolási bemutatóra« hívta meg a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság öt erdészetét a szentbalázsi kerületbe. Egy sajátságos szakmai tevékenység, a »hossztolás«, illetve »választékolás« — hétköznapi nyelven a kivágott fa feldarabolásának bejelölése — bemutatására gyűltek ösz- szc a szakemberek. Látszólag egyszerű feladat ez, ám épp a harmadszor megszervezett találkozó igazolta, korántsem egyeznek mindig a vélemények a kivágott fa további sorsát illetően. Miért olyan fontos ez a tevékenység? — Tekintve, hogy a fa olyan termék, amely átlag száz- százhúsz évig növekedik, nagy felelősség hárul arra a szakemberre, aki további sorsáról dönt — magyarázza a helyszínen Vízvári István, a megyei erdőgazdaság fahasználati osztályának helyettes vezetője. — A fákat ugyanis olyan helyeken kell elvágni, hogy a nyert darabok egyrészt megfeleljenek a minőségi követelményeknek, másrészt a piaci igények szerint értékesíthetők legyenek. Az elvágott fát nem lehet összeragasztani, s egy rossz választás miatt jelentős összegek mehetnek veszendőbe. A szabadtéri bemutatón a szakembereknek Miglierini Marco, a központ előadója ismertette a választás lényegét és gazdasági fontosságát — Itt mind olyan ember gyűlt össze, aki a gyakorlatban is ezt a munkát végzi. A tevékenység azonban a nagy mennyiség miatt olykor gépiessé válhat, így a mostani találkozó és szakmai vita az ismeretek összevetését, fel- frissítését célozza. Ami a döntés anyagi jelentőségét illeti, azt egy korábban elvégzett próbaméréssel tudjuk illusztrálni. A jól és a rosszul kijelölt feldarabolással, illetve az ebből következő további fel- használással a két próba fatörzs mindegyikén 500 forint bevételkülönbség adódott, a két fatörzsön tehát ezer forint Gondolja el, hány fa törzset vág ki évente az erdő- gazdaság! — Az erdészek tehát nem ismerik kellően a megfelelő irányelveket? — Általában ismerik, s a többség helyesen választ, amint ezt a mostani bemutató is érzékeltette. Árnyalatokban azonban van eltérés, ezt bizonyítja a döntések körül kerekedett szakmai vita is. Nagy átlagban 100—300 forint között van az az összeg, amely a korszerűbb, nagyobb figyelemmel végzett kijelöléssel és az ezt követő feldolgozással nyerhető. Néhány jellemző adat: a SEFAG egy évben 430 ezer köbméter vastag fát (öt centinél nagyobb átmérőjű) értékesít. A választékolás mintegy 2—3 millió forint többlet- bevételt jelenthet. Talán ennél is fontosabb azonban az, hogy Somogy kiemelt helyen áll az ország fakitermelésében. A bőszénfai gyáregység állítja elő például a ceruzáik »lapkáját«, ezeket a középen horonnyal ellátott, egymásba illő hosszú lapokat. Sok kicsi sokra megy: a Bőszéntán előállított 1500 köbméter lapkához 6000 köbméter jól kiválasztott hars kell. S itt lelhetünk rá a korábban említett döntések fontosságára. Nem mindegy, hogy az értékesebb darabokból egy-egy rosszfelmérés alapján esetleg tűzifa lesz. Pásztor László, a kereskedelmi osztály vezetője az orkánját mutatja. — Gondolná, hogy ez az olasz gyártmányú kabát is a somogyi erdőből származik ? Ennek az alapanyaga ugyanis cserfa, melyet innen exportálunk Olaszországba. Tőkés exportra évente 90 ezer köbmétert szállítunk. HATEZER köbméter jó minőségű farönköt szállítanak a budapesti Falemez Műveknek. A gyárnak a SEFAG a legnagyobb szállítója. S természetesen jelentős mennyiségű bányafát, tűzifát is értékesít a gazdaság. A bevételi terv az idén 581 millió forint. Hatalmas összeg, és bár ehhez képest a szakmai tanácskozás alapján nyerhető »néhány milliócska« elenyészőnek látszik, azért a korszerűbb szemlélet, a piaci és a feldolgozó viszonyok pontosabb ismerete, alkalmazása jelentősen közrejátszhat abban, hogy megyénk a következő években is első lehessen az országban; nemcsak a fa- kitermelés mennyiségét, hanem minőségét tekintve is. Bencsik Andra»
