Somogyi Néplap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-20 / 247. szám
NEM HAGYOM AZ IGAZAMAT Kapával támadt a férjére A tejzsír aktihegyei között 1975. december 18-án a berzencei Novogradecz Ferenc mozdonyvezető összetűzött a helybeli tejgyűjtő vezetőjével. A szóváltás oka: a vasutas — akinek öt tehene volt, és valamennyit fejte — kevésnek találta a tejkezelő által megállapított zsírszázalékot. A tejért járó pénzt ugyanis a zsírtartalom után fizetik.) 1977. szeptemberében Novogradecz Ferénc fölkereste szerkesztőségünket, elpanaszolva, hogy a tejügy még mindig tart, azóta sem tisztázódott, mennyi is a tej zsírszázaléka? A panaszos — Az egész úgy kezdődött — mondta —, hogy a tejkezelő, Vas István 49 forint 60 fillérrel kevesebbet számolt a havi tejért. Kértem tőle. >«Ja, majd, beírom, kifizetem« — mondta, de elfelejtette, először, másodszor. Végül, amikor legközelebb találkoztunk, a zsebéből kifizette. Ez nekem gyanús lett. Mint ahogy az is, hogy utána rögtön megmérte a tejet. 3,7 százalék jött ki, ezzel én nem voltam elégedett. Nem hagytam annyiban. Legközelebb azt a tejet, amelyet ő mért, elvittem a szomszédos Csurgóra, és lemérettem a csarnokban! Több jött ki. Kértem az állatte- nvésztési felügyelőséget, vizsgálják meg a tejet. Kijöttek, lemérték este-reggel. Ott volt a termelőszövetkezet háztáji agronómusa, a tanácstitkár, a járási és az országos állattenyésztési felügyelőség munkatársa. 3,4 zsírszázalékot mértek. Én ebbe sem tudtam belenyugodni. Mintát vettem, el vittem a tejet a megyei tanács mezőgazdasági osztályára, ahonnan a minőségvizsgálóba küldtek vele. Megvártam az eredményt. Kérem, 5.4 százalék jött ki. Ennek ellenére a tejkezelő változatlanul 3,7- ért fizetett nekem. Utoljára a minisztérium vizsgálta a tejet: 4,5-öt, 4,3-at mértek. De nekem — megnézheti a tejkezelőnél — 3,7- es zsír után fizetnek. Kérem, két éve még öt tehenem volt, most már csak három van. De ha nem tesznek igazságot, eladom azokat is. A népgazdaságnak haszna van az ilyen emberekből, mint mi is vagyunk, akik a munkánk mellett foglalkozunk állatokkal, — de így? Hogyan, minek? Igaza van vagy nincs? És vajon miért tart két évig egy ilyen egyszerű vizsgálat eredményének a megállapítása?! Először Berzencére utaztunk. A tejkezelő Vas István tejkezelőnek megrándult a keze, amikor megtudta, miről van szó. — Hát már soha nem lesz vége ennek az ügynek?! Kérem, én több mint harminc éve vagyok itt, a munkám ellen nem volt kifogás. Még a mostani, gyakori vizsgálatok sem találtak semmi rendelleneset abban, ahogyan a tejet mérem. Pedig volt itt bőven vizsgálat. — Novogradecz Ferenc miatt? — Hát ki miatt? Először a rendőrségen jelentett föl. Idejöttek és azt vizsgálták, nem sikkasztottam-e? Azután a NEB, a járási, a megyei állat- tenyésztési felügyelőség, a minisztérium, a tejipar és természetesen a termelőszövetkezet, hiszen övék a csarnok. — Most mennyi a panaszos zsírszázaléka ? — 3,7, 3,8. — Ez jó átlag? — Nagyon jó. — Akkor miért nem elégszik meg vele? — Mert több pénzt akar. De nekem hiába mondja, hogy ekkor meg akkor, ennyit meg annyit méretett — a napi kiugró eredményeket nem lehet figyelembe venni. Ennek ellenére neki többször mértem, mint a százötven többi gazdának. A szabály egyébként Somogyi Néplap az, hogy havontá kétszer mérünk, és az átlag alapján fizetünk. A tsz-elnök Kozma Géza, a termelőszövetkezet elnöke majdnem hasonlóan vélekedik mint a tejkezelő. Ugyanazt mondja el a vizsgálatokkal kapcsolatban, hangsúlyozva, hogy a jegyzőkönyvek, amelyeket egymástól függetlenül különböző hatóságok készítettek, lassan akta- hegyekké tornyosultak. Végül az egész paksamétát megkapta a minisztérium. — Én az elején még bírtam a vizsgálatokat, de amikor már ötödször, hatodszor kellett bizonygatnom a tejkezelő ártatlanságát, újabb és újabb vizsgálatokkal, kezdtem elveszíteni a türelmemet. Mert Novogradecz Ferenc mások nevében is panaszkodott. Aláírásokat gyűjtött a tejkezelő ellen. 'De amikor összehívtuk a gazdákat, hogy mondják el. kinek mi a panasza, kiderült, hogv senkinek semmi. Azzal vádolta Vas István. hogy olyan gazdáknak is fizet papíron. akik már eladták a tehenüket. a pénzt meg ő veszi fel. Egy naoig tartott, amíg a tanácsiakkal egyeztettük a marhaleveleket a pénztár- könyvvel, s kiderült, egy szó sem igaz az egészből. A panaszt tehát elutasították. Itt is. ott is. És hogyan vizsgálták? A megyei szakemberek Szentkirályi Antal, az állat- tenyésztési felügyelőség nagyatádi járási felügyelője 1977- ben kapcsolódott az ügybe. Két mérést tart jellemzőnek. — Az idén február elején a tejiparral közösen mértünk. 4.1-es átlag jött ki. A második dekádban 3,4 százalék. A többi mérés is rendkívül ingadozó zsírszázalékot mutatott. Érdekes: ha a panaszos tudta, hogy megyünk, magas volt a zsírtartalom, ha váratlanul mértünk, akkor alacsonyabb. — Hogyan viselkedett a panaszos a mérések során? — Többször is kétségbevonta szakértelmünket. Érdekes még, hogy ha a csarnokban mértünk, áz utolsók között érkezett, és követelte, hogy a zsebében hozott, kólásüvegnyi tej zsírtartalmát mérjük meg. — Mi a véleménye az 5,4-es eredményről? — Ilyen a magyar tarkánál nincs... Puska Lajos, a megyei állattenyésztési felügyelőség csoportvezetője is többször járt Berzencén. Ugyanazt erősítette meg, amit járási kollégáOktólber 24-én este Lenin úgy döntött, elhagyja azt az illegális lakást a viborgi városrészben, ahol Finnországból való hazatérése óta rejtőzött, és elmegy az események központjába, a forradalom akkori főhadiszállására, a Szmol- nljba. »A biztonság kedvéért — írja Eino Bah ja régi bolsevik — elhatároztuk, hogy kimaszkírozzuk. Amennyire lehetett, kicseréltük a ruháját, bekötöttük az arcát egy meglehetősen piszkos kendővel, mintha a foga fájna, és öreg sapkát tettünk a fejére.. így érkezett meg munkatársaihoz az a férfi, akiről ja, megtoldva az egész tejügyet egy érdekes adattal: — 1977. június 19-én este váratlanul mentünk ellenőrizni. Ott az istállóban, rögtön a fejes után lemértük a tejzsírt. 3,1 volt. Másnap reggel ugyanott a legnagyobb meglepetésünkre 4,5 százalékot mutatott a műszer. — Ez hogyan fordulhatott elő? — Nem tudom. — Másutt is tapasztaltak már ilyesmit? — Soha. — A vizsgálati eredményeket megküldték a panaszosnak? — Nem, mert ő is részt vett a vizsgálaton. Talán, ha minden alkalommal jegyzőkönyvet kan, nem megy egyik hatóságtól a másikhoz — gondolja az ember. De ki tudja? A minisztériumban Szendrényi Attila, a MÉM ellenőrzési osztályának főelőadója fejből sorolja a ber- zencei tej ügy fontosabb állomásait. Ugyanazt erősítve meg, amit a somogyi szakemberek. — Rendkívül változó tej- zsírszázalékot mértek. Ezekből semmiféle következtetést nem lehet levonni. A tejkezelő helyesen járt el, jó középeredményeket állapított meg. Az utolsó vizsgálat eredményét én közöltem Novográ- decz Ferenccel — körülbelül két hónapja. Látszólag meg is nyugodott, de azért megkérdezte az Országos Állattenyésztési Felügyelőség címét... Tanulság helyett — Hova fordulhat még a panaszos? — ezt kértezte majd mindegyik szakember. Joggal. Aligha létezik még olyan szerv, amelyik — ha egy kis köze van is tejhez, vagy bárminemű panaszhoz, ne vizsgálta volna. Mindenkinek joga van az igazságát keresni. Csakhogy ez a kétéves keresgélés egy kicsit több embert, időt vett igénybe, mint amennyit érdemelt volna. A panaszos ezt mondta, mikor házának kapujáig kísért: — Kérem, én tizenegy napot mászkáltam ebben az ügyben. Ki fizeti meg nekem? Ennyi idő alatt megkerestem volna egy fél tehén árát... És akik a vélt igazság után jártak a megyeszékhelyről, Budapestről? Érdekes módon, ők fáradtak bele hamarabb. Pedig lehet, hogy még nincs vége az ügynek. A panaszos most a televízióhoz szándékozik fordulni... Simon Márta néhány óra múlva mindenki másnál többet írt nemcsak az orosz, hanem a világsajtó is. Ezen az estén tíz óra körül Levickij tábornok a vezérkar képviselőjével folytatott telefonbeszélgetés során így fogalmazott: »-Az a benyomása az embernek, mintha az Ideiglenes Kormány egy olyan ellenséges állam területén volna, amely befejezte a mozgósítást, de még nem kezdte meg az aktív tevékenységet. S éppen az a tény, hogy a bolsevikek, bár gyakorlatilag régen megvan a lehetőségük arra, hogy valamennyiünkkel leszámoljanak, mégis ennyire határozatlanok, feljogosít arra a feltevésre, hogy nem mernek ujjat húzni velünk...« Körülbelül ugyanezekben a percekben küldte szét az Ideiglenes Kormány »Mindenkihez« címzett rádiótáviratát, amelyben közli, hogy nem adja meg magát, és katonai segítséget kért a főhadiszállástól, amely »útnak is indított egy különítményt«. Október 25-én, az új időszámítás szerint november 7-én, éjjel két árakor működésbe lépett a történelem legjobban előkészített és vitathatatlanul legnagyobb horderejű fegyveres felkelésének gépezete. Nem a megindult osztagok létszáma — háromezer matróz, pár ezer vörös- gárdista, mintegy húsz század elitkatona — döntött, hanem „Agyon akartam ütni” Az asszony — a 47 éves Parrag Sándomé — a mosdósi szőlőhegyen kapálgaíott élettársával. Lukács Ferenccel. Rövidesen egy harmadik személy is feltűnt a tőkék között. Az asszony hajdani férje, akivel harminc évig élt együtt, az 59 éves Parrag Sándor. — Ajánlott levelet hoztam — kiáltott a kapálok felé a volt férj. — Tedd csak a pinceablakba — válaszolt az asszony. Nem akart találkozni Parrag- gal, úgy gondolta, nincs egymással beszélnivalójuk. Ám a volt férj közelebb jött, és egyre kiabált. — Majd innen is kitiltatlak benneteket, mint a lakásból. — Egyre sértőbbeket mondott. Lukács 5—6 méterrel távolabb kapálgaíott élettársától, s igyekezett tudomást nem venni Parragról. Az asszony nem sokáig tűrte volt férje ordítását, elöntötte a méreg. Amikor Parrag közel ért, felesége felkapta a kapát, és ütött. Először a férfi fejére, azután egyszer hátba-vágta. Parrag jobbnak látta, ha kereket old. Könnyen • tragédiával végződhetett volna a szőlőhegyi csetepaté, de Parragnak szerencséje volt: nem a kapa éle találta el. Pedig az asz- szony mindent elkövetett, hogy megölje férjét, és ezt egy percig sem tagadta kihallgatása során. — A kapa élével akartam ütni — mondta. — Az volta szándékom, hogy ott rögtön agyonütöm, legalább nem^ie- seríti többé az életemet. És még hozzátette: — Nem bántam meg, amit tettem. Csak azt sajnálom!, hogy rosszul ütöttem, és nem úgy találtam el, hogy Moltsam az életét. Parrag Sándor először azt vallotta, hogy Lukács támadt rá kapával, azután helyesbítette a vallomást: a felesége ütött. Később ezt a második vallomását is visszavonta, mondván : nem az asszony, hanem Lukács támadta meg. És még többször változtatott, hol így, hol úgy adva elő a történteket. Nem volt két megegyező vallomása. Végül a vizsgálatot végzők az elme- szakértőkhöz fordultak. Ám kiderült, Parrag teljesen normális, nem tüdni, miért »táncol« hol erre, hol arra. Az asszony vallomása viszont mindennél jobban beszélt. Ö ütött. Parrag Sán- dorné ellen a megyei főügyészség emel majd vádat súlyos testi sértés bűntette miatt. D. T. Növényvédelmi tájékoztató A Novor 1005 növényvédő gép működésének ellenőrzése Az utóbbi időben megyénk több üzemében volt tapasztalható, hogy a Novor 1005 szántóföldi növényvédő gép tartályának alján 50—100 liter permetlé marad meg, illetve ez a mennyiség már csak szaggatottan, alacsony nyomás mellett szórható ki. Mindkét esetben kellemetlenek a következmények. Ha az üzem 1000 liter vízhez számítva tölti fel vegyszerrel újra a tartályt, a tartályban maradt folyadék csökkenti a betöltendő vízmennyiséget, és a permet- lé-koncentráció magasabb lesz az előírtnál. Ha a beállítottnál alacsonyabb nyomás mellett permetezzük ki a tartályban levő maradékot, akkor az egy hektárra jutó dózis csökken. Mindkét eset kárt okozhat. A hiba egyik jellegzetes oka a szivattyú szelepeinek meghibásodása. A szivattyú valamivel magasabban van, mint a permetlétartály legalsó ponti a, így a tartály ürítésekor elérünk egy ponthoz, amikor a szivattyúra nem szabad ráfo- lyással folyik a permetlé, hanem egyre erősebben kell szívnia. Ebben az esetben a membránszivattyú mindhárom szívó- és mindhárom nyomószelepének kifogástalannak kell lenni. A hat szelep közül egynek a meghibásodása azt jelenti, hogy a másik két membrán szállítása is bizo- nvos fokig elvész, mivel a hibás szelepen keresztül nem a megfelelő helyről szív, illetve nem a nyomóvezetékbe nyom a szivattyú. Annak megállapítására, hogy melyik membrám fölött rossz a szelep, egy egyszerű fogást javasolunk. Kössük le a szivattyú nyomóoldali, 2 db 0601-00-022 cikkszámú gumi nyomócsövét a középső »hengerről«. Így mindhárom membrán szállítása külön jelentkezik. Tiszta vízzel kipróbálva 'ős a szabadba engedve a szállított folyadékot azonnal látszik, hogy melyik nem szállít, vagy melyik szállít gyengén. A szükséges szelepcserét végrehajtva a hiba megszüntethető. A Fegyver- és Gázkészülékgyártó Vállalat az idén 50 ezer gázkonvektort készít ötféle típusban. A kisebb-nagyobb lakások különböző igényeinek megfelelően 2500—7500 kalóriás konvektorok készülnek futószalagon. a tökéletes tudatosság, mind katonai, mind politikai érte-" lemben. A lényeg az volt, hogy az akciót gyakorlatilag végrehajtó katonai ököl mögött minden vonatkozásban lebírhatatlan erő állt: a világ legnagyobb országának népe, amelynek forradalmi akaratát immár a leghaladóbb politikai csoport vezette, egy új világot álmodó-teremtő géniusszal az élén. Reggelre gyakorlatilag eldőlt a harc, és délelőtt tízkor Lenin megírta a Forradalmi Katonai Bizottság Kiáltványát: »Az Ideiglenes Kormányt megdöntöttük. Az államhatalom a petrográdi proletariátus és helyőrség élén álló Forradalmi Katonai Bizottság kezébe ment át«. A fordulat olyan gyors, hogy sokan egyszerűen nem hiszik el, amit hallanak. Október 25-én 23.40 órakor Ba- lujev tábornok, a nyugati front főparancsnoka telefonon kérdezte Cseremiszov tábornokot, az északi front fő- parancsnokát, igazak-e »a Petrográddal kapcsolatos híresztelések«. Cseremiszov: »Az Isten szerelmére, ezek nem híresztelések, hanem megbízható tények! Az Ideiglenes Kormány nem létezik, Kerenszkij miniszterelnök elvesztette hatalmát, a hatalom és Petrograd teljes egészében a forradalmi tanács kezén van ...« 0 Csak a Téli Palota állt ’még. John Reed ott volt azok közölt, akik rohamra indultak ellene. »Vezényszavak hangzottak, majd a sötétségben láthattuk a közeledő tömeget. Csendben jöttek, csak a léptek ütemes zaja és a fegyverek csörgése hallatszott. Csatlakoztunk az első sorokhoz. Mint valami széles, fekete folyam, áradt a néma tömeg a Vörös Kapun. Egy előttem haladó vörösgárdista halkan megszólalt: — Vigyázzatok, elvtársak! Ne bízzatok bennük. Biztos, hogy lőni fognak.« »Amikor átjutottunk a kapun, elkezdtünk rohanni, meghajolva, szorosan egymás mellett. Ám a Sándor-oszlopnál hirtelen megtorpantunk. — Hányat öltek meg közületek? — kérdeztem. — Nem tudom. Körülbelül tizet ... Átmásztunk a tűzifából emelt barikádon, és a túloldalon ujjongva pillantottuk meg a tiszti Iskolások eldobált fegyvereit. A főbejárat tárva-nyitva, az ajtókon át fény szűrődik ki, és a hatalmas épület néma, mint a sír.« »Besötétedett — mondja el élményeit a Szoldatszkij Gólosé 1917. október 27-i számában egy tiszt, aki a Téli Palotát védte a felkelőkkel szemben. — Az Aurora cirkálóról és még valamerről megkezdődött a tüzelés, és ez erősen befolyásolta a Téli Palota helyőrségének hangulatát. Legelőször a kozákok soraiban mutatkoztak a csüggedés jelei, ... de senki sem óhajtotta a vérontást...« 1917. október 25-én (november 7-én) este 10 óra 45 perckor — tudósítanak a történelmi krónikák — megnyílt a Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetjeinek II. össz- oroszországi Kongresszusa, amelynek 649 tagja közül immár 390 volt a bolsevik. Felállt az az ember, akinek oroszlánrésze volt e megváltozott arány — és az egész helyzet — kialakulásában; felállt Lenin, és hivatalos határozati javaslat formájában előterjesztette harcos élete három nagy, megvalósuló álmát: a három dekrétumot —■ a földről, a békéről és a szov- jethatalomróL Az éljenzés, kiáltozás, tapsvihar közepette, élete — és az emberiség története — e nagy pillanatában egyszerűen, pátosz nélkül tette, amit mindig: megfogalmazta, amit a tömegek akarnak. Az orosz tömegek, akiket elvezetett a győzelemig, és a többiek, a holnapok győztesei. (Folytatjuk)