Somogyi Néplap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-20 / 247. szám

NEM HAGYOM AZ IGAZAMAT Kapával támadt a férjére A tejzsír aktihegyei között 1975. december 18-án a ber­zencei Novogradecz Ferenc mozdonyvezető összetűzött a helybeli tejgyűjtő vezetőjével. A szóváltás oka: a vasutas — akinek öt tehene volt, és va­lamennyit fejte — kevésnek találta a tejkezelő által meg­állapított zsírszázalékot. A tejért járó pénzt ugyanis a zsírtartalom után fizetik.) 1977. szeptemberében No­vogradecz Ferénc fölkereste szerkesztőségünket, elpana­szolva, hogy a tejügy még mindig tart, azóta sem tisz­tázódott, mennyi is a tej zsírszázaléka? A panaszos — Az egész úgy kezdődött — mondta —, hogy a tejkeze­lő, Vas István 49 forint 60 fil­lérrel kevesebbet számolt a havi tejért. Kértem tőle. >«Ja, majd, beírom, kifizetem« — mondta, de elfelejtette, elő­ször, másodszor. Végül, ami­kor legközelebb találkoztunk, a zsebéből kifizette. Ez ne­kem gyanús lett. Mint ahogy az is, hogy utána rögtön meg­mérte a tejet. 3,7 százalék jött ki, ezzel én nem voltam elé­gedett. Nem hagytam annyi­ban. Legközelebb azt a tejet, amelyet ő mért, elvittem a szomszédos Csurgóra, és lemé­rettem a csarnokban! Több jött ki. Kértem az állatte- nvésztési felügyelőséget, vizs­gálják meg a tejet. Kijöttek, lemérték este-reggel. Ott volt a termelőszövetkezet háztáji agronómusa, a tanácstitkár, a járási és az országos állatte­nyésztési felügyelőség munka­társa. 3,4 zsírszázalékot mér­tek. Én ebbe sem tudtam be­lenyugodni. Mintát vettem, el vittem a tejet a megyei ta­nács mezőgazdasági osztályá­ra, ahonnan a minőségvizsgá­lóba küldtek vele. Megvártam az eredményt. Kérem, 5.4 szá­zalék jött ki. Ennek ellenére a tejkezelő változatlanul 3,7- ért fizetett nekem. Utoljára a minisztérium vizsgálta a tejet: 4,5-öt, 4,3-at mértek. De nekem — meg­nézheti a tejkezelőnél — 3,7- es zsír után fizetnek. Kérem, két éve még öt tehenem volt, most már csak három van. De ha nem tesznek igazságot, el­adom azokat is. A népgazda­ságnak haszna van az ilyen emberekből, mint mi is va­gyunk, akik a munkánk mel­lett foglalkozunk állatokkal, — de így? Hogyan, minek? Igaza van vagy nincs? És vajon miért tart két évig egy ilyen egyszerű vizsgálat ered­ményének a megállapítása?! Először Berzencére utaztunk. A tejkezelő Vas István tejkezelőnek megrándult a keze, amikor megtudta, miről van szó. — Hát már soha nem lesz vége ennek az ügynek?! Ké­rem, én több mint harminc éve vagyok itt, a munkám el­len nem volt kifogás. Még a mostani, gyakori vizsgálatok sem találtak semmi rendelle­neset abban, ahogyan a tejet mérem. Pedig volt itt bőven vizsgálat. — Novogradecz Ferenc mi­att? — Hát ki miatt? Először a rendőrségen jelentett föl. Ide­jöttek és azt vizsgálták, nem sikkasztottam-e? Azután a NEB, a járási, a megyei állat- tenyésztési felügyelőség, a mi­nisztérium, a tejipar és ter­mészetesen a termelőszövetke­zet, hiszen övék a csarnok. — Most mennyi a panaszos zsírszázaléka ? — 3,7, 3,8. — Ez jó átlag? — Nagyon jó. — Akkor miért nem elég­szik meg vele? — Mert több pénzt akar. De nekem hiába mondja, hogy ekkor meg akkor, ennyit meg annyit méretett — a napi ki­ugró eredményeket nem lehet figyelembe venni. Ennek elle­nére neki többször mértem, mint a százötven többi gaz­dának. A szabály egyébként Somogyi Néplap az, hogy havontá kétszer mé­rünk, és az átlag alapján fize­tünk. A tsz-elnök Kozma Géza, a termelőszö­vetkezet elnöke majdnem ha­sonlóan vélekedik mint a tej­kezelő. Ugyanazt mondja el a vizsgálatokkal kapcsolatban, hangsúlyozva, hogy a jegyző­könyvek, amelyeket egymástól függetlenül különböző ható­ságok készítettek, lassan akta- hegyekké tornyosultak. Vé­gül az egész paksamétát meg­kapta a minisztérium. — Én az elején még bírtam a vizsgálatokat, de amikor már ötödször, hatodszor kel­lett bizonygatnom a tejkezelő ártatlanságát, újabb és újabb vizsgálatokkal, kezdtem elve­szíteni a türelmemet. Mert Novogradecz Ferenc mások nevében is panaszkodott. Alá­írásokat gyűjtött a tejkezelő ellen. 'De amikor összehívtuk a gazdákat, hogy mondják el. kinek mi a panasza, kiderült, hogv senkinek semmi. Azzal vádolta Vas István. hogy olyan gazdáknak is fizet pa­píron. akik már eladták a te­henüket. a pénzt meg ő veszi fel. Egy naoig tartott, amíg a tanácsiakkal egyeztettük a marhaleveleket a pénztár- könyvvel, s kiderült, egy szó sem igaz az egészből. A panaszt tehát elutasítot­ták. Itt is. ott is. És hogyan vizsgálták? A megyei szakemberek Szentkirályi Antal, az állat- tenyésztési felügyelőség nagy­atádi járási felügyelője 1977- ben kapcsolódott az ügybe. Két mérést tart jellemzőnek. — Az idén február elején a tejiparral közösen mértünk. 4.1-es átlag jött ki. A máso­dik dekádban 3,4 százalék. A többi mérés is rendkívül inga­dozó zsírszázalékot mutatott. Érdekes: ha a panaszos tudta, hogy megyünk, magas volt a zsírtartalom, ha váratlanul mértünk, akkor alacsonyabb. — Hogyan viselkedett a pa­naszos a mérések során? — Többször is kétségbevon­ta szakértelmünket. Érdekes még, hogy ha a csarnokban mértünk, áz utolsók között ér­kezett, és követelte, hogy a zse­bében hozott, kólásüvegnyi tej zsírtartalmát mérjük meg. — Mi a véleménye az 5,4-es eredményről? — Ilyen a magyar tarkánál nincs... Puska Lajos, a megyei ál­lattenyésztési felügyelőség cso­portvezetője is többször járt Berzencén. Ugyanazt erősítet­te meg, amit járási kollégá­Októlber 24-én este Lenin úgy döntött, elhagyja azt az illegális lakást a viborgi vá­rosrészben, ahol Finnország­ból való hazatérése óta rejtő­zött, és elmegy az események központjába, a forradalom ak­kori főhadiszállására, a Szmol- nljba. »A biztonság kedvéért — írja Eino Bah ja régi bol­sevik — elhatároztuk, hogy kimaszkírozzuk. Amennyire lehetett, kicseréltük a ruhá­ját, bekötöttük az arcát egy meglehetősen piszkos kendő­vel, mintha a foga fájna, és öreg sapkát tettünk a fejé­re.. így érkezett meg munka­társaihoz az a férfi, akiről ja, megtoldva az egész tej­ügyet egy érdekes adattal: — 1977. június 19-én este váratlanul mentünk ellenőriz­ni. Ott az istállóban, rögtön a fejes után lemértük a tejzsírt. 3,1 volt. Másnap reggel ugyan­ott a legnagyobb meglepeté­sünkre 4,5 százalékot mutatott a műszer. — Ez hogyan fordulhatott elő? — Nem tudom. — Másutt is tapasztaltak már ilyesmit? — Soha. — A vizsgálati eredménye­ket megküldték a panaszos­nak? — Nem, mert ő is részt vett a vizsgálaton. Talán, ha minden alkalom­mal jegyzőkönyvet kan, nem megy egyik hatóságtól a má­sikhoz — gondolja az ember. De ki tudja? A minisztériumban Szendrényi Attila, a MÉM ellenőrzési osztályának fő­előadója fejből sorolja a ber- zencei tej ügy fontosabb állo­másait. Ugyanazt erősítve meg, amit a somogyi szakem­berek. — Rendkívül változó tej- zsírszázalékot mértek. Ezek­ből semmiféle következtetést nem lehet levonni. A tejke­zelő helyesen járt el, jó kö­zéperedményeket állapított meg. Az utolsó vizsgálat ered­ményét én közöltem Novográ- decz Ferenccel — körülbelül két hónapja. Látszólag meg is nyugodott, de azért megkér­dezte az Országos Állatte­nyésztési Felügyelőség címét... Tanulság helyett — Hova fordulhat még a panaszos? — ezt kértezte majd mindegyik szakember. Joggal. Aligha létezik még olyan szerv, amelyik — ha egy kis köze van is tejhez, vagy bárminemű panaszhoz, ne vizsgálta volna. Mindenkinek joga van az igazságát keres­ni. Csakhogy ez a kétéves keresgélés egy kicsit több em­bert, időt vett igénybe, mint amennyit érdemelt volna. A panaszos ezt mondta, mi­kor házának kapujáig kísért: — Kérem, én tizenegy na­pot mászkáltam ebben az ügyben. Ki fizeti meg nekem? Ennyi idő alatt megkerestem volna egy fél tehén árát... És akik a vélt igazság után jártak a megyeszékhelyről, Budapestről? Érdekes módon, ők fáradtak bele hamarabb. Pedig lehet, hogy még nincs vége az ügynek. A panaszos most a televízióhoz szándéko­zik fordulni... Simon Márta néhány óra múlva mindenki másnál többet írt nemcsak az orosz, hanem a világsajtó is. Ezen az estén tíz óra körül Levickij tábornok a vezérkar képviselőjével folytatott tele­fonbeszélgetés során így fo­galmazott: »-Az a benyomása az embernek, mintha az Ideiglenes Kormány egy olyan ellenséges állam területén volna, amely befejezte a moz­gósítást, de még nem kezdte meg az aktív tevékenységet. S éppen az a tény, hogy a bolsevikek, bár gyakorlatilag régen megvan a lehetőségük arra, hogy valamennyiünkkel leszámoljanak, mégis ennyire határozatlanok, feljogosít ar­ra a feltevésre, hogy nem mernek ujjat húzni velünk...« Körülbelül ugyanezekben a percekben küldte szét az Ideiglenes Kormány »Minden­kihez« címzett rádiótáviratát, amelyben közli, hogy nem ad­ja meg magát, és katonai se­gítséget kért a főhadiszállás­tól, amely »útnak is indított egy különítményt«. Október 25-én, az új idő­számítás szerint november 7-én, éjjel két árakor műkö­désbe lépett a történelem leg­jobban előkészített és vitat­hatatlanul legnagyobb hord­erejű fegyveres felkelésének gépezete. Nem a megindult osztagok létszáma — három­ezer matróz, pár ezer vörös- gárdista, mintegy húsz század elitkatona — döntött, hanem „Agyon akartam ütni” Az asszony — a 47 éves Parrag Sándomé — a mosdó­si szőlőhegyen kapálgaíott élettársával. Lukács Ferenc­cel. Rövidesen egy harmadik személy is feltűnt a tőkék kö­zött. Az asszony hajdani fér­je, akivel harminc évig élt együtt, az 59 éves Parrag Sándor. — Ajánlott levelet hoztam — kiáltott a kapálok felé a volt férj. — Tedd csak a pinceablak­ba — válaszolt az asszony. Nem akart találkozni Parrag- gal, úgy gondolta, nincs egy­mással beszélnivalójuk. Ám a volt férj közelebb jött, és egy­re kiabált. — Majd innen is kitiltatlak benneteket, mint a lakásból. — Egyre sértőbbeket mondott. Lukács 5—6 méterrel távo­labb kapálgaíott élettársától, s igyekezett tudomást nem venni Parragról. Az asszony nem sokáig tűr­te volt férje ordítását, elön­tötte a méreg. Amikor Parrag közel ért, felesége felkapta a kapát, és ütött. Először a fér­fi fejére, azután egyszer hát­ba-vágta. Parrag jobbnak lát­ta, ha kereket old. Könnyen • tragédiával vég­ződhetett volna a szőlőhegyi csetepaté, de Parragnak sze­rencséje volt: nem a kapa éle találta el. Pedig az asz- szony mindent elkövetett, hogy megölje férjét, és ezt egy percig sem tagadta ki­hallgatása során. — A kapa élével akartam ütni — mondta. — Az volta szándékom, hogy ott rögtön agyonütöm, legalább nem^ie- seríti többé az életemet. És még hozzátette: — Nem bántam meg, amit tettem. Csak azt sajnálom!, hogy rosszul ütöttem, és nem úgy találtam el, hogy Molt­sam az életét. Parrag Sándor először azt vallotta, hogy Lukács támadt rá kapával, azután helyesbí­tette a vallomást: a felesége ütött. Később ezt a második vallomását is visszavonta, mondván : nem az asszony, hanem Lukács támadta meg. És még többször változtatott, hol így, hol úgy adva elő a történteket. Nem volt két megegyező vallomása. Végül a vizsgálatot végzők az elme- szakértőkhöz fordultak. Ám kiderült, Parrag teljesen nor­mális, nem tüdni, miért »tán­col« hol erre, hol arra. Az asszony vallomása vi­szont mindennél jobban be­szélt. Ö ütött. Parrag Sán- dorné ellen a megyei fő­ügyészség emel majd vádat súlyos testi sértés bűntette miatt. D. T. Növényvédelmi tájékoztató A Novor 1005 növényvédő gép működésének ellenőrzése Az utóbbi időben megyénk több üzemében volt tapasztal­ható, hogy a Novor 1005 szán­tóföldi növényvédő gép tartá­lyának alján 50—100 liter permetlé marad meg, illetve ez a mennyiség már csak szag­gatottan, alacsony nyomás mellett szórható ki. Mindkét esetben kellemetlenek a kö­vetkezmények. Ha az üzem 1000 liter vízhez számítva töl­ti fel vegyszerrel újra a tar­tályt, a tartályban maradt fo­lyadék csökkenti a betöltendő vízmennyiséget, és a permet- lé-koncentráció magasabb lesz az előírtnál. Ha a beállítottnál alacsonyabb nyomás mellett permetezzük ki a tartályban levő maradékot, akkor az egy hektárra jutó dózis csökken. Mindkét eset kárt okozhat. A hiba egyik jellegzetes oka a szivattyú szelepeinek meghi­básodása. A szivattyú valami­vel magasabban van, mint a permetlétartály legalsó ponti a, így a tartály ürítésekor el­érünk egy ponthoz, amikor a szivattyúra nem szabad ráfo- lyással folyik a permetlé, ha­nem egyre erősebben kell szív­nia. Ebben az esetben a membránszivattyú mindhárom szívó- és mindhárom nyomó­szelepének kifogástalannak kell lenni. A hat szelep közül egynek a meghibásodása azt jelenti, hogy a másik két membrán szállítása is bizo- nvos fokig elvész, mivel a hi­bás szelepen keresztül nem a megfelelő helyről szív, illet­ve nem a nyomóvezetékbe nyom a szivattyú. Annak meg­állapítására, hogy melyik membrám fölött rossz a sze­lep, egy egyszerű fogást java­solunk. Kössük le a szivattyú nyomóoldali, 2 db 0601-00-022 cikkszámú gumi nyomócsövét a középső »hengerről«. Így mindhárom membrán szállítá­sa külön jelentkezik. Tiszta vízzel kipróbálva 'ős a szabadba engedve a szállí­tott folyadékot azonnal lát­szik, hogy melyik nem szállít, vagy melyik szállít gyengén. A szükséges szelepcserét vég­rehajtva a hiba megszüntet­hető. A Fegyver- és Gázkészülékgyártó Vállalat az idén 50 ezer gázkonvektort készít ötféle típusban. A kisebb-nagyobb la­kások különböző igényeinek megfelelően 2500—7500 kalóriás konvektorok készülnek futószalagon. a tökéletes tudatosság, mind katonai, mind politikai érte-" lemben. A lényeg az volt, hogy az akciót gyakorlatilag végrehajtó katonai ököl mö­gött minden vonatkozásban lebírhatatlan erő állt: a világ legnagyobb országának népe, amelynek forradalmi akara­tát immár a leghaladóbb po­litikai csoport vezette, egy új világot álmodó-teremtő gé­niusszal az élén. Reggelre gyakorlatilag el­dőlt a harc, és délelőtt tízkor Lenin megírta a Forradalmi Katonai Bizottság Kiáltvá­nyát: »Az Ideiglenes Kor­mányt megdöntöttük. Az ál­lamhatalom a petrográdi pro­letariátus és helyőrség élén ál­ló Forradalmi Katonai Bi­zottság kezébe ment át«. A fordulat olyan gyors, hogy sokan egyszerűen nem hiszik el, amit hallanak. Ok­tóber 25-én 23.40 órakor Ba- lujev tábornok, a nyugati front főparancsnoka telefo­non kérdezte Cseremiszov tá­bornokot, az északi front fő- parancsnokát, igazak-e »a Petrográddal kapcsolatos hí­resztelések«. Cseremiszov: »Az Isten szerelmére, ezek nem híresztelések, hanem megbízható tények! Az Ideig­lenes Kormány nem létezik, Kerenszkij miniszterelnök el­vesztette hatalmát, a hatalom és Petrograd teljes egészében a forradalmi tanács kezén van ...« 0 Csak a Téli Palota állt ’még. John Reed ott volt azok közölt, akik rohamra indul­tak ellene. »Vezényszavak hangzottak, majd a sötétség­ben láthattuk a közeledő tö­meget. Csendben jöttek, csak a léptek ütemes zaja és a fegyverek csörgése hallatszott. Csatlakoztunk az első sorok­hoz. Mint valami széles, fe­kete folyam, áradt a néma tömeg a Vörös Kapun. Egy előttem haladó vörösgárdista halkan megszólalt: — Vi­gyázzatok, elvtársak! Ne bízzatok bennük. Biztos, hogy lőni fognak.« »Amikor átjutottunk a ka­pun, elkezdtünk rohanni, meghajolva, szorosan egymás mellett. Ám a Sándor-osz­lopnál hirtelen megtorpan­tunk. — Hányat öltek meg közületek? — kérdeztem. — Nem tudom. Körülbelül ti­zet ... Átmásztunk a tűzifából emelt barikádon, és a túlol­dalon ujjongva pillantottuk meg a tiszti Iskolások eldo­bált fegyvereit. A főbejárat tárva-nyitva, az ajtókon át fény szűrődik ki, és a hatal­mas épület néma, mint a sír.« »Besötétedett — mondja el élményeit a Szoldatszkij Gó­losé 1917. október 27-i számá­ban egy tiszt, aki a Téli Pa­lotát védte a felkelőkkel szemben. — Az Aurora cirká­lóról és még valamerről meg­kezdődött a tüzelés, és ez erő­sen befolyásolta a Téli Palota helyőrségének hangulatát. Legelőször a kozákok sorai­ban mutatkoztak a csüggedés jelei, ... de senki sem óhaj­totta a vérontást...« 1917. október 25-én (no­vember 7-én) este 10 óra 45 perckor — tudósítanak a tör­ténelmi krónikák — megnyílt a Munkás- és Katonaküldöt­tek Szovjetjeinek II. össz- oroszországi Kongresszusa, amelynek 649 tagja közül immár 390 volt a bolsevik. Felállt az az ember, akinek oroszlánrésze volt e megvál­tozott arány — és az egész helyzet — kialakulásában; felállt Lenin, és hivatalos ha­tározati javaslat formájában előterjesztette harcos élete három nagy, megvalósuló ál­mát: a három dekrétumot —■ a földről, a békéről és a szov- jethatalomróL Az éljenzés, kiáltozás, taps­vihar közepette, élete — és az emberiség története — e nagy pillanatában egyszerű­en, pátosz nélkül tette, amit mindig: megfogalmazta, amit a tömegek akarnak. Az orosz tömegek, akiket elvezetett a győzelemig, és a többiek, a holnapok győztesei. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents