Somogyi Néplap, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-15 / 217. szám

V Tltokkeresöben" Dániában B „szabadelvű“ nagygazda A zöld pázsiton jól mutat a fehér kutya és fehér inges, fehér vászonnadrágos gazdája. Peter Hansen-Hoeck gazdasá­ga Karisében. A fa alatt terített asztal : jeges üdítő és sör. A farmer energikus, nagy darab ember. — Foglaljon helyet! Elmon­dok mindent a farmról, az­után kérdezhet. Érzem, hogy itt fölösleges, időhúzó kérdést nem tehetek föl. Peter Hansen negyvenéves, apósától vette át a gazdasá­got néhány éve. A birtokot- az apósa apja vásárolta 1920-ban, előtte gazdatiszt volt ugyan­itt. Hansen Svédországban szerzett agrármérnöki diplo­mát. Négyszázötven hektáros gaz­daság, száz tejelő tehénnel és egy lucernaszárítóval, ahol bérszárítást is végeznek. — Hány órát dolgozik na­ponta, Hansen úr? — Tizennégyet. — Hány alkalmazottja van? — Négy a földművelésben, három a tehenészeti telepen, három a szárítónál és egy a gépjavítóban. Az embereim évi 70 ezret keresnek, ingyen laknak az épületeimben, a túl­óráik fejében pedig húst, tejet és fűtőolajat kapnak tőlem. Kérem, én szabadelvű vagyok. A legjobb dolgozók a nettó nyereségből is részesednek. Végignézzük á gazdaságot. Tisztaság. A fejőházban meg­kér, hogy legyek csendben, a szárítóban pedig, hogy sies­sünk. A tehenészeti telep 1800 négyzetméteres, a két prakti­kus épületben összesen 300 te­henet lehetne tartani. Mintha a gondolataimban fürkészne, most ő kérdez. — Mit gondol, mennyi idő alatt építettük fel? A magyar építőkre gondo­lok, és éves távlatok jutnak eszembe, de nem mondok sem­ait. Kis hatásszünet után vágja ki: — Egy hét alatt. Minden télen egy hónapig tanulnak valamilyen szakmun­kát az emberei. Hegesztést, vastechnikát, ácsolást, min­denki mást. A tandijat a far­mer »álija«. Az irodában Ipmputer, két perc alatt »dobja ki-«, hogy mi van a raktárban. A falon agancsok, vaddisznóiéi. Az ablakból látjuk, hogy tizen­négy gyerek diadalordítássál foglal helyet két 'kocsiban. A farmer felesége fürdeni viszi őket. — Hány a magáé? — Mindegyik — nevet. Ismét az udvaron, a terített asztalnál. Mintha feloldódott volna a hangulat. — Tudja, nehéz eldönteni. Sosem tudom, hogy a mező- gazdaságba invesztáljak vagy a szárítóba. A Közös Piac irányítja nálunk is a gazdál­kodást, de nem egyenesen, hanem így! (Kezével kígyó­haladást utánoz.) — A földárak nagyon maga­sak. Nem tudom, hogy egy fiatal, ha nem örököl, miként tud földet vásárolni. Sokszor gondolok a gyermekeim jövő­jére, és nem találok meg­nyugtató magyarázatot. Vala­mikor én is a földet túrtam, A kezemben morzsoltam, megszagoltam. Most egy iro­dában ülök, társam a számító­gép. Szerencse, hogy az em­bereim szeretnek: Péternek szólítanak és tegeznek mind­annyian. (Szuperszonikus repülőgép hasítja felettünk a kék eget, fehér kondenzcsíkot húzva. »Ott repül az adóm!-« — mondja Hansen kesernyés gúnnyal.) — Ezt akartam még mon­dani. Az adó nagyon magas. Sokat töprengek, tépelődöm a világ dolgain. Ha a gazdálko­dásból és a piackérdésből nem csinálnának politikát, az len­ne a jó. Ha nem lenne a Kö­zös Piac országai körül a vá­mok miatt sokszor áthatolha­tatlan fal. Bízom benne, hogy a jövőben ez szükségszerűen változni fog. —. Gondolja, Hansen úr, hogy a fiatalokban is megvan ugyanaz a gazdálkodó hajlam és földvásárló kedv, mint az ön korosztályában? — Bizonyos vagyok benne. A búcsúzás előtti, utolsó kérdésemre kapott válasz meglepett : — Hansen úr, úgy látom, ön sokat dolgozik, és épp ezért mindene megvan. Mi lenne egy teljesíthető kíván­sága? — Szeretnék az őszi szarvas- bőgésen Magyarország erdei­ben vadászni... Eddig tartott a »titok« ke­resése. Nem találtuk a Dán Szövetkezetek Központi Szö­vetségénél, a tehenészetben, a megtermékenyítő állomáson, nem találtuk a tőkés farmer­nél. Viszont nem láttunk la­pátjára támaszkodó rakodó- munkást, aratás közben sza- lonnázó kombájnost, , . lazsáló adminisztrátort sem. Láttuk viszont, hogy egy 700- as tehenészeti telepet hárman látnak el (nálunk 15 embert foglalkoztatnának ilyenen), láttuk, hogy a farm tulajdo­nosa tizennégy órát dolgozik, láttuk, hogy egy állattenyész­tési telep hogyan építhető fel minimális költségből. Láttuk, hogy megfelelő ellenőrzéssel — mely a gazdaságban kezdő­dik — hogyan szavatolható a minőségi áru. Lehet, hogy ez lenne a »ti­tok«? Gabnai Gábor 1400 hízó a háztájiból A háztáji bizottság elnöke szerint Somogyjádon és kör­nyékén aligha találni olyan fiatalt, aki hajlandó lenne munka után otthon állatokkal bajlódni. Tóth László elnök még azt is hozzátette, a mint­egy 300 hektár háztáji jogo­sultságból a tagok csupán 80 hektárnyit mérettek ki ma­guknak földben, a többit ter­mészetben, azaz betakarított gabonában — takarmányban kérték. Az indok kézenfekvő: megöregedtek az emberek, az otthoni munka mellett már nehéz volna kinn a mezőn is dolgozni. A kormányrendelet értel­mében a szövetkezet munka­napokat ír jóvá a háztájiban lekötött szerződések teljesíté­sére. Ez természetesen ösz­tönzőleg hat, kivéve, ha már nyugdíjasokról van szó. Ne­kik ugyanis már nincs mun­kaidejük. A fiatalok viszont nem állnak be a sorba, így a kedvezmény túlnyomórészt a 40 éveseket érinti. Ök még viszonylag hosszú ideig fenn­tartják ezt a termelési for­mát. Somogyjádon az embe­rek véleményé szerint még jó pár évig fejlődés várható. B. A. Cselekedni a közösségért Dr. Gyííszü Miklós főtitkárhelyettes nyilatkozata a Vöröskereszt kongresszusa előtt Októberben tartja V, kong­resszusát a Magyar Vöröske­reszt. Az előkészítő időszak a napokban fontos állomásához érkezett, megkezdődtek a me­gyei küldöttértekezletek. Eb­ből az alkalomból arra kér­tük dr. Gyűszű Miklós orvos ezredest, a Vöröskereszt fő­titkárhelyettesét, hogy foglal­ja össze az alapszervezeti tag­gyűlések, valamint a városi, járási és kerületi küldöttérte­kezletek tapasztalatait. Mi­ként hajtotta végre a megkö­zelítően egymillió tagot szám­láló mozgalom az előző kong­resszus határozatait? Jobbakká válnak — A tanácskozások a ma­gyar vöröskeresztes mozgalom jelentős fejlődéséről adtak számot. Azt hiszem, joggal fogalmazhatok így: a Vörös- kereszt alapvetően végrehaj­totta IV. kongresszusának ha­tározatait — kezdte nyilatko­zatát a főtitkárhelyettes. — Növekedett a mozgalom tár­sadalompolitikai jelentősége, a lakosság életében jelentős szerepet játszik. Erősödött a Vöröskereszt tömegszervezeti jellege is. Ma már az alap­szervezetek túlnyomó több­ségét ténylegesen is kollektí­vák, általában tevékeny ve­zetőségek irányítják, amelyek nemcsak a feladatok körvo­nalazásában, hanem a hatá­rozatok végrehajtásában is cselekvőén részt vesznek. Az elmúlt, több mint négy­éves időszak munkája azt bi­zonyítja — s erre utal a tag­gyűléseken jelenlevők magas száma is —, hogy a Vörös­kereszt aktivistái átérzik te­vékenységük humánus és mindinkább szocialista jelle­gét. Azáltal, hogy segítséget nyújtanak például a szociál­politikai, a népesedéspolitikai feladatok végrehajtásához, maguk is egy kicsit mások­ká, ha szabad így mondanom: egy kicsit jobbakká válnak. Olyan tulajdonságokat alakí­tanak ki magukban, amelyek a szocialista emberre jellem­zőek. Ki tagadhatná például, hogy a véradóban, amikor fölajánlja idegen embereknek a vérét, valami olyan érzés, élmény játszódik le, amely által mindenképpen gazda­gabb lesz... Az alapszervezeti vezetősé­gi tagok száma mintegy 60 ezerre tehető, és közülük so­kan még soha nem töltöttek be közéleti funkciót. Gyakor­latilag arról van szó, hogy ezek az emberek itt kezdik el, itt kezdenek foglalkozni a közösség ügyével, és tanul­nak meg cselekedni a közös­ségért. Jelzőezolgálat — A Vöröskereszt tagsága a IV. kongresszus óta szám­ban is növekedett, de fonto­sabbnak tartjuk azt, hogy te­vékenysége gazdagodott. Egy- egy alapszervezetben nem ál­talában beszélnek családvé­delemről vagy egészségneve­lésről, hanem — összhang­ban más szervekkel — tény­leges feladatok végrehajtásá­ból vállalnak részt. Nem ke­vésbé fontos a vöröskeresz­tes jelzőszolgálat szerepe. Ily módon is rendkívül sokat te­hetnek — és ezzel a lehető­séggel aktivistáink élnek is! — például az alkoholizmus ellen, vagy a környezetvéde­lemért. Javaslatok — A munka gazdagodására utal a taggyűlések, küldött- értekezletek Vitajellege, kriti­kus légköre. Nagyon figye­lemreméltó javaslatok hang­zottak el. Egész biztosan a kongres'szuson is szóba kerül az a javaslat, mely az első­segélynyújtók ismereteinek »karbantartására« hívja fel a figyelmet. Számos helyen fölvetették, hogy korszerűsí­teni kell a tisztasági mozga­lom módszereit ; másutt arról szóltak, hogy az alkoholisták elvonókúrára küldésének útja- módja egyszerűsítésre szorul, vagy hogy tovább kell növel­ni az egészségügyi propagan­da színvonalát. Sok helyütt vállalásokat is bejelentettek a taggyűlésen. Vas megyében például arra vállalkoztak, hogy társadalmi erővel két közúti egészségügyi állomást hoznak létre a forgalmas 8-as út mentén, ahol 'vöröskeresz­tes aktívák tartanak állandó ügyeletet. Köszönetét mondunk a tár­sadalmi aktíváknak munká­jukért. Köszönetét mondunk a bajba jutott és megsegített emberek, idősek nevében, akiknek az ápolását, gondo­zását vállalták., azoknak a be­tegeknek., sérülteknek a nevé­ben, akiknek a gyógyulásához a vöröskeresztes aktívák se-1 gítsége is hozzájárult; köszö­netét az állami , gondozott gyermekek, az egymásra ta­lált családok, a kismamák — tehát tízezrek, százezrek ne­vében. A köszönetét egyéb­ként , képviselőink a taggyű­léseken megjelent 700 ezer vöröskeresztes aktívának köz­vetlenül tolmácsolhatták. A kimerülő olajkutak hasznosítása A zalai olajbányászat egyik legrégebbi lelőhelye a lovászi olajmező. A kimerülőben levő kutak »felélesztésére« új módszert honosítottak meg a Dél-dunántúli Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szakemberei: vizet és széndioxid gázt sajtolnak a kutakba. Az így keltett nyomás felszínre hozza az olajat. Az idén ezzel a módszerrel 9 ezer tonna olajfát bányásznak. Képünkön: A fogadóállomás. Három községre ■; terjed , ki; a somogyjádi terrtielőszövet­kezet. Várda és Edde lakói is tagjai a 74-es egyesülés óta a nagyüzemnek. Az a dátum azonban másért is érdekes; az új szervezeti forma és az ak­kor megváltozott vezetési szemlélet eredményezte, hogy a következő években mind­jobban fölfelé ívelt a háztáji állattenyésztés. Még az egye­süléskor megszervezték az ott­hon hizlalt állatok értékesíté­sét a közösön keresztül. Erről adhat most számot Taranyi Vince, a termelőszövetkezet háztáji bizottságának elnöke. — Az idén 35 kocát helyez­tünk ki, de még szeptember végén további tizet eljutta­tunk a megrendelőkhöz. Az akció kedvezményes, az igénylők nem készpénzért, hanem másfél éves törlesztés­re kapják az állatokat. A Somogyjádon és környé­kén lakó gazdák háztáji hí­zósertés-értékesítésé 30 száza­lékkal nőtt Ez az előző évi 3 millió forinttal szemben az idén 5,5 millió forintot je­lent. Szép összeg, s az ered­ményben nem csekély há­nyaddal részesül a jó szerve­zés, a zökkenőmentes lebo­nyolítás. Úgy látszik, a mind jobb körülmények, az ösztön­zők további fejlődést hoznak. Erre utalnak a szövetkezét ja­vuló statisztikái is. A szövetkezet 780-as tagsá­gából mindössze 280 ember az aktív dolgozó, a fennmaradó 500 vagy nyugdíjas, vagy já­rulékos. Ebből az 500-ból ke­rül ki az otthon állatot tar­tók nagy többsége. Az idén 14Ô0 sertést, 800 süldőt, 200 malacot értékesí­tenek a háztájiból, s Várdán népszerű a bikahizlalás is. A hagyományosan növényter­mesztő tsz zökkenőmentesen tudja biztosítani a tagoknak és a nem tagoknak egyaránt az elegendő mennyiségű takar­mányt. A körzeti állatorvos véleménye szerint az utóbbi időben Jádon ugyan csökkent valamelyest, de a két másik községben emelkedett a ház­táji állomány nagysága. Egy­re népszerűbb az int7 í- lás is. És mégis.*. Az utolsó harmad a tejüzem építésén lió forintot számlázott a Nehéz volt a nyár a Ka­posvári Tejipari Vállalatnál. Erdész István főmérnök így summázza tapasztalatait: »Ve­szélyes körülmények között, emberfölötti munkát végeztek a dolgozók azért, hogy min­den reggel ott legyen a bol­tokban, az elárusítóhelyeken a friss áru. És lesz még egy ilyen nyarunk. A beruházási alapokmány szerint ugyanis az új kaposvári tejüzemben a jövő év negyedik negyedében kezdődik a próbaüzem, és 1979. január 1-től termel tel­jes kapacitással. A határidő megtartása nekünk létkérdés.« A 240 millió forint értékű beruházás építési fővállalko­zója a Somogy megyei Álla­mi Építőipari Vállalat. A technológiai szerelést az Élelmiszeripari Gépgyár vég­zi. Hogyan áll a munka egy évvel befejezési határidő előtt? ' A legnagyobb feladat a tech­nológiai sort magába fog­faló főépület elkészítése és szerelése. Ezen­kívül egy szociális létesít­mény, egy tmk-csarnok, egy kazánház és szennyvíztisztító mű épül. A kivitelezés 1975« ben kezdődött. A beruházó — a Kaposvári Tejipari Vállalat — és a kivitelező pé! dás együttműködésének eredmé­nyeként jó ütemben haladt a munka. — Kéthón apónként úgyne­vezett kcntrollnapi jegyző­könyvek készültek, Há valaki i ezeket előveszi, csak dicsére­tet talál bennük — mondta Erdész István. — Az építés megkezdése előtt az egész be­ruházásra hálódiagram ké­szült. Ennek alapján — a vég­ső határidőt figyelembe véve — határoztuk meg a teljesíté­si részhatáridőket. Decem­berig minden az előre elké­szített ütemterv szerint ment. Azóta úgy érezzük, hogy las­sult a kivitelezés üteme : ke­vesebb ember dolgozik ott, mint amennyivel a hálódiag­ram számol. Azt én nem tu­dom megítélni, hogy ez indo­kolt-e vagy sem. Amikor lát­tuk, hogy kevesebb a létszám, akkor — velünk egyetértés­ben — úgy csoportosította át a munkásokat a vállalat, hogy a technológiai szerelők helyet kapjanak a főépület­ben. Ezt a főépületet az épí­tőknek az év első felének vé­gén át kellett volna adniuk a technológiai szerelőknek. A határidőt közös megegyezés­sel szeptember végére módo­sítottuk, mert úgy ítéltük meg, hogy a befejezés végső határidejét ez nem veszélyez­teti. Ha a pénzügyi teljesítést nézem, abból az . derül ki, hogy lemaradás van az épít­kezésen, hiszen a teljes építé­si költség csaknem 115 millió forint, s ebből eddig 46 mil­SÁÉV. Tudom azonban azt is, hogy a műszaki teljesítés­ben előbbre tart a vállalat. — Tapaszta­latom szerint beruházóval is és az Élelmi­szeripari Gép­gyár szerelőivel is jó az együttműködés a tejipari épít­kezésen — mondta, Gyulavári Tamás, a SÁÉV igazgatója. — Egymás munkáját nem akadályozva, hanem segítve dolgozunk együtt. Voltak olyan részhatáridők, amelye­ket előbb teljesítettük, és olyanok is, amelyeket késve. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez nem okozott fenn­akadást a szerelésben. A ter­melőcsarnok nagyméretű és nagy értékű gépei már a he­lyükön vannak. Néhány üzem­részre lakat is került, mert teljesen készen van. Az épí­tés ütemét tekintve a végső határidőhöz képest körülbelül negyedévvel előbbre vagyunk. A főépületben a technológiai szerelést szeptember 30-a után már nem zavarja sem­mi . sem. — A beruházó véleménye szerint sok még a szakipari munka. — Ami visszavan, nem je­lentős már, nem tesz ki töb­bet egymillió forintnál. Ha valaki csak a pénzügyi telje­sítést nézi, akkor úgy ítél­heti meg, hogy elmaradás van. Ennek oka alapvetően az, hogy a költségvetés maga­sabb, mint a költség. Nem használtuk fel a tartalékot és az árkockázat címén félretett pénzt. — Ebből az is következik, hogy kevesebbe kerül a be­ruházás? — Ebből csak az követke­zik, hogy a SÁÉV által vég­zett építési munka nem ke­rül annyiba, mint amennyi­vel a költségvetés számolt. A szerződés megkötésekor a két vállalat megegyezett abban, hogy 1978. június 30-ra el­készíti a beruházást. Ennek megfelelően alakítottuk ki a részhatáridőket is. A techno­lógiai szerelés megkezdése után az Élelmiszeripari Gép­gyárral is jó együttműködés alakult ki, s ez tette lehető­vé, hogy a hálódiagramban meghatározott helyeken ad­junk lehetőséget á szerelésre. Ennek is része van abban, hogy az év végéig a techno­lógiai szerelők feladatuknak körülbelül a 90 százalékát el­végezhetik. így látja a beruházó... ...és így a kivitelező Mikor kezdődik I próbaüzem? A kiegészítő létesítmények közül a tmk- csarnokot és a kazánházat magába foglaló épület áll leg­közelebb a befejezéshez. Az ősszel megérkeznek ide a ka­zánok is. A beruházónak és a kivitelezőnek egyaránt az a véleménye, hogy a szociális épület — amelyet most falaz­nak — és . télen is dolgoznak rajta — elkészül az üzemkez­désre. A legtöbb a kérdőjel a szennyvíztisztító körül. Üj technológiát használnak itt, ezért tervmódosításra volt szükség. Költsége magasabb az eredetileg tervezettnél, de a szakemberek véleménye szerint jobb hatásfokú is. A gond csupán az, hogy erre most készült el a kiviteli szerződés. Az építési munká­kat 1978. június 30-ra vállal­ta a SÁÉV, a technológiai szerelők szeptember 30-ra ígé­rik. hogy megkezdődhet az egyhónapos próbaüzem. A kérdés kézenfekvő; mi lesz akkor, ha az építők tart­ják ígéretüket, és negyedév­vel az eredeti határidő előtt elkészítik a tejüzemet? Két lehetőség kínálkozik: az egyik az, hogy a tisztító elkészülé­séig a technológiai szennyvíz tisztítás nélkül jut a csator­nába. A másik pedig az, hogy a több mint 200 millióért - el­készített üzemmel megvárják, amíg befejeződik a 9,5 millió forint értékű tisztítómű sze­relése. Dr. Kercza Imre

Next

/
Thumbnails
Contents