Somogyi Néplap, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-10 / 213. szám

A Viharsarokból Somogyba • • Otven év aranya A nagy család Az elvesztett szülők helyett A tanévnyitó értekezletre jött, nem ünnepségre. Egy ki­csit meglepte a sok virág, s talán furcsállotta is, hogy a tanári szoba asztalán borospo­harak fényeskednek. Csend tá­madt, amikor belépett. Lassan, kislányos zavarral indult a széke felé, s amikor helyet foglalt, elé állt egy fehér ru­hás tanítvány virágcsokorral... Ezután a művelődésügyi osz­tály képviselője köszörülte meg a torkát, s köszöntő szavainak lényege az volt, hogy Sárika néni pedagógus­életműve értékesebb egv nagy halom aranynál. És fölmutatta az aranydiplomát... t E szerint Végh B eláné szü­letett Zilahy Sarolta 1927. jú­nius 26-án nyert tanítói okle­velet a győri állami képzőben. Az aranydiploma kézről kézre jár. Az egyik tanárnő összecsapja a kezét. — Jó ég! Ezen a napon szü­lettem. 1927. június 26-án ... (»Táviratoztam Békésszent- andrásra. Anya, megkaptam az oklevelet. Sietek haza. Ha jól emlékszem, nagy hőség volt ezen a napon. A hajnali harmatban szedett virágok kó- kadoztak a kezünkben a dip­lomaosztó ünnepségen. Arra már nem emlékszem pontosan, hányán tettünk sikeres képe­sítő vizsgát. De az ötvenéves találkozón tizenheten jelen­tünk meg. Volt, aki egyenesen New Yorkból vagy Torontóból érkezett. Hogy ta­nít-e még valaki közülünk? Egy sem. Van, aki sohasem tanított. Kezdetben nem sike­rült álláshoz jutnia, azután férjhez ment. Háziasszonyként élte le az elmúlt övén évet— Szóval, én siettem haza a Vi­harsarokba, mert úgy hírlett, Békésszentandráson férjhez készül a tanítónő szeptember­ben, s néhány hónapig helyet­tesíthetném. így történt. 80 pengőt kaptam tőle egy hó­napra, és később az állása is rám maradt, mert nem jött vissza az iskolába. A mai fia­talok. szerencsére, el sem tudják képzelni, milyen nagy öröm volt ez akkor. Persze, rámfért a szerencse, az egész családunkra ráfért, mert apám halála óta ugyancsak nehezén és sok gonddal éltünk. Főként édesanyám, aki négy gyerek­kel maradt Özvegyen a batto- nyai postamesteri lakásban, ahol apám után ő vállalta a hivatal vezetését. Onnét köl­töztünk később Békésszent- andrásra, anyai Nagybátyám hívására. Apám halálakor az egyik nővérem már a zeneaka­démiára járt, de félbe kellett szakítania a tanulmányait, hogy kenyeret kereshessen. Engem hatéves korom óta ta­níttattak zongorázni, s már battonyai polgárista koromban Kemény volt a munká­ban, takarékos mozdulatú a szerelemben. Csengető Márton egyszer azt mondta neki: — A lányomat istenesen nevel­tem. Az ember nem állat, hogy a párján kívül mással is henteregjen. Nekem is egy asszonyom volt, neki is egy ura lesz! Sovány András és köztekét hónap alatt rossz szó nem koppant. Akkor Sovány And­rást behívták katonának. Két tábori lap érkezett tőle, az­után már csak a híre jutott el az öregig, de az elég volt ahhoz, hogy Csengető Már­ton elszótlanodjon. Sovány Andrást szökés közben agyon­lőtték a tábori kakastollasok, ez volt a hír. öreg- Csengető attól kezdve csak akkor nyi­totta ki a száját, ha evett. • • *> *. .** ; ; feÿ* l: Somogyi Néplap pénzért zenéltem a helyi mo­ziban. A tanítóképző rendez­vényein is mindig én kísértem az énekeseket. Békésszentand­ráson mindjárt alakítottam egy ötvenkét tagú leánykart, s a kórusomnak híre támadt a környéken. Téli estéken és vasárnaponként próbáltunk, de népi táncra, szőnyegszövés­re, sőt főzésre is tanítottam a lányaimat. 1940-ben áthívtak Gyomára, ahol a híres Kner- nyomda volt, de gimnázium és óvónőképző is működött. Délelőtt az elemiben, délután a helybeli zeneiskolában, amely kihelyezett tagozat volt, tanítottam. Százharmincöt zongoristánk volt... Gyomán mentem férjhez, itt születtek a gyerekeim, s itt ért a fel- szabadulás is. Felfrissült lé­lekkel kezdtünk új tanévet, s alakítottunk egy huszonöt ta­gú szimfonikus zenekart, a bajai tanítóképző hegedűtaná­rának a vezetésével. Talán mondanom sem kell, én vol­tam a zongorista. Lelkesen koncerteztünk a környéken. 1949-ben beiratkoztam a sze­gedi pedagógiai főiskolára, ahol ének-zene szakos tanári diplomát szereztem. Az ötve­nes években anyám és a bá­tyám már itt élt a somogyi parton, Minden levelükben azt írták, költözzünk ide mi is. Nehezen hagytam ott az Alföl­det, megszerettem az ottani Az Egyesült Izzólámpa Rt. gyöngyösi félvezető és gépgyá­rában új, korszerű, integrált áramkört gyártó üzem kezdte meg működését. A 620 millió forintos költséggel létesült gyárrészlegben az amerikai Fairchild cég szállította a gyártóberendezések többségét, Hogy a hírt tovább ne adhas­sa a lányának. Akkoriban kezdték ezt a Franciskát Is­tenes Franciskának nevezni. Suttogták, hogy evéshez az urának is megterít; ha akkor állítana be nehogy azt higgye — nem várták. Újságba te­tette, ahogy mások is, hogy élet jelt vár. Aki olvassa, adja át! Kisgyura Piros ura haza­jött ... Istenes Franciska ab­lakát nem koccantotta meg senki. Az öreg két év múlva meghalt, akkor a lánya bele­temetkezett a munkába és reménykedett. Megállt min­den fiatal anyánál, elkérte a gyerekét, és erősen a mellé­hez szorítva dajkálgatta. A szoptatósok kezdték messzire kerülni: — Megrontja a te­jünket, szemmel veri a ba­bánkat! Ez visszajutott Istenes Fran­ciska fülébe. Éjszakánként ruhátlanul hánykolódott a dunyha tetején, Andrást ki­embereket, különösen a békési kubikosnépet. Szűkszavú, egyenes beszédű, szegény, de lélekben, becsületben gazdag nép volt. Ragaszkodtak hoz­zám, aki a gyerekeiket taní­tottam. De a családi tanács végül úgy döntött, hogy ide költözünk. Szálúdon kezdtem a tanítást 1957-ben. Ott mindjárt alakítottam egy furulyazene­kart, azután Szárszón, mert az ottani gyerekek is kedvet kaptak a muzsikához. Szép, mozgalmas éveket töltöttem Szálúdon. Harminckilenc évi szolgálat után nyugalomba vo­nultam, s azóta csak zenét tanítok. Zongorát. Hat eszten­deje itt, Siófokon...«) Koccintunk az egészségére, majd a kollégák felállnak. Előkerülnek a kották, felhang­zik az ének, és Sárika néni figyelő szeme megpárásodik. Egy ötven éve éneket-zenét tanító pedagógust csakis ének­kel lehet méltóképpen kö­szönteni. Négyen tapsolunk. Az ünnepelt, a szülői munkakö­zösség küldötte, a művelődés- ügyi osztály képviselője és én. — Az első zongoratanárom Sárika néni volt — törölgeti a szemüvegét egy gyérülő ha­jú tanár. — Gyomán — mondja az aranydiplomás. — Ha jól em­lékszem, maga is hatéves ko­rában kezdte, János. adta a technológiát, s a szak­emberek egy részét is az Egyesült Államokban képez­ték ki. A tervek szerint 1978- ban 12 millió integrált áram­kört készítenek majd az új üzemben a hazai és a tőkés piacra. Képünkön: Mikroszkóp alatt forrasztják össze az in­tegrált áramkörök elemeit. áltott: — András, legalább egy fiam lett volna tőled ! Gyümölcs nélkül szűnik meg nálam az asszonyi természet! Hosszúra nyúlt a hallgatás, Jobbik feszengett. A bort csak nyalogatta, nem harapta. — Egészségére, Francis né­ni... Mit köszönt meg ne­kem az előbb? Tudtommal nem tartoztunk egymásnak. Az öregasszony újra az asz­talterítőt térképezte a szemé­vel. — Te akkor, 60-ban eljöt­tél értem, Lajos. Engem nem hívtak a téeszcsébe. De te, elnök, eljöttél hozzám. Jó dolgqs asszony maga, Francis néni, szükség van magára. Emlékszel ? Jobbik Lajos nem emléke­zett már erre; ő akkoriban hét életet élt. Szántott, ve­tett, de szervezte is a mun­kát. Kereskedőként házalt, kéregetőként kuncsorgott — ilyen idők voltak azok. — Először kapálni voltam az asszonyokkal. Kisgyura Pi­ros meg a Péter Janiné ma­guk közé vettek. Megleszel velünk, te Francis. Az öregasszony csak a hang­jával sírt. Jobbik Lajos hir­telen markolta fel a poharat, bor loccsant a térítőre. Várat­lanul gombolódtak benne ösz- sze a dolgok. Ez a Francis 1960-ban állíttatta azt a kő­keresztet — Szeretett férjem, Sovány András emlékére —, abban az évben, amelyben ő, ha így volt: jelentkezett érte. Az állami gondozásba vétel egyik oka anyagi / jelle­gű. Előfordul, hogy a család nevelési módja, a gyermek gondozása megfelelő, csupán anyagi gondok súlya neheze­dik a családra. Indokolatlan ilyen esetben a család megbon­tása, ezért az új rendelkezé­sek lehetővé teszik rendszeres nevelési segély folyósítását. Ez azonban csak akkor lehetsé­ges, ha a család minden egyéb szempontból kifogástalan ma­gatartást tanúsít. Indokolt a segély, ha a szülők vagy egyéb tartásra kötelezhető hozzátartozók önhibájukon kí­vül olyan alacsony keresettel rendelkeznek, amely havonta nem éri el a nyugdíjminimu­mot. Egyébként a szülői kör­nyezetnek alkalmasnak kell lennie a kiskorú nevelésére, gondozására. Megyénkben a múlt évben a segélyezettek száma a több­szörösére nőtt. Az intézet csaknem száz családba 310 kiskorú részére folyósít ha­vonként rendszeres nevelési segélyt, amelynek összege évente meghaladja az egymil­lió forintot. A segélyt a gyám- hatósági határozat jogerőre emelkedését követő hónap el­ső napjától, havonta utólago­san folyósítják. A Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet mind­addig biztosítja e támogatást, amíg a segélyezett nem lesz önálló kereső, illetve tanulmá­nyait folytatja. Megszűnik a segély házasságkötés eseten, illetve, ha a gyámhatóság megszünteti vagy megvonja. Ez utóbbira már többször sor került, mert a szülők nem tei­A Rinya-Dombó menti Víz­gazdálkodási és Talajvédelmi Társulat működési területe megközelíti a 158 800 hektárt; dolgozói több mint 41 millió forint értékű termelési érték előállításán fáradoznak. A munkáVersenyeknek nagy ha­gyományuk van az egyes terü­leteken dolgozó közösségeknél, így külön versenyt vívtak a kubikos-, a kotrógépes meg a T—100-asokkal dolgozó bri­gádok. A munkaversenyek jú­nius végi értékelése szerint a kubikosoknál a Roznik Imre vezette Váci Mihály szocialis­ta brigád gyűjtötte össze a leg­több pontot, a második helyen Duics József kollektívája, a Dózsa György brigád követ­kezik. Mindkét kubikoscsoport a társulat nagyatádi építésve­— Jó dolgos asszony maga, Francis néni, szükség van magára. Istenes Franciska számára akkor ért véget a háború. Az esztelen remény helyébe — visszajön az ura! — a beletörődés telepedett. Kisgyura Piros meg a Péter Janiné maguk közé vették. Jobbik Lajos hirtelen na­gyon nehéz lett önmagának, úgy érezte, hogy csontjait pálcikaként töri össze a rájuk nehezedő súly. ?— Elnök, az a néhány év volt az igazi élet... — Francis néni, magára nekem újra szükségem van ! — Jobbik lerázta magáról az embertelenül nehéz súlyt. — Fogy a falu, meg kell szün­tetnünk ezt az izét... ezt a tendenciát, aproximatíve! Istenes Franciska a fejét ingatta. — Ti még felfelé mentek, Lajos. Engem meg takarítsa­tok majd apámhoz. — Mit beszél?! Nem értem én ezt az istenes beszédet, mondtam már. — Jól hallottad, minek mondjam még egyszer? Te meg hátra ne tekints, és meg ne állj ... Jobbik Lajos szédült. De hiszen Istenes Francis arca, kedve nem mutatja a nagy­beteget! Mégis: a kirendelt­ségvezető megérezte a halált a négy fal között. A lába vitte, nem az aka­rata. jesítették megfelelően felada­tukat, vagy a család arra ér­demtelenné vált. (Például a segélyt rendellenesen hasz­nálták fel, vagy a szülő pa­zarló életmódot folyta lőtt ) A közvélemény felfigyeli ennek az új intézményrend­szernek a társadalompolitikai jelentőségére. Jelzések érkez­nek, ha indokolatlannak ta­lálják a segélyt, de felhívják a figyelmet akkor is, ha a szü­lő rossz anyagi helyzetét saját hibája, helytelen életvitele okozza. Sokat tehetnek a munkatársak is, a munkahelyi családvédelmi felelősök, hogy az anyagi juttatásnak ez a formája betöltse hivatását. Az örökbefogadás az. elve­szett vagy hiányzó csaiád pót­lását hivatott biztosítani. Cél­ja, hogy az árva, az elhagyott gyermekeknek családi nevelést adjon. Célját csak a szocialista társadalomban érte el, mert a családba fogadás az érzelmi szempontokat és nem a vagyo­ni érdekeket tartja szem elölt. Az örökbefogadást a gyámha­tóság engedélyez’, ha anrak valamennyi feltétele megvan, ürökbefogadni csak kiskorút lehet. Az állami gondozott gyerme­kek örökbefogadása iránt év­ről évre fokozódik az érdek­lődés. A gyermekek családba való beilleszkedését bizonyít­ja, hogy az utóbbi öt évben nem kellett örökbefogadást fel­bontani. A gyermek- és ifjúságvéde­lemért — az üzemi patronálá- si mozgalom keretében — so­kat tesznek a szocialista brigá­dok. Családpótló tevékenysé­gükkel arra törekszenek, hogy zetöségénél dolgozik, és aho­gyan tavaly — akkor Duicsék végeztek az első helyen és Roznkiék lettek a másodikok a társulaton belüli, éves mun­kaversenyben —, úgy most is az élen vannak. Igaz, egy­előre csak a félévi értékelés alapján, de mindenképpen példát mutatva társaiknak. Ennek a két kollektívának a dicsőségére válik az is, hogy a nagyatádi építésvezetőségtől legutóbb kiváló dolgozó kitün­tetésre érdemesített két dolgo­zó is ezekből a brigádokból való: Péterfai József kubikos a Dózsa György, Szabó József művezető pedig a Váci Mihály szocialista brigád tagja. De ki­váló kitüntetés birtokosa lett egy másik munkahely kubi­kosa, Bencsik József is. Sok és nehéz feladat vár a kubikosokra a nagyatádi épí­tésvezetőség területén is. Munkájukkal jelentős mérték­ben hozzájárulhatnak — ter­mészetesen a más területeken dolgozókkal együtt — ahhoz, hogy teljesítse idei tervét az építésvezetőség. Az év első fe­lében 10,1 milliós termelési értéket adtak közcélú felada­tok teljesítésével és megren- deléses munkákkal. Közcélú tevékenységbe kezdtek a gör- getegi, a lábodi Rinya-szaka- szon és a Kisréti-árkon ; meg­rendelésre végezték el a bö- hönyei Szabadság Termelő- szövetkezetben a szőlőtelepí­tést megelőző műszaki mun­kákat; Görgetegen a meliorá­ciós tennivalók negyedik üte­mét; részt vettek Nagyatád ivóvízellátási gondjainak meg­oldásában, s dolgoztak a So­mogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság segesdi erdészetében is. A Dél-somogyi Állami Gaz­daság és a háromfai Május 1. Termelőszövetkezet részére robbantási, a rinyaújla'ki Ha­ladás Termelőszövetkezetnek pedig tereprendezési munká­kat végzett a társulat nagy­atádi építésvezetősége. A tel­jesítéseknél közrejátszott a gyermekeinket képessé .tegyék a társadalmi beilleszkedésre, és segítsék őket felkészíteni az önálló életre. A csaknem öt­ven együttműködési szerződés az állami gondoskodásban le­vő gyermekek döntő többségét kedvezően érinti. A pártfogók elősegítik gyermekeink erköl­csi, szellemi és testi fejlődését, a szabad idő tartalmas kihasz­nálását. Figyelemmel kísérik pályaválasztásukat, és anya­giakkal is támogatják őket. A brigádtagok gyerme­keink »szülőpótló« barátai. Együttesen emlékeznek meg a gyermek névnapjáról, hétvégi kirándulásokra viszik, lehetővé teszik, hogy nyári szabadságu­kat a családban töltsék. Ne­mes és áldozatos munkájukról csak az elismerés hangján le­het szólni. Az állami gondozott gyer­mekek 34—40 százalékát neve­lőszülőknél helyezzük el. Me­gyénkben e rendszernek jó ha­gyományai vannak. A gyám­hatóságokkal és a társadalmi szervek támogatásával biztosí­tottuk, hogy erkölcsileg szi­lárd és világnézetileg is alkal­mas nevelőszülői hálózatunk van. Mintegy 400—450 gyerme­ket gondoz, nevel 270—300 ne­velőszülő. Többen a gondozá­sukra bízott gyermeket örökbe fogadták, házat és egyéb in­gatlant vásároltak a számukra. A gyerekek kötődnek hozzá­juk, s a nevelőszülők is mint sajátjukat szeretik őket. Ezért is megérdemlik a társadalom köszönetét. Dr. Orbán István, a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatója brigádokban dolgozók áldo­zatkészsége, megértése is: vál­lalták például a munkaszüneti napokon érkező anyagok kira­kását, és részt vesznek a szükség szerinti társadalmi munkákban. A Rinya és a Dombó menta társulatok egyesülését követő második évében jár a jelentősen megnövekedett — immár az ország legna­gyobb, ilyen jellegű társulásá­ba tartozó — szervezet. Hogy az V. ötéves terv utolsó évei­ben elérjék az évi 45 millió forintos termelési értéket, eh­hez sok más dolgozóval egye­temben a kubikosok is hozzá­járulnak, nemcsak a nagyatá­di építésvezetőségnél, hanem a társulat igencsak »terebélyes« működési körzetében is. A tár­sulat egészének bruttó ter­melése kedvezően alakul: az első félévben az évi tervnek majdnem 51 százalékát telje­sítették. Az atádi építésveze­tőség az egész évre előirány­zott 20,3 milliós termelésből 10,1 milliót, a csurgói kiren­deltség a 18,7 millióból 9,9 milliót, a tervezés pedig a 2 millióból 1,1 milliót valósított, meg. Hogy a társulat még jobban megfeleljen annak a rendeltetésének, amiért a ta­gok létrehozták, fokozott fi­gyelmet fordítanak az alapte­vékenységre, és még a múlt év végén »profiltisztítást« ha­tároztak el: eszerint az idén január 1-től bérbe adták la­boratóriumukat a Dél-somogyi Állami Gazdaságnak úgy, hogy a személyi állományt is a gaz­daság foglalkoztatja. A tava­lyi tapasztalatok alapján szer­vezeti intézkedéseket hoztak a gépek üzemeltetésének, irá­nyításának a módosítására, és létrehozták az anyaggazdálko­dási és szállítási csoportot. Mindez együtt segít elérni a célt: a közcélú és megbízásos / munkák jó minőségű és határ­időre történő elvégzését. Sz. A. Új üzem — világszínvonalon Kubikosok az élvonalban (Folytatjuk.) Hernesz Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents