Somogyi Néplap, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-06 / 209. szám

Kajak-kenu VB Újabb két arany a fináléban Szófiában a kajak-kenu VB ntolsó napján ismét jól szere­peltek a magyar versenyzők. Elsősorban kenuzóink szerez­tek sok örömet a sportág hí­veinek. C. I. 10 000 méteren Vichmann Tamás biztosan uta­sította maga mögé az egész mezőnyt, és világbajnokságot nyert. A C. II. 500 méteren született az igazi meglepetés: a VB-újoncok — Föltűn László és Vaskúti István — még a magyar szakembereket is meglepve ugyancsak elsőként eveztek be a célba. Az emlí­tetteken "kívül kenusaink kö­zül a kettesek 10 000 méteres távján Parti Zoltán és Kubik András nyert bronzérmet, a C. I.-esek 500 méteres verse­nyében Hajdú Gyula negyedik­ként érkezett a célba. Kajakosainknak két ezüst­ös két bronzérem, egy ötödik és egy hatodik hely jutott Színvonalas küzdelmek után Düsseldorfban befejeződött az első atlétikai világkupa. A sportág történetében nem min­dennapi esemény borzolta föl a kedélyeket az utolsó napon. A szombaton 400 méteren ve­reséget szenvedő kubai Juan- torena rajtja miatt óvott Amerika csapata, s ennek a zsűri helyt adott. Ez a ver­senyszámot vasárnap megis­mételték. Afrika és Óceánia válogatott versenyzője azon­ban már nem állt rajthoz, s az ismétlésnél a kubai olim­piai bajnok győzött. A magyar színeket képvise­lő Németh Miklós meg sem tudta közelíteni igazi formá­ját* s így ketten is megelőz­ték. A férfiak versenyében az utolsó versenyszámra, a 4x400 méteres síkfutásra maradt a ezen a napon. K. I. 10 000 mé­ter: 2. Fábián István, K. IV. 10 000 méter: 2. Magyarország (Giczi Csaba, Herczeg Iván, Rátkai János, Joós István), K. I. 500 m: 3. Sztanity Zol­tán, K. II. 500 m: 3. Svidró József, és Csapó Géza, a K. IV-esek 500 méteres távján a magyar együttes 5. lett. A nők mezőnyében a K. IV. 500 mé­teren a magyarok hajója ha­todikként haladt át a célvo­nalon. Az említetteken kívül még egy ezüstérmet szereztek a ma­gyarok, ezt azonban a ver­senybíróság elvette párosunk­tól. A Szabó, Bakó kettős a kajak K. II. 1(0 000 méteren másodikként evezett be a cél­ba, de versenyzésüket szabály­talannak minősítették, így diszkvalifikálták őket. A ma­gyar szakvezetés óvást nyúj­tott be. döntés, hogy ki nyeri a pont­versenyt. Az Egyesült Álla­mok utolsó futója már bizto­san vezetett, amikor megsé­rült, s kénytelen volt föladni a versenyt. így a férfiaknál az NDK csapata nyerte a vi lágkupát. A további sorrend: 2. Egyesült Államok, 3. NSZK, 4. Európa, 5. Amerika, 6. Af­rika, 7 Óceánia, 8. Ázsia. A nők versenyében az utol­só napon Európa együttese három versenyszámban győ­zött. 400 méteren Szewinska, 3000 méteren Waitz. A 4x100 méteres váltóban is kontinen­sünk válogatottja szakította át elsőnek a célszalagot. Ez­zel a pontversenyben Európa végzett az élen. 2. NDK, 3. Szovjetunió, 4. Egyesült Álla­mok, 5. Amerika, 6. Óceánia, 7. Afrika, 8. Ázsia. Ezzel a versenyszámmal be­fejeződött az idei világbajnok­ság. A magyar együttes össze­sítésben három arany-, három ezüst- és négy bronzérmet szerzett, s így a nem hivata­los sorrendben 3. lett. A VB éremtáblázata : 1. Szovjetunió 4 5 5 2. Románia 4 5 1 3. Magyarország 3 3 4 4. NDK 3 3 — 5. Lengyelország 2 1 3 6—7. Bulgária 1 — 1 Olaszország 1 — 1 8—9. Kanada — 1 — NSZK — 1 — 10. Spanyolország — — 2 (A magyarok által benyúj­tott óvás eredménye még vál­toztathat e sorrenden.) Felemás „bemutatkozás” Az NB Il-es kosárlabda­csapatok is megkedzték az őszi szereplést. A somogyi együttesek közül mindösze kettő lépett pályára: a Tanító­képző Főiskola, a Gazdász és az Építők elhalasztotta első forlulóra kisorsolt mérkőzé­seit. A Táncsics kosarasai Pé­csen léptek pályára, s maga­biztosan győzelmet arattak. Nagy arányú vereséget szen­vedett idegenben a tapaszta­latlan erőkből álló Fonyódi Petőfi. Táncsics SE—Pécsi Postás 126:59 (68:36) Táncsics: Mike (14), Csep- reghy (24), Németh (20), Svantner (12), Duppai (18). Csere: Déri (6), Gálosi (6), Petelei (6), Zsámbéki (10), Ma- gyarfi (10). Edző: Gyürke Ist­ván. A kaposvári együttes ilyen összetételben még nem ját­szott. Ennek ellenére nagyon magabiztosak voltak; kitűnően védekeztek, s a támadások befejezésével sem volt gond. Női mérkőzés: Komlói Bányász—Fonyódi Petőfi 101:39 (49:20) Fonyód: Rákosa (20), Igali (9), Harcsa (1), Czékus (2), Ölti (2). Csere: Czipor (3), La­katos (2), Solti, Németh. Ed­ző: Horváth József és Har- math Gyula. A kitűnő erőben levő, ala­posan fölkészült komlóiak — kemény játékkal — megérde­melten nyertek. A tapasztalat­lan, újoncokkal tűzdelt Baia- ton-partiak tudása kevésnes bizonyult. Már csalikét pontveszteség nélküli csapat van a megyei bajnokságban ATLÉTIKAI VILÁGKUPA Az NDK férfi és Európa női együttese győzött Józsi bácsi birodalma A vaddisznó már úszik A nap még nem kelt föl, csak a Közeit s távolt egy­másba oldó derengés jelezte a hajnalt. A tó tükröző vizén ködpamatok cicáztak, az északi oldalon az erdő még egyszínű sötét tömeg volt, a délin a bokrok már elváltak az égtől, és árnyékukkal já­tékosan' megcsipkézték a par­ti vizeket. A korán kelő vízimadarak hangoskodtak egy kicsit. Fi­gyelték az embert, ahogy mo­toszkál. Lassan megszokják a halőrt, a horgászokat. Körös- körül folyt a zsinatolás. az­után lassan elült, és kezdő­dött a vadászat. Alábukó ka­csák, mereven figyelő gépek riogatták a halakat. — Hamar rátaláltak a ma­darak a Desedára. Ma már számon tartom a párokat, mindegyiknek köszönök, tu­dom, merre találom őket, ott vagyok a »-családi ünnepek­nél« — mondja a csónakban Lénárt József halőr. Azután húz néhányat a madzagon, fölberreg az apró motor, és elindulunk a hajnali őrjárat­ra. Szürkegém, kanalasgém, szárcsa, kacsa, kárókatona, bakcsó figyeli utunkat. Még engednek is magukhoz, de amikor túl közel találunk menni, rosszalló szárnyverde- séssei odább röpülnek. Fi­gyeljük őket látcsővel, azután halkabbra veszi Józsi bácsi a motort, és súgva magyaráz: — Ott, azon a kopasz fán és körülötte vannak a leg­szebbek. Néhány kócsag. De nagyon bizalmatlanok, ször­nyen szemérmesek. Kapom a messzelátót, né­zem a nemes tartású mada­rat, még így is elég távol van, de máris fölrezzen, ott­hagy csapot-papot. Csak a flegma sirályok maradtak, ügyet sem vetve ránk. Ügy érzem kinevettek. Közben fölkelt a nap. Aranyhíddal, csillogással, büszkén, méltóságteljesen. Az erdei ösvényeken is bevilágí­tott már néhány métert. r— Hát az őzek? — kérdem tudatlanul. — Ahhoz jó pár órát kelle­ne csendben gubbasztani. Én már láttam őket, ahogy jön­nek inni. Vesznek egy kor­tyot, azután gyorsan körül­néznek, újra lehajtják a fejü­ket. A vízbe még nem men­nek. Hanem a vaddisznó az igen. Átúszik a túlpartra, és dézsmálja a veteményt. A gáttól indultunk, útköz­ben, a hídig többször kikötőt­tünk. Horgászoknál. A halőrt régi barátként köszöntötték, kórusban mondták : — Jó reggelt, Papa! Előkerültek az engedélyek, volt egy kis terefere az esé­lyekről, néha a vízbe csob­bant néhány méteren almi potyka. Józsi bécsi mérgelő­dött, mert két orvhorgász el­szaladt, öt engedélyes meg csak nézte. És mondott példa­beszédet is, hogy azért értse­nek belőle: — Hát tudják, a múltkor nagy fogásom volt. Távcsővel nézek, látom ám, hogy a ko­ma hátul jár a bokroknál. Odacsónakáztam, megkérdez­tem, van-e kapás. Azt mond­ja, semmit nem lehet ebben a vízben fogni. Na, mondom, akkor nézzen meg engem, mert én vagyok a világ leg­nagyobb varázslója. Itt, a parti bodzában fogok magá­nak olyan pontyot! Hátra­mentem, meg is találtam. Egyből bevontam az engedé­lyét. Két méretes mellé el­tett még két másikat. Hát nem bolond az ilyen? A horgászok meg bólogat­nak. És hogy mit gondolnak? A halőr szerint a legtöbb be­tartja a regulát. És már kér­deznem sem kell. Előkerült a szenvedély — hiszen maga is nagy pecás —, és jönnek a történetek. íme a legérdeke­sebb: — Lehet, hogy a béka két­éltű vagy hüllő vagy mi, de hogy esze van, az bizonyos. Éjszakai horgászatra jártam a Drávára. Ki lei lem a karbid­lámpát, persze jöttek a top- kék rá. Meg is égették ma­gukat. Rövid idő múlva tár­sam akadt. Egy béka. Odaült a lámpához közel, és amikor egy lepke megpörkölődötT, előremászott, bekapta, majd hátrahúzódott. Ott lakmáro- zott, amíg horgásztam. És tizenkét napion kérésziül mindig megjelent ugyanaz a béka. összebarátkoztunk na­gyon. A végép már megis­mert, én mondom... Visszakanyarodtunk. Víz­ben álló fáik, bokrok mellett óvakodtunk el. R&futottunk a képükre, szinte a parton csó­nakáztunk, oly tisztán látszott minden a tavon. Vízicsibék röpködtek körülöttünk, lábúk­kal éket fodrozva. Már ma­gasabbról cirógatott a nap, meglangyosítva a szelet. Amit néhány óra alatt egy csónak­ból meg lehet ismerni, azt láttam a Desedából. . Lénárt Józsefet irigyeltem a mindennapi csodáért. Még meglátogattuk a »-barátait-«, a két ifjú bakcsót, otthagyta őket az anyjuk, most Józsi bácsinál nevelkednek, amíg szabadon lehet engedni őket. Boldog károgással üdvözölték a reggelire készített szemét­halat, a gazdájuk kezéből et­tek, rászálltak a vállára, és mérgesen zargatták a buta tyúkokat a gátőr udvarában. Előkerült és »üdvözölt« min­ket egy vizsla is. Lassan elköszöntünk. A »Papa« néhány kedves szóval bocsátott utamra: — Hát ennyi az én biro­dalmam. Semmiért sem ad­nám oda. Sokszor kint is éj­szakázom, pedig a feleségem néha mérgelődik. Most még körbemegyek. de ma otthon alszom, borotválkozni is kel­lene már. mert úgy nézek ki, mint a vetőkártyában a vé­letlen öröm. Hát csak jöjjön bármikor... Ha tehetném, akár naponta kimennék. Luthár Péter Az egyik Táncsics-gól a barcsiak hálójában. (Folytatás a 4. oldalról) nálatlanul hagyták. A vendé­gek gyenge játékkal is meg­érdemelték az egyik pontot. Jók: Györkös, Koszér, Pintér I., Muszti II., illetve Kovili, Birkás, Bálint, Varga. Balatonboglár ifi— Somogyszob ifi 3:2 A forduló válogatottja: Ma­jor (Csurgó) — Bodó (Len­gyeltóti), Visnyei (Zimány), Czár (Nagyatád), Vinkler (Táncsics), Drahos (Táncsics), Kusz (Marcali), Szabó Gy. (Tab), Zámbori (Fonyód), He­gyest (Táncsics), Hideg (Zi­mány). Hűvösvölgyi Péter Totó A 36. hét telitalálatos szel­vénye: 1 2 1x12 2 1 2 2 2 2 x +1. Sorrendben a harmadik hé­ten nincs 13 plusz 1 és 13 ta- lálatos. szelvény. Hat fogadó ért el 12 találatot. Nyeremé­nyük egyenként 339141 fo­rint. A 11-esek 4963 forintot, a tízesek 697 forintot fizetnek. A bajnokság után: állása a 4. forduló 1. Marcali 4 3 1 __ 15-1 7 2. Táncsics SE 4 3 1 _ 13­3 7 3. Latinca SE 4 3 1 8-9 6 4. VBKM Vasas 4 2 1 1 5-2 5 5. Fonyód 4 2 1 1 7-7 5 6. Barcs 4 2 1 1 7-9 5 7. B.-lelle 4 2 _ ? 10-3 4 8. Tab 4 2 _ ? 7-7 4 9. B.-boglár 4 1 2 4-4 4 10. L.-tóti 4 2 _ 2 7-9 4 11. Zimány 4 2 — 2 3-7 4 12. Csurgó 4 2 — 2 4-11 4 13. B.-földvár 4 1 1 2 9-6 3 14. Nagyatád 4 — 3 1 2-3 3 15. Somogyszob 4 — 3 1 7-12 3 16. Szőnyi SE 4 1 — 3 3-9 2 17. Kadarkút 4 _ 1 3 5-8 1 18. Lakócsa 4 — 1 3 9-15 1 — Anyád itthon van? Miért csúszik tegezésre a nyelv, ha bolonddal, cigánnyal beszél az ember ? Lázi boldo­gan öblögetett. A bátyja, György is itthon van, ezt akarja nyökögni. Ut­cahosszat csúfolják a bitang kölykök: „Gyurka, köll-e véres csurka?” Jobbik nekiveselke­dett a hóba süppedt kapunak, melyet vaspánt helyett odaszö- gelt bőrdarab rögzített a fél­fához. Elnyújtózó, rücskösfe­hér épület ez a Magyaléké, a falu utolsó zsúpos háza. Anak­ronizmus, mondta rá magában a kirendeltségvezető; a kifeje­zés egy továbbképzésen lopta magát a szókincsébe. A szomszéd házat már el­bontották, kis földpúp maradt utána, mintha saját sírdomb­ja lenne. Magyaléké szégyellt, szegény rokonként álldogált a hozzáépítéssel hajlítottá bő­vített épületek között. Fönt, a megcsupált hajzat alatt a szelemenvég azonban '■még mindig hetykén bök a világba. A tisztaszoba ablakában meg ajz utca nézi magát; a hosszú tornácról — pitarnak is mond­ják — ebbe a helyiségbe, az első szobába nyílik egy erezett ajtó. Születés piros és halál fe­kete ünnepe kötődött ide, egyébként a régiek nem hasz­nálták, csak ha vendég érke­zett. A második szobából — ez volt az alvóhelyük — Job­bik Lajos tudta: nem a mes­tergerenda tartja a többit, ha­nem a karácsonyi hálaadás. A konyhaajtó felül üveges volt, Magyalék itt fogyasztották a napokat. Azok, akik már a domboldalban nyugszanak, az istállót hajdan egybeépülték a lakóházzal — így volt rendjén: a gazda álmából serkenjen, a dobbanásra, „ha jól tartod, az állat eltart!” A Lázi gyerek ott tipródott a sarkában. Burgonyaszem for- mátlanságú, mezítelen lábát li- láspirosra csípte a hideg; könnyen volt öltözve, cájgnad- rágján cikkcakkos üres szájak tátogattak — a lyukak. Ágbo- gas, hirtelen nőtt fickó, diny- nyefeje a mellére nyaklott, így a nála alacsonyabbakban is azt az érzést keltette, hogy felnéz rájuk ferdén metszett, csíknyi szemével. Talán ezért szeret­ték. A kirendeltségvezető megko- colta a konyhaajtó üvegét. A rajtaértek rebbenése, gyors és céltalan moccanások zaja ju­tott el hozzá. — Szabad... Testes párát böffent a nyi­tódó ajtó. Amikor Jobbik be­lépett, erőltetnie kellett a sze­mét, hogy kibontsa a látványt a szürkeségből. Rakott tűzhely fehér tömege — alul barlang- nyi üreg a tűzifának — mad­zagon merőkanál, mácsik- szűrő, fedők, asztal sarokpad háttérrel, falvédő: „Bolond, aki búsul, bolond aki sír!” Aproxi- matíve! — gondolta a kiren­deltségvezető. Ha zavarban volt, mindig ez a szó dobta fel magát benne a szavak tenge­réből, s mivel Jobbik szerette, de a jelentésével nem volt tisz­tában, egyaránt alkalmazta helyeslése vagy ellenérzése „megfogalmazására”. Aproxi- matíve! — így, ha egyetértett. Ap-rok-szi-ma-tí-ve! — emígy, ha nemet borzolt benne bármi. Egyre sűrűbben használta a szót gyűléseken is — először csak halkan, majd álcás hang­súly nélkül, kereken kimond­va —, Savanyó Bözsi kezdte is Aproximatíve elnöknek csúfolni, de nem szamárfüle- sedett rá a gúnynév, mert a pogányszállásiak többsége sem megjegyezni, sem hi­bátlanul szisszentem nem tudta a krikszrakszos hangzá­sú kifejezést. Az aproximatíve fölé — szelíden lenyomva azt a ki­rendeltségvezetőben — oda- csusszant az: — Agyonisten! — Agyonisten, elnök elvtárs — az ittenieknek még min­dig »elnök« volt. — ... Jaj, hogy éppen ebben a borzas- ságban ... Még nem volt idő ráncba szedni semmit. — Hagyja, csak, Magyalné. Ha a görcsöt szoborba for­mázná valami elvetemült szobrász; az a szobor lenne ilyen, mint Magyal Bora. Va­laki, aki görcsbe rándiulva öregedett meg. Mintha kimar- jult volna a teste, az arcát meg szíjak rántanák csöpp­nyire. Pedig korra • még nem is öreg, alig vitt át néhány évet az ötven határán. Mit csiszitelgeti, törölgeti annyit azt a széket? Leült. De most, hogy ala­csonyabbról volt kénytelen szemügyre venni mindent, hirtelen lepte meg, készület- lenül találta a zsúfoltságérzet. Alig sikerült lenyelnie a tor­kába csomósodott gombócot. Magyalné nyugtalanul rebbe- gett körülötte, a lánya vi­szont ügyet sem vetett Job­bikra; kövér tarkababot pör­getett át ujjal között egy hiányos zománcú lábosba. A hallgatásában is kihívás volt; néma illatcsapda a vigyázat­lan rovaroknak. Színehagyott blúza felső három gombját érésben lévő almamellei pat­tintották ki fészkéből? Gyur­kát, az idősebbik Magyal gye­reket nem találta szemével Jobbik; ez a Lázi csak sze­retné, ha már jönne...! — Gyurka? — A szaktelepi agronómus dupla pénzért éjjeliőrnek, nappalos gondozónak is ott tartja. Annak legalább hasznát látja ez a görcs kis asszony. Lázi a Gyurkánál is romlot- tabb fejű: harminckét évesen is gyerek, csak a fapuskát szorongatná. Ősszel megszö­kött, az egész falu kajtatott utána az Agácasűrűben. Ma­gyalné szerint többször is megcsinálta ezt a cirkuszt, holdtól fél, vagy mi. a ros- amíg a pusztán laktak: >A seb, mindig akkor jön rá a bénája, ha az meghízik!«. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents