Somogyi Néplap, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-01 / 205. szám
Többet termeltek a tanácsi iparvállalatok A tanácsi iparvállalatok termelése — a múlt évi első félévhez viszonyíva — több minjt 14 százalékkal, nyereségük pedig 23 százalékkal emelkedett. A tavalyinál több nyereség — a nyomdát kivéve — azonban kevesebb, mint amennyivel a terv időarányosan számol. A héten a gazdálkodás eddigi tapasztalatait értékelve, a vállalatok vezetőinek értekezletén Kelemen Ferenc ipari osztályvezető azt állapította meg, hogy a tanácsi iparvállalatok tevékenysége összességében jó. Az általános megállapítás mögött kiemelkedően jó gazdálkodással éppúgy lehet találkozni, mint gondok sokaságával. Tevékenységük. termékeik alapján nem lehet összehasonlítani a megyei tanács irányítása alá tartozó ipari vállalatokat. Gazdasági eredményeik azonban sokat elárulnak a vezetés és a szervezés színvonaláról. Tóth Lajos, a megyei tanács elnökhelyettese is arra figyelmeztetett felszólalásában, hogy a gazdálkodásban egyre fontosabb szerepük van az anyagi eszközök igénybevétele nélkül, a szervezés révén feltárható tartalékok hasznosításának. Erre megvannak a lehetőségek: egységes a tanácsi iparvállalatok vezetése, javult a vezetők és a munkások kapcsolata. A szervezési tartalékok kihasználásának jó példáját adta a nyomda, ahol jelentős termelékenységnövekedés mellett több mint 90 százalékkal nőtt a nyereség. Munkásbérek A vállalatok éves tervei azzal számoltak, hogy a termelés növekedésének döntő hányadát a termelékenység emelkedése adja majd. A számok viszont azt mutatják, hogy a termelés növekedése megközelítően egyenlő arányban a létszám emelkedéséből és a termelékenység növekedéséből adódott. A foglalkoztatottak száma 7,1 százalékkal emelkedett. Ezzel együtt azonban nőtt a munkaerő mozgása is: a tavalyihoz viszonyítva 24 százalékkal több volt a kilépő. Az első félév adataiból kiderül az is, hogy a dolgozók kereseti viszonyai tovább javultak : a bérszínvonal átlag 4.5 százalékkal emelkedett. Az átlag mögött azonban rendkívül nagy a szóródás. Általános tapasztalat az. hogy a fizikai munkások bére kisebb mértékben emelkedett. A tahi Campingci'kk Vállalatnál pedig a fizikai dolgozók átlagbére csökkent, miközben a nem fizikai dolgozóké 7,9 százalékkal emelkedett. A tarthatatlan állapot — amelynek azonnali felszámolását rendelte el az ipari osztály — gazdálkodási problémák egész sorára vezethető, vissza. Ezek egy része vállalati belső gondokra utal, más része viszont vállalaton kívüli hibákra vezethető vissza. Az egyik alapvető gond, hogy a vállalat termelési szerkezetének változása és a fejlesztési célkitűzések megvalósítása nem egy időben történt: csökkent a termelékenység, kevesebb a tervezettnél a nyereség. Nagy Lajos igazgató már beszámolt a tanácskozáson arról, hogy szervezési intézkedéseket téttele az élőmunka hatékonyságának javítására, s a jelen gondjainak megoldásán túl a termelés biztonságának növelése érdekében is folynak tárgyalások. Ezek közül az egyik eredmény az, hogy sátorkészítő kapacitásukat már a jövő év első negyedére is lekötötték. A ponyvaüzem termelése viszont továbbra is a megrendelőktől függ. E termék iránt erősen csökkent a kereslet, s az egyik nap érkező megrendeléseket a másik nap mar teljesítik. A helyzetet jól szemlélteti az igazgató felszólalása: a raktár- gondokkal küzdő nyomdának mindjárt az értekezleten felajánlott egy 200 négyzetméter alapterületű raktársátrat. Az export sem könnyű A gondok másik forrása a tabi Campingcikk Vállalatnál az exportmegrendelés hiánya. Az ősz közeleg, és a sátor tipikusan nyári cikk. Vitathatatlan hát a megállapítás, hogy 45 millió forint értékű exporttervét nem tudja teljesíteni. Az okok között első helyen említik a múlt év végén érkezett minőségi reklamációt, amely hatással volt az idei megrendelések mennyiségére. Ezt még tetézte egy meghiúsult líbiai tárgyalás is. A vállalat tapasztalta azt is, hogy a tőkés piacon csak olcsóbban lehet sátrat eladni, s bár a belkereskedeíetntnei ; kötött szerződéseit 150 százalékra teljesítette, csupán az árbevételt tudta biztosítani, a nyereséget nem. A jelenlegi helyzet— mint azt Kovács László, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársa hangsúlyozta — pa- rancsolóan írja elő a vállalatnál, hogy á gazdasági vezetők és a pártszervezet közösen keressék a kiutat, készítsenek minden lehetőséget figyelembe vevő cselekvési programot. A minőségi reklamációt és a megrendelés csökkenését az alapanyagnak »köszönheti« a vállalat. Könnyű tehát megállapítani, hogy vétlen. De valóban vétlen-e? Az üzembe érkező áru minőség szerinti átvétele, vagy a minőségi bizonyítvány bemutatása elmaradt: nem követelték meg ezt a sátoralapanyagot készítő vállalattól, maguk látták a kárát. Ilyen hibákkal pedig nem lehet tartósan a piacon maradni. Korszerű terméket csak jó alapanyagból, megfelelő technikával lehet készíteni. A Kefe- és Műanyagipari Vállalat termékei keresettek a piacon: az idén mégis sok gondot okozott az export. Az egyik alapanyag — az importszőr — egyhónapos késéssel érkezett. Időben feldolgozni ezt csak túlórákkal lehetett. Ez drágította a terméket. A világpiacon viszont nem ez a vállalat diktálja az árakat, tehát a többletköltséget nem lehetett a vevőkre hárítani. Az idén ismét bebizonyosodott az, hogy olyan versenytársak ellen, amelyeknél sokkal korszerűbb gépeken készül a termék — nehéz helytállni. Ezért került ismét napirendre a rekonstrukció, amelynek első üteme — a műanyagfeldolgozás korszerűsítése — befejeződött. A másik üteme viszont most következik, s ez — mint Szilvási József igazgató elmondta — anyagi nehézségeket jelent. Megoldásához a felügyeleti szervtől is kértek támogatást. Bővülő szolgáltatás Az első félév adatait értékelve a Patyolat Vállalat elmaradt a tervétől. Ez a megállapítás azonban már módosításra szorul: nehéz körülmények között — út épül a vállalat előtt, többször volt emiatt vívezeték-szakadás — a harmadik negyedévben kimagasló teljesítményt ért el, ielentősebb reklamáció nélkül. Pedig sok a megrendelő, hiszen a fogyasztói szolgáltatás aránya tes-ïi 4ci tevékenységük 36 százalékát. Kassai János igazgató a szolgáltatás körének bővítéséről született terveket is ismertette. A gazdálkodás javulása a tanácsi iparvállalatoknál több működésbeli hiányossággal járt együtt. Az eredményekre építve a második félévben sok gondra lehet megoldást keresni, ha a lehetőségek közül a leghamarabb eredményt ígérőket kiválasztják a vállalatok. Dr. K. I. Emlékezzünk és emlékeztessünk ! A hitleri Németország a darrzigi kérdés rendezésének ürügyén — egy aljas provokációt követően — 1939. szeptember 1-én megtámadta Lengyelországot, kirobbantotta a második világháborút. A háborúba 61 állam sodródott bele, csaknem 62 millió katona ment a frontokra. A fasiszta koalíció leverése, a győzelem kivívása 2194 napig tartott. Több mint 34 millió ember halt meg, míg a sebesültek, a bénák száma ennek több mint a kétszerese volt. A második világháború kitörésének napja ma egyben a fasizmus elleni harc nemzetközi napja is. Ez a nap emlékezés és emlékeztetés a »barna pestis« rémnapjaira, egyben harci riadó a fasizmus elleni erők nemzetközi összefogására. Szükséges az emlékezés és emlékeztetés egyrészt azért, mert a mai fiatal nemzedék ezt a korszakot csak szülei-rokonai elbeszéléséből, iskolai tanulmányaiból, filmekből, esetleg szépirodalmi alkotásokból ismerheti. Így rájuk esetleg már nem hatnak döbbenettel a fasizmus újjáéledésének, a különböző fasiszta irányzatok aktivizálódásának megnyiL, vánulásai. Másrészt mintha e korszakot átélők-túlélők egy része szintén elfelejtette volna e szörnyű történelmi tragédiát. A potsdami konferencián a nagyhatalmak képviselői áj.- tal aláírt dokumentumokkal megteremtették az. alapját Európa nácítlanításának a fasizmus újjáéledése, egy újabb fasiszta-revansista világháború megakadályozásának. A történelem eddigi tapasztála- tai azonban azt tanúsítják, hogy a potsdami megállapodások következetes végrehajtásához csak a koalíció egyetlen tagja, a Szovjetunió ragaszkodott. Európában most már több mint 32 éve nem volt háború, s ez a Szovjetunió, a szocialista tábor, a kommunisták és a békeszerető emberek nemzetközi összefogásának és harcának eredménye. Exmek hatására tanúi lehettünk Európában, hogy leomlottak a fasizmus utolsó bástyái, hogy megdöntötték Salazar, Franco és követőik hatalmát: hogy felszakadozott a »vasfüggönyt«; hogy a volt ellenségek tárgyalóasztalokhoz ültek; hogy megkötöttek fontos politikai, gazdasági és katonai egyezményeket. Aláírták az európai biztonsági értekezlet záróokmányát, s ebben sok fontos kérdést rögzítettek, mint az európai államhatárok sérthetetlenségét, az erőszakról való lemondás, a vitás kérdések tárgyalások útján való rendezésének szükségessége stb. Ezeknek az eredményeknek a tükrében sok ember szemében úgy látszhat, hogy Európában véglegesen lezárulták a fasizmus újjáéledésének, egy újabb világháború ki- robbantásának valós lehetőségei. Vajon ez így igaz-e? Sajnos, ez nem ilyen egyértelmű. A fasizmus — bár a lehetőségei ma már messzemenően korlátozottak — nem tette le a fegyvert,mint ahogyan »szülöanyja«, az imperializmus se mondott le stratégiai céljáról, a szocialista világrendszer felszámolásáról. Ezt bizonyítja, hogy az Egyesült Államok, valamint az európai NATO-part- nerek hadikiadásai állandóan növekednek, állandóan és nagy ütemben tökéletesítik mind a hagyományos fegyverzetű, mind a nukleáris eszközökkel fölszerelt haderőnemeket és azok fegyverrendszereit, az európai hadszínterekén provokációs, nagyméretű gyakorlatokat tartanak, az NDK bekebelezését tervezik stb. Ezt bizonyítják a Carter-adminisztráció tevékenységének eddigi állomásai. A stratégiai fölény biztosításához lehetőséget adnak a cirkáló rakéták több változatának kifejlesztéséhez, a B—1 szuperbombázó, a Trident típusú tengeralattjárók rendszerbe állításához, a neutron töltetek sorozatgyártásra való előkészítéséhez stb. Nem lehet szemet hunyni afelett sem, hogy a katonai készülődéssel párhuzamosan aktivizálódnak a fasizmus európai maradványai is. Németországban, Ausztriában látványos demonstrációkat, »nácimosdatásokat«, Francia- országban, Olaszországban, Spanyolországban, Portugáliában sorozatos politikai provokációkat, nem egy esetben politikai emberrablásokat, gyilkosságokat hajtanak végre. Föltétien említést érdemelnek az afrikai földrészen garázdákoló fasiszta, fehér zsoldos kommandók, amelyek csak alkalomra várnak, hogy ha arra lehetőség kínálkoznék — akár Európában is — harcolhassanak a »kommunizmus« ellen. A fasizmus újjáéledésének lehetősége ma még nem politikai, sem gazdasági szempontból nincs megsemmisítve. Ezért a fasizmus elleni harcot egy pillanatra sem szabad szüneteltetni.. Ma tehát emlékezzünk és emlékeztessünk a fasiszta uralom, a fasiszta háború borzalmaira, s arra is, hogy a fasizmus újjáéledésének, egy újabb világháború megakadályozásának eddig is a Szovjetunió, a szocialista világ- rendszer, a kommun isták és a világ békeszerető embereinek összefogása volt az alapvető ereje, és továbbra is az marad. Békeszerető emberek, vigyázzatok, legyetek éberek! Dr. Szendi József Lesz elegendő „édes széna* Aratás után — aratás előtt Napraforgótáblába harap az országút mentén dunnyogó kombájn széles szája. Az apróra vágott zöld sűrű felhőben zúdul ' alá a kombájn vontatta magas falú pótkocsiba. Ebből még ugyan nem lesz siló, a szarvas- marháknak viszik friss zöld tar karmányként, azért a látvány mégis az őszt idézi Somogy- sámsonban. Odabenn, a termelőszövetkezet irodájában hatalmas papírlapok borítják az asztalokat a készülődés izgalma érződik mindenütt. Csupa csempe műhelyek — Hiába kerestem ezerötszázzal többet, mint itt, ha állandóan szorongtam: megjön a böjtje. Mindannyian tudtuk, hogy az egészségre ártalmas a műhelyünk, vártuk iS, hogy mikor csukják be. Négy gyermekem van. Minden fillér számít, de miközben jól kerestem, állandóan az motoszkált a fejemben, hogy három-négy évig bírom ilyen környezetben a munkát, utána pedig lerobbanok — Lukács Kálmán betanított munkás mondja, ezt. A Finommechanikai Vállalat 3. számú Gyárában beszélgettünk, az új galván- üzemben. Világoskék, saválló védőruhában, gumikötényben, gumikesztyűvel dolgoznak körülöttünk; fémeket merítenek a különböző folyadékokat tartalmazó kádakba. Máshol koccintanak egy ilyen létesítményre, itt pedig csöndben, június 30-án megkezdte féléves próbaüzemelését a 100 millió forint értékű üzem. A hatvan munkás többsége— mint Lukács Kálmán is — az időközben megszűnt Somogy megyei Finommechanikai Vállalat Május 1. utcai telepéről jött ide. Magori József ötvenhárom évesen változtatott munkahelyet. — Hiába néztünk ki úgy, mint a kéményseprők, tizenhárom év után nehéz volt • elszakadni. Kellemesen csalódtam, pedig három hónapra még Budapestre is küldtek bennünket tanulni. Gondolhatja, hogy féltem tőle ... idegen emberekre számítottam, azután barátokat találtam. I— Pénteken felvételiztem, hétfőn indulok Pestre — csatlakozik hozzánk Virág An- dorné, aki még egy évvel ezelőtt a Kaposvári Húskombinátnál forrázó, lámpázó, elővágó munkakörökben dolgozott. — Ahhoz képest, hogy soha életemben nem dolgoztam vassal, ügyesen beletanultam ebbe az igen nagy figyelmet követelő munkába. Pedig otthon, ha egy reszelöt kézbe vettem, a fiaim azonnal elvették tőlem, mondván, hogy nem értek én ahhoz... Csökkentett munkaidőben, két műszakban, 300 féle vegyszerrel dolgoznak a csupa csempe üzemben a munkások. Fazekas Pál meós itteni keresete sem éri el a Somogy megyei Finommechanikai Vállalatnál kapottat, mégsem sírja vissza a »rabvallató körülményeket«, annyira tetszik neki a korszerű technológia, és annyira megnyugtatja az egészséges környezet. Neki van mivel QB»»hMonlít»ni • jelenlegi munkahelyét, nem úgy, mint Fábián Sándornak, a harmadéves szakmunkástanulónak, aki így beszél: — Amikor gépjármű-villamossági műszerésznek jelentkeztem, nem sikerült. A felvételi bizottság tagjai javasolták a galvanizáló szakmát. Fogalmam sem volt róla, hogy mi az, eszik-e vagy isszák, de úgy-ahogy kedvet csináltak hozzá. Most pedig már el sem kergethetnének ... Az a baj, hogy sem a szülőknek, sem a gyerekeknek nincs elképzelésük erről a foglalkozásról. Szerintem izgalmas, szép munka — mondja példaképére, Baranyai Jánosra pislogva. Baranyai János művezető a tanulók oktatásáért is felelős. A harminchárom éves fiatalember annak idején ugyancsak a másik finommechanikai Vállalatnál dolgozott, és ugyancsak művezető volt a galvanizáló műhelyben. Megromlott az egészsége, nemcsak a rossz körülményeik, hanem az erőn felül vállalt társadalmi munka miatt is. Ügy érezte, azonnal meg kell szabadulnia mindentől: önálló galvanizáló kisiparos lett. Nem is akármilyen. Kétszáz kilométerről is fölkeresték a megrendelők. Egy május 1-i fölvonuláson •sután a váll*bit személyzeti vezetője rábeszélte: nevelje az utánpótlást. A százmillió forintért épített üzemben Tolnai Tibomé a vezető. Nemrégen jött haza az NSZK-ból, ahol a legkorszerűbb vegyszerek alkalmazását tanulmányozta. — Most, a próbaüzem alatt jobban megy minden, mint reméltem, de egyre több tervezési, kivitelezési • hiányosságra derült fény — mondja. — Az az igazság, hogy itt-ott elfuserált terv alapján épült az üzem. Például a szennyvízderítőnél a Mélyépterv egy kissé alászámolt: lassítja a munkánk menetét, hogy a kapacitást a felére tervezte, mint a valóságos. Veszélyes elektromos hibákat kell menet közben elhárítanunk. — Amikor beléptünk az üzembe, igen erős huzat keletkezik — vetem közbe. — Ez így természetes? — Szó sincs róla. Hogy ez így van, az is a kivitelező gondatlanságának a következménye. A nagy teljesítményű, 100 ezer légköbméteres légpótló máris elromlott. — Ilyenkor kártérítést követelnek, pereskednek? — Az idő- és pénzpocséko- lás, a huzavona helyett beszerezzük a szükséges alkatrészt, azután a téemkásaink beszerelik. i Egyelőre csak saját-szükségletükre galvanizálnak, de az a cél, hogy az egész nagyvállalatot ellássák. G. 3. Király István tsz-elnök már befejezte a rövid reggeli munkaértekezletet. — A tervezés szakaszában vagyunk. Az őszi munka minden gazdaságban lényegesen nagyobb, mint a nyári aratás. Ennek megfelelően kell felkészülni. Szeptember 30-ra meglesz az őszi intézkedési terv, mely a lehető legrészletesebben tartalmazza a teendőket. A kampányterv pedig emberre, gépre „lebontva” készült, figyelembe véve a meghibásodási lehetőségeket is. A munka nagyságát adat is érzékeltetni tudja: 700 hektár búzát, 150 hektár repcét és 100 hektár őszi árpát vetnek. Emellett 110 hektár cukorrépa betakarítása és elszállítása van hátra, és nehéz feladatot jelent majd a 780 hektár kukorica aratása is. Az őszi mélyszántásra váró területek nagysága mintegy 1200—1300 hektár. — Mi jelenti majd a legnagyobb feladatot? — Természetesen a vetés és a betakarítás. Ilyenkor elengedhetetlen, hogy két műszakban dolgozzanak a gépek, sőt még a gépműhely szerelői is a volán mögé ülnek. A termelőszövetkezet 60 millió forintos termelési értékét 230—300 dolgozó hozza létre. Nem nehéz kiszámítani : az egy ember által megtermelt érték mintegy 200 ezer forint. Hogy ez létrejöhet, a jó gépi felszereltségre utal. — Tűrhető a gépellátottságunk. de nagyon kellene például a szálastakarmány-beta- karító gépsor — teszi hozzá az elnök. — A szövetkezetben egy hektár szántóra 11 tehén jut. Ezeknek enni kell adni, s ma még szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy a tagság részes művelésben vállalta a pillangósok termesztését. A ma. gas színvonalú háztáji kisegítette a közöst. Azonban ez nem végleges megoldás, s az ellátás máris akadozik. A szálasbetakarító gép ezt a gondot oldaná meg. Sajnos hiánycikk, nemcsak nálunk, de az egész országban. Már folyik egy igazi őszi munka, a silózás. Az idén 130 hektárról mintegy 350—400 vagon silókukoricát vártak, s úgy látszik, az meg is lesz. A. múlt héten fogtak munkához, s ezzel párhuzamosan naponta mintegy 50—55 hektár fenntartott területről szállítják a napi takarmányt is. — Az állatállomány évi igénye 110 vagon szálas takarmány. Ezt túlszárnyaltuk. 130 vagon pillangóst és jó minőségű, úgynevezett „édes szénát” sikerült betakarítani. A mintegy 300 vagon siló, a széna és a tavaly óta felhasznált cukorrépafejek azt hiszem messzemenően biztosítják majd a jó tejtermeléshez szükséges takarmányt. B. A. Somogyi Néplap
