Somogyi Néplap, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-28 / 228. szám

Csurgói diákdalosok Szolnokiak vendég játéka Molière úr halála Orom és izgalom a színpadon Mostanában csöndeseb­bek a csurgói gimnázium és óvónői szakközépiskola tanter­mei. folyosói, mint néhány hó­nappal ezelőtt. A híresen da­los kedvű diákok mintha hall­gatagabbá váltak volna, mint­ha a nyári örömet az iskolán kívül hagyták volna. Egyelő­re nem szól a dal. az ének­karok még nem kezdték el te­vékenységüket. A tetszhalott hangulatot egyelőre csak a szándékok melegítik föl néme­lyest a két ragyogó, de soha­sem eléggé méltatott kórus tagjainak és vezető tanárai­nak nagyratörő tervei. A nagyratörést persze nem türelmetlenség, hiúság, fel­tűnni vágyás teszi szükséges­sé, hanem a zene iránti »ke­reslet-«, a tanulók szép iránti vonzalma és a közönség igé­nye, amely Csurgón csak az utóbbi két esztendőben vált tömegméretűvé. Hogy mitől? A kérdésre Balogh László, a nagyközségi művelődési otthon igazgatója egyszerre két irány­ba sandít: a középiskola két fiatal énektanárára, a mind­össze két éve tartó, de látvá­nyos és tartalmas »feltörés« elindítóira. — Azzal kezdtem, hogy az ajtóhoz álltam órák után, és kértem a gyerekeket, ne men­jenek haza. Az első fellépések — a november 7-i ünnepség, a faüzemben tartott kis hang­verseny és a községi öregek napja után megjött az önbiza­lom — mondja Pintér József, az óvónői szakközépiskola ka­marakórusának vezetője. — Igaz, a színpadon olykor-oly­kor még lámpaláz vett erőt az énekkar tagjain, ám a gyakor­lat megsz írzésével az is alább­hagyott. Tavaly a megyei kul­turális szemlén már sikert arattunk, amely még biztatóbb lett az idén februárban, itt, Csurgón rendezett emlékezetes kórushangversenyen, és — úgy érzem — »tetőzött« áprilisban, -----------------------------------------*­i i , . — Három megyéből járnak hozzánk! — mondja dr. Fol- tényi Imre, a kórház vezető szakállatorvosa. — Pedig van­nak máshol is kórházak. A mi vonzerőnk az, hogy éjjel is ügyeletet tartunk. Heggel nyolctól délután fél ötig tart a hivatalos rendelé­si idő, akkor a három orvos közül kettő hazamegy, az ép­pen soros harmadik pedig bent marad másnap reggelig, majd éppen úgy folytatja a mun­kát, mint kollégái. Nem kell hozzá magasabb matematikai jártasság, hogy az ember ki­számítsa, a »normális« mellett még mintegy másfél hónapot dolgoznak. Érdemes? — Országosan elsők va­gyunk a kórházi nagyállatfor­galom szerint — feleli a sta­tisztikát idézve dr. Kurdi György szakállatorvos. — Ért­hető. Somogy mindig is híres volt a mezőgazdaságáról. Hoz­zá kell természetesen számí­tani, hogy az állatok egyhar- mada a három közeli megyé­ből, Zalából, Tolnából, Bara­nyából érkezik. Itt ugyanis biztosan találnak orvost a gaz­dák — éjjel is, nappal is. A kórházban három orvos (a harmadik, dr. Posza Elemér most éppen úton van), öt szak­munkás és két mentőautó-ve­zető. A fennállás ideje alatt több mint hatvanezer külön­féle állat fordult meg az ala­csony, földszintes épületben. Lovak, tehenek, birkák, serté­sek, kutyák, macskák, mada­rak, kígyók, békák, sőt tevék és más vadállatok is. — A tevének csúnya szoká­sai vannak! — emlékezik visz­kéttucatnyi óvónői szakközép- iskola énekkarának szombat- helyi találkozóján. Bevallom, az eredmények némi szoron­gást is előidéztek bennem: va­jon sikerül-e továbblépnünk ebben a tanévben? Szorongó munkatársa he­lyett Pauker Zoltán, az első­sorban gimnazistákból álló »nagy« kórus irányítója veszi át a szót. — Egy kicsit én is bizony­talan vagyok, hiszen nagy fá­ba vágtuk a fejszénket... Mindkét kórust minősíteni szeretnénk, sőt, áprilisra két­órás »névadó« koncert tervét dédelgetjük, amelyre Kodály Zoltán özvegyét is meghív­nánk. Eddig a fokozatosság el­ve alapján állítottuk össze műsorunkat, évről .évre nehe­zebb darabokat választottunk, s a módszer be is vált, ám ez­után már a nehéz Bartók-, Kodály- és Bárdos-kompozí­cióknak kell következniük. Óvakodunk attól, hogy csupán »szakmai« elismerésre töre­kedjünk, de félünk, hogy ilyen műsorral kisebb lesz a közön­ségsiker. Pintér József minden más­ról megfeledkezik, amint a kórusokra mint közösségfor­máló erőre terelődik a szó. — Nehéz volt meghatottság nélkül tudomásul venni ta­valy, a megyei gálaestet 'köve­tő nap reggelén, hogy azok a gyerekek — énekkari tagok — végezték legszorgalmasabban a társadalmi munkát, akik késő éjszaka, fárasztó fellépés után kerültek ágyba. Szere­tek együtt dolgozni velük, mert harminc tanuló, aki ké­pes arra, hogy gyakorta négy­öt órás próbákon is berzenke­dés nélkül, sőt nem csillapuló örömmel vegyen részt, csak jó közösség lehet. Magyarázható, de túlzó ta­nári büszkeségnek vélhetném a lelkes'nyilatkozatot, ha a diák­lányok hiúság és színlelés nél­sza a vezető állatorvos. — Ha dühös, leköpi az embert. Olyan »illata« van az ilyen »ajándéknak«, hogy még hetek múlva is érzi az ember. Rá­adásul nagyon harapósféle. Csínján kell vele bánni. — Persze, a zebrák sem könnyű alanyok — toldja meg kollégája. — Egy ízben a csehszlovák cirkusz járt itt, s a vad zebráit hozzánk hozták ivartalanítani. Nehéz műtét volt. Nem szakmailag, hanem mert a zebra nem reagált a gyógyszerekre; attól az altató­mennyiségtől, amelytől egy ló rögtön elalszik, még csak el sem álmosodott. Ráadásul majdnem az irodáig cipelte magával a több mázsás acél­ketrecet, amelybe befogtuk. Azóta, ha cirkusz jár a kör­nyéken. már szinte félünk, va­jon milyen állatot hoznak? Újabb adat a statisztikában: a háromezres betegforgalom­ban részt vett állatok együttes értéke több mint 13 millió fo- rin volt tavalyelőtt. Ugyanak­kor például Békés három ál­latkórháza közösen csupán 19 millió forintot forgalmazott. Nem nehéz kiszámítani, egyre mennyi jut. Persze ezek a szá­mok sem egészen pontosak, hiszen a marhát átlagosan tíz­ezer forintra becsülik. Márpe­dig az új holstein-fríz állo­mány egy-egy darabjának ér­téke ennél hatszor-hétszer is több. Mind nagyobb érteitek for­dulnak itt meg. nem mindegy: időben érkeznek-e vagy sem az ápolásra szoruló állatok! — Nem bizony, s ebben a körzeti állatorvosok mellett küli zeneszeretete, muzsika iránti »nyitottsága« nem győz­ne meg a pedagógus igazáról. Csakhogy meglep az a képzet­társítási készség, amellyel ezek a " tizenévesek kapcsola­tokat keresnek zene, irodalom és képzőművészet között, meg­lep az éneklő közösség szere- tete és az érettség, amellyel ők majdani óvodai gondozottaik- nak a dalokat már most kivá­lasztják. A 'kiscsoportosoknak a Süss fel, nap, a nagycsopor­tosoknak a Paripám csoda­szép pej kezdetű népdalt. Ho­gyan emlékezhetne Rózsa ilyen nosztalgiával A sevillai borbély egyik operaházi elő­adására — nemcsak a csinos Almaviva gróf miatt —, és hogyan örülhetne ennyire Zsu­zsa egy Varázsfuvola-előadás emlékének felidézésekor, ha nem lett volna közösség, mely megtanítja őt a szép fölfede­zésére, amely élmények, rá­adásul sikerélmények által alakítja ízlésvilágát? A két iiatal ■ tanár olyan magot vetett el Csurgón, amelynek termése rohamosan terebélyesedik. A februári is­kolai dalostalálkozón rengeteg érdeklődő nem jutott be a nagyközségi művelődési ház­ba. Az épület az idén még ki­sebbnek bizonyul majd, hála a dal varázsának. Furcsa, de ezt a két remek énekkart — és a semmivel sem gyengébb kvartettet — a főváros szak­emberei jobban ismerik, mint megyénk közönsége. Ezért ja­vasolta e cikk szerzője pár hónapja egy bátortalan fél­mondattal, hogy teremtsenek számukra a megyeszékhelyen is fellépési lehetőséget, s ezért, az igény és a siker biztos tu­datával kockáztatja meg ismét — ugyanezt a javaslatot. A megyeszékhely zenei életének ritkán fodrozódó állóvizében egy ilyen csobbanás is ese­ményszámba menne. Lengyel András . »sajnos« nagy szerep 'jut az állattartó gazdáknak. Különö­sen érvényes ez a háztájira, ahol ráadásul nemigen bizto­sítanak az emberek, s egy be­teg állat 'kiesése komoly anya­gi veszteséget jelent. Általá­ban a legnagyobb és legtöbb munkát a nehéz ellések adják a kórháznak. A termelőszövet­kezetek üzemi állatorvosai az esetek nagy többségében ha­mar felmérik, képesek-e meg­birkózni a feladattal, avagy nagyobb apparátus szükséges. Ha így van, hozzánk utalják még idejében az állatot. — Sajnos, a falvakban még ma is divat a »bába«. Az idő­sebb emberek, akik a hosszú évek során számtalan ellést láttak, vagy éppen segédkez­tek úgy gondolják hogy a gyakorlat szaktekintélyekké képezte őket. S bár nem ér­tenek hozzá, kötelekkel, min­denféle eszközzel és módszer­rel gyötrik az anyát és a mag­zatot. Csak amikor az végképp nem akar a világra jönni, for­dulnak az állatorvoshoz. Ter­mészetesen annak is meg kell vizsgálnia, ami plusz kínló­dást okoz, s hozzánk egy el­gyötört, kimerüt állat érkezik. A megbetegedésből eredő kényszervágások számát nagy­mértékben befolyásolja a kon­tárkodás. Még ma is tartja magát a különféle népies kú­rák divatja, holott megbízha­tóbb, hatásosabb az állatorvo­si kezelés, s csak látszólag drágább az orvosság. A szemlélet azonban nem­csak a nagyüzemben, a ház­tájiban is változóban van. S mire egyszer felépül a megye új állatkórháza, addigra talán a ház 'körüli istállók lakói is szakszerű kezelést kapnák, mi­ként a városi kutyák, macs­kák, papagájok. Természete­sen a forgalom akkor még na­gyobb lesz, így hát reméljük, a ma még papíron levő ter­vek addigra valóra válnak. Bencsik András A Turbin család napjai cí­mű dráma 1941-ig 987 elő­adást ért meg: Mihail Áfa- naszjevics Bulgakov látszatra szinte példátlan sikerű szer­ző volt A darabot Sztálin ti­zenötször nézte végig Bulga­kov viszont nyüt levelet fo­galmazva xesújtottan összege­zett: addigi műveiről három dicsérő kritika ellenében 298 negatív tartalmú írás szüle­tett. Használni akart, de bel­ső emigrációba kényszerült. Ki ugrott volna egy jó szóra nyomban — Józasef Attila sza­vaival éltünk —; éppen azt érte sérelmek sorozata. A bulgakovi életmű java a pub­likáció leghalványabb remé­nye nélkül íródott. Jellemző, hogy Solohov Csendes Donját az egyik kiadó ebben az idő­szakban azzal a megjegyzés­sel adta vissza, hogy a mű a fehérek harcáról szól a vörö­sök ellen. Bulgakovnak is te­hetsége volt arra, hogy a jó­ban a rosszat is, a rosszban a jót is meglássa. Korai halál­lal végződő sorsa figyelmezte­tés. Nem mindig az marad örökéletű, aki betársul a kó­rusba ... A bulgakovi életmű ma vi­lágirodalmi szinten is jelen­tős. A szolnoki Szigligeti Színház társulata az Alszen- tek összeesküvése című szín­művével vendégszerepeit hét­főn Kaposváron. Kulcsdráma ez: ha felcserélem a kort, Molière helyébe Bulgakovot helyezhetem. A Najmányi László tervezte színpadkép ezért stilizált, felhasználták a műanyagot is. Szürke, fekete, fehér világban játszódik a dráma. XIV. Lajos udvarában fóliafüggöny, plexiüvegből koncentrikus körök csillog­nak hamisan. Fehér csőből tympanon, húrokból oszlopok Molière aktor űrék előadást produkálnak éppen. Háttal a valóságos nézőtérnek, szem­ben a képzelt publikummal. Pfujolás, majd egyetlen em­ber tapsa hallható — a ki­rály! —, s »megfordul a szél«, óriási a siker. írói telitalálat ez az indítás. Készül a csapda is szinte az első pillanattól, adott jelre majd összezáródva a komédiás húsába marnak fogai. Molière nősülni készül. Nem tudja, hogy leendő fele­— Meg akarom ismerni a ténykörülményeket Addig maguk se hagyják él az épü­letet. — Indulóban vagyunk az urammal meg a sógomőmmeL Végezzen gyorsan a vizslatás- sal! Jobbik hagyta elröppenni a fullánkos szódarazsakat Bu­ján nőtt, mókus6zín szemöldö­ke alól villámokat sújtott a hátába Mann Tenci. A kiren­deltségvezető egész ottléte alatt odakozmált tej penet­rans szagát érezte, s ez any- nyira zavarta, hogy nem is figyelt föl arra, milyen düh­vei csapja be mögötte az aj­tót az asszony, özvegy Mann- né a cementlapos előszobából nyíló nagyszoba mögött lakott egy szűk helyiségben. A ki- rendeltségvezető hármat kop­pantott. — Ki az? — Jobbik. Kotorászás finom nesze, majd kulcsfordulás kattanása. A belépő visszahőkölt. Nem fordulhatott meg, de utálko- zása a torkába csomósodott. Csibeürülékbe ragadt ezüst­papírok, lerágott csontok ron­dították a padlót. A jászolra emlékeztető ágy öblét múlt évi szalmával tömték ki, cso­mói kisárgultak a vetetlen fekvőhely lepedőjének szaka­dásain. A szekrény tetején tavalyi almák fonnyadtak. A terítő nélküli asztalon szent Antal törött karú gipszszobra állt néhány nyitott konzerv társaságában. sége nem húga madame Bé- jart-nak, hanem a lánya. S mivel Béjart asszony húsz évig Molière szeretője volt, fennáll a vérfertőzés lehető­sége. A klérus, s személy sze­rint Párizs érseke bosszút áll­ni készül a papgúnyoló Tar­tuffe miatt... Mi kell még a tragédiához? »öregember« mellett kikapós, fiatal feleség, kebelközelben melengetett tanítvány — gyenge pillanatában árulásra kész —, a király előtt Höhe­re-t Antikrisztusnak jövendö­lő szerzetes, gyilkolni kész buta párbajhős; és a csapda kattan ... Lajos király — noha az író müveit továbbra is becsüli — a művek szerzőjét odalöki a »Feszítsd meg !«-et kiáltók- nak. A komédiás fejedelem most ébred rá, hogy eddig olyan talpat nyalt, mely rúg­hat is. Kikiabálja a világnak, hogy Lajos zsarnok! Érzelmi­leg kiuzsorázottan hal meg a színpadon A képzelt beteg előadása közben. Bulgakov Molière figurájá­val önkritikát is gyakorol. Paál István rendező tovább­fonja ezt a szálat a második rész elején egy Cseh Tamás szerzetté dalban: a színész- társak gúnyos hangsúlyú di­csérőéneket zengenek a ki­rályról, s dalukba belopódzik a Marseillaise főmotívuma. Ha Jean-Baptiste Poquelin Az öregasszony a vakotás tükör előtt ült. A sárgásbarna üveg glóriaként színesedett a feje mögött. Apróra zsugoro­dott arcát fekete kendő kere­tezte a csaknem húsba illesz­kedő pápaszem félgolyónyi lencséje aránytalanul nagyra torzította macskáéhoz hasonló szemét. A falu lakói néha se­gélykiáltásokat hallottak a Mann-porta felől, de még sohasem sietett ide senki, hogy bíró legyen az öregasz- szony meg a lánya között. Lúdbőrzik a levegő a jajtól... — Halljuk, mi a panasz, Mann néni? Az öregasszony lárvaszerű, csaknem értelem nélküli arca élni kezdett. Jobbik idegen­kedve figyelte az árkos arc­vonások pályájának módosu­lását, ahogy látszólag új tö­résvonalakat hozva létre, egy­másba repedeznék A hangot mintha tölcsér öblösítette volna, a nagyothallók sutto­gásnak szánt, erős torokhang- ja volt — Igazítani akarnak a sor­somon. Azt mondta nekem a lányom a szülőtartási tárgya­lás után: »Abból nem lesz széklete, amit tőlünk kap, anyám« ... Ha este tüzet gyújtok, rám formed: »Magá­ra gyújtom a házat, vén fa­gyosszent!« Én őt tejben-vaj- ban fürösztöttem, erre min­denki tanú. Zárdái gimnázi­umba járattam. És megszö­kött a béressel! Egy százötven holdas nagygazda lánya... Él odafigyelne ... ! Látunk ara­nyozott Lajos-mellszobrot is, amikor mintegy mellékesen a hóna alá kapja az egyik szí­nész — a nézőtéren kitör a taps. Középiskolás diákok a közönség; honnan értilt ezt a szoborszimbólumot? Szép mozzanatai vannak az előadásnak, noha egészében valahogy hideg. Költőisége van annak, amikor a Króni­kás Béjart asszonyt gyengé­den átkíséri a nemlétbe: a fedett zenekari árok négyzet- nyi lékjében tűnnek el a mélybe küldöttek, börtönbe záriak és most az alvilágba távozó. A »színház a színház- ban«-jelenetek — a Tartuffe, A képzelt beteg előadásrész­letei — is ilyen telitalálatok. Paál István azzal emelte ki ezeket az alapműből, hogy géphangot hallunk a színen lévők gesztikulálásához. »Be­szélnek« nekünk Mialkovszky Erzsébet jelmezei is. A nagy egészen azonban kívül reke­dünk. Ennek egyik oka az, hogy Bulgakov egy-egy fontos szereplőt éppen csak »felvil­lant«, azután sötétségbe hul­lat. Béjart asszonyt például vagy Molière feleségét. Hang­súlyt kap a cselekvés, de ke­vésbé hangsúlyos a lélektani motiváció. A másik ok már a vendégtársulatban keresendő. Dramaturgi beavatkozással Molière halálánál, a közönség hazaküldésénél kellett volna befejezni a darabot, az utó­jelent már semmit sem tesz a drámához. A szereplők ezúttal — el­lentétben a szolnoki színház néhány évvel ezelőtti vendég- szereplésével — most inkább az egyéni teljesítmények szintjén maradtak, kevésbé a közös játék magaslatán. Irá­nyi József alakította Moliére-t kezdetben sok artikulációs gonddal, majd egyre inkább belelendülve. Temessy Hédi vendégként volt Madeleine Béjart; elég keveset tartózko­dott a színpadon. Andai Kati a lánya szerepében arról győ­zött meg, hogy sokat érett ka­posvári évei óta. Fonyó Ist­ván, Peczkay Endre, Papp Zoltán, Galkó Balázs, Hollósi Frigyes, ' Körtvélyessy Zsolt nevét kell még sorolnunk. Ké­pünkön Temessy Hédi. Leskó László is hagyta az a béresgyerek. Az én lányomnak soha sem volt elég egyetlen férfi. Sze­gény uramat ez vitte a sírba! — Ütik is? — Száradjon el a kezük! Jobbik eddig nesztelenül hátrált az ajtóig; most kur­ta mozdulattal feltépte azt. — Igaz ez? A hallgatózó arcán hiába keresett zavart, csak gyűlöle­tet látott. — Hazudik, anyám! — Mann Tenci fúriaként rontott szavaival az öregasszonyra. — Maga miatt halt meg az apám, tudja azt jól! öngyil­kosságba üldözte a nagyravá- gyásával! De előbb még fel­építette a naccságának ezt a kurva palotát. Mi lett belőle a maga kezén? Azt mondja meg: mi lett ebből a palotá­ból? Hombár, amit nem lehet kifűteni... Az apám százból százötven holdat csinált ma­gának. De mire? A gyerekei nem vehették hasznát... — Elemésztenétek engem! — ... Még, hogy én nem engedem pazarolni a tüzelőt! Május van, nem december! Most is az én tűzhelyemet pörköli, maga gyalázatos! Begyurakodott az ajtónyí­láson, jellegzetes asszony! tá­madóállásba helyezkedve. Jobbikban nem tudatosult, csak érzékelte, hogy a szi­vacsosan puha húsú asszony az idegességtől meg-megre- meg, apróbb hajszálai felbor- zol ódnak a homlokhatáron. Most a válla mögül jellegte­len arc tűnt elő, szinte való­színűtlen volt: férfié is, nőé is lehetett. Az öregasszony menye. Néhai ifjabb Manó­nak volt a felesége. Jobbik ízületei emiatt a Mann miatt jelezték az időváltozást: az a szarházi leventeoktató jéghi­deg pocsolyába parancsolta őt, mert egy foglalkozást el­mulasztott. Mann öcsi pök­hendi, szemét volt... (Folytatjuk) A tevének csúnya szokásai vannak... álfafkórház élje!—nappal 1949-ben alakították át a hajdani uradalmi istállót a beteg állatok gyógyítására. Ez volt az első állatkórház az országban, s erre büszkék lehetünk. A ma már mintegy 150 éves épület a nyitáskor negyvenegyet, jelenleg csak­nem háromezer beteget fogad évente. Alapos fejlődés, azonban úgy látszik, csak a betegek száma gyarapodott, mert az épület, akárha műemlék lenne, a hajdani átala­kítás óta nemigen változott.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents