Somogyi Néplap, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-01 / 205. szám

Suarez 24- órája Párizsban Lendületet próbál adni a felvételi eljárásnak Párizsban tárgyalt tegnap Adolfo Suarez spanyol minisz­terelnök, aki Koppenhágából jövet — útban Róma felé — 24 órát töltött a francia fővá­rosban. A madridi kormány­főt, aki nyugat-európai körút­Í án Spanyolország közös pia- i felvételének akadozó ügyé­ről tárgyalgat — és ha lehet, új lendületet próbál adni a felvételi eljárásnak — szerdán előbb Giscard d’Estaing fran­cia elnök, majd Raymond Barre miniszterelnök fogadta. Párizsban Suarez látogatása előtt emlékeztettek arra, hogy a nyár elején Franciaország emlékiratban javasolta a közös piaci mezőgazdasági politika felülvizsgálását a bor, a gyü­mölcs és a zöldségtermelés te­kintetében — még a három új jelölt felvétele előtt. A mediterrán jelentkezők felvétele belpolitikai vitákat is kivált a gallok földjén. A kormánytöbbségen belül egy­fajta »szóbeli ellenzékiség« szerepében föllépő Jacques Chirac több beszédben szögez­te le, hogy ellenzi Madrid be­bocsátását a közös piaci ka­pun, míg a kormány elvben továbbra is pártolja. Az FKP gazdasági okokból úgy véli, hogy a mediterrán országok felvétele ebben a pillanatban nem volna helyes, míg a szo­cialisták hívei a bebocsátta- tásnak. Suarez miniszterelnök láto­gatása során megtárgyaltak olyan kétoldalú problémákat is, mint a spanyol halászok jelenléte a francia vizeken — azt követően, hogy a közös piaci országok 200 tengeri mérföldes gazdasági zónát léptettek életbe a partjaikat övező tengereken. Szó volt a Marseille-ben fogva tartott Apalategui baszk nacionalis­táról is. Madrid Apalategui ki­adatását sürgeti, míg a baszk közvélemény a férfi szabadon bocsátását követeli. (MTI) Javítani kell a párt politikai munkáját Az Olasz KP titkárainak tanácskozása Az Olasz Kommunista Párt a dolgozó tömegek általános mozgósításával és a párt szer­veinek, tagságának széles körű cselekvő kezdeményezésével akarja érvényre juttatni a jú­liusban aláírt pártközi prog- rammegállaoodást — hangsú­lyozza az OKP tartományi és . megyei titkárai kedden meg­tartott római tanácskozásán elfogadott határozat. Giovanni Cervetti, a titkár­ság tagja, politikai helyzet- elemzésében fölhívta a figyel­met arra, hogy bizonyos »ki­várás« tapasztalható a párt soraiban és ez a magatartás veszélyes lehet, hiszen megne­hezítheti annak az ellenállás­nak a leküzdését, amelyet a konzervatív erők a program­megállapodással szemben ki­fejtenek. Cervetti közölte, hogy az OKP nem , tartja lezártnak a ' Kappler-ügyet és sürgette a 1 képviselőház mielőbbi pozitív állásfoglalását — a közbizton­sági és az állambiztonsági szervek átszervezésével kap­csolatban. Megkülönböztetett figyelmet szentelt annak a 650 ezer fiatalnak, aki tanulmá­nyainak befejeztével hiába keres munkát. A programmegállapodás­ban érintett pártokról szólva Cervetti azt mondta, hogy a kereszténydemokraták három főbb áramlatra tagolódnak: az egyik nyíltan dolgozik a 'kom­munistákkal kötött program­megállapodás ellen, a másik azt állítja, hogy elfogadja, va­lójában azoriban igyekszik csökkenteni jelentőségét és politikai hatását, a harmadik a megállapodás végrehajtása mellett áll, de »lombikba akarja zárni«, elszigetelni a tömegektől. A szocialista párt a megál­lapodás végrehajtása mellett áll, de nem mentes a kétsé­gektől és a belső vitáktól — vélekedett a kommunista ve­zető. Cervetti végezetül abban összegezte a feladatokat, hogy a pártnak javítania kell po­litikai irányító munkáját, újabb tömegekre kell kiter­jesztenie befolyását, és még sokat kell tennie azért, hogy »bebizonyítsa kormányzóké­pességét«. Owen és Young Nairobiban Élesen bírálják a csomagtervet Megkezdődtek a hivatalos kínai—jugoszláv tárgyalások Tito elnök Mao kristályszarkofágjánál Joszip Broz Tito jugoszláv államfő pekingi látogatásának második napján fölkereste Mao Ce-tung mauzóleumát. A Tienanmen téri óriási emlék­csarnokot hivatalosan • még nem avatták föl. s a munkála­tok is csak néhány nappal ezelőtt fejeződtek be. Alig 48 órája, hogy a kínai sajtó hírt adott róla: a szak­embereknek tízhónapi mun­kával sikerült végleg megol­daniuk a holttest konzerválá­sának problémáját. Tito az első külföldi államférfi, aki a nyilvánosság előtt még zárt mauzóleumot fölkereste. A ju­goszláv elnök koszorút helye­zett el Mao Ce-tung kristály- szarkofágján, amelyben az el­Joshua Nkomo, a Zimbabwei Hazafias Front társelnöke el­utasította azt az elgondolást, amely szerint a rhodesiai több­séggel hatalomátvételig tartó átmeneti időszakban ENSZ bé­kefenntartó erőket tartanának az országban. Nkomo interjú­ját a Zambia Daily Mail közöl­te szerdán. Az afrikai vezető kijelentette, hogy az új angol—amerikai rendezési csomagtervben sze­replő és az átmeneti időszak ellenőrzésére kirendelt nemzet­közi békefenntartó erőt szük­ségtelennek tartja. Nkomo megismételte a hazafias front álláspontját, hogy az átmeneti időszakot a nemzeti felszabadí­tó mozgalom egységeinek kell ellenőriznie. David Owen brit külügymi­niszter és Andrew Young, az Egyesült Államok ENSZ-nagy- követe szerdán Nairobiban a kenyai vezetőkkel ismertette a rhodesiai kérdés rendezésére vonatkozó javaslataikat. A nyugati diplomaták Daniel Arap Moi kenyai alelnökkel és Munyua Waiyaki külügymi­niszterrel találkoztak a kelet­afrikai fővárosban. Elképzelé­seikről — amelyet valamennyi érdekelt fél részéről számos bírálat ért — tájékoztatták a 49 afrikai államot összefogó Afrikai Egységszervezet főtit­kárát, William Eteki Mbou- mouát is. Thorbjörn Fälldin svéd mi­niszterelnök élesen elítélte a Dél-afrikai Köztársaságnak nukleáris fegyverkísérlet vég­rehajtására irányuló szándékát. — A Dél-Afrikában végre­hajtandó nukleáris kísérletnek végzetes következményei lehet­nek — szögezte le a svéd mi­niszterelnök. Megnehezíti az Afrika déli részén kialakult bo­nyolult helyzet rendezését, ko­molyan veszélyeztetné a világ­békét is. mm Otmilliárd frankos „vérátömlesztés” Tito jugoszláv elnök megkezdte tárgyalásait Peklngben. Ké­pünkön a jugoszláv elnök Teng Ying-chao alelnöknél. (Telefotó: AP—MTI—KS) Barre gazdaságfejlesztő tervei hunyt földi maradványai nyugszanak. A mauzóleumnál tett láto­gatás befejeztével megkezdőd­tek a hivatalos kínai—jugo­szláv tárgyalások. A Hua Kuo-feng vezette kínai és a Joszip Broz Tito vezette jugo­szláv küldöttség szerdán dél­előtt két órán át tárgyalt egy­mással. Noha a Tito-látogatás hangsúlyozottan állami jellegű, Megszüntetik a kötelező valutabeváltási rendszeri a kínai hivatalos hírügynök­ség a szerdai tárgyalásokról szóló anyagában a jugoszláv vezetőt — keddel ellentétben — a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnökeként is megnevezte. Egy jugoszláv szóvivő a szerdai eszmecserét »őszinté­nek, szívélyesnek és baráti­nak« minősítette. Az Üj Kína hírügynökség hasonló jelzőt használt. Jugoszláv tájékoztatás sze­rint Hua és Tito a kétoldalú kapcsolatok kérdését vitatta meg, de emellett szóba hoztak nemzetközi kérdéseket is, kü­lönös tekintettel a »válság­gócokra«. A kínai központi sajtó erő­teljesen hozzájárul ahhoz a jól megfigyelhető igyekezet­hez, amellyel a vendéglátók a Tito-látogatást — külsőségeit tekintve — egyedülállóvá pró­bálják tenni: a Zsenmin Zsi- pao szerdai számában három teljes oldalt töltenek meg a látogatás első napjáról szóló közlemények, illetve fényké­pek. A francia kormány szerdai ülésén több intézkedést foga­dott el a gazdasági tevékeny­ség élénkítése érdekében. A különböző gazdasági csatornák­ba összesen otmilliárd frankot „pumpálnak” annak érdekében, hogy elejét vegyék a fenyegető visszaélésnek. Roymond Barre miniszterelnök kommentálta a bankkamatláb csökkentésétől az iskolásgyermekek tanévele- ji „ruhapénzének” emeléséig terjedő „csomagot”. Kijelentet­te, hogy a kormány a foglal­koztatottság fenntartásáért a tavasszal hozott — alapvetően a fiatal munkaerőt alkalmazó tőkéseknek nyújtott kedvez­ményeket tartalmazó — intéz­kedéseket a gazdasági tevé­kenység ösztönzésére hozott lé­pésekkel kívánta teljessé tenni. A munkanélküliek száma ugyanis már most rekordot ért el, pedig csak ezután lépnek a munkaerőpiacra azok, akik idén fejezték be tanulmányai­kat. A kormány ülésén — mint azt a tanácskozásról kiadott közlemény elmondja — Giscard d’Estaing államfő leszögezte, hogy a testület és a minisz­terelnök változatlanul bírja tel­jes bizalmát. A nyilatkozatra az adott alkalmat, hogy Ray­mond Barre egy éve vette át Jacques Chiractól a miniszter- elnöki bársonyszéket. Hivatalos helyről közölték: Az elmúlt években nemzet­közi idegenforgalmunk gyor­san növekedett, mind többen keresik fel hazánkat. Az ide­genforgalommal foglalkozó ma­gyar vállalatok jelentős tapasz­talatokat szereztek, kiépítették üzleti hálózatukat, növelték de­vizabevételeiket. Célszerű a turistaforgalommal kapcsola­tos eljárást mind a hozzánk lá­togató turisták, mind az érin­tett magyar hatóságok és vál­lalatok számára egyszerűsíteni. Ezért a nemzetközi turistafor­galomban eddig alkalmazott kötelező valutabeváltási rend­szer 1978. január 1-i hatállyal megszűnik. A jövő évtől tehát megváltozott feltételek között fogadjuk a hozzánk érkezőket. A hozott intézkedés számol azzal, hogy az idegenforgalmi vállalatok az eddiginél is ru­galmasabban, hatékonyabban végzik majd üzleti tevékenysé­güket. Somogyi Néplap »Kerek-perec elloptuk, és kész« — az egyik szenátor­jelölt szavait a tavalyi kam­pányban mindig cinkos kacaj fogadta, s ezért ő szívesen »zárta le« a Panama-csator­náról szóló fejtegetését ezzel a »vitának pedig nincs helye« jellegű felkiáltással. Az ame- riakaiak idősebb nemzedéke számára szinte jelképpé vált a két óceánt összekötő csa­tornához való jog, amiről tud­ják persze, hogy potom pénz­ért, fondorlattal szerezték meg, sőt erőszakkal, dehát annyi minden történt a múltban t.. »Megvettük, kifi­zettük, megépítettük és meg­tartjuk« — dörögte választási harcában a republikánus jobboldal zászlóvivője, Ro­nald Reagan is. Tizenhárom éves, többször holtpontra jutott tárgyalások után jutott »elvi megállapo­dásra« Washington á panamai kormánnyal a csatorna felet­ti fennhatóság kérdésében. A rendkívül bonyolult megegye­zés értelmében az Egyesült Államok az évszázad végéig fokozatosan adja át a csator­nát a panamaiaknak, bár ed­dig és ezután is megtartja előjogait más országokkal szemben, s a jövő században Washington és Panama Csatorna csata is »garantálja« a csatorna semlegességét, tehát azt, hogy ne lehessen senki másé. (Carter most bejelentette, egy esetleges szélesebb és korszerűbb csatornát Panama csakis az Egyesült Államok­kal építtet, az utóbbi pedig nem épít ilyet máshol, csakis Panamában. Nicaragua már a múlt század vége óta ajánl­kozik.) A szerződés a Carter-kor- mány komoly külpolitikai si­kere — lehet. Feltéve ugyan­is, hogy a washingtoni sze­nátus kétharmados többsége jóváhagyja az elvi megálla­podást (változatlanul termé­szetesen, mert bármi módosí­tás felújíthatja a kényes vi­tát a panamaiakkal.) A csa- toma-csata tehát a washing­toni Capitóliumon zajlik le, s már javában láthatók a politikai hadmozdulatok. Carter elnök Hamilton Jor­dánra, a választási győzelme megszervezőjére bízta a Pa­nama-egyezmény törvény­hozási biztosítását, s a kor­mány nem habozik kérni Ford, Kissinger, Rockefeller támogatását sem. A Fehér Ház egyszerre keresi a Capi- tólium, a közvélemény ke­gyeit. A küzdelem kb. tucat­nyi szenátor »leikéért« fo­lyik: ha harmincnégy ellen­szavazó lenne a százból, a kormány kudarcot vall, már­pedig vagy húsz déli és kon­zervatív honatya még érvelni sem hagy magának a csator­na kérdésében. Carter — ravaszul — a ve­zérkari főnökök által kifej­tett érvekkel igyekszik meg­győzni az ingadozó szenátoro­kat: a ragaszkodás a csator­nához újabb dzsungelháború­ba sodorhatja az Egyesült Államokat. Végtére is, 1964- ben azután kezdett Panama és Washington tárgyalni, hogy véres, sok áldozatot kö­vetelő tüntetések robbantak ki a csatornaövezetben. Jobb ma engedni keveset, mint holnap gerilla-háborúba sod­ródni, és holnapután, a szá­zadfordulóra netán »mindent« elveszteni — magyarázza a Carter-kormány. Végtére is, az Egyesült Államok fontos támaszpontokat tart meg a csatornaövezetben. Gazdasá­gi és katonai ellenőrzését az­zal is biztosítja, hogy a na­gyon rossz gazdasági hely­zetben levő (és ezért enge­dékenyebb) Panamát nem annyira a csatorna jövedel­méből való részesedés növe­lése, hanem az amerikai se- 1 gélyek és kölcsönök csábítása vonzotta a megállapodáshoz. Ráadásul Carter bizonyítani akarja Latin-Ameri kának, hogy vége a hírhedt »furkós- bot diplomáciának«, amellyel Washington terelgette évtize­dekig déli szomszédait. A Capitóliumi csatorna- csata kimenetelét azonban nemcsak Latin-Amerikában figyelik árgus szemmel. A szenátus konzervatívjainak hírhedt csökönyössége már több amerikai külpolitikai tö­rekvést futtatott zátonyra szá­zadunkban, s ha Carter ne­tán elbukna a Panama-szer­ződéssel, az világszerte zavar­ba hozná mindazokat, akik az Egyesült Államokkal szerző­déseket akarnak kötni. Avar János & gdanski szírt tokán Haragos színű a tenger. Ha­talmas hullámai lankadatla­nul ostromolják a partot. Dü­hödt erővel csapódnak a kő­tömbökhöz, aztán megbékél- ten térnek vissza végelátha­tatlannak tűnő medrükbe. Betonból öntött őrtorony ma­gasodik odább, nézi a tenger ostromát és ejnlékeztet... A történelemórák jutnak eszembe. ízlelgettük Wester- platte és Schleswig-Holstein nevét. Majd a nyelvünk tört bele. Ésszel alig fogtuk föl, ha fölfogtuk egyáltalán, mit je­lentenek. Most. hogy itt sétá­lunk a szakadt szögesdrótok, fű nőtte bunkerek és romok között, a nyíló rózsák és gyo­morforgató fényképek előtt va­lami megmagyarázhatatlan szorongást érez az ember. 1939. szeptember 1. A törté­nelemórákon megtanultuk. A Schleswig-Holstein hajnalban lőni kezdte a szirtfokot, ahol a lengyelországi löszerszállít- mányokat rakták át. Mindösz- sze 182-en voltak, akik őriz­ték. S bár egyenlőtlen volt a küzdelem, a Westerplatte hét napig ellenállt. Utána? A pa­rancsnok elesett. A néhány túlélő fogságba került. »Kí­méletlenül bántak velünk...« — meséli az aprócska múzeum őre, a Westerplatte egykori katonája. Apró füzetecskét árult, benne azoknak a neve, akik 1939. szeptember 1-én fegyverrel védték a gdanski szírt fokát. Ki él még ma is közülük? Néhányan. Van, akiről azt sem tudják, hová került. El­esett-e akkor vagy túlélte a szörnyűségeket? A monumentális emlékmű alján őrt áll a fegyveres ha­ditengerész. Az öbölben len­gyel, kanadai, egyiptomi, szovjet és ki tudja még mi­lyen nemzetiségű hajók sze­net, gépeket, gabonát rakod­nak ... A tenger a partot ostromol­ja. N. J. A CSIKY GERGELY SZÍNHÁZ szakképzett varrónőket (mestervizsgával), asztalost, fűtőt, valamint takarítókat, színpadi segédmunkásokat és hivatalsegédet fölvesz (16323)

Next

/
Thumbnails
Contents