Somogyi Néplap, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-13 / 190. szám
T Ezreket naponta Sok vevő — sok Kedvkerekítő játékok Jó mulatság Szentendrén « »Már megint a Balaton- part« — mondhatja joggal bárki. Nyáron másról sem ír az újság. Ez igaz, és természetes, hiszen ilyenkor sokszorosára növekszik a tó menti forgalom. Ezt kihasználva néhá- nyan pár hónap alatt szeretnének meggazdagodni. Most nem azokról van szó, akik a magánpanziókban egymásra zsúfolják a vendégeket, és mindezért sok pénzt kérnek. Van a meggazdagodásnak más formája is, egyes kereskedelmi és vendéglátó üzletek dolgozói, vezetői ezt választják. Csupán pár forinttal, vagy fillérrel károsítják, meg a vevőket, ám sok vevő, sok pénz! Az idén — a Siófoki Városi-Járási Rendőrkapitányság adatai szerint — 11 büntetőfeljelentést tettek olyanok ellen, akik megkárosították a fogyasztókat. Tíz esetben a bíróság mondott ítéletet. Az általános vélemény szerint a fogyasztói érdekvédelem helyzete — annak ellenére, hogy rengeteget foglalkozunk vele — nem javul. A vállalati ellenőrzés sokat segíthetne, ám azon kívül, hogy egy-egy esetet feltár, nem sokat tesz. Legföljebb néhány fegyelmit »osztanak ki«, erre azonban az illető legyint, és ezzel el van intézve a dolog. Persze vannak sokkal cifrább dolgok is. Például megyénk egyik vendéglátó vállalatánál bevett szokás, hogy a belső ellenőrök nyá' ron egy-egy Balaton-parti egységbe kerülnek üzletvezetőnek. Ezek után azt hiszem, enyhén szólva képtelenség itt a belső ellenőrzés hatékonyságáról beszélni. Ahol van, ott pedig amolyan »ejnye-bejnye« dolog. A leggyakrabban á . »szűk mérés«, a túlszámlázás fordul elő. Hatékony intézkedések hiányában egyre többször. A rendőrség gyakran tart ilyen jellegű ellenőrzéseket, és ennek során jó néhány esetre fény derül. Az ellenőrzések alkalmával próbavásárlást végeznek, azután a kapott meny- nyiséget visszamérik. Olyan nem fordult elő, hogy valahol is többet mértek volna a kért- nél. Az ellenkezője annál in- káb. A balatonboglári áfész Hullám éttermének borozójában az ellenőrzést végzők 5 féldeci rövid italt kértek. Három pohárban 3,6, egyben 3,4, egyben pedig 4 milliliter ital volt. Ez az öt féldeci esetében 16,90 forint többletbevételt jelent. Meglehetősen furcsa módja az alkoholizmus elleni küzdelemnek. Az italmérő 3000 forint pénzbüntetést kapott. A Pannónia szántódi Révcsárdájának üzletvezető-helyettese észrevette az ellenőröket, elküldte az italmérőt, és ő állt a pult mögé. Még így is kevesebbet mért. öt 5000 forintra büntették. Különösen érdekes a siófoki parkolónál lévő zöldségárus, Garami Tamás esete. A fiatalember Budapestről jött le a Ellenőrzik a bőrt A Bőr-, Műbőr és Cipőipari Kutatóintézetbe évente mintegy 12 ezer minta érkezik. Tizenöt nagyvállalat és ütvén tanácsi, illetve szövetkezeti vállalat termékeit és a felhasználandó anyagokat vizsgálják. nyárra, hogy megkeresse az e«ész évre valót. A próbavásárlásnál kiderült, hogy négy vevő esetében összesen 15,60- nal számolt többet. Háromezer forintra büntették, a helyi ki- rendeltség vezetője pedig azonnal felfüggesztette az állásából. Aztán, ki tudja milyen csoda folytán, visszakerült zöldséget árulni. 10-én újra próbavásárlást végeztek — öt vevővel — a fiatalembernél, atki most is többet számolt. A bíróság gyorsított eljárással vonja majd felelősségre. A siófoki hajóállomáson a Sió Tsz hurkasütőjének vezetője öt vásárlót szolgált ki egymás után, és minden esetben többet számolt, öt is 3000 forintra büntették. A siófoki »pulóverpiacon«, a Pannónia sátras egységében harmadosztályú áron hozták forgalomba az italt. Ez a sátor viszont meg sem" közelítheti egy harmadosztályú egység színvonalát. Az üdítő italokon általában plusz ötven fillért, a sörön pedig tíz fillért kerestek. Meglehetősen kis összegről van tehát szó. De számoljunk csak utána! Valóban olyan kicsi ez az összeg? Vegyük a parkolónál lévő, már említett zöldségest. Majd négy forinttal csapott be egy-egy embert. Nem tudom, mekkora lehet a forgalma, a főszezonban ötszázan biztosan vásárolnak itt naponta. Ez — ha vásárlónként 4 forintot számolunk — 2000 forint. Lehet, hogy a négy forint nem áll minden esetben, de ha a felét vesszük, akkor is 1000 forint mellékjövedelem egy nap. Óriási haszon. A büntetés összegét három nap alatt megkeresi, nevetve kifizeti a mellény zsebéből. A bírságnak ezért nincs különösebb hatása, nem szolgál megelőzést, és nincs semmiféle visszatartó ereje. Mert mit számít három- vagy ötezer forint ott, ahol néhány hónap alatt tízezreket lehet keresni. I A vevők persze nem szólnak a pénzükért. Ugyan ki áll oda ' vitatkozni fillérekért. így azután naponta több ezer embert lehet becsapni. Az ellenőröket természetesen nem látják mindenütt szívesen. Volt rá eset, hogy egyszerűen kitessékelték őket, vagy amikor a kapott italt a vendéglátóegységben vissza akarta mérni, kiverték a kezükből. Igaz, hogy az ellenőrzés szímvorialá- val itt-ott bajok vannak, ám nem ez az igazi baj. Az igazi baj az, hogy büntetlenül vagy majdnem büntetlenül lehet becsapni ezreket havonta. Dán Tibor Szentendre gyermekkorom romantikus kirándulóhelye volt. A hétvégeken felütöttük sátrunkat a Duna partján, fürödtünk, pecáztunk, kóboroltunk. Azután egyre ritkultak a szentendrei kiruccanások, a város azonban megmaradt a legszebb emlékek között. A régi barátságot a színház vonzása révén elevenítettem föl, s boldogan róttam a zegzugos utcácskákat, s este vörösre vertük a tenyerünket Goldoni vígjátékán. A pestiek csak a tetszésüknek adtak, kifejezést, mi- annak, hogy hazaiakat, kaposvári művészeket láttunk A kávéház sikeres előadásában. Szentendre a vidámság forrásaként élt mindig bennünk ezután. A varázs tavaly ugyan nem ösztönzött utazásra, az idén azonban minden jel arra utalt: menni kell, ritka élmény vár ránk! Aki már járt a Duna-parti városban, tudja, hogy ide nem lehet úgy menni, mint egy kőszínházi előadásra. A kószálás, a múzeumnézés, a vacsora, a Teátrum »színpadának« előzetes bejárása nélkül oda a máshol át nem élhető hangulat. Sokan azt hittük, nogy ezt már nem lehet tovább fokozni... Lehetett. S még hogyan! A nagy találmány, a Templom téri játékok. Amolyan előzetes hangulatébresztőnek szánták, az esti előadásról kívül rekedteknek azonban ez maradt meg a fő számnak. A Templom térre — itt áll a város legértékesebb műemléke, az első kőtemploma — eddig is felkaptatott minden kiránduló, s a mellvédre támaszkodva gyönyörködött az apró házak udvaraiban, a tetők formájának furcsa alakzataiban. S ha már fent volt, akkor elment a szomszéd udvarba. s megnézte a szerb egyházművészeti gyűjteményt, majd leballagott a Duna-part- ra. Kerényi Imre rendező jó szemére vall, hogy a romantikus környezetben fölfedezte az önfeledt vásári komédiázás pompás hátterét, s mindehhez megtalálta a középkori magyar iskoladrámák közjátékait, amelyeket eddig — ki tudja miért! — még sohasem játszottak. S ami mindennél fontosabb, olyan pompás gárdával játszatta el őket, mint a Színház- és Filmművészeti Főiskola másodévesei. Az emberek szeretik a derűt, a jó kedvet, vágynak az önfeledt játékra, s ha először vonakodva is, de kaphatók arra, hogy a Duna-parton előzetes hírverésként gitárözó, doboló, éneklő fiatal színész\A „ $zifák Ötő “ neve : if. ót. ,Egy helyben lebegett!’ Valahonnan mégiscsak jött segítség — mégpedig a hasonlóan fanatikus, az újért, a technikáért rajongó műszakiaktól. Pontosabban Misura Mihály gépészmérnöktől, aki helyet, biztatást adott Asbóth Oszkárnak ahhoz, hogy megépítse első helikopterét. Megkezdődtek a munkák. 1928-at írtak. Ott dolgozott szerelőként az a Hosszú István is, aki később »megnyer- gelte« a világon elsőként 1er vegőbe emelkedő helikoptert, pontosabban szólva, azt az emelölégcsavaros gépet, mely »pilótájával függőlegesen föl- emelkedett, több kilométeres távot repült be, majd köröket, nyolcasokat írt le a levegőben, és minden irányba tudott repülni, sőt bármilyen magasságban hosszabb ideig egy helyben is tudott lebegni.« Motorpróbák, véget érni nem akaró műszaki vizsgálatok után elkövetkezett az első sikeres felszállás. 1928. szeptember 9-e volt, vasárnap délután három óra. Asbóth Oszkár írja: »Csak évek hosszú sora után lehétett a nemzetközi szakirodalomból vitathatatlanul megállapítani, hogy ekkor szállt fel az egész világon először ez a helikoptertípus, amely azután további mintegy kétszáz felszállás alkalmával hosszabb ideig és nagyobb magasságban, tökéletes stabilitással egy helyben lebegett.« így igaz, bizonyságul szolgál erre a göttingiai Aerodinamikai Intézet jelentése, azután R. N. Liptrotnak, az angol Air Ministry (légügyi minisztérium) tudományos kutató osztálya igazgatójának megállapítása arról, mire képes ez a helikopter. Tehát az A. H. 1 csatát nyert! Hol voltak akkor már a szöcskeugrások, a sárkány- gépkísérletek ... De a helikopterrel kapcsolatban még bőven sorakoztak az újabb tennivalók, melyek az első sikeres felszállás tapasztalataiból adódtak. Hosszú István pilóta az első nyilatkozatában a produkció élményeit ecsetelte, ily módon: »Jó messze küldtem mindenkit magamtól, nehogy emberre zuhanjak, begyújtottam a motort, azután lassan, finoman gázt adtam. Egyszerre csak azt éreztem, hogy leküzdhetetlen, nagy erő villámgyorsan a magasba ragad. A talaj lesüllyedt alattam. A propellerek suhogtak, örvénylő szelet vágtak felettem. Nyílegyenesen húzott egyre feljebb a két légcsavar, mintha óriás lift vont vplna fel nagy sebességgel. Nem akartam túl magasra menni... Egyszerre csak azt éreztem, hogy a felfelé húzó erő megszűnik és — nem mozgok már a levegőben! A hatmázsás, kezdetleges tákolmány mozdulatlanul, egy helyben állt... Amikor gondoltam, hogy eny- nyi elég bemutatónak, lassan levettem a gázt, és olyan nyugodtan, simán süllyedtem, hogy észre se vettem, amikor a gép csaknem pontosan ugyanazon a helyen, ahonnan fölszálltam, földet ért.« Asbóth Oszkárt már kevésbé érdekelte, hogyan érezte magát odafönt Hosszú István ; a feltaláló nagyon is érthetően a gép műszaki »viselkedése« felől érdeklődött a pilótától. így azután megtudhatta, hogy a légcsavarokkal nincs minden rendben — »az egész gép állandóan vibrált« —, s a tervezettnél nagyobb fordulatszámnál sikerült csak a magasba emelkednie. Hosz- szú kicsinylette a gázszabályzót, kifogásolta a szabályozókar rögzítésére kidolgozott megoldást — tehát jócskán adott munkát és gondot a helikopter, a sikeres felszállás ellenére is. Még ugyanabban az évben, októberben az átalakított és immár A. H. 2-vel szinte sorozatban folytak sikeres kísérletek, s Hosszú István mind több időt töltött egy- végtében a levegőben. Azután egy szerencsétlen géptörés miatt »kényszerpihenő« következett a repülésben — de nem a kísérletek folytatásához nélkülözhetetlen pénz »felhajtásában«. 1929 januárjában mindjárt félórás egy helyben való lebegéssel kezdődtek az újabb próbálkozások. Műhely és hangár a fővárosban, a Cséri-telep egyik istállóépülete volt. De így is elkészült az A. H. 4., még 1930 elején . .. ígéretek minden mennyiségben- az »Asbóth-helikopter első t igazi, jelzett sikereként« azt 5 az eseményt tartja számon, l amikor Liptrot kapitány, an- > goi helikopter-szakértő mér- 1 nők egy órán belül négyszer J is repült az A. H. 4-essel, Hernesz Ferenc r (Folytatjuk.) növendékekkel a kedves buzdításra együtt daloljanak, még ha először innen-onnan hangzóan, bátortalanul is. Később, amikor a Templom téren a nagy füsttel csevabcsicsát sütő asszonyok sátrai mellett rázendít a Vujicsics együttes a rác nótákra, öreg és fiatal odasodródik a kólót tanulók csoportjába. A »nagy« színpadon csak este hat után kezdődik a móka, a felállított padokon azonban rpár négy órakor ott üldögélnek a közeli vagy talán távolabbi falvakból érkezettek, s az istennek nem mernek elmozdulni, nehogy más foglalja el a helyüket. Pedig ez vàsàç, itt mozogni, jönni-menni kell, a színház is körbe járja a teret, s éppen ez a kötetlenség adja meg az ízét mindennek. A szabad választás jó érzéssel tölti el az embert. Hosszú sorban állunk,' lökdösődünk, s szidjuk a kifelé lassan jövőket, mert szeretnénk minél előbb bejutni a Czóbel- múzeum hangulatos kis ud- varkájába : ott hangversenyezik a Bakfark lantegyüttes. Körben állnak, ülnek — né- hányan a földön is —, alig marad hely az együttesnek, amelyik Kecskés András irányításával ki tudja, hányadszor ismétli a műsorát ugyanúgy, mintha senki másnak, csak ennek a most összeverődött társaságnak adna ízelítőt a középkor egyházi és világi zenéiéből. A koncert után rohanás a Bacchus-játékra, mert ezt legalább látni kell a közjátékokból. Már nem ülnek a padokon, hanem állnak, akkora a tömeg, hogy azon csodálkozunk, mint férünk el. Talán még a Duna is visszhangozza a hahotázásunkat. Ide kevés a nevetés, a kacagás, a szomszédom úgy bruhaháziik, hogy a könnye csorog, amikor Es- kulápius Bacchust gyógyítja. S amikor a fiatal színészsereg dalolva, gitározva elvonul, a tömeg tapsolva megy utána. Amikor eltűnnek az iskola- épület kapujában — 'bent vannak az öltözők —, az emberek még mindig ütemesen tapsolnak odakint. Csatát nyertek a Templom téri játékok, s nagyon hiányozna, ha többet nem vigadhatnánk ezen az eszményi helyen. Hát nem is lesz hiány belőle jövőre, amint azóta olvastam, még : több helyen szórakozhatunk. A vígoperától a versmondásig sok mindennel kiegészítik a programot, s akkor már nem elég egyszer elmenni Szentendrére, legalább két-három nap szükséges a rendezvények megtekintéséhez. S hogy ne feledjem, színház is volt este! A főszereplő farmerban trécselt néhány perccel előbb, s utána már az ékszerész jelmezében láttuk viszont. Felfigyeltünk egy kecskét vezető' fiatalemberre. Kiderült: a derék négylábú is szereplő, a két zsandár a nyomozási jelenetben ezzel a kecskével jön be, s mondanom sem kell, hogy a nézők fergeteges kacagása is kirobbanó tapsa közepette biztatja szimatra. Shakespeare jól beleillett a tér hangulatába, s csöppet sem ártott a Tévedések vígjátékának a dalmát környezet, sőt folytonosságot jelentett az egész napi élmények után. A Madách Színház színművészei és a főiskolások annyi jó és új ötlettel toldották meg az eredeti előadást, hogy joggal mondhatjuk el: ez jó mulatság volt Szentendrén. Amikor a HÉV-szerelvénnyel visszafele döcögtünk Pestre, azon töprengtem, miért nem lehet a Balaton déli partján több helyen valami ilyesféle játékokat meghonosítani, mint a szentendrei Templom téren. Valami az idén már elkezdődött a bogiári kápolnák környékén, ez azonban még tovább fejleszthető, s ösztönzést adhat más üdülőhelyeknek is, hiszen az ilyen kötetlen és nemes szórakozásra minden különösebb hírverés nélkül tódulnának az embers. Lajos Géza Könyvespolc ...olykor még fölmerül Amundsen Találkoztam vele magam is. Zöldesszürke fedelű kis könyvben a gyerekkor parttalan éveiben. Irigyeltem, hogy tudta: milyen feladathoz edzi' akaratát. Szikrázó fagyban nyitott ablaknál aludni jó lett volna. Fábián László ismeri az amundseni titkokat. Haza' térő lovam körmén virágos rét illatát hozza, avagy furcsa görcs a torokban című első könyve dallamosan szép bizonyság erre. Rendhagyó írói pályakezdés: olyan mű ez, amelyről szinte nem lehet írni, amelyet csak olvasni lehet, s kell. Mert ugyan van-e szókészlet egy gótikus kated- rális csipkedíszítményének hű leírására? Egy zenemű tökéletes átfordítására beszédnyelvre ? Fábián tizenkét önállónak is felfogható fejezetből épült műve új minőségű próza, mely gyakran okoz »furcsa görcsöt a torkunkban«. Miért? Szinte helyettünk, falun nevelkedettek helyett írta meg a saját éveit úgy, hogy azok a mienk is. Ügy, ahogy azokat mi is átéltük. Ö azonban minden cselekménymozzanat, mondat mögé ok-okozati viszonyt gyűrűztet, így mélyül minden szinte önmaga mögé. S így teremtődik ez a különleges — zsoltárok, filozófiai igazságok, ■ garabon- ciási derű, flóraszép burjánzás — stílus. Amundsen elindul abból a falusi házból, melyben az anya esténként a Roggen' muhme, azaz a rozsboszorka meséjét olvassa, s ahol a nagyanya időnként az időtlennek tűnő életű macskákkal pöröl szelíden. Sejtelemvékony szövetűvé attól válik e mű, hogy a hős Amund- sennek álmondja magát, a Feladat mint ^tükör alkalmas az önvizsgálatra. Nemcsak a sajátjára, hanem társakéra, nemzedékekre. Az intellek- tualitással felvértezett felnőtt és az ösztönösséghatáron élő gyermek élményei go- molyadnak. Ügy vagyunk vele együtt a gyerekkorában, hogy egyszersmind mégis felülről látjuk azt. Bekalandozzuk az akkor még arasznyi élet tájait, mely mint itatóspapír nyeli el a személyiség mikrovilágán kívülieket is: Roald Amundsen az ismerős 45 utáni éveket éli Gábor bácsikkal, sógorokkal együtt. Vele vagyunk látszólag céltalan ifjúkori útjai is. Gótikát tanulmányozunk Boroszlóban, pénzt váltunk öreg Smennek egy kocsmában. S azután virrasztunk ha- lottaiért; átéljük annak döbbenetét, hogy halandók vagyunk. Kharón ladikján kísérjük lélekben kedveseinket, egyre többet. Sornyi már a »norvég ifjú« elvesztett csapata. Mintha illékony anyagú lenne a regény, attól tart az ember, hogy mire újra felvenné onnan, ahová letette, már nem találja, beletűnik az estébe vagy a lámpa aranyába. Vagy belélegezve belénk épül. Látomás, melyet önmagunkba nézve látunk; ilyen Fábián László regénye. Hozzá hallucináció, muzsika. Indák fonnak körül bennünket. Néha még felmerül a bennünk élő Amundsen, de nem szédültünk-e végleg fűszerágyba? »... tehát, ha keressük őt, megtalálhatjuk-e?« Fábián László e könyvével meghódította a maga Déli- sarkját. Varázslatos nyelvezetű, erős intellektualitást tanúsító könyve ez! Fejezetenként kell olvasni, úgy elmélyedhetünk egynek-egynek a szépségében, jelentéstartalmában. A könyvet a Magvető Kiadó tette közzé. L. L. / Küldöttség érkezett Angliából, egy helikopterbemutatót megtekintésére. A franciák is érdeklődtek, ám még mindig voltak magyar repülőtisztek, akik így vélekedtek: »Ugyan kérem, sohasem fog az repülni !« A Magyar Légügyi Hivatal Hosszú István egy repülését sem nézte végig... S hogy maga Asbóth Ozskár
