Somogyi Néplap, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-11 / 188. szám
Éjszaka zuhogott az eső. Akik a hajnali műszakra indultak, hatalmas tócsákat kerülgettek. Az »irodistákat« már ragyogó napfény köszöntötte. A nap a legtöbb embernek hajnalban kezdődik: a délelőtti műszak gépei háromnegyed hat és negyed hét között indulnak. Odaér-e mindenki? Dolgozhatnak-e az emberek és a gépek? Munkatársaink ezt kutatták tegnap hajnalban a megye üzemeiben, és arra is kíváncsiak voltak, hogyan kezdődik a munka az irodákban. Amit láttak, pillanatkép a hétköznapokról, de több is annál, hiszen a munkakezdések hasonlítanak egymásból. A mozdulatok, melyekkel az üzem kapuját nyitják, megszokottak már. A gépek indítása is ösztönszerű: begyakorlott, sokszor ismételt mozdulatok ezek. A néhány üzemben szerzett tapasztalat általánosítható következtetése: rendben, fegyelmezetten kezdődik a munka. REGGELI ŐRJÁRAT Az öntöde nem állhat Reggel öt óraikor köszönt az első munkás a portásnak Barcson, az Építőgépgyártó Vállalat Nagyberendezések Gyárának kapujában. Kationt a blokkolóóra, belépett az üzembe. A műszak hatórakor kezdődik. Háromnegyed hat előtt néhány perccel leengedték a vasúti átjárónál a sorompót. Elment egy gőzmozdony néhány személygépkocsival, de a sorompó zárva maradt. Autóval, motorkerékpárral és biciklivel érkezők várták, hogy ismét szabad legyen az út. Azután fogták magukat, letették a kerékpárt, a motort, becsukták a kocsit, és a leeresztett sorompók között elmentek a gyárkapu felé. öt perccel később felhúzták a sorompót is. A gyár I. sz. üzemrészében Shéd-csamok szerkezeteket és betonsiló alkatrészeket készítenek. Hat óra előtt öt perccel valaki elkezdett kalapálni. A hatalmas csarnok visszhangzott az ütésektől. A hegesztők letekerték a gépekről az elektromos kábelt, a fali csatlakozóhoz erősítették. Még nem volt hat óra, amikor felvillantak az első fények. — Mindenki itt van? — Harmincötén dolgoznak az üzemrészben, ha nem hiszi, számolja meg az embereket — mondta a művezető. Három perccel hat óra után Henézi Mihályné darus megemelt egy hatalmas vasszerkezetet, hogy oda emelje, ahol a hegesztőknek a legjobb. A kijáratnál látni is lehetett a hegesztőpisztolyok kékes füstjét. Egyetlen késés Útjára indul a leszabott anyag. Az utcán friss kenyér illata száll, viszik a boltokba a süteményt. Az asszonyoknak és a lányoknak azonban nincs idejük gyönyörködni a reggel szépségeiben. A fél. hat körül tóduló tömeget elnyeli a Kaposvári Ruhagyár kapuja. Blokkolóóra nincs, a portásra bízzák a későn, jövőket — ha vannak. A műszakkezdéskor ott kell állni a gépek mellett, mert háromnegyedkor elindul a szalagmunka, és ha egy kéz kiesik, megbénul a »gépezet«. Rózsa Ferenc szakmányve- zető vitt végig az üzemen. A készraktárból indultunk, itt kezdődik minden. A szabászatból ide érkezett darabokat a raktárosok indítják útnak reggel, kiadják az aznapi »adagot«, és serény kezek ragasztják, varrják, vasalják, gombozzák, cérnázzák, ellenőrzik a ruhákat. Így leírva egyszerűnek látszik ... — Hogyan indul egy n,ap? — A kávézással és az utolsó cigarettával kint a dohányzóban. Azután mindenki pontban 3/4 6-ikor a helyén van. Ezt szigorúan vesszük. Először nem árultam el, hogy miért is érkeztem 1 a gyárba. Még »álcázva«, .be-be- kukkantottam a munkatermekbe, vajon valóban iwun- kakezdés-e a műszakkezdés. És meggyőződtem róla, hogy az. Bár kezdetben — ezt a szakmányvezető sem tagadta — lassúbbak a mozdulatok, de fél-háromnegyed óra alatt belelendülnek a munkások. — És meddig tart a lendület? — Tapasztalatunk szerint öt-hat óra után elfáradnak a dolgozók, akkor kisebb a munkaintenzitás. Ezen segítünk a munkahelyi testneveléssel. Érezhető a hatása: a torna után jobban megy minden. Ügy számoljuk, hogy a nyolc órából hét és felet kidolgoznak a munkások és a munkásnők. Kifelé a portán sebtében megkérdeztem : — Hány későn jövő volt? — Egyetlenegy — válaszolt vidáman a portás néni. — Ezeket a berendezéseket három hónapja csináljuk — mondta a művezető. — A kezdéskor minden anyagot megkaptunk. Hét perccel hat után süvíteni kezdenek a köszörűgépek. Sűrített levegő biztosítja a nyolcezres fordulatot. Mindent túlharsognak. — A tervező — mondja a művezető — hangelnyelő csarnoknak ígérte ezt. Így nyeli el a hangot... A műhelyirodában már van csikk a hamutartóban. A művezető kávét készít be. Az üzemben ott vannak a főzök. Az emberek fölteszik, s míg lefolyik, visszamennék dolgozni. Maróthy Béla üzemvezető, az öntödéből jön. — Probléma van — mondja, és kérdést sem várva folytatja: — Nincs targoncás. Aki ott dolgozott, tegnap már mutatta. hogy dagadt a lába. Ma reggel nem jött be. Beteg. Negyed hét múlt. A targoncára .pedig nagy szükség van — folytatja később az üzemvezető. — Reggel kell betermelni az anyagot, azután később az adagolásnál elengedhetetlen a kis jármű. Ha nincs, leáll az egész öntöde. — Mit csinál most? — A rakodók egyik targoncása átmegy az öntödébe. A többit majd megoldjuk: szerencsére van néhány olyan emberünk, akit fel lehet küldeni a darura, oda lehet állítani a kompresszor mellé, és ha kell, biztos kézzé’ kezeli a targoncát is. Hét órakor ismét csattan a blokkolóóra : egymás után érkeznek az irodai dolgozók. A portás, aki az apró ablakból figyelte az éjszakai vihart, hazafelé készülődik ... Hajnal! frissítő. A tanács mindenese Különleges világnap volt a tegnapi — legalábbis a Kaposvári Városi Tanács dolgozóinak szempontjából, mert mindössze húszegynéhány ember sorakozott startjelre várva a bejáratnál. Az ott dolgozók el-elhúztak a leendő ügyfelek között. Legsűrűbben nyolc előtt pár perccel. Hogyan készülnek föl ilyen rövid idő alatt a munkára? Ez az ő titkuk. Az ügyfélszolgálati irodában viszont már korán felkészülve várták az embereket. Kronométer pontosságú órával pontban a félfogadás kezdetén léptem be: nem kellett várni. A kávéfőző hideg volt, szinte hiányzott a hivatalokból ismert kellerhes illat és kedélyes pöíögés. — Miért tartanak főzőt? — Ezt néha magunk is megkérdezzük', mert nemigen jut időnk kávézásra — mosolygott Békási Jánosné. Munkatársának, Kovács Gyulának a reggelije is eldugva árválkodott; első az ügyfél. A nem is oly régen létrehozott iroda a tanácson betölti a Mindenki a helyén Hat őrá után néhány perccel már egyenletesen berregnek a gépek. A Videoton tabi üzeméhez fél 6 után néhány perccel érkezett az első csoport a kőröshegyi busszal. Az utolsók között pedig egy fiatal nő szállt ki frissen a Wartburg volánja mögül, 'kezében szalá- mis zsemlével. Ekkor öt perc hiányzott a hat órához. A műszakkezdést jelző csengetés azonban már őt is galamb- szürke köpenyben, munkaasztalánál érte. A memóriaegység-szerelő csarnokban mellbe vág a tegnapról bentrekedt, fülledt levegő, melyet nem enyhített az éjszakai zivatar. Megkap a szokatlan csend, amely kiváltképp a női üzemekben ritka. Itt azonban a figyelem olyan nagyfokú összpontosítását követeli meg a szerelés, ami lehetetlenné teszi a társalgást. Hat óra három perckor 1 mindenki a helyén van, de legtöbben már dolgoznak is. Csupán néhányan végzik a tulajdonképpeni munkakezdést előkészítő mozzanatokat. Egy fiatalasszony kávét tesz társa elé, azután igyekszik vissza a helyére. (Kávéfőzéssel egyébként nem töltik az időt, a frissítő italt vagy magukkal hozzák a korán érkezők, vagy a szünetekben a büfében vásárolják.) Azt mondtam: mindenki a helyén ül. És mégis vannak üres munkaasztalok. Gazdájuk később, hétkor, fél nyolckor, nyolckor érkezik. Az itt dolgozók mintegy egyötöde ugyanis nem hatkor kezd, hanem a családi elfoglaltságtól — kismamák! — függően később. így a műszak tulajdonképpen fél ötig húzódik el. Az üzem vasasműhelyében természetesen más jellegű munkát végeznek, így nehéz áttekinteni, hogyan indul a műszak. Az egyik csarnokban, mindjárt a bejárat mellett, két fiatal legényke támaszkoFegyelmezetten, zökkenő nélkül öt óra harminc perc. Egymás után érkeznek az autóbuszok, rajtuk a Pamutfonóipari Vállalat Kaposvári Gyárának délelőttös műszakjának dolgozói. Veres Zoltán gyárrészlegvezetővel indulunk körútra megnézni, hogyan zajlik le egy műszakváltás. A gyár gyűrűsfonó üzemrészében kezdjük. A csarnokban nyomasztó a hőség. Az arcokon az éjszakai munka fáradtsága. A fonónők közül sokan már jóval a műszak kezdése előtt tisztogatják gépüket, hogy átadás után azonnal kezdhessék a munkát. A művezetők, segédművezetők, módszerátadók már tizenöt perccel a műszakváltás előtt helyükön vannak, s megbeszélik a tapasztalatokat. Király Sári — 1964 óta fonónő — éjszaka dolgozott. Váltótársa, Tóth Béláné — 23 éve végzi ezt a munkát — jelenlétében ellenőrzi a teljesit- ményszázalékát, írja be az eredményeket, s csak ezután indul a fürdőbe. Ezt látpm Horváth Tibornénál is, aki BörSczfi. Rózsának adja át a gépeket. Mindketten hamarosan húszéves dolgozói a gyárnak. Az orsóüzemben Fiiszár Istvánné éjszakás művezető beszéli meg tapasztalatait Magyar Lászlóné csoportvezetővel, aki a délelőttös műszakban dolgozó ötven ember munkájáért felelős. — Nyugodt, csendes éjszaka volt. Hiányzás, késés, géptörés, anyaghiány nem gátolta a munkát — mondja az éjszakás művezető. Kimpt János éjszakás művezető is hasonló tájékoztatást ad Varga Ferenc délelőttös művezetőnek. Valamennyien műszakkezdés előtt már jóval bent voltak, hogy legyen idő az átadásra, átvételre. — Ebben a nyári időszakban csupán az okoz gondot, hogy sokan kémek a tervtől eltérően szabadságot. A beutalóval rendelkezőknek, a külföldi utazást időben bejelentőknek biztosítjuk a szabadság kivételét. Többen hivatkoznak házépítésre, külföldi rokonok váratlan megérkezésére, sajnos, ezeket nem tudjuk mindig figyelémbe venni. Hiszen akadnak közben betegek, vagy olyan anyák, akiknen a gyermekük betegszik meg, s ezek hiányát is pótolni kell. Szocialista brigádjaink igen nagy segítséget jelentenek. Ök — ha ilyen gondok adódnak — mindenkor vállalják, hogy a hiányzók helyett is elvégzik a munkát. Lényegében valamennyi művezető, csoportvezető arról számolt be, hogy nem volt olyan gond, amely nehezítette volna a folyamatos munkát, zavarta volna a tervszerű termelést. A portán, ahol az el- későket jegyzik, csupán három embert írtak föl. Valamennyien elfogadhatóan indokoltak: lezárt sorompó, vonatkésés gátolta meg őket, hogy időben beérkezzenek. A művezetők, csoportvezetők elmondták: amióta bevezették azt, hogy a délutános műszakban dolgozók 20, az éjszakai műszakban levők pedig 40 százalékkal magasabb fizetést kapnak, azóta lényegesen csökkent a hiányzók száma, alig akad olyan, aki indokolatlanul táppénzre íratná ki magát. Bnjtr Nándor igazgatóval Is szót váltottunk, ismertettük tapasztalatainkat. Az ő véleménye : — Éves termelési tervünk 1 milliárd 150 millió forint, ezt 11 ezer tonna fonal feldolgozásával érhetjük el. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára azt vállaltuk, hogy 627 tonnával túlteljesítjük. Június végéig 600 tonna fonalat dolgoztunk fel terven felül. Ez a hetven szocialista brigádunknak köszönhető elsősorban. Reggel fél hatkor nyit az üzemi büfé. Nem látni olyat, hogy gépeiket otthagyva álldogálnak kávéra, üdítőre, szendvicsre várva. Meghatározott időpontban minden üzemrészből egy-egy ember vásárol be társainak, a nap folyamán pedig mozgó büfé járja végig a munkahelyeket. Ennek haszna jelentős: nem maradnak felügyelet nélkül a gépek, mindenkinek a helyébe viszik azt, amire szüksége van. Tehát nincs kieső idő! A gyárban egy-egy évben a gépek állásideje — ebben a tisztítás, a tervezett karbantartás, a törés is benne van — nem éri «I az egy százalékot I dik a mozdulatlan vágógépre, de mire a művezetővel visz- szatérünk, új helyet kerestek maguknak, így nem tudtam megkérdezni tétlenségük okát. A másik műhelyben egy öttagú csoport széled el váratlan belépésünkre. Kísérőnktől afelől érdeklődöm: akad-e késés? Nagyon ritka. Legföljebb azzal fordul elő, akinek rendszeresen négy órakor 'kell kelnie, és nem is olyan nagy csoda, ha egy évben egyszer-kétszer lemarad a buszról. És a hétfők? A késés akkor sem több, de a munka, ismerjük be, nehezebben indul. Mintegy félórás be- rázódás van, amíg a férfiak megbeszélik a hét vége eseményeit. □ □C y Fél hét előtt néhány perccel több mint tízen várakoznak a tabi áfész 10-es számú ABC-boltja előtt. Ilyenkor még a másodpercek is csak vánszorognak. Bent rámolnak, a pénztárosnő elfoglalja a helyét. Nézem az órámat, most kell jönnie valakinek az ajtóhoz. Nem csalódom. Pontosan nyitják. Akárcsak másfél órával később az igali fürdő pénztárának ablakát. mindenes szerepét. Nagyon sokan jönnek ide, sokszor nem is a tanácsra tartozó dolgokkal. De hát ez az ügyfélszolgálat . feladata: segíteni a hivatal rögös útjain járatlanokat. így nem sétálnak az emberek az egyik szobából a másikba, nem vesztegetik idejüket, és hagyják dolgozni a hivatalnokokat. . Bár ... Jellemző siettetés: — Gyorsan legyen szíves, mert a munkahelyemről kére- tőztem... Egy órát töltöttem el munkakezdés után az irodában. Kevesebben voltak a megszokottnál — szerdán a szakigazgatási szerveknél is ügyfélfogadás van. Ebadóügyben érkezett egy fiatalember. Kérdik: — Neve? — Csibész. — Nem a kutya nevét — mondja türelmesen Békésiné. A férfi mosolyog saját magán és válaszolgat. Ha épp nincs ügyfél, van más dolguk is. Az idén már 1200 munkakönyvét, állítottak ki,. és még jó néhány feladatot bíztak az irodára. — Van úgy, hogy később kezdenek egy kicsit? — Néha szeretnénk, egy-egy nagyon fárasztó napot követően, de lehetetlen, .Az emberek nem szeretnek várakozni, és nem . is várakoztathatjuk meg őket. És jönnek sorban, komoly tanácsért, tyúkperekkel, jogtalan követelőzéssel, vagy csak egyszerűen azért, mert valakinek ki kell önteniük a lelkűket ... Az utolsó szippantások műszakkezdés előtt. A lábodi takarékszövetkezet akkor nyitott, amikor a rádióban a nyolcórai híreket kezdte olvasni a bemondó. Bent a hűvös irodában egyetlen személy van: Kovács Jánosné. — A többiek? — A főnök nagyatádra ment az OTP-be, az egyik kolléganőm szabadságon van, a másik pedig ... És abban a pillanatban nyílik az ajtó. — Ne haragudj, hogy késtem — mondja —, de még mindig lázas vagyok. — Miért nem mégy el orvoshoz? — Mert te nem maradhatsz egyedül a munkával. Többszöri unszolásra elment és az orvos hazaküldte^ ha lázas, feküdnie kell. Álig mondták el » híreket a pénzt a rádióban, már friss virág került a vázába. Ügyfél még nem érkezett. — Mindig ilyen csendesen kezdődik a nap?/ — Jönne holnap meg holnapután, akkor van fizetés: olyan a forgalmunk, hogy alig győzzük. — A takarékszövetkezet új fiókot nyitott nemrég Mikében. Az ottani vezető pénzért jött. — Kölcsönre kell? — Igen. — Sokan kémek? — Nagyon kevesen. Általában a fiatalok. Aki teheti, nem pénzért jön, hanem azt hoz. Somogyi Néplap
