Somogyi Néplap, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-11 / 188. szám

Éjszaka zuhogott az eső. Akik a hajnali műszakra indultak, hatalmas tócsákat kerülgettek. Az »irodistá­kat« már ragyogó napfény köszöntötte. A nap a leg­több embernek hajnalban kezdődik: a délelőtti mű­szak gépei háromnegyed hat és negyed hét között indul­nak. Odaér-e mindenki? Dolgozhatnak-e az emberek és a gépek? Munkatársaink ezt kutatták tegnap hajnal­ban a megye üzemeiben, és arra is kíváncsiak voltak, hogyan kezdődik a munka az irodákban. Amit láttak, pillanatkép a hétköznapokról, de több is annál, hiszen a munkakez­dések hasonlítanak egymás­ból. A mozdulatok, me­lyekkel az üzem kapuját nyitják, megszokottak már. A gépek indítása is ösztön­szerű: begyakorlott, sok­szor ismételt mozdulatok ezek. A néhány üzemben szerzett tapasztalat általáno­sítható következtetése: rend­ben, fegyelmezetten kezdő­dik a munka. REGGELI ŐRJÁRAT Az öntöde nem állhat Reggel öt óraikor köszönt az első munkás a portásnak Bar­cson, az Építőgépgyártó Vál­lalat Nagyberendezések Gyá­rának kapujában. Kationt a blokkolóóra, belépett az üzem­be. A műszak hatórakor kezdő­dik. Háromnegyed hat előtt néhány perccel leengedték a vasúti átjárónál a sorompót. Elment egy gőzmozdony né­hány személygépkocsival, de a sorompó zárva maradt. Autó­val, motorkerékpárral és bi­ciklivel érkezők várták, hogy ismét szabad legyen az út. Az­után fogták magukat, letették a kerékpárt, a motort, becsuk­ták a kocsit, és a leeresztett sorompók között elmentek a gyárkapu felé. öt perccel ké­sőbb felhúzták a sorompót is. A gyár I. sz. üzemrészében Shéd-csamok szerkezeteket és betonsiló alkatrészeket készí­tenek. Hat óra előtt öt perccel valaki elkezdett kalapálni. A hatalmas csarnok visszhang­zott az ütésektől. A hegesztők letekerték a gépekről az elek­tromos kábelt, a fali csatlako­zóhoz erősítették. Még nem volt hat óra, amikor felvillan­tak az első fények. — Mindenki itt van? — Harmincötén dolgoznak az üzemrészben, ha nem hi­szi, számolja meg az embe­reket — mondta a művezető. Három perccel hat óra után Henézi Mihályné darus meg­emelt egy hatalmas vasszerke­zetet, hogy oda emelje, ahol a hegesztőknek a legjobb. A ki­járatnál látni is lehetett a he­gesztőpisztolyok kékes füst­jét. Egyetlen késés Útjára indul a leszabott anyag. Az utcán friss kenyér illa­ta száll, viszik a boltokba a süteményt. Az asszonyoknak és a lányoknak azonban nincs idejük gyönyörködni a reggel szépségeiben. A fél. hat körül tóduló tömeget elnyeli a Ka­posvári Ruhagyár kapuja. Blokkolóóra nincs, a por­tásra bízzák a későn, jövőket — ha vannak. A műszakkez­déskor ott kell állni a gépek mellett, mert háromnegyed­kor elindul a szalagmunka, és ha egy kéz kiesik, megbénul a »gépezet«. Rózsa Ferenc szakmányve- zető vitt végig az üzemen. A készraktárból indultunk, itt kezdődik minden. A szabá­szatból ide érkezett darabo­kat a raktárosok indítják út­nak reggel, kiadják az aznapi »adagot«, és serény kezek ra­gasztják, varrják, vasalják, gombozzák, cérnázzák, ellen­őrzik a ruhákat. Így leírva egyszerűnek látszik ... — Hogyan indul egy n,ap? — A kávézással és az utol­só cigarettával kint a dohány­zóban. Azután mindenki pont­ban 3/4 6-ikor a helyén van. Ezt szigorúan vesszük. Először nem árultam el, hogy miért is érkeztem 1 a gyárba. Még »álcázva«, .be-be- kukkantottam a munkater­mekbe, vajon valóban iwun- kakezdés-e a műszakkezdés. És meggyőződtem róla, hogy az. Bár kezdetben — ezt a szakmányvezető sem tagadta — lassúbbak a mozdulatok, de fél-háromnegyed óra alatt be­lelendülnek a munkások. — És meddig tart a lendü­let? — Tapasztalatunk szerint öt-hat óra után elfáradnak a dolgozók, akkor kisebb a munkaintenzitás. Ezen segí­tünk a munkahelyi testneve­léssel. Érezhető a hatása: a torna után jobban megy min­den. Ügy számoljuk, hogy a nyolc órából hét és felet ki­dolgoznak a munkások és a munkásnők. Kifelé a portán sebtében megkérdeztem : — Hány későn jövő volt? — Egyetlenegy — válaszolt vidáman a portás néni. — Ezeket a berendezéseket három hónapja csináljuk — mondta a művezető. — A kez­déskor minden anyagot meg­kaptunk. Hét perccel hat után süví­teni kezdenek a köszörűgépek. Sűrített levegő biztosítja a nyolcezres fordulatot. Min­dent túlharsognak. — A tervező — mondja a művezető — hangelnyelő csarnoknak ígérte ezt. Így nye­li el a hangot... A műhelyirodában már van csikk a hamutartóban. A mű­vezető kávét készít be. Az üzemben ott vannak a főzök. Az emberek fölteszik, s míg lefolyik, visszamennék dol­gozni. Maróthy Béla üzemvezető, az öntödéből jön. — Probléma van — mond­ja, és kérdést sem várva foly­tatja: — Nincs targoncás. Aki ott dolgozott, tegnap már mu­tatta. hogy dagadt a lába. Ma reggel nem jött be. Beteg. Negyed hét múlt. A targoncára .pedig nagy szükség van — folytatja ké­sőbb az üzemvezető. — Reg­gel kell betermelni az anya­got, azután később az adago­lásnál elengedhetetlen a kis jármű. Ha nincs, leáll az egész öntöde. — Mit csinál most? — A rakodók egyik targon­cása átmegy az öntödébe. A többit majd megoldjuk: sze­rencsére van néhány olyan emberünk, akit fel lehet kül­deni a darura, oda lehet állí­tani a kompresszor mellé, és ha kell, biztos kézzé’ kezeli a targoncát is. Hét órakor ismét csattan a blokkolóóra : egymás után ér­keznek az irodai dolgozók. A portás, aki az apró ablakból figyelte az éjszakai vihart, hazafelé készülődik ... Hajnal! frissítő. A tanács mindenese Különleges világnap volt a tegnapi — legalábbis a Ka­posvári Városi Tanács dolgo­zóinak szempontjából, mert mindössze húszegynéhány em­ber sorakozott startjelre várva a bejáratnál. Az ott dolgozók el-elhúztak a leendő ügyfelek között. Legsűrűbben nyolc előtt pár perccel. Hogyan ké­szülnek föl ilyen rövid idő alatt a munkára? Ez az ő tit­kuk. Az ügyfélszolgálati irodában viszont már korán felkészülve várták az embereket. Krono­méter pontosságú órával pont­ban a félfogadás kezdetén lép­tem be: nem kellett várni. A kávéfőző hideg volt, szinte hiányzott a hivatalokból is­mert kellerhes illat és kedé­lyes pöíögés. — Miért tartanak főzőt? — Ezt néha magunk is meg­kérdezzük', mert nemigen jut időnk kávézásra — mosolygott Békási Jánosné. Munkatársá­nak, Kovács Gyulának a reg­gelije is eldugva árválkodott; első az ügyfél. A nem is oly régen létreho­zott iroda a tanácson betölti a Mindenki a helyén Hat őrá után néhány perccel már egyenletesen berregnek a gépek. A Videoton tabi üzeméhez fél 6 után néhány perccel ér­kezett az első csoport a kő­röshegyi busszal. Az utolsók között pedig egy fiatal nő szállt ki frissen a Wartburg volánja mögül, 'kezében szalá- mis zsemlével. Ekkor öt perc hiányzott a hat órához. A mű­szakkezdést jelző csengetés azonban már őt is galamb- szürke köpenyben, munka­asztalánál érte. A memóriaegység-szerelő csarnokban mellbe vág a teg­napról bentrekedt, fülledt le­vegő, melyet nem enyhített az éjszakai zivatar. Megkap a szokatlan csend, amely kivált­képp a női üzemekben ritka. Itt azonban a figyelem olyan nagyfokú összpontosítását kö­veteli meg a szerelés, ami le­hetetlenné teszi a társalgást. Hat óra három perckor 1 mindenki a helyén van, de legtöbben már dolgoznak is. Csupán néhányan végzik a tu­lajdonképpeni munkakezdést előkészítő mozzanatokat. Egy fiatalasszony kávét tesz társa elé, azután igyekszik vissza a helyére. (Kávéfőzéssel egyéb­ként nem töltik az időt, a frissítő italt vagy magukkal hozzák a korán érkezők, vagy a szünetekben a büfében vá­sárolják.) Azt mondtam: mindenki a helyén ül. És mégis vannak üres munkaasztalok. Gazdájuk később, hétkor, fél nyolckor, nyolckor érkezik. Az itt dol­gozók mintegy egyötöde ugyanis nem hatkor kezd, ha­nem a családi elfoglaltságtól — kismamák! — függően ké­sőbb. így a műszak tulajdon­képpen fél ötig húzódik el. Az üzem vasasműhelyében természetesen más jellegű munkát végeznek, így nehéz áttekinteni, hogyan indul a műszak. Az egyik csarnokban, mindjárt a bejárat mellett, két fiatal legényke támaszko­Fegyelmezetten, zökkenő nélkül öt óra harminc perc. Egy­más után érkeznek az autó­buszok, rajtuk a Pamutfonó­ipari Vállalat Kaposvári Gyá­rának délelőttös műszakjá­nak dolgozói. Veres Zoltán gyárrészlegvezetővel indulunk körútra megnézni, hogyan zajlik le egy műszakváltás. A gyár gyűrűsfonó üzemrészé­ben kezdjük. A csarnokban nyomasztó a hőség. Az arcokon az éjszakai munka fáradtsága. A fonónők közül sokan már jóval a mű­szak kezdése előtt tisztogatják gépüket, hogy átadás után azonnal kezdhessék a munkát. A művezetők, segédművezetők, módszerátadók már tizenöt perccel a műszakváltás előtt helyükön vannak, s megbe­szélik a tapasztalatokat. Király Sári — 1964 óta fo­nónő — éjszaka dolgozott. Váltótársa, Tóth Béláné — 23 éve végzi ezt a munkát — je­lenlétében ellenőrzi a teljesit- ményszázalékát, írja be az eredményeket, s csak ezután indul a fürdőbe. Ezt látpm Horváth Tibornénál is, aki BörSczfi. Rózsának adja át a gépeket. Mindketten hamaro­san húszéves dolgozói a gyár­nak. Az orsóüzemben Fiiszár Istvánné éjszakás művezető beszéli meg tapasztalatait Magyar Lászlóné csoportveze­tővel, aki a délelőttös műszak­ban dolgozó ötven ember munkájáért felelős. — Nyugodt, csendes éjsza­ka volt. Hiányzás, késés, gép­törés, anyaghiány nem gátolta a munkát — mondja az éj­szakás művezető. Kimpt János éjszakás mű­vezető is hasonló tájékoztatást ad Varga Ferenc délelőttös művezetőnek. Valamennyien műszakkezdés előtt már jóval bent voltak, hogy legyen idő az átadásra, átvételre. — Ebben a nyári időszak­ban csupán az okoz gondot, hogy sokan kémek a tervtől eltérően szabadságot. A beuta­lóval rendelkezőknek, a kül­földi utazást időben bejelen­tőknek biztosítjuk a szabadság kivételét. Többen hivatkoznak házépítésre, külföldi rokonok váratlan megérkezésére, saj­nos, ezeket nem tudjuk min­dig figyelémbe venni. Hiszen akadnak közben betegek, vagy olyan anyák, akiknen a gyermekük betegszik meg, s ezek hiányát is pótolni kell. Szocialista brigádjaink igen nagy segítséget jelentenek. Ök — ha ilyen gondok adódnak — mindenkor vállalják, hogy a hiányzók helyett is elvég­zik a munkát. Lényegében valamennyi művezető, csoportvezető arról számolt be, hogy nem volt olyan gond, amely nehezítette volna a folyamatos munkát, zavarta volna a tervszerű ter­melést. A portán, ahol az el- későket jegyzik, csupán há­rom embert írtak föl. Vala­mennyien elfogadhatóan indo­koltak: lezárt sorompó, vonat­késés gátolta meg őket, hogy időben beérkezzenek. A művezetők, csoportveze­tők elmondták: amióta beve­zették azt, hogy a délutános műszakban dolgozók 20, az éjszakai műszakban levők pe­dig 40 százalékkal magasabb fizetést kapnak, azóta lénye­gesen csökkent a hiányzók száma, alig akad olyan, aki indokolatlanul táppénzre írat­ná ki magát. Bnjtr Nándor igazgatóval Is szót váltottunk, ismertettük tapasztalatainkat. Az ő véle­ménye : — Éves termelési tervünk 1 milliárd 150 millió forint, ezt 11 ezer tonna fonal fel­dolgozásával érhetjük el. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára azt vállaltuk, hogy 627 ton­nával túlteljesítjük. Június végéig 600 tonna fonalat dol­goztunk fel terven felül. Ez a hetven szocialista brigá­dunknak köszönhető elsősor­ban. Reggel fél hatkor nyit az üzemi büfé. Nem látni olyat, hogy gépeiket otthagyva áll­dogálnak kávéra, üdítőre, szendvicsre várva. Meghatá­rozott időpontban minden üzemrészből egy-egy ember vásárol be társainak, a nap folyamán pedig mozgó büfé járja végig a munkahelyeket. Ennek haszna jelentős: nem maradnak felügyelet nélkül a gépek, mindenkinek a helyébe viszik azt, amire szüksége van. Tehát nincs kieső idő! A gyár­ban egy-egy évben a gépek állásideje — ebben a tisztí­tás, a tervezett karbantartás, a törés is benne van — nem éri «I az egy százalékot I dik a mozdulatlan vágógépre, de mire a művezetővel visz- szatérünk, új helyet kerestek maguknak, így nem tudtam megkérdezni tétlenségük okát. A másik műhelyben egy öttagú csoport széled el vá­ratlan belépésünkre. Kísérőnktől afelől érdeklő­döm: akad-e késés? Nagyon ritka. Legföljebb azzal fordul elő, akinek rendszeresen négy órakor 'kell kelnie, és nem is olyan nagy csoda, ha egy év­ben egyszer-kétszer lemarad a buszról. És a hétfők? A ké­sés akkor sem több, de a munka, ismerjük be, nehezeb­ben indul. Mintegy félórás be- rázódás van, amíg a férfiak megbeszélik a hét vége ese­ményeit. □ □C y Fél hét előtt néhány perc­cel több mint tízen várakoz­nak a tabi áfész 10-es számú ABC-boltja előtt. Ilyenkor még a másodpercek is csak vánszorognak. Bent rámolnak, a pénztárosnő elfoglalja a he­lyét. Nézem az órámat, most kell jönnie valakinek az aj­tóhoz. Nem csalódom. Ponto­san nyitják. Akárcsak másfél órával később az igali fürdő pénztárának ablakát. mindenes szerepét. Nagyon so­kan jönnek ide, sokszor nem is a tanácsra tartozó dolgokkal. De hát ez az ügyfélszolgálat . feladata: segíteni a hivatal rö­gös útjain járatlanokat. így nem sétálnak az emberek az egyik szobából a másikba, nem vesztegetik idejüket, és hagy­ják dolgozni a hivatalnokokat. . Bár ... Jellemző siettetés: — Gyorsan legyen szíves, mert a munkahelyemről kére- tőztem... Egy órát töltöttem el mun­kakezdés után az irodában. Kevesebben voltak a megszo­kottnál — szerdán a szakigaz­gatási szerveknél is ügyfélfo­gadás van. Ebadóügyben érkezett egy fiatalember. Kérdik: — Neve? — Csibész. — Nem a kutya nevét — mondja türelmesen Békésiné. A férfi mosolyog saját magán és válaszolgat. Ha épp nincs ügyfél, van más dolguk is. Az idén már 1200 munkakönyvét, állítottak ki,. és még jó néhány felada­tot bíztak az irodára. — Van úgy, hogy később kezdenek egy kicsit? — Néha szeretnénk, egy-egy nagyon fárasztó napot köve­tően, de lehetetlen, .Az embe­rek nem szeretnek várakozni, és nem . is várakoztathatjuk meg őket. És jönnek sorban, komoly tanácsért, tyúkperekkel, jogta­lan követelőzéssel, vagy csak egyszerűen azért, mert vala­kinek ki kell önteniük a lel­kűket ... Az utolsó szippantások mű­szakkezdés előtt. A lábodi takarékszövetkezet akkor nyitott, amikor a rá­dióban a nyolcórai híreket kezdte olvasni a bemondó. Bent a hűvös irodában egyet­len személy van: Kovács Já­nosné. — A többiek? — A főnök nagyatádra ment az OTP-be, az egyik kolléga­nőm szabadságon van, a má­sik pedig ... És abban a pillanatban nyí­lik az ajtó. — Ne haragudj, hogy kés­tem — mondja —, de még mindig lázas vagyok. — Miért nem mégy el or­voshoz? — Mert te nem maradhatsz egyedül a munkával. Többszöri unszolásra elment és az orvos hazaküldte^ ha lá­zas, feküdnie kell. Álig mondták el » híreket a pénzt a rádióban, már friss virág került a vázába. Ügyfél még nem érkezett. — Mindig ilyen csendesen kezdődik a nap?/ — Jönne holnap meg hol­napután, akkor van fizetés: olyan a forgalmunk, hogy alig győzzük. — A takarékszövetkezet új fiókot nyitott nemrég Miké­ben. Az ottani vezető pénzért jött. — Kölcsönre kell? — Igen. — Sokan kémek? — Nagyon kevesen. Általá­ban a fiatalok. Aki teheti, nem pénzért jön, hanem azt hoz. Somogyi Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents