Somogyi Néplap, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-10 / 187. szám
A híd nem forog veszélyben Vizsgálat a Deseda-ügyben Idézet a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Kaposvári Kirendeltsége által írt levélből : »... a város lakossága körében felelőtlen egyének a tározó hibás építéséről terjesztenek pletykákat...« Hogy kik ezek az »egyének«, arról nem szól a levél, hogy milyen pletykákat terjesztenek, arról sem, de ez utóbbi fölösleges is lenne, hiszen aki csak áthalad a 67-es út Deseda-híd- ján, megcsóválja a fejét: ezt a hidat az első áradáskor elönti a víz. Át kell építeni, mert nem fér el alatta a csónak, nem is szólva a vitorlásról. Mert akadtak olyanok, akik annak idején azt szerették volna, ha a Deseda víztározón csónakázni, illetve vitorlázni lehetne. Mindez azonban csak álom, mely a híd megépítésével egyszerre szertefoszlott. Bevallom, én is az álmodozók közé tartozom és én is megcsóváltam a fejemet, ahányszor csak átmentem a Deseda-hídon, mondván : biztosan elönti a víz. Igaz, akkor még nem ismertem a dokumentumokat, nem volt a kezemben a NEB-vizsgálat eredménye. Akkor még azt hittem, hogy a hidat le kell bontani és újat kell építeni helyette. A vizsgálat azonban megállapította, hogy erre semmi szükség, aki vitorlázni akar, az csak álmodozzon vagy I menjen máshova, a lényeg, hogy a hidat nem fenyegeti vízveszéiy. Nézzük sorjában. Mi a helyzet a csónakokkal? Üjra egy idézet abból a jegyzőkönyvből, melyet a vizsgálatot végző népi ellenőrök készítettek: »Az előzményekből azt a következtetést kellett levonnunk, hogy a tározó tó vízgazdálkodási célokból épült, e célnak, megfelelően a leggazdaságosabban alakították ki és e célnak megfelelően gazdaságosan üzemeltethető is. Az építés előtt és alatt egy hatóság sem vetette fel a másirányú felhasználás szükségességét.-« Egy szóval szó sincs itt csónakokról, hát még vitorlásokról. A mesterséges tó egyszerűen vízkárelháritó és vízminőségszabályozó céllal épült. Ennek a célnak pedig megfelel. Mi a helyzet a »felelőtlen egyének« pletykáinak tárgyával, a híddal. A desedai víztározót a beruházási engedély- okmány alapján 19 millió forint költséggel építették. Sem a beruházási program, sem az engedélyokmány nem tartalmazza azt a járulékos költséget, amelyből a völgyet átszelő hidat kellett megépíteni és az útkorrekciót elvégezni. Ezt a munkát a KPM Kaposvári Közúti Igazgatósága végezte el részben a saját útfelújítási célra fordítandó pénzéből, részben tanácsj támogatásból. Uj könyvek Ez csaknem 6 és fél millió forintba került, a hídnyílás mérete, magasságszintje pedig megfelel a műszaki előírásoknak. Az elkészült híd megfelel az előírásoknak, s jobb is, mint amire számítottak, ugyanis az előírt 20 méter helyett 24 méteres nyílással készült, alsó éle pedig 60 centi helyett 65—79 centire van a tározó legmagasabb vízszintjétől. Azaz a híd nem forog veszélyben. Persze még különböző biztonsági megoldásokat is alkalmaztak a kivitelezők, így aztán a hidat nem kell félteni. A tározóra persze ez nem vonatkozik. A víz ugyanis gyűlt gyűrűzött a fák és bokrok között. Nem tisztította meg senki a medret. A meder megtisztítása egy alvállalkozó, a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság feladata lett volna, ők azonban, ahogy mondani szokás, a kisujjukat sem mozdították. Amikor a vízszint már egyre magasabb lett, a vízügyi igazgatóság intézkedésére nekiláttak a rönkök, fatörzsek kivonszoíásá- nak. Ez így már sokkal nehezebb és körülményesebb feladat volt. Egyébként a gazdaság azzal »védekezett«, hogy azért hagyta bent a mederben a hatalmas mennyiségű fát, mert a »tározót a vártnál gyorsabban töltötték fel és kellő szállítókapacitás és munkáslétszám nem állt rendelkezésére«. Így aztán később vízben dolgozhattak a munkások. Van még valami, ami miatt »a felelőtlen egyének« aggódnak. Ez ugyan nem szerepel abban a bizonyos levélben, mégis szót érdemel. A mederben óriási tömegű szerves anyagot, füvet, kisebb bokrokat, sást borított el a víz, hiszen egy tisztítatlan mederbe folydogált. Vajon mi történik, ha ez a rengeteg szerves anyag bomlásnak indul? Mindenesetre az algáso- dás már mo6t nagymértékű. Biztosan hosszú évek kellenek hozzá, amíg a víz »kitisztítja« a tározót. Addig viszont nem éppen szép látvány. No, de végül is nem a látvány a fontos, hiszen a »Deseda patakon létesített mesterséges tó elsősorban vízkárelhárító és vízminőségszabályozó céllal készült«. Ennek pedig a NEB- vizsgálatot végzők véleménye szerint megfelel. Dán Tibor Rézsűomlás Különös tehetségünk van ahhoz, hogy még a határidők módosított , határidejét se tartsuk be. A napokban a kezembe került egy látszólag apró ügy iratkötege ... 1976. december 3-án rézsű- omlás következtében megsérült Kaposváron a Mikszáth Kálmán utcában az útburkolat tíz-tizenöt méternyi szakasza. Nem természeti csapásról volt szó. A Teraszház Építő és Lakásfenntartó Szövetkezet címére érkező építőanyagot hordták ide a hat és tizenkét tonnás gépkocsik. A nagy súlyt nem bírta a gyenge útburkolat. A Somogy megyei Tanács ÉKV-osztálya — miután tudomást szerzett a dologról — gyorsan intézkedett: határozatban mondta ki, hogy a sérült útszakasz miatt a vagyon- és közlekedésbiztonság érdekében, a Mikszáth Kálmán utcát az Eötvös és a Jókai utca által határolt részben le kell zárni. A városi tanács ÉKV-osztálya pedig köteles azonnal kijavíttani a hibát az építő szövetkezet költségére, hisz a kárt az okozta. Az útlezárás annak rendje és módja szerint meg is történt. A helyreállítás? Ez év májusában újabb levél érkezett a városi tanács ÉKV-osztályának címére a megyei tanács ÉKV-osztályá- tól, az út ugyanis még ekkor sem volt kész. Ezúttal újabb határidőt állapítottak meg: június 30. A lakásépítő szövetkezet közben önhatalmúan feloldotta az útlezárást, s az anyagot hozó kocsiknak továbbra is szabad bejárásuk van. Üjabb határozat: a lakásépítő szövetkezet köteles azonnal visszaállítani az útlezárást. Ellenkező esetben ötezer forint pénzbírságot szabnak ki rájuk. A visszaállítás — mintha semmi sem történt volna — elmaradt. (A büntetés kiszabása is.) A lakóknak ekkor kezdett elfogyni a türelmük. Ha a tehergépkocsik bemehetnek a lezárt területre, ők miért nem? — kérdezték a Tisztelt Szerkesztőség rovatunknak írt levelükben. Panaszuk jogos volt, hisz a kedvezményes tüzelő- és fűtőolaj-akciókkor hiába akartak vásárolni, a szenet, a fát, az olajat nem szállították ki nekik. A taxi se ment be erre a részre, még szerencse, hogy mentőt nem kellett hívniuk ... ' A levél, amelyet szerkesztőségünk kapott, lapunk 1977. június 17—i számában megjelent. S jóllehet a válaszadási határidő harminc nap, választ sehonnan sem kaptunk, csakúgy, mint jó hírt arról, hogy elkészült az út. Nem is készülhetett el, hisz hozzá se láttak... Július negyedikén a városi tanács ÉKV-osztálya levélben fordult a megyei tanács ÉKV- osztályához, mivel a kivitelező, a városgazdálkodási vállalat, nem tudott felvonulni az építkezés színhelyére, s kérték az immár harmadik határidő kitűzését: 1977. augusztus 10-e. A megyei tanács ÉKV-osztálya beleegyezett. Az út még mindig nincs kiiavítva. pedig csupán körülbelül kétszázezer forint értékű munkáról lenne szó, amely jóformán egy hétig se tartana... Megkerestük a város! tanács ÉKV-osztályát. Az osztályvezető az osztályvezető-helyetteshez, az osztályvezetőhelyettes az előadóhoz irányított, mondván, ők keveset tudnak a dologról. Az osztályvezető-helyettes a kérdésünkre, hogy mégis: mikor készül el az út, széles karmozdulattal válaszolt. Azt bizony ők nem tudják. Mindenesetre kérni fogják a megyei tanács ÉKV-osztályát, hogy az utat megnyithassák a forgalomnak, úgy, ahogy van. Ugyanis a teraszház felsőbb szintjének alapjai elkészültek, további omlás veszélye nem áll fenn. A megyei tanácson viszont joggal ragaszkodnak a határidő betartásához, az út megcsinál tatásához. Szóval a határidő határidejének módosítására sem kész a határidős munka. Hogy mikor készül el ? A lakók már reménykednek: talán a rézsű- omlás első évfordulójára »bevégeztetik a nagy mű«. Nagy Jenő Kőszohrok a városoknak A Képzőművészeti Kivitelező Vállalat köszobrász-müférmének dolgozói igán jelentős munkát vállaltak városaink szépítésében. Ebben az évben miisiegy húsz nagy méretű szobor készül el. Az alkotások részben a fővárost, részben vidéki városokat díszítenek majd. A Kossuth Könyvkiadó több érdekes újdonsága közül ez alkalommal emeljük ki P. P. Vlagyimirov Kína különleges körzete 1942—1945 című kiadmányát, amelyet a Kárpáti jKiadóval közös gondozásban ■jelentetett meg a Kossuth. A könyv szerzője éveken át a TASZSZ kínai tudósítója volt, majd a Komintern összekötő- jeként a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának vezetősége mellett dolgozott, és 1945 novemberéig tartózkodott a különleges körzetben. Naplójának följegyzései do- kumentumértékűek; hiszen amiről tudósított, arról közvetlen tanúként szerzett tudomást. Most került a könyvesboltokba a Portugál Kommunista Párt 1976 novemberében megtartott Vili. kongresszusának rövidített jegyzőkönyve, amely — egyebek közt — tartalmazza Alvaro Cunhal- nak, a Portugál Kommunista Párt főtitkárának beszámolóját és Nemes Dezsőnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának kongresszusi felszólalását is. Dr. Bartus Imre és dr. Ki- lényi Géza közös munkájaként látott napvilágot a Nyugdíjasok kézikönyve; ez sok hasznos útbaigazítást ad a nyugdíjasoknak, illetve a nyugdíjba készülőknek. A Népszerű történelem sorozatban adták ki Hollósi Tibor Hosszú kések éjszakája című könyvét. A szerző megismertet az SA és az SS történetével, elmondja az 1934. július 30-i vérfürdő előkészületeit, s vázolja annak az éjszakának a történetét, amelynek során a Führer parancsára végeztek Röhmmel, az SA korlátlan urával, alvezéreivel és több ezer emberrel. Megjelent I. Frolov A tudomány haladása és az ember jövője című tanulmánykötete; füzet alakban A Magyar Népköztársaság alkotmánya; továbbá a Gazdaságunk a termelő és a fogyasztó szemével című válogatás, az utóbbi kötetet Simán Miklós szerkesztette. A Gondolat Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot a Roland polgártársnő című kötet, Dániel Anna tollából. A szerző reális képet rajzol Madame Rolandról, a művelt francia polgárlányról, a felvilágosodás lelkes hívéről, aki a nagy francia forradalom első felében jelentős szerepet játszott, mint a jómódú, tanult, haladó polgárság pártjának, a Gironde-nak egyik kiemelkedő személyisége. Lőrincz László, akinek már több műve jelent meg a mongolok történetéről, kultúrájáról, Mongólia története című új művében az őskortól napjainkig tárgyalja e távoli ország múltját, történetét. A költő és műfordítója A születési évfordulók ritka egybeesésének lehetünk tanúi: Franyó Zoltán romániai magyar költő, s talán minden idők legtermékenyebb magyar műfordítója ma tölti be kilencvenedik életévét. — És három nap múlva, augusztus 13-án ünnepeljük Nikolaus Lenau magyar származású osztrák költő születésének 175. évfordulóját, akinek sok költeményét fordította magyarra Franyó Zoltán. Lenau Csatádon született, gyermekkorát Sátoraljaújhelyen, Tokajban, Magyaróváron töltötte, a gimnáziumot Pesten végezte. Tizennyolc éves korában költözött bécsi nagy•4 „ sziták ötö : *4. ». iK. Önműködő stabilizáló berendezést szerkesztett — és még csak 1911-et írtak! És milyen hosszú, kacskaringós út vezetett innen 1928. szeptember 9-ig, amikor is elkövetkezett: »annak a régi problémának a megoldása, hogy minden nekifutás nélkül, egy helyből fel lehessen vinni a repülőgépet a magasba, s rövidebb-hosz- szabb ideig szinte mozdulatlan, lebegő állapotban lehessen tartani«. A kísérletekhez pénz kell! A függőlegesen felszálló vagy leereszkedő »szélmalomrepülőgép« alapvető műszaki feltételének a légcsavart tekintette Asbóth Oszkár. Minden eredményt ettől várt, hiszen a légcsavar biztosította a megfelelő emelőerőt, s egészen más szerep várt itt erre a műszaki kellékre, mint az akkor már egyre több repülőgépnél. — Bátyám az első világháborút közvetlenül megelőző években mind nagyobb léptekkel haladt előre a légcsavarok kifejlesztésében — mondta Asbóth Gyula. — Fanatikusan űzte-hajtotta önmagát azért, hogy elképzeléseit a gyakorlatban is megvalósítsa. Mert elképzelései egyre sokasodtak és mind megaiapozot- tabbakká váltak. A sok-sok számítás, mérés és laboratóriumi kísérlet sejtette és a szabadtéri próbálkozások is mutatták, hogy egyre közelebb jutunk a nagy terv megoldásához ... Nem lehetett észrevétlenül — és kellő anyagi támogatás nélkül — továbblépni, hiszen a munkáknak ebben a stádiumában már jóval többről volt szó hobbynál, az aradi reáliskola hetedikes tanulójának merész álmainál! — Aradon alapította meg Oszkár bátyám az első magyar pilótaiskolát és repülőgépgyártó üzemet — emlékezett Asbóth Gyula. — Meglehetősen primitív gépével azt terveztük, hogy azon pilótákat képezünk ki és repüiő- technikát oktatunk. Az innen szerzett bevételből azután mód nyílik a kísérletek továbbfejlesztésére. Akkor már szépen gyarapodott munkatársainak a száma. A növendékek azonban egyrészt nem voltak sokan, másrészt jelentéktelen anyagi erővel rendelkeztek, így — a nagyobb lehetőség reményében — úgy határoztunk, hogy Budapesten folytatjuk a munkát. Hogyan kerül a beszélgetésbe a többes szám? Miért van, hogy Gyula a munkának ebben a szakaszában már rendre »odaemlíti« önmagát bátyja, Oszkár mellé? A visz- szaemlékezésekből ez is kiderült. — Én a fotó-, de különösen a filmszakma iránt érdeklődtem, filmlaboratóriumot is alapítottam Aradon. A rajzfilmgyártásra rendezkedtem be, néhány, a fejlesztést szolgáló megoldásom a szakemberek figyelmét is fölkeltette. Hogy mégis hátat fordítottam ennek a pályának, ez a család döntése miatt történt: úgy határoztak a szüléink, hogy Oszkár mellett maradjak, segítsem őt a gyártások megszervezésében, a tárgyalásokon itthon és külföldön. Innen tehát a tájékozottság! Asbóth Oszkár könyvében, Az első helikopterben sehol sem említi Gyulát, állandó kísérőjét, »tanácsadóját«, az ügyesbajos dolgokban eligazodni segítő testvért, ám a beszélgetésünk idején már a nyolcadik ikszen is túl levő kőröshegyi szakcsoportelnök rámutatott egy képre: az újságkivágás a világ első helikopterének sikeres fölemelkedését ábrázolta. — Itt vagyok én! Az előtérben négy, jól kivehető alak az 1928. évi szenzációs eseményen, közülük az egyik: Asbóth Gyula... De hát hol vagyunk még 1928-tól? Asbóth Oszkárnak sokba került a kísérletezés, s jól jött a rovatszerkesztési megbízatás az egyik aradi napilapnál, a Függetlenségnél; rajzokat készített budapesti lapoknak ; gimnáziumi rajztanárját helyettesítette — mindebből pénzhez jutott. Eközben azon törte a fejét, hogyan lehetne automatikusan kiegyenlíteni a repülőgép hosszanti tengelye körüli kibillenést. Bánki Do- nát — már akkor ismert feltaláló — automatikus stabili- zátora, mely hidraulikus szerkezeten alapult, nem vált be. A szabadkai fölemelkedési kísérleteknél bebizonyosodott, hogy más légcsavarra van szükség, ha valóban repülni tudó gépet akarnak készíteni. Asbóth Oszkár vállalta: elkészíti az új légcsavart! A kőröshegyi szőlőhegyen, a saját termésű rizlinget kínálva így emlékezett Asbóth Gyula: — Bátyámnak akkor kezdődött a bekapcsolódása a repülés-, de főképp a légcsavar- technikában, mikor a saját elgondolása alapján tervezett sárkányrepülőgépekkel már komolyabb eredményeket ért el. Akkor állapította meg, hogy a repülés alapproblémája a légcsavar. Hernesz Ferenc (Folytatjuk) szüleihez. Költészetének motívumait, témáit gyakran magyarországi élményeiből merítette, a pusztai ember, a betyár volt romantikus szabadságeszményének szimbóluma. Költészetét romantikus kettősség jellemzi : nagyszabású költeményekben ad hangot szabadságvágyának, a negyvennyolcas forradalmak előtti politikai nyugtalanságnak, a természetlírája viszont idilli világot, nyugalmat, harmóniát sugall. Petőfi költészetének első, lelkes fordítója és népszerűsítője német nyelvterületen. Franyó Zoltán költőként is kiemelkedő alakja az erdélyi magyar irodalomnak, életművét igazán jelentőssé azonban nagyszabású műfordítói tevékenysége avatja. Nagy szerepe van abban, hogy a kisebbségi erdélyi irodalom nem süllyedt el a jelentéktelenségben, megalapozott világirodalmi érdeklődésével, műfordítói, szerkesztői tevékenységével meghatározta az erdélyi magyar irodalom igényét és nyitottságát más kultúrák befogadására. Fiatal korától kezdve tudatosan és fanatikus elszántsággal dolgozott egy teljességre törekvő világirodalmi antológián, amely tartalmazza a világirodalom jelentős költői alkotásait a kezdetektől napjainkig. Ennek kötetei sorra napvilágot látnak: több mint négyezer verset fordított eddig magyarra az emberi kultúra, az irodalom kezdeteit jelentő teremtésmítoszoktól kezdve a modern európai és amerikai líráig. Különösen német nyelvterületen végzett megbízható és pótolhatatlan munkát. Nem elhanyagolható érdeme. hogy irodalmunk értékeinek szorgalmas terjesztője, néoszerűsítőie román és német nyelvterületen: Adv Endre verseinek egyik leeiobb román és német nyelvű fordítója. A. J. I
