Somogyi Néplap, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-10 / 187. szám
Készül az új kenyér Személyes gazdasági döntések Mindnyájan ellenőrizhetjük önmagunkban: mi jut eszünkbe a gazdálkodás szó hallatára. Alighanem csupa millió meg milliárd, csupa bonyolult fogalom: a beruházás, az értékesítés, az export és társai... De mi a helye a szélesen hömpölygő gazdasági folyamatokban a soknullás számok őzödében az egyénnek; jut-e itt számára egyáltalán hely? Sok látszat és nem kevés tévhiedelem utalja a kizárólagos magánügyek sorába mindennapi kapcsolatainkat a gazdálkodással. Első látszatra valóban már-már a szerelmi vallomás személyességével rokonítható a bolti pultnál előadott vásárlói kérelem, annak a döntésnek a magánjellegéről nem is szólva, hogy egyáltalán el- költjük-e pénzünket vagy inkább OTF-számlánkat gyarapítjuk. A látszatokat — s bevezetőül ez a csekély ön- bírálat sem fölösleges —, a tájékoztatás, tehát a sajtó, a televízió bizonyos sajátos szóhasználata is fölerősíti. Ki ne hallotta volna a nyilatkozó kereskedelmi illetékest, aki nem arról beszél, hogy áruját eladja, hanem hogy a lakosságot »ellátja«, sőt: »gondoskodik« az áruellátásról ... Innen pedig már egyenes út vezet az egyén gazdasági szerepét torzító látszatok társadalmi-termelési okaihoz. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a hiánygazdálkodás, a túlzottan központosított gazdaságirányítás egy egész történelmi korszakban szükségképp állította elő azt a nézetrendszert, amelyben nem jutott hely a személyes gazdasági döntéseknek. Hogyan is jutott volna, ha — mondjuk — a kabátvásárlás intézményesen azt jelentette, hogy jut-e mindenkinek tóti enkabát? Maradjunk példánknál: a ruházati forgalomnál, amely kitűnően szemlélteti az egyéni gazdasági döntések teljességgel megváltozott szerepét. Nos, a ruházati forgalom most már tartósan elmarad a telvezettől: a kiskereskedelem ruházati eladásai, fa y<> áron, 1976-ban egy százalékkal, az idén májusig pedig — az előző év azonos időszakához képest — a t _v\ e- zett 6.6 helyett 4,8 százaié í- kal nőttek. Gyorsan t gyük hozzá: a »folyó ár« megjelölése ebben az esetben azt jelenti, hogy az áremelkedéseket figyelembe véve a ruházati forgalom való jüan nem nőtt, hanem csökkent. Vagyis: a lakosság — az at, ott árakon, és választéki összetételben — nem haj aadó az értékesítési tervet teljesíteni. Más szóval: a lehet égés vásárlók közül sokan úgy döntöttek, hogy köszönik « épen, ezt nom kérik... Talán mondani sem kell, h'gy ez a döntés valójában széles rép- gazdasági hat: sh illámz i t kelt, hiszen befolyásolja az iparág kapacitás kihasználását, nyereségét, anyag az- dálkodását. Azt pedig végképp fölö.-leges hozzátenni, mennyire ódon, már-már nevetséges, ha ilyen kö ülir.é- nyefo között a ruházati cég igazgató ji úgy nyilatk-z:tt, hogy »e.lált« ben lünket é> gondoskodik rólunk, ahelyett, hogy — szíves élné ésünket kérve — jelezné; mit akar tenni, hogy értékesíthessen. Ez a mi képzeletbe i igazgatónk azonban korántsem áll egyedül niézeteive'. A világ közgazdasági szakirodaimában — és a gazdálkod s gyakorlatában — megoszlanak a nézetek az egyén döntési szerepéről, lehetőségéről. Bármily különösein hangzik: a tőkés monopóliumok modern gyakorlata voltaképpen az iménti igazgatói állásponttal rokonítható. J. K. Galbraith, a kapitalizmus raffi- náltan okos védelmével világhírűvé vált amerikai közgazdász sokrétűen áb ázol ja azt a folyamatot, ahogyan a monopóliumok megtervezik — természetesen a fogyasztói beleszólás teljes mellőzésével —, hogy mit állítanak elő öt-tíz év múva, gondoskodván arról is, hogy reklámmal, a termék preszt zsrang- ra emelésével, a vásárló, ha tetszik neki, ha nem, feltétlenül megvegye azt. Másfelől pedig, a nyugati közgazdasági elméletben mindmáig érvényesül e nézetek ellenkezője is: az odaát nagy hatású, úgynevezett határha- szon-elmélet — túlzó végletességgel — kizárólag a személyes döntésekből, a szubjektív haszonszerzésből kiindulva próbálja ábrázolni a gazdaságot. Nálunk a tervezett-szabályozott piaci hatások érvényesülnek a gazdálkodásban. Ez azt jelenti, hogy az országos tervek végrehajtása közepette messzemenően számolnunk kell az egyé i igényekkel, döntésekkel. A gyakorlatban ez bonyolult folyamatot jelent, mivel a személyes — de tömeges —- gazdasági döntések egész s r ponton meghatározóak. Példánkban utaltunk már a fogyasztói keresletre, mint e döntési folyamat lényeges mozzanatára; ide sorolhatók a lakosság megtakarításai, továbbá: a d vatigények, s bizonyos megrögzodö.t szokások. Ez utóbbiak nyombai jelzik azt is, h gy a s eme y es gazdasági döntéseket, i l tve az országos, népgazdasági terveket, pr ;gn "z s kát korántsem valamilyen m ev és hajlíthalatlan kapcsolat- rendszer fűzi össze. Ellenkezőleg: kétoldalú és szüntelen kölcsönhatás érvényesül. A vásárlói, fogyasztói szokások sorában nem kevés akad, amelyet — az igénykielégítés mellett — változtatni, korszerűsíteni keLI. A kölcsönhatás másik ed dala pedig, hogy az egyéni gazdasági döntéseket tanulmá- ■nyozva-mérlegelve célíze.ű mindig pontosítani és me d > sí tani a terveket is. Púja Frigyes Mongóliába utazott Púja Frigyes külügyminiszter — a Mongol Népköztársaság kormányának meghívására — kedden hivatalos baráti látogatásra Ulánbátorba utazott. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Róez Pál külügyi államtitkár. Jelen volt Bamdarijn Dügerszüren, a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövete, továbbá Kim Ze Szűk, a Koreai Népi "Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete. (MTI) Kultúránk sokrétűségéről tanácskozik az anyanyelvi konferencia A budapesti Kaffka Margit Gimnáziumban a III. anyanyelvi konferencia kedden a magyar kultúra külországi megjelenésének sokféle formájával, szellemi életünk klasszikus értékeinek és mai produktumainak kisugárzásával foglalkozott. Délelőtt — a konferencia plénumán — hangzott el Or- tutay Gyula akadémikusnak, az MTA néprajzi kutatócsoportja igazgatójának — a tanácskozás több száz külföldi és hazai részvevője által egyaránt nagy érdeklődéssel várt és fogadott — előadása »A népművészet magyarországi reneszánsza« címmel. Ezt követően Debreceni Tibor a magyar versek és színdarabok megjelenítésének művészi és műkedvelő formáiról, szépségeiről, Vass Lajos pedig arról tartott előadást, hogy rendkívül fontos szerepe van az anyanyelv megőrzésében az éneknek, a zenének. Hangulatos jelenetei, kedves színfoltjai voltak a konferenciának, hogy a részvevőket az előadók témájuk egy-egy »élőben« illusztrálandó részénél többször is megénekeltették. Délután megkezdődtek- a konferencia szekcióülései. A kulturális munkabizottságban hozzászólásokkal kísért előadások hangzottak el a kanadai magyar kultúráról, az Angliában élő magyarság azon törekvéseiről, amelyek az óhazával való szellemi kapcsolatok bővítését, a magyar történelem minél szélesebb körű oktatását szolgálják. Az NSZK-ban élő magyarok szorgalmazták : az eddigieknél többet kell tenni kulturális értékeink külföldi fölkutatása, tudatosítása érdekében. Nagy érdeklődés kíséri a konferenciához kapcsolódó kulturális témájú kiállításokat. A mintegy 600 kötetből álló könyvbemutatón — a magyar könyvkiadók és könyv- terjesztők egyesülésének kiállításán — például íráskultúránk régebbi és friss kiadású produktumai meg is vásárolhatók. Sokan élnek a lehetőséggel. Tegnap a konferencia részvevői — miután megtekintették a népművészeti kiállítást — népművészekkel találkoztak. (MTI) Elkészült és már üzemszerűen dolgozik — új búzából őrölt liszttel — Zalalövőn az új kenyérgyár. Napi 60 tonna kenyeret és 120 ezer darab péksüteményt készítenek itt. (MTI-fotó — Fehér József felv.) A nemzetközi együttműködés eredményei Nyilatkozat a magyar hústermelésről Erősödik az európai országok állattenyésztőinek együttműködése; a kapcsolatoknak magyar szempontból is nagy jelentősége van — erről nyilatkozott Keserű János, az Állattenyésztési Kutató Intézet főigazgatója az MTI munkatársának. — Az állattenyésztési programok kiteljesedése nem képzelhető el külföldi »vérátömlesztés« nélkül. Ezt igazolják a korábbi eredmények, valamint az az egyszerű fölismerés, hogy a világ állatállománya összehasonlíthatatlanul nagyobb szelekciós bázist ad, mint az itthoni vagy akár egy másik európai ország helyi állománya. Az 1972. évi kormányhatározat alapján 1985—90-re a hazai tehénállomány kétharmada tejelő típusú lesz, egyharmada pedig hústermelő, hízóállat. A jelenlegi állomány további nemesítése évente csak kétszázalékos teljesítményjavulást hozott volna a tejelő szarvas- marháknál, viszont a külföldi tenyészanyag felhasználásával ennél lényegesen nagyobb ütemű előrehaladás is elképzelhető, nem is beszélve arról a lehetőségről, amikor egy-egy 2500—3000 liter tejet adó tehén helyére 5—6 ezer literes kü1 földi tehenet állítanak he. Távlatilag évente 3.2 milliárd liter tejre van szükség az ország _ellátásához. Ehhez durva átlagszámítással egymillió tejelő tehén kell. Ha a jelenKétszer annyi energiát termel Az SZKP XV. kongresszusa határozatot hozott, hogy a leningrádi atomerőmű kapacitásai 4 millió kilowattra — azaz a jeleni agi teljesítmény kétszeresére — kell növelni. Az építők e'határozták: meggyorsítják a munkát, és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára átadják a terepet a szerelőknek. (Fotó; TASZSZ—MTI—KSj légi teljesítményeket vesszük alapul, viszont »ötezer literes« állatokból hatszázezer is garantálja ezt a hozamot. Ez csak a beruházási költségek tekinetében — a új létesítmények költségeit alapul véve — 40 milliárd forintos megtakarítást jelent. — A sertéstenyésztők is kilépnek a hazai bázis köréből. Az új hibridek előállításánál nemcsak a magyar tenyész- anyagra, hanem a világ legjobb fajtáira támaszkodnak. 1975-ben például a dán lapály fajta importját szervezték meg, s ezzel egy 25 éves, magas szintű genetikai munka eredménye vált hozzáférhetővé a magyar állattenyésztők számára. A külföldi tenyészanyag jól szolgálja a további fejlesztést — nevezetesen azt, hogy a jelenlegi egy kocára jutó 1300 kilogrammos »húskibocsátás« az ötödik ötéves terv végéig 1500 kilogrammra, majd az 1985—90-es években •1700 kilogrammra fokozódjon. A baromfiipar 1975-ben 240 millió tojást exportált úgy, hogy a világhírű Lohman-cég- gel létrejött korábbi megállapodás nyomán kiváló te- nyészanyaghoz jutva — és azt saját kutatómunkával tovább fejlesztve — a világ öt legjobbja közé tartozó tojóhibridet alkalmazott. A világhírű tetrahibrid tény észanyaga már külföldön is keresett. Az állattenyésztésben a KGST-tagországok is széles körű együttműködést valósítottak meg. A KGST-szakem- berek egyebek között a vem- hesség korai megállapítását, nagy hatású takarmányok előállítását és állattenyésztési szervezési kérdéseket oldanak meg közös programok alapján, miközben nagy figyelmet fordítanak a kétoldalú együttműködésre is. — Ennek nyomán — mondotta Keserű János — például szovjet juhfajtákat honosítottak meg Magyarországon. s a magyar hibridsertésekből tenyészállatokat küld - tek a Szovjetunióba. Az NDK szakembereivel a sertés- és a szarvasmarha-tenyésztésben alakult ki közvetlen kapcsolat. Ara: 80 fillér somogyi Néplap M SÏMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIII. évfolyam 187. szám 1977. augusztus 10., szerda
