Somogyi Néplap, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-31 / 204. szám

/ Gyakorlat a gyárban Előnyös szerződés Sokáig gondja volt a Gé­pészeti Szakközépiskolának, hogy szűkös műhelyekben nem tudnak a célnak megfe­lelő gépeket elhelyezni a gé- piforgácsoló-tanulók oktatá­sához. Sem a nyári termelési gyakorlatot, sem a tanév köz­ben szükséges gyakorlati órá­kat nem tudják jól megtar­tani. A nyáron a Finomechani- kai Vállalat 3. számú gyár­egysége termelési gyakorlatra fogadta a tanulókat. Ez idő alatt olyan jó kapcsolat ala­kult ki az iskola és a gyár között, hogy mindkét fél úgy döntött: szerződést kötnek az együttműködésre. Negyven tanulót — három tanulócso­portban — hetenként egy, il­letve az elsősöket két alka­lommal szívesen látják gya­korlati foglalkozáson a gyár­ban. Ehhez' ösztöndíjat, mun­karuhát, védőételt is ad a vál­lalat. Természetesen a szerződés­sel nemcsak a szákközépisko­la helygondja oldódik meg, hanem a vállalat is jól jár: a negyedikes tanulók már érté­ket képesek termelni. Hasonló szerződése van az iskolának a Kaposvári Cukor­gyárral. Ide melegüzemi gya­korlatra — itt van kovács- műhely is — azok a tanulók járnak, akik a kovácsolást, a hegesztést, a forrasztást akar­ják elsajátítani. Elhanyagolt háromszög Periféria a központban Nyilvánvaló, hogy Ka­posvárnak az a része, amely­ről ebben az írásban szó lesz, nem maradhat így. Az is nyilvánvaló, hogy ez a »köve- teíőzés« magyarázatra szorul. Periféria: A Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerint va­lamely külső, szélső, a köz­ponttól távol eső része; vala­minek a széle; peremvidék, határvidék. Ez az egyik je­lentése, és ami az utolsó ma­gyarázatot illeti, a mi té­mánk esetében is »Ü1«. Tud­niillik a Vár utcáról, helye­sebben a Vár és az Achim András utcák, valamint a Széchenyi tér által határolt részről van szó. S ez az arány­lag kis terület valóban a köz­pont határán van, ám semmi­képpen sem távol a központ­tól. Mi mindent nem mondtak erre a különös háromszögre? Hogy a patkányok eldorádó- ja, hogy a város szégyene, hogy a jövő letéteményese. Valamikor az iparosok szíve­sen költöztek ide. .Műhelyek sorakoztak egymás mellett, s néhol még ma is olvasható a hajdani, a falra fölfestett, nagybetűs cégjelzés. Hogy a »történelmi múlt«-e a hasa­dást okozó, ezt nem tudni. Annyi bizonyos, hogy a Szé­chenyi tér másik oldalán az Ady Endre utca már inkább a figyelem fókuszában van. Nemrégen tatarozták azt az épületet, amelyben a Kép­csarnok Vállalat boltja van, s azt is, ahol a pecsenyesütők dolgoznak. Mindkettő nagyon szép ' épület, ám hiába kere­sünk ilyen »tatarozni valót« száz méterrel odább. Ott már csak csúnyácska házak van­nak, évtizedek óta arra várva, hogy egy bulldózer fölforgas­sa az elhanyagolt háromszö­get. Vagyis a városrendezés­nek is a perifériáján van ez a terület. Itt folyik a Malom-árok. Kell-e bővebb magyarázat a kaposváriaknak és különösen az e környéken lakóknak, hogy miért került szóba: va­lamit tenni kell az időnként fölöttébb bűzös vízzel? Ott, ahol összefut az Achim And­rás és a Vár utca, rendszerint forgalmi tumultus van. Ennek oka vagy a sorompó, vagy egyszerűen az, hogy az arány­lag szűk .utcák nem bírják a sok járművet. Alig kétszáz méterre van a benzinkút, az ÁFOR Somogy megyei kiren­deltségének . egyik legnagyobb forgalmú töltőállomása. Itt a Nostra, ahova egymást érve érkeznek a nagy teherautók, vontatók. Erre jár mindenki, aki a Cserbe igyekszik, s az is köztudomású, hogy számuk évről évre nő: új, családi há­zakból épült városrész alakult itt ki olyan gyorsasággal, hogy a Kaposvár építkezéseit figyelők is csodálkozva szem­lélik. Kaposvár egyik legrégebbi részéről van szó, hiszen haj­dan pontosan az előbb emlí­tett Nostra helyén volt a vár. Az öreg kis utca hallgatagon, megadóan tűri az átmenő for­galom hatalmas zaját, tüle­kedő erőszakosságát. Csupa földszintes épület, kivéve az ingatlankezelő volt irodaházát; bejáratánál egy nagyon öreg, nagyon borostás bácsika szok­ta ülve,, hunyorgó, könnyező szemmel figyelni a gépkocsik és az emberek áradatát. Miért mondtuk, hogy ez az elhanyagolt háromszög a köz­pont perifériája? Mert nem földrajzi értelemben gondol­tunk rá, hanem mint a gon­doskodás határára szorult vá­rosrészre. Jóllehet, talán az átalakulás közeli határideje nyomorítja ebbe a helyzetbe ezt a környéket. Minek most már, ha egyszer úgyis ... A »mikor«-ra rákérdeztünk a városi tanács építési, közleke­dési és vízügyi osztályán. — A távlati tervekben sze­repel ez a háromszög — kap­tuk a választ Stadler József osztályvezetőtől. — Az egyik oldalán, a Széchenyi téren át megy majd a felüljáró a Donner felé. A másik olda­lon — a sorompónál — for­galmi csomópont épül majd. A kettő között — tehát a Vár utca és az Achim András ut­ca közötti részen — zöldterü­letet alakítunk ki. Eltűnnek innen az apró házak, a ren­dezetlenség. A hozzá nem értők nehezen tudják elképzelni ezt a jövőt: egymástól 2—300 mé­terre két csomópont. Azt azonban már igen, hogy az el­hanyagolt háromszög helyén fák, parkosított részek, dísznö­vények legyenek, s talán még a Malom-árok »illatát'* fs ' kö­zömbösíteni lehet majd — például virágokkal. Mészáros Attila Szeptember l-től október 10-ig Honvédelmi hónap Somogybán Gazdag eseménysorozattal köszöntik megyénkben a fegyveres erőket, szeptember 29-ét, a fegyveres erők nap­ját. Az MHSZ, a KISZ, a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa, a Megyei Testnevelési és Sporthivatal és a Hazafias Népfront közös szervezésében már szeptember i-én még-' kezdődnek és október 10-ig tartanak ezek . a rendezvé­nyek. Az MHSZ kétszáznál több klubjában — együtt az üze­mi és a községi KlSZ-alap- szervezetekkel — sokoldalú­sági versenyeken vesznek részt a fiatalok. Az elméleti vetélkedők kérdései a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulójához, a Szovjetunió történelméhez kapcsolódnák, ezenkívül ka­tonapolitikai és az MHSZ életével kapcsolatos kérdé­sekre is válaszolniuk kell a versenyzőknek. Gyakorlati téren pgdig lövészetben, rá­diózásban, modellezésben, va­lamint járőrversenyen mérik össze tudásukat. A klubok vetélkedőjét követi a járások, városok legjobb csapatainak döntője, majd szeptember 25- én Kaposváron, a Centenáriu­mi parkban kerül sor a me­gyei döntőre, amelyen ifjú- gárdisták és munkásőrök is részt vesznek. Az MHSZ megyei klubjai­nak .versenyzői ebben az időszERcban több országos dön­tőn is szerepelnek. Szeptem­ber 4-én a tartalékosok két korcsoportja utazik Siklósra, Veszprémben pedig szeptem­ber 9—11-e között tartják a Vezess kiválóan országos dön­tőjét. Hetes a színhelye szep­tember 18-án a rádióirány­mérők Sió Kupa megyei baj­nokságának. Vasárnap, szep­tember 4-én kezdődik a szö­vetség C típusú lövészklub- jaiba-n a hat fordulóból álló verseny, amely 1978. május 9-én, a győzelem napján fe­jeződik be. Ebben az időszakban gyak­rabban kerül sor katonák, üzemi KlSZ-fiatalok, szocia­lista brigádok találkozójára, hogy jobban megismerhessék egymás munkáját, életét. Ezt a célt szolgálja a kaposvári FEK-ben a kiváló katonák és a sorkötelesek baráti találko­zója és a VBKM-ben a hon­védelmi nap, amikor össze­tett honvédelmi versenyre is sor kerül. Kaposvári, nagy­atádi, marcali üzemi fiatalok és idősebb munkások — tar­talékos katonák — látogat­nak a laktanyákba, s az út­törők számára is föleleveni- tik az »Egy nap katona vol­tam« rendezvényeiket. A ka­tonákon kívül munkásőrök és rendőrök, valamint határőrök is elipennek az üzemekbe, gyárakba. Kiállítások színesítik a honvédelmi hónap esemény- sorozatát. Kaposváron, az MHSZ székházában fénykép- líiálfitas* frftrtatja* *b£ nep&íad- seregünk, a munkásőrség, a honvédelmi szövetség .és a polgári védelem életét, tevé­kenységét. Hasonló kiállításo­kat rendeznek Nagyatádon, Marcaliban és Siófokon is. A fegyveres testületeknél mindenütt belső ünnepsége­ken emlékeznek meg a fegy­veres erők napjáról. Közös ünnepséget tart a KISZ me­gyei bizottsága és az MHSZ megyei vezetősége; a honvé- ^deltmi mühkábán' *1demélkedő fiatalokat, felnőtteket tünte­tik ki. A fegyveres erők napi ünnepi nagygyűlés a Kapos­vári Húskombinátban lesz. Jól vizsgázott a Jubilajnaja Szinte már csak órák van­nak hátra, hogy a mezőgaz­dasági üzemekben megkez­dődjék az őszi betakarítás, az év utolsó, nagy munkája. Ilyenkor számot vetnek a gazdaságok és számot vetnek azok a cégek is, amelyek közvetve ugyan, de »ott van­nak a szántóföldön«. Az IKR termelési rendszer baiatonúj- laki alközpontjához Zala és Somogy 25 gazdasága tarto­zik. Az alközpont vezetője Semsey László. — Tizennyolc termelőszö­vetkezet tartozik hozzánk Somogyból, mindegyik 790 hektárral. A mi technológiai előírásainknak ez a terület- nagyság felel meg a legjob­ban. 'Bár a rendszer fő profilja a kukorica, az utóbbi időben mind nagyobb szerepei kap a búza is( Tavaly óta már há­rom gazdaság lépett be ezzel a terménnyel, s szeptember l-től további négy gazdaság csatlakozik. Az aratás már megvolt, s az eredmények si­keres évet mutatnak; a ter­més valamivel magasabb a rendszerben lévő gazdaságok átlagánál. — A rendszer arra is fi­gyelmet fordít, hogy az év eredményeit fölmérve megál­lapítsa, melyek az adott terü­leten a legkedvezőbb tulaj­donságú fajták. Az idei ta­pasztalatok alapján ígéretesek a jugoszláv búzák, a magyar MV 5 és MV 6, és kitűnően vizsgázott a közismert Jubi­lajnaja is. A szép eredmények ellené­re a rendszer mégis a kuko­ricatermelésről »híres«. Beta­karítás előtt állunk. Ez a munka, bátran állíthatjuk, vetekszik nehézségben a búza aratásával. Erről is érdeklőd­tünk az alközpont vezetőjé­től, vajon hogyan sikerül majd az »i-re föltenni a pon­tot«. Tartalék alkatrészekkel tele a raktár. — Már negyedik éve ter­melnek rendszerünkben a megyei gazdaságok. Az idei sokat ígér, mert mind a sze­mélyi, mind az anyagi és tár­gyi feltételek már az év kez­detétől a legjobbak voltak. Igen jelentős, hogy az ősszel csaknem 100 százalékig sike­rült elvégezni a mélyszán­tást. Erre eddig még nem volt példa. Az év további részében is megfelelően dol­goztak a gazdaságok, talán csak a nyári lombtrágyázás maradt el a lehetőségektől. Pedig ma már vizsgálati ered­mények bizonyítják: a nyári műtrágya 3—4 mázsa termés­többletet hoz. — Jelenleg az úgynevezett hivatalos termésbecslés fo- lyilç. A nyári fölmérések alapján van remény arra, hogy elérjük az IKR által tervezett 60 mázsás átlagot. A mi munkánk most elsősorban az őszi betakarítás előkészí­l tése. Már kidolgoztunk * gazdaságokra adaptált, rész­letes munkaterveket. A beta­karítás technológiáját egyéb­ként a taggazdaságok szak­embereivel közösen alakítot­tuk ki. Az idei munkáknál — tá­jékoztatott Semsey László — az eddigieknél lényegesen na­gyobb figyelmet fordítanak a kombájnok haladási sebessé­gére, mert kiderült, ez igen jelentősen befolyásolja a szemveszteséget. Az aratás várhatóan szeptember 15-én kezdődik, és minden, feltétel megvan ahhoz, hogy 21 nap alatt véget érjen. A munka »szűk keresztmet­szete« általában a műszaki ellátottság szokott lenni. Az alközpontnak rádióval ellá­tott három szervizkocsija áll készen az indulásra, s a mint­egy 20 millió forint értékű alkatrészt őrző raktár veze­tője szerint pillanatnyilag nem ismerik azt a szót: SZERÉNYEN H allottam egy régi történetet, nem jellemző és nem min­dennapi. Elmondom, bár nem szeretném, ha általá­nos következtetést vonnának le belőle. A fiú rosszul lett a tsz-iroda előtt, s valaki bekiáltott az ablakon: „Vonít ez a gyerek..., siessetek, gyorsan!” Az emberek kitódultak az irodából. A tsz vezetői, az adminisztrátorok körülállták és kővé meredten nézték a tizenhét éves fiút, aki öntudatlan részegségében ott fetrengett az árokparton. Egyikük-mási­kuk még élvezte is az attrakciót. Senkinek sem volt mer* sze vagy embersége, hogy segítsen rajta. Jött az orvos, harag­ra gerjedt. Rámordult az emberekre, leteremtette őket, hogy cselekedni kell, majd utasításokat osztogatott, ki hova fus­son, mit tegyen. Azután gyógyszereket adott az alkoholmér­gezés ellen, s elvitette a fiút. Az irodások megszégyenülten baktattak vissza a helyükre. Az esetet a tanácselnök elevenítette föl, amikor epizó­dokat kértem egy közéleti ember hétköznapjaiból. Megértet­tem: kettős mondanivalót szánt a történethez: azt, hogy az az ember közel van a falu lakóihoz és neveli őket; s azt, hogy az orvosnak is — aki egyben megyei tanácstag — segítség­re van szüksége. Elszigetelődne, ha nem becsülné a falu. Azt hiszem,. megismertem ezt az embert. Nemcsak a tör­ténet utalt .az egyéniségére. Hallottam megjegyzéseit az egészségügyi aktíván, beszéltek róla a falu lakói, és szót váltottam vele, amikor a kanapé sarkába húzódva („bocsánat, hogy élek” magatartással) próbálta megérteni, hogy miért éppen őt választottam, hiszen annyi sok jobb, aktívabb, fel­készültebb megyei tanácstag van Somogybán, mint ő. Szerény­sége eleinte zavarba hozott; már-már kishitűséggel vádol­tam volna, ha nem ül ott az elnök is, és nem próbálja rend­be rakni közös szénánkat. Végtére is rokonszenvessé tette ezt az embert a szerénység, amely nem más, minit örökös belső vívódásának, önmagával való elégedetlenségének a ki­fejezője. Az. elnök többet mondott fontos megbízatásáról. „Érzéke van az emberekhez, rendkívül készséges és udvarias”. — Tehát művelt — tettem hozzá. Hogy van-e kapcsolata az emberekkel? Minden családdal volt, van vagy lesz — hi­szen orvos. Bizalmasabbak hozzá, nyíltak és őszinték... Nem új fölfedezés, de mélységesen igaz. Kitárulkoznak előtte, és sohasem próbálkoznak a színészkedéssel. Bizarr gondolatom támadt. Képletesen szólva: nemde jó volna, ha minden megyei tanácstag orvos lenne? Akihez bizalommal, nyíltan tudnak szólni az emberek... Hiszen nemcsak gyógyszerrel, injekcióval lehet „gyógyítani”, hanem jó szóval, figyelem­mel, emberséggel és gyors intézkedéssel is. De hagyjuk az át­tételes gondolatokat. „Laci mindenkihez egyforma; szereti az embereket. Aranyos, kedves doktor bácsinak szólítják. Rengeteg dolga van, a Balatonkeresztúri Községi Közös Ta­nácshoz három község és 3100 állandó lakos tartozik. A nyári csúcsban 15 000 ember orvosi ellátását is részben ő vállalja. Életében az orvosi hivatás és a közéletiség elválaszthatat­lan. Munkáján könnyített, hogy közösen „kiverekedtük” a gyermekorvosi körzetet.” S zemben ültek (és sohasem állnak) egymással. Bárdos Já­nos elnök és dr. Szekeres László körzeti orvos viszonyá­ból először csak a megszólítást fedeztem föl: bará­tiak. És ezután egyre többet. Az együttműködés, o közös gon­dolkodás hiteles példáit. Hagytam, hogy beszélgessenek, vi­tatkozzanak ; hogy ítéletet mondjanak önmaguk, a tanács munkájáról. Rokonszenves eszmecsere volt. „Igazi partne­rek a község vezetői. Bámulatos gyorsasággal — és eredmé­nyesen — reagálnak az észrevételekre; jó így együtt dolgoz­ni”. Ez az egyik oldal. „Szenvedélyesen képviseli a lakók ér­dekét, ugyanígy a megyei terveket is. És eredményesen köz­vetíti elképzeléseinket”. Ez a másik. Együtt vannak. A ta­nácsülések? Szekeres doktor mondja: "Izgalmassá teszi őket, ha van jó előadó, és a téma valóban közérdekű. Aktívak, számonkérők a tanácstagok; nem engedik, hogy egy téma el­laposodjon, visszakérdeznek.” Bárdos János: „Olyan magas színvonalúan látja el megyei tanácstagi szolgálatát, hogy többet elvárni tőle lehetetlen.” És jön az önmarcangolás, Szekeres doktor belső vívó­dása. „Hiányérzetem van magammal szemben. Hiába mon­danám, hogy nem szeretem ezt a megbízatást, hamis lenne a szó. Ha csapnivalóan rossz körzeti orvos volnék, jobb ta­nácstag lehetnék — ugye megérti? Az első helyen a szakma áll. Nem szabad, hogy tüske maradjon a betegben. Meggyő­ződésem, ha bárki orvossal találkozik, az maradandó él­ményt hagy benne: vagy negatív vagy pozitív értelemben... Ámbár ki tudja? Ha jól végzem a munkámat, talán egy ki­csit közéleti ember vagyok. Zömmel egészségügyi, szociál­politikai kérdésekkel foglalkozom, de egy ilyen község többet várhat a megyei tanácstagtól. Átfogó közgazdasági, közigaz­gatási ismeretekre, gyakorlatra volna szükségem, ebben még kezdő vagyok ... Vagy túlbecsülném a megyei tanácstagok feladatát?” Nem vitatkoztam. Csak hallgattam, ahogy vívódott ön­magával. Tudtam már egyet és mást az 'alföldi ember ga- mási tíz évéről, s a keresztúri tíz év munkásságáról, a most ötvenéves orvos tisztaszívűségéről, életszemléletéről, odaadá­sáról. Meg kellett értenem: nem kishitűség az övé, hanem állandó belső elégedetlenség és izgalom a faluközösségért. Rokonszenves magatartás. Azt mondta: „Tűzoltómunkát végeztem, amíg nem volt körzeti gyermekorvos a faluban. Ha hívtak, mentem. De ér­deklődni, beszélgetni alig volt időm, pedig igénylik az embe­rek. Most már több idő jut az egyéni gondokra, és a közös­ségiekre is.” Tudják-e az emberek, hogy ki a megyei tanácstagjuk? Hogyne tudnák! Leginkább akkor, ha szóba kerül: ez sincs, az sincs a faluban. S a tanácstag tevékenykedik. Egyik leg­nagyobb .sikere az a 800 000 forint, amelyet — késve ugyan — be lehetett vetetni az ötéves tervbe a napközi céljaira. Egy területen belvíz fenyeget, megoldás is, pénz is van; ten­ni kell. S ez csakúgy foglalkoztatja a tanácstagot, mint az öregek napközi otthona, elhelyezésük .a szociális otthonban, vagy az ifjú házaspár házépítési ügye. Dr. Szekeres László beszámol arról, hogy mit hallott a megyei elképzelésekről, hol tartunk, .milyen gondjaink vannak, mit sikerült közülük meg­oldani. A tanácselnök azt mondta: "Laci közelebb hozta hoz­zánk a megyét.” Ez nem kis eredmény. K aposváron ritkán szol, de akkor fontos, közérdekű témáról beszéL Ha hallanak egy felszólalást, a szék­sorban ülők egyetértésükről vagy ellenvéleményük­ről cserélik ki gondolataikat, de nem állnak föl, nem vitat­koznak. Ez még nem szokás. Pedig így termékenyebb lehet­ne a megyei tanács ülése is. Ügy, mint Balatonkeresztúron. De eddig még nem jutottunk a demokratizmussal. Mintha fe­gyelmezetlenségnek vagy rendbontásnak minősülne a közbe­szólás, az ellenvélemény. Hiszem, hogy fokozatosan előbbre jutunk a „parlamentaritás” megítélésében ... „Jólesik, hogy bíznak bennem, hogy tisztesség és meg­becsülés övez. Csak meg tudok-e felelni a követelményeknek, ez izgat állandóan, öt évre 100 000 forintot „kaptam” — ez a tanácstagi anyagi alap. Megbeszéltem a pártszervvel, a vb-vel, s úgy döntöttem: valamennyit az ifjúság javára for­dítjuk. Óvodára, KISZ-klubra, iskolai szemléltető eszközök­re. Nem tudok jobbat ennél”. S én arra a meggyőződésre ju­tottam: Balatonkeresztúron jól választottak. Jávori Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents