Somogyi Néplap, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-04 / 182. szám
VÁLTOZÓ VÁROSOK Karórák oszlopon Az emberek jogos igénye, hogy zárt falait közt, kényelmesen töltsék el az otthoni órákat, s ha sétára vágy vásárolni indulnak, viszonylag kis távolságon belül elérhessék céljukat. Ugyanakkor az is indokolt, hogy — a közös létesítmények mellett —, ha kell, egyedül maradhassanak. Az ember mindig igényli a hangulatos környezetet, ahova visszavonulhat gondolataival. Ez az egyik oldal, amelynek látszólag ellentmond a másik, a várostervezők asztalára helyezett adatok sokasága. Mert az megvalósítható — miként a gyakorlat mutatja —. hogy nagy létszámú emberközösség számára a mai igényeknek megfelelő kényelmet biztosítsanak, emellett azonban majd- csaknem lehetetlennek tűnik az egyéni igények kielégítése. Egy háromezer lakosú lakótelepen nincs az a hatalmas park, amelyet ne járnának be keresztül-kasul a sétálók. Ügy fest, az intim zugokról le kel! mondani. Erre a célra csupán a lakás marad. Csakhogy a lakás sem a régi. A panelekből épített házakban még szöget sem tud a falba verni a tulajdonos, ezt is előzőleg meg kell tervezni, s a szakembert kell kihívni, aki »belövi«. És bár a beépített bútorok megkönnyítik a berendezkedést, korlátozzák a lakásba helyezhető további tárgyak fajtáját. Nem véletlenül kerülnek az új lakásokba a »modern garnitúrák". Egy régi típusú, mondjuk kolóniái ruhásszekrény még az ajtón sem férne be, s egyébként is Olomkristály dísztárgyak exportra Az Üvegipari Művek budapesti ampullagyárában ólomkristály dísztárgyakat is készítenek. A csiszolt üvegtermékek iránt külföldön is nagy az érdeklődés, így termékeik 85 százaléka tőkés exportra megy. Növényvédelmi tájékoztotó Az almafák védelme Almásaink veszedelmes kártevőjének, az alimamolynak a lárvakelését mór július 18— 19-én megfigyeltük. A változékony, hideg időjárás a lepkék tojásrakását és a lárvák kelését hosszan eil'húzódóvá teszik, ezért a kártevők elleni védekezéseket augusztus 8—11-e között — a fiatal hernyók tömeges kelésének várható időpontjában — javasoljuk ismételten végrehajtani, majd 7—10 nap múlva megismételni. Az almamoly hernyóinak tömeges kelésével egy időpontban várható a kaliforniai pajzstetű szabad szemmel alig látható, citromsárga színű lárváinak kelése is. Az anya pajzsa alól kirajzó — szétszéledő — lárvákat ebben az időpontban tudjuk a legeredményesebben elpusztítani. A pajzstetvek, ha megtelepednek gyümölcsfáinkon, gyorsan elszaporodnak, szívóhatásuk hatására a fa legyengül, a. gyümölcs értéktelen lesz. A védekezésre felhasználható rovarölő szerek kiválasztásakor figyelembe kell vermi a növényvédő szerek csomagoló burkolatán feltüntetett élelmezés-egészségügyi várakozási időt. Ez a napokban kifejezett időszak azt jelenti, hogy a szedés várható időpontja előtt néhány nappal szabad utoljára permetezni. Az almamoly elleni ismételt védekezésre olyan rovarölő szert használhatunk, amely egyúttal a kaliforniai pajzstetű lárvái ellen is hatásos, ezért a 21 nap várakozási idejű Lebacvd 50 EC 0,1 százalékos, a 14 nap várakozási idejű Nexion 40 EC 0,2—0,3 százalékos, a Sumithion 50 EC 0,2 százalékos, a Rogor L—40 0,1 százalékos, vagy a 10 nap várakozási idejű Unitron 40 EC 0,2 százalékos oldatának valamelyikét használjuk. A védekezéseket a 7 nap várakozási idejű Unifosz 50 EC, Vapona 48 EC, Nogos 50 EC 0,1 százalékos oldatának valamelyikével ismételhetjük meg. A hűvös, csapadékos periódusos időjárás fokozza az alma-, körtefavarasodás fertőzésének veszélyét. A varas foltok most már egyre inkább a gyümölcsöket veszélyeztetik, ezért a rovarölő szerek valamelyikéhez feltétlenül tegyünk gombaölő szert is. Az Orthocidot, Ortho-Phaltant már ne használjuk, mert az alma érését gyorsítja, serkenti — annak ellenére, hogy ez a szüretkor kedvező lehet —, elősegíti a raktározás alatti élettani betegségek (jonatán- foltosság, vasfoltosság stb.) fellépését. A védekezésre ezért az ilyen szempontból semleges hatású Dithane M— 45, Pol-Thiuram, Polyran Com/bi 0,2 százalékos, vagy a Chinoin Fundazol 50 WP 0,08—0,1 százalékos oldatának valamelyikét használjuk. A permetlé gyümölcsön való megtapadá sónak elősegítésére 0,05 százalékos Nonit nedvesítő szert is tegyünk a kombinációba. túlságosan nagy helyet foglalna el a praktikusan kialakított, ám éppen ezért »testre szabott« térből. Íme, eljutottunk egy új fogalomhoz: a modern otthonok berendezésénél tehát nem á szabad értelemben vett szépség, hanem a jó használhatóság az elsődleges. A régi stílbútorok is praktikusak voltak, ám egy egészen más életrendszer törvényei szerint. Ugyanez a szabály érvényes a külső környezetre is. Elképzelhetetlen például, hogy valaki a lakótelep statisztikai számítások alapján kimért közös területéből »kiszakítson« egy darabot saját magának. Aki szere+i a növényeket, a kerti munkát, az vagy lemond erről a szenvedélyéről és kevésbé helyigényest keres, vagy telket vásárol magának ' valahol a város zöld övezetében. (Nem véletlen, hogy napjainkban egyre nagyobb mértékben nő a kertbarátok, telektulajdonosok száma.) Menekülés volna a »kősivatag- ból"? Fogalmazzunk inkább úgy, nem sikerült még kialakítani a megváltozott életforma rendszerét helyzetünktől függetlenül működnek még a régi típusú életvitel feltételes reflexei. A »magam főztem, magam eszem« szemlélet helyett áttértünk egy korszerű közétkeztetési formára. Márpedig tudjuk jól, legyen bármilyen művész a szakács, nem képes egyszerre mindenki ízlését eltalálni. Van egy régi vicc: egy távoli városba vetődik az utazó, és meglepődve látja, hogy a főtéren egy magas oszlopon számtalan óra mutatja ugyanazt az időt. Csodálkozva kér magyarázatot egy helybelitől. — Azért van több óra, hogy egyszerre többen is megnézhessék. mennyi az idő. Én például, azon a szögletes, zöld órán szoktam ellenőrizni — szól a magyarázat. Valahogy így ütközik az új rendszer es a régi beidegződés. A sok szerkezet helyett elegendő egy szép új toronyóra, amely mindenki számára mutatja az időt. Nos, ez a furcsa, mégis személyes kapcsolat vezethet el bennünket a változó városok lassan kialakuló esztétikájához. Csakhogy nem mindegy, milyen óra mutatja az időt. És az »üzemi konyha« mellett időnként szükséges egy kis »otthoni ízt« is érezni. Már megállapítottuk, az előre megtervezett, meghatározott környezetben az egyénnek — a városlakónak — erre nincs módja. Ezt a feladatot is a tervezőknek kell ellátniuk jó előre, amikor az új város még csak a rajzasztalon létezik. De vajon képes-e egy tervező- iroda a megfogalmazhatatlan, megfoghatatlan »légkört« előre megtervezni? Ben esik András (Folytatjuk.) Alvó gyermekarc szépségére lehajoltán — így láttam a népet Somogybán. Húsznál is több esztendeje már, hogy a gerinces somogyi parasztok hazában meg a mezőiken azzal kerestem a kenyerem, hogy megfigyeléseimet megírtam, s ha egy félórát szundítottam tán dikói- kon, nem azzal kezdtem, mi van ma. Sokkal inkább avval, mi volt tegnap, azelőtt?! Any- nyi baj látogatta e népet a régi századokban, hogy azon csodálkoztam, hogyan tudtak olyan gerincesek maradni, mint saját szülőföldem, az ecsedi láp magyarjai a Tiszántúl legkeletén? ... ... »Porcsalmiasan« szólva, »kutyajó dolgom« volt tehát. Mindig találtam olyanokat, akiket könnyen rábírtam, szóljanak múltjukról, e táj gazdasági »előképéről«, elődeik munkamódszereiről. Máshol a jelenben meggör- nyedők és küszködök csak a mai pillanatban csapkodnak — nem képesek visszatekinteni őseik bajaira, noha éppen azokkal lehet összemérni és igazában méltányolni azt a teljes történelmi előnyt, melyet a szabad világ a jelen munkás nemzedékeinek nyújt. Egyszóval: a régi Somogy- országban már a XVIII. század végének és a XIX. század elejének anyagát egészen közelről föl lehet itt mérni bárkinek. Ha messziről jött, annál inkább meglátta a somogyi mezők természeti és emberileg változó értékeit, értéknövekedését. A meghatóan szép — és szépen előadott —- múlt ünnepélyes emlékeitől kicsordul a szív. Az emberi tisztaságra emlékezve sokszor egészen úgy éreztem magam, mint egy alvó gyermekarca s annak szépségére lehajoltán. Szép csendesen hagytam ott akkoriban sok-sok somogyi embert, tárgyat, munkaeszközt, ruhát, ekét és kapát, nádirigó füttyét azokon a szépen művelt mezőkön, hol még a régi-régi robotnak is volt némely értéke, _ és az ember, noha orcája verítékével kereste kenyerét —: értékeket tudott felhalmozni a jövő — a ma — számára... A kenderből szőtt paraszti vászon is ilyen régi »értékhalmozás« volt ezen a tájon. Az asszonyok a paraszti »komfortot« és lakberendezést a maguk szőtte pokróccal és vászonból kézimunkázott ablakfüggönnyel a XVIII. század végén kényelmesebbé és hangulatosabbá tehették — a tűző somogyi kánikulák idején. Szőtték az ingnek való vásznat például egy színesebb, kellemesen krémszínű változatban. Térítőikét pedig színes keresztszövéssel látták 1 teltétel: az ishalázsttság a Somogyi Néplap A védekezést a már leszüretelt nyári alma-, körtefákon se hanyagoljuk el, ugyanis gyakran tapasztalható, hogy a szüretek után védelem nélkül hagyott gyümölcsfákon a kártevők zavartalanul szaporodnak. Az országos átlagnál — ez három százalék — több cigány él Somogy megyében. Életkörülményeik a különböző erőfeszítések eredményeként az utóbbi három évtizedben nagyot változtak. Jelentős számú népességről kell gondoskodni : Magyarországon jelenleg több mint 350 ezer cigány él. A párt- és kormányhatározatok nyomán mindenütt segítik e különleges helyzetben levő társadalmi réteg anyagi helyzetének javítását, s az intézkedések célja az« hogy meggyorsítsák beilleszkedésüket a társadalomba. A munkaképes cigánylakosság zöme ma már állandó munkaviszonnyal rendelkezik. Életszínvonaluk növekedésének az a feltétele, hogy differenciáltan vegyenek részt a társadalmi munkamegosztás rendszerében. Ez viszont csak úgy lehetséges, ha iskolázott emberek jelentkeznek munkára. Ennek elérése érdekében sokakra hárul feladat. A munkáltatóknak kell például lehetőséget teremteniük arra, hogy elvégezhessék az általános iskola nyolc osztályát, illetve részt vehessenek a szakmunkásképzésben. Tíz év alatt — 1965—1975 között — több mint 13 ezer cigánycsalád költözött új vagy a korábbinál jobb lakásba, s az országban a tanácsok 5500 családnak juttattak lakást. Így ma már 'körülbelül 75 ezer cigány él lényegesen jobb körülmények között. Ennek egyik előfeltétele az volt, hogy csökkenjen a cigánytelepek száma. A múlt évben Somogybán csaknem 280, Pest megyében 341, Szolnok megyében 109 telepen levő lakást szüntettek meg. Így is még mindig eléggé sok, 28 ezer a szociális követelmények minimumától elmaradó lakás. Ennek ellensúlyozására — többek között — a kormány az V. ötéves tervidőszakban 11 ezer lakás kedvezményes építéséhez vagy vásárlásához nyújt cigánycsaládoknak segítséget. Ezt azonban a helyi tanácsok — lehetőségeikhez mérten — növelhetik. ■ el, és úgy tették azokat az I ünnepi asztalra. A rá rakott étkeket a somogyi paraszt nem »zabálta«, hanem mértéktartással, igen előkelőén fogyasztotta — nem mohón ettek, hanem úgy, hogy minden pórusuk csöndes örömet lélegzett. Amit szép, becses munkával megtermeltek, abból készítették asszonyaik a sajátos somogyi étkeket. Különösen kellemesek voltak a karácsonyi, húsvéti vacsoráik. Egyetlen régi föl jegyzés nincs a paraszti dáridókról ünnep ürügyén! De arról sokkal inkább maradtak emlékek, hogy az ünnepi asztaltól is fel tudtak állni a somogyiak, ha valami vihar szakadt a nyakukba, és például pünkösd táján a szénát rendről bálába, kazlakba kellett gyorsan átrakniuk — különben tápértéke semmibe ment volna! Ilyenkor azután valóban dőlt róluk a veríték. Mire megoldották a természet követelte gyors feladatokat — akkor, noha farkaséhesekké válhattak — ugyanolyan méltósággal ültek a terítve maradt asztalokhoz. Emberi szervezetük mindent kibírt különösebb rázkódtatás nélkül. A vihar utáni, általában nyugodt, ünneprázó estéken. már a másnap következő mezei bajlódásokra készültek inkább, mintsem zsoltároztak volna... Nézzük a férfimunkák jellegzetességeit, azt az alapvonásukat, hogy úgyszólván minden talpalatnyi földet — még ha földbirtokosoké volt is az — olyan gonddal műveltek, mintha saját telkükhöz tartozó veteményeskertnek nézték volna! A jószágtartáshoz legfontosabb szénával is igen praktikusan tudtak bánni. A széna állataik átteleltetésében — tudjuk — nagy szerepet játszott. Ezért a nép a maga esze szerint is tudott sok praktikusat kitalálni. Azaz magyarán: nem a Széchenyiek és más főurak tiszttartói, hanem az élelmes természetlátáshoz állandóan fölhangolt parasztok jöttek rá legelőbb a szecskametszésre és a szecskametsző kének hasznára. Ha az időjárás miatt éppen kevés volt a szénatermés — a szűkös teleken a 6zénát összekeverték szalmával. Olcsóbban oldották meg a kérdést, az igényeset a féligényes tápértékkel arányosan összevegyítették. Ha úgy jött a szűkösség, akkor a kenyérhez kukoricalisztet és burgonyát kevertek igen ügyes egyvelegben, ügyesebben, mint a káricsáló és pózoló tiszttartók ajánlgatták. Az urak gyomra kavargóit volna ettől tán — az övék nem! Az így sütött kenyér tápértéke egy csöppet sem vált alacsonyabbá, hiszen a krumpliban is igen jó tápértékek rejteznek. A szervezetet a nehezebb időben éppenséggel külön »megajándékozták« a szervezetből eddig hiányzó új tápelemekkel. Az élelmesség így igazolta magát a somogyi népnél: amikor más kóválygott más tájakon az éhségtől, itt okos kísérletekkel minden nehézséget elhárítottak a fejük fölül. Még valamit a szeoskamet- sző ügyében. A marcali Széchenyi-ura- dalomban egész birkasereget ellátott a mezei munkás — nemcsak a jobbágy, de a jobbágyi sorból lassan már kiemelkedő bérmunkás is! — a tizenkilencedik század elején. A maguk kísérletein megelőzték a tanult uradalmi tiszteket sok tekintetben. Így hát el is »kapatták« .azokat. Itt ■ >N van ez a nép az okos és találékony eszével — hát adjon többet! Ne a képzettebb muniras dolgozzék többet, hanem a képzetlen őstehetség. Az uradalom tiszttartója ezért így kiáltott: »Az az uradalmi mó- nár, aki egy szecskametszőt nem tud megcsinálni, noha minden falusi képes rá — ne kóvályogjon abban az uradalmi malomban annyi sokat, míg az őrlés tart —: közben maga is csináljon a béréért némi többletet. Amúgy is lélekemelő dolog hallgatni a malom monoton őrlési zaját: közben eszkabáljon ö is egy- egy szecskametszőt a maga mulattatására1« ... Persze, Széchenyi István, és az apja, Ferenc, a termelés és a munka haladását sokkal összetettebben látta, mint saját gazdasági alkalmazottaik. A nép már nem örök szolgaságba taszított anyag volt az ő szemükben, hanem emberi közelségből számba vett energiahalmaz. Egy-egy okos tagjában fény csillogott — annyi sok kis csillag pedig egyszer majd nagyobb fényhalmazt tesz ki, mint amenv- nyit a feudális tollnokok, csatlósok észlelni tudhatnak! A feudális világ sok-sok eszme- padgyászát a főurak kivételes alakjai már elvetették. Azt is tudták, nem kell a népre sem anyagi, sem eszmei löveget irányítaniuk többé — a lövések gellert kaphatnak és éppen rájuk pattanhatnak visz- sza!... Ilyeneket tudtam meg a somogyi nép értelmi fejlettségéről a másfél száz évvel ezelőtti világ próbára tevő feladatai végzése közben, • az azokról fennmaradt emlékeikről. A régiek iránti szerelmem nőtt meg bennem előbb. Azt követte a jelen, melyben volt mit felhasználnia a népnek a múltban már előr^ lerakott bölcsességeiből. Hűvös ítélőképességével ezért tudott higgadtan ítélni a modem közösségi gazdálkodás előnyeiről sokkal hamarabb, mint más tájakon. Ezért szerettem meg utóbb, azaz a jelenben is a i népet. somogyi Ama régi makkoltató sertéslegeltetés fő hasznát a Széchenyi-uradalom is élvezte — Becsben adta el a makkon hízott nyájának igen jóízű húsát és szalonnáját:ilyet a monarchia más tájairól nem kaptak ott! De hát ezt a specialitást nemcsak ilyen útón-módon vitték piacra és vevők színe elé! E tájra régente valóságos »disznókereskedő kompániák« jártak. A nép ugyan különösen nagyon utálta őket, mivel tolvajkodásra is vetemedtek. Gúnyosan így titulálták őket: »Ezek a pántlikások! A görény vinné el őket!« A disznókereskedők ugyanis nekirohantak a magános sertésőrző kondásoknak, megkötözték és a temérdek sertést a szeme láttán elhajtották a mozdulatlanná tett szegény ember elől. Űttalan utakon mentek tovább — a legtöbbször nyomuk veszett. Azután a közigazgatás is a kondások pártjára állt. A tisztességes emberi munka iránti atyaságos-pátriarkális jóakaratból — a »pántlikások« barbár aljasságainak megakadályozására vezették be a »passzust«. A falubírák ezekkel a passzusokkal tudták azután igazoltatni a »hajtsd el— vidd el« pántlikásokat. A barbarizmusnak így vetettek véget. Erdős Jenő Ultrahangos szívvizsgáló A brit tervezési tanács az év díjával tüntette ki azt a zsebben is hordható orvosi műszert, amellyel a terhesség 12. hetétől lehallgatható a magzat szívműködése. A So- nicaid nevű készülék ultrahanggal működik. Az anya hasára helyezett adó 2 megállerz rezgésszámú folyamatos ultrahanghullámokat bocsát ki keskeny sugárban a magzat szíve felé, a készülék kristálydetektora pedig fölfogja a mozgó szövetről vagy folyadékról visszaverődő hulláma^ kát, s fölerősítve hallható Ja- lekké alakítja.
