Somogyi Néplap, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-28 / 202. szám

A bolsevikok és a többpártrendszer

L

enin négy nappal a munkás—paraszt hatalom kikiáltása után a pétervári helyőrség ezred- megbízottainak értekezletén világosan kifejtette a bolsevikok álláspontját: hangsúlyozta, hogy a pétervári helyőrség tudja, szovjet koalíciós kormányt akartak, senkit sem zártak ki a végrehajtó tanácsból. Az Oroszországi Szociáldemokrata (bolsevik) Párt — ez volt akkor a kommunista párt neve '— Központi Bizottsága 1917. november 15-én határozatban mondta ki: teljesen hamiSfik azok az állítások, melyek szerint a bolse- ‘•vikok senkivel sem akarják pnegosztani a hatalmat.

Lenin néhány nappal a határozat elfogadása után ismét visszatért erre a témára, amikor arról volt szó, hogy a na- rodnyik-reformista és a nem marxista programot valló baloldali eszerek (akik jelentős képviselettel rendelkeztek a szovjetekben) bekapcsolód- janak-e a munkás—paraszt kormány munkájába. — A burzsoá firkászok hada és a ‘burzsoázia által megfélemlített emberek azzal vádolnak bennünket — mondta Lenin —, hogy merevek vagyunk, hajthatatlanok. Ez nem igaz. Felajánlottuk és felajánljuk a baloldali eszerek- nek, hogy osszák meg velünk a hatalmat, lépjenek koalícióra a bolsevikokkal.

A bolsevikok elvi álláspontja a többpárti munkás—paraszt kormány célszerűségéről eredményes volt. Azzal járt, hogy a baloldali eszerek hosz- szas ingadozás után beléptek a szovjetköztársaság első kormányába, amelynek így tovább erősödött a bázisa és befolyása.

Lenin pártja részéről őszinte, becsületes és elvi volt a koalíció, amely azt célozta, hogy megszilárdítsák a munkásosztály és a parasztság szövetségét A kétpárti szovjetkormány 1918 júliusáig tevékenykedett, s a központi és a helyi szervekben, az akkoriban megalakult Vörös Hadseregben felelős tisztségeket töltöttek be a baloldali eszerek. Mint például Kikvidze hadosztályparancsnok, a polgárháború egyik hőse, akinek emlékét a Vörös Hadsereg és az egész szovjet nép tiszteli.

Az októberi forradalom után a bolsevik párt fontosnak tartotta, hogy nemcsak a baloldali eszerek, hanem a szovjethatalom pozícióiban levő más pártok is bekapcsolódjanak az ország irányításába. Lenin többször is írt erről. A munkás-, paraszt- és katonaküldöttek III. kongresszusán 1918 januárjában a munkás— paraszt állam legfelső szervébe, az Össz-Oroszországi Központi Végrehajtó Bizottságába 160 bolseviket, 125 baloldali eszert, 7 jobboldali eszert, 7

maximalista-szociáldemokratát, 2 menyseviket és 3 anarchista-kommunistát választottak meg.

Szovjet-Oroszország bolsevik—baloldali eszer kormány- koalíciója 1918 közepén felbomlott. Ki volt a hibás? A szovjethatalom ellen irányuló felkelést 1918 júliusában a baloldali eszerek pártja robbantotta ki. (A jobboldali eszerek pártja Viktor Csernov vezetésével az októberi forradalom első napjától szembenállt a fejlődéssel.)

A baloldali eszerek pártja és vezetői közvetlenül felelősek voltak azért, hogy híveik meggyilkolták Mirbach moszkvai német nagykövetet. A provokáció célja nyilvánvaló volt, azt akarták, hogy a császári Németország csapatai indítsanak támadást a szovjetköztársaság . ellen, s így meghiúsuljon a Moszkva és Berlin között létrejött békeszerződés.

A eszerek 1918-tól fegyveres és terrorhadjáratot indítottak a szovjet hatalom ellen. Meggyilkolták a munkás— paraszt állam olyan kiváló személyiségeit, mint Urickij és Volodarszkij, merényletet szerveztek Lenin ellen; Jarosz- lavlban és az ország más részein ellenforradalmi fölkelést szítottak, együttműködtek a fehérgárdista tábornokokkal és atamánokkal. Ennek eredményeként az álforradalmi jelszavakkal és vezetőik látszatradikalizmusával becsapott egyszerű párttagok kezdtek kilépni az eszer-pártból.

A

z igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy a baloldali eszerek egy része — köztük például Natanszon és Kolegajev, aki a koalíciós kormányban földművelésügyi népbiztos volt — elítélte pártvezetésük szovjetellenes politikáját; ők hűek maradtak a kommunistákkal való szövetséghez, majd elhatárolták magukat a baloldali eszerek pártjától.

A szovjet hatalom első éveiben az eszereknek, a menysevikeknek és más kispolgári pártoknak még volt társadalmi bázisuk, így képviseletük is a szovjetekben, a munkás—paraszt hatalom legfelsőbb szervében, a Központi Végrehajtó Bizottságban is. Martinovot például, az orosz reformisták — az úgynevezett menysevikek — egyik vezetőjét 1919—1920-ban is moszkvai tanácstaggá választották és tagja volt a Központi Végrehajtó Bizottságnak is.

Nemcsak az oroszországi szovjetköztársaságban, hanem a lakosságát és területét tekintve második legnagyobb szovjetköztársaságban, Ukrajnában is tagjai voltak a kormánynak a bolsevikok mellett 1919-ben és 1920 elején orosz és ukrán baloldali eszerek is.

Lenin többször is hangsúlyozta: a bolsevikok csak azokkal a pártokkal lépnek koalícióra, amelyek elismerik a munkás—paraszt és katonaküldöttek szovjetjének hatalmát, alávetik magukat a szovjetekben a többség határozatának és teljesítik a szovjetek II. kongresszusának határozatait, amelyek utat nyitottak a demokratikus és szocialista átalakulás, a szocializmus fokozatos oroszországi építése előtt.

Az oroszországi szocialista forradalom krónikája arról tanúskodik, hogy miközben a bolsevik párt következetesen és odaadóan küzdött a szocialista forradalom eszményeiért, a demokráciáért és a haladásért — az ellenforradalmárok és az intervenciósok ellen, más pártok, köztük p magukat szocialistáknak nevezők is, átálltak a szovjet hatalom ellenségeihez, vagy legjobb esetben is ingadoztak a forradalom és ellenforradalom két tábora között, s fokozatosan elvesztették tömegbefolyásukat, eltűntek a politikai színtérről.

A menysevikek és az eszerek kezdeményezték és _ szervezték a kronstadti lázadást. A tambovi tartományban a jobboldali eszerek illegális központi vezetősége közvetlenül szervezte és végrehajtotta az úgynevezett Antonov- felkelést. (Antonov volt annak az eszernek a neve, aki közvetlenül irányította a kuláklá- zadást a munkás—paraszt hatalom ellen.)

Az egyre inkább szovjetellenes álláspontot képviselő eszerek, valamint a menysevikek, az ukrán, a zsidó, az örmény és más nacionalista pártok képviselői általában külföldre emigráltak.

Több kispolgári párt azonban még a 20-as években is létezett a Szovjetunióban. Senki sem tiltotta be őket, mert nem léptek föl ellenforradalmár, szovjetellenes programmal. De később ezek is széthullottak, hiszen elvesztették kapcsolatukat a néppel és megszűnt társadalmi bázisúk.

A szocialista rendszer politikai és gazdasági megszilárdulása valamennyi egészséges erőt, dolgozó osztályt, társadalmi réteget egyesített a proletár párt, Lenin pártja körül. Benne látták azt az irányító és vezető erőt, amely biztosan vezeti őket a boldog jövőbe. Ezt még a bolsevik párt ellenségei is kénytelenek voltak elismerni. Pjotr Sztruve, az orosz bur- zsoá liberalizmus neves képviselője 1921-ben így írt: »Csak a bolsevizmus volt logikus a forradalomban, hűséges annak lényegéhez, ezért győzött a forradalomban«.

Jako TTserenko

(APN)

Az ünnep emlékeit felidézi az emlékezet a hétköznapokon. Nemzetünk egyik legszebb, legbensőségesebb ünnepe utáni hét van mögöttünk, s dolgos napjainkon csendes, örömteli pihenést jelent visszagondolni a két piros betűs nap sokszínű eseménysorozatára.

Vannak, akiknek a feledhetetlen napok tovább folytatódtak a héten. A II. szovjet—magyar barátsági fesztiválon részt vevő somogyi küldöttségre gondolok, amely a leningrádi találkozóról a hét végén érkezett haza megannyi élménnyel, nagyszerű emlékekkeL Bizonyos, hogy munkahelyükön, családi-, baráti környezetünkben holnap úgy kezdődik a hét: olvastuk a híradásokat, néztük a televíziót; mesélj, mi történt... Amennyire összefügg ez az esemény augusztusi ünnepünkkel, legalább annyira összefügg a békeszerető emberiség nagy ünnepével, az októberi forradalom közelgő hatvanadik évfordulójával. Gyárakban, üzemekben, városon és falun széles körben kibontakozott munkaversennyel, életünket jobbító, szebbé tevő alkató törekvésekkel készülünk az évfordulóra.

Ünnepeink mindig elválaszthatatlanok a hétköznapoktól. Talán egy kicsit jelképes is, hogy az évenként ismétlődő, jelentős eseményre, a XIX. keszthelyi Georgikon-napokra e héten került sor. Az átlagosnál is nagyobb érdeklődés nyilvánult meg a megye gazdasági vezetői és szakirányítói részéről e jeles rendezvény iránt. A nemzetközi tapasztalatokat is összegező tanácskozás ezúttal Somogy gazdasági életében különösen jelentős témát, a szarvasmarha-ágazat ökonómiai kérdéseit tűzte napirendre.

Készülődés — a mezőgazdaságról szólva ez jut az ember eszébe. Mert nemcsak a jövő évet megalapozó őszi munka küszöbén tartunk, hanem egyben ez az időszak jelenti az év gazdálkodásának legnehezebb szakaszát is. Ahogy mondani szokás: a ma mezőgazdaságában a csúcsidő szeptembertől november végéig tart. Ezen a szakaszon áll vagy bukik nemcsak a jelenlegi év, hanem jórészt a következő év gazdasági eredménye is. Minden kampánynál döntő a felkészülés, most azonban különös hangsúlya van a minden részletre kiterjedő, körültekintő szervezésnek.

Természetesen nemcsak a mezőgazdaságra jellemző a készülődés. Megnőtt a forgalom a papír- és írószerboltokban is: akik eddig nem tették, sietve igyekeznek beszerezni gyermekeik tanszerét. Nem egy helyen — mint például a VBKM kaposvári gyárában — a tanévkezdés gondjainak enyhítéséül segélyekkel siettek a rászoruló nagycsaládosok támogatására.

Küszöbön az új tanév. S a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége a lehető legjobbkor, a héten tűzte napirendre a szakmunkástanulók helyzetének, szakszervezeti munkában való részvételüknek megvitatását. A szakmunkástanulók népes serege a munkás- osztály utánpótlásának legfőbb bázisa. Feltétlenül fontos, hogy ennek tudatában foglalkozzunk velük. Az elnökség meg

Recept nélkül

Több mint félmilliárd forintos költséggel épül a barcsi lípítési-műanyagfeldolgozó Gyár.

Termelőegységei közül egy már novemberben megkezdi a próbaüzemet, a másik kettőben pedig jövőre tízmillió forint értékű, műanyagkötésű, színes homlokzatbcvonatot, vakolatot és betonalapozót, ragasztót, egyéb — az építkezéshez szükséges — műanyagot gyártanak majd. Képünkön: az épülő üzem.

Az idén már termel a

barcsi gyár

i

Vezetők a tsz-egyesiilés után

A termelőszövetkezetek

egyesülése óta évek teltek el. Van ahol több, van ahol kevesebb, ám mindenütt annyi tapasztalat halmózodot föl, hogy mód van. az értékelésre. Lehet következtetéseket levonni, elvetni azt, ami a gyakorlatban nem állta meg a helyét, lehet és kell újítani a tanulságok alapján. A szövetkezeti vezetők fórumán először esett szó arról, hogy miként alakult a szövetkezetek vezetésszervezete az egyesülések után.

Nézzünk szembe őszintén önmagunkkal és mondjuk ki nyíltan: az országos, általános tapasztalatok alól Somogy sem kivétel. Az egyesüléskor például a Vezetésszervezet kialakításánál nem mindig a termelési folyamat volt a meghatározó, hanem például az, hogy az egyesülő gazdaságok irányítóinak megfelelő funkciót találjanak. így teremtettek sok helyen háromnégy elnökhelyettesi beosztást. S ez még nem is lett volna baj, de hiányzott a feladatok, a felelősség pontos meghatározása; s ennek természetes velejárója, hogy mindenbe beleszól. Innen már csak egy kis lépés a vezetésen belüli torzsalkodás, feszültség, a keresztintézkedések sora. Mondani sem kell, hogy a gazdaság érzi a kárát.

Hozhatnék más példát is. Az egyesülések után szövetállapftotta : igen lényeges, hogy a különböző munkahelyeken, már a tanulóidőben hozzásegítsék a szakszervezeti bizottságok a fiatalokat ahhoz, hogy bekapcsolódhassanak a szervezeti életbe. Nemcsak a munkássá nevelésnek jelentős eszköze ez, hanem jó módszer ahhoz is, hogy zökkenőmente- sebb legyen a pályakezdő szakmunkások munkahelyi beilleszkedése.

A barcsi nagyközségi tanács e heti ülésének egyik napirendi pontja az ifjúsági törvény végrehajtásának értékelése volt. Mintegy háromnegyed év után újólag mérlegre tette a testület a nagyközségben folyó munkát, s mint megállapították: a munkahelyi vezetők többsége napi feladatának tekinti a törvényből adódó feladatok végrehajtását. A fiatalok szociális helyzetén való javítás érdekében fokozódik az üzemi segítségnyújtás.

A hét több fontos eseménye közül a krónikás még egy, évente ismétlődő és csalhatatlanul az őszt jelző rendezvényre kíván emlékeztetni: megtartotta évadnyitó társulati ülését színházunk, s az ünnep egyben az alkotómunka kezdetét is jelenti. Egyszerre két darab próbáit kezdték meg művészeink.

Vörös Márta

kezeteimk lényeges törekvése volt, hogy az új lehetőségek minden eszközzel fejlesszék a jó kihasználása érdekében szakmai hozzáértést. Dicséretes és szükségszerű igyekezet ez, amelynek eredményeként Somogy az egyik legjobban ellátott megye — felsőfokú végzettségű szakemberekkel. Ezzel párhuzamosan azonban elmaradt »a második vonal« szervezése, a technikai felkészültséghez szakmailag jól értő munkahelyi vezetők (brigádvezetők) biztosítása. Ennek következtében a mérnöknek gyakran nem azt a feladatot kell végeznie, ami a hivatása lenne. »Az is igaz — idézem szó szerint a tanácskozáson elhangzottalkat —, hogy ezen a szinten történt a legkevesebb képzés, továbbképzés. Hát nem vesszük észre, hogy baj van? Hogy ott hiányzik egy fontos láncszem, ahol eldől a csata, ahol a termelés folyik?!«

De észrevettük, és egyre nyomasztóbban érezzük ennek a »fehér foltnak-« minden hátrányát. Csakhogy itt sem olyan egyszerű a változás. Ezeken a posztokon vannak olyan emberek, akik sok áldozatot hoztak a szövetkezeti mozgalomért, a gazdaságért : érdemeket szereztek, becsületben megöregedték, s nekik minden tisztelet és elismerés megjár. A technikai forradalom azonban — és ez is törvényszerűség — túllépett felettük; gyakorlati tapasztalatuk, ismeretanyagúk ma már kevés. Mi legyen velük? Nem könnyű meigbántó- dás nélkül elmozdítani őket, megfelelő helyet találni számukra a nagyüzemben.

»Szerintem egyetlen feltétele van annak, hogy a vezetésszervezet hibáit megszüntessük: ez pedig a megfelelő üzemi légkör« — mondta

egyik szövetkezetünk vezető szakembere. Olyan légkör teAz őszi csúcsforgalom előkészítése és zavartalan lebonyolítása érdekében a közlekedési üzemek intézkedésein kívül a tárca vezetői is hoztak különféle rendelkezéseket. A szakágazatok között úgy határozták meg a feladatokat, Hbgy a csak vasúton továbbítható áruk elszállítását a MÁV mindenképpen biztosítsa. Az olyan jellegű árukat, amelyeknek fuvarozásában választási lehetőség kínálkozik, az eddigieknél jobban igyekeznek közútra, vízi útra terelni. A KPM ismételten fölhívja a fuvarozók figyelmét, hogy az egyenletes szállítást, a rakodás gyorsítását szolgáló kormányhatározatok változatlanul hatályba vannak, s ezeket mindenképpen érvényesíteni kell az őszi

remtése, amely feltételezi, hogy egy szervezeti módosításban senki se véljen személyeskedést fölfedezni, hanem kizárólag azt, hogy a gazdálkodás érdeke, a célratörőbb munka kívánja ezt. Ilyen helyzetet teremteni nagyon fontos politikai munka.

Milyennek kell lennie a termelési folyamatokat leg- racfonálisabban szervező irányításnak? Általános érvényű recept nincs, s ahogy a termelési technika szüntelenül fejlődik, a vezetés szervezete sem lehet állandó. Az adottságok, a feltételek, a termelési célok mindenütt mások, ezek határozzák meg az irányítás gyakorlatát. Néhány általános követelménynek azonban mindenütt meg kell felelni. Elengedhetetlen, hogy minden vezetőnek pontosan körülírt feladatköre és felelőssége legyen. (Sajnos, sok helyen még ez is hiányzik, vagy csak papíron van meg.) Lényeges követelmény, hogy ne legyen túl sok lépcsője a vezetésnek, a határozat gyorsan jusson el a végrehajtóhoz, gyors legyen az információáramlás. Az alá-, és fölérendeltségi viszonyok tisztázása mellett feltétlenül több figyelmet kell fordítani az azonos szintű vezetők oldalági kapcsolatának rendelkezésére is.

Egyesült szövetkezeteink erejüket, életképességüket bizonyították az eltelt években. Eredményeik, dinamikus fejlődésük figyelemre méltó. Jóllehet az irányítás rendszerében tapasztalható több »gyermekbetegséget« is kinőtték már, de van még tennivaló. A termelési színvonal emelésében igen nagy tartalékot jelent a megfelelő vezetés szervezet kialakítása. A felismerésen túl vagyunk. A tetteken a sor.

forgalom idején. A MÁV utasítást kapott, hogy a hét közben kocsihiány miatt nem teljesített szállítási igényeket — az érdekelt vállalatokkal előre egyeztetett megállapodás

alapján — szombaton és vasárnap elégítse ki.

A közlekedési ágak közötti szervezett munkamegosztás, a közúti és a hajózási kapacitások jobb kihasználása érdekében a közlekedés- és postaügyi miniszter rendeletére szeptember 1-től további intézkedési, de legfeljebb december 31-ig átmeneti forgalomkorlátozásokat léptetnék életbe.

A rendelkezés részleteiről a Közlekedési Közlöny legközelebbi számában értesítik a fuvarozókat.

V. M.

Az őszi csúcsforgalom sikere érdekében

A közlekedési tárca intézkedései