Somogyi Néplap, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-04 / 182. szám

Sok pénz, kevés vállalkozó R ögtön igazítva a cím túl feszesre szabott mon­datán : tisztességes ja­vadalmazásért sincs elegendő jelentkező bizonyos — közna- pian nehéznek nevezett — fi­zikai munkákra. Arra persze sokféle a válasz, ki mit ért tisztességes javadalmazáson, s nehéz fizikai munkán. Meg­történhet ugyanis, hogy aki már kapja, csinálja, elfogad­hatónak tartja mindkettőt, ám aki most választaná, vissza­hőköl, s másfelé kereskedik. A kiindulópontul szolgáló tény egyértelmű: ha lassan is, de fogyatkozik azok száma, akik hosszabb távon vállalják — mert rövid időre akadnak jö­vők és menők — a nagy erő­kifejtéssel járó és kedvezőtlen munkakörülmények közötti kenyérkeresetnek. Ma a munkásoknak körül­belül egyharmada lát el olyan feladatokat, amelyeket ne­héznek nevezhetünk. (A hiva­talos csoportosítás ugyanis többféle kategóriát különböz­tet meg, négy főbbet, s közü­lük kettő a közgondolkodás szerinti nehéz.) Ez a tábor 430 ezer főt számlál, tekintélyes sereg tehát, apadása fontos népgazdasági területeket hoz­hat súlyos helyzetbe. Ami tör­ténik, az könnyen nyomon kö­vethető. Amiért történik, an­nak felderítése már bonyolul­tabb. Sémákra hajló osztályozó kedvünk könyen meghúzza a határvonalat: nehéz fizikai munkával keresi 'kenyerét a bányász, a kohász, néhány fémfeldolgozó szakma műve­lője, azután a rakodómunkás. Ami ugyan igaz, de bővíteni szükséges a sort. Hiszen a könnyűiparban — a fafeldol­gozásban, a bőrgyártásban, a textilüzemek festődéiben, a papírgyártásban — szintén te­kintélyes számban lelni nagy erőkifejtéssel vagy kedvezőt­len munkakörülmények kö­zött dolgozókat. Ugyanakkor tevékenykednek már úgy ko­hászok, hogy fizikai igénybe­vételük a vezérlőasztal gomb­jainak nyomogatása és karok tologatása, s működnek telje­I sen automatizált fafeldolgozó sorok, ahol a fizikai munka a I berendezések felügyelete. El­lentmondásos vagy inkább át­meneti helyzetről van szó, amikor technikában és tech­nológiában együtt él a korsze­rű és a többszörösen elavult. Kezdjük röpke vizsgálódá­sunkat a lényeggel, azaz — mert sokak számára tagad­hatatlanul ez az egy a fontos — a pénzzel, a jövedelemmel. Az idén májusban a szocialista iparban a fizikai foglalkozá­súak havi átlagbére három­ezer forint volt. Ez azonban épp úgy magába foglalja a bányászok 3906 forintos kere­setét, mint a kohászok 3421 forintját, a fafeldolgozó ipar 2743, s a textilruházati ipar 2326 forintos havi átlagbérét. A részletezés azért érdemel papírt, hogy kitapinthassuk, egy-egy iparterületen belül is jelentősek az eltérések, mert a 'kohászat 3421 forintos ösz- szegező adata mögött az 1600 és 6400 forintos szélső pontok is ott rejlenek. K özelebb visz a megértés­hez, ha a normál erő­kifejtéssel, normál munkakörülmények között dolgozók, valamint a nagy erő­kifejtéssel és kedvezőtlen munkakörülmények között te­vékenykedők órabérét vetjük össze. Az eltérés — a fillére­ket fölkerekítve — pontosan tíz forint. Persze, megint csak átlagosan, mert ezen belül is — ahogy a szakemberek fo­galmaznak — nagy a szóródás. Van 6,60-as és 29,40-es tény­leges órabér; négy és félszeres különbség. A pénzzel tehát — egy-egy vállalaton belül azon­ban léteznek kivételek — kü­lönösebb baj nincsen. A ke­mény munka adta kenyér vas­tagabb. Ez azonban — a létszámvál- továzi adatok tanúsítják — nem elég. Folyamatosan emel­kedik a munkások iskolázott- sági szintje — őt esztendő alatt például a betanított munkásoknál 49.9 százalékról 55,7 százalékra bővült az ál­talános iskola nyolc osztályát elvégzettek aránya —, s vele igényük az emberibb feladatok iránt. Az inat szakasztó gür­cölés tiszteletet érdemel, de — mint a fiatalok magatartása int erre — nem életcél, nem szükségszerű. »Ha nehéz is, de legyen érdekes, válozatos a feladat, s ne izmok mono­tor őrlése. A kedvezőtlen munkakörülmények egy részét — lám, van tárgyilagosság is — rövid idő alatt üzemen be­lüli intézkedésekkel fölszá­molhatnák. Sűrűn csupán azért kell nagy fizikai erőt kifejteni, mert az eszközök rosszak, hibásan állnak hosz- szú ideig.« A előbbi három mondatot egy szociológiai vizsgálat anyagából idéztük, a kutatók fiatalokat kérdeztek meg helyzetükről, olyan fia­talokat, akik vállalták a ne­héz fizikai munkát, a kedve­zőtlen munkakörülményeket, olykor a kettőt együtt. Töprengésre okot adó véle­mények, mert sok bennük az igazság. A vállalatok, üzemek irányító posztjain állók azon­ban legtöbbször úgy véleked­nek, »-oda kell nyomni bőven a forintot«, s kész, a holnap meg majd csak kialakul va­lahogy. A szemléleti torzulá­sok, tévhitek mellett a lassú haladásnak — a nehéz fizikai mérséklésében, illetve fölszá­molásában — oka az is, hogy egy-egy munkás helyettesítése géppel az iparban átlagosan 400 ezer forintba kerül! Nem a szándékok, hanem a pénz­ügyi lehetőségek döntik tehát el sok helyen, mekkorát lép­hetnek. Ugyanakkor az szin­tén igaz, gyakran a nemtörő­dömség tartja fenn a korábbi állapotokat, mert csekély be­ruházással, de sok szervezés­sel javítani lehetne azokon. A tény, a sok pénzért is kevés vállalkozó folya­mata ma már világo­san kirajzolódott. Csak a tényt tudomásul venni kevés. A kö­vetkeztetések levonása a fel­adat, mert máskülönben te­vékenységi körök sora juthat oda, hogy egyre több pénzért egyre kevesebb lesz a vállal­kozó. Mészáros Ottó Kevés olyan területe van gazdasági életünknek, ahol fél év eltelte után ne csinál­23 szakember, 65 utca ilyen nának számvetést : eredményeket értek e. hogy ma már a társadalmi munka esetében is elkészül­nek ezek az összesítések, bi­zonyítja: a társadalmi és gaz­dasági szervezetek, ezek dol­gozói és a lakosság összefogá­sában rejlő lehetőségek ki­használása jelentős erőforrás. felelősséggel jár Azaz: olyan erőforrás, amely csak megfelelően mozgósítva mutatja meg teljesítőképessé­gét. S itt a társadalmi mun­kát szervezők nagy felelőssé­ge: nemcsak az emberek ked­vét vehetik el az önként vég­zett munkától, hanem ennek a tevékenységnek a hiányossá­gai bármikor a politikai fele­lősségre vonást is eredmé­nyezhetik. Ilyen és hasonló megfontolások késztetik ma már egy-egy település — így Kaposvár — vezetőit arra, hogy körültekintően foglal­kozzanak a társadalmi mun­kával. A múlt év végén ép­pen ezért elkészült egy mun­kaprogram az előkészítés te­endőinek megszervézésére. Ez év januárjában fölmérték: milyen társadalmi munkaal­kalmak vannak. Az összesítés során kiderült, hogy Kapos­váron csaknem 16 millió fo­Erőforrás rint értékű társadalmi mun­kára van lehetőség. Korábban némi nehézséget okozott, hogy e tevékenységet a túlzott szervezettség, a ne­hézkes adminisztráció, az aka- dozö lebonyolítás jellemezte. Ezien ma már túl vagyunk, s egyszerűsítették a szervezési szabályzatot is. Márciusban elkészült a településfejlesztési intézkedési terv, melyben a tanácsi irányító szervek ré­szére részletes programot ha­tároztak meg a társadalmi munka szervezésére. Az időközben beérkezett felajánlásokból kiderült, hogy Kaposváron a múlt évinél na­gyobb, 6 millió forint értékű vállalást tettek. Ezenfelül a gazdasági szervezetek összesen három és fél millió forint tá­mogatásra vállaltak kötele­zettséget. Jellemző volt azon­ban ebben az évben is a túl­zott óvatosság, ami elsősorban abban nyilvánult meg, hogy míg a nagyobb vállalatok, gyáregységek és üzemek di­cséretesen szervezik a társa­dalmi munkaakciókat, addig a kisebb szervezetek vezetői nem Fajtagyű jtemény Keszthelyen A Keszthelyi Agrártudomá­nyi Egyetem növénytermesz- téstani tanszékén a különböző hazai és külföldi gyep- és pá­zsitfélékből fajtagyűjteményt hoztak létre. A keszthelyi gyűjteményben több száz ha­zai és tengerentúli fűfajtát tartanak nyilván, amelyeket felhasználnak az intenzív ter­mesztésre, a nagy termésho- taraú fajták nemesítésére. A gyűjteményből kinemesí­tett fajták közül az utóbbi három évben nyolc, főleg szá­razságtűrő, rossz talajon is bő termést hozó és lápi haszno­sítású fajtákat terjesztettek el a köztermesztésben, amelyek a tavalyi és idei aszályos nya­rakon is biztosították száraz­ságtűrő képességüket. fogadták súlyának megfelelő­en, kellő felelősségérzettel a városi tanács felhívását. Elveszett két hónap A korábbiakban szerzett ta­pasztalatok alapján ma már elfogadott, hogy a felajánlá­sok mértékéből nem lehet messzemenő következtetése­ket levonni a várható teljesí­tésekre. E mögött nemcsak szervezési hiányosságok hú­zódnak meg, hanem azzal a következménnyel' is járnak, hogy a városi tanács nem tud ezekre alapozni. Azaz: nem lehet a tervekbe beépíteni — márpedig ez lenne az igazi hasznuk —, így nehéz a vég­rehajtást, a társadalmi mun­kaakciók feltételeit előre meg­szervezni. Megmutatkozott ez a ta­vasszal is. A szervezők meg­késtek a társadalmi munka előkészítésével, ezért »elve­szett« a február és a március. Az akkori kedvező időjárást nem sikerült kihasználni. Ép­pen ezért a jövő évi társa­dalmi munka tervét az éves gazdasági terv részeként ke­zelik majd, s mindkettő el­készül még ez év végéig. A jobb előkészítés eredmé­nyeként jelentős számok sze­repelnek abban a kimutatás­ban, melyet az első félévi tár­sadalmi támogatásról készítet­tek Kaposváron. Ennek vég­összege már a 8 millió forint felé közelít, s bár ez nem magasabb a múlt évinél, a társadalmi munka összetétele kedvező irányba fejlődött. E munka hasznosságát ugyanis a tényleges szükségletek, az ezekhez való igazodás alapján is mérhetjük. Fejlődés volt a kommuná­lis ágazatok területén is: az év első felében a lakosság 30 ezer virágpalántát ültetett el; diákok százai dolgoztak a kü­lönböző parkosítási munkák­Negyvenöt évesen Kettős poszton — becsülettel Középmagas, erőteljes em­ber. Külsőre nincs benne sem­mi, ami megkülönböztetné őt társaitól, a barcsi Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet cso- konyavisontai gépjavító üze­mében dolgozó szerelőktől, la­katosoktól vagy gépjárműve­zetőktől. Ám életútja, a társadalmi munka, a közéleti tisztségek vállalása jelzi; Balogh Lajos egyike azoknak a kommunis­táknak, akik a munkájuk mel­lett mindenütt ott vannak, ahol a közösségért, másokért önzetlenül kell tenni. — Ez az üzem valamikor gépállomás volt. Itt kezdtem munkámat traktorosként 1953- ban, majd folytattam mint vontatóvezető, s végül gépko­csivezető lettem. Társaim kö­zül sokkal több mint két év­tizede dolgozom együtt. Traktorosként ő is járta — nemegyszer éjszaka — a vi- sontai határt, Görgeteg, Ba- bócsa és Barcs környékét, szántott, hordta a termést, mikor milyen feladattal bíz­ták meg. Igyekezett min­denütt kommunistaként helyt­állni, példát mutatni. Balogh Lajos is elsőnek! je­lentkezett, amikor 1957-ben megalakult a barcsi járás munkásőregysége. A Dráva- erdő, a közép-rigóci ősboró­kás meg a Csokonyavisonta környéki hatalmas erdők lát­ványa ma is nagyon sok em­léket ébreszt benne. Amikor a határőrökkel és a rendőrök­kel napokig kutatott határ­sértők után; a gyakorlatok, a szolgálatban töltött éjszakák, ünnepek, amelyek két évti­zed alatt nagyon sok órát, na­pot vettek el pihenőidejéből. — Erre én soha nem gon­doltam, csupán egyre: legyen rend, nyugalom. Lehessen za­vartalanul. biztonságban élni, dolgozni. Ezért fogtam húsz évvel ezelőtt fegyvert, s nem sajnálom a szolgálatban el­töltött éveket. Felejthetetlen ban. A Hazafias Népfront szervezésében a lakóterületi parkosítási és köztisztasági munka értéke elérte az 1 mil­lió 300 ezer forintot Megkell említeni a csökkentett para­méterű utajc építését is. A to- ponáriak jeleskedtek ebben, de előrelépésre lehet számíta­ni a város más részein is: a tanács felkérésére 23 szakem­ber elvállalta — természete­sen társadalmi munkában — 63 külvárosi utca útépítési ki­viteli tervének elkészítését, s még ebben az évben meg is csinálják. Munkamegosztás és együttműködés A városi tanács különböző irányító szervei a felelősek ágazatuk területén a társa­dalmi munka megfelelő irá­nyításáért. Egyik jobban, a másik kevésbé dicsérhetően végzi ezt. Az azonban bizo­nyos, hogy összehangoltabb lett a tevékenységük, s nem­csak egymás között, hanem »kifelé« is szükség van az együttműködésre. A városgaz­dálkodási vállalat és a Haza­fias Népfront városi bizottsá­ga a legilletékesebb. Az előb­bi néhány munkaakciót min­taszerűen szervezett meg. A HNF városi aktívái mozgalmi munkájuk szerves részének tekintik a lakosság társadal­mi munkájának szervezését — néhány kivételtől eltekintve. Ugyanakkor azt is meg kell állapítani — a legutóbbi idő­szak tapasztalatai bizonyítják ezt —, hogy a tanácstagok általános mozgósításában nem sikerült megfelelő eredménye­ket elérni. A jó előkészítés, a zavar­mentes lebonyolítás mellett az egyik fő cél: mérsékelni kell a társadalmi munka kam­pányjellegét. Ennek feltétele a tervszerűség és a folyama­tosság az irányításban és a szervezésben. A tapasztalatok szerint ugyanis a társadalmi munkamozgalom eredmé- nyesséee döntő mértékben az irányítók állandó kezdemé­nyező képességétől, aktivitásé tói függ. M. A. élményeket őrzök. Kezdve at­tól a pillanattól, amikor elő­ször öltöttük magunkra az acélszürke egyenruhát, majd fölvettük Gábor Andor ne­vét. Egészen a huszadik évfor­dulóig, amikor mi vehettük át a megye legjobb egységé­nek járó vándorserleget. Gépkocsivezető—anyagbe­szerző. Járja az országot. Volt. olyan nap, hogy ezer kilomé­tert is vezetett, hogy reggel pontosan ott lehessen társai­ért a szövetkezeti munkásau­tóbusszal. — Azért is lettem önkéntes közlekedési rendőr tizenhét évvel ezelőtt, mert rengeteget járom az utakat. Látom, hogy nagyon sok járművezető mit sem törődik a közlekedési sza­bályokkal, kockáztatja saját és embertársai életét. Nem csupán akkor vagyok szolgá­latban, amikor behívnak, ha­nem azonnal, ha kiérek az üzemből a közútra. Sajnos, itt Tévedés azt hipni, hogy a termelőszövetkezetek műsza­ki fejlettségét csupán egyet­len adattal lehet mérni: a gé­pek számával. Éppen mostanában bizonyít­ják a korszerű, nagy teljesít­ményű traktorokkal rendelke­ző gazdaságok, hogy az igazi fejlettséget nem a gépek szá­ma mutatja, hanem az, milyen hatékonysággal dolgoznak. Bebizonyosodott például, hogy az egy traktorra jutó 70—90 hektáros terület több százra fokozható éves szinten. És ez csupán egy példa. Számtalan hasonló hangzott el a Somogy megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének elnök­ségi ülésén, ahol a gépesítés, az eszközkihasználás és a jö­vő lehetőségei kerültek szóba. Nagyon érdekes például —, hogy a traktorosoknál ma­radjunk — az az adat, mely szerint darabszámban elérte a megye a maximumot. Több tehát nem kell. Ugyanakkora teljesítményt — az előbbi pél­da bizonyítja — növelni le­het. És kell is. A traktorokkal kapcsolatos gondok akkor jelentkeztek, amikor a gazdaságok a szük­ségesnél nagyobbat tudtak csak vásárolni. Ezt pedig te­rületüknél, adottságaiknál fogva nem tudták kihasználni. Mindez a gazdaságosság ro­vására megy. Az arató-cséplő gép példája az előbbi fordítottja. A me­gye állományának több mint a felét kis teljesítményű kom­bájnok alkotják. Ezek a gépesítés .szélsőséges példái. Általában nagy össze­geket fordítanak gépekre a gazdaságok, és igyekeznek azokat ki is használni. . Ta­valy 312 millió forintot tett ki a gépvásárlás. Ez összegében megfelelő, azonban minőségé­Í ben kevésbé. A hiánycikklis­tán ugyanazok szerepelnek; Csokonyavisontán — meg másutt is — gyakori az ittas vezető. Nemrég három isme­rős ellen kellett fellépnem, mert ittasan motorozott, ve­zette gépkocsiját. Ilyen eset­ben nem nézhetem azt, hogy ismerős, csupán azt, hogy sú­lyosan vétett a közlekedési szabályok ellen. Filipovics Pál, a gépjavító igazgatója — ő is alapító munkásőr, ma már tartalé­kos — meg Komlós János, a Gábor Andor munkásőregység parancsnokhelyettese is elis­meréssel beszél Balogh La­josról. Munkáját, felelősség- teljes párimegbízatását be­csülettel látja el. Hosszú évek óta tevékenykedik a gépjavító pártvezetőségében is. Mint gépkocsivezető példát mutat: megkapta már a 750 000 kilo­méter balesetmentes vezetés után járó kitüntetést, s ha­marosan átveheti az egymillió kilométerért járót. — Munkájának ellátása, a munkásőri, az önkéntes rend­őri feladat, no meg a pártve­zetőségi teendők végzése sok időt, energiát vesz el. Nem gondolt arra, hogy valamelyi­ket abba kellene hagyni? — Néhány hete vettem át munkahelyemen a huszonöt évi szolgálat után járó törzs- gárdajelvényt. Ez és a mun­kahelyem szeretete arra kö­telez, hogy becsülettel, leg­jobb tudásom szerint végez­zem feladatomat. A munkás­őrségben szeretném még régi társaimmal együtt ünnepelni a negyedszázados évfordulót, az önkéntes rendőri szolgála­tot pedig húsz év után kívá­nom abbahagyni. Akkor majd átadom a helyemet a fiatalab­nagy teljesítményű gabona- kombájn és 120—180 lóerős traktor. A termelési rendsze­rekben részt vevő gazdasá­gok rendelkeznek a legtöbb géppel. Különösen az iparinö­vény- és a kukoricatermelés gépesítése korszerű. Ezekben a gazdaságokban jelentősen javult a szántótraktorok tel­jesítménye és ezzel a szántás minősége. A legkisebb eredményt az állattenyésztés műszaki fej­lesztésében érték el a tsz-ek, hasonló a helyzet a zöldség­nél is. Az ágazat gépesítését megoldani napjaink legsürgő­sebb -mezőgazdasági feladata. A közös gazdaságok techni­kai fejlesztésével kapcsolatos másik feladat a karbantartás és a műszaki ellátás hiányos­ságainak megszüntetése. Még mindig kevés a jó szakember a tsz-ekben, aki szakszerűen ellátná a drága gépeket. Kü­lönösen a felsőfokú végzett­ségű szakemberekből van ke­vés, A legjobban működő gazda­ságokban hibamegelőző kar­bantartást végeznek. Ezt kel­lene bevezetni mindenütt; ahol nincs ott, a tsz-szövet- ség szorgalmazza. Segítségkép­pen egy kiadványt juttatott el a termelőszövetkezetekhez; tanácsokat ad a karbantar­tásra, a hibák megelőzésére, hogy a drága gépek kihasz­náltak legyenek, és minél ha­marabb megtérüljön a rájuk fordított tetemes összeg. Ne kelljen milliókat beleölni újabb gépek, eszközök vásár­lására, amikor a meglevőkkel is el lehet végezni a munkát, ha hozzáértéssel kezelik őket S. ML baknak.... Szalai László Gépek, eszközök a tsz-ekben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents