Somogyi Néplap, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-24 / 198. szám

Nagygyűlés a Kirov gyárban (Folytatás az 1-es oldalról) Ezt követően dr. Maróthy László mondott beszédet. Be­vezetőben a Kirov gyár tör­ténelmi szerepéről beszélt, majd így folytatta : — A Kirov gyár a történel­mi magyar—szovjet barátság egyik legjellegzetesebb szim­bóluma számunkra. 1957 már­ciusában, a magyarországi el­lenforradalom leverése utáni nehéz időkben Kádár János elvtárs itt jelentette be, hogy a Szovjetunió internacionalis­ta segítségével megvédtük a munkáshatalmat és vissza­vonhatatlanul fölépítjük a szocialista társadalmat. 1974- ben szintén itt mondta el Ká- . dár elvtárs, hogy «... a ma­gyar munkásosztály, egész né­pünk derűlátó légkörben, ki­teljesedő szocialista viszonyok között ünnepelheti felszabadu­lásának 30. évfordulóját.-« Most, Kádár János elvtárs első lá­togatása után húsz évvel, a magyar ifjúság, az ifjúkom­munisták küldöttei jöttek el Önökhöz, hogy elmondják: mi a párttól már azt a feladatot kaptuk, hogy a fejlett szocia­lista társadalom építésén mun­kálkodva felkészüljünk a kommunizmus építésének megkezdésére. Ez is azt mu­tatja, hogy közös eszménk, a nagy október lenini szelleme, nem ismeri a tér és az idő korlátáit, él és hat nemzedé­kek életén át az emberiség javára. A KISZ KB első titkárá­nak beszéde után Alekszandr Szemjonov, a barátságöntés szovjet brigádjának tagja em­léköntecset adott át Maróthy Lászlónak és Borisz Pasztu- hovnak, Alekszandr Fomin, a Komszomol üzemi bizottságá­nak titkára pedig a szovjet— magyar barátság eltéphetetlen szálait szimbolizáló acélfona­tot nyújtotta át a magyar küldöttség vezetőjével. A szovjet—magyar barátsá­gi nagygyűlés a DlVSZ-indu- ló hangjaival ért véget. (MTI) '"'Ï? A SPANYOL, ALKOTMÁNY tervezetének kidolgozására alakított nyolctagú parlamen­ti bizottság megkezdte mun­káját. A pártok megegyeztek, hogy a hatékonyabb munka érdekében az ülések zártak lesznek, s a bizottság tagjai a tervezet elkészültéig nem nyilatkoznak. * * * HAITI FŐVÁROSÁBAN befejeződött annak a tárgya­lássorozatnak az első forduló­ja, amelyet a Kubai Köztár­saság és Haiti kezdett a két ország közti felségvízhatárok­ról. * * * JYMMY CARTER, az Egye­sült Államok elnöke mérlege­li — az UPI jelentése sze- A magyar küldöttség dr. Maróthy Lászlónak, az MSZMP rint —, hogy az ősszel fel- PB tagjának, a KISZ KB első titkárának vezetésével (az ■ szólal az ENSZ-közgyűlés első sorban balról a második) ellátogattak a történelmi ne- | ülésszakán. Erre — valószínű- vezetességű Szmolnijba. I leg — szeptember végén ke­(Telefotó: TASZSZ—MTI—KS) < ! rül sor. RÖVIDEN Lagosban tanácskozik az apartheid-ellenes világkonferencia Kanada akcióterve — A belga külügyminiszter felszólalása Lagosban folytatja munká­ját az ENSZ égisze alatt ösz- szehívott apartheid-ellenes vi­lágkonferencia. Kenneth Kaunda zambiai elnök felszólalásában hangsú­lyozta, hogy a dél-afrikai faj­üldöző rezsim legfőbb táma­sza a nemzetközi imperializ­mus. Az apartheid világmére­tű elítélésének semmibevéte­lével tovább áramlik a tőke a Dél-Afrikai Köztársaságba. Kaunda aláhúzta, hogy a Dél- Afrikai Köztársaságban és közvetlen szomszédságában rendkívül kiélezett a helyzet, és a térség »-olyan puskapo­ros hordóhoz hasonlít, amely a legkisebb szikrától is föl­robbanhat-«. A zambiai elnök több pont­fiz iráni sah Lessyelsrszágban Reza Pahlavit Varsóban fogadta Edward Gierek, a LEMP KB első titkára. (Telefotó: AP—MTI—KS) Reza Pahlavi iráni sah fe­leségével együtt tegnap len­gyelországi látogatásának má­sodik napján — Poznanba utazott. A vendégeket vidéki körútjukra elkísérte Henryk Jablonsky, az államtanács el­nöke és felesége. A vendéglátók hétfőn este díszvacsorát adtak Reza Pah­lavi tiszteletére. Edward Gie­rek üdvözölte a vacsorán mon­dott pohárköszöntőjében. Mél­tatta a két ország kapcsola­tainak fejlődését és Iránnak az élet minden területén el­ért jelentős eredményeit. Ál­lást foglalt az enyhülés és a nemzetközi együttműködés I mellett, és Lengyelország ak­tív támogatásáról biztosította az el nem kötelezett országok békepolitikáját. Reza Pahlavi válaszában méltatta a két ország kap­csolatait, hangoztatva, hogy azok ötszázéves múltra tekin­tenek vissza. Nagy tisztelettel és elismeréssel szólt a világ­háborúban porig rombolt Len­gyelország újjáépítésének és fejlődésének eredményeiről, s kijelentette: semmi akadálya nincs annak, hogy a kölcsö­nös. tisztelet alapján a külön­böző társadalmi rendszerű or­szágok aktívan együttműköd­jenek. Letartóztatták India volt hadügyminiszterét Kedden letartóztatták Ban- szi hal volt indiai hadügymi­nisztert. A Samachar hírügy­nökség szerint Indira Gandhi egykori miniszterét azzal vá­dolják, hogy 500 000 rúpiát (60 000 dollár) tulajdontíott el m Somogyi Néplap a kongresszuspárt ifjúsági szervezetének pénzéből. Egyébként nyolc nappal ez­előtt már letartóztattak tíz személyiséget, akik mind Gandhi asszony közeli mun­katársai voltak. A letartózta­tások Indira Gandhi ellen irá­nyuló támadásnak tekinthe­tők, bár a volt kormányfő személye ellen semmilyen vá­dat sem hoztak föl. ból álló akciótervet terjesz­tett eió a Konferencia elé: — újból ismerjék el törvé­nyesnél?. az apartheid elleni legyveres harcot; — a felszaoadítasi mozgalma­kon keresztül íokozzaK az Afrika deli részén elő népek megsegítései; — növeljek a menekülteknek nyújtandó segélyeket; — politikai, gazuasági, társa­dalmi, kulturális és diplomá­ciai téren teljesen szigeteljék el a Dei-airikai Köztársasa­got; — állítsák le a Dél-afrikai Köztársaságba irányuló olaj- és fegyverszállításokat; — az ENSZ újból ítélje el a Dél-afrikai Köztársaság »ban- tüsztanizációs« politikáját; — figyelmeztessék a Dél-afri­kai Köztársaságot: amennyi­ben fegyveres cselekménye­ket kezdeményez bármelyik ENSZ-tagállam ellen, a világ- szervezet megteszi a szüksé­ges ellenintézkedéseket; — szakítsák meg a sportkap­csolatokat a Dél-afrikai Köz­társasággal. Kaunda leszögezte, hogy az apartheid elleni akcióprogram végrehajtását Nyugaton kell elkezdeni, mivel a Dél-afrikai Köztársaság fegyver- és pénz­ügyi forrásai ott találhatók. A zambiai elnök végezetül fel­szólította az érdekelt országo­kat, hogy nukleáris téren is szakítsák meg együttműködé­süket a Dél-afrikai Köztársa­sággal. Henri Simonét belga kül­ügyminiszter, az EGK minisz­teri tanácsának soros elnöke — miután a Közös Piac nevé­ben elítélte a faji elnyomás politikáját — ismertette, mi­lyen határozatokat hoztak a kilencek. Beszámolója szerint a 1 közöspiaci országok nem is­merik el a Transkeire vonat­kozó határozatot; tartózkod­nak minden olyan intézkedés­től, amely elősegítheti az apartheid-politikai fenntar­tását; segítséget nyújtanak a Dél-afrikai Köztársasággal szomszédos államoknak, hogy »szembenézhessenek földrajzi helyzetükből adódó problé­máikkal«, hozzájárulnak az ENSZ által létesített alaphoz, amely az apartheid-politika áldozatainak megsegítésére szolgál; anyagilag támogatják azokat az intézményeket, amelyek a dél-afrikai mene­kültek és különösen a diákok sorsával törődnek; A Közös Piac pénzügyi tá­mogatást nyújt a dél-afrikai megszállás 'következtében ne­héz helyzetbe került namíbiai népnek. Ezeken túl a Közös Piac tag­államai embargót határoztak el a Dél-afrikai Köztársaság­ba irányuló fegyverszállítá­sokra. Simonét befejezésül hang­súlyozta, hogy a kilencek foly­tatják akcióikat az apartheid­politika ellen, és hogy a la- gosi konferenciát fontos lépés­nek tekintik ezen az úton. Joty Powell, a washingtoni Fehér Ház sajtótitkára közöl­te, számít rá, hogy mára lesz már »információja« a terve­zett dél-afrikai atomkísérlet­ről. Korábban a francia kor­mány hívta föl a figyelmet arra, hogy Dél-Afrika nuk­leáris kísérleti robbantásra készülődik. AZ INDIAI SZUBKONTINENS Sri Lanka « Véres összetűzések A változás határai Az indiai szubkontinensen az utóbbi hónapokban a változás szele söpört végig. Olyan politikusok buktak meg és rántottak magukkal egy meghatározott politikai rendszert, akik bosszú esztendők óta haladónak vallották magukat és ennek megfe­lelően igyekeztek alakítani belpolitikájukat, valamint nemzet­közi elkötelezettségüket is. Indiában lndira Gandhit az ellenzéki pártok blokkja legyőzte a választásokon. Ezt követte Pakisztánban Bhutto miniszterelnök bukása, akit ugyancsak egy konzervatív­vallási pártszövetség nyomá­sa taszított le a hatalomról. Ez a nyomás elég erős tö- meglámogalást tudott sze­rezni ahhoz, hogy Bhuttot az általa korábban megnyert választások felülvizsgálásá­nak útjára kényszerítse. Ez viszont annyira meggyengí­tette helyzetét, hogy a teljes anarchia kirobbanásának megakadályozására a had­seregnek kellett közbelépnie. A harmadik esemény Sri Lanka — korábbi nevén: Ceylon — miniszterelnöké­nek, Bandanaraike as­szonynak katasztrofális vá­lasztási veresége volt. Ezt a vereséget még élesebbé tette, hogy a hosszú évek óta kor­mányzó miniszterelnök asZ- szony pártjáról balra álló pártok (köztük a kommunis­ta párt) is visszaszorultak a választásokon és újra a ko­rábban kormányzó konzerva­tívabb párt került hatalomra, méghozzá abszolút többség­gel. Tagadhatatlan, hogy mindhárom országban olyan politikusok buktak meg, akik évek óta szocialis­ta jelszavakat hangoztatva kormányozták országaikat. Ezért nem meglepő, hogy a nyugati, elsősorban az ame­rikai sajtó igyekezett a há­rom eseményt mesterségesen összekapcsolni. Az indiai, pa­kisztáni és- Sri Lanka-i for­dulatból azt az önkényes kö­vetkeztetést vonta le, hogy a politikai áramlás iránya a stratégiailag és politikailag döntő fontosságú indiai szub­kontinensen megfordult és az amerikai érdekek szem­pontjából kedvezőbb irányt vett. Hogy ez mennyire nincs így, azt mindhárom ország­ban megmutatták az esemé­nyek. India szempontjából külö­nösen kiemelkedő, hogy à függetlenség harmincadik év­fordulóján, augusztus dere­kán a Szovjetunió vezetői, Brezsnyev és Koszigin alá­írásával olyan táviratban üdvözölték Indiát, amely a jelenlegi indiai külpolitika értékelését jelenti. A távirat leszögezte: »India a békés egymás mellett élés elvein alapuló következetes külpoli­tikájával megérdemelt tekin­télyt és elismerést vívott ki... a Szovjetunió és In­dia tartós barátsága és ered­ményes együttműködése to­vább fejlődik a két nép ja­vára.« Pakisztáni viszonylatban, ahol nem parlamenti válasz­tás, hanem katonai puccs vetett véget Bhutto minisz­terelnök hatalmának, formai­lag másképp oldódnak fel az ellentmondások, de bizonyos elvi azonosság felfedezhető. Mindenekelőtt : a katonai rendszer semmilyen formá­ban nem változtatott Pakisz­tán Bhutto által kidolgozott külpolitikai vonalán, ame­lyet alapvetően a jówszony és az egyensúly fenntartása jellemzett a Szovjetunió és Kína viszonylatában, az Egyesült Államokkal szem­ben pedig a fokozódó elha­tárolódás. Sri Lanka új kor­mánya is bejelentette, hogy folytatni kívánja a megbuk­tatott előd, Bandanaraike ak­tív semlegességi külpolitiká­ját. A belpolitikai erőviszonyok hullámzásától függetlenül te­hát bebizonyosodott; az in­diai szubkontinensen a je­lenlegi társadalmi és polti- kai erőviszonyok között nem lehet többé imperiaiistabarát fordulatot végrehajtani. Az adott erőviszonyok között ezek az országok nem moz­díthatók el az el nem köte­lezettség irányvonaláróL India esetében bebizonyo­sodott az is, hogy belpoliü- kailag sem lehet jobboldali fordulatot végrehajtani. In­diában például a győztes el­lenzék olyan gazdasági prog­ramot dolgozott ki, amely csak árnyalatokban különbözik a megbuktatott lndira Gandhi programjától. Ennek magyarázata egyszerűen az, hogy a gazdasági tervek ha­tárait nem elsősorban »ideo­lógiai« meggondolások szab­ják meg — hanem a tömeg­nyomor leküzdésének elemi feladata. Pakisztánban és Sri Lankában a változás még túlságosan friss és a belpoli­tikai programok nem alakul­tak ki. Az indiai szubkontinensen lezajlott, viharosnak tűnő változások ily módon azt bi­zonyították; a társadalmi erőviszonyok és az alapvető gazdasági érdekek nem te­szik lehetővé reakciós poli­tikai fordulat végrehajtását és a belpolitikai harc min­den résztvevőjének előbb- utóbb alkalmazkodnia kell ezekhez a realitásokhoz. Több mint ezer embert tar­tóztattak le hétfőn - estig Sri Lankában, miután a szigetor­szágban már egy hete válto­zatlan hevességgel folytatód­tak a szingaléz és a kisebbségi tamil népközösség véres ösz- szetűzései. A zavargásoktól leginkább érintett keleti kör­zetekben a kormány hétfőn estétől 35 órás kijárási tilal­mat rendelt el, az ország töb­bi vidékén pedig éjszaka tilos elhagyni a lakásokat. A két népiközösség összecsapásaiban Nyugat-európai gazdasági helyzet fa már legalább ötvenen vesztet­ték életüket. A Sri Lanka-i parlament ülésén a képviselők a kisebb­ségi tamil népközösség veze­tőire hárították a felelősséget az erőszakhullám kiváltá­sáért. Kínai—amerikai tárgyalások „löbbször is visszatért a tajvani kérdésre“ Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter Leonard Wood- cocknak, az Egyesült Államok pekingi összekötő irodája ve­Miért nem megy az autó?! (A varsói Szpilky karikatúrája — KS) Lehallgatási botrány Londonban James Callaghan brit mi­niszterelnök tegnap nyilatko­zatban cáfolta azokat a sajtó- értesüléseket, amelyek szerint az angol titkosszolálat állító­lag lehallgatta elődjének, Ha­rold Wilsonnak beszélgetéseit. A kormányfő egyben elutasí­totta azokat a követeléseket, hogy az ügyben vizsgálatot in­dítsanak. A Daily Express című lap néhány héttel ezelőtt számolt be arról, hogy a brit titkos- szolgálat Wilson miniszterel­nöksége idején lehallgató­berendezéseket szerelt föl a Downing Street 10-ben (a mindenkori brit kormányfő rezidenciáján), továbbá a mi­niszterelnöknek a parlament­ben levő irodájában. Harold Wilson ugyan annak idején »hihetetlennek« mondta ezt az állítást, a jelentés mégis nagy botrányt kavart, s maga Wil­son, továbbá az ellenzékben levő konzervatív párt vizsgá­latot sürgetett. Callaghan hivatala keddi nyilatkozatában leszögezte: a miniszterelnök részletes vizs­gálatot folytatott az ügyben és — mint a nyilatkozat állít­ja — »megelégedéssel állapí­totta meg, hogy a legutóbbi híresztelések nem szolgálnak alapul arra, hogy megingas­sák a biztonsági szolgálat pár­tatlanságába és rátermettségé­be vetett bizalmat«. zetőjének és Philip Habib külügyminiszter-helyettesnek jelenlétében kedd reggel foly­tatta megbeszéléseit Huang Hua kínai külügyminiszterrel. Az AFP értesülése szerint a háromórás eszmecsere során az amerikai diplomácia veze­tője folytatta a Carter-kor- mány világpolitikai elképzelé­seinek ismertetését. A kínai— amerikai külügyminiszteri tárgyalások második napján mindkét fél nagy figyelmet szentelt az amerikai kérdések­nek. A francia hírügynökség föl­hívja a figyelmet arra, hogy a kínai rádió és televízió a Vance-látogatás két napja alatt »többször is visszatért a tajvani kérdésre« — nyoma­tékosan hangsúlyozván, hogy föl kell szabadítani Tajvant. Az Üj Kína kedden arról is beszámolt, hogy Pekingben gyűlést tartottak, s ezen »taj­vani honfitársak« és »Taj­van tartomány kongresszusi küldöttei« is részt vettek.

Next

/
Thumbnails
Contents