Somogyi Néplap, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-24 / 198. szám

t Új úton régi cipőben Á Kungexpo idei programja 56 hivatalos magyar kiállí­tás külföldi megszervezését irányozta elő a Hungexpo, s ezek közül 28-at szeptember­ben és októberben bonyolíta­nak le. Hagyományos kiállítóként vesznek részt a magyar vál­lalatok ebben a két hónap­ban a lipcsei, a plovdivi, a zágrábi, a teheráni, az algíri, a grazi, a bagdadi, s újabban az ecuadori nemzetközi vá­sáron. A szakosított nemzet­közi seregszemlék sorában körültekintően készítették elő a magyar bemutatkozást a szeptember 1-én nyíló moszk­vai vegyipari nemzetközi szakkiállításon, ahol a szo­cialista országok közötti sza­kosítás és kooperáció alap­ján kínálnak sok új terméket a magyar vállalatok. A magyar gép- és műszer­ipar választékát bővítő új ter­mékekkel vonulnak fel a brnói gépipari nemzetközi vásáron, a ljubljanai elektro­nikai szakvásáron, a bukares­ti nemzetközi gépipari szak­kiállításon, Zágrábban az iro- dafelSzerelési, Helsinkiben pe­dig az elektronikai szakvásá- ron. Élelmiszeriparunk gazdag választékából mutatják be kínálatukat a kölni és a te­heráni nemzetközi élelmiszer- ipari szakkiállításon, valamint a brüsszeli élelmiszerszalon­ban. Könnyűiparunk korsze­rű termékei részt vesznek Párizs bőripari szakvásárán, a nyugat-berlini és a düssel­dorfi divatcikk-kiállításon. Szeptemberben korszerű fo­gyasztási cikkeinket mutatjuk be az NSZK-beli Kaufhof áru­házakban megrendezendő ma­gyar hetek alkalmával. fh < J fc. V T* «* V­Szakemberek fölmérése szerint , a mezőgazdaságban dolgozók 20 százalékának munkája adja a termelés 80 százalékát, a fennmaradó 80 százalék munkája pedig a termelés 20 százalékát. Az első pillantásra különös ará­nyosság megdöbbentő követ­keztetéseket sejtet. Ezek sze­rint elegendő volna az inten­zíven dolgozók számát csupán a kétszeresére növelni ahhoz, hogy munkáerőtöbblet ala­kuljon ki, s akkor még nem szóltunk a dolgazók 60 száza­lékáról. Márpedig lassan már elcsé­pelt fogalommá válik a me­zőgazdaság munkaerőhiánya. Az értelmetlennek tűnő el­lentmondás magyarázata egy szóval megadható: szakkép­zettség. A korszerű termelési rend­szerekben egy mázsa kukori­ca előállítása mintegy fél óra munkaidőt' igényel. De ennél is szemléletesebb, ha azt te­kintjük, hogy egy 700 hektá­ros kukoricatáblát modern gépekkel 10 ember meg tud Szeptember 5-én évnyitó, 6-án pedig megkezdődik a ta­nítás az ország szakmunkás- képző iskoláiban is. A fiata­lok közül mintegy. 58 ezren elsőévesek. Ez a létszám meg­felel a népgazdasági terv elő­irányzatának. Mind a jelent­kezők, mind a fölvettek szá­ma és aránya egyaránt nőtt az előző évekhez képest. To­vább javult a lányok aránya, erősítve a szakképzés terén már az előző esztendőkben is kimutatható tendenciát. Az előirányzathoz hasonlít­va azonban az idén is eltéré­seket mutat a jelentkezettek szakmánkénti, illetve szak­csoportonkénti érdeklődése. Változatlanul vannak szak­mák, melyek a vártnál kevés­bé vonzzák a fiatalokat, má­művélni, a korábbi 150 he­lyett A hihetetlenül felgyorsult technikai fejlődés mellett vi­szonylag rövid idő alatt mint­egy tizenötöd részére csökkent az emberi munka igénye, ám ugyanakkor mind több maga­san képzett szakmunkás vált szükségessé. - Megyénkben mintegy húszezerre tehető azoknak a dolgozóknak a száma, akik nem végezték el az általános iskola nyolc osz­tályát. Átmeneti állapotban vagyunk, s ez a magyarázata, hogy — a korábbi példánál maradva — a 700 hektár ku­koricát ma már nem 150 em­ber műveli, de legalább 60. Természetesen ez így félmeg­oldás, foglalkoztatót iságuk csak részlegesen oldható meg, s az átlagosan 110 forintban megállapított napi bér az ilyen körülmények között dol­gozó emberek számára keve­sebb. A következmény pedig: jogos elégedetlenség a zár­számadó közgyűléseken. Megoldást kell találni, s úgy látszik, a kivezető út épp sokban pedig még mindig nagy a túljelentkezés. Gépi forgácsolónak például csali a tervezett létszám háromne­gyede jelentkezett, ugyanak­kor az autószerelőiknél másfélszeres volt a túlje­lentkezés. Az aránytalanságo­kat a szakmunkásképző isko­lák a tanulók átirányításával igyekeztek enyhíteni. A jelentkezések és a felvé­telek alakulását területenként vizsgálva megállapítható, hogy a felvételi erőirányzatot Bács- Kiskun és Tolna megye már tavasszal — a felvételek első szakaszában — teljesítette, ez­zel szemben például Somogy­bán még a jelentkezők összes­ségével sem érték el a felvé­telre kitűzött tervszámot. a napjainkban ismét reflek­torfénybe került háztáji gaz­daságokon át vezet. Az álla­mi támogatások hatására ör­vendetesen fellendült az ágazat, s elégszer beszéltünk sajtóban, rádióban arról, mi­lyen fontos szerepük van pél­dául az ország zöldségellátá­sában. Vagyis a kisebb, vagy semmilyen szakképzettséggel nem rendelkező, de nagy ha­gyományos ismeretekkel bíró embereket arra kell késztetni, hogy mind nagyobb intenzi­tással műveljék saját gazda­ságukat. A hagyományosan mező- gazdasági munkával foglalko­zó emberek nagy részének még ma is birtokában vannak a korábbi kisüzemi munka­eszközök. Ezek is részei a nemzeti • vagyonnak, nem mindegy tehát, mennyire van­nak kihasználva ! Köztudomásű, hogy a fia­tal szakmunkások között szin­te alig találni olyat, aki a napi munka után hajlandó a háztájival is foglalkozni. Ez érthető, hiszen egy Rába-Stei- ger erőgépen ledolgozott nyolc óra után már senkinek sincs kedve otthon tovább munkál­kodni. Az idősebbekre tehát még nagyobb felelősség há­rul; háztáji termelésük hi­ánypótló is, amíg a nagyüze­mi termelési mód nem lesz képes pótolni a ház körül megtermelt különféle termé­nyeket. A szerepcsere tehát sokkal tágabb összefüggések eredménye, semmint egy-egy gazdaság magánügye. S hogy mennyire nem magánügy, azt igazoljuk befejezésül még egy adattal. A háztáji gazdaságok­ban mintegy 17 ezer fejőste­hén van napjainkban. Tekint­ve, hogy egy nagyüzemi fé­rőhely mintegy 60 ezer fo­rintba kerül, nem nehéz ki­számolni: az összes háztáji te­hén nagyüzemire váltása mennyibe kerülne. Ez körül­belül egy új ötéves tervcik­lus teljes nagyüzemi beruhá­zásának költségét jelentené! Bencsik András Tovább javult a lányok aránya 58 000 fiatal a szakmunkásképző iskolák első évfolyamán Sátrát, amelyben híres szép paprikáját, paradjcsomját, uborkáját mutatta be a barcsi termékkiállításon, kisebbfajta tömeg vette körül. Pedig a helybeliek nem először talál­koztak vélük. Sok éve vásár­lói a kertjéből kikerült szebb­nél szebb zöldségeknek. Csenky Lajos bácsi körülbe­lül ötven éve kertészkedik. Harminc éve él Barcson. Nyugdíjazása előtt a termelő- szövetkezet kertészetét vezette, azóta pedig az otthoni négy­száz négyzetméteren dolgozik a feleségével. A szakmája a szenvedélye. — Amikor a termelőszövet­kezetben dolgoztam, nagy volt a felelősség. Szívesen csinálta az ember nagyban, de azért mindig arra gondolt: csak va­lami baj ne legyen a fólia alatt.... Most otthon kisebb a terület, kevesebb a gond, ha valami nem sikerül, akkor se dől össze a világ ... — Híres kertészként tartják számon a községben. Nem res­tellj bevallani, ha valami nem sikerül ? — Persze, hogy nem. A kí­sérletezés azzal jár, hogy vál­laljuk a kockázatot. Ezt a leg­régebbi mester is megenged­heti magának ... Még most is van olyan mag, amelyikből nem lesz az, amit szeretnénk. Termékei mind hatalmasra nőttek. A fajták különböző fantázianevekkel szerepeltek a kiállításon. Pritapix, Car­men, Bonset — valamennyi­ről tud mindent. — Soha nem vetek kétszer ugyanarról. — Ez mit jelent? — Itt vannak ezek a papri­kák, paradicsomok, uborkák. Nem szedek belőlük magot, hogy jövőre azt szaporítsam. Az a mag már nem az iga­zi. Mindig újakat veszek. — Nem fél, hogy nem tud­ja ugyanazt a fajtát termel­ni? — Nem. Nálunk jó mag­vakat lehet kapni, van 'kül­földről való is. Itt van pél­dául ez: Csehszlovákiából hoztam. De a többség ma­gyar. — Mi szép a kertészkedés­ben, még ennyi idő után is? — Nem lehet ezt megun­ni, kérem. Ez nem idegesítő munka, annak ellenére, hogy néha izgul az ember, mi ho­gyan sikerül. Ha kimegyek a fóliába a paprikák, paradicso­mok közé, mindjárt elmúlik a fossz kedvem. Sokszor csak azért megyünk a feleségem­mel, hogy megnézzük: min­den rendben van-e? Azután ottmaradunk. Mindig van munka. Ha már ott vagyunk, Fél évszázad a kertészetben sű gépei Is. Bár ezeket az ügyes szerkezeteket csak én neveztem gépeknek, ö azt mondta, nagyon egyszerű dol­gok ezek, csak rá kellett jön­ni. .. Az egyik talicskához hasonlítható, nyélen tolt szer­kezet. Zöldségmagvető. A fer­dén tartott nyélen egy na­gyobb és három kisebb ko'n- zervesdoboz: ezekbe kell szór­ni a magot. — Nagyon egyszerű — mondta Lajos bácsi, mikor a köréje sereglett érdeklődők­nek magyarázta, hogyan mű­ködik. A másik egy tápkockaké- szítő asztal, amelyben ■ láb­nyomásra kis edények mo­zognak le-föl, közben meg­telnek táppal. Amikor föl­emelkednek, csak beléjük kell ültetni a palántákat... S. M. találunk a paradicsomon egy­két hajtást, amelyet le kell csípni. Néhány szál gazt, ame­lyet ki kell húzni, egy kis kapálnivalót... A kertészkedésnek azért vannak nehezebb időszakai is. A fóliát fűteni kell. amikor indul a szezon, s kint még hideg van. Éjszaka föl kell kelni, rakni a fűrészporos kályhát, különben nem lesz semmi a palántából. — Ki segít a családban? — Két lányom van, mind­kettő állásban. Ha kell, se­gítenek, de ők nem örökölték a mi kertészkedő kedvünket. A termelőszövetkezetben sem volt, kinek átadnom a ker­tészetet. Nincs azóta sem. A kiállításon nemcsak gyö­nyörű termékeit mutatta be. A paradicsom, paprika mel­lett ott voltak saját tervezé­ä Zselic él E nyészetről, haldoklásról és pusztulásról regélt nem­régiben egy bizonyára jobb sorsra érdemes, tehet­séges kollégám. A lelke rajta. Felháborodásomat fékezni akarván négy hetet vártam — kétségkívül hangu­latosan megírt (de inkább megálmodott!) — riportjának megjelenése után. Latolgattam: illik-e, jó-e bírálni, bán­tani, uram bocsá’ nevetségessé tenni égy kolléga munkáját. Tévedni emberi dolog; megértem, föimeníést is adnék. Szándékosan félrevezetni azonban vétek a társadalom el­len. Nincs rá mentség! Nem titkolom: több okból is érzé­kenyen érintett ez az írás. Valahányszor — és igen gyak­ran — e szépséges táj erdeit, pormentes útjait, falvait já­rom; fényképezek, vagy emléktáramba raktározom a lát­ványt, a zselici ember szóhasználatát, életérzését, embersé­gét és küzdeni tudását, vonzalmam lényegét így összegezem: Szerelmem, Zselici És valaki most beletapcsott a szerel­membe. Nem állhatom szó nélkül. Érzelmem azonban nem lehet válasz, elfogultsággal vádolhatnának. A tények bizo­nyító erejűek. »Ügyesen« megkerülte 'őket a szerző .... Zselic haldoklása. Ezzel a - címmel jelent meg az ' Üi Tükör július 31-i számában Megay László kétoldalas, ké­pes riportja. Földrajzi és néprajzi ismerethiányról, felké­születlenségről. erőszakolt mondanivalóról árulkodva, tárgyi tévedésektől hemzsegve; nosztalgiával — sohasem ismert tájak, emberek egykori élete iránt. És mintha a társadalom­fejlődés irányát, az urbanizáció törvényszerűségeit, a poli­tika vívmányait sem akarná tudomásul venni. Az ítéletek helyett azonban nézzük a könyörtelen tényeket. Mindenek­előtt azt, hogy amerre ö járt, az nem a Zselic. Annak csak egy csücske. A Zselic ugyanis mintegy 100 négyzetkilomé­ternyi tájegység, gazdag erdőségekkel, szelíd dombokkal, a hajlatokban apró falvakkal; s ez utóbbiak új házak sorá­val, ifjúsági klubokkal és művelődési házakkal, orvosi ren­delőkkel és középületekkel, jó utakkal, kitűnő közlekedés­sel, természetvédelmi területekkel és kirándulók ezreivel; magánautók és televíziók százaival, üzletekkel és kiegyen­súlyozott élettel. Volt egyszer egy Gyűrűfű Baranyában : kihalását felkapta, túllihegte a magyar sajtó. Azóta min­den zselici falut Gyűrűfű sorsára akar kényszeríteni a nosz­talgikus képzelet. Kinek jó, és mit akar vele? Nézem a képeket. Haldoklás — színesben. Bizarr ötlet, de ízlés dolga. Nagyobb baj, hogy a képek sem igazak. A címkép Kaposszerdahelyet ábrázolja, ez a falu a cikkíró szerint is az egyik legfejlődőbb zselici település. Mégis ezen szerencsétlenkedik a cím: Zselic haldoklása. Amott, egy romos, zsúptetős ház, amelyik mellesleg nem Kapos-, szerdahelyen, hanem Zselickisfaludon rogyadozik. Kétség­kívül egy népi építészeti emlék ment veszendőbe. Tulajdo­nosa, Hitter Imre 1974-ben azonban új házat épített helyet­te, ez is tény. Patca aláírással egy düledező istálló ablak- és tetőrészletét látjuk, s ennek az épületnek a másik oldalát fényképezte a fotós Szilvásszentmárton felirattal. Mert nem talált több •»bizonyító képet« a haldoklás tanúsítására. Fe­lelőtlenség. a valóság meghamisítása ez. A riporter nem járt a Zselicben. Ugyanis nem egy út vezet át a szépséges tájegységen — mint írja —, hanem négy. Nem az az öt falu a Zselic, amelyről regélt, hanem: az. a tizennyolc település,, ahol nehéz körülmények között ugyan, de kiegyensúlyozottan és más falvakénál nem ala­csonyabb életszínvonalon él a zselici ember. S hogy a Zse­lic nem »Külső-Somogy«-ba.n fekszik? Külső-Somogy a megye északi, Tab környéki tájegységének földrajzi elne­vezése. Ne kicsinyeskedjünk? M egay László írásában minden a haldoklásra, a pusz­tulásra utal — még az effajta írásművészet is. Nem talál csak öreg, elhagyatott, magányosan, élő em­bert. Csak omladozó falat, csak vakolatlan házakat, ame­lyek szerinte befejezetlenek, haldoklásra utalók; szerintem újak, és nemcsak »ránéztibül« azok. Nem átallottam újra végigjárni a tizennyolc falut. Lakásokban jártam; parket­tás, fürdőszobás, levegős, nagy ablakos és redőnyös há­zakban. Üj orvosi rendelőkbe nyitottam be, s jártam Szen­nán is — mint a cikkíró —; emeletes középületét boldogan elfogadnám szerkesztőségnek Kaposváron. Kétszintes csa­ládi házakat is láttam, és még csak nem is az enyészet romjain. Otkilométeres betonjárdákat, pormentes utakat, új templomtornyot és a magánkisiparos új műhelyét, aki értel­mét látja a fejlesztésnek. Es más talán nem? Miért készül útkorszerűsítésre a KPM, miért munkálkodik a mezőgaz­dasági főiskola a zselici állattenyésztés fejlesztésének kidol­gozásán; miért van gyümölcsöző együttműködés Baranya és Somogy között a Zselic fejlesztésére, a termőhelyi adott­ságok javítására, a talajvédelemre? Azért, mert haldoklik a Zselic? Ellenkezőleg. Egy régi életforma pusztul ki az erdők és dombok rengetegéből, s erre — à szerzővel ellen­tétben — büséke vagyok, Ö is az lehetett volna, ha nem Pesten határozza el, hogy mit ír, ha nemcsak néz, hanem lát is; ha nem mondvacsinált »szépet és lehangoíót« akart volna írni, hanem igazat. öt év alatt csaknem kétszáz új ház épült a Zselicben, Patcán is tizenkettőt, Zselickisfaludon húszat, Szilvásszent- mártonban nyolcat számoltam meg, a felújításokról nem is szólva. Sorvasztásra ítélték volna e településeket? A pécsi, a szigetvári út mentén, naponta 30—32 autóbuszjárat köz­lekedik, de Szilvásszentmárton felé sem lehetett ő az egyet­len utas. Vagy különjáratot fogadott? A fiatalok csakugyan városjárók, nagy részük Kaposváron lelt munkaalkalomra. De itt élnek a Zselicben, nem tágítanak. Hiszen a városi ember is a csend, a levegő, a nyugalom felé húzódik. Sán- toson új házsorok vannak. Pohner Jenő egyszer elhagyta a faluját, de visszajött: családjával olyan házát épített, hogy Kaposvárnak is díszére válna. . Szentbalázson mond­ták: községeikben nem jellemző az elköltözás; az' a gond­juk, hogy telket tudjanak adni az építkezőknek. Kulturá­lis, művelődési lehetőség minden faluban van; mégis: tán­colni, szórakozni is bejárnak a fiatalok a városba. De nem költöznek eL És nem haldoklik a táj, hanem egyre job­ban él... A népesség? Tizennyolc falu lakossága öt év alatt ösz- szesen 1123-mal csökkent, de nem az elköltözés, miatt. Ha elöregedésről, ha kedvezőtlen termőhelyi adottságokról be­szélt volna a szerző, igazat írt volna. Vannak gondjaink is. De áz életkörülmények? Azt mondta az egyik tanácstitkár: Aki itt nyomorog, az magának köszönje. A tsz-ek, az erdé­szet, a téglagyárak, a fűrésztelep, a teljesítmény vizsgáló intézet helyben adnak munkát, a város meg kimondottan éhezi a munkás kezet. Milyen jogon — és milyen ismere­tek alapján — ítél halálra egy tájegységet a távolról jött »leereszkedő«? Bőszénfán olyan orvosi rendelő épült, hogy a megyeszékhelynek is büszkeségére válna: Simonfán or­voslakást építenek; hétközi diákotthon működik Szentba­lázson, művelődési házak, óvodák fogadják a fiatalokat, s ha tv-t néz a cikkíró, legalább onnan tudhatná, milyen erőfeszítések jelzik a jó ivóvíz megteremtésének útját. Mindez azért van, mert haldoklik a Zselic? Vagy elvetélt a születés pillanatában is életképtelen gondolat? F elelőtlen jajongás volt ez a riport a tájegység felté­telezett pusztulása miatt. De honnan a bátorság? A hamisítás kényszere? S az írói felelősség? A jobbí­tás szándéka? Az írott szó hitele? Azt hiszem, a szépírói hajlam ült tort a meghamisított tények fölött. Űtszinén fájlalom kedvelt képeslapunk baklövését. Jávori Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents