Somogyi Néplap, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-20 / 196. szám

jár Tulajdonképpen egy nyelv- botlásról ismertem rájuk. A hajdani erős molnárlegé­nyekről kérdeztem, vajon igaz volt-e a legenda? Az­után hogy példát is említ­sek, a malomkő jutott eszembe, s arról Toldi Mik­lós. Az üzemvezető kijaví­tott, nem az volt a molnár, hanem Kinizsi Pál, aki törö­kökkel a foga között táncolt. A laikusnak ez is, az is erős ember, nekik nem mindegy, igazak van, ők molnárok. Bízvást műemléknek nyilvá­níthatnák a siófoki hengermal­mot. Még a századfordulón építették, s odabenn a duru­zsoló gepek, a hengerszékek a hajdani Ganz-gyárból érkez­tek, úgy a húszas évek táján. Jól működnek azóta is. igaz, egy kissé lassabban a mai mo­dern gépeknél. Amikor épült a malom, gőzgép hajtotta. A gőz erejét azóta már rég fel­váltotta a hatásosabb elektro­mosság, ám a malom belsejét járva, a hatalmas forgó ten­gelyeket. s az azokról leágazó szíjak dzsungelját látva vala­hogy mégis megfogja az em- I bért a »békebeli világ« vará­zsa. Bizony öregecske már ez a szép malom, s nem mai fia- I tulok a molnárok sem. Sokan közülük valaha az ország kü­lönböző táialn 'kis vízmalmok­ban kezdték a szakmát. — Ez a malom már a tech­nika századába való — magya­rázza az üzemvezető. Kincses Vince. — Alaposan megválto­zott a molnárok élete, mun­kája a duruzsoló vízimalmok, suhogó szélmalmok óta. Itt már mindent a gépek végez­nek. Odakint az udvaron szélesen tátong a garat nyílása. Ide ömlik be az érkező búza, hogy azután bonyolult úton, a mér­legeken, a különféle tisztító- * berendezéseken át jusson el végül az őrlőművekig. A fá­ból épített csővezetékekben, az emberi szem elöl rejtve ha­lad, ömlik a gabona bonyolult pályáján, hogy aztán a kiöm- lónyílásokon mint dara vagy finom selymes liszt jelenjen meg. Nem kell már a nehéz zsákokat vállon cipelni az emeltre, s a munka ideje is kevesebb lett. Hajdan a mol­nárnak nem volt időbeosztása, ejjel is, nappal is, s csak ha felöntötte a garatra a bú­zát, jutott egy félórányi, órá­nyi ideje az alvásra. A munka tehát könnyebb, de a szakértelem éppen úgy fontos, mint a régi időkben volt. — A liszt minőségénél olyan kis tűrések vannak, hogy alaposan oda kell figyel­nie az embernek — mondja az üzemvezető. — Ha két ti­zed fokkal eltér a nedvesség- tartalom, már kötbér fizetésé­re kötelezhetnek bennünket. A gyakorlott molnár az ujjaival érzékeli, rendben van-e min­den, avagy valami baj van az őrlés körül. Ez persze nem elég, kétóránként mintát ve­szünk, a nedvességet pedig . műszerrel is ellenőrizzük. — Sajnos, a hagyománynak hátrányai is vannak — mutat szét a gépek 'között az üzem­vezető. — Alig találni fiatal szakmunkásokat. Nem vonzza a mai fiatalokat ez a szakma, minden szépsége és romanti­kája ellenére sent. Sokan még ma is úgy hiszik, túlságosan kemény fizikai munkát köve­teld — Néha előfordul, hogy kézzel is meg kell mozdítani a zsákokat, de hát aligha ta­lálni olyan szakmát, ahol az izmokat nem kell időnként ►•megdolgoztatni«. Akik itt va» gyünk, többnyire megettük a kenyerünk nagyobbik felét. Két műszakban dolgozunk, s bár még mindig -lisztes a molnár ruhája«, ha élőiről ké­ne kezdeni, ezt választanánk. Szép és felelősségteljes mun­ka. így nyár vege felé pedig különösen az, hiszen már az új búzát őröljük. A padláson szédítő táncot járnak a több mázsás szitáló­berendezések. A sebesen ráz­kódó faalkotmányokat nézve szinte tengeribetegség fogja el az embert. Vajon mennyi kézi munkát takarít meg? a malom... A molnár amolyan ezermes­terfélének is számított. Maga javított a malomban, ha va­lami elromlott. Asztalos, laka­tos, ács, sőt földművelő is volt egyszemélyben. Mert a régi vízimalmok mellett mindig volt egy kis földecske is. Job­bára annak hasznából élt a molnár és családja. — Ma is érteni kell a kisebb javításokhoz. Csak ha komo­lyabb dologról van szó, vagy nagyobb karbantartásról, ak­kor jönnek ki a szerelők. Nemigen van baj ezzel a ma­lommal, a liszt minőségét te­kintve pedig azt hiszem, nem kell szégyenkeznünk. Nekünk sem mindegy, milyen lisztből sütött kenyeret kapnak a Ba­laton partján nyaralók. Ha már hírünket viszik a határo­kon is túlra, inkább jó hírünk legyen. Szalagyi Sándor vezető mol­nár elmondhatja magáról, hogy ismeri a szakma szépsé­geit és nehézségeit. Hosszú út áll mögötte, elmúlt már 42 éve, hogy kezébe adták a se­gédlevelet. — A dédapám, a nagyapám, az apám is molnár volt. Ott nőttem fel én is a malomban. Apámnak Nemesvitán volt egy kis vízimalma a Lesence- patak fölött, a dédapám meg szélmalomban őrölt Kisújszál­lás határában. Apáról fiúra szállt a mesterség, de a di­nasztia velem véget ér, csalá­dunkban nincs molnár-után­pótlás. — Sokat járt az a régi vízi­malom? — Járt az éjjel és nappal, egészen 1951-ig, az államosí­tásig. Tíz-tizenkét község járt hozzánk őrletni. Tudja ott nem volt annyi hengerszék, mint itt. Egy hengeren dol­goztunk, mégis tudtunk»fogós lisztet« vagy dupla nullásat őrölni. Az volt a kunszt! Egy szitán, egy hengerrel annyiféle minőséget kihozni. — Hogy csinálták? — Hogyan? — elmosolyodik. — Ez volt kérem a molnár szakmája. Azt mondták akkor az asszonyok: nem visszük a búzát a nagymalomba, mert ott megégetik a lisztet. Ez azt jelentette, hogy a nagy fordu- latszámhál, ha a henger 40 fok fölé hévül, a forróság rontja a sikértartalmat, »kiégeti a lisz­tet«. — Ez a mostani malom is gyorsan őröl. Most nem égetik a lisztet? — Ez már más technológia. Vákuummal szívatjuk a hen­gereket. ez elvonja egyrészt a port, az áramló levegő bedig folyamatosan hűt. Állunk a gépek előtt. Az egyik molnár a nyitott ajtón át éppen a liszt minőségét el­lenőrzi. Rendben van: a régi Ganz-masina megbízhatóan működik. — Tudja, egy kicsit sajnálom azt az életet — mondja csendesen a főmolnár. — Azt hiszem, legfőképpen azért, mert fiatal voltam. Ak­kor nem számított a munka, s ha teleöntöttem a garatot, jutott idő egy kicsit kószálni, horgászni a patakparton, amíg ment az őrlés. Talán azért is gondolok erre, mert hamaro­san nyugdíjba vonulok. A malomban született, ott élte le az életét. Néha »lisztes mónárnak« is csúfolják őket. Mégis azt hiszem, ebben a csipkelődő szóban is több a tisztelet, mint a gúny. Mert az emberek becsülik azokat, akik a kenyeret adják: a szántóve- tőt, a molnárt, a péket. Bencsik András — De sok éjjel meghallgat­tam a magyar Himnuszt. A vízállásjelentésnél már rend­szerint lekapcsolom a rádiót. Ilyenkor hajnalig csak a gép zúgását hallom. Figyelem a kis színes jelzőlámpákat... Az éjszakai szántás magányá­ban sok idő van a gondolko­dásra. Gyakran eszembe jut a család. Emlékszem, hogy félt otthon a feleségem, ami­kor először jöttem éjszaka. Próbáltam bátorítani, pedig nekem is nagyon nehéz volt.. — Csanádi Istvánt az öt legjobb steigeresünk közül vá­lasztottuk ki. Az állami gaz­daság biztos akart lenni, hogy a versenyzője győz — Miért voltak ebben olyan biztosak? — Pista két évtizedes ta­pasztalata a garancia. Eddig már kétszer győzött... Különös ember Csanádi. Tegnap este már rég haza­mehetett volna, de ő még bement a műhelybe lemosni a gépet. Hajnalban három­kor elindult, pedig ideért vol­na akkor is, ha hatkor vág neki. A verseny előtt —alig­hanem — még egyszer át akarta vizsgálni a gépet. Tud­ta, hogy mindenki győzelmet vár tőle __ — Borzasztó tehet a biza­lom. Mindenki olyan termé­szetesnek érzi, hogy sikerülni fog. Pedig annyi minden függ a talajtól meg az ekétől is... Mégis győznöm kell. Emlék­szem, hogyan nézett rám az egyik társam, amikor meg­tudta, hogy én jövök. Ha si­kerül, majd udvariasan ke­zet fognak velem és azt mond­ják: na ugye jól választot­tunk ... • A szántóverseny győztesé­ről akartam írni, ezért én is ott szorongtam a bírói sátor mellett. Az eredményhirdetés egyre késett. Először a ^liba- pontoktól vártak döntést, az­után kiderült, hogy a tized pontok sem képesek eldönte­ni a holtversenyt. Végül a Ba­ki Állami Gazdaság és a bu- zsáki tsz versenyzője egyaránt első lett. A két férfi zavar­tan gratulált egymásnak, az­után öt perccel később elég volt egyetlen kérdés, és már nem hárman, csak ketten be­szélgettek ... — Milyen gépen kezdte? — Még 52-ben kormos Hofherren. — Én is ültem olyanon, tu­dom, hogy megtöri az ember gerincét. — Igazság szerint már négy éve le akartak százalékolni, de épp akkor jött meg Bu- zsákra az első IHC. Kértek, hogy maradjak, azután tud­ja hogy van. Az ember nem siet a megöregedéssel... — Az éjszakázást hogyan bírja? — Néha megpróbálom ki­számolni, hogy a huszonöt év­ből mennyit töltöttem éjsza­kai műszakban. Azt hiszem tíz évnél többet. Kettő után a legrosszabb, — Különösen ködös novem­beri éjszakán, mikor az em­ber csontjáig ér a nyirkos­ság. — Az ÁG-ban minek alap­ján kapják a bért? — A fölszántott terület nagysága után. Minőségi bér nincs. — Ez bosszant engem is. Tudja, én nem vagyok képes Hazafelé a traktoron eg? darabig együtt utaztam Nagy Lajossal. — Lesz nagy öröm otthon, ha megtudják, hogy az én búcsúfiám ez az első hely. Reggel még ideges voltam.de mikor a verseny elkezdődött, már éreztem, ura vagyok a gépnek. Talán szerénytelen­ségnek veszi, de győzni jöt­tem. Egy hét óta külön ezért végeztem próbaszántásokat. A gazdaság vadonatúj ekét tétetett a gépemre... Volta­képpen az a hit ad erőt a munkámhoz, hogy én ezt jól csinálom, hogy ha egyszer csak úgy megkaparni a föl­det. Inkább lassabban me­gyek, de tartom a mélységet. Jó volna, ha ez a borítékon is látszana. — Azt mondják, nehéz mérni a minőséget. Az igaz, hogy a határban nem nézhet­nek végig minden barázdát, de hát\ látszik a mi munkánk a termésben is ! Egyre oldottabban beszél­gettek. Csak az elköszönés- kor döbbentek rá, hogy az országos versenyen majd el­lenfelek lesznek. A búcsúkéz­fogás talán ezért volt egy ki­csit suta. Olyan, mint mikor a szülők unszolásara kezet fognak a gyerekek. nyugdíjba megyek, hiányozni fogok a gépről. Negyedszá­zadnyi traktorozás után néz­zen el ennyi elbizakodottsá­got. Két nappal a verseny után a győztesek ismét gépre száll­tak. Nekirugaszkodtak a vég­telen táblának, most azonban egyikük sem érezte magát magányosnak. Ha egy pilla­natra lehunyták a szemüket, újra látták az értük izguló társakat, nézőket, a fellobogó­zott sátrakat. Úgy érezték, még most is mindenki rájuk figyel... Bíró Ferenc Tanévnyitó az esti egyetemen Az Oktatási Igazgatóság fel­hívja hallgatói figyelmét, hogy az oktatás az alábbi időben és helyen lesz: Kaposvár, 3 éves általános tagozat: I. évfolyam szeptember 5-én, 16 órakor. ÜdîiS a család MÉG JÓKÉT HÉT, s véget ér a háromhónapos üdülési idény. Sole ember vágya, hogy együtt pihenhessen az egész család. A munkában elfáradt szülők és a játszó kedvű gyerekek egy helyen, közösen összeál­lított program szerint töltse­nek el heteket. Kevesebb gonddal, mint otthon, a meg­szokott környezetben. Hatszázhatvankét somogyi szülőnek és csaknem ötszáz gyermeknek nyílt módja az idén arra. hogy tavasszal, majd a íőidényben SZOT- üdülőkben töltse el szabadsá­gának egy részét, a családos üdültetés keretében. Nem túl­ságosan magas ez a szám, hiszen azon az 5,5 százalékon belül, mely a somogyi szerve­zett dolgozók üdülési arányát mutatja, mindössze egy szá­zalékkal részesedik a csalá­dos üdültetés — azonban ki­fejezi azt az általános és he­lyes törekvést: a lehetőségek­hez mérten minél többen tölt­sék együtt a pihenésre szánt időt. Az idén főképp a ' i,-n­gyermékes családok .ék igénybe a beutalókat.' kiad­tak egy-egy öt-, illetve hat- gyermekes családnak szóló beutalót is. Kielégíthették a nagycsaládosok igényeit, an­nak ellenére, hogy az előző évekhez képest igencsak nőtt a szervezett dolgozók száma Somogybán. (Természetesen figyelembe kell venni azt is, hogy a kedvezményes üdül­tetésnek csak egyik formáját nyújtja a SZOT-beutaló, hi­szen a vállalatoknak, az üze­meknek a saját üdülőjükben is lehetőségük van családok elhelyezésére.) A legtöbb so­mogyi család a Duna-kanyar- ban, a hegyvidéken és a Ba­laton túlsó partján pihent az idén SZOT-beutalóval. A Szakszervezetek Országos Tanácsa külön üdültetést szer­vezett az anyasági segélyt él­vezők és gyermekeik részére. Ez az úgynevezett gyes-jegy tulajdonképpen szintén csalá­dos beutaló, hiszen szülő és gyermek együtt veszi igény­be. Somogyból huszonnyolc szülő és huszonhárom gyerek részesült ilyen üdültetésben az idén: ók Sopronban, Leányfalun, Mátraházán és Balatonlellén töltöttek két- két hetet Az üdültetési for­ma lényege, hogy nemcsak a felnőttek, hanem a kicsinyek igényeit is kielégítik; a cse­csemőket kiságyakban helye­zik el, napközben a társalgó­ban járóka is rendelkezésre áll, a fürdetéshez gyermekká­dakat adnak. Amellett, hogy a szülők a gyermekek meg­szokott testápolási cikkeit, tö­rülközőit és fürdőlepedőit ma­gukkal hozzák, az üdülőben mosógépet, centrifugát, szá­rítóállványt vehetnek igénybe, ugyanott mosószereket vásá­rolhatnak. A megfelelően föl­szerelt főzőhelyiségben a szü­lő elkészítheti gyermekének az ételt — ehhez a nyersanyagot díjtalanul adják —, ha az üdülő konyháján főzött éte­lek egyike sem felel meg a csecsemőnek. A főidényben általában nagy az igény, s ezt nem tud­ják kielégíteni. A nyaralás és az üdülés nem mindig ugyan­azt jelenti, márpedig legtöb­ben a nyárra kérik a beuta­lót. A teljesítés már csak azért sem lehetséges, mert a létesítmények befogadóképes­sége véges, viszont a télen- nyáron működő üdülők a főidény előtt, és azon túl Is várják a beutaltakat. S hogy a beutalók elosztása semmi­képpen sem szubjektív meg­ítélés dolga, azt a Társada­lombiztosítási Főigazgatóság komputere »garantálja«. A gép a »betáplált« lehetőségek, a területtől és a szakmáktól függő aránymutatók alapján megyénként »oszt«. Minthogy a bányászok, a vegyészek és a vasutasok kaphatják a leg­több beutalót, és Somogy e szakmákban az átlagosnál »szegényebb«, ez a körülmény az elosztásnál is érvényesül. Hogy mennyi beutalót kap a megye a hegyvidéki, a Bala- ton-parti, a gyógy- és egyéb üdülőkbe, ezt szintén a gép ►►dönti« el, sőt a turnusbeosz­tást is a komputer végzi. AZ SZMT-NÉL ugyancsak számítógéppel osztják el a beutalókat a szakszervezetek megyebizottságainak, ahonnan azok az szb-khez kerülnek, s ott már kinek-kinek az ér­deme szerint adják át a jó munkával megszolgált, jelen­tős kedvezményre jogosító kartonlapocskákat. Úgy, aho­gyan azt a Magyar Népköz- társaság Alkotmánya az ál­lampolgárok alapvető jogai között rögzíti: »A Magyar Népköztársaság biztosítja ál' lampolgáfai számára a pihe­néshez való jogot... Ezt a jogot a Magyar Népköztársa­ság a munkaidő törvényes megállapításával, fizetéses szabadság biztosításával, az üdülés megszervezésének segí­tésével valósítja meg.- H. F. II. évfolyam szeptember 6-án, 17 órakor. III. évfolyam szeptember 9-én, 17 órakor. Mindhárom évfolyam a Ka­posvár, Beloiannisz u. 18. sz. alatt tartja az előadást. Szakosító tagozatok, Kaposvár: Filozófia: I. évf. szeptember 8-án, 15.30 órakor — Beloiannisz u. 18. II. évf. szeptember 8-án, 16 órakor — Lenin u. 8. Politikai gazdaságtan: I. évf. szeptember 8-án, 15.30 órakor — Beloiannisz u. 18. II. évf. szeptember 8-án, 16 órakor — Lenin u. 14. Nemzetközi munkásmozga­lom: I. évf. szeptember 8-án, 15.30 órakor — Beloiannisz u. 18. Magyar munkásmozgalom: II. évf. szeptember 8-án, 16 órakor — Lenin u. 8. Kiegészítő tagozatok: Filozófia : szeptember 14-én 16 órakor — Beloiannisz u. 18. Politikai gazdaságtan: szep­tember 14-én, 16 órakor — Le-- nin u. 14. Nemzetközi munkásmozga­lom története: szeptember 14- én, 16 órakor — Tanítóképző Főiskola. Speciális kollégiumok: Gazdaságpolitika: szeptem­ber 8-án, 16 órakor — Lenin u. 14. Pedagógia: szeptember 8-án, 16 órakor — Lenin u. 8. Vezetési ismeretek: szep­tember 9-én, 16 órakor — MÉ­SZÖV, Május 1. u. 7. Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának Oktatási Igazgatósága

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents