Somogyi Néplap, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-18 / 194. szám

KAPOSVÁRI UTCÁK

MAI KOMMENTÁRUNK

Mindig történik

Az Üzemi gonddal-bajjal «Ítélt ember hazafelé baktat, s füstölög. Fáradtság, sikertelenség nyomasztja, új dolgokon töpreng, a gyár, a hivatal ügyeit műszak után is magával cipeli. S mire hazaér, elfelejti... Hétsor munkába menet még benne van a reggeli álmos fásultság, a hideg kávé rossz íze, a családi asztalnál fölszikrázó indulattu- zek maradék korma. S megy, emészti a sebtében az orra, alá dugott ellenőrző könyv tartal- ma, a családi költségvetés vészes egyensúlyzavara. S mire a munkahelyére ér, elfelejti.

A munkahely és az otthon között: ez az utca. A sokszínű, az ezerarcú, a feledtető. Van, amikor napsugártól, virágzó fáktól harsog, friss arcok fordulnak a fény felé. Van, amikor eső veri, szél kavarja föl porát, s játszva pörgeti az ei- hullajtott szemetet. Az utcán mindig történik valami...

Nevető, fiatal lányok állnak az utcasarkon, bimbózó, szép testű lányok. Aszott öregember szerencsétlenkedik, tétovázva próbálgatja az úttest szegélyköveit: nekivá^jon-e?

Komoran vitatkozó műszakiak sietnek; naplóval, füzetekkel fölpakolt tanító nénik mennek — gyerekgyűrűben — az iskolába. Az utcán sietnek és sétálnak, izgatottan csoportosulnak és céltalanul lődörögnek, kirakatokat nézegetnek és taxi után integetnek, buszra várnak és fagylaltot nyalnak, gyereket nevelnek és diavatbemutatot tartanak. De. . . azt a kettőt nem érdekli a forgalom. Egy csendesebb zugban csak egymással foglalkoznak.

Mutasd meg az utcádat, megmondom ki vagy. Nemzetközileg is érvényes megállapítás. Pascal Lainé francia író a vidéki kisvárosban örökké Párizs után sóvárog. A Város után! Mit jelent számár a a város? Az utcát. »Párzisban csak le kell mennem: ott az utca. Az utca, vagyis az élet, a mások élete körülöttem; nemcsak a járda és a házak. Itt nagyon mesz- sze kell mennem, hogy megleljem az utcát; valami utcafélét. Itt az emberek bezárkóznak; nem is a házakban laknak: a sírboljaikban. Az ablakból, a függöny mögül nézik egymást: árnyak.«

Az utca mindig tartogat valami olyat , számunkra, ami helyhez és időhöz kötött. A dunaújvárosi utak két oldalán keskeny aszfaltcsík húzódik — a kerékpárosoknak. Az ötvenes években még e hasznos, igénytelen járművekre akarták alapozni a városi tömegközlekedést. Zágrábot a századfordulón hasonló városvalami

rendezési elvek és építészeti ízlés alapján építették ki Horvátország fővárosává, mint az akkori monarchia többi városát. Az épületek, az utcák nagyon hasonló elrendezése ellenére a városban mégis minden pillanatban föllelhető a délszaki, délvidéki jelleg. Mert utcái az ott lakók ízlését, gondolatvilágát, életstílusát fejezik ki. Azoknak hű tükörképei. Nem túlzás tehát azt mondani: az utca a városi civilizáció és emberi környezet igen fontos alapsejtje.

A fölgyorsult élettempóban. a környezet rohamos változásának tanúiként az utcák »szakosodása« is megfigyelhető. Kialakulnak a nagy forgalom befogadására alkalmas főutak. Az élet ezek környékén nem valami kellemes: néha elviselhetetlen a zaj, a füst, a por. Kellemesebb, emberibb az eldugott kis mellékutca csendje, nyugalma. A városokban egyre több a sétány, árnyas fákkal, padokkal. Tavasszal és nyáron mindig megtelnek emberekkel. Egyetértésben, vita nélkül alakul ki a »munkamegosztás«: nappal a nyugdíjasok, este a fiatalok népesítik be. 1

Az utca változásainak egy része nem tervezhető. Az építés során megmarad egy kis beszögelés a több emeletes házak között. Oda idővel pad

Rossz szántóból jó legelő

Vadregényes, kirándulásra csábítók a Tabot körülvevő dombok. Mezőgazdasági művelésre azonban nem nagyon alkalmasak. Itt minden darabka földet jobban meg kell dolgozni, mint ott, ahol engedelmesebb a talaj.

A termelőszövetkezetnek nagy gondot okozott, hogy sok a hasznosítatlan, vagy csak kis hatékonysággal művelhető területe. Nem. is nyugodtak bele: 1974-ben készült egy földhasznosítási terv, megvalósításának a második szakaszánál tartanak.

Mostanában szántanak, műtrágyáznak a megyeri rész dombjain.

— Mire készülnék? — érdeklődtünk Horváth Pál tsz-el- nöktől.

— A megyeri rész nagyon rosszul fizető szántóterületünk volt. Most felszámoljuk a szántót, és legelőt telepítünk ide.

— Ez milyen munkákat igényel?

— Alaposan elő kell készíteni a talajt. Háromféle műtrágyát használunk, azután jönnek a vetőgépek a körülbelül hetvenhektárnyi területre.

— Van valamilyen különleges módja a fű vetésének?

— Semmi. A leghagyományosabb vetőgépekkel dolgozunk. Itt egy dologra kell nagyon ügyelni: a fű és a pillangósok arányára. Nagyon fontos, hogy megfelelő minőségű legelőt kapjunk majd.

— Mi erre a biztosíték?

— A munkát alaposan előkészítettük. Ez a talaj bebizo- nyítottan alkalmas arra, hogy legelő legyen belőle. A fű jövő tavaszra már kaszálható lesz. Először csak kaszálják, később '— amikor megerősödött — legelőként használják.

— Mit várnak ettől?

— A tsz-nek két és fél ezer juha van. Takarmányozásuk eddig meglehetősen költséges volt. Most, hogy belép az új legelő, sokkal egyszerűbben, olcsóbban tudjuk biztosítani a takarmányt. Az a tervünk, hogy ezek után gyarapítjuk a juhállományt.

A legelőtelepítés csupán része annak a tervnek, amelyet három évvel ezelőtt kezdtek megvalósítani. Az első munka a mostaninak a fordítottja volt. Körülbelül 100 hektárnyi vizes, mocsaras, zsombékos területet igyekeztek megnyerni a mezőgazdasági kultúrának. Sikerrel. A termelőszövetkezet elnöke most már az eredményekről számol be:

— A Jaba-patak mellett volt •s a terület, amelynek körülbelül hetven százaléka hasz- nositatlan, vizes. mocsaras rész volt. A Szántódi Vízgazdálkodási Társulat végezte el1 az alagcsövezést és a komplett talajjavítást. Az eredmény: második éve termelünk ott silókukoricát, nem is rossz eredménnyel.

— Hogyan lesz tovább? Végig ezt a növényt vetik?

— Nem. Mivel a talajjavítás még mindig nem fejeződött be, a mostani eredmények alapján úgy látjuk, hogy hamarosan alkalmas lesz szemes termények vetésére is. Egyébként az is elképzelhető, hogy nem szemes termény kerül ide, hanem gyepet telepítünk, intenzív, jó minőségű gyepet.

— Ezen a területen hatalmas változás megy végbe. A rossz szántóból jó legelő, a

1957 augusztusában a megyében elsőként — 300 taggal — megalakult a Böhönye és Vidéke Takarékszövetkezet. Ma 19 községben 21 ezer lakos pénzügyi szolgáltatásait végzik. Időközben kirendeltségük alakult Taosonyban, Nemesviden, Mesztegnyőn és Iharos berényben.

Az elmúlt húsz év alatt minden évben részt vettek a szocialista munkaversenyben ; a böhönyei központ irodájának falát tíz oklevél díszíti. A szövetkezet dolgozói 1976. évi munkájukért megkapták a szocialista brigád címet. Az idén elhatározták, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére 10 százalékkal túlteljesítik gazdasági feladataikat.

A napokban termelési tanácskozáson értékelték 1977 első hét hónapjának munkáját, és ez alkalommal emlékeztek a szövetkezet fennállásának 20. évfordulójára. A böhönyei központban Kovács Sándor ügyvezető igazgató tartott beszámolót.

Ebben az évben 241-en léptek a szövetkezet soraiba, és ezzel a taglétszám meghaladta a 4750-et. A szövetkezet részjegyalapja 670 ezer forintra emelkedett.

Jelenleg a takarékszövetkezet 4032 betétes 63 millió forintját őrzi és kezeli. Nagy eredménynek számít, hogy 620

1 zsombékosból termőföld lesz. Mibe kerül?

— Állami támogatással 130 millió forintba.

— Mikor térül meg az, amit ráfordítottak?

— Körülbelül nyolc-tíz év múlva érik be teljesen annak a munkának a gyümölcse, amelyet most végzünk itt. Az említetteken kívül korszerű utakat építünk, kis táblákat hasznosítunk úgy, hogy egybe vonjuk őket össze.

— Ha mindez meglesz, körülbelül mennyivel hatékonyabban gazdálkodnak?

— Számolgattuk már: 15— 20 százalékkal emelkednek a terméseredményeink.

S. M.

ezer forintot takaréklevéllel helyeztek el a szövetkezetnél. Ezt három évre kötötték le, 6 százalékos kamatra. Az idei betétemelkedés 3,8 millió forint volt. Szeretnék elérni, illetve túlszárnyalni az 5 millió forintos tervet.

A betét növelését segíti, hogy a húskombinát megbízásából a vései termelőszövetkezet területén a szövet- kzeet fizeti ki a háztájiból felvásárolt állatok árát. A szövetkezet ilyen megállapo dást szeretne kötni a mesz- tegnyői, a böhönyei és a tap- sonyi termelőszövetkezetekkel is. A böhönyei takarékszövetkezet fizeti ki a háztájiból pontjából második Somogy megyében. A szövetkezet tagjait kölcsönnel segíti. Több mint 2200 szövetkezeti tagnak 16,7 millió forintot adtak. A kölcsön zöme — 6,6 millió forint — termelési célokat szolgál, a háztáji gazdaságok fejlesztésére vették föl. Építésre 5,5 millió forint kölcsönt adtak.

A szövetkezet első félévi nyeresége 191 ezer forint volt, ami elsősorban a forgalom növekedéséből, a köl tségek

csökkenéséből keletkezett.

Fábián Józsefné, a szocialista brigád vezetője, a tanácskozáson szólt arról, hogy kulturális vállalásként Ötvenezer forint értékű könyvet adnak el területükön, jó néhány dolgozó pedig tovább tanul.

D. Z.

Szocialista brigád a böhönyei

takarékszövetkezetnél

Fennállásuk 20. évfordulójára emlékeztek

Felkészítés a pihenés éveire

kerül, s a kis zúgnak máris szerepe van, az utca szerves részévé vált. Esetleg a tinédzserek délutánonként kiülnek a padra gitározni, s megszokott törzshelyükké válik a környék. Új szín, árnyalat jött Jétre a palettán.

Vegyük az egyik csendes kaposvári mellékutcát, amelyik Szántó Imréről kapta a nevét. Zöld, virágok, fák, az úttest állandóan tele focizó, kerékpározó gyerekekkel.

Egyik végében évekig egy ház állt, mögüle csak némi bűvészmutatvány árán tudtak kikanyarodni az autók. S ez lassította, ritkította, a gyerekjáték számára biztonságossá tette a forgalmat. A házat közben lebontották, az utca megnyílt. Szélesen, tölcsér- szerűen torkollik a Hársfa utcába. Egyetlen merész fordulattal ráhajthatnak az autósok. S ettől a régóta várt korszerűsítéstől az utca egyszerre kezdte elveszíteni egyik színét: megritkultak az úttesten gondtalanul játszó gyerekcsapatok.

Hány és hány ilyen példa akad. A Honvéd utca két oldalán, a 4—8 emeletes házak mögött intim terecskék alakultak ki. A házak földszintjeibe hangulatos szaküzletek települtek. Rétesbolt, háziasz- szonyok boltja, írószer-, zöldség-gyümölcs-, könyvesbolt st’o. Élet tölti be a hatalmas betonfalak közé zárt holt, rideg teret. Nem mindenben követendő a téralakításnak e két példája, de az adott körülmények között sikerült a környéknek mégis sajátos karaktert, színt adni, a teret az ott lakók igényeihez — életstílusához — alakítani.

Kaposváron vannak központi jelentőségű, és mégis elhanyagolt -utcák is. Ezek történelmi okokból, s a városfejlesztés dinamizmusának más területeken való összpontosítása miatt erősen leromlottak. Ezekről az utcákról szól cikkünk második része.

(Folytatjuk.)

Csupor Tibor

Nyugdíj előtt álló, világéletében szenvedélyesen dolgozó munkásember hangos töprengését hallgattam a minap. Már csak két hónapja van hátra, amíg betölti a hatvanöt, s nem tudja, mitévő legyen. Három évvel korábban még tervezgetett, elképzeléseket szövögetett a nyugdíjazását követő évekre. Azután, ahogy múlt az idő, elhessegette ezeket a gondolatokat, s most egyszerre rászakadt ryegint a gond: hogyan lesz a továbbiakban? Szóltak ugyan, hogy maradjon, adnak neki munkát, egy másik üzem is hívta, hogy szükség lenne rá mint kisegítőre. Izgalmasnak ígérkezik a harmadik ajánlat is: vasanyagok előkészítése laboratóriumi kísérletekhez. Képtelen dönteni. ..

Somogybán több mint hétezer ember megy nyugdíjba évente. A termelőszövetkezeti nyugdíjasok és járadékosok korántsem törik így a fejüket, mint a példámban említett idős ember. Náluk az aktív munka és a nyugdíjazás utáni tevékenység között simább az átmenet; egy részük továbbra is a közösben dolgozik, könnyebb munkát kívánó területen, más részük az addig is végzett háztáji termelést folytatja nagyobb lendülettel — az egészségi állapottól, a még meglevő erőtől függően. Az ipari üzemekben, vállalatoknál már nem ilyen egyszerű az átállás. Éppen ezért szükséges, hogy valakitől vagy valakiktől tanácsot, segítséget kapjanak ezek az emberek, márpedig idejében, jóval a nyugdíjkorhatár elérése előtt.

Egyáltalán nem gazdátlan ez a terület. A szakszervezeti bizottságok feladatkörébe tartozik a dolgozókkal való törődés, a nyugdíj előtt állók felkészítése. A semmittevés nem azonos a pihenéssel; a tanácstalan téblá’oolás nap nap után inkább fizikai és idegi fáradtságot okoz, mintsem testi-lelki kikapcsolódást annak, aki évtizedeken át megszokta az állandó tevékenységet, a nemcsak önmaga számára hasznos elfoglaltságot. Élethosszabbitó, közérzetjobbító hatása van a tudatos és személyi adottságokhoz szabott tevékenységnek akkor is, ha már havonta rendszeresen kopogtat a postás a nyugdíjjal.

Nem szóltam arról, hogy személyenként kinek-kinek mit jelent az a bér, amelyet nyugdíj-kiegészítésképpen az idős korban végzett munkáért kap. Nyilvánvalóan ez a körülmény is közrejátszik — ha nem is mindenkinél —, amikor munkalehetőséget kér. És azt sem említettem, hogy egyes munkahelyeken milyen jól jön, ha a nyugdíjasok egy része »tiszteletbeli családtag« marad, olyan dolgozó, akire számíthat és tervezhet az üzem, a vállalat.

Fontos dolgok ezek is, azonban azért maradtam meg csupán a nyugdíjazásra. való felkészítésnél, mert ettől függ minden. Mielőtt elérkezik az az ötvenöt vagy hatvan év, mindenhol tisztázni kell: mit javasolnak, milyen lehetőséget ajánlanak annak, aki nyugdíjba megy. Így lesz csak zökkenőmentes az átmenet, s gondoktól mentes a folytatás.

H. F.

Kis nép az Északi-sarkkörön túl

A messzi északon, az Északi-sarkkörön túl, a Kola-fél- szigeten élnek a szaamok. Kis nép. Számuk a Szovjetunióban alig 2000. Rokonaik a lappok. Norvégia, Svédország és Finnország északi részének finnugor őslakói.

Honnan és mikor került ez a nép Európa e zord vidékeire? A tudósok egyelőre nem tudnak pontos Választ adni e kérdésre. Csupán az bizonyos, hogy a szaamok ősei a kőkorszak óta halászattal, rénszarvasvadászattal és -szelídí- téssel foglalkoznak. Ezt azokból a sziklarajzokból tudják, amelyeket a Kola-félszigeten, Karéliában és Skandináviában találtak.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt a szaamok — a többi kicsiny északi néphez hasonlóan — tudatlanságban és nyomorban éltek. A

Az északi lakosok számára évszázadokon keresztül a rénszarvas- vagy a kutyaszán volt az alapvető közlekedési eszköz. Ma a korszerű technikai eszközök helyettesítik őket: traktorok, gépkocsik, terepjárók, motoros szánok. A képen: Szaam rénszarvastenyésztők.

kereskedők, az állami tisztviselők, a helyi gazdagok és a sámánok kegyetlen kizsákmányolása, az elemi orvosi segítség hiánya lassan kihalásra ítélte őket.

A szovjet állam létezésének <*első percétől kezdve arra törekedett, hogy a szaamo'Kat és a többi kihalófélben lévő kis északi népet megismertesse a korszerű kultúrával, bevonja őket az új élet építésébe. Megteremtették a szaamok írásbeliségét, ábécés könyveket és irodalmi alkotásokat adtak ki nyelvükön.

Jelenleg a szaamok aktívan részt vesznek az ország 'társadalmi-, gazdasági, politikai és kulturális életében, számos iparvállalatnál, halász, rénszarvas-vadász és prémesállat- tenyésztő szövetkezetben dolgoznak. Kényelmes lakásokban élnek. Kórházak, iskolák, óvodák, filmszínházak, könyvtárak állnak rendelkezésükre.

(APN>

Hatvan évvel ezelőtt a szaamok földjén egyetlen iskola sem volt. A nép írástudatlan volt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom új életet teremtett a rénszarvastenyésztőknek.