Somogyi Néplap, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-18 / 194. szám

Csak víz kell a fagylalthoz Mézeskalács és töltött ostya Már az országúton megüti az arra járó orrát az ínycsik­landó, édes illat. Felirat sem kéne a tabi áfész és a Hunga- ronektár közös édesipari üze­mére, anélkül is könnyen meg­találná, aki keresi. A tiszta üzem hatalmas da­gasztógépei között Kiss György üzemvezető 'kalauzolt. — Ki­lencféle ízben készítünk mé­zeskalácsot. A népszerű pu- szedli nemcsak belföldön, ha­nem a tapasztalatok szerint határainkon kívül is kedvenc csemege. Idei tervünk 100 va­gon, s ezt teljesítjük is Ebből igen jelentős mennyiséget, 25— 30 vagonnyit szállítunk a Mon- impex külkereskedelmi válla­laton keresztül az NDK-ba. A sokszínű, apró gyöngydra­zséról első pillantásra nemigen tűnik ki, hogy a világ túlsó oldalán is kedveltté vált. Eb­ben az évben mintegy négy vagonnal szállítanak belőle Kanadába, de igényelt belőle Csehszlovákia is, sőt kisebb mennyiséget — mintavételnek — Svájc és Ausztria is ren­delt. Egymás mellett sorakoz­nak a csillogó, réz keverőüs­tök. Bennük forog, fényesedik az apró, gömbölyű cukorka. Az egyik üstben csupa sárga, a másikban piros, a harmadik­ban kék gyöngyszemek ezrei gurulnak, hömpölyögnek egy­Már beindult az új vágó­gép. Az új üzemrészben a Hungaronektár albertfalvai üzeméből érkezett töltöttostya- táblákat vágják méretre, és csomagolják tetszetős, színes zacskókba. Ez csak melléktevé­kenységük, magyarázza az üzemvezető, s inkább egy új termékekről beszél, amely már Simándiék,, 95 kapható ugyan, de csak a kö­vetkező évben ’fut fel« igazán. Az idén már megkezdték a különféle ízű fagylaltporok gyártását, amelyekhez csupán vizet kell adagolni. Jelenleg ötkilós csomagolásban árusít­ják, főleg cukrászdák, étter­mek számára, de jövőre ki­sebb zacskókban a fogyasztók is kapnak. Az üzem vezetőinek tervei szerint a nagykereske­delmi, valamint a kiskereske­delmi csomagokból is mintegy 25-25 vagon terméket állítanak elő. Lesz tehát elegendő azok­nak, akik otthon is szeretné­nek fagylaltot fogyasztani. Várhatóan slágercikk lesz — ha a Kermi elfogadja — a virágporral kevert méz. Egyes külföldi országokban már or­vosságként fogyasztják ezt a sajátságos keveréket, amely állítólag kiváló kondícióerősí­tő hatása mellett az idegeknek is jót tesz. A mintamennyiség már elkészült, s ha az illeté­kés szervek is jóváhagyják, semmi akadálya nem lesz a gyártásnának — tájékoztattak az üzemben. B. A. Üres maradt a jegyzetfüze­tem, mert vannak dolgok, amiket nem lehet rövidítések­be, néhány jelzőszóba foglal­ni. Pe<Jig sokat beszélgettünk, elhangzottak évszámok, nevek, adatok, árak. Érzéseket, örö­möket, csodálkozást, gondolati rokonságot egy csapongó, lát­szólag céltalan társalgásból nem lehet két-három elna­gyolt betűvel papírra vetni. Simándi Istvánék kerítése mögött sűrű zöld a pázsit, nincsenek kör alakú ágyások szürke utac&kákkal, nincs tör­pe, neoncső, színesre pingált villanykörte. Egy fa borit ár­nyékot a szabad területre. A kert használható, nem kell a lépésre vigyázni, és szabad a fűre rámenni, még ugrálni, játszani, örülni is. Az udvar a gazdáit szolgálja. Zamárdiban a személytelen, rideg számok' mögé búió V. köz 12. ad otthont a család­nak. A férj, a feleség — Abo- nyi Tóth Etelka — és a két gyerek — Pisti 13, Kati 9 éves — talán nem is bánják, hogy ez az utcanév még inkább el­rejti őket. Hogyan jutottam el hozzá­juk? És miért írok épp egy biztosítós hivatalnokról, óvó­nő feleségéről és családjuk­ról? Tiszta sor: egy fazekas­nál láttam egy szobrocskát. Megkérték, hogy égesse ki. Kutattam az ülő nőalak ké­szítőjét, és eljutottam az Ál­lami Biztosító siófoki irodá­jába, ahol egy munkatárs öt perc alatt, színes élő hús-vér portrét varázsolt szavakkal Simándi Istvánról. Akiről így beszélnek, érdekes ember le­het ... Házigazdám kényelmesen ül a kanapén, párja az ágy szé­lén kucorog, kicsit feszültebb helyzetben. Mindkettőjük ar­ca nyugodt, ha nem moso­lyognak, akkor is derűs. A férfi őszes,. fekete, napbarní­tott arcú. Negyvennek nézem, kinevet. Több mint ötvenéves. A világos, sokablakú szobában nincs fölösleges bútor, hatás­Kecskemét helyett a Balaton-part A közúti ellenőrzés tapasztalatai A nyári időszakban sűrű­södnek az ellenőrzések a köz­utakon. Ezek egy részének — az általános közlekedésbizton­sági okon kívül — egyes jár­műcsoportok vizsgálata a cél­ja. Ilyen ellenőrzést tartottak a napokban. A közlekedésren­dészeti szervek a KPM szak­embereivel közösen a szol­gáltató jellegű gépkocsik igénybevételének módját vizs­gálták. Elsősorban arra vol­tak kíváncsiak, mire használ­ják a fekete rendszámtáblájú kocsikat? Az ellenőrzés során szerzett tapasztalatokról Lóki Sándor századost, a Somogy megyei Rendőr-főkapitány­ság közlekedésrendészeti osz­tályának ' alosztályvezetőjét kérdeztük. — Az ellenőrzés augusztus 2-től 12-ig, néhány nap meg­szakítással hat napig tartott, a Balaton-parton a 7-es főút­vonalon, a 70-esen és az M 7-esen. Ez idő alatt 1300 jár­művet ellenőriztünk. 120 esetben a KPM szakemberei tesznek följelentést a jármű­vek jogtalan használata miatt; 220 gépkocsivezetőt kellett megbírságolni, húszat figyel­meztetésben részesítettünk. Négy autós vezetői engedélyét elvettük ittas vezetés miatt. A rendőrök 55 esetben tettek szabálysértési följelentést. Nagy számok ezek, hiszen járműnél volt valamilyen csaknem minden harmadik prohléma, leggyakrabban a menetokmányokkal. A menet­levelet általában hiányosan, rosszul vezetik, sok esetiben már induláskor, a garázsban hiányosan kitöltött menetle­velet kap a gépkocsivezető. — Ezeket a bajokat a vál­lalatoknál házon belül orvo­solhatnák. Csak egy kicsit jobb munkaszervezésre len­ne szükség és arra, hogy a gépkocsiügy intézők körülte­kintőbben végezzék munká­jukat. Ezzel elejét vehetnék a sok feketefuvarnak. Mert sza­bálytalan fuvarozás bőven előfordul. Az egyik gépkocsi- vezető például bérfuvarozást végzett, mégpedig olyan ok­mányokkal, mintha a saját vállalatának dolgozott volna. Sokan tesznek kerülőket a Balaton-parton. Előfordult, hogy a menetlevélen Buda­pest—Kecskemét, egy mási­kon Budapest—Pécs—Mohács útvonal szerepelt,, a gépkocsit viszont Balatonföldváron, il­letve Siófokon ellenőrizték. Ez a helyzet a személygépkocsik­nál is. Az egyik autó a válla­latvezető családját hozta a fő­városiból a Balatonra, a másik ugyancsak az egyik üdülőbe tartott, mindenfajta okmány nélkül. Szigorúbb belső ellen­őrzés mellett ilyen nem for­dulhatna elő. A hatnapos ellenőrzés során tehát bőven gyűjthettek ta­pasztalatokat. Nemcsak a gép- kocsihasználatról, hanem pél­dául a biztonsági öv használa­táról is. Kiderült, hogy a jár­művezetők egy része elfelejti bekapcsolni, vagy egyszerűen csak átveti maga előtt, mond­ván: »kicselezi« ezzel a rend­őröket. A motorosok közül sokan elfelejtik: január 1-e óta kö­telező a visszapillantó tükör. Jó pár motorkerékpárról még mindig hiányzik, pedig ez is fontos közlekedésbiztonsági célokat szolgál: a jobb hely­zetfelmérést, a körültekintőbb vezetést segíti. A mostanihoz hasonló ellen­őrzés májusban volt megyénk­ben. A tapasztalatok azt bi­zonyítják, hogy, sajnos, a helyzet csöppet sem javult. A jövőben éppen ezért gyak­rabban tartanak ilyen ellen­őrzéseket megyénk útjain. D. T. iA „szitakötő"neve : i4. U. A SOMOGY MEGYEI TANÁCSI MAGAS­INS MÉLYÉPÍTŐ VÁLLALAT megnyitotta új homok­bányáját kitermeléssel, fölrakással töltésföld homok vásárolható. 30 Ft/m3 50 Ft/m3 A bánya megközelíthető: Kaposváron, a Schönherz Z. u. felöl. Éladás: keddi, szerdai, csütörtöki napokon — vállalatoknak és a lakosság részére is. (119567) Háború... Asbóth Oszkár családi ügyben Berlinbe uta­zott — s ottrekedt. Ez 1939. augusztus végén történik. Munkát ' csak az autós-szak­mában kapott. 1941-ben ha­zatért Magyarországra. Akkor ötven éves volt, s oyan ered­ményeket hagyott maga mö­gött a repüléstechnika fejlesz­tésében, amelyekkel méltán aratott elismerést világszerte. A világégés közepette, amikor »nagy találmánya« már füg­getlenítette magát »szülőjé­től«, az egyik lap ezt írta ró­la: »A háború után pedig sor kerülhet a jövő repülőgépé­nek, a helikopternek az egész világon való elterjesztésére. Asbóth pedig talán mégis megéri, hogy ha nem is pró­féta, de legalább elismet és méltányolt ember legyen saját hazájában is.« E sorok 1942- ben íródtak; ritka tárgyilagos kritika és tiszta szemű előre­látás abból az időből... És egy másik idézet, mely nem a feltaláló, hanem a talál­mány sorsát latolgatja a há­ború utáni időkre: »A jövő­ben, úgy lehet, kétféle repü­lőgépet használnak majd az emberek: Az egyik: a mostani fajta, gyorsaságával távoli utazásokra lesz jó, a másik: az Asbóth-féle, városi közle­kedésre és kirándulásokra... Büszkék lehetünk, hogy ennek a második típusnak magyar ember a feltalálója !« Csak éppen arra nem, hogy tevé­kenységét egészen a felszaba­dulásig mérhetetlen passzivi­tás és nemtörődömség kísérte honi földön ... Különös hajó a Dunán Még a második világhábo­rú viharos napjaiban történt, hogy Asbóth Oszkár, miután hazatért Németországból, fel­ajánlotta a magyar kormány­nak: »helikopteres« uszályha- jót épít! A gondolat megvaló­sítása a belvízi hajózásban úttörő jelentőségű lett volna. Külföldi, neves szakemberek leszögezték az Asbóth-taiál- mánnyal kapcsolatban: az emelőcsavaros uszályhajó, se­kély merülése adta előnye ré­vén, eddig hajózhatatlan vi­zeken is módot ad a vízi köz­lekedésre. Világgazdasági mé­retekben gondolkodtak, és több millió dolláros megtaka­rítást írtak az Asbóth-hajó javára. Különösen Kína, Dél- Amerika folyói lennének ha­józhatók — s ez alatt teher- hajózás értendő — anélkül, hogy sekély medrüket mélyí­teni kellene. És a meder, a part nem rongálódik, hiszen a hajó orránál és faránál nem képződnek hullámok. 1942-ben mutatta be az ille­tékes minisztereknek Asbóth- Oszkár a soroksári Duna-ág- ban az első, »speciális heli- kopter-légcsavaros agregáital ellátott« hajóját. A korabeli beszámolók teljes sikerről be­szélnek, ám a folytatás — ez sem szokatlan a helikopterké­szítési kudarcok után, a Horthy-rendszer tudományéi­lenességéből következően — elmaradt. Pedig olyan érv is szóit az alkalmazás mellett, mint a takarékosság: a vízi szállítás olcsóbb, mint a ten­gelyen történő fuvarozás. A felszabadulás után nem kellett sokáig várni arra, hogy az Asbóth nevet ismét szárny­ra kapja a világhír: az As bóth-légcsavar ezúttal nem helikoptert emelt a magasba, hanem »sárdereglyét« úszta­tott a Dunán! 1947, óbudai Duna-part. Nem sokan jártak arrafelé, pedig ez a keddi nap igen­csak kínált látványosságot! Ekkor tette első próbaútját — Rónai Sándor kereskedelem­ügyi miniszter és számos új­ságíró jelenlétében — az As- bóth-hajó, mely jugoszláv megrendelésre készült, s vég­ső rendeltetési helye a Drina volt (a folyó mélysége sok helyütt még a 60 centimétert sem érte el). »Üj magyar ta­lálmány! Óbudán elkészült a világ első vízi helikoptere! Bemutatták a nyilvánosság­nak a légcsavaros Asbóth- hajót« — adták hírül a napi­lapok a világraszóló szenzá­ciót. És megtudjuk azt, hogy miben rejlik az előnye ennek a kis teherhajónak, melynek farán, korláttal elválasztva, jókora légcsavar látható. Te­her nélkül 12 centire, 50 ton­nányi teherrel pedig mindösz- sze 42 centiméter mélyre me­rül a vízbe, tehát félméteres vízben is biztonságosan köz­lekedhet. Hernesz Ferenc (Folytatjuk) vadász modemkedés. És ren­geteg apróbb-nagyobb tárgy, szobrocska van a polcokon, a szekrény tetején. Az ajtót egy ősi kőbaltával támaszották ki. Fölfedezek egy régi tűzcsák- ját, amelyet faluhelyen valaha kötelesek voltak a kút mel­lett tartani. Ismerkedünk. ízlelgetjük egymás szavait, próbálunk rá­találni a gondolatokra, arra: mi érdekli a másikat. A férj mesél: — Nagyapám egy kicsi falu vendéglőse volt, de nagyon szeretett faricskálni és mu­zsikálni. Csinált azután har- móniumot is, meg sokféle hangszert kocsmáros létére. Mesélte, hogy egyszer járt Budán egy hangszerkereske­dőnél és próbálgatta a gom­bos harmonikákat, ott is akar­ták fogni segédnek. Ö meg visszament a falujába. Apám tanítóként dolgozott. Tőlük szereztem a kézügyességet, a történelem, a múlt szeretetét és az örökségüket próbálom átadni a gyerekeknek. És fa­ragok, anyagot gyúrok, gyűj­tök mindenfélét. Saját szobrairól, fafaragá­sairól szerényen beszél. Pedig szenvedélyéhez jó adag te­hetség is vegyül. — Miért marad a szobrász­kodás csupán hobby? — Egyszer vélelenül kap­csolatba kerültem a Képző- művészeti Alappal, kértek tő­lem néhány fafaragást mintá­nak, azután rendeltek is mind­egyikből 5—600 darabot. Ak­kor rájöttem, hogy nem ér­demes. Nem akarok muszáj­ból dolgozni. Elveszi az örö­mömet. Nem akarok ilyen áron művész címet kivívni. Csak a magam és a családom derűjét, apró boldogságát szolgálom, és így ilyen »ab­szolút amatőr« szinten mara­dok. Két-három óra alatt néhány igen szép és néhány átlagos szobrocskából nehéz ítélni. Lehet, hogy Simándi István­nak .van igaza, az is lehet, hogy nagyobb talentum jutott neki, mint amennyit megmu­tat, mint amennyit kihasznál. Végső soron saját boldogsága, gyermekeinek nyújtott öröme, feleségével megbeszélt, együtt alkotott szobrai a »világba való kilépés« nélkül is építik a világot azzal, hogy nyugodt, tenni akaró, nem visszahúzó embereket formálnak a csa­ládból. — Sohasem unatkozom. Nem ismerem ezt a fogalmat Ha nem szobrászkodom, ak­kor olvasok, történelmi, mű­vészettörténeti munkákat. Ta- nítgatom a gyerekeket, vagy épp füvet nyírok. Ritkán mozdulok ki nyáron, a Bala­tonnál nyüzsgő tömeg miatt..} Visszahúzódó, tétlen embe­rek-e? Nyugtalanított a kér­dés, kerestem a nyitját sokáig, és itt a »balatoni tömegnél« megtaláltam. Beszámolót hal­lottam a falugyűlésekről, az ott elmondott keserű szavak­ról. Együtt fogalmazgattuk a véleményünket, a balatoni rablógazdálkodásról, kerestük a megoldást, és hogy ketten- hárman nem tehetünk sem­mit? Az nem ad jogot arra, hogy becsukjuk a szemünket, és legalább egy morzsát ne próbáljunk adni a javulásért. Miről is beszélgettünk még? Gyerekekről és gyerekkérdé­sekről, a nevelés őszinteségé­ről, a nagyváros arctalansá­gáról és divat-véleményeiről, régi pénzekről, faragóbicská­ról, kutyáról, motorról, nyug­díjról, ABC-áruházról. ., Amiről az emberek beszélni szoktak. Rohangászó, befelé forduló világunkban Simándiék »szi­gete« egy a hasonlókból. Nem sok az ilyen sziget. De nem is nagyon kevés. Írhattam volna Kovácsékról, Nagyékról, Molnárékról... Velük talál­koztam Zamárdiban. Segítsé­gükkel és gondolataik tobbé- kevésbé jól sikerült lejegyzé­sével talán valamit hozzáte­hetek azoknak az útkeresésé­hez, akik még nem tudnak minden percüknek formát, tartalmat adni, nem találják meg az órák értelmét. Mindannyian keressük. Luthár Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents