Somogyi Néplap, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-17 / 193. szám
Egy humánus törvény szigorú végrehajtásáért Csellengő tankötelesek, nyomozó tanárok Látszólag »csak« egy állampolgári kötelesség végrehajtásáról folyt vita a Somogy megyei Tanács V. B. tegnapi ülésének harmadik napirendi pontjaként. Ám, amint a hozzászólásokból is kiderült, minden résztvevő érezte, hogy a tankötelezettségi törvény be nem tartása korántsem minősíthető egyszerűen egy jogi előírás áthágásának — sőt, a háttérben sokkal inkább erkölcsi, pedagógiai, munkaerő-gazdálkodási tényezők húzódnak meg, mint jogiak. Igaz, jog és erkölcs közt itt nem áll fenn ellentmondás — hiszen az a szülő, aki nem teszi lehetővé gyermekének rendszeres tanulását, nemcsak saját családtagja érdekeit sérti, hanem a humanitárius és állami érdekeket is —, a végrehajtatás módszerének mégis különböznie kell például egy szabálysértési eljárásétól, mivel a kényszer vajmi keveset ér, ha nem jár együtt türelemmel, okos meggyőzéssel. De mi történjék, ha a szülő — anyagi helyzete miatt — pénzbüntetéssel nem sújtható? Bűvös kör, amelynek sugara ugyan Somogybán is rövidebb lett az elmúlt években, de úgy látszik, a kört aligha sikerül majd ponttá zsugorítani a közeljövőben. Ha a tendenciákra figyelünk, az eredmények első pillantásra is szembeötlővé válnak. Megyénkben 1976-ban 35 000 általános iskolai tanuló volt — majdnem 95 százalékuk eredményesen fejezte be a tanévet. (A szám értéke csak akkor csökken némelyest, ha a rengeteg elégséges osztályzatra gondolunk — egy részük nyilvánvalóan a pedagógusok jóindulatából fakad.) A maradék 5,3 százalék azonban csaknem kétezer gyermekkel ér fel, aki semmilyen módon sem volt képes átjutni az akadályon. (És még egy figyelemre érdemes tény: 5600 diák, azaz a tanulók 16 százaléka túlkoros!) Megdöbbentő adat a művelődésügyi osztály jelentéséből, amelyet, sajnos, a NEB véleménye sem cáfol: a tanköteles korú somogyi gyermekek szüleinek 8—10 százaléka nem érzi át, nem érti meg az iskolai tanulmányok fontosságát, gyakorta kézzel-lábbal tiltakozik a beiratás ellen. A társadalmi gyökerek ezeknél a rétegeknél a feudális hagyományokig nyúlnak. Kötetlen vándorélet, munkakerülés, s természetesen be nem jelentett lakás, vagyis inkább — menedékhely. A gyermekek felkutatása így mérhetetlenül nehéz, ám a pedagógusok ezt is igyekeznek »jelesen« elvégezni... Ügy, mintha valóban az ő feladatuk lenne... S ha a nyomozó tanár jó »szimatot kap« is, s ha az iskola igazgatója följelenti is a törvénnyel szembeszegülő szülőket, hátravan a végrehajtó szerv, amelynek — zömmel — nincs módja büntetni. Aki nem keres,, nem fizethet.. . És bár a jogszabályok a szülő elzárását is lehetővé teszik, ez Somogybán még sohasem fordult elő. Annál gyakoribb viszont, hogy a tanácsi szervek könnyelműen fölmentik a gyermeket a kötelezettség alól, s vajon ki várná el mindezek után, hogy a fölmentett tanulók többsége sikeres vizsgát tegyen? Külön gondot okoz a törvény végrehajtása az értelmi fogyatékos gyermekek esetében. (A tanköteles korosztályban ezerötszázan vannak, ez 4,5 százalék — az országos átlagnak csaknem kétszerese.) Somogybán, bár igen szép eredményei, csupán négy helyen működnek korrekciós osztályok, ahova a gyermekek megbízható pedagógiai vizsgálat után kerülnek. Az egészségügyi vizsgálatokat végző orvosok viszont többnyire nincsenek megfelelően felkészítve az ilyen feladatok elvégzésére. Pedig igencsak szükség lenne rá ... Természetes, hogy a tankötelezettségi törvény betartásának legcélravezetőbb módja a gyermekek — egészségesek és fogyatékosak — eltávolítása az ingerszegény, elmaradott környezetből. A'kik diákotthonba kerülnek — 29 százalékuk cigány származású, 32 százalékuk túlkoros —, általában elvégzik az általános iskolát, annak ellenére, hogy a kollégiumi viszonyok a legtöbb helységben egyáltalán nem eszményiek. A megyei tanács művelődés- ügyi osztálya és a Somogy megyei NEB jelentése egyaránt megállapítja, hogy — bár a helyzet az elmúlt évékben örvendetesen javult — újabb intézkedésekre van szükség a tankötelezettség jobb betartásához. Kollégiumok, iskolák — vagy legalább osztálytermek — is kellenének még, nélkülözhetetlen az orvosi vizsgálatok minőségének javítása, a legalapvetőbb mégis a figyelmesebb nyilvántartás, a fokozottabb ellenőrzés, és a nagyobb szigor. Igen-igen meg- fontolandók Szabó Lászlónak, 3 Kulturális Minisztérium fő- osztályvxezető-helyettesének az ülésen mondott szavai: a vétkes szülők legszigorúbb megbüntetésétől — vagyis elzárásától — sem szabad visszariadni. A jogi szankció is lehet meggyőzés. Hogy a bűvös kör sugara még kurtább legyen. L. A. Á megtalált régi magyar muzsika Különös sorsuk van olykor a kéziratoknak. A hazánkban közismerten lassú könyvkiadás miatt hosszú évekig rejtőznek lektori íróasztalfiókokban, így nyilván veszítenek az értékükből, hiszen más tudósok megelőzhetik őket, ha sikerült gyorsabb könyvkiadót találniuk. Z solnay László csaknem évtizede kutatja a magyar művelődéstörténetet, könyvei, tanulmányai hosszú listát tesznek ki. A közvélemény azonban elsősorban a budai Vár Anjou-kori szoborleleteinek feltárása után ismerte meg. Ez a siker is közrejátszik abban, hogy a Kincses Magyarország című könyvnapi műve mind egy szálig rögtön elkelt. Föltételezhet,ően ez a megnövekedett érdeklődés gyorsította meg A magyar muzsika régi évszázadaiból című »munkájának« megjelenését is. Maga a szerző is felpanaszolja a lassúságot az 1975. október 15-én (!!) írt előszóban. Késedelem ide, késedelem oda, a munka így is olyan értéke a hazánk múltjával foglalkozó irodalomnak, hogy a szakemberek, a téma iránt jobban érdeklődők mindig kéznél lévő kedves 'könyve lesz. Korunk megváltozott zenei érdeklődése egyre mélyebben viszonyul a régi korok muzsikájához. A hangverseny- termek műsora, a hazai és a nemzetközi lemezfölvételek, rádióműsorok is ' bizonyítják ezt. Éppen ezért örvendetes, hogy a kisgyermek kora óta muzsikáló művelődésitörténésig és régész tette le az asztalunkra az első összefoglaló művet a régi korok zenei műveltségéről. Óriási régészeti és levéltári anyag birtokában összegezte a szerző a magyar zene múltját a honfoglalástól Mohácsig. S hogy alapot adjon a mondanivalójához, bevezetőként felvillantotta a magyarok bejövetele előtti pannóniai hagyatékot, s a könyv végén egy fejezetet a Mohács utáni zeneéletnek szentelt. A kitűnő stílusban, érdekfeszítően megírt munka legfőbb értéke, hogy még a magyar zene történetében is mindössze néhány oldalt kitevő időszakot tárja elénk, új megállapításaival — ha kell — megdönt régi, elavult előítéleteket, helyesbít téves adatokat, és pontosan megjelöli a középkori magyar zene helyét, értékeit. S ez mindennél fontosabb ! Zolnay László a hazai források áttanulmányozása alapján joggal állaptotta meg, hogy nem zenei múltunk hiányzik, hanem annak kutatása, a magyar ország: muzsika emlékei semmivel sem halványabbak, mint költészetünk vagy hajdani képzőművészetünknek 'kiváló emlékei. A régi zene egyenes ívű fejlődése a mohácsi vész után tört meg. Mátyás korának kitűnő zenei életéről eddig is sokat tudtunk, e könyv most arról is meggyőz benőnket, hogy az eddigi babonák ellenére a Jagellók korában is elérte ezt a szintet, ha meg nem haladta. Az egyházi zenével foglalkozó részben többször olvashatjuk Somogyvár nevét. A bencés kolostor nagy zenei hatását több somogyi kiadvány is megállapította már, s egész biztos, hogy sokat nyernének azáltal, ha még alposabba n feltárnánk a még rejtőzködő értékes adatokat. Magyarország sok kiválj) zenésznek adott otthont a múltban. Azért fontos e nem magyar jellegű zenei emlékkel foglalkozni, mert nélkülük nem jelölhetjük ki hazánk s: repét az egyetemes európai zenekultúrában. Zolnay Lász' « ennek tudataiban mutat rá a királyi udvarok külföldi vendég zenészeinek megtermékenyítő hatására, s bizonyítja be például — ezt eddig általában kétségbe vonták . —, hog" Adrien Willaert németalföldi zeneszerző, az úgynevezett velencei iskola megalapítója, Estei Hyppolit egri püspök révén került hazánkba, s csak a mohácsi vész után ment Velencébe. JÓ időben jelent meg e könyv, most már zenehallgatással is kiegészíthetjük az olvasottakat, hiszen sokasodnak az e kort felidéző magyar hanglemezek. Lajos Géza Készül a térkép Vízparti pillanatok A at a kutya fáját ! Csaknem háromezer évig tartó küzdelmet vívott a tudomány, amíg az első korszerű térkép elkészült. Furcsán hangzik ugyan, de igaz: a térképészet csak napjainkban érte el az igazi pontosság korszakát. De ehhez már kisebb- nagyobb magasságban szálló repülőgépeket, geográfiai rendeltetésű automata mesterséges holdakat használnak, s az űrhajók legénysége is részt vesz a föld felületének feltérképezésében. ' A térképszerkesztés fontos munkáját megelőzi az úgynevezett topográfiai térkén elkészítése. Fotogrammetriai eljárásnak — fénykénmérésnek — nevezik azt a műveletet, amikor a levegőből — az általános gyakorlat szerint ma még többnyire csak repülőgépről — lefényképezik a területet. A repülőgép felszáll — a térkép megadott méretarányától függően — 1000—4000 méter magasra, és onnan sávokban felvételsorozatokat készít a kijelölt földdarabokról. Lent a földön illesztőnontokat helyeznek el. hogv a 60 százalékos átfedéssel készülő felvételcsíkokat azonosítani lehessen. A szerkesztők a földrajzi térkének készítéséhez nemcsak fényképméréssel feltárt anyagot használnak, hanem geodé- Kénünkön ziai — földmérési — térképe- szülék — két is. elemzője. Topocart ké- légifelvételek A Balaton-parton ültünk, egy partra húzott csónakban. Irigyeltük a lubickolókat. A vízben gumimatracok pancsoló gyerekek és egy kutya. Eg% szépen trimmelt terrier. Két hölggyel fürdőit. A fiatalabb hölgy veszekedett az ebbel, mert az minduntalan a partra akart úszni. Bolondok ezek a kutyák, nem tudják, mi a jó ilyen melegben! Ügy látszik, a terriert sem érdekelte a hüs víz. A hölgy utánaeredt, időnként a víz alá nyomta a hálátlan eb fejét. A közelben három izomkolosszus heveré- szett gumimatracokon, egy lány társaságában. Mint kiderült, fő dolguknak az állatvédelmet tekintették! Az egyik fiú odaszólt a kutyás hölgynek: — Mi a fenét csinálsz azzal a kutyával, te marha?! A megszólított hasonló kedvességgel válaszolt, azután vonszolta tovább a kutyát. A fiú azonban nem hagyta any- nyiban a dolgot. Határozottan odalépett. Két fejjel mindenki fölé magasodott. — Mit szólnál, ha veled is ezt tennék? — és így tovább. Ezután olyan megjegyzések következtek, melyek közül a legenyhébb is becsületsértés. Elmondták egymásnak, ki hova menjen. Mondták? Üvöl- tötték. Szóba kerültek a családtagok, a rég elhunyt ősök. Egy kis lükdösődés is volt. Azután a hölgy rendőrért indult, maga után vonszolva a kutyát. A fiúk üvöltöttek utána. A közönségnek szemmel láthatóan tetszett a dolog: végre történik valami. Egyik félnek sem fogták a pártját. A jól megtermett ifjak ellen szólni legalábbis félnehézsú- l”ú bokszolónak kéne lenni. Mellettük meg minek szóljon bárki is. Néhányon megjegyezték: ha rendőrért megy a nő, őt büntetik meg, mert itt fürdette a kutyáját. Egy fehér Sapkás, hetvenes bácsi szerint iA „szitakötő11 neve : ff. Az amerikai folyóirat az A. H. X. szerkezetéről és teljesítményéről egyebek között közli, hogy az emelőcsavarok a törzs, illetve egymás fölött forognak, kétszáz lóerős motor hajtja őket. Hiányzik a gépről a vízszintes tengelyű húzócsavar, amely a repülőgéphez tenné hasonlatossá. Az említett emelőcsavarok hajtják a gépet előre is, mégpedig úgy, hogy ilyen alkalmakkor megdőlve forognak. Ez a gép percenként 528 méteres sebességgel emelkedik fel a földről, elérhető maximális magassága 3450 méter. Súlya 967 kiló, és 173 kiló terhet »képes emelni. Legnagyobb sebessége vízszintesen óránként 172 kilométer. Leszálláskor 43 kilométeres sebességgel ér földet.., Háború, háború... 3000 forintra büntetik a höl gyet a kutya miatt. Pedii amikor ő fiatal volt! Itt áll a tóban egy egész tehéncsor da, itt fürödtek naponta. Az után tréfásan odakacsintott wPedig nem is volt rajtuk cip zár.-» A hölgy, amikor partot ér. az ebbel, egy idős házaspárra találkozott. Látszott, ismerik egymást. Az újonnan érkezeti idős odalépett a három fiúhoz Üjabb szócsata. A fiúk őt i: következetesen tegezték. A: öreg, aki az idős hölgy társa ságában volt — biztosan a férje — elhatárolta magát a: eseményektől. Jó húsz méterrel arrább lubickolt békésen Szó nélkül. — Hozzászokhatott a szótlansághoz — ahogy az aszonyt. elnézem. A hölgy most őrmesteri pózba vágta magát és várt. Fürkészte a partot, mikor jön vissza a kutyás a rendőrrel. No meg ügyelt a fiúkra, nehogy meglépjenek. Közben új kutya tűnt fel a láthatáron. Szofi, egy spániel- kölyök. Barátságtalanul nézte a vizet, de mit tehetett, pórázon volt, bevezették a tóba. — Vízi kutya ez — mondta az ebet tartó nő férje —, nem ijed meg, tud úszni. — Szofi viszont láthatóan nem volt tisztában azzal, hogy ő a vízi kutya. Prüszkölt, kapálózott, határozottan idegesítette, hogy nem ér talajt a lába. Ügy, hogy végül meg kellett nyugtatni. Becézték, simogatták és felültették a gumimatracra. A három fiú meg a lány felkapta a fejét. Szofival — úgy gondolták — itt az újabb balhé. A közönség is várta a fejleményeket, de az egészből semmi sem lett. A fiúk hangot váltottak. — Na látja — kiáltottak oda az őrmesteri pózban álló hölgynek —, így kell bánni a kutyával. A percek közben teltek, a terrieres hölgy nem jött, az Említettük, hogy ez az amerikai forrású hír csak az első villanást adta arról, ami akkor az, angliai gyárakban kezdődött. A folytatás már jól tükröződik azokból a tudósi- tásokból, melyek az Asbóth Oszkár és a brit hadügyminisztérium között kötött szerződésről szólnak. Ezek szerint a szélmalom-repülőgép katonai változata akár húsz utassal is fel- vagy leszállhat, s erre a célra a városok szive is alkalmas; a gyárudvarról indulhat rakományával a távoli rendeltetési helyekre; minden terhével függőlegesen 6záll fjjl vagy le... És most vegyük az MTI gyorsjelentését az akkori időkből, szó szerint: »Háborúban az új gépek megfigyelőket és fényképészeket vihetnek, akik ellenséges területeket vagy hadimozdulatokat örökíthetnek meg, vagy a tengerpart fölött hangkémlelő készülékkel figyelhetik az ellenséges repülőrajok közeledtét. A haditengerészet légirajokat akar alakítani Asbóth- féle helikopterekből, amelyek víz alatt robbanó bombáikkal a kereskedelmi hajókat fogják háború idején védeni.« Konkrétabban; a kisebb gépek pilótával és gépfegyverkezelővel 4 perc 40 másodperc alatt tízezer láb, 20 és fé perc alatt pedig huszonhatezer láb magasságba emel-' kedhetnek fel függőlegesen; vízszintes sebességük 200 mérföld óránként, a működési sugaruk pedig 1350 mérföd. És húszezer kiló hasznos terhet vihetnek magukkal! A nagyobb gépek 1200 lóerős motorokkal vannak fölszerelve, másodpercenként 38 lábra emelkedhetnek, 50 katonát vihetnek óránként 236 kilométeres sebességgel. Ez is Londonból származó, korabeli | MTI-jelentés ... Hol van már a kis, 120 lóerős Le Rhone- motor, mely 1928. szeptember 9-én a Rózsadomb egy elhagyott telkén a levegőbe emelte Asbóth Oszkár emelőlégcsavaros gépét... Egy eseményt Asbóth mérnök szélmalom-repülőgépének sikere Londonban cím alatt így publikált az Esti Kurír: »Paddy Naismith, a híres angol repülőnő nagy sikerrel próbált ki egy szélmalomrepülőgépet, melyet Asbóth Oszkár magyar mérnök és Desmond Naismith talált fel, és melytől a repülés forradalmasítását várják. A gép kilencven lóerős motorja és kettős légcsavarjai segítségével teniszpálya nagyságú repülőtérről szállhat fel, és teljesen mozdulatlanul lebeghet tetszés szerinti ideig a levegőben. Az új találmány lehetővé teszi, hogy a repülőgépet városi közlekedés céljaira is használják, a háborúban pedig megfigyelő, fényképező és gyalogsági kooperációs szolgálatban lesz felbecsülhetetlen értékű...« Hernesz Ferenc (Folytatjuk) Somogyi Néplap • »őrmester néni« — bocsánatot I kérek, de így neveztem el ma- ; gamban — partra tipegett. Férje húsz méterről követte. A három fiú meg a lány is kijött a vízből, és elindult. Az őrmester néni megbújt az egyik sarkon, és figyelte, merre mennek. Azután óvatosan, fától fáig , bokortól bokorig követe őket. Nem tudom, mi lett a dolog vége. de azt hiszem a négy fiatal jól megjáratta az öregasszonyt. Talán négyen kétfelé mentek. Akkor hogyan osont utánuk? Mert a férje hiába számított. Az eltűnt az első kanyarban. Dán Tibor
