Somogyi Néplap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-14 / 164. szám
■ A nap kétszer kezdődik Horváth 'Jyürgyéket kerestük Nagykorpádon. Azt a házaspárt, melynek mindkét tagja a lá- bodi tsz tehenészetében dolgozik több mint tíz éve. A kiskapu reteszének csat- tanására azonban csak az asszony lebbenti télre az ajtófélfára akasztott lepedőt, mely az ajtót helyettesíti nyáridőben. — A férjem, sajnos, beteg — mondja az ismerkedés után. — A tüdején találtak valami egészen kis pontot. Azt mondta a főorvos úr, hogy feküdnie kell néhány hétig Mosdóson. Talán tüdőgyulladása volt valamikor. De hát, tudja, hogy volt az a mi gyerekkorunkban; nem sokat törődték egy tüdőgyulladással. Lehet, hogy lábon hordta ki. Most itt van az eredménye. Azt írja, ne dolgozzam agyon magam, egy kicsit pihenjek én is . .. De hát mondja meg. lehet itt pihenni ? Körbemutat a baromfiudvaron, amelyet kerítés választ el a virágos udvartól, ahol beszélgetünk. — Harminckét pulykám van, két anyával, ötven kacsát neveltem, negyvenhét baromfit... A tulajdonos magabiztosságával beszél. Ha a bajról, a betegségről szól, akkor is ott bujkál szavaiban a sokat bíró ember nyugalma. — Amikor ideköltöztünk, megvettük ezt a házat. Volt mit dolgozni rajta. Sok pénzünkbe került, amíg ilyen állapotba hoztuk. Festettünk, a három .szobát padlóztattuk, mázoltattuk az ajtókat. Most utoljára kívülről pucoltattuk be az épületet. A ház oldalán nemrégiben száradhatott meg a sárgásbarna kőpor. — Közben bútort vettünk, tévét, hűtőszekrényt. Meg aztán a gyerekekre is sok kellett. Iskolába, óvodába jár a két kislány. Ruha kell, meg amit még kér egy gyerek. Nálunk soha nincs úgy, hogy hónap végén vagy fizetés előtt ne lenne pénz ... — A tehenészek jól keresnek. — Jól, elégedett vagyok. Egy hónapban megvan az ötezer. — A férjének is. — Természetesen. Nem irigylik magától az asszonyok, hogy annyit tesz le az asztalra? — Nem. Legalábbis nem vettem észre. Aki itt él, az tudja, hogy mivel jár a mii Kevés a víz Marcaliban A vízkorlátozásról szóló plakátokat akkor ragasztották ki Marcaliban, amikor a legnagyobb volt a meleg. A város húsz utcájában napokig még csak nem is csepegett a csap. A vízhiányt most először tapasztalták a marcaliak. Az ok: hirtelen emelkedett meg a fogyasztás, a teljesítményt viszont nem lehetett egyik napról a másikra növelni. A várost ellátó kutak napi hozama 2500 köbméter. Ezzel a vízzel kellene gazdaságosan bánni: éjszaka, amikor csökken a fogyasztás, mindig fel- töltötték a négyszáz köbméteres tározót. Most a kánikulában el sem jutott a víz a tározómedencéig: »-menet közben-« elfogyott még éjszaka is. A város lakói szóvá tették, hogy kevés a víz, az átalánydíj viszont magas. A tanács nem tehetett mást, mint kérte a lakókat: ne pazarolják a vizet, és felajánlotta, hogy két napon belül fölszereltetik a tényleges fogyasztást mutató vízórát. Különös módon senki sem kérte ezt: a több mint ezerforintos költség ugyanis a lakókat terhelné. Enélkül viszont a családtagok számát, a kert. nagyságát figyelembe véve állapították meg a vízdíjat, amelyik egy háromtagú családnál annyi, mint az áramszámla. — Mi örültünk volna, ha felszereltetik a lakók az órákat — mondta dr. Ress Zoltán, a városi tanács elnöke. — Ez ugyanis lehetővé tenné, hogy a lakók valóban annyit fizessenek, amennyit fogyasztanak, és ösztönzött volna a takarékosságra is. A jelen körülmények között pedig éppen az az érdeke a városnak, hogy mindenki takarékoskodjon a vízzel. 0 Somogyi Néplap A takarékosabb felhasználás legföljebb azzal az előnnyel jár, hogy a kevésből valamivel több jut azoknak, akik nélkü lözni kénytelenek a vizet Több csak akkor lesz, - ha nő a kutak kapacitása, és többet tudnak tárolni is. Ennek az előfeltételeit viszont nem lehet egyik napról a másikra megteremteni. A vízművek teljesítményének növelését mindig gondos kutató- és tervezőmunka előzi meg. Marcaliban viszont sürget az idő. Ezért a legkézenfekvőbb lehetőséghez nyúltak: eldöntötték, hogy a várost ellátó két kút mellé még hármat fúratnak. Ez kétmillió forintjába kerül Marcalinak. Az új kutak vízéből már tartalékolni is lehet. Éppen ezért építenek két új tárolómedencét. Az egyenként 1000 köbméteres tároló kiviteli tervei már elkészültek, s hamarosan megkezdődik az építkezés. E beruházások a jelen gondjait oldják meg. Az a három kútcsoport, amelyik most ellátja a várost, a bővítés után sem képes a növekvő igényeket hosszú ideig kielégíteni. Marcalinak tehát víz után kell néznie. Kéthely térségében végeztek már próbafúrásokat annak megállapítására, hogy mit rejt a föld. Az egyik megoldásnak éppen az látszik, | hogy az itteni vízadó réteget feltárva vezessék be Marcali-1 ba az ivóvizet. Az ellátás biztonságossá tételére van egy másik javaslat is: a nyugatbalatoni regionális rendszerhez való csatlakozás. A döntés előtt alapos gazdasági, műszaki számításokat kell végezni, és újabb kutatásokra van szükség Kéthely térségében is. E vizsgálatokat most azért kell elvégezni, hogy a hatodik ötéves terv ivóvízgondját időben meg tudják .oldani. munkánk. Reggel negyed négykor kelünk a férjemmel. Fél négykor már az állatoknál vagyunk. Szerencsére közel van a telep, nekiállunk a jászlat takarítani, a trágyát kihordani, abrakolni, azután tejelőtápot adni a marháknak. Negyed ötkor készen van: akkor kezdődik a fejés. — Géppel? — Igen. Régen az állami gazdaságban dolgoztam, akkor még kézzel fejtünk. Az volt ám a nehéz munka ... ! — Hány tehenet kell ellátni? — Attól függ. hányán vagyunk. mennyi az állat. N^- kem most negyvenegy van. — Bír velük? — Megszoktam, szeretem ezt a munkát. Kis megszakítással tizennyolc éve csinálom. De nem lehet megúnni. Minden állat más. Ha bemegyek közéjük, figyelnek a hangomra — könnyen bánok velük. Reggel háromnegyed nyolckor végzünk. Hazajövünk, reggelizünk, azután ne- kiállók főzni, mosni, ellátom az állatokat, kapálok a kertben, délután fél négykor pedig újra kezdjük a tehenészetben. — A gyerekeket hogyan tudja reggel ellátni? — A nagyobbik már iskolás. Odakészítem a tízóraiját, és elmegy egyedül. A kicsit ékkor viszem az óvodába, amikor hazaérek. Amikor kisebbek voltak, gyakran úgy osztottuk be az időt. hogy hazaszaladtam ellátni őket. Addig a férjem végezte a teheneknél az én munkámat is. — Nem látszik fáradtnak? — Bírom a munkát. Meg hát mi az itthonit is megosztjuk. Nagyon rendes ember a férjem. Mindent segít a ház körül. Bármit mondok neki, megteszi. Kint is, bent a konyhában is. Csak így tudunk boldogulni, mert a tehenészetben sokszor az embernek a saját munkája mellett mást is kell végezni. Ha ellenek a tehenek. segíteni kell. Sokszor a borjaknál is. Volt már rá példa, hogy éppen csak hazaszaladtunk, máris mentünk vissza. Utánam ax özönvíz! A szakma becsületéről Elhülve nézem a foltozott laiat: a kiszáradó, és még a laikus számára is nyilvánvalóan túl sok cementet tartalmazó habarcs repedezik. Talán a meszelés eltünteti... Nyilvánvalóan nem az egykét milliméter széles repedések késztetnek arra. hogy az írógép elé üljek. Nem is kerülgetem a lényeget: a szakmai önoecsüCés hiányára következtettem. Ez pedig érdemel egy-két szót, hiszen a munka minőségének a merője ez (volt): milyen lelkiismerettel állt neki a szakember, hajtotta-e az az önbecsülés, amely nem engedte, hogy selejtes, »elfuserált« munkát végezzen. Ha dolgozott ez az erő, akkor sünáob lett a vaaolat, joob a hegesztés, tartósabb a polc, nem kente a festéket az ablaküvegre, nem potyogott a meszelés után egy héttel a mennyezetről a mész a levesbe, nem csöpögött a vízcsap, nem engedett a szennyvizesé, nem nyikorgott és főleg nem púposodott fel a parketta. Nyilván feltűnt: a most elsorolt hibák jó része az építési munkákhoz kötődik. Érdemes erről szólni akkor, amikor egy-egy alig több, mint 50 négyzetméteres lakás ára 450 ezer forint. Jogos hát az igény, amelyik e pénzért nemcsak gyors, hanem minőségileg is jó munkát vár. Ám a másik oldalt sem szabad figyelem nélkül hagyni. Azt tudniillik, hogy a tömegigény tömegrhunkával jár, ez pedig a minőség szem elől tévesztését hozta magával. Ha beszélgetünk egy-egy mesterrel, má- zolóval, parkettázóval, vízvezeték-szerelővel vagy tapétázóval, visszakérdez : ugyan kérem, hát azt gondolja, hogy van időnk pepecselni? i Ezt a szót hallottam az egyik építőipari vállalat szakemberétől: pepecselni. S a kifejezés talán még helytálló is. Magam tapasztaltam egy idős mesternél. Megmutattam neki a feladatot. Jól megnézte, keveset mondott, de a »pepecselni« szót ő is hasznába. Gondolom mások is gyanítják: idő kell a jó munkához. »Ráérő« nyugdíjasokat keresnek a ház körüli munkák elvégzéséhez, a szakmai tudást kívánó javításokhoz, szerelésekhez. Vitatkoztam volna az előbb említett szakemberrel. Egyáltalán nem arról van szó, hogy „szupermelót” csináljon. Egyszerűen arról: a lehetőségekhez és a szakmai tydáshoz mérten a legjobbat. Tisztában vagyok azzal, hogy még az is siet, aki fusizik: egy-egy nap több helyen is pénzt akar keresni. Az ő dolga, csinálja, ameddig lehetősége van rá, amíg egy ellenőrzés le nem buktatja... Az én dolgom az, hogy kijavíttassam a hibát, az elkészültét megnézzem, elfogadjam, kifizessem érte a pénzt. Ha gyorsan végzett, gyorsan keresett, de csak akkor, ha jól dolgozott. Ezt a »kisipari« módszert azonban nem lehet egy 450 ezer forintos lakás esetében mércének tekinteni. De nem tudom mivel helyettesíteni. A két milliméteres repedés csak hézag marad, s nemcsak a falon, hánem a vélt tudás és az eredmény között is. Egy látogatóm körülnézett a lakásban, s .azt mondta: »0, maguknál mindent nagyon szépen megcsináltak! De nézze meg nálunk.« Megnéztem A szakma tekintélyének , lerontását tapasztaltam. Nyilvánvalóan bizalmatlanok lesznek az emberek az olyan szakmákkal és képviselőikkel szemben, akik rossz munkát végeztek, akik becsapták őket, akik miatt mindig újabb és újabb összegeket kell fordítani ugyanannak a hibának a kijavítására. Stílszerűen szólva: nem falazok. Több szakma vizsgázott gyakorlójától kérdeztem meg: egyezik-e a véleménye az enyémmel? Mit mondjak? »Eipepecseltek« a gondolattal, de végül ők is erre a következtetésre jutottak. Csakhogy a változtatás szándéka nélkül. Nehéz tőlük többet várni, hiszen az oktatásnak elsősorban a szakma megtanítása a feladata, s a gyakorlatból az derül ki: a szakma megber csülésének elhintése nem része a tantervnek. A dicsérő jelzőt sokszor túlzás használni még á mestervizsgát tett emberekre is. Az ő dolguk, hogy ez ne így legyen. De manapság melyik szakember fogalmazza meg magában a munka szeretetét, becsületét? Inkább gyorsan továbbál... Utánam az özönvíz! Illene megoldást javasolni, de gondolom, ez nem . az én feladatom. Annyit azért hozzá teszek: a szakoktatás egyik súlypontja kellene legyen a szakma szeretetének a beoltása. Ne csak azt tanulja meg a legényke. hogyan kell mérni -a sublerrel, hanem azt is, hogy — a szakma és önmaga megbecsülésének bizonyítékául arra valóban szükség van — jó, szép, elégedettséget kiváltó munkát csak figyelemmel, szeretettel lehet végezni. Még tömegmunka esetében is. Mészáros Attila Ahogy álldogálunk a reggeli napfényben, szeme körbejár az udvaron. — Most akarunk járdát csináltatni. De majd ha az uram hazajön, együtt. Nem kapok bele' egyedül, amíg ő nincs itthon. Itt van ez az ablak — a készülő fürdőszobáé. Már megcsináltattuk volna, de úgy tudjuk, jövőre lesz a faluban vezetékes víz. Akkor minek vesződjünk az idén a kútból szivattyúzott vízzel? A gyerekeket kérdezem. — A nagyobbikat beküld- tem Atádra. Itt a boltban elfogyott a kenyér. Meg paradicsomot szeretne. A mienk még nem terem. Simon Márta Növényvédelmi tájékoztató Fontos a szőlőlisztharnat elleni védekezés A fülledt, meleg időjárás kedvező feltételeket teremt a szőlőlisztharmat fertőzésének, így fennáll a betegség rohamos terjedésének a veszélye. A lisztharmat a szőlő valamennyi zöld részét fertőzi. Kezdetben halvány, zöldessárga, apró foltok jelennek meg a leveleken, melyeknek szélei lefiíé görbülnek, majd felületükön megjelenik a gomba finom, kevésbé feltűnő, lisztszerű bevonata. A tőkék belsejében a párásabb viszonyok miatt mindig előbb alakulnak ki a tünetek, mint a külső részeken. A fiatal hajtásokon, kocsányokon pókhálószerű, barna folt jelzi a fertőzést, ezek a foltok később teljesen megbámulnák, elhalnak, fölrepednek. A kis bogyókon a fertőzés hatására sűrű lisztharmatos bevonat képződik, növekedésük befejeződik, héjuk fölreped, s a mag kilóg a bogyóból. A lisztharmat által megtámadott növényi részek a védekezés elmulasztása esetén elpusztulnak. A kárt csak gondos Védekezéssel lehet megelőzni. Védekezésre javasolt a gyógyító hatással is rendelkező — Ka- rathane FN—57 0,08 százalékos adagolásban, vagy a Kumulus 80, Kumulus S, Kolosul, Thiovit S 0,3 százalékos töménységű készítmények valamelyike. A javasolt kéntartalmú készítmények (a Ka- rathane kivételével) használatakor ügyelni kell arra, hogy 25 C fok fölött perzselő hatásúak lehetnek, ezért erős fölmelegedés esetén a permetezéseket az alkonyati órákban hajtsuk végre. A permedé bogyókra tapadása érdekében Nonit 0,04 százalékos nedvesítő használata is szükséges. Jól szolgálja a fürt védelmét a Badacsonyi rézkénpor, száz négyzetméterenként 10— 17 dkg, vagy a Dithane D—8 —K—50 porozószer, száz négyzetméterenként 17—28 dkg adagolásban. Ezekkel a porozó szerekkel a peronoszpóra, a botritisz fertőzését is megakadályozhatjuk. Ha a permetezés mellett döntünk, feltétlenül tegyük a lisztharmat ellen javasolt gombaölő szerek valamelyikéhez az Ortho— Phaltan 0,3, vagy a Dithane M—45 0,2+Fpndazol 50 0,08 százalékos kombinációját a szürkerothadás és a peronoszpóra fürtkártételének megakadályozására, a szőlőmolyok tömegesen kelő lárváinak elpusztítására pedig a Sunithion 50 EC, Unitron 40 EC 0,2, Ro- gor L-—40, Unifosz 50 EC 0,1 százalékos töménységű rovarölő szerek valamelyikét. VÉGH ANTAL vétkeztem ellened, mert már nem vagyok a tied... és a szemébe nézek! Ügy búcsúztak, hogy holnap este nem találkoznak. Bálintnak be kell menni a városba, hívatja a főispán, kétnapos értekezlet lesz. — Akkor majd holnapután.. Másnap az értekezletre meg- , hívottakat teherautó gyűjtötte össze a falvakból. Eljöttek Bálintért is. , Zűrzavaros volt aznap a helyzet a hídnál. Egyetlen szekeres gazda se jött, délig nem kaptak rönköt az erdőről, pedig ott kint vágta a brigád. A hídnál csak nézték az emberek az utat, mikor jönnek már a szekerek. Nem jöttek. Délre Járó Sándor mégis előállított két ökör-, és két lófogatot. Azok fordultak délután kétszer. 17. Amíg bent a városban Bá- linték tanácskoztak, váratlan dolog történt Szamosházán. Megérkezett a hadifogságból Csák Albert tiszteletes úr. Zsuzska szinte elszédült, amikor meglátta Bercit. Rosszul nézett ki, sápadt volt, sovány, de nem erőílen! Furcsa, nagyon furcsa volt Berci. Idegen, távoli. — Igen — felelte rá Bálint. Aztán sokáig nem beszélgettek, nézték, kutatták egymás arcán az öröm, a boldogság, az együvétartozásuk nyomait. Bálint fogta Zsuzska kezét, a mama folyton ki-be járkált, és mogorvább volt, mint máskor. A Berciről érkezett hír zavarhatta meg? Mindenki ideges a családban, még a gyerek is nyugtalanabb, mint máskor. — Beszélgetni se tudunk. Így nem lehet... Kétpercenként nyílik az ajtó. Tudod mit? Kísérj ki... jobb, ha megyek ... Zsuzska nem vesztette el sem a türelmét, sem a kedvességét. — Jobb, ha úgy teszel, mintha mennél. Bálint magára terítette a kabátot, köszönt. Megcsókolták egymást. A gyerek nem ismerte az apját, de nagyon hamar megbarátkozott vele. Bálinttal nem. pedig ő mindig kedves akart lenni hozzá. Zsuzska egész nap vidámnak és boldognak tetette magát. „Ennyivel tartozom neki — gondolta. — Este jön Bálint, majd akkor megmondunk mindent. Hadd teljen ez a nap így. Olyan nehéz lesz minden, ami ezután következik ...” Zsuzska őszintén mondta, hogy: Isten hozott! Berci úgy tartotta karjaiban Zsuzskát, mintha el se hinné, hogy itt vannak egymás mellett. / De talán az érkezésben az volt a legmeghatöbb, amikor a gyereket ölbe kapta, és magához szorította. Aznap este csak néhány szomszédasszony jött át megnézni a tiszteletes. urat, de lehet, hogy nem is őrá voltak kíváncsiak, hanem a tiszteletes asszonyra ! Bercinek olyan hihetetlenfurcsa volt, hogy Zsuzska hátrakötve hordja a haját. (Folytatjuk.) A mama visszamorgott valamit. Amikor az előszobáiba értek, ottt az ajtónál megálltak egy pillanatra. Nézték a padlót. Kijött utánuk a mama. — Megfázol, kislányom! — mondta mogorván. Elindultak, maguk se tudták, hova. Sötét volt, csak a templom fehér fala világított. Odamentek. Behúzódtak a széles téglalábazat mögé. Ide senki se lát az útról. — Szeretném, ha megcsókolnál! — A templom falánál?! Bolond vagy ! Itt igazán nem ... nem akarom... ! Itt a templom falánál... Szép egy kis papné vagyok én, Bálint! — Szép vagy! — Nem úgy gondoltam ... De nem bántam meg semmit... Jobb így. Erős vaálfok, ragaszkodom hozzád. Ha Berci visszajön, bátran fogok elébe állni. Azt mondom neki: nem
