Somogyi Néplap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-14 / 164. szám

A Alkar most már higgadtabb Úgy be széltük meg, hogy sehova sem megy el a párttitkár, vár bennünket Mégsem találtuk bent a Ba- latonboglári Állami Gazda­ság borkombinátjában. kiment a kocsival az állomásra, meg­feledkezett ugyanis egy »fu­varozási« ígéretről. Aznap jött vissza à szabadságról, s bizony olyan dolgokban kel­lett intézkednie, megtartsák-e másnap a pártvezetőség ülé­sét, néhány tag ugyanis sza­badságra ment. A gazdaság pártbizottságának titkára ha­tározottan azt kérte, hogy ne halasszák el. Szinte berobbant a szohá- ba. amikor visszaért a kocsi­val. ősz haj, kék szem, mun­kaköpeny. A mozdulataiból, az egész magatartásából érez­hető szenvedéWesség szinte az első pillanattól megraga­dott. A pártbizottság titkára úgy tájékoztatott, hogy az alanszervezetek közül ez fej­lődött a legszembeötlőbben. Béri Lászlót a harciassága eleinte még elragadta, a ve­zetőség, a kommunisták taná­csaira hallgatva azonban sok­kal higgadtabb, megfontol­tabb lett. Gyorsan belemelegszünk a beszélgetésbe. A párttitkár negyvenkét éves, a Veszprém megyei Magyargencsben szü­letett, s úgy lett somogyi, hogy Ordacsehibe nősült. Az állama gazdaságba 1962-ben jelentkezett, azelőtt Budapes­ten a Glóbus nyomdában volt szerszámkészítő. A bor- kombinátban a legidősebb dolgozónak számít, már a kézi palackozásnál is ott bá­báskodott. Most tmk-vezető, a felesége pedig minőségi átve­vő. A fiuk az első osztályt végezte Kaposváron, a gépé­szeti szakközépiskolában. Je­lenleg Nagyecseden van ása­táson. — A mostani szabadságo­mon a teraszunkat téliesítet­tem. Ha viszont megjön a gye­rek, akkor elmegyünk a szü­léimhez Magyargencsre. Béri László mindig tevéke­nyen részt vett a gazdaság társadalmi életében. Tizenötö­dik éve párttag, sokáig párt­bizalmiként, hét évig szak- szervezeti bizalmiként, majd pártvezetőségi tagként tevé­kenykedett. A pártszervezet öt évvel ezelőtt alakult meg a borkombinátban, s amikor ide került, szervező titkárnak vá­lasztották meg. A titkár azon­ban először pártiskolán volt, aztán betegeskedett, s tulaj­donképpen rá hárult a mun­ka. Néhány hónappal ezelőtt megválasztották titkárnak. A gazdaság pártbizottságának már korábban is tagja volt, s ha úgy érezte, hogy nem is­merik eléggé a náluk kiala­kult helyzetet, mindig el­mondta a véleményét. — Régebben gyakran érez­tük: csak egy helyben topo­gunk, nem tudjuk elintézni, amit szeretnénk. Hát nem mondom.., olykor csakugyan elfogott a harci idegesség. Mondták is: »Laci, Laci, türe­lem. nem kell idegeskedni.« Jó érzés fog el engem is, a társaimat is, ha el tudunk in­tézni valamit. — Ez a borkombinát a gaz­dálkodás szempontjából is fontos. — Így van, s itt szervezetr tebb az üzemi élet. Lehet, hogy könnyebb is a helyze­tünk, bár a három műszak nehezíti a politikai munkát. A harminc párttag csak a tag­gyűlésen találkozik. Próbál­juk kíváncsivá tenni őket, le­kötni az érdeklődésüket. A három pártcsoport sokat se­gít, a taggyűlés előtt alapo­san megtárgyalják a témát. A pántcsoportok füzetei révén a vezetőség értékeli a javasla­tokat, a megjegyzéseket, s mi­vel még mindig van két he­tünk a taggyűlésig, megadjuk a választ, sőt, ha szükséges, akkor intézkedünk. Béremelés után a ruhagyárban — Éppen ma kaptuk meg az értesítést a béremelésről — mondja Gál Józsefné, a Kaposvári Ruhagyár dolgo­zója. — Nem ért minket meg­lepetésként, hiszen innen is, onnan is hallottunk az előké­születekről. — Először februárban tár­gyaltunk róla az ágazat bri- gadvezetőinek tanácskozásán, majd tavasszal, az országos brigád vezetői konferencián, Budapesten. Onnan hoztam a hírt munkatársaimnak — kap­csolódik a beszélgetésbe Vi­rág Józsefné, a Lenin szocia­lista brigád vezetője. Öten ültünk le az ebédlő egyik sarkában beszélgetni ar­ról, hogy mit jelent a ruha­gyárban a béremelés. A négy munkásnő a tizennégyes szá­mú, ifjúsági szalagon dolgo­zik, a varró- és befejező rész­legnél. Burcsa Rózsa az üzemi szakszervezeti tanács tagja: — Június 29-én vitattuk meg, hogy miként osszuk el a pert. Minden szalagról és valamennyi telephelyről ott voltak a munkások képviselői es a termelésirányítók. Szám­ba vettük, hogy az egyes dol­gozók bére mennyire maradt el az alsó határtól, hol a leg­szorgalmasabbak az emberek, és hol kiugró a minőség. Július 1-től a Kaposvári Ruhagyárban dolgozók öt százalékkal magasabb bért kapnak. Kovács Mária, a negyedik beszélgetőpartner : — Az ágazaton belül gyen­ge fizetések voltak nálunk, ezért indokoltnak tartjuk, hogy az országban itt a leg­nagyobb az emelés. A deb­receniek például 3,7 százalé­kot kaptak, és úgy értesül­tünk. hogy a többi ruhaipari vállalatnál sem több az eme­les négy százaléknál. — Mi ezt meg is érdemel­tük. Sok mindenről lemara­dunk, mert két műszakban dolgozunk — fordul társaihoz a brigádvezető. — Tavaly hiába iratkoztunk be a sza­badegyetemre, az utolsó két előadásra nem tudtunk eljut­ni, mert mindig déluiános hétre esett Azután a gyereke­ket is másképp kell ellátnunk, mint azoknak az asszonyok­nak, akik délután otthon vannak. A szalagon negyvennyolcán dolgoznak. Órabérük külön­böző: 9,80-tól 14,50-ig terjed. Ennek megállapításában sze­repet játszik a szakképzett­ség, a gyakorlat és az, hogy ki hányféle művelethez ért. A bizalmiak és a gazdasági vezetők úgy döntöttek, hogy ezen a szalagon egységesen 50 fillér órabéremelést kapnak. — Ez nem egyenlősdi — mondja Burcsa Rózsa —, hi­szen nálunk mindenki egy­formán, a tőle telhető leg­jobb minőségben, leggyorsab­ban dolgozik. Ezt az is bizo­nyítja, hogy az első félév ér­tékelése alapján a 112,5 száza­lékos tervteljesítésünkkel a szalagok közötti versenyben a második helyen állunk. A pénzről a munkára tere­lődik a szó. Magyarázzák, hogy nem is annyira fizikai­lag, mint inkább idegileg ve­szi igénybe őket a munkájuk, különösen a most »futó« mo­delleknél. — Bőrkabátokat varrunk szovjet exportra, s a bőr tu­lajdonsága, hogy azon min­den egyes öltés meglátszik: Ha tévesztünk, nem lehet visszabontani, mint a szöve­tet. Nagyon oda kell figyel­nünk. A Kaposvári Ruhagyár 2250 dolgozója közül 1965 ember kap több pénzt július 1-től. Ha ehhez a tavaszi — min­denkire érvényes — béreme­lést is hozzávesszük, az idén 3150 forinttal nő az itt dol- goiók évi átlagbére. G. J. — Milyenek a felszólalá­sok? — Az első időkben olyan dolgokkal hozakodtak elő, mint a munkaruha, az étkez­tetés. Ez elmúlt, s most már az üzemmel kapcsolatos véle­mények, javaslatok kerültek a középpontba. Csak egy példát említek: a vezetőség és a tag­ság javaslatára oldották meg a toronytároló úgynevezett nyaktagiának melegvízellátá­sát. Azelőtt huszonöt méterről vitték oda. Az év második fe­lére kevesebb napirendet ter­vezünk egy taggyűlésre, mert akkor több időnk van a té­mák megtárgyalására. A ta­gok javaslata alapján minden második taggyűlésed tíz-tizen­öt perces külpolitikai tájékoz­tatót tartunk. — Van-e megbízatása min­den kommunistának? — A beszámoló taggyűlé­sünkön szó esett erről. A má­jusi vezetőségi ülésünkön pe­dig kidolgoztuk a szemponto­kat. s megbíztuk a pártcso­portokat. hogy ennek szelle­mében adjanak feladatot a hozzájuk tartozó kommunis­táknak. Azóta rögzítették is, a vezetőség pedig rendszeresen ellenőrzi, hogy ki miként tesz eleget ennek. Minden terüle­ten szeretnénk növelni az aktivitást. Amikor megválasz­tottak, akkor is azt hangsú­lyoztam: a titkár, a vezetőség akár milyen jól dolgozik, az nem elég, az egész tagságnak jól kell dolgoznia. Most e felé tartunk . .. Valóban sok min­dent elértünk, de van sok hibánk is, ezeket szeretnénk megszüntetni. Sok terv foglalkoztatja őket. Most például célul tűz­ték több nő párttaggá nevelé­sét, folytatják a fölvételt a KISZ-tagok közül, a fiatalok ajánlásával, örülnek annak, hogy több asszony, művezető érdeklődik a párttagság iránt. A KISZ-szervezet országos hírnevű, s nagyon jól együtt­működnek. Valóban kevés he­lyen tapasztalható, hogy együtt vitatnák meg, mi ke­rüljön a fiatalok akciócrog- ramjába. A gazdasági veze­tőkkel jó az együttműködés. S ez fontos is, mert egyre nagyobbak a feladatok. — Ügy érzem, hogy szép feladat az emberek felfogását formálni. Nem mondom, so­kat elvesz a szabad időből, viszont ennek az ember érzi a hasznát A párttitkár szavai vallo­mással is fölérnek. S ha ez a lelkesedés nem apad, sem benne, sem a vezetőség többi tagjában, az alapszervezet még nagyobb tekintélyt vív ki magának. Lajos Géza Naponta 40—50 ezer üveg üdít5 Nyári nagyüzem a bogiári Fűszért-fióknál Több it. int 30 milliós készlet — Kevés a sör — Ellátásjavítás többletköltséggel A Belkereskedelmi Szállítá­si Vállalat tehergépkocsijai szinte szünet nélkül érkeznek, rakodnak a Somogy—Zala me­gyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat bogiári fiókjánál. Mindig fo­gadnak és mindig visznek in­nen valamilyen árut; állandó a mozgás a mintegy 30—31 millió forint értékű raktár- készletben. Ilyenkor, a nyári idegenforgalomban tetőzik a ki- és beáramlás: naponta két­millió forint értékű árut emel­nek, raknak föl és le, visznek a rendeltetési helyére. Mind­ebből következik, hogy a munkaerőigény is növekszik ezekben a hónapokban annak ellenére, hogy a fiók raktárai­ban négy emelővillás és két kézi targonca könnyíti a mun­kát (ezekben a napokban vár­ják az újabb, 10 mázsa teher­bírású targoncát). — Tíz-tizenkét százalékkal nagyobb a napi forgalom, mint tavaly ilyenkor volt, és ilyen arányú volt a növekedés az első félévben is — hallottuk Mándoki Imrétől, a bogiári fiók vezetőjétől. — Persze, mi nem panaszkodunk arra, hogy most van a csúcs. Ha nem lenne, az volna a baj... Na­ponta érkeznek a rendelések, gyorsan fogy a készlgt, s ugyancsak rövid időn belül gondoskodunk a pótlásról, az újratöltésről. Kóla, bogiári szőlőlé, Sió ivóié naponta 40— 50 ezer üveggel, illetve ta- sakkal megy ki. — Gyakran hallunk elége­detlenkedést a sörrel kapcso­latban. Kapnak eleget? — Nem. Sörből az igények- j nek a felét sem tudjuk kielé­gíteni, de mindjárt hozzáte­szem, hogy nem mi, hanem a söripar. Amit kapunk, mind­járt kihordjuk a boltokb'a. Naponta jön sor az NDK-ból, Jugoszláviából, Ausztriából. Ez az egyik cikk, amelyből kevés van, azután a csokolá­dé, a díszdobozok választékát érheti még kifogás. Mindenből nőtt az igény, de ami a legfontosabb, a tavalyi­nál lényegesen jobb ellátást biztosíthatunk az alapvető cik­kekből, ezekből ennyi még soha nem volt. Csak egy pél­dát mondok. A napi szokásos szállítás mellett volt olyan idő­szak, hogy 300 ezer üveg kó­la alig négy nap alatt elfo­gyott, pluszként. Ez a tartalék­ból ment, a helyét nyomban feltöltöttük. — Milyen »megkülönbözte­tett bánásmódban* részesítik a Balaton-partot? — Húsz gépkocsi szállítja az árut a boltokba, közülük há­rom jeges hűtőkocsi csak hús­árut visz. 4—5 autó felváltva vasárnap is hordja az üdítő italt a strandokra, pavilonok­ba, italboltokba, s mindenhol annyit ad le, amennyit éppen kérnek. Igaz, mindez jelentős többletköltséggel jár, hiszen a vasárnapi munkáért több bért kell fizetnünk, azonban az el­látás zavartalansága érdeké­ben megéri. Hetente kétszer, kedden és pénteken a szoká­sos árukihordáson kívük ká­véval, citrommal és szifon­patronnal »-terítjük« a partot. De helyben is van kiszolgálás, naponta körülbelül kétszázan fordulnak meg itt — boltok, pavilonok vezetői, üdülőgond­nokok, illetve beszerzők —, és viszik a szükséges árut. Bala- tonmáriától Balatonszemesig a Marcaliból hozott tejjel, tej­föllel, tejszínnel és túróval látjuk el az üdülőket — csu­pán tejet például 250—300 kannával viszünk ki napon­ta. Éjjel 2 órakor kezdik gép­kocsijaink a tej és tejtermék széthordását, s reggel hétre az utolsó »-állomáson« is lerakják az árut. Hetenként mintegy 800 mázsa húst szállítunk, eb­ből 70 mázsa körül van a töl­telékáru. — Hogyan győzik? — Elegendő a munkaerő, de úgy, hogy ebben a segítség is benne van. A műszaki egye­tem tizennégy harmad-, ne­gyed- és ötödéves hallgatója dolgozik nálunk áruszállító­ként a nyári hónapokban. Több éves a kapcsolatunk az egyetemmel, vannak, akik visszatérnek hozzánk a csúcs­időben. Az adminisztrációban a vállalat kaposvári, zalaeger­szegi és nagykanizsai fiókjától egy-két hónapra ide helyezett munkaerő segít. Most éppen négyen vannak itt. Sok gim­nazistának adunk munkát, de augusztusban rájuk már nem számíthatunk, mert pihenniük is kell a vakációban. A raktárakban szinte pati­katisztaság, rend. A vagonok­ból behordott rakományok nem sokáig »pihennek« itt, máris begördül egy üres gép­kocsi, s a targoncák fürgén gurulnak terhükkel a raktá­rak felől... H. F. A körzetfelügyelő szerepe Űj módszer a szerződésekben A gond jól ismert. Ahhoz, hogy hazánkban az igények­nek megfelelő legyen a zöld­ségellátás, nemcsak termelési szerződésekre, általában meg­felelő színvonalú zöldségter­melésre van szükség, hanem arra is, hogy minden zöldség­féléből a szükségletnek megfe­lelő mennyiség álljon rendel­kezésre. Sajnálatos tapaszta­lat, hogy ennek a látszólag magától értetődő követel­ménynek évről évre nem si­kerül megfelelni. Az idén pél­dául 560 vagon káposztát kí­náltak fel és szerződtek a Zöldért Vállalattal a termelők, jóllehet a megye igénye 250 vagon. Ugyanakkor papriká­ból, uborkából többre lenne szükség, mint amennyire megállapodást kötöttek. A példákat lehetne sorolni, az ellentmondás következmé­nyeit is. Végső soron hátrá­nyos ez a termelőnek, a for­galmazónak is, és kára a nép­gazdaságnak. A szerződésköté­sek módszerének módosítása — melyet* ez. évtől már be­vezetnek a Zöldért vállalatok — elsősorban ezt az ellent­mondást hivatott mérsékelni, illetve megszüntetni. »Az 1978. évi tervek teljesítéséhez szükséges árukat ‘ ez év októ­ber 31-ig le kell szerződni« — olvasható az utasításban. Miért fontos az, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően nem januártól, sokszor már­cius végéig, április elejéig kötik a szerződéseket, hanem már a megelőző év végén ? Elsősorban azért, mert így van elegendő idő és mód az igények ismeretében a szük­ségletnek megfelelő zöldségfé­lék termelésére ösztönözni a nagyüzemeket, illetve a kis­gazdaságokat. A megyei Zöl­dért Vállalat ezért például már most, a nyár derekán hozzákezdett a szerződések előkészítéséhez. Folyamato­san tájékozódnak arról, hogy jövőre milyen zöldségfélékkel foglalkoznak a nagyüzemek. Az előzetes összesítés feleletet ad arra, hol mutatkozik túl­termelés, és hol lenne szük­ség több árura. A módszernek ez csak az egyik, bár alapvetően fontos célja. Az időnyerés, az előre­látó szervezés nagyon lénye­ges a vetőmagbeszerzés szem­pontjából is. A modern faj­ták, a nagy hozamú hibridek előállítása hosszú folyamat, egy részüket külföldről sze­rezzük be. Tavaszi szerződé­sek esetén nagyon sokszor hiába jelezte igényét egy-egy bevált, nagy termelőképességű zöldségfajtára a termelő — kérése teljesíthetetlen volt. A gazdaságos termelésben fontos szerepet betöltő vetőmagellá­tás is csak úgy lehet gond­mentes, ha idejében ismerik az igényeket. Az előzetes tár­gyalások arra szintén módot adnak, hogy erőteljesebb sza­kosodás induljon meg, jobban figyelembe vegyék a termelé­si hagyományokat, szokáso­kat. De úgy — és itt kanya­rodunk vissza az alapvető célhoz —, hogy a lakosság igényeinek megfelelő összeté­telben termeljenek zöldségfé­léket a gazdaságok. Részben az új módszer be­vezetésével függ össze a Zöldért Vállalatnál most vég­rehajtott szervezeti változás is. Régi tapasztalat, hogy a zökkenőmentes forgalmazás nem nélkülözheti a személyes, közvetlen kapcsolatot a ter­melő és a felvásárló között. A vállalatnál ezért most az év második felétől megszervez­ték a körzetfelügyelői rend­szert. Egy-egy felügyelőhöz a termelés nagyságától függően különböző számú zöldségter­melő nagyüzem tartozik. A megyében tizenhét körzetet alakítottak ki. A felügyelő — mondhatni — együtt él a termelőüze­mekkel, folyamatában végig­kíséri és segíti az üzem zöld­ségtermeléséit. Jelen van a be­takarításnál, a szedésnél, a válogatásnál — így igen sok átvételi vita megelőzhető. Természetesen a termelés, az értékesítés szervezésében is kulcsfontosságú a szerepe. Űj módszer és a módszert szolgáló szervezeti változás kért helyet a zöldségterme­lésben, forgalmazásban. Az idei év — mint első — a kí­sérlet, a próbálkozás éve. Ha sikerül az elveket valóra vál­tani, bizonyos, hogy egy lé­péssel ismét közelebb kerü­lünk a lakosság jobb zöldség­ellátásához. V. M. Somogy! Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents