Somogyi Néplap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-09 / 160. szám

Kopott gumiabroncsok, „veszélyes” autósok kor arra voltunk kíváncsiak, betartják-e a gépjárműveze­tők a világításra vonatkozó előírásokat. Ellenőriztük a járművek gumiabroncsainak állapotát, no és természetesen tartottunk olyan ellenőrzése­ket, melyeknek egyik fősze­replője az alkoholszonda volt. Az ittas vezetés továbbra is gondot okoz. Az első negyed­évben például 105, sérüléssel járó baleset történt, s ebből a balesetet okozó 25 esetben it­tas volt. Ha a számokat vizs­gáljuk, a kerékpárosoknál még rosszabb a helyzet. Ki­lenc balesetet okoztak az első negyedévben, és a kilencből hat esetben ittas volt a kerék­páros. Ogy látszik, minden óvintézkedés, figyelmeztetés, büntetés hiábavaló. Ugyancsak gyakori a gyors­hajtás, akárcsak a szabályta­lan előzés, vagy a bal oldali közlekedés. Egyre gyakrab­ban előfordul, hogy a gépko­csivezetők indokolatlanul, hu­zamosabb ideig a menetirány szerinti bal oldalon hajtanak. Hogy miért, erre senki sem tud magyarázatot adni. A gyorshajtás mellett a túl las­sú közlekedés is veszélyes. Egy-egy lassú jármű »lefogja« a forgalmat. A mögötte hala­dók türelmetlenkednek, és gyakran olyankor is előznek, amikor a szembejövő jármű­vek miatt ez veszélyes lehet. A világítás ellenőrzésekor kiderült, hogy gyakorta köz­lekednek helyzetjelző lámpá­val, holott a KRESZ előírja, hogy szürkülettől a tompított fény használata kötelező. A gumiabroncsok álla­pota se minden járművön megfelelő. Sokan közlekednek sima futófelületű gumikkal. Ami különösen meglepő : fő­leg a vállalati gépkocsik gu­miabroncsai kopottak. — A közlekedésbiztonsági hetek ugyan befejeződtek — mondotta Kiss Pál ezredes —, ám a közlekedésrendészeti ak­ciók nepn. Minden járás terü­letén hetenként tartunk el­lenőrzéseket a megelőzés ér­dekében. Ha a szabálytalan­kodó járművezetőknek a pénz­tárcájukba kell nyúlniuk, esetleg néhány hónapig nem autózhatnak, akkor utána ta­lán megfontoltabban vezetnek, jobban ügyelnek járművük műszaki állapotára, a közleke­dési szabályok betartására. A megyei közlekedésbizton­sági tanács, a közilekedésren- dészet propagandamunkája a közlekedésbiztonsági hetek­kel nem ért véget. Folytatódik a nyári építőtáborokban, a közlekedési ankétokon, plaká­tokon, röplapokon, mindig és mindenütt. Hogy milyen ered­ménnyel, az majd az utakon dől el. Dán Tibor A rendezvények, ak­ciók, kampányok < valamilyen célt szolgálnak. Amikor egy- egy ilyen akció lezajlik, gyak­ran rögtön számokkal mér­hető az eredményessége, vagy azonnal kiderül, hogy semmi­lyen értelme nem volt. A má­jusi közlekedésbiztonsági he­tek eredményessége azonban csak jó pjir hónap múlva mér­hető. Például azzal, csök­kent-e a balesetek száma, ja­vult-e a rossz baleseti sta­tisztika? Hiszen \a négyhetes akció során lezajlott számta­lan rendezvény célja az volt, hogy elősegítse az annyit em­legetett közlekedési morál ja­vítását. A rendezők, a közle­kedésbiztonsági szervek nem azt akarták megtanítani, ho­gyan közlekedjünk, hanem azt, mit tehetünk mi, közlekedők azért, hogy kevesebb baleset történjen, hogyan segítsük egymást, mit jelent az ember­ség az utakon? A megyében ez idő alatt egymást érték a rendezvé­nyek. Különösen az iskolások számára tartottak sok vetélke­dőt. A kerékpárosok, segéd- motorosok elméleti, ügyességi és szabályossági számokban versengtek. Ezeken a rendez­vényeken több mint 800 isko­lás vett részt, az elméleti KRESZ-vetéikedőkiön pedig több mint 2000 fiatal szere­pelt. Természetesen a filmve­títés sem maradt ki a prog­ramból. 1460 iskolás és 7120 felnőtt nézte meg a KRESZ- témájú filmeket, illetve vett részt olyan előadásokon, ame­lyek témája a közlekedés volt. Az idén a közlekedésbizton­sági heteikkel egy időben a Tejipari Tröszt egy másik ak­ciót is szervezett májusi tej- napok elnevezéssel. A kerék­páros, segédmotoros verse­nyekről így nem hiányzott a tej, a kakaó, s ezt ingyen, üdí­tő italként kapták a verseny­zők. Persze nemcsak rendezvé­nyek, versenyek voltak a me­gyében. Az utakon nagyon gyakran ellenőriztek. A köz­lekedésrendészet pár napos akciót szervezett. Ezeknek a tapasztalatairól kérdeztük Kiss Pál alezredest, a Somogy me­gyei Rendőr-főkapitányság közlekedésrendészeti osztá­lyának a vezetőjét. — Az ellenőrzések során vizsgáltuk a kerékpárosok föl­szereltségét. Tartottunk úgy­nevezett világítási akciót, ami­MÉSZÉGETŐK Az erdei mészégetés módszere évszázadok óta mit sem vál­tozott. A mészégetők éjjel és nappal, energiát nem kímélő munkával égetik az építkezések nélkülözhetetlen alapanya­gát, a meszet. A Pilis aljában húzódó Jászfalun apáról fiú­ra szálló mesterség lett a mészégetés. A kitermelt mészkő­sziklákat megfelelő méretűre törik, s kőboltozatot készíte­nek. Ez a boltozat tartja égetés alatt a kemenceszerű épít­ményt. VÉGHANTAL JEGZUUS Fiam! Fiam! Ahogy Angyal Sándor el­ment, az emberek még egy ideig az intézőről beszéltek, meg a juhász Kun Misáról. Hogy az ia Misa már ezelőtt is ... Egyszer egy csendőr — valami lopás miatt — bilin­cset akart tenni a kezére. Ö meg szétvetette a lábát, ma­rokra fogta a botot: — Le­het, csak közelebb kell jön­ni! — mondta. A csendőr nem ment... Azt mondta : Misá­nak nincs semmi bűne, nem volt benne a lopásban... Kun Misával nem jó kikez­deni. Bálint ebéd után a rönkfa­ragókhoz ment. Jól érezte magát. Az ebé­det Elvira hozta, tegnap a mama. Apa eszik a szűkéből, Bálint szed magának a tá­nyérba. Ha anya jön, mindig sze­retne valamit mondani, de nincs rá alkalom, egymáshoz közel ülnek az emberek. Tegnap is elmenőben csak nézte a fiát, és azt mondta: Somogyi Néplap Bálint tudta, mit jelent ez, vidám képet vágott: — Na, anyám, ugye, hogy csak lesz itt híd . .. Az anya arrafelé nézett, ahol a híd épült. — Te tudod, fiam... — Nem a hídra gondolt. — »Gye­reke van, a pap felesége, te tudod, fiam!« Beszélni kellene erről, de mikor? Hajnalban kél, jön a hídhoz. Este hazamennék, megva­csoráznak; alig időznek egy kicsit, Bálint szedelőzködik, minden este megy ! Az a csuda, hogy a szájára nem vette még őket a falu. Mi lesz ennek a vége? Zsuzska. szép és kedves. Azon nem lehet csodálkozni, hogy Bálint megszerette. Apa és anya úgy beszélgettek, hogy a lányok ne hallják. Apa keményebb: — Ha szeretik egymást, ak­kor nem számít! Mással is megtörténhet, hogy elvált. — Nemhogy elébb megis­merkedtek volna! Nem sze­rencsés ez így; se Bálintnak, se a tiszteletes asszonynak. Az se szerencsés, hogy ép­pen őszre esik a hídépítés, meg hogy ősz után tél követ­kezik, jeges árral, ami nem épülő hídnak való. Ezért kell igyekezni, szor­galmazni a munkát. Bálint néha beállt a fara­gók közé, megfogta a szeker- cét, mint a többiek. Néha fel- felnézett, úgy, hogy ,a tornyot láthassa. Jó érzés a templom­tornyot látni, és arra gondol­ni: aki "ott lakik a fehér templom árnyékában, az az övé. Kényes szerszám ám a sze- kerce, pattog ide-oda, kézben kell tartani. A legnagyobb baj az, hogy nyers a fa. De nem lehet arra várni, hogy kiszáradjon a most vágott rönk. Volt, áld azt mondta, várni kell. Bálint megmagyarázta: ha az Isten is így gondolkozott volna a világ teremtéséről, akkor most még fán ugráló majmok len­nénk ... Az első lábhoz faragott gerendát raktak. Bálint kiszá­mította: egy hétig tartott ez a munka. Nem kell a követ­kező lábhoz a fát faragni, be­rakhatják egymás mellé a rönköket, csak a háncsot húz­zák le. Ha ezt nem tennék, később levedlené a fa, s úgy nézne ki az oszlop, mint egy rongyos ember. Mondanak a hídra így is mindent,, legalább ezt az egyet ne mondhassák! Bálint — hogy tartsa az emberekben a lelket — hall­Magasabb mércével Marcaliban tegnap tartotta ülését a városi pártbizottság várospolitikai munkabizottsá­ga. Ott hangzott el, hogy a várossá nyilvánítás a tanács gazdasági tevékenységének megszervezésénél is új helyze­tet teremtett. Az eddigieknél magasabb színvonalon kell ki­elégíteni a lakosság igényeit. Tartalmukban új kapcsolatok alakultak ki: a korábban társ­községi rangban levő települé­sek ma városrészek, s az ott élőkkel való foglalkozás a szó jogi, politikai és erkölcsi ér­telmében is a központi terüle­tekkel való egyenrangú bánás­módot, törődést követel. Az V. ötéves városfejlesz­tési feladatokról, ezek időará­nyos végrehajtásáról volt szó az ülésen. A testület elé ter­jesztett . tájékoztatóban 1— szándékosan — nem esik szó mindén gondról, a városfej­lesztés összes területéről. Ál­landóan szem előtt tartják: csakis a realitásokra kell .tá­maszkodni. A település középtávú fej­lesztési elképzeléseit a nagy­községi tanács által még 1976- ban elfogadott alaptervben határozták meg. Ez azonban időközben módosításokra szo­rult, s a végleges dokumen­tumot a közelmúltban fogadta el a városi tanács. A terv fő célkitűzései figyelemre mél­tóak: o pénzügyi egyensúly helyreállítása, a feladatok ész­szerű rangsorolása és a vég­rehajtás ütemének meghatá­rozása. A döntő a gyermekin­tézmények számának, befoga­dóképességének növelése, mert fokozódnak az igények. A terv például 3 millió forintos tár­sadalmi segítségre számit, s ezt teljes egészében a gyer­mekintézmények építésére használják fel. . A városfejlesztésre szánt összeg 90 százalékát beruhá­zásokra fordítják. Ennek jó .része személyi és lakossági szolgáltatásra jut. A lakás­építésről külön is érdemes né­hány szót szólni. Célcsoportos eszközökből 162, OTP-beruhá- zásban 197 épül meg a terv­időszakban. Nem megy azon­ban minden simán : a múlt évben például nem tudták tartani az átadások tervezett ütemét. A lemaradást már behozták: az 1976—77-re ter­vezett 64 lakás helyett 72-t ad nak át. A fejlesztési terv kö­zéppontjában a lakossági alap­igények kielégítése áll. Szám­ba vették, hogy a telepszerű, több szintes és a családi há­zas építkezésben is fokozódó követelményeket kell kielégí­teni. A célcsoportos beruhá­zásban készülő lakásokat a tervidőszak vége előtt egy évvel befejezik. A múlt év augusztus 20-án a Berzsenyi lakótelepen átad­tak egy bölcsődét és óvodát. A gondok azonban továbbra is szorítanak: a . város hat óvodájának kihasználtsága 130 százalékos, s ebből követke­zik, hogy minél gyorsabban föl kell épülnie a következő gyermekintézménynek. A Ber­zsenyi lakótelepen — részben társadalmi összefogásból — megépül egy újabb óvoda, és a városközpontban megkez­dik egy 200 személyes intéz­mény építését is. A tanács vezetői és a Hon- védélmi Minisztérium illetéke­sei között januárban megálla­podás született. Ennek értel­mében koordinációs beruhá­zásban 1978—81 között új művelődési központ épül. Az első ütemben az önállóan mű­ködő helyőrségi művelődési ház és a közös használatú he­lyiségek — közöttük a szín­házterem — készülnek el. Ezt követően építik meg a városi­járási művelődési intézményt. A tanulmányterv már készül, s a költségek fedezése végett — többek között — lemondtak az új tanácsszékház építéséről. Így űjabb ötmillió forintot tudnak erre a célra fordítani. (A tanácsszékház építése ezért csak 1980-ban kezdődik majd.) Mindent összevetve, a kö­zéptávú fejlesztési feladatok időarányos teljesítésével ' elé­gedettek Marcaliban. A beru­házások megvalósulása érde­kében évente intézkedési ter­vet készítenek. A beruházás operatív teendőinek összehan­golására külön bizottságot alakítottak. A cél : időben el­hárítani a beruházások meg­valósulását gátló tényezőket. Követendő példa, hogy a la­kosságot folyamatosan tájé­koztatják a beruházások jel­legéről, idejéről, helyéről. Csak ezen az alapon lehet kérni közreműködésüket, a társadal­mi és gazdasági szervek segít­ségét. M. A. A megszűnés megkoronázza az életművet Emlékezés Bálint Györgyre Engedtessék meg, hogy arról szóljak, aki szerintem (és még sokak szerint) az újságírás- b,an a legnagyobb volt. Bálint György neve sokaknak bizo­nyára nem mond semmit. Pe­dig József Attila, Radnóti Miklós és a többi óriás mel­lett van a helye Bálintnak is. Vannak fekete bárányok, vannak fehér bárányok, és vannak tarka bárányok. Szo­morú dolog az, ha csak a fehér és csak a fekete bárányokat vesszük észre és értékeljük. Van a költészet és van a pró­za. A költők és a prózaírók többé-kevésbé élvezik elisme­résünket. Csakhogy vannak olyan emberek, akik költői módon írnak prózát! Ilyen volt Bálint György. Költőnek ra­gyogó, prózaírónak ragyogó. Újságíró volt, de írásai túlnőt­tek a szürke újságcikk fogal­mán. A két világháború feszí­tett légkörében élt és alkotott. Ügy élt, hogy közben figyelte gatott róla, hogy miért nem faragják a. második lábhoz a rönköket, kém akarta, hogy megtudják : gyengén halad­nak nagyon. A kart, a felső hídtestet, azt faragni kell, más fát pem használhatnak, mert a kerek rönk nem fekszik meg úgy egymáson, mint a faragott. Apa mondta egyszer : — Fiam, erősebb a fara­gott oszlop a faragatlannál akkor is, ha vékonyabb. Lemenőben volt a nap, zen­gett a Szamos-part a szeker- cék csapásaitól, csengett a bárdok éle, az emberek el­nyújtott kiáltása hallatszott: »Emeld meg !« A Szamos kotyogó hullámo­kat vert a faoszlopokhoz, hab­zott a víz, a hegyesre fara­gott gerendákat egymás után engedték a folyó iszapjába, az óriás kosfejjel rávertek, hogy minél mélyebbre menjen az oszlop. A második láb is kéçz lesz nemsokára. Ez már bent van a vízben. Ügy számítanak, a túlsó partra kell még egy, a szárazon, aztán a folyó kö­zepére kettő, összesen hat lá­bazat 12. Angyal Sándór tegnap este tengerikórót vágott. A gyere­kek apraja-nagyja kínt volt vele. Felpakolt mindegyikre egy-egy terét, hazavitték; egy fél szekérre vajót. Mire az a és látta a világot, és úgy al­kotott, ahogy a lelkiismerete, az igazságérzete diktálta. Amikor körülményei nem engedték meg, hogy nyíltan fellépjen a társadalom ellen, burkoltan, ragyogó költőiség- gel megírt cikkeiben támadott minden visszásságot, minden embertelenséget. Szót emelt a fasizmus ellen, és szót emelt az igaz ügy mellett. A haladó irodalmat támogatta, megértő­segítő kritikákat írt többek között József Attila, Radnóti és Kassák műveiről. A legnagyobbat mégis a lí­rai publicisztikában alkotta. Állást foglalt és ítélkezett, megállapodott és elítélt. Gon­dolkodó ember volt, aki belát az emberi telkekbe, aki bele­lát a társadalomba, aki kö­vetkeztet a jövőre is. 1930-tól kiapadhatatlan té­mája volt Hitler és a fasiz­mus. Bálint világosan látta Hitler állati elveit, őt nem té­kóró ? Tehene nincs, a tűzre jobb a napraforgószár! Csak hordják, hordják minden este hazafelé a ku­koricaszárat ... Odacsaptak négy szál akác­fának is, jó lábszárvascagsagú az egyik. Levágták a rudakról a gallyat, eltakarították, hogy ne látsszon, a fákat berakták kukoricaszárral, majd este sö­tétedéskor hazaviszik. Senkinek nem mondták eddig, mire kell a kukorica­szár, és mire az a négy vas­tag rúd. Sándor — mielőtt még be­fejezték volna a munkát — odament Bálint apjához: — László bátyám — min­denkit bátyámnak mondott, aki idősebb volt, mint ő —, lenne egy kérésem. De úgy akarom elmondani, hogy ne hallja senki.. Együtt indultak hazafelé. Angyal Sándor otthon mun­kához látott. Körülötte nyüzs- gött a család, az apraját el­zavarta láb alól. A levágott kórószárakból kúpot raktak, egymás mellé állították a kévéket. Furcsa kúp volt ez. Alul széles, tá­gas, felül hegyes, mint egy to­rony. Azért ellett az a négy rúd, hogy tartsa az építményt. Bejáratot is csináltak, két szélesre kötött kévéből. Belül a föld lehintve szalmával. A szalmatetős ház mellett ez az egyetlen épület az ud­varon. (Folytatjuk) vesztette meg a hangzatos szó­áradat. Szerette volna az em­bereket is megismertetni a hitleri embertelenséggel. »Hit­ler« című lírai írásában töb­bek között (1933-ban!) így ír: »Hitlerben a hitlerizmus a fontos. A hitlerizmus, amit hi­székeny és könnyen lelkesedő, munkanélküli kispolgárok kedvéért nemzeti szocializmus­nak is neveznek, és amelynek igazi neve fasizmus, és1 még igazibb neve: forradalminak maszkírozott, reakciós tömeg- mozgalom.*' Bálint világosan látta, hogy Hitlerék program­ja, mely a parasztság és a munkásság ■ megmentéséről szól, merő lehetetlenség. Miért lenne érdekük a Hitlert kö­vető és támogató tőkéseknek a munkásság és a parasztság megmentése ? 1935-ben az Eső című írásá­ban burkoltan, de egyértel­műen ítéli el . a háborút, az erőszakot, a fasizmust: »Zuhog az eső a Dunába, a Szajnába, a Temzébe és az Atlanti­óceánba. Zuhog Aduára és környékére ... illetve nem, oda nem zuhog, ott már véget ért az esős időszak, ott most csgk bombák zuhognak, és a forró napon bomlanak a hullák. De zuhog Rómára, zuhog a Piaz­za Venezia köveire, és zuhog a feketeingesek szuronyaira.... és ami az esőfelhők alatt van, ami reszket és ázik: az a vi­lág, az az élet, a mi világunk és a mi életünk. Ennyi az egész: amennyi elfér az eső­felhők alatt. Amennyit egy ki­adós őszi eső nyakon tud önteni.« Egy kéziratban maradt mű­ve, a Visszapillantás, egy ra­dírról szól. A radír emlékezik az életére: »Szigorú vagyok és rugalmas. Könnyedén, egyen­letesen szántom végig a papí­rost, és eltüntetem a rossz szövegeket. Nem tudom, med­dig tartok még. Egy bizonyos — különbül végzem majd, mint a legtöbben. Nem kerü­lök a szemétdombra vagy az ócskaságok holtába, nem vá­lók hasznavehetetlen csutak­ká, és nem is. alakulok át va­lami egészen más használati tárggyá. Maradék nélkül fo­gyok el, az utolsó porcikám együtt semmisül meg az utol­só hibás szóval, amit kiirtok. Nyom nélkül szűnök meg, el­vontan és tökéletesen. Eltün­tetett szövegeim sorsára ju­tok, megszűnésem megkoro­názza életművemet.« Gyarmati Laszlé

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents