Somogyi Néplap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-09 / 160. szám

Helyi érdekek és a pártszervezetek

N

em győzzük eleget hangsúlyozni: ahhoz, hogy az éves tervszámokat, az V. ötéves tervben meghatározott tennivalókat teljesíteni tudjuk, vagyis a fejlett szocializmust felépíthessük, fokoznunk kell a termelékenységet a gazdaság minden területén. A termelékenység pedig csak úgy növelhető, ha minden eszközt a lehetőségekhez képest maximálisan kihasználunk.

Miről is van itt szó? Nevezetesen arról, hogy egy adott termelőegységnek bizonyos mennyiségű terméket kell előállítania egy adott időszakon belül. Az előállítandó termék- mennyiség pedig az évek számával és a műszaki-technikai fejlődéssel párhuzamosan természetszerűen növekszik. Ez az egyetlen módja annak, hogy az ország gazdagodjék, az emberek életszínvonala növekedjék.

Ehhez azonban mindany- nyiunkra szükség van. A nép- gazdasági tervek elkészítése sorain felosztják a tennivalókat a népgazdaság különböző szféráiban. Így jutnak el a tervek a különböző tárcákhoz, az egyes ipari és mezőgazda- sági ágazatokhoz, a, megyékhez, gyárakhoz, üzemekhez, állami gazdaságokhoz és termelőszövetkezetekhez egyaránt.

A termelés, a gazdaság irányítása azonban elképzelhetetlen a párt vezetése nélkül. Amikor ugyanis valamilyen gazdasági feladat megoldásáról tárgyalunk, akkor rendszeresen visszatérő igény az, hogy a pártszervezetek a politikai munka eszközeivel segítsék a gazdasági célok valóra váltását. Mert minden gazdasági intézkedés, a tervek végrehajtása szocialista társadalmunk stabilitásának, előrehaladásának a kulcsa. Pártunk IX. kongresszusa hangsúlyozta: a társadalmi előrehaladás első feltétele gazdasági munkánk eredményessége.

Ez magyarázza, hogy a gazdasági munka elvi irányítása, sokoldalú segítése és ellenőrzése pártszervezeteink tevékenységének középpontjába került. A pártszervezetek feladatukat nem a termelőegységektől elkülönülten végzik, hanem az adott munkaterületeken a kommunisták maguk is példamutató tagjai a gazdasági feladatokért dolgozó közösségeknek. Az üzemi párt- szervezetek ismerik a legjobban az üzem elé tűzött gazdasági feladatokat, ugyanakkor jól ismerik a párt által mghatározott általános célokat

A pártszervezetek tagjai pontosan tudjiák, hogy hol kell a nadrágszíjat meghúzni, vagyis takarékoskodni. Tudják, hol kell a beruházásokra költeni, hol kell többet termelni, és hol kell társadalmi munkával is eredményeket elérni. És ha látják a vezetők saját területükön, hogy hol térnek el a megszabott gazdasági — de nevezhetjük politikai — feladatoktól, ott megálljt parancsolhatnak, és hatalmi szóval jó irányba terelhetik a munkát. Mert vannak úgynevezett helyi érdekek, amelyek nem felelnek meg az össztársadalmi érdekeknek. Vezérelheti az említett gazdasági vezetőket a legszentebb lokálpatriótái

Tervezett

időbeosztással

Tegnap délután fél négykor kezdődött a 27. vasutasnap alkalmából rendezett ünnepség a MÁV kaposvári állomásfőnökségének központi ebédlőjében.

A Himnusz elhangzása után Zarka József szertárfőnök mondott ünnepi beszédet, részletesen beszámolva a kaposvári csomópont múlt évi tevékenységéről. A jó munka eredményeként 506 vasutas kapott kitüntetést, illetve jutalmat.

Vezérigazgatói dicséretben részesült Kaszás László motorszerelő, heten pedig igazgatói dicséretet kaptak. Negy- venketten arany, harminchétén ezüst és huszonkilencen bronz törzsgárdajelvényt vettek át, huszonnyolcán pedig — az ötévi szolgálat elismeréséül — oklevelet kaptak.

A kaposvári csomóponton az idén huszonhármán lettek kiváló dolgozók, és huszonheten soron kívüli előléptetésben részesültek. Több mint háromszáz vasutasnak pénzjutalom kíséretében köszönték meg az áldozatos munkát.

Ha ezekben a napokban

Kiskorpádon valaki végigmegy az utcán, látja: sok ház udvarán frissen szedett sárgarépát, petrezselymet kötnek ötösével egy csomóba. A zöldség-gyümölcstermelő szakcsoport tagjai közül sokan foglalkoznak ezzel a keresett zöldségfélével. Szemes Imre, a zöldség-gyümölcstermelő, valamint a nyúltenyésztő szakcsoport elnöke.

— A Kutasi Állami Gazdaság kiskorpádi gyümölcsösében dolgozom huszonhárom éve — mondja. — Itthon is nagyon szeretek kertészkedni a 650 négyszögöles telken. Elsősorban a családom szükségletére termelünk, a fölösleget pedig eladjuk. Van fólia alatt paprikánk, szabad földön pedig sárgarépa, petrezselyem, szamóca, korai káposzta, uborka és zöldbab.

— Tervezett időbeosztással. Nem szabad semmit sem fölöslegesen tenni. Ha valamit elkezdek, előre odakészítem a szerszámokat is. Most egy kis szállító járművet csinálok motorkerékpár motorjával, mert erre i& nagy szükségem van. Azonkívül állandóan tanulni kell, különben lemarad az ember.

Ezután mutatta csak meg áz ezüstkalászos gazdatanfolyam elvégzéséről szóló bizonyítványát, a vontatóvezetői jogosítványát, a gyümölcstermelő szakmunkás-bizonyítványa mellett a mezőgazdasági gépszerelőit. De ott van a kiváló dolgozo oklevél, a szocialista brigádversenyben elért ezüst fokozat igazolványa is.

K. J.

érdek, mégis megálljt kell inteni, ha ezzel párhuzamosan más terület — mondjuk — a megye érdekeit sértik. Csak összehangplt munkával, kiegyensúlyozott fejlődéssel érheti el egy ország kitűzött céljait. <

A pártalapszervezetek feladata tehát kettős. Egyszer helytállni a gazdasági munkában, másodszor ellenőrizni saját gazdasági munkájukat. Élniük kell a politikai munka jól bevált eszközeivel: az ellenőrzéssel, a beszámoltatással, az agitációval. És mindig kezdeményezőknek kell lenniük.

Ahhoz azonban, hogy ezt a szerepet jól tudják betölteni, minden egyes párttagnak szakmailag magas szinten kell állnia. Tisztában kell lenniük a termelés korszerűsítésének műszaki, technikai feltételeivel és lehetőségeivel. Elengedhetetlen a folyamatos politikai képzésük, hogy együtt tudjanak haladni a kor változó valóságával, hogy megértsék a pillanatnyi történelmi helyzetet, saját felelősségüket a mában.

Az adott gazdasági és politikai célok eléréséhez összhangban kell működni tehát a helyi gazdasági szerveknek a kommunisták szervezeteivel, az alapszervekkel, a pártszervezetekkel. A pártszervezetek a célok elérésének érdekében túlléphetnek a vállalati kereteken is, hogy kapcsolatokat teremtsenek az adott szakterületen más üzemekkel, ahol műszaki, technikai, üzemszervezési tapasztalatokat, úgynevezett szellemi tőkét nyerhetnek. Különösen vonatkozik ez a kisebb, kevésbé jól fölszerelt üzemekre, vállalatokra. Ha a nagyobb kapacitású üzemektől »tanulni-« tudnak, azaz saját hasznukra fordíthatják.

D

e a pártszervezetek átléphetik a vállalati kereteket akkor is, ha nem egészen a saját profiljuknak megfelelő üzemeket keresnek fiöl. hanem olyan együttműködést szorgalmaznak, amelyek valahol a közös cél körül találkoznak. Ilyen együttműködési szerződést kötöttek például egyes termelőüzemek építőipari vállalatokkal; az élelmiszeripari üzemek termelőszövetkezetekkel ; állami gazdaságokkal. Jó és hasznos dolog, ha ezeket a kapcsolatokat a pártszervezetek keresik meg és nem várnak arra, hogy központi intézkedés tornájában történjen meg egyszer az együttműködés. Ezzel a tevékenységükkel a helyi érdekek és célok megvalósulását, egyben a központi országos tervek valóra váltásának gyorsítását is elősegítik. «

Mérő Miklós

A kaposvári vasútállomás 3. tornyának feljáratát vadszőlő takarja. Ácsolt csigalépcső vezet a magasba.- A szolgálati helyiségben tisztaság, sehol egy fölösleges, figyelemelvonó tárgy.

A torony »ura« Rácz II. Lajos vezető váltókezelő, még tizenhét éves sem volt, amikor a vasúthoz ment. Négy évig pályamunkásként dolgozott. majd a »forgalomba« került.

— Én még nem láttam a munkakönyvemet, de nem is mennék el innen semmi pénzért — mondja. — A fiamat is idehoztam, éjszakai alsós váltókezelőnek.

Cseng a telefon, a váltósorhoz lép, és nagy lendülettel, egymás után hajtja fel a nehéz karokat. A huszonnégy sárga, piros, fekete váltó egyenként megvan vagy negy- ven-ötven kiló.

— Egyik-másik nehezen megy. Egy műszak alatt megemelünk itt a társammal vagy háromezer kilót. t

Rácz II. Lajos sok év alatt összegyűlt tapasztalatát, higgadtságát jól kiegészíti Szőke Ferenc váltókezelő fiatalos frissesége. ö csak egy éve dolgozik a toronyban.

— Engem a feleségem beszélt rá a vasutasságra — igazít egyet csúcsos sapkáján —, mert ha a szülei, a bátyjai vasutasok, miért ne legyen a férje is az...

A felelősség vonzza, marasztalja és a kigyensúlyozott életmód. A hosszú szolgálat után hosszú a pihenő is, és okosan lehet hasznosítani a szabadnapokat.

— Csak az a baj, hogy emeletes házban lakunk. Ám a vasút jóvoltából Várdán egy kis földet szántattunk, ahol zöldség terem

A vonatfogadő hely parányi, háromszögletű erkély a torony jobb és bal oldalán. A kam- pós végű piros zászló, amely- lyel engedélyt adnak vagy megtiltják a tolatást, most ernyedten lóg a vaskorláton. Bent ismét váltóállítás következik, majd a két férfi ellenőrzi egymást, és gondosan naplóba vezeti a munkamozzanatot. Harmincegy vállalat, intézmény zökkenőmentes

anyagellátása, szállítása függ tőlük, hiszen innen szolgálják ki az ipartelepeket és a nagy | raktárakat, innen irányítják a I Kaposváron áthaladó vonato- |

kát és a szerelvényeket is itt állítják össze.

A toronyban dolgozók csak akkor tudják jól ellátni a munkájukat, ha a váltótisztító lelkiismeretes. Harczos Lajosáé lent a hőségben olajos talpfák, sínek között, sárga mellényben dolgozik.

— Rikít ez a mellény, de az a jó, legalább a mozdonyvezetők jól látnak, vigyáznak rám, ez óv a balesettől. Bizony, ez férfimunka, de ha kevesen vannak, nekünk kell vállalni. Igaz, kímélnek bennünket, csak nyolc órát dolgozhatunk, és csakis nappal.

A két váltókezelő:

— Naponta végig kell kenni az összes váltót, hogy jól mozgathatók legyenek. Ha valamelyik nincs rendesen lekenve, azt az ember az első állításnál érzi, sőt a váltó- csattanásról már a fül is észreveszi.

pontjából utasításokat adnak a torony dolgozóinak, ők pedig hangszórókon keresztül továbbítják azt a tolatóknak. Sztankó Fülöp háromtagú tolatócsapat élén áll. Most, a huszonhetedik vasutasnapon, huszonnyolc évi szolgálatra emlékszik vissza.

— Itt a munkatársakkal jó az összhang, jó viszonyban vagyunk egymással. Ezen alapszik minden. Majdnem úgy néz ki, hogy egymás gondolatát is kitaláljuk. A vasutat meg kell szeretni. Nemtörődöm módon itt semmit sem lehet csinálni. És még az is nagyon fontos, hogy kipihenten, józanul álljon szolgálatba a vasutas.

A felesége is itt dolgozik, és nagyon büszke a fiára, aki egyelőre váltókezelő, de elvégezte a szegedi vasútforgalmi technikumot, s szeretné, ha a katonaság után forgalmi szolgálattevő lehetne.

— Amikor bejövünk, minden vasúttól idegen gondot, gondolatot a hátunk mögött hagyunk — erősítik meg egymás szavát.

Sztankó Fülöp például azt állítja magáról, hogy szolgálatban — ahol pedig emberéletről, nagy anyagi értékről van szó minden pillanatban — sokkal nyugodtabb, mint odahaza.

— Aki itt ideges, az elveszett. Itt higgadtan, mindent fölmérve, előre kell gondolkodni. Azt is tudni kell, hogy három óra múlva mi történik

Állomásszerte nagy megbecsüléssel emlegetik Harczos- nét, aki a nagyállomástól a cseri sorompóig gondozza a váltókat, feltölti a jelzőlámpákat, rendben tartja valamçny- nyit, sőt októbertől, amikor korán beköszönt a szürkület, ezen a hosszú szakaszon a kivilágítás is az ő feladata. , Az állomás irányító köz- •

az állomáson.

A vezető váltókezelő fgy

búcsúzik:

— Otthon, ha akármilyen mélyen alszik egy jó Vasutas, és felköltik, abban a pillanatban folyékonyan fújnia kell, hogy mondjuk a huszonhetes hogyan áll be ... Hiszen innen kapjuk a kenyérre valót.

Gombos Jolán

Agrokémiai telep épül

Mohács határában szeptember végén készül el az az agrokémiai telep, amely a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát gesztorságával kilenc termelőszövetkezet és a Baranya megyei Agroker Vállalat társulásaként 50 ezer hektár mezőgazdaságilag művelt területet lát el. Képünkön: Fából épül a műtrágyatároló raktár tetőszerkezete.

A mindennapok változásai

— Hogyan győzik ezt a sok munkát?

— Két éve építkeztünk, kell a pénz. A feleségem itthon van. A három gyerekemet — két leány, egy fiú — úgy neveltem, hogy a tanulás mellett részt vegyen a munkában. Ügy látom, szívesen is végzik, érdekli őket a kertészkedés.

— Szép a baromfiállomány

is.

— A nagybajomi áfész-szel szerződtem tojástermelésre. 220 tojóhibrid jércénk van. Az áfész védőárat biztosít, 1,30— 1,60 forint között veszi át a tojást az év mindén szakában. Saját szükségletre 30 kacsa és 10 liba van. Egy-két disznót is nevelünk évente. Ezenkívül mintegy 200 nyulat értékesítünk.

— Hány tagja van a szakcsoportnak ?

— A zöldség-gyümölcstermelő szakcsoportnak 32, a nyúltenvésztönek 58 tagja van. Segítségünkre van az áfész magvakkal, a nagybajomi termelőszövetkezeten keresztül palántákkal, nyúltánoal látnak el bennünket. A zöldségtermelés mellett fe'lendülőben van a szamócatermelés.

— Munkahelyén szocialista brigádban dolgozik, és a szakcsoporti elnökségen kívül még más társadalmi funkciója is van. Hogyan bírja ezt a sok munkát?

Kevés fekete szál keveredik a fehérekkel Mura József fonyódi tsz-elnök hajában. Pedig amikor az akkor nagyon rosszul gazdálkodó közös gazdaság élére ál't, egyetlen ősz hajszála sem volt. Tizennégy éve egy kifogásuk volt ellene a tagoknak : túl fiatal ...

Azóta teltek, múltak az évek, sok gondot vett a vál- 'ára. Az addig mindig mérleghiánnyal záró gazdaság két év alatt nyereséges lett, harminc, majd ötven forintot fizetett egy munkaegységért. A közelmúltban épített új irodaház a nagyközség legkorszerűbb épületei közé tartozik. Az irodában beszélgetve idézzük a múltat, a régi nyarakat, a hajnalokat, a megfeszített munkát, amelyet akkor nem is érzett olyan feszítőnek.

— Berenesepusztán voltam üzemegységvezető, amikor felkértek, vállaljam el a fonyódi tsz-t. Ügy mondtam igent, hogy nem is láttam a termelőszövetkezetet, az embereket. Gondoltam, az lesz a legjobb, ha lehetőleg mindent magam irányítok, igyekszem mindent, kézben tartani. Valahogy erre sarkallt az első közgyűlés is, ahol a tagok ilyenféle tanácsokkal láttak el : »Aztán az elnök kartárs nehogy összeálljon inni a traktorosokkal... Az elnök

kartárs igazságos legyen, senki javára ne döntsön.-« Éreztem, az embereknek is szükségük van rám, nemcsak a gazdaságnak. így azután, amikor megválasztottak, én lettem a főagronómus is, és magamra vállaltam az állattenyésztés közvetlen irányítását.

— Hogyan lehetett bírni ezt erővel, energiával?

— Be kellett osztani az időt. Kora hajnalban elindultam Berencséről — a család akkor még ott lakott —. és bejöttem az irodába. A benti munkát öt és hét között végeztem. A tagok is tudták: akinek ügyes-bajos dolga van, bélig megtalál az irodában. A napi munkaelosztás hét óra körül volt. Attól kezdve kint jártam a határban.

Mosolyog, amikor erre az időre emlékezik,

— Annyira soha nem voltunk egymáshoz közel az emberekkel. Az asszonyok gyakran krumplit sütöttek ebédidőben. Leültem közéjük, együtt ettünk. Az iroda egy átalakított istállóban volt. Ha a körül dolgoztak, délben az én irodámban ettek. Volt egy hosszú pad, ott ültek sorban.

Előfordult, hogy éppen délben jött hozzám valaki — hol tárgyaljunk? Körbejártuk néhányszor az épületet...

— Ma is ilyen a kapcsolata az emberekkel?

— Sajnos nem. Megváltoztak a körülmények. Minden bonyolultabb lett. A tsz-ben sem csak szántunk, vetünk, aratunk. Itt vannak a melléküzemágak, a termelési rendszerek. A vezetés, az irányítás több szervezést igényel.

— Az évek alatt megváltozott a tagság összetétele, a munka iparszerűvé vált. Vajon az emberi kapcsolatok koptak-e tizennégy év alatt?

— Ha nem is koptak, változtak. Az emberek jobban élnek, többet keresnek. Az a fajta paraszti szemlélet, amely azelőtt meghatározta a munkát, a földhöz való viszonyt, lassan átalakult. Ez egyébként nem baj. Nem baj az, hogy most a legnagyobb dologidőben, aratás idején már nem kell mindenkinek a búzaföldön hajladoznia. Hogy nincs tizennégy órai munka. Ma már természetes, hogy az aratásban körülbelül tizenöt ember vesz részt az egész szövetkezetből. Azért dolgozunk, kísérletezünk, vásárolunk gépeket, hogy az egyre fogyó munkaerőt pótoljuk.

— A beszélgetésből az derült ki, hogy valami nosztalgiát érez a régi szorosabb, családiasabb kapcsolatok iránt.

— Ne higgye. A kapcsolat még most is élő. Itt az irodában egymásnak adták a kilincset, amikor befejeztük az építkezést. Eljöttek, körülnéztek, leültek, és a többség azt mondta : na végre, ezt is megértük ... Ha kint vagyok a földeken, azt mondom: ány- nyi Időnek mipdig kell lennie, hogy együtt elszívjunk egy cigarettát. Ilyenkor megbeszéljük. mit tervezünk, mit •szeretnénk a jövő évben. Elmondják, ők hogyan gondolják. Sokszor a közgyűlés előtt már nem is kell nagyon magyarázni, mit szeretne a vezetőség: mindenki tudja.

— Manapság hogyan alakulnak a napjai? Most is ötkor kezd?

— Nem. de háromnegyed hétkor már elindulok otthonról, hétre itt vagyok az irodában.

— Ma reggel már kint volt az aratóknál.

— Igen. Délután is visszanézek.

— Ha kitekintünk az ablakon, a Balatonra látunk. Mit jelent a tóparti élet?

— Nem sokat. Nem azért, mintha nem juthatnék el a strandra. Ennyi időt tudna szakítani magának az ember. Csakhogy én nem bírom a tétlenséget. Valahogy hajt a parasztvérem, nem tudok ülni, napozni és nézegetni. Üdülőben még nem voltam, de nem is bírnám három napnál tovább. Otthon nekem is van kertem, kukoricám. Magam kapálom. Jólesik a fizikai munka. Olvasni, sajnos, keveset tudok. A szemem se bírja, csak este jutok könyvhöz. A múltkor kaptam kétszázötven paprikapalántát. Éppen a szárazság idején. Késsel vágtam a földbe a lyukakat, hogy el tudjam ültetni. Valaki arra jött: Elnök kartárs, hát kénytelen maga ezzel vesződni? — kérdezte ... Nem, nem voltam kénytelen, de nem volt szívem eldobni. VödörreL hordtam rájuk vagy kétszáz liter vizet. Már szépen fejlődnek.

Simon Márta