Somogyi Néplap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-07 / 158. szám

I \ ~3tLi ■ Sajtóértekezlet a kancellári hivatalban A hivatalos látogatáson az NSZK-ban tartózkodó Kádár János, az MSZMP KB első titkára, a NET tagja Bonnban megbeszéléseket folytatott Willy Brandt-tal, a Szociálde­mokrata Párt (SPD) elnökével. Képünkön: Kádár János cs Willy Brandt megbeszélések közben. (Folytatás az 1. oldalról) rendszerűek és más-más szö­vetségi rendszerhez tartoznak, kapcsolataink egyenesen pél­dásnak mondhatók. Ez vonat­kozik egyebek közt a kultu­rális kapcsolatok területére is. Az NSZK újságíróit nem kell különösebben emlékeztetnem arra, hogy milyen tisztelet övezi népünk körében a ma­gyar kulturális életet. Remél­jük, hogy a most aláírt kultu­rális megállapodás is hozzájá­rul majd e kapcsolatok elmé­lyítéséhez. Vonatkozik ez a gazdasági kapcsolatokra, ame­lyek az elmúlt évben kedve­zően alakultak és minden re­mény megvan arra, hogy a jö­vőben e kapcsolatokban még inkább egyensúly alakuljon ki. A magyar és a nyugatnémet cégek között számos kooperá­ciós megállapodás létesült, szorosak a kapcsolatok a két illetékes miniszter. Bíró József és Hans Friderich között. Megemlíthetem továbbá, hogy Hans Apel pénzügyminiszter hamarosan Magyarországra lá­togat, s aláírja a kettős adóz­tatás megszüntetéséről szóló megállapodást. Mindkét ország gazdasági élete számára hasznos ez az együttműködés, amely — mint a tegnapi ,és tegnapelőtti tár­gyalások nyomán remélni le­het — a jövőben még foko­zódik. Szeretnék még szólni egy harmadik területről is. Mind­két állam részt vesz — ki-ki a maga módján — azokban a közös erőfeszítésekben, ame­lyek célja az enyhülési politi­ka megvalósítása, a Helsinki­ben megkezdett politika foly­tatása. Kölcsönösen tudjuk egymásról, hogy mindkét fél minden tőle telhetőt megtesz a közös ügyért, az európai bé­kéért és biztonságért, valamint az enyhülésért. Kádár úr volt szíves meg­hívni magyarországi látoga­tásra, s ezt örömmel elfogad­tam. összefoglalva: szeretnék kö­szönetét mondani az őszinte, nyílt légkörű és nagyon lénye­ges eredményeket hozó meg­beszélésekért. Ezek baráti lég­körét az is jellemezte, hogy nem hallgattuk el egymás elől nehézségeinket sem. Így erősö­dött az a benyomásunk, hogy valóban kölcsönösen mindent megteszünk e nehézségek fel­számolása érdekében. Ezt követően Kádár János és Helmut Schmidt válaszolt az újságírók kérdéseire. Népszabadság: Ez az utazás az ön harmadik látogatása féléven belül nyugat-európai országban. Miben foglalná ösz- sze e látogatás közös tapasz­talatait, különös tekintettel most véget ért bonni tárgya­lásaira? Kádár János: — A közel­múltban, szinte gyors egymás­utánban, valóban alkalmam volt három kapitalista ' or­szágba ellátogatni. A relációk között természetesen vannak különbségek, de e három lá­togatásnak van közös monda­nivalója is. s — Ismeretesek azok a ne­hézségek, amelyek a helsinki tanácskozást követően az ott elfogadott ajánlások értelme­zése körül támadtak, bizonyos kedvezőtlen jelenségek is mu­tatkoztak. Ügy látszik, még mindig vannak jelentékeny té­nyezők, amelyek nem tudják elfogadni azt — az egész em­beriség, s természetesen Euró­pa népei által is oly hőn óhajtott — perspektívát, hogy békés világban éljünk. — Az említett három or­szágban tett látogatásom közös mondanivalója számomra — s ez itt, az NSZK-ban megerő­södött bennem —, hogy pol­gári berendezkedésű országok vezetőiben is él az a realiz­mus, amely a helsinki tanács­kozást létrehozta. Él az a fel­ismerés. hogy az emberiség lényegében két út között vá­laszthat: a háború vagy a bé­ke útja között. — Mi tiszteljük a kapitalis­ta országoknak azokat a reá­lis érzékű vezető államférfiait, akik napjaink bonyolult vilá­gában velünk, a szocialista országok képviselőivel együtt, a realitásokból, a józan ész követelményeiből, s — állítom — népeink alapvető érdekeiből kiindulva, következetesen a különböző társadalmi rendsze­rű országok békés egymás mellett élésének, gyümölcsöző kapcsolatainak erősítése és a népek közeledése útján akar­nak haladni előre. Magyar Rádió: - Kancellár úr, az imént ön már beszélt gazdasági kapcsolatainkról. Hogyan ítéli meg, részleteit tekintve, e kapcsolatok kilá­tásait? Helmut Schmidt: ; Minde­nekelőtt arra utalnék, hogy a két ország közti árucsere az elmúlt évben jelentős mérték­ben fellendült. Magyarország­nak természetesen érdeke fű­ződik ahhoz, hogy a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok mérlege kiegyenlítettebbé vál­jék. A korábbi években nem ez volt a helyzet. Az elmúlt esztendőben a mérleg lénye­gesen javult, és biztos vagyok abban, hogy e javulás a jö­vőben még tovább folytatódik. A magyar fél érdekelt abban is, hogy a magyar áruk be­hozatalának feltételei tovább liberalizálódjanak mind a Né­met Szövetségi Köztársaság­ban, mind az Európai Gazda­sági Közösség egészét tekint­ve. Már történtek lépések eb­ben az irányban. Érdekünk az, hogy e folyamat tovább tart­son. Jó lenne megvizsgálni, hogy a magyar vállalatok az itteni piacviszonyok jobb is­meretében miképpen helyez­hetnék el még eredményeseb­ben árucikkeiket. A jövőben ehhez fokozottabb segítséget nyújtanak majd a nyugatné­met importcégek. Már koráb­ban szóltam arról, hogy mi­lyen nagyarányú a kooperáció a két ország cégei között. A magunk részéről különösen kedvezőnek tartjuk. hogy NSZK-beli kis- és középvál­lalatok részt vesznek ebben az együttműködési formában. Megpróbáljuk elősegíteni na­gyobb vállalataink bekapcso­lódását is a kooperációba. Végül megemlítem, hogy ki­váló együttműködés alakult ki a Magyar Nemzeti Bank és az NSZK szövetségi bankja, illet­ve több NSZK-beli magán­pénzintézet között. Magyaror­szág hitelhelyzete az NSZK- ban jó, és abból indulok ki, hogy a bankközi együttműkö­dés a következőkben tovább mélyülhet. Deutschlandfunk nyugatné­met rádióállomás: ön, úgy tudjuk, nem nagyon szeret utazni. Tervezi-e mégis más nyugat-európai országok meg­látogatását a jövőben? Kádár János: A jövőt senki sem ismeri. Szerintem azonban a dolgok logikája, a békés egymás mellett élés, az enyhü­lés térhódítása magával hozza, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok képvise­lőinek sűrűbben kell találkoz­niuk. S bár természetem sze­rint nem vagyok szenvedélyes utazó, amint a példa mutatja, kész vagyok mindenhova el­menni, ahol a jó ügyet, a né­pek békéjét, barátságát lehet szolgálni. New York Times: Kancellár úr, egy általános kérdés: tár­gyalásaik külpolitikai áttekin­tő részében felvetődött-e, hogy elhidegülés mutatkozik a Szovjetunió és az Egyesült Al­érintettünk minden aktuális nemzetközi politikai kérdést. Ugyanez vonatkozik a két kül­ügyminiszter megbeszéléseire is. Jóllehet csak találgatni tu­dom, mire vonatkozik az ön kérdése, azt elmondhatom, hogy sem a SALT probléma­körét, sem az emberi jogok kérdését nem kerültük meg. Közös érdekünk fűződik ah­hoz, hogy az enyhülési poli­tika folytatódjék, szövetsé­geinken belül mindketten ezért szállunk síkra. Helsinkit mindketten az európai enyhü­lési folyamat első csúcspontjá­nak. egyben egy új szakasz kezdetének tartjuk. Mindket­ten tudtuk és tudjuk, hogy a helsinki záróokmányban fog­laltak megvalósítása nem megy egyik napról a másikra, az eredményeket nem lehet egy-két év alatt sem »előva­rázsolni-«. Ehhez nyilvánva­lóan hosszú ideig tartó, folya­matos erőfeszítésekre van szükség. • » • A nemzetközi sajtóértekez­lettel véget ért Kádár János bonni látogatásának hivatalos programja. A kancellária kertjében a magyar vezetőt Helmut Schmidt a legmaga­sabb állami vendégnek kijáró tiszteletadással búcsúztatta. A két ország himnuszának hangjai után Kádár János a nyugatnémet kancellár társa­ságában ellépett a felsorako­zott díszalakulat előtt, majd szívélyes búcsút vett Helmut Schmidttöl, Hans-Dietrich Genscher alkancellártól. kül­ügyminisztertől, valamint a búcsúztatáson megjelent nyu­gatnémet vezető politikusok­tól, közéleti személyiségektől. Szerdán délután gymnichi szálláshelyén felkereste Ká­dár Jánost Heinz Oscar Vet­ter, a Német Szakszervezetek Szövetségének (DGB) elnöke és a szövetség vezetőségének több tagja. A Központi Bi­zottság első titkára és a nyu­gatnémet szakszervezeti veze­tők mintegy egyórás, szívélyes hangulatú beszélgetésen vé­leménycserét folytattak a szakszervezetek helyzetéről, időszerű feladatairól, a szer­vezett dolgozók érdekképvise­letének közös elemeiről és az együttműködés további fej­lesztésének lehetőségeiről. Ugyancsak a délutáni órák­ban látogatott el Gymnichbe Wolff von Amerongen, a Né­met Kereskedelmi- és Iparka­marák Szövetségének elnöke, valamint az ország iparának, kereskedelmének és bankjai­nak számos vezető képviselője, a keleti bizottság tagjai. A találkozón áttekintették a két ország gazdasági és ke­reskedelmi kapcsolatainak ala­kulását. A kora esti órákban Kádár János és kísérete Düsseldorf­ba, Észak-Rajna—Vesztfália tartomány központjába uta­zott, ahol Heinz Kühn tarto­mányi miniszterelnök fogadta. A megérkezést követően a magyar párt vezetője és a tar­tományi miniszterelnök köz­vetlen hangulatú beszélgetést folytatott. Heinz Kühn ezután a tarto­mányi miniszterelnökség épü­letében díszvacsorát adott ma­gas rangú vendége tiszteleté­re. A vacsorán a tartományi miniszterelnök és Kádár Já­nos pohárköszöntőt mondott. lamok viszonyában? Helmut Schmidt: Nem kívá­nok élni az ön által használt kifejezéssel. Természetesen A Központi Bizottság első titkára szerdán este visszauta­zott szálláshelyére, a gynmichi kastélyba. (MTI) Közös nyilatkozat Kádár János NSZK-beli látogatásáról Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának tagja Helmut Schmidt szövetségi kancellár meghívására 19?7. július 4-e és 7-e között hiva­talos látogatást tett a Német- országi Szövetségi Köztársa­ságban. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak első titkárát, az Elnöki Tanács tagját fogadta Walter Scheel, a Némeiországi Szö­vetségi Köztársaság szövetségi elnöke. Kádár János és Helmut Schmidt beható megbeszélése­ket folytatott a két ország kapcsolatairól és az időszerű nemzetközi k I dősekről. A látogatás alatt találkozó­ra és megbeszélésre került sor Púja Frigyes és Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter, va­lamint dr. Bíró József külke­reskedelmi miniszter és dr. Hans Friderichs szövetségi gazdasági miniszter között. A látogatás alkalmával a külügyminiszterek aláírták a két ország kulturális együtt­működési egyezményét. Bonni tartózkodását követő­en Kádár János látogatást tett Északrajna-Vesztfália tarto­mányban. A megbeszéléseken a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsának tagja és a Németországi Szövetségi Köztársaság szövetségi kan­cellárja elégedetten állapította meg, hogy a két ország kap­csolatai eredményesen fejlőd­nek, s különösen a diplomá­ciai kapcsolatok felvétele óta számottevően tovább szélesed­tek. Elhatározták, hogy az Egye­sült Nemzetek alapokmányá­val, valamint az európai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlet záróokmányával össz­hangban további erőfeszítése­ket tesznek kapcsolataik szé­lesítésére és elmélyítésére. Egyetértenek abban, hogy a két ország politikusainak, parlamenti képviselőinek és más vezető személyiségeinek találkozói, valamint a két kor­mány közötti politikai véle­ménycserék jelentékenyen hozzájárulnak ehhez. Aláhúz­zák, hogy a kölcsönösen elő­nyös együttműködés fejlesz­tése megfelel mind a Magyar Népköztársaság, mind a Né­metországi Szövetségi Köz­társaság érdekeinek és előse­gíti az európai béke megszi­lárdítását. A felek üdvözlik a két or­szág gazdasági kapcsolatainak kedvező fejlődését. Megelége­déssel állapítják meg, hogy különösen az árucsere és a vállalati kooperáció fejlődött és szélesedett dinamikusan. A feleknek az a szándékuk, hogy az 1974. november 11-én Budapesten aláírt gazdasági, ipari és műszaki együttműkö­dési megállapodással össz­hangban és a kölcsönös elő­nyök alapján a jövőben is különleges figyelmet szentel­nek a gazdasági együttműkö­dés fejlesztésének. Fontos feladatnak tekintik a kereskedelmi forgalom ki­egyensúlyozott növelésének biztosítását és az árucsere szerkezetének javítását. En­nek megfelelően azon fára­doznak, hogy meglévő lehető­ségeik keretén belül megszün­tethessenek minden nehézsé­get, amely a gazdasági együtt­működés továbbfejlesztését akadályozza. Törekszenek a vállalati koo­peráció és a harmadik piaci együttműködés elmélyítésére, valamint közvetlen kapcsola­tok további kiépítésére a két ország vállalatai, között. Ez­zel kapcsolatban kívánatos­nak tartják a közepes és kis­vállalatok részvételét is. Mindkét fél hangsúlyozza a hosszú távú gazdasági együtt­működés nagy fontosságát a két ország kapcsolatainak megszilárdítása szempontjá­ból. Ezzel összefüggésben ki­emelik a 10 éves együttmű­ködési megállapodás jelentő­ségét és méltatják az e meg­állapodás végrehajtásárá lét­rehozott kormányközi ve­gyes bizottság sikeres tevé­kenységét Meggyőződésük, hogy ennek a bizottságnak igen hasznos szerepe van a kétoldalú gazdasági kapcsola­tok továbbfejlesztésében, kü­lönösen az együttműködés el­mélyítésében. A két fél elégedetten nyug­tázza, hogy a kapcsolatok más területen is jelentős előreha­ladást értek el,-és a kölcsö­nösen előnyös együttműködés számos formája jött létre. Megállapították, hogy a kél ország között eddig aláírt egyezmények végrenajtása ki­elégítően halad. Megvizsgál­ják, hogy mely területeken célszerű és lehetséges újabb egyezmények kötése. Hangsúlyozottan elő kíván­ják segíteni a tudományos és műszaki együttműködést és az a szándékuk, hogy amint le­het, megfelelő egyezményeket és megállapodásokat is köt­nek. Az a véleményük, hogy a kulturális kapcsolatoknak nagy jelentőségük van a két ország és a két nép viszonyá­ban. Ebből kiindulva az a szándékunk, hogy ezeket a kapcsolatokat ápolják és a kulturális együttműködést fejlesszék. Azt várják, hogy a mai napon aláírt kulturális együttműködési egyezmény végrehajtása lényeges hozzá­járulás lesz ehhez. A felek bátorítani fogják a szakszervezetek, a sportszerve­zetek, a szakmai szövetségek, valamint más szervezetek és egyesületek kapcsolatait. Nagy jelentőséget tulajdonítanak az ifjúsági cseréknek, és megvizs­gálják együttműködési egyez­mény lehetőségét ezen a terü­leten. Elő kívánják segíteni a két ország állampolgárainak köz­vetlen kapcsolatait és a turiz­must. Ebből a célból tovább szándékozzák könnyíteni az utasforgalmat. Támogatják mindazokat az erőfeszítéseket, amelyek a másik ország jobb megismerését és a kölcsönös megértés erősítését szolgálják. A nemzetközi helyzetről folytatott eszmecsere közép­pontjában az enyhülés, a le­szerelés, az európai biztonság és együttműködés kérdései ál­lottak. Mindkét fél aláhúzza az enyhülés jelentőségét a nem­zetközi kapcsolatok alakításá­ban. Meggyőződésük, hogy az enyhülés politikájával szem­ben nincs ésszerű alternatíva. Kifejezték, hogy támogatnak minden erőfeszítést, amely e folyamat tartóssá tételére irá­nyul. Méltatták a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság szer­ződéseit, valamint a Német Demokratikus Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság alapszerződését, s az 1971. szeptember 3-i négy­oldalú megállapodást, amelyek megkötése jelentősen hozzájá­rult az európai enyhüléshez. Egyetértettek abban, hogy a lemondás a nemzetközi kap­csolatokban az erőszak alkal­mazásáról és az erőszakkal va­ló fenyegetésről a béke és a biztonság megszilárdítását szolgálja. A két fél nagy történelmi jelentőségű eseménynek ér­tékeli az európai biztonsági és együttműködési értekezletet, amely máris kedvezően hat az európai helyzetre. Az a vé­leményük, hogy a biztonság és az együttműködés megszilár­dításának fontos feltétele a részvevő államok kapcsolatai­ról szóló alapelvek figyelembe vétele és a záróokmány vala­mennyi ajánlásának teljes végrehajtása. Hasznosnak tartják és ké­szek folytatni a kétoldalú esz­mecserét a helsinki ajánlások végrehajtásáról, s tevékenyen hozzá kívánnak járulni a zá­róokmány által a részvevők elé tűzött célok megvalósítá­sához. Nagy fontosságot tu­lajdonítanak az ez évi belg­rádi találkozónak, s azon lesz­nek, hogy a találkozó konst­ruktív szellemben folyjon le, és ezzel hozzájáruljon az eny­hülés és a kölcsönös bizalom elmélyítéséhez, a záróokmány ajánlásai végrehajtásának meggyorsításához. Mindkét fél nagy fontossá­got tulajdonít a leszerelésre irányuló erőfeszítések folytatá­sának, a biztonság megerősíté­sének Európában és az egész világon. Hangsúlyozták az ál­talános és teljes leszerelés szükségességét, hatékony nemzetközi ellenőrzés mellett. Kifejezték reményüket, hogy a stratégiai fegyverek korlá­tozására irányuló szovjet— amerikai tárgyalások hamaro­san pozitív eredményre vezet­nek. Aláhúzták a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről és az azzal összefüggő intézkedések­ről Bécsben folyó tárgyalások jelentőségét. Remélik. hogy ezek a tárgyalások sikeresek lesznek. Kifejezték elégedettségüket, hogy az atomsorompó egyez­mény aláíróinak száma növe­kedett, azonban az a vélemé­nyük, hogy további erőfeszí­tésekre van szükség a szer­ződés egyetemessé tétele érde­kében. Mindkét fél aggodalmát fe­jezte ki a közel-keleti hely­zet miatt. Hangsúlyozták, hogy mielőbb szükséges a konfliktus teljes és tartós megoldása a Biztonsági Tanács ismert határozatai alapján. Egyetértettek abban, hogy fi­gyelembe kell venni e térség valamennyi államának és né­pének törvényes jogait, bele­értve a palesztin népet is. En­nek során érvényesíteni kell a térség minden államának jo­gát, hogy békében, biztos és elismert határok között éljen. Aláhúzták, hogy az igazságos és tartós béke megteremtésé­ben fontos szerep hárul a genfi értekezletre, amelynek munkáját minél előbb fel kell újítani. A ciprusi helyzetről folyta­tott véleménycsere során a felek megerősítették állás­pontjukat, hogy meg kell őriz­ni a Ciprusi Köztársaság füg­getlenségét, területi integritá­sát és szuverenitását. Az Afrika déli részén kiala­kult helyzettel kapcsolatban aláhúzták, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete nyilatko­zatának és az azt követő hatá­rozatainak jelentőségét, ame­lyek a gyarmati népek és or­szágok függetlenségének meg­adásáról szólnak. Kinyilvánították szándéku­kat, hogy elősegítik a fejlődő országok egyenjogú részvételé­nek kiszélesítését a nemzetkö­zi gazdasági együttműködés­ben. A felek megerősítették, hogy támogatják az Egyesült Nem­zetek Alapokmányának céljait és elveit, valamint a világszer­vezet szerepének erősítését a béke és a biztonság megszi­lárdításában, az államok együttműködésének fejleszté­sében. A felek megelégedéssel ál­lapítják meg, hogy a megbe­szélések szívélyes és konst­ruktív légkörben folytak. Meg­győződésük, hogy ez a látoga­tás jelentősen hozzájárult a két ország kapcsolatainak fej­lesztéséhez, együttműködésé­nek elmélyítéséhez, a kölcsö­nös bizalom erősítéséhez. Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának eiső titkára, a Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának tagja hivatalos magyarországi látogatásra hív­ta meg Helmut Schmidt szö­vetségi kancellárt, aki a meg­hívást köszönettel elfogadta. Bonn, 1977. július 6. Kádár János Helmut Schmidt a Magyar szocialista Munkáspárt a Németországi Szövetségi Köztársaság Központi Bizottságának első titkára, szövetségi kancellárja a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja

Next

/
Thumbnails
Contents