Somogyi Néplap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-17 / 167. szám
Szakmunkástanulók olvasótábora Balatonícnyvcscn KutyaeJedel és felfuvalkodott gumipárna Utasok - árok - pálinkafőzők Kívülről takaros kis üdülőnek nézné az ember a siófoki pénzügyörszakasz épületét. £s valóban, nem járunk mesz- sze az igazságtól, hiszen a szabadságukat töltő pénz- ügyöröket hangulatos szobák várják az emeleten. A földszinten azonban nincs idő a kikapcsolódásra. Egymásnak adják a kilincset az érdeklődök, zöld egyenruhás férfiak dolgoznak az íróasztalok mögött, vágy éppen egy-egy állomásra indulnak, útiholmit vámkezelni. Kétszáz úticsomag A külföldiek egy. részének elsősorban tájékoztatásra van szüksége. Sokan szere Lilének vásárolni emléktárgyakat, kerámiákat, régiségeket. A pénzügyőrszakasznál fe’vilá- gosítást kapnak: kivihetik-e az ország ha taron túlra. Szinte állandóan cseng a telefon. A kagyló másik végén németül, olaszul szólalnak meg, és az érdeklődő anyanyelvén kap választ. — Németül többen beszélnek a dolgozóink közül — mondja Varga Lajos főhadnagy. szakaszparancsnok. — De van, köztünk olyan, aki kitünően társalog angoiul, olaszul, és szerb-horvátot értő munkatársunk is akad. A külföldi utasforgalom ellenőrzése nem menne másképpen. Tavaly összeserj 700 útiholinit vámkezeltünk, s ez 1400 vámvizsgálatot jelent, hiszen érkezéskor. visszautazáskor egyaránt ellenőrizni kell a csomagokat. Amikor megszólal a telefon. a vámvizsgálatot végző máris indul arra az állomásra, ahova hívják. Ilyenkor nem lehet yárni. A vizsgálandó holmi egy része előjegyzé- ses. Jelenleg 54 cseh és NDK- beli vállalat bérel helyet a dolgozóinak valamelyik Bala- ton-parti kempingben. A vállalatok ide küldik a sátrakat, természetesen teijes fölszereléssel. azután a dolgozok kéthetenként Váltják egymást. Ezeknek a sátraknak a zöme a szezon végén itt marad. A pépzügyőrszakasznáj. 24 hónapi »itt-tartózkodási« engedély váltható. Az útiholmik között különleges dolgok is találhatók. Például ugyancsak meglepje a vámvizsgalatot végzőket egy 80 éves néni. Amikor kinyitották a bőröndjét, zacskókba Töltött felismerhetetlen holmit talállak. Később kiderült, hogy a vendég kutyaeledelt hozott magával, mivel kedvenc ebe is elkísérte a hosz- szú útra. A már említett külföldi vállalatok egyike a sátorozashoz nélkülözhetetlen eszközöket tartalmazó csomag mellé magyar nyelvű leltárt is mellékelt. Az ottani fordító így irta magyarul a gumimatracot: gumipárna, íelfuvaiko- dott. Áru vagonszámra Az utasforgalom ellenőrzése mellett — mely tulajdonképpen idénymunka — a külkereskedelmi áruforgalom ellenőrzése is fontos feladatuk a pénzügyőröknek. Eddig az idén mintegy (idő érkező vagont és teherautót kellett átvizsgálniuk. — Ez, ha csupán a számokat nézzük. nem sok — mondja a szakaszparancsnok. — Ám egy-egy vágómban néha 5—600 féle áru, alkatrész van, amelyet darabonként kell átvizsgálni, eldönteni, milyen vámtarifa-kategóriába tartozik. Érkezett már olyan szá- mitógépvezerlésű mérőberendezés, amelyről a címzett vállalat technikusa sem tudta, hogy micsoda. Egy gépészmérnököt kellett a vámvizsgálathoz hívni. A legtöbb áru a Kőolajvezeték Vállalathoz és a- Balatonboglári Állami Gazdasághoz érkezik. A bogiáriak nemcsak kapnak, hanem adnak is. Gyümölcs- és borszállítmánypk indulnak onnan. Ezek vámkezelése főleg a második félévben ad sok munkát a pénzügyőröknek, amikor már igazi gyümölcs-, szőlőszezon van — A területünkön akad olyan vállalat is — veszi at a szót. kísérőm, Varga Imre főhadnagy, a Somogy megyei ' Vám- és Pénzügyőrség pa- rancsnokhelvettese —. amely bérmunkát végez valamelyik külföldi cégnek. Ilyen például a pécsi kesztyű kész! tő szövetkezet fonyódi részlege, vagy a Videoton tabi gyáregysége. Ezekhez a vállalatokhoz egy- re-másra’ érkezik az alapanyag, és indul vissza a készáru. Mindkét alkalommal vámvizsgálatot kell végezni, amikor pedig készáru megy ki tőlünk, azt is ellenőrizni kell, hogy abba beépítették-e a szükséges mennyiségű külföldi alapanyagot. Szeszfőzdék Evezős napközis tábor A Csepel Sportklub evezöstelcpén a nyári szünidőben a csepeli sportiskola gyermek kajakosai, indián kenusai és eszkimó kajakosai napközis táborban készülnek a versenyekre. A siófoki pénzügyőrszakasz területéhez 22 szeszfőzde tartozik, Ezek ellenőrzése, munkájuk figyelemmel kísérése szintén a napi munka része. No és a -nem hivatalosan« működő pálinkafőzdék földerítése sem kis feladat. Ahogy kevesebb lesz a legális szeszfőzdék száma, úgy nő a zug- pálinkafőzdéké. Varga Lajos főhadnagy ennek bizonyítására adatokkal szolgál. 1969—70- ben 3—4 pálinkafőző -készüléket koboztak el, tavaly már 24-et. Az idei »termés« 15 készülék, és a szezon még hátravan. Főleg a belső területeken gyakoriak az ilyen esetek. Különösen Karád és Ket- hely környékén űzik sokan ezt az »ipart«. Az együ< községben az ital boltvezetőtől indult a vizsga lat, s ennek során két pálin ka főző készüléket és csaknem 100 liter pálinkát foglaltak ie a pénzügyőrök. — A zugpálinkafőzőkkel kapcsolatos ügyek felgöngyölítése a legnehezebb. Nehéz a bizonyítási eljárás, az ilyen ügyekben ritkán kapunk segítséget a lakosságtól. 17 farmer, óra kiiószám A Balaton-partról azt tartják: ott aztán megy a >csen- cselés«. A pénzügyőrök tapasztalatai szerint nem ilyen vészes a helyzet. Természetesen akadnak olyanok, akik megsértik a vám- és deviza- szabályokat, esetleg bűncselekményt követnek el, de ez csak a turisták vagy az ott lakók egy nagyon kis része. A többség valóban üdülni érkezik. minden hátsó gondolat nélkül. Persze találtak már két olasz férfinál 17 fa’-mert. vagy egy másiknál 37 órát, s azt nyilván itt akarták értékesíteni jó pénzért. Kevesebb a jogszabálysértő cselekmény, s ez nagvban köszönhető a vámjogszabály megváltozásának. Nőtt a behozható áru értéke, és a külföldiek — a vámkezelés után — értékesíthetik holmijaikat, így azután nem érdemes kockáztatni. Dán Tibor — Nincs nektek a hídnál semmi helyetek! Rendes, tisztességes iparosemberek vagytok ti! De Bálint miatt egyikük se -maradhatott el. Nekik éppen ügy ki kell tartani, mint a szegény embereknek, akiket a túlsó parttól elválaszt a víz, pedig az ottani földekre áhítoznak. Bálint . aznap rosszul érezte magát. Nátha kerülgette, délután megfájdult a feje. A brigádokat egyszer se járta végig, bent üldögélt a bódéban, . Munka végeztével Angyal Sándor nyitott be. — Beszélni akarnék veled, öcsém .. , Somogyi Néplap — Lehet ! — De jönnek a többiek is! Ügy gondoltuk, be kellene menni Ivan kapitányhoz... Bálint türelmetlen volt: — Menjen Ivánhoz, aki akar! Nekem hagyjanak békét. Mit szervezkednek mindig? Ahelyett, hogy dolgoznának! Az emberek lerakták a szerszámaikat, és szótlanul hazamentek. 20. Bálint másnap .rossz hangulatban ment kj a hídhoz. Mai- voltak ott néhányan, de legtöbben még csak azutárT szállingóztak. Amióta megjött a hideg, egyre többen maradtak el a munkából. Pedig most kellene mindent beleadni! Ellenőrizte a létszámot, szaztizenhatan dolgoztak aznap. Amikor a hídépítést kezdték. négyszázan voltak. Legalább kétszázötvenen lennének! Kél hete az oroszok se jártak itt, velük talán még lehetne elérni valamit. De hát nekik is más a gondjuk, úgy látszik. A kapitány segíthetne, kiparancsolhatná a hídhoz ,a számos házi gazdákat. De mit mondanának Bálintnak? Rahozta a falura az oroszokat... A szegény emberek egy része sem jár azóta a munkára, mióta az oroszok nem küldenek se szeszt, se krumplit, se csizmatalpat. Meggyújtották a tüzeket. Kormolva. füstölve fogtak lángöt a tűzrakások; kellett a meleg. A hideg, nyirkos vízparti levegő hamar átjárja az embert, csak úgy vacog tőle már dél felé. A tüzek megrakására ő adott parancsot. Eteinte a forgácsot hazavitték az emberek. Vitték a hátukon, a nagyobb darabokat bicikli-csomagtartóra kötözée. Amikor a gerendákat rakták fel, kevés volt a forgács, de vinni akart mindenki — összevesztek rajta. Az égjük szombaton még verekedtek is. Angyal Sándor Sok tanulság, rövid idő alatt A nyári örömök gyűjtőfogalma alatt általában olyan olcsó mulatságokat értünk, mint ,a fürdés, a napozás, a jóllakás és a gyorsan keletkező, gyorsan elillanó társaskapcsolatok. Gyakran a gondtalan pihenés, az úgynevezett kikapcsolódás jelszavával felejtünk el hosszú belekre odafigyelni a nagyvilágra állítólag azért, hogv agysejtjeink »újratermelődjenek«. Nos. hogy a test felüdülése és az észjárás lankadatlan olajozása mégis mennyire összeegyeztethető, azt ismét — mint már annyiszor — diákok bizonyították be mindannyiunknak. Nyolcvan szakmunkástanuló — valamennyien somogyi intézetekből érkeztek — népesítette be egy héten át a bala- tonfenyvesi KTSZ-vezetőképző tábor aprócska épületeit. Meglehetősen kevesen vannak köztük, akik otthon hozzászokhattak a házikönvvtárban való rendszeres böngészéshez: többségük — ahogy ma hivatalosan mondják — hátrányos helyzetben élő szülők gver- meke. Számukra ez a tábor töménytelen eseménvével. neves vendégelőadóival mindenképpen úidonság volt. tehál kockázat is. Mert a hirtelen környezetváltoztatás. az iskolaév befeiezését követő »agymosás- idegenkedést és lelkesedést egyaránt előidézhet, alkattól függően. Elsősorban a szervezők — könyvtárosok, pedagógusok, j szociológusok, KISZ-vezetők ) I higgadtságát és hozzáértését dicséri, hogy csupán az utób- j bi következett be. Ugyanis a [programok megszervezésében ! a rugalmas, de mértéktartó [ könnyedség éppen olyan so- I kát nyomott a mérlegen, mint I a pedagógiai célratörés. A ISÁÉV irodalmi színpada, Leittier Sándor festőművész. Hernesz János építész, Vitai Ildikó és Varga Tibor előadó- művészek oldott hangulatú előadásai, a feszültséggel teli vetiékedők megóvták az ifjú résztvevőket a .tudományoskodó egyhangúság érzésétől, s a jókedvet egv kitünően sikerült keszthelvi kirándulás még tovább fokozta. A rendezvénysorozat csúcsát kétségtelenül Vekerdi Lászlónak, az országos hírű tudomány- történésznek péntek délelőtti remek előadása jelentette, mely az ifjúság képzeletében nyilván még sokáig példa lesz arra. hogvan valósítható meg a tudományos igényesség — népszerű köntösben. A legjózanabb újságírót is zavarba hozta volna az a lelkesedés» amellyel 6—8 szakmunkástanuló válaszolt egyik kérdésemre. Csapdának szántam, s magam estem bele ... ••Ha száműznének benneteket Robinson szigetére, s használati tárgyaitokon kívül csupán öt könyvet vihetnétek magatokkal, melyik művet választanátok?« — kérdeztem. Az még nem lepett volna meg. hogy a' skála hallatlanul széles volt Hemingway-től Cooperig. Jókaitól Berkesi Andrásig, Szimonovtól Rejtő Jenőig, s az ízlésnek ez a sokrétűsége, az esztétikai értékeknek ez a tisztázatlansága természetes is. A lényeg itt inkább a szándék, az igyekezet, abból pedig volt bőségesen. Egy nagy papírlap telt már meg címekkel, s még akkor is röpködtek a kérdések: szabad még mondani? Hadd mondjak még egyel ! Szomorúan vették tudomásul, hogy egy napilapot nem tölthet meg az ő legkedvesebb kön.y- véik címlistája — ám szomorúságuknál örvendetesebb bánatot nehéz lenne elképzelni. Eqy koposvöri kislány megvallotta féltett titkát: úgy érzi, legkedvesebb írója’ furcsán összekötötte öt — egy barcsi fiúval. S a táborozás befejezése után — levelezni fog vele. A légién vegsebbet mégis egy szőke fiú fogalmazta meg. egváltalán nem palástolt elégedetlenséggel. — örülök ennek a tábornak. Szép is. jó is. csak miért egy hétig tart. s miért nem legalább kettőig? — Amikor megkérdeztem tőle. vajon fut- ia-e maid ebből a kamas/os lendületből pár esztendő múlva, nani 8 órai fárasztó munka után, magától értetődő közvetlenséggel vonta meg a vállát. — Miért ne, az olvasás pihentet! Ha ez valóban így van, kívánunk mindannyiuknak 6—7 évtizedre — kellemes pihenést! L. A. ßß Ozbak nyoinábau Dombok ölelésében Mindez egy özbakért! Nem olyanért. — de szép is lenne! —, amelynek1 gyöngyözött és vastag szárú az agancsa, s a trófeája oly súlyos, hogy hirtelen lendülettel mutatja a mérleg mutatója. Nem! Egyszerűen őzbakért, selejtért: ne örökítse tovább félrebicsalclott díszének rossz tulajdonságait. Kelés éjszaka két órakor. Indulás fél háromkor. Még sötét van. amikor az erdőben, a földút tölgyfakiséröi között kiszállunk a terepre gyártott Trabantból. Aki sokat jár a természetben, tudja: a madárhang mindent elárul. A világosság kezdetét és a veszély közeledtét, a szerelem erejét, és a sötétség kétszínűségét. Most a hajnal közeledtét. S ha eldörren a puska? Vé- giggurgulázik a dörej a dombok hátán. Átsiklik a völgytek- nöbe szorult kis tó tükörsima fültövön vágta a Bódy gyereket, amiért az hozzá mert nyúlni az ő forgácscsonójához. Akkor Bálint megparancsolta, hogy senki nem vihet forgácsot a hídépítéstől; azt mondta, kell a tűzre. Más ok is volt; az ácsok egy idő óta többet faragtak a le a gerendáknak, oszlopoknak kijelölt rönkökből, csak azért, hogy minél nagvobb. kiadósabb forgácsokat vihessenek haza. Ide jutottak. Reggel Sándor bátvját elküldte az oroszokhoz benzinért. Ha nem kapnak üzemanyagot. két nap múlva leáll a fűrész. Csak a jég ne jönne még; legalább két hétig, hadd tudnának a jeges ár fogadására felkészülni. Tíz ember éjjel-nappali szolgálatban meg tudja védeni a hidat a jégtől. Hosszú rudakat faragtak. A híd korlátján állva, ezekkel szét lehet törni a jégtáblákat, el lehet piszkálni a vizen a nagyjai. hogy ne ütközzenek a gyenge oszlopoknak, ne torlódjanak fel. Az a legnagyobb baj, hogy alacsony a híd. (Folytatjuk) vízén, a széltől szenvedett búzatábla tarlóján, a szálfák zeg- zugán. Mégsem zavar meg sen. kit. semmit A madarak is csak röpke hallgatásra méltatják. Itt, Kisbárapáti határában szép a táj. Domb ölel dombot, erdei földút kísér erdöszegélyt, völgyek adnak szabad lelket a távlatukkal: szállni, szállni, a friss hajnali ég alatt! Mint a puska döreje, mint a madár dala. mint az éjszaka hagyott szarvasnyomok után a vadasz sóvár gondolatai. Hát akkor keressük meg azt az özbakot! Szolgaszorgalma- san trappot a kis Trabant, felvillan a fényszóró: itt kell lennie a vadásznak. Ott is van. Begubózva a csendbe, a várakozás bizonyosságába ’ és bizonytalanságába. Ott ül a fák alatt, a levelek suttogásában. — Pontosak vagytok — dicséri az érkezőket, zöld kalapján megrezdül a vaddisznó sörtéjéből készült »bokréta«. — Hát akkor, édes Pistám, merre menjünk... No, tényleg, merre menjünk? Hiszen hozzá nem értő lelkemben itt annyi minden lehet. És mindenhol. Zizzen a harmatos fű, nyomok a két nappal ezelőtt sárossá vált úton: özek, szarvasok, menyét, koca a malacaival. Micsoda gazdagság! Hat akkor menjünk! Ott, a bári tetőn gyakran megfordulnak az őzek. Helyesebben: ott élnek. Csak időben kell érkezni. Nemes alkatú testük bele- vÖTÖslik a lóhere harsogó zöldjébe, messziről keresi agancsukat a távcső. Érdemes, nem érdemes? Nem. nem érdemes. Szép a bak, talán egy kicsit vékonyabb az agancsa a kelleténél, de ősapa lehet belőle. így ítélkezik a fövadász, tehát hallgatag puska. Gyufa villan, füstje elárulja a szél irányát. Mert azért be kell cserkészni a hiteles vadászat, a szél kínálta kaland, a diófák és a borhordozó szőlőtőkék takarása kedvéért. Számolunk: a távolság 500—600 méter. rs reggel öt óra van. Ha hallgatunk a gyufa kihunyó lángja- , ra, akkor a baknak, és kecsesen figyelő sutájának ott, azon a ponton kell az útját kérész- * tezni. Mégpedig a várakozás izgalmával, a vadászat ősi erejével, a zsákmány reményének minden »jágert« hajtó bizakodásával. Hiszen csak harminc méterről derül ki végleg: nagy kár lett volna a fülét rázó, szép kis bakért. Nagy kár. Nem szólal meg a puska, nem szólal a vadász és kísérője — akkora az egyetértés mindany- nyiunk között. Tizenkét kilométert gyalogoltunk. Sokat az embernek, kévéséi a vadnak. Az erdő határtalan. Hiába a szántóföld, máshol újból kezdődik, minden varázsával. Özet. szarvast, sűrűségeiben disznót rejtő rejtelmeivel. a fölötte lebegő ölyv éles hangjával, zöldüléséivel, nyúlánk derekú fáival, levelük termelte frissességgel, üde levegővel, lélegzetekre — és gon. dolatokra — serkentő ismeretlen-ismertségével. Micsoda kaland! Pedig nem törik rogy- gyanttá a bak térde a lövedék ütésétől, nem vidítja a hangulatot a snapsz forrósága. nem édesíti a vadászsiker a kilométerek száraz tempóját. Csal: a tágasság, csak a felszabadu.lt- ság. csak a férfias izgalom, csak a természet és hozzátartozóinak szeretete adja a fényt. Hát ezért megérte! Ezért érte meg. Majd legközelebb, mondja a fővadász, de ugyan kinek? S mivel tetőzve mindezt? De mégis: legközelebb megint el kell menni a mezö- szelid dombok hátára, a kedvesen ijesztő erdők aljába, a poros utakra és nyomok tarkította horhosokba. Csak azért, mert van még bak, amelyet szép — de szép! — dolog ötszáz méterről becserkészni, s azután — nem lemondóan, hanem a gazda méltóságával — ozí mondani: szép vagy, maradj még magnak! Tizenkét kilometer után . . Mészáros Attila
