Somogyi Néplap, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-14 / 138. szám
Területi lovasbajnokság Kaposváron Sziklay három győzelme öt. egyesületnek: a Ku- tasi Állami Gazdaság so- mogysárdi ménesének, a szedresi Sió- Sárvíz menti Egyesült Mg. Tsz-nek, a dombóvári Alkotmány Tsz- nek, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola lovasiskolá- iának és a Bó- lyi Mezőgazda- sági Kombinátnak nyolcvannégy indulója szállt nyeregbe szombaton és vasárnap Kaposváron, a Toponári úti lovaspályán, ahol a Dél-dunántúli Területi Lovas Szövetség idei bajnokságának második fordulóját rendezték meg. Amolyan főpróba is volt ez a verseny, hiszen alig egy hónap múlva, ugyanezen a pályán tartják az országos lovasbajnokság második fordulójának versenyeit is — akkor remélhetőleg nagyobb számú közönség előtt. Most a két versenynapon, alig háromszázan voltak kíváncsiak a szép lovaglásokra. A területi bajnokság második fordulójában a kaposvári díjlovasok egyik reménysége. Kövy András nem indult, mert a jövő héten az NDK-ba, Löbnitzbe utazik a magyar díjlovas válogatottal, s e versenyre készíti fel a lovait. A kaposváriak másik sikeres versenyzője, Sziklay Tamás, újból bizonyított: három első hely birtokosa lett. Szép sikerekét értek el a so- i mogysárdi lovasok is, különösen Fetter Györgynek és Major Istvánnak jutott a tapsból. A két versenynap eredményei: Kezdőlovak díjugratása: 1. Erdélyi Lajos (Boly) Hódító nevű lován, 2. Erdélyi Lajos (Boly) Levél n.l., 3. Gyulassy József (Somogysárd) Flamingó n.l. Csapatverseny díjugratásban, külön egyéni értékeléssel. Csapatban: 1. Somogysárd (Fetter György, Major István, Kovács Ferenc), 2. Kaposvár (Sziklay Tamás, Megyeri Vilmos, Hermann Lajos), 3. Boly (Tolnai József, Erdélyi Lajos, Verle József). Egyéni értékelésben: 1. Major István (Somogysárd), Quitt n.l., 2. Sziklay Tamás (Kaposvár) Krőzus n.l., 3. Fetter György (Somogysárd) Casco n.l. Ifjúsági díjugratás: I. Tolnai József (Boly) Hazug n.l., 2. Gerencsér Zsuzsa (Kaposvár) Csege n.l., 3. Tolnai József (Boly) Kapitány n.l. Egyéni (hibaidő) díjugratás: 1. Sziklay Tamás' (Kaposvár) Krőzus n.l., 2. Major István (Somogysárd) Quitt n.l., 3. Sziklay Tamás (Kaposvár) Csege n.l. Nyeretlen lovak díjugratása: 1. Erdélyi Lajos (Boly) Levél n.l., 2. Verle József (Boly) Lucifer n.l., 3. Erdélyi Lajos (Boly) Kapitány n.l. Egyéni díjugratás 130 cm- en: 1. Sziklay Tamás (Kaposvár) Krőzus n.l., 2. Erdélyi Lajos (Boly) Hódító n.l., 3. Sziklay Tamás (Kaposvár) Csege n.l. Pótló díjlovaglás: 1. Komjáthy György (Somogysárd) Quinterno n.l., 2. Sziklay Tamás (Kaposvár) Bátor n.l., 3. Bóna Sándor (Kaposvár) Cserkesz n.l. Könnyű osztályú díjlovaglás: 1. Sziklay Tamás (Kaposvár) Krőzus n.l., 2. Komjáthy György (Somogysárd) Quinterno n.l., 3. Nagy Anna (Kaposvár) Ármány n.l. Megyei labdarúgó-bajnokság (Folytatás a 4. oldalról.) (Sülé), Takács, Basics. Edző: Cser László. Tab: Kiss — Reichert, Fe- hérvári, Kovács, Szabó G., Mirei- der, Puska, Fias, Szabó Gy., Kendi, Bán (Ulrich). Edző: Czabula Miklós. A gólratörőbben játszó hazai együttes háromszor csak a kapufát találta el, a jó csapatmunkái ú vendégek ellen játszva. Góllövök: Takács, Csepregi, Basics, Mireider (öngól), illetve Szabó Gy. Jók: Both, Kenéz, Vázsonyi, Vass, illetve Reichert, Fehérvári. Tab ifi—Balatonlelle ifi 14:0 Hajas Gyula Somogyszob—N agy atád 1:0 (0:0) Somogyszob, 250 néző. V.: Fonódi. Csurgó—Balatonboglár 1:1 (0:0) Csurgó, 150 néző. V.: Ducsai. Csurgó: Németh — Kovács III., C. Kovács, Nagy, Kasza, Polgár, Péntek, Harmadás, Kiss, Tamás, Hosszú F. Edző: Horváth János. Balatonboglár: Fáncsi — Pintér L.. Muszti T., Muszti II., Gerg.ve, Bánhegyi, Koszics, Pordán. Pintér B., Paszér, Pintér II. Edző: Bolia László. , Az alacsony színvonalú mérkőzésen a bogiári vezető gól után a hazaiak erejéből csak az egyenlítésre telt. Góllövők: Nagy, illetve Pordán. Jók: Németh, illetve Fáncsi, Pordán, Paszér. Csurgó ifi—Balatonboglár ifi 1:1 Kovács Antal A forduló válogatottja: Benkő (Lengyeltóti) — Dunkler (Marcali), Török (La- tinca), Kurdi (Vasas), Vázsonyi (Balatonlelle), Horváth (Szőnyi), Markovics (Táncsics), Borbély (Vasas), Bélák (La- tinca), Pordán (Balatonboglár), Bíró (Vasas). A bajnokság állása : 1. Táncsics 29 25 3 1 107-18 53 2. Marcali 89 2)5 2 2 97-29 52 3. Vasas 29 15 7 7 63-50 37 4. Nagyatád 29 15 5 9 42-32 35 5. B.-lelle 29 14 5 10 58-59 33 6. Latinca 29 13 5 11 65-52 31 7. Kadarkút 88 12 6 11 53-54 30 8. Tab 2« 11 6 11 55-49 28 9. L.-tóti 29 12 3 14 54-66 27 10. Szőnyi 29 10 5 14 33-55 24 ll. Fonyód 29 9 6 14 52-86 23 12. S.-szob 29 9 4 IC 39-56 22 13. K. Vasutas 29 7 7 15 32-59 21 14. B.-boglár 29 7 5 17 40-65 20 15. Csurgó 28 7 5 16 37-60 19 16. Gyékényes t Ö r Ö 1 v e Somogyszob: Kovili — Birkás L., Bálint, Varga, Bakonyi, Bicsáki (Pécsét), Fehér, Birkás J., Deák, Pintér L. (Hóka), pintér B. Edző: Simon István. Nagyatád: Kutnyák __ Szabó, Koznik, Grezsák, Simon, Varga, Brezovszky, pólyák (Harcz), Kovács (Vidák), Czár, Iiics. Edző: Fuisz János. A nagy melegben is jó iramú mérkőzést vívott a két szomszédvár együttese. A lelkesebb szobiak megérdemelten szerezték meg a két értékes pontot. Góllövő: Bicsáki. Jók: Bálint, Varga, Bakonyi, Fehér, illetve Kutnyák, Roznik, Varga. Nagyatád ifi—Somogyszob ifi 2:1 Birkás József bzönyi SE—Fonyód 4:1 (2:1) Taszár, 150 néző. V.: Bálint. Szőnyi: Kaipl — Balogh, Kolozsvári, Érsek, Várhelyi (Hosz- szú), Pintér, Horváth, Budalik (Kalmár), Sárkány, Kiss, Riba. Edző: Balatoni Sándor. Fonyód: Fenyvesi — Sipos, Gyuricza, Lan- dor, vccsera, Nagy, Fejes, Béres (Horváth U.), zámborí, Kocsis, Koralics. Megbizott edző: Nagy Sándor. Sok helyzetet dolgozott ki góljain kívül is a taszári együttes a gyenge napot kifogó fonyódiak ellen. Góllövők: Sárkány (2), Horváth. Riba, illetve Koralics. Jók: Kolozsvári, Horváth, Kalmár, illetve Béres, Horváth G. Szőnyi SE ifi—Fonyód ifi 1:1 Vadas Tibor SZAPUDI ANDRÁS _____________ P OFONOK Egy ifjúsági vezető naplójából — Egyáltalán van valami pénze a csövezőnek? — Előfordul, hogy van. Ha például otthonról jön, és hoz magával. De az sem tart sokáig, mert a csövező általában galerivel jár. A galeriben pedig minden közös. — Szóval lopni muszáj. — Élelmet. Egy-egy ruhadarabot a strandon. Vannak, akik nagyobb dolgokat is meglovasítanak. — És te? A te galerid? — Mi szolídak voltunk. Néhány zacskó tej, pár csomag túró és kilenc üveg cola volt a számlánkon. Társadalmi tulajdon — teszi hozzá szakszerűen. — Azonnal beismertem. — Az idén is folytatod? — Mit? — A csövezést. Csodálkozva néz rám: — Nem mondta Csombor tanár úr? — Mit kellett volna mondania? — Hogy én... én már középiskolás vagyok. Egy ideig hallgatunk. — Messze van még a ház? — kérdezem aztán. — Még egy kanyar — mondja, s megáll. Leveszi a szemüvegéit, megtörli a zakója ujjával, s mintegy mellékesen megjegyzi, hogy ő azonnal el fog tűnni, mihelyt a házat megmutatta. — Azok nem tudhatják meg, hogy én vezettem hozzájuk. Ugye, érti? — Hát persze. Egy szóval sem említem, ne félj! — Nem félek — mondja csendesen. — De nem szabad megtudniuk, hogy Csombor tanár úr és én ... Érti, ugye? Aggódva néz rám. — Mondtam, hogy nem. Mindent értek. — Alig bírom a komolyságomat. — Ott a ház — mutat egy iákkal sűrűn körülvett, tetőKonzerv és konzervativizmus — avagy az ízlés állandósága A polcokon üvegek tömkelegé, bennük ri- zses lecsó és temesvári sertésborda, marhapörkölt és körömpörkölt, székelykáposzta, rakott káposzta, s még számtalan ínycsiklandó falat. Lehetetlen, hogy már a címkék láttán is ne induljon meg a magyar ember nyálelválasztó mirigyeinek működése. Ráadásul a konzervek most 30—40 százalékkal olcsóbbak is, mint általában. Mégis... — Még sohasem szottyant kedvem kon- zerveket fogyasztani — mondja egy középkorú háziasszony —, s a férjem sem kedveli őket. Jobb a főzés, s nem is olyan drága. Egy fiatalasszony már jóval türelmesebb. — Többre becsülöm a szabad időt, mint a főzöcskézést, s a férjemnek ugyanez a véleménye. Nincs az a hatalom, amely engem arra kényszerítene, hogy például vasárnap délelőtt kotyvasszak pihenés, kirándulás helyett. Lehetőségem sem lenne rá, mivel albérletben lakunk. Így inkább fizetek, még ha többe kerül is. Paska Jenő, a Kalinyin városrész ABÇ- áruházának vezetője derűlátóan, nyilatkozik a konzervfogyasztás jövőjéről. — Az elmúlt héten, a kiárusítás alkalmával háromszázezer forint értékű konzervet, illetve mélyhűtött árut értékesítettünk, ez összehasonlíthatatlanul több, mint máskor. Ezeket a gyorsan elkészíthető ételeket mindenekelőtt fiatal, főzni még egyáltalán nem, vagy csak alig tudó háziasszonyok igénylik, s a hét végét a szabadban eltölteni szándékozók. Az idősebb korosztály eléggé vonakodik tőlük. Igaz, nagy forgalmunkban az is tagadhatatlanul közrejátszik, hogy ebben a lakónegyedben főleg fiatalok élnek. A kereskedő véleménye tehát a fiatalok ízlését jellemzi, ám az országos átlagra aligha vonatkoztatható. A közvélemény vonakodásának egyik eka föltehetően a termék ára, az idegenkedés alapja mégis inkább ízlésünk konzervgtiz- musa. Természetesen nem lenne érdemes pálcát törni azok felett, akik a konzervált sertéspörkölt helyett inkább a friss készítmény, a szegedi halászlékocka helyett inkább a bográcsban főtt, istenigazából megpaprikázott halleves mellett kardoskodnak. Mert a konzervnek nincs a tudatba, a közfelfogásba beépült »előélete«, a szülők, nagyszülők által elfogadott »garanciája«, azaz — nem honosodott meg nálunk, nem vált közízlésünk alkotó részévé. Aki az »újdivatú« terméket fogyasztani akarja, kockázatot vállal, aki az évszázadok óta elfogadott, a közízléstől »szabadalmazott« rántottszelet vagy frissen készült házi disznótoros mellett tör lándzsát, mindenképpen biztosra megy. Nem csalódhat; a recept az elődöknél is bevált, »társadalmasítva« van. A háziasszonyok is szívesebben vállalják az időigényes ebéd- és vacsorakészítést, mint a hagyományokkal szakítani nem akaró férj szemrehányásait, A konzervekhez való viszonyunk bizonyíték arra a tudományos állításra, hogy a közízlés, a közfelfogás évekkel — esetleg évtizedekkel — a tudományos—technikai haladás mögött jár. Vonatkozik ez az ízlés minden területére: az öltözködésre és a párválasztási módokra, a művészetre és a táplálkozásra egyaránt. Ahhoz pedig, hogy a lehetőségek és az igények közeledjenek egymáshoz, elengedhetetlen a meggyőzés, az Ízléses reklám, a felvilágosítás. Ez lenne szükséges »konzervügyben« is, hogy a háziasszonyok szabad ideje is növekedjék. Nem is szólva az egészségügyi szempontokról... L. A. Levél Kalinyinból * Testvéri kapcsolat a két város vasutasai között A Törzggárda brigád kezdeményezése Vasúti körökben jól ismerik a kaposvári állomás tizenhat tagú Törzsgárda szocialista brigádját, amely eddig háromszor nyerte el az ezüst fokozatot. A jól felkészült közösség — Horváth Istvánná a vezetője — csatlakozott az októberi forradalom 60. évfordulója tiszteletére kibontakozott munka verseny-mozgalomhoz. A brigád tagjai összedugták a fejüket, s elhatározták, hogy levelet írnak a kalinyini vasútállomás címére; fölveszik a testvéri kapcsolatot. A várva várt levél a napokban érkezett meg. A kali- nyinj vasútállomás főnöke, s a jövendő testvérközösség vezetője írta alá a levelet. A kalinyini vasutasok nagy örömmel fogadták a kaposváriak javaslatát, hiszen Kali- nyin és Kaposvár testvérvárosok. A vasutasok eddig is sokat gondoltak a magyarországi testvérvárosra, ugyanis az elővételi jegypénztárak az ottani Kaposvár tér egyik most átadott, új épületében kaptak helyet. A teret nyilegyenes sugárút köti össze a vasútállomással. A Moszkva és Leningrád közötti Október vasútvonal a jó munkájáért megkapta a Lemn-rendet. Az itt közlekedő Auróra, Orosz trojka expresszvonatok egyébként a Kalinyini Vagongyárban készültek. A kalinyini állomás közössége először 1965-ben érdemelte ki a kommunista állomás címet. Ezt évről évre újra kiérdemelték azzal, hogy mindig újabb módszereket alkalmaznak. Különösen nagy sikere van annak, hogy telefonon is lehet jegyet rendelni, s elviszik haza vagy a munkahelyre. Az utas kívánságára a csomagot is házhoz szállítják. A helyi érdekű közlekedésben beváltak a jegyautomaták, a jegybélyegzőgépek. A kalinyini vasútállomásról mindennap kirándulóvonat viszi az érdeklődőket a környék festői helyeire, s vannak színházvonatok is. A távolsági járatok Moszkvába, Leningrádba, Murmanszkba, Talllnba és más városokba viszik a kalinyiniakat. Az állomás dolgozói is csatlakoztak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére kibontakozott munkaversenyhez. Ebben a versenyben ott vannak az állomás túrjai (műszakjai) is. A legjobb túr megtisztelő címet Jelenő Vasziljevna, Morajéra ügyeletes tiszt csoportja nyerte el. Amikor elolvasták a kaposváriak levelét, azt kérték, hogy hadd léphessenek ők testvéri kapcsolatba a kaposvári Törzsgárda brigáddal. J. V. Marujeva túrjában negyvenhetén dolgoznak. Marujeva parttag, s a kommunista. munka élenjárója. Lelkiismeretes munkájukért és önzetlen társadalmi tevékenységükért már többször kitüntették és megjutalmazták őket. Most Kalinyinban várják a kaposváriak válaszát. Maruje- váék elsősorban arra .kíváncsiak, milyen a brigád munkája, kik a tagjai, milyen formákat alkalmaznak és milyen eredményeket értek el a munkaversenyben. A két testvérváros vasutasai az ismeretség kezdetén vannak, mégis sokat tudnak egymásról. Éppen ezért nagy izgalommal várják a folytatást, az esetleges személyes találkozást is. L. G. Új tantárgy a gimnáziumokban Megjelent az oktatási miniszter utasítása : szeptembertől új fakultatív tantárgyat lehet bevezetni a gimnáziumokban nevelési alapismeretek címmel. Engedélyezését a középiskolák igazgatói abban az esetben kérhetik a megyei művelődésügyi osztályoktól. ha a tárgyi és személyi feltételek biztosítottak. A nevelési alapismeretek tanítására a pedagógia és a pszichológia szakos tanárok jogo-^ sultak. Az új tantárgy beveztésé- nek célja, hogy korszerű pedagógiai, piszchológiai alap- műveltséget nyújtson a nevelés iránt érdeklődő fiataloknak, felkészítse őket a pedagóguspálya tudatos vállalására, fejlessze a pedagógiai képességeket. Somogyi Néplap ablakait villogtató épületre. — En most visszamegyek. Megállunk. — Mondd : miért neveznek téged tanár úrnak? — kérdezem. Arcán zavar suhan át — Még az általánosban ragadt rám — mondja, és a fejével vissza, a város felé int —, az intézetben ... Mindig azt mondtam, tanár leszek. — És most... most már nem mondod? — De igen ... Mostanában megint. És Csombor tanár úr is mondja. Megszorítom a kezét. — Akkor lehet, hogy még találkozunk — mondom. — Hol? — A pályán. Mert én is tanár szeretnék lenni. Öreg diák vagyok, most járok egyetemre. Rám néz, villan a szemüvege. — Nem is olyan öreg — vigyorog szélesen, vagányosan. — No jól van — mondom. — Viszontlátásra, tanár úr! Köszönöm, hogy elkísértél, A csengő nem működik. Kopogok. Csend. Taíán itthon sincsenek. A villa öreg és kopott. A száraz vadszőlőindák alatt háimlik a vakolat. Az ajtó szuvas, repedezett, a kilincs rozsdás. Csak a manzárdszóba ablakai villognak élénken, vadonatúj, sárga keretben. Odabent óvatos neszek. Aztán megint csend egy ideig. Még egyszer kopogok. Kulcs csörren, nyílik az ajtó, s a küszöbön Takács Teca áll mezítláb. Pongyola van rajta, a haja zilált. Hunyorog. Ránevetek. — Aludtál? Nagyot néz. — Edit! — kiáltja, és a nyakamba borul. Hogy miért akikor, és miért nem előbb, azt nem tudom megmondani. Talán, mert láttam a fényképedet, olvastam a felszólalásodat, bár, ha csak annyit tudok meg, amennyit az újság közölt, nem valószínű, hogy tollat fogok. De a faterom haverja alaposan kifejtette véleményét a szövegedről, s akkor eszembe jutott, hogy tulajdonképpen én , is egy régi harcos méltatlan uíódja vagyok. Bár azt éppen nem lehet mondani, hogy valamikor is visszaéltem a helyzetemmel, hogy apám protekciójával előnyökhöz jutottam, de mégis. Különben világéletemben utáltam minden kivételezést, persze, lehet, hogy csak azért, meri amikor még kivételezhettek volna- velem, úgv éreztem, egyáltalán nincs szükségem rá. (Folytatjuk.)
