Somogyi Néplap, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-14 / 138. szám

Területi lovasbajnokság Kaposváron Sziklay három győzelme öt. egyesü­letnek: a Ku- tasi Állami Gazdaság so- mogysárdi mé­nesének, a szedresi Sió- Sárvíz menti Egyesült Mg. Tsz-nek, a dombóvári Al­kotmány Tsz- nek, a Kapos­vári Mezőgaz­dasági Főisko­la lovasiskolá- iának és a Bó- lyi Mezőgazda- sági Kombi­nátnak nyolc­vannégy indu­lója szállt nye­regbe szomba­ton és vasár­nap Kaposvá­ron, a Toponári úti lovaspá­lyán, ahol a Dél-dunántúli Területi Lo­vas Szövetség idei bajnok­ságának má­sodik forduló­ját rendezték meg. Amolyan főpróba is volt ez a verseny, hiszen alig egy hónap múlva, ugyanezen a pályán tartják az országos lovasbajnokság második for­dulójának versenyeit is — ak­kor remélhetőleg nagyobb szá­mú közönség előtt. Most a két versenynapon, alig há­romszázan voltak kíváncsiak a szép lovaglásokra. A területi bajnokság máso­dik fordulójában a kaposvári díjlovasok egyik reménysége. Kövy András nem indult, mert a jövő héten az NDK-ba, Löbnitzbe utazik a magyar díjlovas válogatottal, s e ver­senyre készíti fel a lovait. A kaposváriak másik sikeres versenyzője, Sziklay Tamás, újból bizonyított: három első hely birtokosa lett. Szép sikerekét értek el a so- i mogysárdi lovasok is, különö­sen Fetter Györgynek és Ma­jor Istvánnak jutott a tapsból. A két versenynap eredmé­nyei: Kezdőlovak díjugratása: 1. Erdélyi Lajos (Boly) Hódító nevű lován, 2. Erdélyi Lajos (Boly) Levél n.l., 3. Gyulassy József (Somogysárd) Flamin­gó n.l. Csapatverseny díjugratás­ban, külön egyéni értékelés­sel. Csapatban: 1. Somogysárd (Fetter György, Major István, Kovács Ferenc), 2. Kaposvár (Sziklay Tamás, Megyeri Vil­mos, Hermann Lajos), 3. Boly (Tolnai József, Erdélyi Lajos, Verle József). Egyéni értéke­lésben: 1. Major István (So­mogysárd), Quitt n.l., 2. Szik­lay Tamás (Kaposvár) Krőzus n.l., 3. Fetter György (So­mogysárd) Casco n.l. Ifjúsági díjugratás: I. Tolnai József (Boly) Hazug n.l., 2. Gerencsér Zsuzsa (Kaposvár) Csege n.l., 3. Tolnai József (Boly) Kapitány n.l. Egyéni (hibaidő) díjugratás: 1. Sziklay Tamás' (Kaposvár) Krőzus n.l., 2. Major István (Somogysárd) Quitt n.l., 3. Sziklay Tamás (Kaposvár) Csege n.l. Nyeretlen lovak díjugratása: 1. Erdélyi Lajos (Boly) Levél n.l., 2. Verle József (Boly) Lu­cifer n.l., 3. Erdélyi Lajos (Boly) Kapitány n.l. Egyéni díjugratás 130 cm- en: 1. Sziklay Tamás (Kapos­vár) Krőzus n.l., 2. Erdélyi Lajos (Boly) Hódító n.l., 3. Sziklay Tamás (Kaposvár) Csege n.l. Pótló díjlovaglás: 1. Kom­játhy György (Somogysárd) Quinterno n.l., 2. Sziklay Ta­más (Kaposvár) Bátor n.l., 3. Bóna Sándor (Kaposvár) Cser­kesz n.l. Könnyű osztályú díjlovag­lás: 1. Sziklay Tamás (Kapos­vár) Krőzus n.l., 2. Komjáthy György (Somogysárd) Quin­terno n.l., 3. Nagy Anna (Ka­posvár) Ármány n.l. Megyei labdarúgó-bajnokság (Folytatás a 4. oldalról.) (Sülé), Takács, Basics. Edző: Cser László. Tab: Kiss — Reichert, Fe- hérvári, Kovács, Szabó G., Mirei- der, Puska, Fias, Szabó Gy., Kendi, Bán (Ulrich). Edző: Czabula Mik­lós. A gólratörőbben játszó ha­zai együttes háromszor csak a kapufát találta el, a jó csa­patmunkái ú vendégek ellen játszva. Góllövök: Takács, Csepregi, Basics, Mireider (ön­gól), illetve Szabó Gy. Jók: Both, Kenéz, Vázsonyi, Vass, illetve Reichert, Fehérvári. Tab ifi—Balatonlelle ifi 14:0 Hajas Gyula Somogyszob—N agy atád 1:0 (0:0) Somogyszob, 250 néző. V.: Fonódi. Csurgó—Balatonboglár 1:1 (0:0) Csurgó, 150 néző. V.: Ducsai. Csurgó: Németh — Kovács III., C. Kovács, Nagy, Kasza, Polgár, Péntek, Harmadás, Kiss, Tamás, Hosszú F. Edző: Horváth János. Balatonboglár: Fáncsi — Pintér L.. Muszti T., Muszti II., Gerg.ve, Bánhegyi, Koszics, Pordán. Pintér B., Paszér, Pintér II. Edző: Bolia László. , Az alacsony színvonalú mérkőzésen a bogiári vezető gól után a hazaiak erejéből csak az egyenlítésre telt. Gól­lövők: Nagy, illetve Pordán. Jók: Németh, illetve Fáncsi, Pordán, Paszér. Csurgó ifi—Balatonboglár ifi 1:1 Kovács Antal A forduló válogatottja: Benkő (Lengyeltóti) — Dunkler (Marcali), Török (La- tinca), Kurdi (Vasas), Vázso­nyi (Balatonlelle), Horváth (Szőnyi), Markovics (Táncsics), Borbély (Vasas), Bélák (La- tinca), Pordán (Balatonbog­lár), Bíró (Vasas). A bajnokság állása : 1. Táncsics 29 25 3 1 107-18 53 2. Marcali 89 2)5 2 2 97-29 52 3. Vasas 29 15 7 7 63-50 37 4. Nagyatád 29 15 5 9 42-32 35 5. B.-lelle 29 14 5 10 58-59 33 6. Latinca 29 13 5 11 65-52 31 7. Kadarkút 88 12 6 11 53-54 30 8. Tab 2« 11 6 11 55-49 28 9. L.-tóti 29 12 3 14 54-66 27 10. Szőnyi 29 10 5 14 33-55 24 ll. Fonyód 29 9 6 14 52-86 23 12. S.-szob 29 9 4 IC 39-56 22 13. K. Vasutas 29 7 7 15 32-59 21 14. B.-boglár 29 7 5 17 40-65 20 15. Csurgó 28 7 5 16 37-60 19 16. Gyékényes t Ö r Ö 1 v e Somogyszob: Kovili — Birkás L., Bálint, Varga, Bakonyi, Bicsáki (Pécsét), Fehér, Birkás J., Deák, Pintér L. (Hóka), pintér B. Edző: Simon István. Nagyatád: Kutnyák __ Szabó, Koznik, Grezsák, Si­mon, Varga, Brezovszky, pólyák (Harcz), Kovács (Vidák), Czár, Iiics. Edző: Fuisz János. A nagy melegben is jó ira­mú mérkőzést vívott a két szomszédvár együttese. A lel­kesebb szobiak megérdemelten szerezték meg a két értékes pontot. Góllövő: Bicsáki. Jók: Bálint, Varga, Bakonyi, Fehér, illetve Kutnyák, Roznik, Var­ga. Nagyatád ifi—Somogyszob ifi 2:1 Birkás József bzönyi SE—Fonyód 4:1 (2:1) Taszár, 150 néző. V.: Bálint. Szőnyi: Kaipl — Balogh, Ko­lozsvári, Érsek, Várhelyi (Hosz- szú), Pintér, Horváth, Budalik (Kalmár), Sárkány, Kiss, Riba. Edző: Balatoni Sándor. Fonyód: Fenyvesi — Sipos, Gyuricza, Lan- dor, vccsera, Nagy, Fejes, Béres (Horváth U.), zámborí, Kocsis, Koralics. Megbizott edző: Nagy Sándor. Sok helyzetet dolgozott ki góljain kívül is a taszári együttes a gyenge napot kifo­gó fonyódiak ellen. Góllövők: Sárkány (2), Horváth. Riba, illetve Koralics. Jók: Kolozs­vári, Horváth, Kalmár, illetve Béres, Horváth G. Szőnyi SE ifi—Fonyód ifi 1:1 Vadas Tibor SZAPUDI ANDRÁS _____________ P OFONOK Egy ifjúsági vezető naplójából — Egyáltalán van valami pénze a csövezőnek? — Előfordul, hogy van. Ha például otthonról jön, és hoz magával. De az sem tart so­káig, mert a csövező általá­ban galerivel jár. A galeri­ben pedig minden közös. — Szóval lopni muszáj. — Élelmet. Egy-egy ruha­darabot a strandon. Vannak, akik nagyobb dolgokat is meglovasítanak. — És te? A te galerid? — Mi szolídak voltunk. Né­hány zacskó tej, pár csomag túró és kilenc üveg cola volt a számlánkon. Társadalmi tu­lajdon — teszi hozzá szaksze­rűen. — Azonnal beismertem. — Az idén is folytatod? — Mit? — A csövezést. Csodálkozva néz rám: — Nem mondta Csombor tanár úr? — Mit kellett volna mon­dania? — Hogy én... én már kö­zépiskolás vagyok. Egy ideig hallgatunk. — Messze van még a ház? — kérdezem aztán. — Még egy kanyar — mondja, s megáll. Leveszi a szemüvegéit, megtörli a zakója ujjával, s mintegy mellékesen megjegyzi, hogy ő azonnal el fog tűnni, mihelyt a házat megmutatta. — Azok nem tudhatják meg, hogy én vezettem hozzájuk. Ugye, érti? — Hát persze. Egy szóval sem említem, ne félj! — Nem félek — mondja csendesen. — De nem szabad megtudniuk, hogy Csombor tanár úr és én ... Érti, ugye? Aggódva néz rám. — Mondtam, hogy nem. Mindent értek. — Alig bírom a komolyságomat. — Ott a ház — mutat egy iákkal sűrűn körülvett, tető­Konzerv és konzervativizmus — avagy az ízlés állandósága A polcokon üvegek tömkelegé, bennük ri- zses lecsó és temesvári sertésborda, marha­pörkölt és körömpörkölt, székelykáposzta, ra­kott káposzta, s még számtalan ínycsiklan­dó falat. Lehetetlen, hogy már a címkék lát­tán is ne induljon meg a magyar ember nyálelválasztó mirigyeinek működése. Rá­adásul a konzervek most 30—40 százalékkal olcsóbbak is, mint általában. Mégis... — Még sohasem szottyant kedvem kon- zerveket fogyasztani — mondja egy közép­korú háziasszony —, s a férjem sem kedveli őket. Jobb a főzés, s nem is olyan drága. Egy fiatalasszony már jóval türelmesebb. — Többre becsülöm a szabad időt, mint a főzöcskézést, s a férjemnek ugyanez a véle­ménye. Nincs az a hatalom, amely engem arra kényszerítene, hogy például vasárnap délelőtt kotyvasszak pihenés, kirándulás he­lyett. Lehetőségem sem lenne rá, mivel al­bérletben lakunk. Így inkább fizetek, még ha többe kerül is. Paska Jenő, a Kalinyin városrész ABÇ- áruházának vezetője derűlátóan, nyilatkozik a konzervfogyasztás jövőjéről. — Az elmúlt héten, a kiárusítás alkalmá­val háromszázezer forint értékű konzervet, illetve mélyhűtött árut értékesítettünk, ez összehasonlíthatatlanul több, mint máskor. Ezeket a gyorsan elkészíthető ételeket min­denekelőtt fiatal, főzni még egyáltalán nem, vagy csak alig tudó háziasszonyok igénylik, s a hét végét a szabadban eltölteni szándé­kozók. Az idősebb korosztály eléggé vonako­dik tőlük. Igaz, nagy forgalmunkban az is tagadhatatlanul közrejátszik, hogy ebben a lakónegyedben főleg fiatalok élnek. A kereskedő véleménye tehát a fiatalok ízlését jellemzi, ám az országos átlagra alig­ha vonatkoztatható. A közvélemény vonakodásának egyik eka föltehetően a termék ára, az idegenkedés alapja mégis inkább ízlésünk konzervgtiz- musa. Természetesen nem lenne érdemes pálcát törni azok felett, akik a konzervált sertéspörkölt helyett inkább a friss készít­mény, a szegedi halászlékocka helyett in­kább a bográcsban főtt, istenigazából meg­paprikázott halleves mellett kardoskodnak. Mert a konzervnek nincs a tudatba, a köz­felfogásba beépült »előélete«, a szülők, nagy­szülők által elfogadott »garanciája«, azaz — nem honosodott meg nálunk, nem vált köz­ízlésünk alkotó részévé. Aki az »újdivatú« terméket fogyasztani akarja, kockázatot vál­lal, aki az évszázadok óta elfogadott, a köz­ízléstől »szabadalmazott« rántottszelet vagy frissen készült házi disznótoros mellett tör lándzsát, mindenképpen biztosra megy. Nem csalódhat; a recept az elődöknél is bevált, »társadalmasítva« van. A háziasszonyok is szívesebben vállalják az időigényes ebéd- és vacsorakészítést, mint a hagyományokkal szakítani nem akaró férj szemrehányásait, A konzervekhez való viszonyunk bizonyí­ték arra a tudományos állításra, hogy a köz­ízlés, a közfelfogás évekkel — esetleg évti­zedekkel — a tudományos—technikai hala­dás mögött jár. Vonatkozik ez az ízlés min­den területére: az öltözködésre és a párvá­lasztási módokra, a művészetre és a táplál­kozásra egyaránt. Ahhoz pedig, hogy a lehe­tőségek és az igények közeledjenek egy­máshoz, elengedhetetlen a meggyőzés, az Íz­léses reklám, a felvilágosítás. Ez lenne szük­séges »konzervügyben« is, hogy a háziasszo­nyok szabad ideje is növekedjék. Nem is szólva az egészségügyi szempontokról... L. A. Levél Kalinyinból * Testvéri kapcsolat a két város vasutasai között A Törzggárda brigád kezdeményezése Vasúti körökben jól isme­rik a kaposvári állomás ti­zenhat tagú Törzsgárda szo­cialista brigádját, amely eddig háromszor nyerte el az ezüst fokozatot. A jól felkészült kö­zösség — Horváth Istvánná a vezetője — csatlakozott az októberi forradalom 60. év­fordulója tiszteletére kibonta­kozott munka verseny-moz­galomhoz. A brigád tagjai összedugták a fejüket, s elhatározták, hogy levelet írnak a kalinyini va­sútállomás címére; fölveszik a testvéri kapcsolatot. A várva várt levél a na­pokban érkezett meg. A kali- nyinj vasútállomás főnöke, s a jövendő testvérközösség ve­zetője írta alá a levelet. A kalinyini vasutasok nagy örömmel fogadták a kaposvá­riak javaslatát, hiszen Kali- nyin és Kaposvár testvérvá­rosok. A vasutasok eddig is sokat gondoltak a magyaror­szági testvérvárosra, ugyanis az elővételi jegypénztárak az ottani Kaposvár tér egyik most átadott, új épületében kaptak helyet. A teret nyil­egyenes sugárút köti össze a vasútállomással. A Moszkva és Leningrád közötti Október vasútvonal a jó munkájáért megkapta a Lemn-rendet. Az itt közleke­dő Auróra, Orosz trojka ex­presszvonatok egyébként a Kalinyini Vagongyárban ké­szültek. A kalinyini állomás közössége először 1965-ben ér­demelte ki a kommunista ál­lomás címet. Ezt évről évre újra kiérdemelték azzal, hogy mindig újabb módszereket al­kalmaznak. Különösen nagy sikere van annak, hogy tele­fonon is lehet jegyet rendel­ni, s elviszik haza vagy a munkahelyre. Az utas kíván­ságára a csomagot is házhoz szállítják. A helyi érdekű köz­lekedésben beváltak a jegy­automaták, a jegybélyegzőgé­pek. A kalinyini vasútállomásról mindennap kirándulóvonat viszi az érdeklődőket a kör­nyék festői helyeire, s van­nak színházvonatok is. A tá­volsági járatok Moszkvába, Leningrádba, Murmanszkba, Talllnba és más városokba viszik a kalinyiniakat. Az állomás dolgozói is csatlakoztak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. év­fordulója tiszteletére kibonta­kozott munkaversenyhez. Eb­ben a versenyben ott vannak az állomás túrjai (műszakjai) is. A legjobb túr megtisztelő címet Jelenő Vasziljevna, Mo­rajéra ügyeletes tiszt csoport­ja nyerte el. Amikor elolvas­ták a kaposváriak levelét, azt kérték, hogy hadd léphesse­nek ők testvéri kapcsolatba a kaposvári Törzsgárda brigád­dal. J. V. Marujeva túrjában negyvenhetén dolgoznak. Ma­rujeva parttag, s a kommunis­ta. munka élenjárója. Lelkiis­meretes munkájukért és ön­zetlen társadalmi tevékenysé­gükért már többször kitüntet­ték és megjutalmazták őket. Most Kalinyinban várják a kaposváriak válaszát. Maruje- váék elsősorban arra .kíván­csiak, milyen a brigád mun­kája, kik a tagjai, milyen for­mákat alkalmaznak és milyen eredményeket értek el a mun­kaversenyben. A két testvérváros vasuta­sai az ismeretség kezdetén vannak, mégis sokat tudnak egymásról. Éppen ezért nagy izgalommal várják a folyta­tást, az esetleges személyes ta­lálkozást is. L. G. Új tantárgy a gimnáziumokban Megjelent az oktatási mi­niszter utasítása : szeptem­bertől új fakultatív tantár­gyat lehet bevezetni a gim­náziumokban nevelési alap­ismeretek címmel. Engedélye­zését a középiskolák igazgatói abban az esetben kérhetik a megyei művelődésügyi osztá­lyoktól. ha a tárgyi és sze­mélyi feltételek biztosítottak. A nevelési alapismeretek taní­tására a pedagógia és a pszi­chológia szakos tanárok jogo-^ sultak. Az új tantárgy beveztésé- nek célja, hogy korszerű pe­dagógiai, piszchológiai alap- műveltséget nyújtson a neve­lés iránt érdeklődő fiatalok­nak, felkészítse őket a peda­góguspálya tudatos vállalásá­ra, fejlessze a pedagógiai ké­pességeket. Somogyi Néplap ablakait villogtató épületre. — En most visszamegyek. Megállunk. — Mondd : miért neveznek téged tanár úrnak? — kér­dezem. Arcán zavar suhan át — Még az általánosban ra­gadt rám — mondja, és a fe­jével vissza, a város felé int —, az intézetben ... Mindig azt mondtam, tanár leszek. — És most... most már nem mondod? — De igen ... Mostanában megint. És Csombor tanár úr is mondja. Megszorítom a kezét. — Akkor lehet, hogy még találkozunk — mondom. — Hol? — A pályán. Mert én is ta­nár szeretnék lenni. Öreg diák vagyok, most járok egyetem­re. Rám néz, villan a szemüve­ge. — Nem is olyan öreg — vi­gyorog szélesen, vagányosan. — No jól van — mondom. — Viszontlátásra, tanár úr! Köszönöm, hogy elkísértél, A csengő nem működik. Ko­pogok. Csend. Taíán itthon sincsenek. A villa öreg és kopott. A száraz vadszőlőindák alatt háimlik a vakolat. Az ajtó szu­vas, repedezett, a kilincs rozs­dás. Csak a manzárdszóba ab­lakai villognak élénken, vado­natúj, sárga keretben. Odabent óvatos neszek. Az­tán megint csend egy ideig. Még egyszer kopogok. Kulcs csörren, nyílik az ajtó, s a küszöbön Takács Teca áll me­zítláb. Pongyola van rajta, a haja zilált. Hunyorog. Ránevetek. — Aludtál? Nagyot néz. — Edit! — kiáltja, és a nya­kamba borul. Hogy miért akikor, és miért nem előbb, azt nem tudom megmondani. Talán, mert lát­tam a fényképedet, olvastam a felszólalásodat, bár, ha csak annyit tudok meg, amennyit az újság közölt, nem valószí­nű, hogy tollat fogok. De a fa­terom haverja alaposan kifej­tette véleményét a szöveged­ről, s akkor eszembe jutott, hogy tulajdonképpen én , is egy régi harcos méltatlan uíódja vagyok. Bár azt éppen nem lehet mondani, hogy va­lamikor is visszaéltem a hely­zetemmel, hogy apám protek­ciójával előnyökhöz jutottam, de mégis. Különben világéle­temben utáltam minden kivé­telezést, persze, lehet, hogy csak azért, meri amikor még kivételezhettek volna- velem, úgv éreztem, egyáltalán nincs szükségem rá. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents