Somogyi Néplap, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-12 / 137. szám
fóliasátor az udvarokon (Tudósítónktól.) A jákói kertbarátklubot példaként emlegetik a megyében. Pedig — Simon Géza, nyugdíjas MÁV-föellenör szavaival élve — nem tesznek mást, csak annyit, amit minden ember megtesz, aki szereti szabad idejét okosan és hasznosan eltölteni, szereti a kertet, a természetet és igyekszik egészségesen élné A kertbarátklub tagjai között van nyugdíjas, szellemi és fizikai dolgozó, ipari munkás és tsz-tag, a városba naponta eljáró és helyben lakó. Van, akinek a háztáji zöldség- és gyümölcstermelésben kellő jártassága van, és olyan is, aki itt sajátítja el az alapvető tudnivalókat. Kéthetenként rendszeresen tartanak összejöveteleket; itt szakmai tárgyú előadások hangzanak el, s konzultációkon kapnak segítséget — elsősorban a nagybajomi áfész- tól. Előadókat hoznak, és segítenek a palánták, valamint a növényvédő szerek beszerzésében. Nem zárkózik el a támogatástól a helyi termelőszövetkezet sem; készséggel áll rendelkezésükre a tsz főagro- nómusa, növényvédő szakembere is. Említésre méltó, hogy a termelőszövetkezet a művelődési ház mellett egy romos épületet díjtalanul újjá épített, és segített berendezni: a kertbarátoknak így lett saját otthonuk. A klubnak 43 tagja van. Majdnem minden háznál van egy kis fóliasátor, ahol elsősorban a család részére termelnek primőröket, s ami ezen felül terem, értékesítik. Van azonban olyan is, aki teljesen árutermelésre rendezkedett be, s az áfész közvetítésével kerülnek piacra a terményei. Ha alkuszik, megsértődünk — Nézze meg, néném ezt az emberi, mekkora tökíeje vám! A néni meghökkenve áll a két árus előtt. Csodálkozva enged a lelszólitásnak: odapillog a kövérebbik felé. Épp nyitná a száját, de a sovány már mondja tovább : — Na látja, az anyukája is mindig mondta neki, hogy önfejű vagy édes fiam. Hát ezért nem enged az árból. A portéka, amire alkusznak valóban csicsás. Dupla heverő: szétnyitható, összecsukható, li- lás piros, és: a támlája fölött mini vitrin van, az oldala meg világit. Ez kell a magyarnak! Ennél csak a konyhaszekrény volt szebb. Valami roncsból csinálhatták újjá. Libazöldre pingálták, s beüvegezték virágos-girlandos táblákkal. Őrzője agy kapzsi arcú hölgy épp bizalmasam üvölti a vevőnek: — Nem adhatom ezeket olcsóbban, angyalkám. Higgye meg, nem lenne rajta semmi hasznom. így sincs ám, csak két-három forint. Többem nevetni kezdenek. Az árus mérgesen fúj egyet, és gőgösen a hátát mutatja. Rég elmúlt az a világ, amikor a vevő volt az úr. Volt a legutóbbi kaposvári vásárban minden, ami szemszájnak ingere. Elképzelhetetlen ócskaságok — elképesztően szemtelen áron. A cLivat- áru-bazárosoknál már a duplájáért lehetett venni fél értékű árut is. Ez csak méltányos! De az alkalmi árusok sem adták alább. — Kremássan, az asszonykának valódi tevebőrtáskát tessék! De ha kell, van itt hamisítatlan fókabőrdzseki, vagy igazi angol szövetnadrág ... Szöveg van bőven. S azt legalább ingyen mondják. Alkudni ipeg nem illik, mert megsértődnek. — Mi? Hogy ez a fonott kosár drága kétszázért? Menjen a boltba akkor. Mit keres itt az ilyen? Vagy csinálja meg magának ! — Ezekből engedjek? De hiszen ezek értékes kultúrák! Könyv ez, uram; nem magának való. Átveszem a »stílust-“: •— Ugyan már, az antikváriumban ötösével dobálják utánam tíz forintért. — Tényleg? Ne mondja! Ügy én is vennék. I — Venne? Akkor meg miért akarja eladni? Nem megy ez. Rám se hederít tovább. Szép áru is van: kékfestőknél, kendösöknél, fazekasoknál. Itt kisebb a kiabálás„több az üzlet. Persze á »gölöncsér-« érti a dolgát. Fiatal ember, szép köcsögjei vannak, s fogynak is. mert nemcsak koron- gozni tud, hanem kereskedni is. A kékfestőnél is nagy a tolongás. ' Azt mondogatják: szebb az áruja, mint a bolti. Pár méter Ide. pár oda. A vásárlók fiatalok és öreg né- nék. Az egyik megjegyzi: — Jaj. aranyoskám, de jó. hogy újra rákaptak. Már azt hittük pór éve. hogy elhalt az összes kékfestő. Pedig én már csak ennél maradok. A kendősöknél vegyes a helyzet; szép főkötőik mellett csiricsáré »nájlonok«. A szöveg itt is megy, de itt van miért : — Néném, most ne a má- S’kra hallgasson, nézzen rám. Jegyezze meg ezt a fényes tekintetemet, Ha nem tetszik, egy hónán múlva újra itt leszek és kicserélem ... Öreg cigánv ül egy rokkant- kocsiban. Nemigen szól az emberekhez, csak az árakat löki oda foehegyről. Nincs szüksége a sok beszédre. A faragott villák, kanalak is divatba jöttek. Olcsón adja őket. Vastagodik a zsebe — igaz, nem százasoktól, csak aprótól. fém tízesektől. Rengeteg a vevője. Mellette egy bácsi még a1 kiskutya fülét is árulja. Rozsdás lakatot, üres köln'süv"get. az. Ivanhoe második kötetét . , . Ismerős lehet már itt. sokan köször-nek neki. F,gv rieánv- asszonv melegen érdeklődik: — Mondja rtiár- olyan szép tajtékninája nincs’’ — Tajtékpipa? Ide a tetű- niacra7 Nem et’em én me- szet. Fölviszem a Váci utcába Pestre, ott ezernyolcat is adnak érte. Még ön'rócta ts van. R°ked- tes hang töHi be az utcát: — Bukszákat, pénztárcákat, divattáskákat szatyrokat -n-án- dent vehet. Ez itt a kisbüdös ábeo^áruház! Hát ha a kaposvári vásár nem is elvan nagv. és híres, azért ez is csak vásár. Luthár Péter SZAPUDI ANDRÁS _____________ P OFONOK Egy ifjúsági vezető naplójából »Mert hazudtam«, mondom. »A csillagokat is lehazudtam az égről. Amikor kiválasztottak, és az igazgatónő magamra hagyott a nevelőszüleiimmel, azt mondtam nekik, hogy tüdőbajos vagyok. Az apám is tüdőbajban halt meg, magyaráztam és én sem fogok sokáig élni.« István rémülten kapja fel a fejét, Dénes hahotázik. »Látod, milyen sok esze volt már akkor is?« mondja Istvánnak. István bólint. Az arca nemtetszést fejez ki. »Hazudtam, mondom, mert nem akartam nevelőszülőkhöz kerülni. Nekem gimnáziumot, egyetemet ígértek, nem nevelőszülőket.« »És én ...«, mondana még valamit Dénes, de István az asztalra ejti kezét. »Késő van, mennünk kell« mondja, »Szervusz, Edit«. »Szervusztok.« Elindulnak az ajtó felé. Dénes vékonyan, könnyű léptekkel, István szikáron. de súlyosan. ahogy apánk jár otthon, a róla szóló legendában. MÁRCIUS 25. Kemény harangszóra ébredek. Megnézem az órám, pontosan fél hat. Elhúzom a sötétítő függönyt, foszladozó szürke az ég. A lejtős udvar végében gerendákból ácsolt harangláb, vele szemben vad- nastflöiódákkal sűrűn benőtt ká- 1 polna. Valamikor papoké volt az intézet, akkoriban a kápolna meg a szomszédos plébánia az épülethez tartozott. Kinyitom az ablakot, beözönlik a harangszó. Nagy kabátos fiatal pap huzakodik a harangkötéllel, a haja vörösesszőke. Biztosan szeplöi is vannak. Visszafekszem. Nyolc óra tájt ébredek újra. A szobám, tele van napfénnyel. A folyosón tejeskávéillat és Csombor Pál. Reggelizni invitál, és azt mondja, fél óra múlva itt le6z a tanár úr. — Miféle tanár úr? Rejtélyesen mosolyog. — Aki majd elvezet Tecá- hoz. Egyébként kényelmes kis víkendházban laknak. Partizán valamelyik barátja jóvoltából. Kávé, kenyér, lekvár és vaj. — Jó itt — mondom Csombor Pálnak. Vállat von, diákosan hunyorít. — Dús keblű az alma mater. Vékony dongájú, szemüveges fiú íép az asztalunkhoz. — A tanár úr — mutatja be Csombor Pál. A fiú elpirul, esetlen mozdulattal nyújt kezet. — Szóval te vagy a tanár úr? — kérdezem olyan hangsúllyal, mintha már sokat tudnék róla. Egyébként, valószínű tudok, vagy legalábbis sejtek róla egyet-mást. Például azt, hogy gyöngyözik a homloka, ha izgatott, s olvankor az ajka fölött is verítckcsóppök látszanak. És ha elsápad, az éjszakán is átüt arca íe- héi’sége, akár a hóé. — Én vagyok — mondja széles vigyorral, de zavarában az ujjait tördeli. — Ha nem tudnád — szólal meg Csombor Pál —, egy igazi galeri-főnök áll előtted. — Nocsak — nevetek. — Nem vicc. Nyolctagú galerit »vezetett« a nyáron. — Régen volt — dünnyögi a fiú, és nem tudom megállapítani, hogy röstelli-e a dolgot vagy szerénykedéssel leplezi a büszkeségét. — Mehetünk? — kérdezem. — Tőlem akármikor — készségeskedik a »tanár úr«. Csombor Pál megszorítja a kezemet. — Ne várj sokat a találkozástól — mondja, és elfordul. A hegyek felől langyos szél fúj. Busszal megyünk a lejtős utcákon, aztán gyalog a szerpentinen. A fák lélegzetét szinte hallani. A »tanár úr« zsebrevágott kézzel, vidáman baktat mellettem. A csövezőéletről tart »előadást«, s mivel sejti, hogy eddig nem foglalkoztam ezzel a témával, romantikus nádi kunyhókról, titokzatos füttyjelekről, indiántörténetekbe illő egzotikumokról beszél, s közben gyermekesen elvékonyul a hangja. — No, és mit ettetek, egyáltalán miből éltetek a Balaton partján ? — Leginkább tejet és túrót ettünk. Kenyeret ritkábbar. Korán keltünk. hogy beszerezhessük a kaját — válaszolta sejtelmesen. — Természetesen üzletben — adom a gyanútlant. — Nem. A bolt előtt — mondja, és várja a hatást. — Aha. Értem. — A csövező lehetőleg semmiért sem fizet — magyarázza. (Folytatjuk.) fl fizikai dolgozók béremelése (Tudósítónktól) Nagybajom évtizedek óta a környék bevásárlóközpontja. A helyi áfész anyagi erejéhez mérten fejleszti a hálózatot; az utóbbi években építettek egy új vas—műszaki szaküzletet, valamint egy élelmiszerboltot, a mülépüzemmel egy tető alatt. A régi ruházati bolt és cipő- szaküzlet elavultsága sürgette, hogy a szövetkezet egy vegyes ruházati szaküzletet is építsen. A kivitelezést a nagyközségi tanács vállalta, mivel az épület emeletén lakások kaptak helyet. Az új vegyesruházati boltot tegnap nyitották meg. A 220 négyzetméteren fölépített létesítmény eladótere 180 négyzetméteres — ezt megfelelő raktárak, szociális helyiségek egészítik ki. Az építkezés anyagi fedezetét a szövetkezet biztosította, s a MESZÖV-től 1,5 millió forint kölcsönt kaptak hozzá. A berendezés a karcagi ipari szövetkezetnél készült. Az új szaküzletbe 2,5 millió forint értékű árut hoztak; a számítások szerint egymillió forint havi forgalmat érnek el. A bolt önkiszolgáló rendszerű, nyolc alkalmazottja van. A kormány határozata alapján most jelent meg és július első napjaiban lép életbe a könnyűipari miniszternek ' a ruházati ipari fizikai dolgozók béremeléséről szóló, az érintett szakszervezetekkel és az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsával egyetértésben kiadott rendelete. E rendelet hatálya kiterjed a textil-, a bőr-, a szőrme-, a cipő- és a textil- ruházati ipar vállalatainak, ipari szövetkezeteinek fizikai dolgozóira és bedolgozóira, továbbá a kézmü- és háziiparba, valamint az »egyéb ipar« alágazatba tartozó vállalatok és ipari szövetkezetek ruházati ipari tevékenységet végző fizikai dolgozóira és bedolgozóira is. A rendelet kimondja, hogy az alapbéreket július 1-től kell emelni. Ugyanakkor hangsúlyozza azt is, hogy a béremeléseket differenciáltan kell végrehajtani. Ennek megfelelően az átlagosnál nagyobb alapbéremelésben kell részesíteni a szakmunkásokat, a közvetlen termelőmunkát végzőket. az átlagosnál kedvezőtlenebb munkakörülmények között dolgozókat, továbbá azokat is, akiknek az alapbére az országos szakmai bértáblázat bértételeinek alsó határától jelentősen elmarad. A béremelés az említett ruházati ipari alágazatokban összesen több mint 260 ezer fizikai dolgozót érint. Erre a célra központi forrásból éves szinten — vállalatonként differenciáltan — összesen 288 millió forint áll rendelkezésre, amelyből 144 millió forintot az idei második félévben, további 144 milliót pedig a jövő év első felében használnak fel a ruházati ipar átlagában mintegy 4 százalékos béremelésre. A vállalatok, szövetkezetek saját forrásaiból átlagosan további 4—5 százalékos béremelésre van kilátás, amit. azonban természetszerűleg ugyancsak differenciáltan hajtanak végre. Az alapbér- emelésnek ugyanis a bérarányok javítása mellett elsődleges célja az is, hogy biztosítsa a magasabb teljesítmények megfelelő anyagi elismerését, elősegítse a termelő berendezések kapacitásának jobb kihasználását, fokozza a minőség javítását. ' Karóval támadt az A vádlott az utolsó szó jogán sírva mondta a sértettnek, 81 esztendős apjának: — Megbántam, amit tettem. Bocsásson meg! Szavai őszintének hatottak. Ez látszott már rendőrségi, ügyészségi vallomásából, s a bíróság előtt sem tagadta tettét. A megbánás azonban késői — csakúgy, mint a bocsánatkérés. Bóza Sándor 56 esztendős. Balatonszárszó. Dózsa György utca 73. sz. alatt lakó rokkant nyugdíjas — noha egy épületben lakott az apjával — évek óta haragos viszonyban volt vele. Ez a helyzet még tovább mérgesedett, amikor a most 81 éves Bóza Péter eltartási szerződést kötött unokájával, s őt jelölte ki a ház és a többi vagyona örökösének. A fiú ekkor már nem tudott uralkodni magán: több esetben életveszélyesen megfenyegette apját; sértegette, becsmérlő kijelentéseket tett. A helyzet tovább romlott, mikor Bóza Sándor — 1970-ben elhalt anyja után — örökrészét követelve 1975-ben pert indított apja ellen, de a bíróság elutasította a föllebbezését is. Január 18-án délután Bóza Sándor egy másfél meteres — Késői megbánás a szakértők véleménye szerint emberi élet kioltására alkalmas — szőlőkarót vett magához, s apja ajtajánál várta, hogy az idős ember az udvarra lépjen. Odasietett, hogy a bűncselekményt megelőzze. Bóza János, de hiába kérlelte Bóza Sándort, hajthatatlan maradt, s azt mondta: »Nem bánom, ha felakasztanak érte, akkor is agyonütöm, mert kisemmizett.« Bóza Péter nem vette komolyan fia fenyegetését, gyanútlanul az udvarra lépett. Fia e szavakkal támadt rá: »No. Péter, most megdöglesz!« — sa karóval nagy erővel homlokon sújtotta, úgy, hogy a karó eltörött, s az idős ember a földre zuhant. Ott két újabb csapást mért a nyak- szirtjére. Az ütés — tekintve erejét, mdg az ütlegnek használt tárgyat és a sértett életkorát — halálos is lehetett volna. Ezt állapították meg az oryosszak- értők. Szerencsére nem volt halálos; a mentők a siófoki kórházba vitték az idős embert. Homlokán és nyakszirtjén csontig ható sebekkel, s az ütés következtében — gyengén — megrepedt a koponyacsontja is. A vádlott így vallott: apjára — Hárman voltunk testvérek. Szüléimét tíz évig szinte teljesen én tartottam el, amíg csak betegségem következtében munkaképtelenné nem váltam. Úgy éreztem, elsősorban engem illet az örökség, azért is, mert Kanadában élő öcsém az én javamra lemondott. Kisemmizett az apám, ezért határoztam el, hogy agyonütöm. Amikor a földre zuhant, nyöszörgött és vérzett, megsajnáltam, nem ütöttém tovább. Akkor döbbentem rá, hogy mit cselekedtem. Nagyon megbántam ... A megyei bíróság dr. Márton Géza tanácsa emberölési kísérletért 4 évi — szigorított börtönben letöltendő — szabadságvesztésre ítélte Róza Sándort és 3 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Dr. Márton Géza tanács- vezető bíró véleménye: — Fiatal bíró koromban, a múltban, szinte hetente tárgyaltam ilyen és hasonló bűn- cselekményeket, amelyekben a vagyon, illetve az örökösök vagyon miatti viszálya volt az indító ok. Szerencsére szocialista társadalmunkban ez szinte teljesen megszűnt. Az utóbbi három évtizedben nem kellett tárgyalnom hasonló bűncselekményt. Az ítélet jogerős. ■ 8=4. L, / Uj szaküzlet nyílt Nagybajomban
