Somogyi Néplap, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-12 / 137. szám

Ü&"

Rövid az út Atádra

Somogyszobon és Bolháson is kevés az olyan család, ahonnan kettőnél többen dolgoznak a Kossuth Termelőszövetkezetben. Egyrészt sok a nyugdíjas és a járadékos, másrészt jó néhányon a közeli Nagyatád ipari üzemeibe járnak. A bolhást Ander Jenöék- nél is például a férj jogatűsként, a jeleség növénytermesztőként dolgozik a tsz- ben, a két jiú atádi munkahelyet választott magának...« Hermann Ferenc, a szövetkezet főagronómusa adta ezt a tájékoztatást, amelynek alapján megkerestük Bolháson Anderéket.

— Az uram? Nincs annak ilyenkor ideje az itthonma- radásra, most is szénát hord a tsz-ben — fogadott Ändernd. — A háztájikba viszi a rétekről a takarmányt.

Hogy Ander Jenőt mégis otthon találtam, az azért van, mert a nagyobbik fiú is az apja nevét kapta. Ifjabb Ander Jenő pedig épp a háztáji munkában tartott szünetet, hogy fölkészüljön a délutáni kötelezettségre: akkumulátoros a Nagyatádi Konzervgyárban, s délután kettőkor kezdődött a műszakja.

— Hetvennégyig itt dolgoztam a tsz-ben villanyszerelőként Édesapám alakulásától tagja a szövetkezetnek, édesanyám egy ideig bedolgozóként vett részt a közös munkákban, aztán ő is aláírta a belépési nyilatkozatot...

— Csakhogy az idén nem mehetek, mert az édesanyám beteg, ápolásra szorul — vette át a szót Anderné ^ fiától. — Ez az első év, hogy kimaradok a közös munkákból. Jóska, a kisebbik fiam viszont az idén már dolgozik.

— Szóval: Atádra mentem, a konzervgyárba. A szüleim segítségévet megvettem ezt a Skodát — mutat az udvaron álló kocsira. — Ha esik az eső, ezzel járok, ha szép idő van, bevisz a barátom motorral. Kétezerhatszázat keresek, minden második szombatom szabad. Amit nehéz volt megszokni, az a három műszak ... Az öcsém állandó délelőttös. Ő tavaly óta szerszámkészítő a Danuviában, ott szerezte meg a szakmát is. Ha itthon vagyunk, segítünk a háztáji munkákban.

— Már hozzászokott a Jenő. Kisgyerek kora óta dolgozik a mezőgazdaságban. Szereti és bírja is ezt a munkát.

Büszke az anya, de a fiú is okkal dicsekedett, hogy még hetedikes nem volt az általánosban, amikor már megtanulta, hogyan kell bánni a kaszával. Minthogy ért hozzá, hát rendbe »befogj ák« az ilyen munkákban.

— Tagnap hajnali fél ötkor keltem, pedig éjjel fél tizenegy van már, amikor Nagyatádról hazaérek. Ügy érzem, amíg fiatal vagyok, bírom a gyárban a három műszakot. Sokkal többet dolgozhatom így idehaza, mintha például mindig délelőtti műszakba járnék, mint az öcsém. Sertésekkel és szarvasmarhákkal foglalkozunk a háztájiban, nemcsak családi szükségletre, hanem eladásra is. Kell a takarmány, ezért aztán ketten kaszálunk az apámmal; néha az öcsém is csatlakozik hoz zánk. Ö, mármint a Jóska, minden reggel háromnegyed ötkor kel, mert ötkor megy a busz. Tehát korán ébred a család. Este, ha úgy adódik, hogy mind együtt vagyunk, a munkahelyi dolgokról beszélgetünk. Édesapám gondja a legnagyobb: kiosztja a felada tokát, hogy másnap, ha ő nincs itthon, ki mit csináljon.

Szórakozás? Bármennyi is a tennivaló, arra is marad idő.

— A falu KISZ-esei pinceklubot csináltak, társadalmi munkában. Ott voltam én is az öcsémmel. Oda is eljárunk, meg vasárnap esténként, olykor Atádra; a környéken búcsúra, bálba megyünk. Egyébként a vasárnap délelőttünket szabaddá teszik a szüléink, nem adnak »házi feladatot«: gyűjtjük az erőt a délutáni meccsre. Mindketten játszunk a helyi futballcsapatban. Legutóbb még vezettünk egy ponttal a 1 —-ileti bajnokságban ... És a.-űkor edzésünk van, oda is elmehetünk.

Ki-ki megtalálja a számítását a bolhási Ander családban. Azt mondják: ha nem így volna, nem lennének itt, és nem építették volna hetvenegyben azt a házat, amelyben laknak. A fiatalabb Ander Jenő azt vallja, bármenynyire tetszik is neki meg az öccsének a nagyatádi munkahely, a betelepedést egyikük se tervezi.

— Itt vannak a barátok, ez az otthonom. És még akkor is jól érzem magam Bolháson, ha sok a dolog. Atádon leteszem, itthon fölveszem a munkát, de annak is, ennek is van haszna, eredménye.

A ház, az udvar, az autó és a porta láttán senki sem vonhatja kétségbe a fiatal Ander Jenő szavait.

Hernesz Ferenc

Legelőtisztítás — gépekkel

Rotációs fűkaszáló gépekkel legelőtisztítást végeznek a homokszentgyörgyi Tsz-ben.

Aranykalász

Á Balatontól a Dráváig

Somogy és Baranya képviselői tanácskoztak

Együttes ülést tartott Harkányban a Somogy és Baranya megyei országgyűlési képviselők csoportja. Az együttműködés további lehetőségeit kutató megbeszélésen szó volt a két megye vízgazdálkodásának helyzetéről, az V. ötéves tervidőszak ezzel kapcsolatos feladatairól. Célja volt az együttes ülésnek az országgyűlés következő ülésszakára való felkészülés is. Részt vett a megbeszélésen dr. Nagy József, a Központi Bizottság tagja, a Baranya megyei pártbizottság első titkára, Böhm József, a Somogy megyei Tanács elnöke és dr. Rcinich Miklós, az Országos Vízügyi Hivatal elnökének első helyettese.

Rengeteg számot lehetne leírni: a két megye vízkészletét, az épülő tározókat, a felszín alatti vizek mennyiségét és ezek kihasználtságát, a vízellátás és a csatornázás mértékét, a szennyvíztisztítás arányát mutatókat. Egyelőre elég annyit" megemlíteni, hogy Somogynak és Baranyának bő a vízkészlete. A víz kincs, a

Vendégeket, barátokat fogadtunk, tapasztalatokban kölcsönösen gazdagodtunk a héten. Ifjú testvérmegyénk, a bulgáriai Kardzsali küldöttsége első ízben látogatott hozzánk. Egy új, most kibontakozó testvéri kapcsolat nyitányának is tekinthető ez a hét, s ezért megyénk történetében — éppúgy, mint barátainknál — emlékezetes marad. S nemcsak ők ismerkedtek a héten megyénk múltjával és jelenével, hanem a Központi Bizottság meghívására hazánkban tartózkodó finn pártmunkásküldöttség is tartalmas, tanulságos eszmecserét folytatva megyénk vezetőivel a szocialista demokrácia, az állami élet fejlesztéséről.

Végiggondolva az utóbbi hat

nap ezernyi eseményét, jellemzőit a krónikás így összegezheti: az igazi nyár, az ifjúság hete. S mivel a fiatalok életében különösen fontos »fordulópontokat« hozott ez a hét, kezdjük velük — a teljesség igénye nélkül, csupán fölvillantva néhány fontos mozzanatot. Véget ért a tanítás, és sok helyen a hét végén tartott bizonyítványosz- tással megkezdődött az igazi, nagybetűs vakáció! No, persze, nem mindenkinek, mert az első igazi nagy vizsgára, a szóbeli érettségire a hét végén került sor. Az érettségizők többségének azonban még ezzel sem érnek véget az izgalmas napok: küszöbön állnak az egyetemi, főiskolai felvételik. De. a többieknek . —

kisebbeknek és nagyobbaknak egyaránt — már beköszöntött az ezerszínű nyár. Megkezdődött a Balatonnál a gyermek- üdültetés, a hét közepén több mint ezerhatszáz fiú és lány vette birtokába a déli part hét szakszervezeti üdülőjét. Megnyitotta kapuit a zánkai úttörőváros, és vidám élet folyik a KISZ balatonfenyvesi vezetőképző-táborában, ahol jelenleg a kaposvári és a barcsi járás őrsvezetőképző tanfolyamának hallgatói tanulnak. A nyaralás, a szórakozás, a pihenés és a tanulás mellett sok ezer fiatalt vár a munka. A középiskolások egy része már készülődik a jövő héten nyíló építőtáborokba; ötezer diákot vár nyári foglalkoztatásra megyénk kétszáz üzeme és intézménye. A munkaerőgondok miatt nélkülözhetetlenül fontos a középiskolások és egyetemisták ilyen segítsége. A munkavállalás lehetősége igen széles körű; az üdülőktől kezdve, a mezőgazdaságon, konzervgyáron át az építőiparig igen sok területen várják a tettre kész ifjakat.

S ha az ipart említettük, utalni kell arra is, hogy Barcson most vizsgáznak az első vegyipari szakmunkások. A Chemical építő-vegyianyago- kat gyártó vállalatának fél- milliárd forint költséggel készülő gyárában dolgoznak ezek a fiatal szakmunkások. A héten már megkezdődött a barcsi gyár kazánjának üzempróbája is — jelezve, hogy közeledik az átadás, az üzemkezdet ideje.

.. Mezófiazdaságunkba» <*te-1

tőzik« az első nagy nyári erőpróbára, az aratásra való készülődés. A gépek javítása mellett, nagyüzemeink- többségében a héten már személyre és napra szólóan megismerte mindenki azt a feladatot, amely a csúcsmunkában rá vár. Várakozás, és — tegyük hozzá — nem kis izgalom előzi meg ezt az évenként ismétlődő »kenyércsatát«. Izgalom, mert egyre ag- gasztóbbá válik az aszály, s a csapadékhiány előrevetíti a múlt évihez hasonló veszteségek árnyát. így nemcsak falun, hanem talán a kánikula előnyeit élvező nyaralók körében is többször fölvetődik a kérdés: mi lesz a mezőgazdasággal?

Nyaralók. Igen, a Balatonnál megkezdődött az igazi nyár. A munkában elfáradta- kat, a külföldről ide utazók ezreit többféle szórakozási lehetőség fogadja. Felsorolni is lehetetlen a balatoni, rendezvények sokszínűségét, közülük csak egyet említünk: képzőművészeti életünk jeles képviselőinek bemutatkozását. A Dél-balatoni Kulturális Központban e héten megnyílt a Művészet a Művészetben kiállítás. Egy mondatban mindenképpen e krónikába kívánkozik az is, hogy a hét végén rendezték meg Szolnokon a szövetkezeti kórusok országos fesztiválját, s megyénket a barcsi áfész ladi — arany minősítésű — Tinódi Kórusa képviselte.

Vérős Márta

vízkészlet tehát vagyont jelent, a Dél-Dunántúlnak ez a része ily módon gazdag.

Ivóvíz palackban

A két képviselőcsoport együttes ülésének hasznát az a szándék fejezte ki a legjobban, hogy ez a vízkincs kellő mértékben és mindenkit érintően legyen hasznosítva.

A sok apró település mindkét megyében nagy gondot okoz. A vízíorrások jó része egyrészt az igazgatóság működési területének peremén van, ezért gond a távolabbi vidékekre való eljuttatása. Másrészt az országos átlagnál jóval magasabbak az egy főre jutó fajlagos költségek. A következő évek vízműépítési programjának végrehajtása után még mindig marad csaknem 180 olyan település, ahol nem lesz jó minőségű ivóvizet adó kút. Ezeknek a közegészségügyi szempontból veszélyeztetett községeknek a lakói közül főleg a csecsemők es a terhes anyák károsodhatnak. A szakemberek véleménye szerint a gyors és kielégítő megoldást a palackozott ivóvíz jelentheti. Ez azonban számos részkérdést vet föl. Ezekre — a lakosság érdekében — időben és megnyugtatóan választ kell adni. Egy biztos: a palackozott, jó minőségű ivóvíz árusításának lehetőségét mindenképpen számításba keli venni, még akkor is, ha egyelőre nincs fölmérés: menynyien igénylik.

Fordítva gondolkodtak

Sokat hallunk mostanában a vizek szennyezéséről. A vízügyi szervek hatósági feladatai közül nagyon fontos az élővizeket károsan szennyező üzemek elleni bírság kiszabása. Elsősorban a kémiai és a biológiai szennyezés okoz nagy károkat. A szakosított állatz tartó telepek hígtrágyájának kezelése külön téma. Erről beszélgetve Radnóti László az egyik szünetben visszatért hozzászólására :

__ A szakosított telepek

m

egépítésének nem volt szerves tartozéka a csatlakozó létesítmények elkészítése. így elmaradtak a szennyvíztisztítók is... Pedig a hígtrágya érték, és tartósítva is felhasználható. Csakhogy korábban az illetékesek azon törték fejüket, hogyan lehetne ezt a nagy értéket drága pénzért megsemmisíteni, és nem azon, hogyan lehetne viszonylag kis költséggel hasznosítani. Pedig ez utóbbit kellene szorgalmazni, s kellő egyeztetéssel megoldani. A bírságok ugyanig csaknem hiábavalónk.

' Ennek van magyarázata is: a vállalatok a bírságot a költségekből fizetik, a szennyvíztisztítókat azonban a fejlesztés« alapból kellene megépíteniük. Következésképpen a szennyező tizeinek inkább a

bírságot vállalják. Sürgősen meg kell találni a megoldást!

Nyitott kérdés, hogy mire használják a bírságokból befolyt • összegeket. (Nem kis pénzről van szó: 1976-ban a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság területén a szennyező üzemek összesen 16 millió 700 ezer forintot fizettek.)

A Balatonra figyeljünk!

Somogy megyében — a vízüggyel kapcsolatos gondok említésekor — nem lehet kihagyni a Balatont. Erősen szennyezett a vize, s a déli parton a vízellátás elégtelenségén kívül a csatornázás megoldatlansága is gondot okoz. A sűrűn látogatott helyeken — Fonyód, Boglár, Lelle térségében — 160—ISO százalékos túlterhelés tapasztalható, és ez évről évre emelkedik. Mint hogy a telítettség környezet szennyezési forrás, indokolt volt Szokola Károly né dr.-nak a Somogy megyei * képviselő- csoport vezetőjének kérdése: nem lehetne-e a csatornázásra szánt összegeket környezetvédelmi alapból növelni? Megoldást ugyanis csak a regionális csatornamű kiépítése hozhatja meg; erre nemcsak a megyei szerveknek kell odafigyelniük.

A két megye együttműködése a vízgazdálkodásban igény és lehetőség. Már csak azért is, mert a vízellátást a regionális vízellátó rendszerek megépítése jelenti. Ezért kiemelt feladat a regionális jellegű fejlesztés, a vízi környezet és a viz minőségének védelme. A feladatok között olyan nagy jelentőségűek is■ vannak, mint amilyen a bares —gyurgyeváci vízlépcső megépítése (megoldaná az árvíz- vécl lmet, lehetővé tenné a Dráva hajózhatóságát, s az itt épülő erőmű háromszor any- nyi elektromos‘enrgiát termelne, mint a kiskörei, vagy a geotermikus energia hasznosításának kutatása. A fölmérések szerint ezeknek a forrásoknak a munkába állítása egymillió tonna kőolajat helyettesítene.

M. A.

Aratás

előtt

A Dél-somogyi Állami Gazdaság nagykorpád! kerületének párttitkárát, Hardi Imrét a

magtárban találtuk meg. a o. a dolgozóknak balesetvedelmi oktatást tartott.

— A napokban a gazdaság központjában részletesen megbeszéltük az aratással kapcsolatos feladatokat. Minden kerület önállóan készíti el kampánytervét, gépekre és dolgozókra lebontva. A kombájnokat, valamint a kiszolgáló gépeket már kijavítottuk, s hamarosan szállítjuk a kerületekbe. Intézkedési tervbe foglaltuk hogy melyik kombaj nos, meíyik gépre kerül. Minden kombájn vezető és szerelő továbbképzésen vett részt a gazdaság somogytarnócai oktatási központjában. Mindenki tudja már, hogy melyik szállítógépre, bálázógépre került.

— Mi történik, ha valaki megbetegszik?

__ Erre is gondoltunk: minden munkaműveletre 2—3 »tartalék« dolgozót is számításba vettünk. A kombájnokhoz nagy szakértelemmel rendelkező szerelőket és vezetőket osztottunk be, akik az egyszerűbb hibákat azonnal ki tudják javítani. Ha pedig olyan a gép meghibásodása, szerelőkocsival a központból jön a komplex szerelőbrigád.

__ Megfelelő alkatrészekre

i

s szükség van. Milyen a készlet?

— Tudomásom szerint központi műhelyünk minden olyan alkatrészt beszerzett, amire a leggyakrabban szükség van. Emiatt, remélem, aratáskor nem lesz kiesés. Az aratási terv azonban egyéb tényezőkre is kitér: már most végezzük a magtárak, raktárak, s egyéb tárolóhelyek tisztításáig fertőtlenítését. A nagykorpádi kerületben ugyanis 230 vagon gabonafélének kell helyet biztosítani ... Az a tervünk, hogy normális időjárás esetén 14 nap alatt végzünk az aratással, de esőre mindig számítani kell, így tehát már üzemképessé tettük somogytarnócai szárítóüzemünket. Az aratással nem ér véget a munka, mert kerületünknek szüksége van 182 vagon bálázott és 90 vagon ömlesztett alomszalmára is, melyet be kell takarítanunk. A betakarítás után azonnal megkezdjük a talaj munkákat. Még a nyár folyamán száz hektárra — hektáronként 250—300 mázsa — istállótrágyát kell kiszórni és alászántani, a jövő évi burgonyatermelés érdekében.

— Ez azt jelenti, hogy van tennivaló addig is.

— Bőven. Addig megismételjük a balesetvédelmi és a tűzvédelmi oktatást. Még egyszer alaposan átgondoljuk, s ha szükséges, módosítjuk a mun- szervezést, gondoskodunk arról, hogy dolgozóink a munkahelyükön meleg ételt, hideg citromos teát kapjanak. Párt- szervezetünk a szakszervezettel, a KISZ-szel és a szocialista brigádokkal együtt azon munkálkodik, hogy a legnagyobb s egyik legszebb mezőgazdasági munkát, a gabona betakarítását jól elvégezzük — fejezte be Hardi Imre.

K. J.

Oceanexpo ’77

Ez év októberében Bor- deaux-ban megrendezik a 3. nemzetközi oceanográfiai kiállítást, amelynek keretében kiállítják a legkorszerűbb tengeri közlekedési eszközöket és kikötői berendezéseket. A kiállítás rendező bizottsága gondoskodott arról is, hogy a kiállítás időtartama alatt oceanográfiai szakemberek kollokviumok keretében számoljanak be a tengerhajózással kapcsolatos kérdésekről. A kollokviumok anyagának összeállításában részt, vesz a Kikö'tők Nemzetközi Szövetsége is.

A legutóbbi oceanográfiai kiállítást 1974-ben rendezték meg nagy sikerrel. A mostani bordeaux-i kiállításra kétszer annyian jelentkeztek, mint az 1974-es bemutatóra. Nemcsak az iparilag fejlett, de a fejlődő országok is érdeklődnek a kiállítás iránt.