Somogyi Néplap, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-07 / 132. szám
Brezsnyev interjúja egy japán napilapnak Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára interjút adott az Aszahi Si mb u n című japán napilap főszerkesztőjének. Az interjú szövegét tegnap hozták nyilvánosságra Moszkvában. Az SZKP KB főtitkára arra a kérdésre válaszolva, hogyan értékeli a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta eltelt időszak eredményeit, egyebek kozott kijelentette: — Az élteit 60 esztendőben a szovjet nép a kommunista párt vezetésével olyan utat tett meg, melyre joggal lehetünk büszkék. Egyetlen nemzedék életében véget vetettünk az évszázados elmaradottságnak, s országunk a gazdasági és tudományos-műszaki fejlettség magas szintjét érte el. Míg a forradalom előtti Oroszország a világ termelésének alig több mint 4 százalékát adta, a mai Szovjetunió a világtermelés egyötödét biztosítja. , A tizedik ötéves terv lehetővé teszi a Szovjetunió ipari potenciáljának megkétszerezését az 1970-es év néz viszonyítva: Az SZKP főtitkára megemlékezett az új szovjet aiKot- rnany tervezetének jelentőségéről, majd külpolitikai kérdésekre válaszolt. Elmondta, hogy a szovjet külpolitika a szovjet nép és más népek békéjének és biztonságának garantálását tekinti fő óéiig- n&k. A Szovjetunió a jövőben is folytatni kívánja enyhülési politikáját, arra törekedve, hogy az enyhülés minden földrészre kiterjedjen. A két rendszer versenyének kérdéséről szólva Brezisnyev kijelentette: »mi Lenin ideje óta következetes politikát folytatunk a más társadalmi rendszerű államokkal való békés egymás mellett élés érdekében, annak érdekében, hogy a vitás kérdéseket ne fegyverekkel, hanem á tárgyaló asztalnál oldják meg. Ami azt a kérdést illeti, hogy kié a jövő, e tekintetben mi szilárdan hiszünk a szocialista rendszer előnyeiben. Az Aszahi főszerkesztője a világ egyetlen atotntámadás áldozatává vált népe nevében tette fel következő kérdését arról, hogyan értékeli a főtitkár a nukleáris leszerelést, és a stratégiai íegyverkorláto- zási tárgyalások további távlatait. — A Szovjetunióban emlékeznek Hirosima és Nagaszaki tragédiájára — válaszolta Brezsnyev. — Osztjuk a japán nép érzelmeit az első atombombázások áldozatai iránt. Ma e fegyverek ereje sokszorosára nőtt, és mindenki egyetért abban, hogy a nukleáris fegyverkezési hajsza veszélyezteti földünk békéjét és biztonságát. Minden államnak erőfeszítéseket kell tennie, hogy megakadályozza a nukleáris fegyverek további elterjedését, hogy betiltsák a kísérleteket és végső soron ne csak a nukleáris fegyverkezési hajszának vessenek véget, hanem magukat a nukleáris fegyvereket is megsemmisítsék. A Szovjetunió erre törekszik. Leonyid Brezsnyev a továbbiakban emlékeztetett arra, hogy az ENSZ-ben jelenleg a Szovjetunió több javaslata fekszik a nukleáris leszerelés témakörében és más biztom- ságerősítő kollektív intézkedésekre, de bizonyos országok negatív magatartása miatt az előrehaladás e tekintetben lassú. I — Öt éve folynak már tárgyalások — emlékeztetett Brezsnyev — a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a stratégiai fegyverek korlátozásáról. Megítélésünk szerint komoly eredményeket értünk el. A tárgyalások folytatódtak és alapjukat jelenleg az ismert Vlagyivosztok! megállapodás alkotja. Mi a tárgyalások mielőbbi eredményes befejezésére törekszünk. Ez akkor válik lehetővé, ha partnereink nem törekednek egyoldalú előny szerzésére. Olyan megállapodást, mely kárt okozhat a szovjet nép és szövetségesei biztonságának, a Szovjetunió nem fogadhat el. — Álláspontunk ebben a kérdésben jól ismert. Az államközi kapcsolatok javítása mellett vagyunk Kínával. Az igazi jószomszédság helyreállítása országaink között nagy jelentőségű lenne nemcsak a Szovjetunió és Kína, hanem a nemzetközi helyzet általános javulása szempontjából is. — Ha a szovjet—kínai viszonyban mindeddig nem következett be kedvező változás, ezért a másik felet terheli a felelősség. Kína új vezetősége sajnos a régi, mondhatnám kitaposott úton halad. Végtére is tény, hogy folytatódnak a kirohanások az enyhülési politika ellen, akadályokat gördítenek mindennemű leszerelési intézkedés útjába. Vagy vegyük a »-hegemónia« elleni küzdelemmel kapcsolatos tézist. Talán vannak, akik semmi veszélyt sem látnak ebben. De vajon nem akamak-e ennek a tézisnek az ürügyén viszályt szítani az államok között, vagy legalább is megakadályozni a kapcsolatok javulását közöttük? Mi a célja mindennek, vajon nem olyan célok vannak-e mögötte, amelyek szöges ellentétben állnak a béke és az együttműködés érdekeivel? Nekünk mindenesetre határozott véleményünk van erről a kérdésről, s ezt a véleményt Japánban ismerik. A szovjet—japán viszonyról, Tanaka volt japán miniszter- elnök Szovjetunióbeli látogatásáról és az északi területek problémájáról az SZKP főtitkára a következőket mondotta: — Jól emlékszünk a japán vezetőkkel Tanaka miniszterelnök moszkvai látogatásakor folytatott tárgyalásokra, amelyek véleményünk szerint hasznosak voltak. E tárgyaláson a kölcsönös érdeklődésre számottartó kérdések széles körét, köztük a Szovjetunió és Japán között kötendő békeszerződés kérdését is megvitattuk. Mint bizonyárra emlékszik, az 1973. október 10-i szovjet—japán közös nyilatkozatban megállapodtunk a békeszerződés megkötésével kapcsolatos tárgyalások folytatásában. A Szovjetunió kész, természetesen akkor, ha a japán fél nem támaszt nyilvánvalóan elfogadhatatlan feltételeket, befejezéséig vinni ezt az országaink számára fontos ügyet. Ha a japán fél józanul közelíti meg a második világháború' eredményeképpen kialakult realiSzovjet—francia külügyminiszteri tárgyalások Andrej Gromiko szovjet és Louis de Guiringaud francia külügyminiszter tegnap megkezdett tárgyalásaik során tárgyszerű és baráti légkörben véleményt cserélt Leonyid Brezsnyev közelgő franciaországi látogatásáról és Valery Giscard d’Estaing köztársasági elnökkel folytatandó tárgyalásairól. A kétoldalú kapcsolatok áttekintésekor mindkét fél hangsúlyozta eltökéltségét az együttműködés elmélyítésére a két ország és nép javára, az európai biztonság és együttműködés érdekében. A tárgyalásokat folytatják. (MTI) tásokat, akkor ezt el lehet érni, méghozzá gyorsan. Ismeretes, hogy a békeszerződések a kérdések egész komplexumát ölelik fel, köztük a határkérdéseket is. Ez vonatkozik a szovjet—japán békeszerződésre is. Azt állítani, hogy az országaink közötti kapcsolatokban valamiféle »megoldatlan területi probléma van« egyoldalú és nem helyes értelmezés. Álláspontunkat nem egyszer kifejtettük a japán vezetőkkel folytatott tárgyalásokon. Ha jól értjük. Japán egyelőre nem áll készen a békeszerződés megkötésére. Ezt figyelembe véve javasoltuk, hogy a békeszerződésről folyó tárgyalásokat nem beszüntetve, folytassunk véleménycserét és írjunk alá szerződést a jószomszédságról és az együttműködésről, amely kapcsolatainknak azokat a területeit ölelné fel, amelyek már megérettek arra, hogy szilárd szerződéses alapra helyezzük. Meggyőződésünk szerint e szerződés megkötése fordulatot jelentene a bizalmatlanság maradványainak felszámolása irányába és elősegítené a kölcsönösen előnyös együttműködés megbízható fejlődését. Javaslatunkat a jószc.m- szédságról és az együttműködésről szóló szerződésnek neveztük, azonban a lényeg nem az elnevezésen múlik. Készek vagyunk tanulmányozni a japán fél ilyen irányú lehetséges kezdeményezéseit. Arra a kérdésre válaszolva, hogy lehetségesnek tartja-e japáni látogatását, Leonyid Brezsnyev a következőket válaszolta: »Örömmel fogadtam a japán kormány hivatalos látogatásra szóló meghívását, és úgy gondolom, hogy arra alkalmas helyzetben élni fogak vele«. Végül az SZKP KB főtitkára kijelentette: »Teljes határozottsággal állíthatjuk, hogy Japámba 1 való kapcsolatainkat a jószomszédi együttműködés és a kölcsönös előnyök alapján kívánjuk folytatni. Megragadom az alkalmat, hogy legjobb kívánságaimat fejezzem ki az Aszahi Sirnbun olvasóinak és az egész japán népnek.« Országos vita a Szovjetunióban I A Szovjetunióban országos vita kezdődött a közzétett új alkotmánytervezetéről. Képünkön: A moszkvai diákok a Szovjetszkaja Rasszija című újságnak az alkotmánytervezetet tartalmazó példányát olvassák. . (Telefotó: AP—MTI—KS) Halálos merénylet Reimsben Sztrájkőrt gyilkolt a fasiszta kommandó Baracs Dénes, az MTI tudósítója jelenti: Tegnap reggel belehalt sérüléseibe Pierre Maître üveggyári munkás, akire a szombatról vasárnapra virradó éjjel tüzet nyitott egy gépkocsiból támadó fasiszta kommandó a kelet-franciaországi Reims városában. A 37 éves munkás társaival együtt sztrájkőrséget állt az üzem előtt. A támadók először könnygázgránáttal próbálták elzavarni az őrséget az üzem elől, de őket kergették el. Nem sokkal később visszatértek és hidegvérrel tüzet nyitottak. Tíz lövést adtak le. Pierre Maitre-t halálosan, két társát súlyosan megsebesítették. A nyomozás eddigi eredményei szerint a kommandó tagjai először le akarták tépni a munkások zászlaját. A sztrájkőrök azonban helybenhagyták a támadókat. A fasiszta csoport vezetője, Leconte hazament, magához vette fegyverét, egy társával visszatért a színhelyre és több lövést adott le a sztrájkőrökre, akik még az előzőleg ebf lenük felhasznált könnygáz- gránát hatása alatt voltak. Claude Leconte, aki a gyilkos lövéseket leadta, valaha az OAS aktivistája volt. A fasiszta kommandó valameny- nyi tagja munkafelügyelő volt az üveggyártól egy kilométerói miről beszélnek A dél-maiukni szeparatisták ZBANOA-TENGER: ____=.Kfé=& s z i ge telczzrf.—r~ Aggódva figyeli a közvélemény az Észak-HoIIandiában május 23-án a dél-malukui szeparatisták által elkövetett vonat- és iskolaelfoglalási akció fejleményeit. A Hollandiában élő 40 ezer dél-malukui vagy más néven ambonézok az utóbbi években időről időre egyéni akcióikkal vonják magukra a figyelmet. Az ambonézok egy része a holland gyarmati hadsereg soraiban részt vett Indonézia gyarmatosításában. A n. világháború végén a japán hadsereg kapitulációja meggyorsította a holland gyarmati uralom felszámolását. Délkelet- Azsiában 1945. augusztus 17-én létrejött az Indonéz Köztársaság. Miután a holland gyarmatosítók brit tengerészgyalogosok támogatásával sem tudták elveszett pozíciójukat visszaszerezni, Hollandia a nyílt agressziót neo- kolonialista módszerekkel komAz ENSZ közreműködésével létrehozott Linggadjati Egyezményben (1946. november 15.) Hollandia elismerte az Indonéz Köztársaság hatalmát Jáva-Ma- dura- és Szumátra-szigetek felett. továbbá a független Indonéziából, a Borneo és a Nagy Kelet Államból létrehozandó Indonéz Egyesült Államokat. Hollandiának sikerült a neokolonia- lista Holland—Indonéz Uniót elfogadtatni, amely Indonéz Egyesült Államokból, Hollandiából és annak latin-amerikai gyarmataiból állt. Hollandia képviselte az egész szervezet kül- és honvédelmi érdekeit. A holland gyarmatosítók helyi szeparatista felkelések szervezésével tovább gyengítették az ál- lamegységet, így az Indonéz Egyesült Államok 1949-ben már 15 államból állt. 1946. január 17-én az Egyesült Államok nyomására aláírt Ren- ville-i Egyezmény megerősítette az Indonéz Köztársaság jogát a függetlenségre és lehetősegei adott a köztársaság egyes részeinek elszakadására az Indonéz Egyesült Államokon" belül. Az 1949. november 2-án aláírt, hágai egyezmény szentesítette a Holland—Indonéz Uniót. 1950. március 24-én alakult meg az ambonézek szeparatista állama, a »Dél-Malukui Köztársaság«, amely azonban rövid idő alatt összeomlott. A gyarmatosítókat kiszolgáló dél-malukui »•fejvadászok« egy része — 25 ezer fő — Hollandiába távozott, hogy ott várja a nemzeti autonómiára vonatkozó holland ígéretek teljesítését. Az Indonéz Egyesült Államok Indonéz Köztársaság néven 1950. augusztus 15-én egységes állammá alakult át. Azóta az ambonéz szeparatista mozgalom legszélsőségesebb csoportjai időről időre elkövetett terrorakcióikkal próbálják Hollandiát korábbi ígéretének teljesítésére kényszeríteni. re levő Citroen-műveknél. Mint a francia sajtó írja, a különleges munkaközvetítők által elhelyezett, hozzájuk hasonló személyek fő feladata a »rend fenntartása« és valójában két fizetést kapnak: egyet a gyárban, egyet az ügynökségen keresztül (természetesen az utóbbit is a tőkések fedezik). A reimsi rendőrség most gyors nyomozással elfogta a merénylet öt részvevőjét. Franciaországot megrázta a véres merénylet híre. Vasárnap háromezer reims-i munkás tüntetett az üveggyár előtt, a bűnösök felelősségre- vonását és a sztrájkolok követeléseinek teljesítését követelve. A munkások gyászlobogót lűztek ki az üzem ablakaira. Szolidaritási sztrájkra hívtak fel, és a szakszervezetek sürgetésére egész Franciaországban hétfőn öt percre megállt a munka. A reims-i üveggyári munkások amiatt léptek sztrájkba, hogy az igazgatóság elbocsátott két szakszervezeti delegátust. A merénylet így újabb epizód abban a kampányban, amely politikai és más eszközökkel folyik a franciaországi osztályharcos szakszervezetek ellen. A L’Humanité tegnapi vezércikkében rámutat, hogy a fegyvertelen és békés munkásokra tüzet nyitó gyilkosok nem spontán módon cselekedtek: vannak, akik ösztönzik, fedezik és megfizetik őket. A döntő fontosságú parlamenti választások előtt néhány hónappal a jobboldal erői legfőbb reményüket láthatólag a gyűlölet és erőszak légkörének megteremtésében vélik — írja a francia kommunisták lapja. (MTI) 0 törökországi fordulat Szinte valamennyi hírügynökség világgá röpítette a hirt: Bülent Ecevit, a Köztársasági Néppárt vezére tegnap délután három órakor még egy izgatott pillantást veteti a szavazatokat számláló komputerre, majd kiállt a pártszékház erkélyére és diadalmasan bejelentette: pártja egyedül alakít kormányt. Ebben a mondatban az »egyedül« a kulcsszó. A parlamenti matematika nyelvén ez annyit jelenti, hogy Ecevi- ték megszerezték az abszolút többséget. Ez a szenzációs új elem a törökországi választások eredményében. A relatív többség ugyanis már több mint négy esztendeje a Néppárt kezében volt, Ecevit 1973 óta Törökország legnagyobb pártját irányította. Akkor azonban ez nem volt elég az egypárti kabinet megalakításához, ehhez nem állt rendelkezésre megfelelő számú mandátum. Ecevit arra kényszerült, hogy összefogjon más, kisebb partokkal, csak így szerezhette meg a működőképes többséget a második legnagyobb politikai tömörülés, a konzervatív igazságpárt ellenében. A koalíciós partnereket azonban ez a felvilágosult, Kissinger tanítványaként a Harvard-egyetemen végzett politikus órási tehertételnek érezte. 1974-ben jórészt azért határozta el, hogy enged a hadsereg nyomásának és beleegyezik Ciprus rajtaütésszerű megszállásába. Ügy gondolta, ez oly mértékben korbácsolja fel a nacionalista érzelmeket, hogy kiírhatja az új választásokat és megszabadulhat kellemetlen partnereitől. Ez azonban komoly számítási hibának bizonyult. Ecevit ugyan. 1974 végén is megszerezte a szavazatok többségét, de Demirel igazságpárti vezér ügyes sakkhúzással olyan koalíciót tákolt össze, amelynek együttes mandátumszáma lehetővé tette a kormányalakítást. A kérdés most tehát nem az volt, vajon győz-e a Aíéjnjárt, hanem az, hogy ez a győzelem lehetővé teszi-e a valóságos kormányzást, az egypárti kabinetet. Erre kaptunk igenlő választ most és ez annyit jelent, hogy a NATQ egyik fontos országában új belpolitikai szakasz kezdődik. Ecevit ígéretei rokonszenvesek. A jelek szerint eltökélt szándéka, hogy lépéseket tegyen az óriási szociális problémák megoldására. A külpolitikában a néppárti vezér ugyancsak elkötelezte magát »az atatürki hagyományok-« mellett. Ezek kétségtelenül jó hagyományok: Kemál Atatürk és Lenin nagyra becsülték egymást és a két nagy államalapító rakta le a szovjet—török jószomszédság alapjait. Olyan alapról van szó, amelyre érdemes tovább építkezni... H. E. Száz ország egyházainak küldöttei Moszkvában Megkezdődött a világvallások képviselőinek békekonferenciája Hangsúlyozta, hogy a vallási konferencia kiemelkedő eseménye lenne, ha a harmadik évezred kezdetéig hátralevő korszakot békeéveknek nyilvánítanák. Üdvözlő beszédet mondott Pimen, Moszkva és egész oroszhon pátriárkája. Felolvasták Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnöknek a tanácskozáshoz intézett üdvözletét. A magyar katolikus egyházat többek között dr. ljjas József pápai trónálló, kalocsai érsek, dr. Bánk József egri érsek és dr. Kacziba József püspök, a református egyházat dr. Bartha Tibor, dr. Bakos Lajos református püspökök, dr. Tóth Károly főtitkár, az evangélikus egyházat dr. Kál- dy Zoltán püspök, az izraelita hitfelekezetet Héber Imre, a Magyar Izraeliták Országos Képviselete elnöke, a Magyar- országi Szabadegyházak Tanácsát Palotay Sándor elnök képviseli. A konferencia öt napig tart. Moszkvában tegnap megkezdődött a világvallások képviselőinek békekonferenciája, amelyen mintegy 100 ország, köztük Magyarország egyházainak küldöttei vesznek részt a buddhista, muzulmán, keresztény, zsidó és más vallások képviseletében. A tanácskozást, amelynek jelmondata: »Egyházi személyiségek a tartós békéért, leszerelésért és a népek közötti igazságos viszonyért« Juvenaliusz metropoli- ta, a konferencia nemzetközi előkészítő bizottságának vezetője nyitotta meg. Emlékeztetett rá, hogy az értekezlet megtartását Pimen, Moszkva és egész oroszhon pátriárkája kezdeményezte. Ezt a kezdeményezést támogatták a Szovjetunió többi egyházai és vallási közösségei, majd más országok vallási személyiségei is. Juvenaliusz kifejezte meggyőződését, hogy a tanácskozás sikerrel fejeződik be és gyümölcsöző munkát végez.
