Somogyi Néplap, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-18 / 142. szám
400 OOP átlépőt várnak Istenmezeje távol van A cserzett arcú, idős férfi halkan dúdolt, foga közt szűrve a szavakat, éneke mégis a fülemben maradt. Idegenül csengett a dal itt a somogyi asztsgvárosban. A Bükk lábánál húzódó, háromezer lakosú bányásztaidban. Istenmezején mindenki tudja ezt a régi palócnótát: «-Főj a lobom, bokóban főj...« Először mindenki meglepődött, mikor a kis csoportok megérkeztek. Vezetőjük bekopogott a tsz-irodára és elmondta, szabadságos bányászok ők, minden munkát szívesen elvállalnak. így kezdődött. sok éve. Most már mindenhol számon tartják őket: Szentgáloskéren, ahol p.z idén már csak 12 »gyalogmunkás« állt volna rendelkezésre a szénabetakarításhoz és kazlazásszámftottam. Bíró János jót derült mindezen. — Tudja, felénk a férfi értékét az adja, ha keményen tud dolgozni. Ez persze érvényes az asszonyokra is. A feleségem például hozzám hasonlóan eljön az idén munkát vállalni. Különben is ettől a néhány naptól még jut idő pihenésre is. Mint a beszélgetésből kiderült, van egy másik ok is, amiért szívesen vállalnak mezőgazdasági munkát. — 196 méter mélyen dolgozom a föld alatt: szénporral teli levegőben, olykor gumiruhában. Márcsak az egészség miatt is fontos ez a napfény. — Nyugágyban is lehet napozni ... — makacskod tam. — Igen ám, csakhogy ha én egy hónapig nyugágyban fekdécselnék, talán föl se A kazalrakó bányászok: Bíró János, Bíró Gábor és Szabó László. noz, vagy Ráksiban, ahol még ennyi sem. Egyre több helyen várják az istenmezeieket, akikről úgy hírlik, hét ember helyett dolgoznak. Bíró János vájár az idén már negyedszer jött a Dunántúlra. Alighanem sokan megkérdezték már tőle »miért«, hiszen kérdezés nélkül is ezzel kezdte. — Hegye6-dombos vidék a mienk, ritkán látni arrafelé szántást. Takarmány alig van, állatot meg mindenki tartana. Igaz, meg is vehetnénk a takarmányt, de tudja, a mi fajtánk jobban szeret munkával fizetni. — Mit szólt a felesége, amikor először állt elő a tervvel, hogy szabadsága alatt munkát vállal ilyen távol. — Örült, hogy így döntöttem. A választ először nem értettem. Ügy gondoltam, ebben az esetben egy feleségnek aggódnia »illik«. »Inkább pihennél az egész évi munka után.« »Nem éri meg az a napi 70 kiló gabona, hogy ne légy velünk.« Kereken meg is mondtam, hogy én efféle válaszra bírnám emelni újra a csákányt. — Hogyan töltik itt a szabad órákat? — Ilyen nem sok van, mert reggel hattól este hatig dolgozunk. Azután lezuhanyozunk — föltéve, hogy jut meleg víz, a rendelkezésünkre álló 80 literes bojler ugyanis kevés 17 embernek. Este, akinek van kedve, besétál a faluba egy-két üveg sörre. A volt cselédlakban kialakított »szállónkban« fél kilenckor van takarodó. Mindhármuktól megkérdeztem, mi a céljuk a nyári munkavállalással. Miért szorul kiegészítésre a közismerten viszonylag magas bányászfizetés. Nem volt köztük egy sem, aki kocsira vagy villára gyűjtött volna. Életük nagy célját, a családi házat is már mindhárman megvalósították. Mire Íveli hát a pénz? Bíró János a fia továbbtanulását akarja segíteni. Arról szó sem lehet, hogy bányász legyen — mondta. Szabó László a lányának vett házat. — Szokatlanul hosszú a 12 I óra, de hát lassan csak elte- 1 lik. Mindennap számoljuk, »hányszor kell még borotválkozni« a hazaindulásig. — Hogyan fogadták itt magukat? — Barátságosan. Igaz — visszahallottuk — volt helybeli, aki sokallta a napi 70 kilót. Mikor azonban látták, hogy tudunk dolgozni, megszűnt az efféle susmus. Esténként összejövünk, kérdezgetjük egymást munkáról, családiról ... Bíró Gábor megjelenésével is tiszteletet ébresztő idősebb bányász. 32 évet töltött már a »föld alatt«. — A mi apáink még nálunk is keményebben dolgoztak, mégsem vitték semmire sem. Nagy dolog az, hogy aki ma dolgozik, hasznát is látja. Tizenöt éves koromban egyszer már jártam ezen a vidéken summásként. Most ugyanazt a munkát végzem, mégis minden más. — Egész életemben nehéz munkát végzett. Próbálta-e egyáltalán könnyebbé tenni a sorát? — Tanulni szerettem volna. 1952-ben adódott lehetőség és én belevágtam, de már egy évvel később abbahagytam. 950 forintot kapott a család azokban a hónapokban, és én nem bírtam tovább az érzést: »csak rajtam áll, hogy több is jusson«. Visszamentem a bányába. — Ügy mondta, aki ma dolgozik, az látja a hasznát... — Kétszintes házam van. Igaz, a fürdőszoba még csak most épül. — Egyébre nem vágyik? — Az én koromban az ember átalakítja a terveit. Egymás után maradnak el a régi ismerősök, barátok ... Az örömet egyre inkább az jelenti, ha a gyerekeket egyenesben látom. Van egy ötéves kis- unokám ... Azt mondják, akit az ember a legjobban szeret, azzal soha nem álmodik. Talán azért nem láttam én sem őt álmomban ... Telnek a napok, és én egyre többször gondolok a távoli Istenmezejére. Hármuk közül kettő elmondta, hogy az idén utoljára jött »vendégmunkásnak«. A beszélgetés végefelé mindhárman »beismerték« : gondoltak már rá, hogy »nem lehet rossz dolog« az a fajta pihenés, amelyről faggattam őket. Bíró Gábor például 32 év után jövőre először ki akarja próbálni, »milyen az az üdülés«. Valami megmagyarázhatatlan szégyellőséget éreztem a hangjában, amikor erről beszélt. Vidáman búcsúztak. Néhány perccel később még egyszer meghallottam az idegen csengésű dalt: »Főj a lobom, bd- kóban főj...« Bíró Ferenc SZARUDI ANDRÁS POFONOK Egy ifjúsági vezető naplójából — Bizony, érdekes — helyeselt nagyapa. — Éppen mesélem az egyik törekes asz- szonynak, akit én szereztem be a cséplő bandába, hogy csendőrökkel álmodtam az éjjel. Értem jöttek. Magáért, József bátyám? csodálkozott az asz- szony. Miért jönnének magáért a csendőrök?! Nem tudom, mondtam. És ekkor a szérüskert utolsó végén feltűnt két csendőr. Odamentek a gépészhez, az meg mindjárt felém mutogatott. Na. látod, Juliska, már itt is vannak. Jól ismert a törzsőrmester, nem volt velem baja soha. Most így szólt: József, maga le van tartóztatva. — Hú, fene! mondtam. Már csak ez hiányzott. Bekísértek a faluba, a községházába, és még aznap este behozták a tanítókat is. Mind a négyet. Az ajtónk mellett olyan ember őrködött fegyverrel, aki az egész világháborút megúszta mundér nélkül. Másnap Csornára „vittek bennünket. Na, Takács, vége a jó világnak! fogadott « járásbíró. — Tekintetes, bíró úr, szóltam, engedelmet kérek, tessék már megmondani, mikor volt az a jó világ? Mert én jó világra nemigen emlékszem. Amióta az eszemet tudom, dolgozom, végigharcoltam a világháborút, megsebesültem, aztán megint beálltam a munkába. Harminc pár kasza járt mögöttem a nyáron, és most is a masina mellől hozott el a csendőr. — Majd meglátjuk, milyen bűnök terhelik a lelkét — mondta a bíró szigorúan. — Maga tagja volt a helybeli direktóriumnak, tehát kommunista. És lehet-e egy kommunista büntetlen? Két nap múltán Sopronba vittek a börtönbe, és egészen karácsonyig ott tartottak. Ad- ■ digra kinyomozták, hogy nem csináltam semmit. Hazaengedtek a hat gyerekemhez, éppen karácsony estére. Nem hiába könyörögtem a Szűz- máriához, Magyarország nagyasszonyához, hogy segítsen haza gyertyagyújtásra. A kisjé- zus születésének már a gyermekeim körében örülhettem... Általános megdöbbenés. Gondolhatod. Egy tizenkilen- ces veterán, akit a Szűzanya segít ki a fehérek börtönéből! Az újságíró zavartan nézett maga elé. Apám lesütötte a szemét. KISZ-titkár unoka- testvérem arca kivörösödött. Párttitkár nagybátyám leforrázva pislogott Pipák voltak valamennyien. Nagyapa ezt nem vette észre. Azon a régi karácsonyestén merengett és csendesen sdrdogált. Az újságíró szép cikket jelentetett meg róla. Természetesen nem írt a Szűzanyáról és a kisjézusról, de megírta a harminc pár kaszát, a cséplé- seket, a törekes asszonyt és a hanyi szélben léngedező csendőrtoliakat. »Harminc pár kasza suhogása tizenkilenc nyarán félelmetesebben hangzott a hanyi szél bőgősénél« — írta. — »Azért csukták börtönbe Takács Józsefet, mert féltek tőle.« Én szépnek és igaznak tartottam a cikket, apá- mék azonban savanyú arccal olvasták. Tudod, azt várták volna, hogy nagyapa valamiféle rettenthetetlen hősként szerepeljen, akit a fehérek börtönében félholttá kínoztak. Valami ilyesmit vártak. Vagy legalábbis azt, hogy nagyapa úgy beszél majd, mint aki már tizenkilencben öntudatos marxista volt. Miért ne? Egy volt direktóriumi nyugodtan elmondhatná ezt magáról. Ki bizonyítja az ellenkezőjét? ... Nem. Nincs igazad. Nem rosszKedvező feltételek, növekvő utasszéni Nemcsak a hőmérő higanyszála jelzi, hogy elérkezett a nyár, az idegenforgalom szezonja. Ezt bizonyítják a megyénkben levő határátkelőhelyek — Barcs és Gyékényes — adatai is. Legutóbb szombaton és vasárnap háromezren lépték át a határt, s ez a szám a nyári napokban tovább emelkedik. Dr. Szente Gyula őrnagytól, a Somogy megyei Vám- és Pénzügyőrség parancsnokától a tavaly megjelent, s az év elején életbe lépett új vám- jogszabályokról, azok hatásáról, illetve a vámvizsgálatok tapasztalatairól érdeklődtünk. — Tavaly hány utast ellenőriztek, s az idén hány vendégre számítanak? — A múlt esztendőben két határátkelőhelyünkön 350 ezer utas — többségük Gyékényesen — fordult meg. Az idén mérsékeltebb emelkedésre számítottunk, ám az elmúlt hónapok adatai ennek ellenkezőjét bizonyítják, mert már lényegesen több okmányt kezeltünk, mint a múlt évben ilyenkor. — Hogyan foglalná össze az új vámjogszabályokat, mit kell tudniuk a külföldre utazó somogyiaknak? — Megszűnt a magyar állampolgárok általános írásbeli vámnyilatkozatának kötelezettsége abban az esetben, ha 5000 forint értékű árunál — belföldi forgalmi értékben — nem hoznak többet, vagy a náluk levő áru nem éri el a kereskedelmi mennyiséget, s nincs feladott útipoggyászuk. Ebben az esetben elegendő a szóbeli nyilatkozat. A gépkocsi is a személyi használatú útiholmi fogalmába tartozik, minden különösebb engedély nélkül utazhatnak tehát külföldre gépkocsival. Egyenként három napra elegendő élelmet vihetnek magukkal, de a hús- és zsírféleségek mennyisége személyenként nem haladhatja meg a két kilogrammot. Hentesáruból fajtánként — sonka, kolbász, szalámi stb. — a saját élelmezésre legföljebb 50—50 dekát vihetnek. Minden kiutazó 1000 forint értékű ajándékot is vihet, de ebben nem lehet aranytárgy, múzeális tárgy, gyógyszer, kávé, bélyeg, illetve élelmiszer és étolaj. Bor személyenként 5, tömény szesz pedig 2 liter, cigarettából 250 darab lehet az útipoggyászban. A 16 éven aluli gyermekre azonban szeszt és cigarettát nem lehet számítani. — Akadnak, akik tévesen értelmezik és alkalmazzák ezeket az új rendelkezéseket? — Sajnos, ilyen »tévedés« már előfordult. Az 5000 forintot még egy több tagú családnál sem lehet úgy értelmezni, hogy összevontan számítják, s egy nagyobb értékű — 8—10 máj óságból mondom, mi okom volüa befeketíteni a famíliámat? Hát persze. Hiúság. Űj- módd őskeresők. Emberi gyarlóság. Azt mondod, nincsenek tökéletes apák? Helyes. Persze, hogy megértem. A mai eszemmel röhögök az egészen. Az egész paffá lett rokonságon, apámmal áz élen. Nem is ezért mondom .. . De akikor nem röhögtem. És erről van szó. Naiv voltam, és olyanféle lelkiző kis csaj, akit a srácok ki nem állhatták, mert örökké próblémázik, akadékoskodik. Félrehúzódtam egy sarokban és elborított a világ- fájdalom apámék miatt. Képes voltam órákon át rágódni a témán, hogy miért akartak nagyapából mindenáron hőst csinálni, amikor őt csak azért választották meg direktóriumi tagnak, mert jó munkás volt, értelmes, (oecsületes munkás, aki kilenc1 gyereket nevelt föl, és ez miért nem elég érdem arra, hogy büszkék legyenek rá, miért áhítoznak a hazúg- ságra, miért szótlanodtak el az igazság előtt?! És akkor eszembe jutott, hogy mit mondott a padtársam, amikor ösz- szevesztünk : »azt hiszed, elhiszi valaki azokat a meséket?« Ez aztán betette a kaput. Ettől kezdve, ha az aoávn- ra néztem, mindig arra kellett gondolnom, vajon e!hihetem-e azokat a történeteket, amelyeket életéről, harcairól mesélt. (Folytatjuk) ezer forintba kerülő — cikket akarnak behozni. Volt például egy balatonboglári lakos, aki Volkswagen gépkocsihoz hozott két lengéscsillapítót, azonkívül egy örökvakut, hat farmernadrágot és más ruházati cikkeket 10 ezer forint értékben, s nem tett írásbeli vámnyilatkozatot. Szabálysértési eljárás indult ellene. — Csökken vagy növekszik a szabálysértések száma? — Örvendetes, hogy mind több magyar állampolgár valóban utazni, világot látni, más országokat megismerni megy küldföldre, s nem üzle- telési szándékkal. Egyre emelkedik viszont azoknak a külföldieknek a száma, akik megsértik a vámjogiszabályokat, aranytárgyat, valutát és más nagy értékű tárgyat akarnak ki- vagy becsempészni. Nemrégen az egyik gyorsvonati kocsi hulladékgyűjtőjében 6600 forintot találtunk. Gazdája természetesen nem jelentkezett. Az egyik expresszkocsi ülése alatt 35 kikészített ezüstrókaprém volt 135 ezer forint értékben. Szombaton egy külföldi állampolgár gépkocsijában 77 ezer forint értékű ékszert találtunk. Ebben az évben a határőrséggel közösen több kiló, több millió forint értékű aranytárgyat foglaíttmli le. — Ügy tudjuk, a kishatár- menti forgalomba újabb területet vontak be megyénkben. — Igen, s ez is az átlépők számának növekedésével jár. Sajnos, akadnak olyan magyar és jugoszláv állampolgárok, akik ezt üzletelési célra akarják felhasználni. Egy-egy alkalommal 300 forint értékű vámmentes, havonta pedig ezenfelül ‘még 500 forint értékű árut hozhatnának be a magyar állampolgárok vámfizetés mellett. Nemrégen egy nagyatádi lakosnál 1400 forint értékű gépkocsihuzatot találtunk eltitkolva. Ez természetesen tilos, szabálysértési eljárás indult ellene is. — Mit tanácsolna a külföldre utazó somogyiaknak? — Azt, hogy utazás előtt — akik nem ismerik — kérjenek tájékoztatást az új jogszabályokról a vámszervektől, s ezeket mindenki tartsa be. A vám- és pénzügyőrség dolgozói felkészültek arra, hogy a mind több határátlépő okmányait és áruit gyorsan és kulturáltan vizsgálják meg. Munkájukhoz azonban az is szükséges, hogy ehhez az utasok/ segítséget nyújtsanak. Sz. I» Gondok a konzervgyárban Az üveg törik, mert ilyen az anyaga. S nemcsak akkor, ha leejtjük, hanem a hő hatására is. Tegyük fel, hogy az üvegen van egy alig látható hajszálrepedés. Ha ezt az üveget magas hőmérsékleten kezeljük, eltörik. Ez lenne még a kisebbik baj, hisz néhány filléres veszteség. A baj ott kezdődik, hogy a törött üveggel könnyen meg lehet sérteni a kezet... Mindezt nagyon jól ismerik a Nagyatádi Konzervgyár dolgozói is. A legtöbb üzemi baleset oka: törött üveg sértette meg a kezet. Kaurics János, a szakszervezeti bizottság titkára kimutatásokat tesz elém. 1975-ben — olvasom — huszonegy baleset történt, 1976-ban harminc. Látszólag kevés. Csakhogy! A számok a három napon túl gyógyuló üzemi baleseteket jelzik. A kisebbeket nem. Igaz, Nagyatádon nem titkolják ezek gyakoriságát sem. Az idei baleseti jegyzőkönyvek is erről vallanak. — Nem kimondottan technológiai hibák okozzák ezeket a baleseteket — hallom Kaurics Jánostól. — Nagy gondunk, hogy a gyár munkásgárdája jelentősen megváltozott az utóbbi években. Sok a fiatal, és ezzel együtt a figyelmetlenség. — A védőkesztyűk? — Nem mindent lehet kesztyűben csinálni. Akkor is előfordulhat a kézvágás, ha valaki védőkesztyűben dolgozik. A gumikesztyűs kézből köny- nyen kicsúszik az üveg, ezért nem jó, s különben is az üvegszilánk a gumit keresztülszúrja. A dolgozók pamutkesztyűt használnak. — Melyik üvegeknél van a legtöbb törés? — Az úgynevezett visszárusoknál. Itt gyakori a hajszálrepedés, ez a töltésnél szintén gondot okoz. Általában itt törik el az üveg. Hasonló a helyzet a visszárus üvegek címkeáztatásánál. A dolgozó belenyúl a kádba az üvegekért, s az üveg törött, elvágja a kezét. Gerlecz Pál munkavédelmi vezetővel beszélgetek. — Milyen lehetőségek vannak arra, hogy megszüntessék ezeket a baleseteket? — Elsősorban a technológia folyamatos fejlesztéséről kell szóinunk. Szép eredmény, hogy üzembe helyeztünk egy HÜNIDTEK típusú folyamatos sterilizáló gépet és egy ALPA—20 típusú alagútpasz- tőrözőt. Ezek lehetővé tették, hogy a kapcsolódó berendezések segítségével, szinte emberi kéz érintése nélkül készüljenek a konzervek. További segítséget jelent, hogy még az idén üzembe helyeznek egy alagútpasztőrözőt. Ezt a tervek szerint jövőre két újabb követi Mindehhez persze az is hozzátartozik, hogy az üvegvágás veszélye akkor is fennáll, ha a törött üveget el kell távolítani a gépből. — A másik gondunk — hallottam Gerlecz Páltól —, hogy a munkások összetétele megváltozott. Elölről kell kezdenünk a munkavédelmi oktatást. Igyekszünk valamennyi veszélylehetőségre felhívni a dolgozók figyelmét. Alapvető, hogy mindenütt rend és tisztaság legyen. A villamos berendezéseket a rendeltetésüknek megfelelően használják. A jó technika alkalmazásával csökken a balesetek veszélye, persze csak akkor, ha az előírásokat megtartják, a gépeket megfelelően használják. A Nagyatádi Konzervgyár vezetőinek érdeke, hogy minél kevesebb legyen a baleset, hisz így csökken a kiesett munkanapok száma is. A munkavédelmi aktívák, akik társadalmi munkában tartottak »őrjáratokat«, felhívták a vezetőség figyelmét a hiányosságokra. Ök tavaly ötezer-száz forint jutalmat osztottak ki nekik. A Nagyatádi Konzervgyár dolgozóinak érdeke a balesetek megelőzése, a hiányosságok jelzése. Talán ezzel is magyarázható, hogy 1976-ban az Egy brigád — egy újítás mozgalom keretében húsz munkavédelmi újítás született. A zömét sikeresen alkalmazzák. N. J. Gyermekkönyvek kiadása a Szovjí A szovjethatalom kezdete óta a Szovjetunióban megjelent gyermekkönyvekből a föld minden egyes lakójára 2 —2 könyv jutna. A művek egyetemessége a legigényesebb olvasók ízlését is kielégíti. Kiadták a világirodalom klasszikusait, a világ összes népének meséit, történelmi, tudományos, művészeti és műszaki könyvek jelentek meg. tunióban Nemrég volt a szovjet gyerekek legnépszerűbb ünnepe, a könyvhét. Több mint 30 évvel ezelőtt rendezték meg először. Az ünnep egyben az iskolai szünet kezdetét is jelentette. Ezekben a napokban híres írók és költők találkoznak az olvasókkal, ismertetik legújabb műveiket. Könyvkiállítás is nyílt minden könyvtárban.
