Somogyi Néplap, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-18 / 142. szám

A JOGRÓL MINDENKINEK Kit miért lehet és kell följelenteni ? HÉT VÉGI A X VII. század »Elnézésüket kérem a ma­gánnyomozásért — írta a rendőrségnek küldött bejelen­tésében egy nyugdíjas —, dél­előttönként a Déli pályaudvar mellett, egy eszpresszóban szoktam üldögélni. Feltűnt ne­kem egy fiatalember, aki bő­ségesen költekezik, s mindig húszfilléresekkel fizet... Fel­tűnően kerek képe van, s a feje teteje kopasz, mint egy szerzetesé ...« A bejelentést követő vizsgá­lat csakhamar kiderítette, hogy a különös »szerzetes« Németh Zoltán 24 éves, bün­tetett előéletű műszerész. A nyomozás során beismerte, nem éppen szokványos, ám annál jövedelmezőbb gyűjtő- szenvedélynek hódolt: hónapo­kon át dézsmálta a húszfillé­resekkel teli utcai mérlegeket. A nyugdíjas »magány omo- zó« jó szolgálatot tett a köz­vagyon védelmének érdeké­ben. Ezzel szemben sokan nin­csenek tudatában, hogy az ál­lampolgárnak törvényes köte­lességei is vannak a közösségi vagyon védelmében. Amikor a bűnüldöző szervek feltárnak egy bűnügyet, rendszerint olyan esetről van szó, amely­ben az irányítással és ellenőr­zéssel megbízott szervek sora különféle mulasztásokat köve­tett el. Az ilyesmit csak úgy lehet megelőzni, ha mindenki sajátjának tekinti a közva­gyont, és mihelyt tudomást szerez a legcsekélyebb mulasz­tásról, azon nyomban jelenti az illetékeseknek. Évente több ezerszer jár el a rendőrség garázda emberek ellen, akik között sok része­ges, családját üldöző és fenye­gető férfi akad. Szabályséi'tési eljárási rendszerünk a szabad bizonyítás elve alapján áll. Ez azt jelenti, hogy pusztán a be­ismerés vagy annak elmaradá­sa esetén sem kell okvetlenül marasztaló, illetve fölmentő ítéletet hozni. Gyakran előfor­dul, hogy a tényállás megálla­pításához közvetett bizonyíté­kok segítenek. Mindenfajta garázda cselekménynek — a zárt falak között, tehát a csa­ládi otthonokban elhangzó fe­nyegetéseknek, ütlegeknek is — van valamiféle bizonyítéka. Adott esetben a szomszédok *és a munkatársak nyilatkozatai hitelt érdemlőséget biztosíta­nak az ügynek. De ezt sokan nem tudják. Ezért retteg ma még sok család az elvetemült, durva apától, ezért várják öl­be tett kézzel a fejleményeket az ismerősök, akiknek törvé­nyes joguk és kötelességük lenne a közbelépés, a hatósá­gok értesítése. Törvényes jogát gyakorolta az a vásárló, aki jelentette a rendőrségnek, hogy az egyik hentesüzletben a sertéstarját darált húsként adják el, drá­gábban. A vjzsgálat egyéb visszaélésekre is fényt derí­tett. Hasonló bejelentések nyo­mán fülelték le a téli tüzelő számos vámszedőjét, azokat a kocsikísérőket és szénlehordó- kat, akik 5—6 mázsa szenet is »elspóroltak-« egy-egy szállít­mányból. Ma még túl sokan véleked­nek úgy, hogy »szóljon valaki más, miért én legyek a rossz«. Pedig a hatósági ellenőrzés, a bűnüldözés csak akkor válhat eredményessé, ha azt bizalom­mal támogatja minden tör­vénytisztelő állampolgár. Molière jegyében Pillantás egy kőbányába II. Ramszesz pipázott ? A történelemtudomány, a régészeti kutatások mindig szolgálnak valami meglepő­vel. A legújabb — s ezt a Francia Tudományos Akadé­mia tagjai jelentették ki —; II. Ramszesz egyiptomi fá­raó dohányzott. A tudomány emberei arra már nem vál­lalkoztak, hogy választ ad­janak a nagy kérdésre, hogy pipázott-e az egyiptomi fá­raó, vagy csak cigarettázott. Csupán a száraz tényt kö­zölték: a fáraó gyomrában dohánylevél-maradványokat találtak, testében pedig ni­kotint. Új fejezet nyílt tehát a kutatók számára. Bizo­nyára számtalan doktori ér­tekezés születik majd e rendkívül fontos kérdés megválaszolására. Színházi sorozatunk új állo­mása a XVII. század színháza, mely a reneszánsz korabeli megújhodás folytatása. Csak a helyszín változott: Shakes­peare Angliája helyett Spa­nyolország, Franciaország lett a központ. Két jellegzetes jegye azonban megkülönbözteti az előző kprszakétól. Az egyik az, hogy a színház udvari lett, a másik pedig nem más, mint: a viszonylagos azonosság, egy­öntetűség, mely a reneszánsz idején a színházformákra jel­lemző volt — megszűnt. A spanyol barocco szót kezdet­ben gúnyos értelemben hasz­nálták építészeti vonatkozá­sokban, később a szó általá­nos értelmet nyert. A pompa, a látszatvilág és a valódi körmönfont egységben jelent­kezett, a stílusjegyek között pedig a mozgalmasság, a di­namika is ott volt. A színpadi tér perspektivikusan nőtt a kulisszarendsaer újszerű al­kalmazásával. Korlátlan — addig soha nem tapasztalt nagyságú — uralkodói pénzek segítették a színpadtechnika megújulását. Repítő, eltüntető, süllyesztő gépezetek kezdtek működni. Magyarország fő­ként az iskoladrámák révén vett részt a barokk színikui- túrában. A kor legnevesebb spanyol drámaírója Calderón de la Barca volt. Darabjait ma is játsszák: A zalameai bíró, Az élet álom. Milyen volt a francia szín­ház? A jelmezek általában nem voltak korhűek, inkább a versaEles-i udvart idézték s ebből következően jelentős mértékben aktualizált drámá­kat, vígjátékokat láthattak a korabeli nézők. Az örök em­berit akarta felmutatni a leg­több szerző. A figyelem há­rom íróra terelődött: Corneil­le, Racine, Molière egymást követték születésükkel — ti­zenhat év különbséggel —, hajdan Aiszkhülosz, Szophok- lész és Euripidész alkotott ilyen hármast. Péguy egy megállapítását idézzük: »Cor­neille az üdvösség kertjét munkálja, Racine a kárhoza­tét«. Ennek ellenére mindket­ten — szinte versenytársak voltak — maradandót alkot­tak. Corneille Cidje ma is ját­szott darab, Racine Britanni- cusa, Berenicéja, Phaedrája is szerepel a színházak műsorán. Molière a legközvetlenebb, a kor legaktuálisabb szerzője. A képmutatás ellenfele, de a gúny és a derű egyenlő arány­ban osztozik darabjaiban. Az egyetemes színjátszás egyik legnagyobb alakja. Tartuffe, Úrhatnám polgár, A fösvény, Danáin György, Férjek iskolá­ja, Nők iskolája, Tudós nők, Képzelt beteg — ki ne látott volna már legalább egyet kö­zülük? L. L. lenti, hogy a következő 23 év folyamán kell gondoskodnia a tetemes differencia előterem­téséről. Ehhez a hazai lehető­ségeken kívül számításba ve­szik a Niger Köztársaság, Új- Mexikó, Argentina, Pakisztán és India uránérckincsét is. Az egyik legősibb építő­anyag a kő, amelynek jelen­tősége azonban napjainkban sem csökkent. Az építőipar, az útburkolat céljaira alkal­mas »kőzetek részben tengeri üledékből, részben vulkáni te­vékenységből származnak. Általában külszíni bányászat­tal jutnak hozzá, csak kivé­teles esetben mélyműveléssel. Arvízriasztás a hangyáknál Az állatok hangjelzések út­ján is érintkeznek. A mada­rak énekelnek, a tücskök ci­ripelnek, sőt még a halak sem némák — ellentétben a köz­mondással. A bálnák és a de­nevérek visszavert hanghul­lámok által — radarszerűen — tájékozódnak. Kevésbé is­meretes, hogy a hangrezgések szilárd talajban is alkalmasak az állatok közötti információ- közvetítésre. A vizsgált hangyafaj — a dél-amerikai levélnyíró han­gya — a föld alá ásott fészkek­ben táplálékul szolgáló gom­bafajt tenyészt növényi leve­leken. A hangya tor- és pot- rohszeivénye összedörzsölésá- vel ad hangot. E hang erős­sége jelentős, és frekvenciája az ultrahang tartományba esik. Ezek a hangrezgések a hangyák számára nem »hall­hatók-«, haszonban a fészket víz önti el, akkor a hangyák dörzsmozgása olyan rezgéseket idéz elő, melyeket hangyatár­saik észlelni tudnak, s ezekre biológiailag is reagálnák: a »hang irányába sietve kiássák fteajba jutott társaikat. Az egyik legelterjedtebb építőkő a homokkő, amely ho­mokszemekből és kötőanyag­ból álló, kvarcban gazdag kő­zet. Különféle szilárdságú ho- mdkkövek találhatók; szilárd­ságuk, keménységük, ellenál­lóképességük a kötőanyagtól függ. A szobrászatban és az épí­tészetiben ugyancsak nagy je­lentőségű anyag ma is a már­vány, amely mészkőből vagy dolomitból keletkező kőzet. Színe változatos, szövete szemcsés. Legértékesebb fajtá­ja a fehér márvány. Úton az „energia-sebezhetetlenség” leié Az atomenergia a fejlett tő­kés országok energiagazdasá­gában — Nagy-Britannia ki- -vételével — ma még nem ját­szik jelentős szerepet, de az 1973—74. évi energiaválság nyomán világszerte olyannyira felgyorsult az atomerőművek építésének üteme, hogy rövi­desen hirtelen megváltozhat a helyzetkép. Mfg 1970-ben 16 ezer megawatt volt az atom­erőművek kapacitása, ' 1980-ra várhatóan 220 ezer megawatt lesz! Az Egyesült Államokban a jelenleg működő atomerőmű­vek az ország energiatermelé­sének öt százalékát adják. Tíz éven belül meg akarják való­sítani »energia sebezhetetlen- ségüket«, amiben az atomerő­művek építése is fontos sze­repet kap. Jóllehet az atom­erőművek építési költsége 70— 80 százalékkal meghaladja a hagyományos energiahordo­zókkal üzemelőkét, a többlet- kiadás a számitások szerint hamar megtérül. Mivel az Egyesült Államok megfelelő urándúsító kapacitással is ren­delkezik, és ismert nagy világ­cégei a készülékgyártásra is berendezkedtek, csak a beru­házások ütemét kell gyorsí­taniuk. Ügy tűnik, hogy e tö­rekvésben nincs is hiány. Csupán egy nehézség lehet, amely hátráltathatja az Egye­sült Államok atomenergetikai terveinek megvalósulását. Ösz- szes uránigénye 2000-ig ugyan­is 3,4 millió tonna körül lesz, de ebből jelenleg csak egymil­lió tonna biztos, és ez azt je­A SANSSOUCI PARKJA A Német Demokratikus Köztársaság fővárosától, Ber­lintől délnyugatra, erdők borította domboldalak és csillogó tavak között fekszik a sajátos történelmű Potsdam. II. (Nagy) Frigyes itt építtette föl — az akkori uralkodói »divat« szerint — a maga »Versailles«-át, a városi palo­tát, a Sanssouci kastélyt és az újpalotát. A rokokó homlok­zatú nyári palotában »gond nélkül« kívánt pihenni a ki­rály. A park Európa egyik legszebben megmaradt történel­mi parkja, amelyet évente a látogatók sokasága tekint meg. A látogatókat újabban mini busz viszi a kastélyból a parkba. ínyek, ízek és a háború Lotharingiát nem a francia kard, nanem a fran­cia nyárs hódította meg! — sóhajtott rezignáltan a nagy német költő, Goethe, miután bőségesen megtöltekezett peri- gord-i szarvasgombával és bástya alakba halmozott strasbourgi libamájpástétom­mal. S valóban, az ízek, aro­mák mesterei, az ínyek leg­jobb kiszolgálói a XIX. szá­zadban föltétlenül a franciák voltak. A XVIII. században széles körben elterjedtek az olyan — ma már hétköznapi — élveze­ti cikkek, mint a cukor, a ká­vé, a dohány és a párolt tö­mény Italok. Franciaországban idomított kutyákkal kerestet­ték a méregdrága, s izgatóan erotikus hatású szarvasgom­bát, és kocsiderékban hord­ták Párizsig a királyi és fő­úri udvarokba. A XVIII. szá­zadban uralkodó francia La­josok udvartartásában hihe­tetlen tekintélye és befolyása volt egy-egy jó szakácsnak: a méltóságok sorában nem rit­Asszony császár Szóltunk már egyszer a rózsaszínű sisakos japán amazonokról, akik (akkor még így tudtuk) hazájuk el­nyomott asszonyainak akar­nak egyenlő jogokat kihar­colni. Egyszer már a mozga­lom mintegy kétezer-ötszáz sorstársuknak (neves embe­rektől elhagyott szeretőknek, kitaszított feleségeknek) je­lentős pénztámogatást szer­zett. Ezzel a cselekedetükkel sokak rokonszenvét szerezték meg. Vezetőjük Misako Enoki azonban most nyilatkozatot adott egy lapnak, s ebben helyreigazított bizonyos fél­reértéseket. Pártja — mint mondta —, a Nihon Dsosszeh Toh nem a férfi és a nő egyenrangúságáért küzd, ha­nem az asszonyok hatalmá­ért. E zászló alatt indulnak a következő parlamenti válasz­tásokon, természetesen kizá­rólag női képviselőjelöltekkel. No de a politikai kampá­nyokhoz pénz kell, s nem is kevés! Az elnöknő, aki egy­előre egy kitűnő praxissal rendelkező orvos felesége, úgy 60 ezer dollárnyi össze­get vett kölcsön — férjétől. Különös. Miért adott a férj pénzt a saját nyakára kerülő kötél megszerzéséhez? Még különösebb azonban a felté­tel, amelyhez a kölcsönt kö­tötte: ha az asszony pártja elvesztené a választásokat — elválnak. És ha megnyeri? A férjnek aligha lesz módja feltételeket támasztani. A ja­pán doktor nyilván arra gon­dolt, ha felesége győztesen vonul be a felsőházba, híres lesz az egész família, és árad­ni fognak hozzá a páciensek. Ahelyett, hogy arra a jövőre gondolna, amikor a feleség pártja veszi át az uralmat. és felkészülne a harcra a fér­fiak egyenjogúságért, a fér­fiakkal szembeni előítéletek felszámolásáért, társadalmi egyenlőségük megteremtésé­ért, az orvos csak a mára gondol és a pénzt hajszolja. Pedig mi mindent tervez a Nihon Dsosszeh Toh párt­programja! Misako Enoki a kormányhatalom átvétele után kizárólagos női szak- szervezeteket óhajt létesíteni, katonai akadémiát alapítani női növendékeknek, női igaz­gatókat állítani a vállalatok élére, s végül női uralkodót ültetni a császári trónra. Ad­dig is — mondja az elnöknő — az asszonyok testedző gya­korlatokkal, például karaté­val, tehát a tenyér élével osz­togatott ütések gyakorlásával készüljenek a hatalomátvé­telre. Lehet, hogy a doktornak mégis igaza volt, és szaporod­ni fognak a páciensei? T. L kán a király után említették. Francia földön készítettek elő­ször likőröket is: az idős ko­rára egyre komorabb és ked­vetlenebb Napkix'ály, XIV. Lajos felvidítására. Vizezett alkoholba Különböző cukro­kat, mézet és fűszereket ke­vertek, s az íny örömével visszatért a király életkedve is. Később fokozatosan kiépült a párizsi vendéglők hálózata, s a francia szakácsművészet a főúri és a királyi konyhákból szétáradt e vendéglőkbe is. Ide bárki betérhetett, ha volt pénze. A vendéglők választé­ka olykor meglepően gazdag volt. Általában tartottak 12 féle levest, 24 mellékételt, 15— 20 féle módon elkészített mar­hahúst, 20 féle ürühúst, 30 különböző szárnyas- és vad­ételt, 16—20 féle borjúhúst, 12 fajta süteményt, 24 féle ha­lat és megszámlálhatatlan tésztát, csemegét. (Párizs egy- harmadának ugyanakkor a na­pi kenyér megszerzése is gon­dot okozott.) A XVIII. század végén, a XIX. század elején egész Eu­rópát feldúlták a napóleoni háborúk. 1815-ben Waterloo­nál megsemmisítő vereséget szenvedtek a franciák, a Becs­ben megkötött békeszerződés arra kötelezte Frartciaorszá- got, hogy három év alatt 1500 millió frank hadisarcot fizes­sen a szövetségeseknek. A franciák kétségbeestek, a frank katasztrofális elér­téktelenedésétől és elszegé­nyedéstől tartottak. Ezzel szemben mindenki legnagyobb csodálkozására a fizetnivalók lerovása a legnagyobb köny- nyedséggel történt. A pénz árfolyama ez idő alatt végig a franciák javára állt. Hogyan? A közgazdászok és a kincstár emberei arra esküdtek, hogy az ínyencség mentette meg az országot. »Amikor a britek, germánok betörtek az ország­ba, iszonyú étvágyat, ritka falánkságot és nem közönsé­ges méretű gyomrot hoztak magukkal« — írja a híres francia ínyenc, Brillant Sava­rin. Nem sokáig érték be a hivatalos ellátással, nagyobb élvezetekre vágytak. Párizs hamarosan egy roppant étte­remmé változott. A tisztek és katonák ettek az előkelő fo­gadókban, a másodrangú ven­déglőkben, a kiskocsmákban, a csapszékekben és labujok- ban, s még az utcán is. Töm­ték magukba a sok húst, ha­lat, vadat, szarvasgombát, sü­teményt és a rengeteg gyü­mölcsöt. Bármilyen furcsa, a legtöbb francia vendéglős és szállító ekkor vetette meg va­gyonának alapjait. Amikor az ellenséges hadsereg például a híres bor­termő vidéken, Champagne-on haladt keresztül. hatszázezer üveg bort harácsolt egy kitű­nő borospincéből. A pince gazdája előbb a tengernek akart szaladni bánatában, ké­sőbb jócskán megtollasodott. A zsákmányolok ugyanis nem felejtették el borainak ízét, s 1815-től kezdve nem győ­zött eleget tenni a Németal­földről, Angliából érkező meg­rendeléseknek. Ilyen összefüggései is vol­tak a háborúnak és az ízek élvezetének a múlt században. Cs. T. Mi a napszél? Földünket éppúgy, mint a naprendszer összes többi boly­góját, állandóan éri a Napról érkező úgynevezett napszél. Ez lényegében protonokból és elektronokból álló gázáram­lás, amely óránként 400—500 kilométeres sebességgel rohan el a Föld mellett. A föld fel­színét a napszél nem éri, mert a légkörnek már a felső rétegei teljesen fölfogják. A részecskék sűrűsége a nap­szélben elég jelentékeny: öt részecske jut minden köb- centiméterre. A napszél — mai tudásunk szerint — a Napot övező magas hőmérsékletű napkoronának a felső rétegé­ből származik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents