Somogyi Néplap, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-18 / 142. szám
líj város fogadta vendégeinket Kiváló termék a balatoni csónak (Folytatás az 1. oldalról) kát tettek Marcaliért... Az üzemek egy részének munkásgárdája »tolmács« útján juttatta el üdvözletét, jókívánságait és ajándékát a küldöttség tagjainak, ezeket is a pártszékházban adták át a város vezetői. Ezután rövid sétára hívták vendégeinket. Megtekintették a helytörténeti múzeumot és képtárt, az ifjúsági házat — ahol a gyerekek »ostromgyű- ruhe« fogták a küldöttség vezetőjét jelvényeiért—, a szovjet hősök rózsával borított sírjait, s a felszabadulási emlékművet. További programjukban üzemlátogatások szerepeltek. Először a Mechanikai Művek marcali gyáregységébe vezetett az útjuk, ahol Gulyás János gyáregységvezető, Székeli/ Antal pártbizottsági titkár, a szakszervezet és a KISZ vezetői fogadták őket. Gulyás János szavaiból tíz perc alatt is áttekintést nyerhettek a gyáregység fejlődéséről, munkájáról, majd megtekintették az olaj kályhagyártás mozzanatait. Tavaly 72 ezret, az idén 102 ezer kályhát gyártanak a műhelyekben. Munkásokkal S okszor leírjuk, hogy takarékosak vagyunk. Talán ugyanannyiszor, hogy pazarlunk. Aki a kútra járt vízért, beosztotta a kannában levő mennyiséget. Aki az összkomfortos lakásban kinyitja a vízcsapot, nem mérlegeli, mikor folyik a víz fölöslegesen. Ha viszont áramszünet vagy csőtörés miatt szünetel a szolgáltatás, rögtön telefonál, reklamál, sürget. — Valamikor úgy volt a régi lakásokban, hogy kötelező volt a fürdés, amikor egyszer vagy kétszer hetente begyújtottak a fürdőszobába. Így kevesebb vizet is használtak. — S ma? — Megváltozott az életmód, nagyobbak az igények, beszélgettek, de már korábban is kiderült: a csepeliek felhívásához való csatlakozásuk konkrét, kézzel fogható eredményekkel kecsegtet. Mint elmondták: a 60. évforduló tiszteletére 20 ezer olajkályhával és 40 ezer szerszámosládával gyártanak többet az eredeti tervnél, s ez 94 ember 37 millió 840 ezer forint értékű plusz termelését jelenti. Vendégeink számos kérdést tettek föl : többek között a szakember-ellátottság, a kereseti viszonyok, a szociális-kulturális helyzet érdekelte őket, érdeklődtek afelől is, hogy a Mechanikai Művek központja anyagilag támogatja-e a városfejlesztést? — Egymilliót adtak óvodaépítésre; ez azonban az elismerő köszönet mellett sem zárja ki további lehetőségeiket — mondták a helyiek. A vendégek megtekintették a rögtönzött termék- kiállítást, és kedves ajándékcsere után elégedetten, további sikereket kívánva búcsúztak a gyáregység vezetőitől. Útjuk ezután a Május 1. Ruhagyár üzemébe vezetett, ahol Bojtor Ferenc gyáregységvezető, Ihász József megyei igazgató, Lédeczi Sándor párttitkár és a tömegszervezetek veegyrészt a gáz vezetése, másrészt az új, összkomfortos lakások építése révén — magyarázza Horváth Tivadar, a Somogy megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatóhelyettese. — Ma már nem ünnep a fürdés. — Mi jellemzi a Kalinyin városrész vízfogyasztását? — Egy fürdés 130—140 liter víz. S hogy milyen a fogyasztás? A sávházban — mivel tudjuk a lakások számát, a lakók számát, kiszámoltuk — egy ember naponta 236 liter vizet használ el átlagban. A tervezések során zetői fogadták őket. A • mindössze négyéves gyáregység az idén háromszor annyit termelt, mint a múlt év azonos időszakában — mondta Bojtor Ferenc —, s ezzel máris jelezte a fiatal, korszerű eszközökkel felszerelt üzem várható és gyors ütemű fejlődését. Az V. ötéves terv végére 400 munkást foglalkoztatnak majd, s a feladatuk, hogy önálló elszámolási egységgé fejlesszék munkahelyüket. Az sem titok, hogy a Május 1. négy somogyi üzeme közül — a betanulás után — a marcalit kimondottan exporttevékenységre állítják át. Vendégeink megtekintették a munkatermeket. Különösen nagy figyelmet fordí- tattak a tanműhelyre, az utánpótlás biztosítására. Beszélgetés közben a brigádvezetők a Petőfi és az Allende-brigád naplóit hozták, s bejegyzést, aláírást kértek a delegáció tagjaitól. A munkások és a vezetők itt is ajándékokat adtak át, vendégeink viszonozták kedvességüket, és sok sikert kívánva zárták délelőtti programjukat. A kalinyin! pártmunkásküldöttség délután a Balatonbog- lári Állami Gazdaságot látogatta meg. valamikor 150 litert számítottunk egy személyre, a tények alapján azonban most már 250 literrel számolunk. — Feltétlenül szükséges ennyi víz egy személynek? Még be sem fejeztem a kérdést, az igazgatóhelyettes már csóválta a fejét.. — Nagyon érdekes jelenség, hogy az emberek leoltják a villanyt, ha kimennek a szobából. A vízcsapot nem mindig zárják el. Az egyik helyen folyóvízzel hűtenek, a másik helyen — bármilyen meglepő is — forró vízzel melegítik a tejes, kakaós flakonokat. Azután locsolnak, autót mosnak és így tovább. Igen, hiszen lakbért fizetnek, vízdíjat nem... Én otthon rögtön szólok, ha csöpög a víz a csapból. Persze ez azért van, mert tudom, mit kell tenni azért, hogy »-vizet fakasszunk« ... Azt hiszem, sokan nem fogják még fel, hogy a víz ugyanolyan érték, mint az áram vagy bármi egyéb, s ezzel is jól kell gazdálkodni. Különösen a nyári csúcsfogyasztás idején. Ezer liter vízért egy forint negyvenet fizet a lakosság. — S mennyibe kerül? — A támogatással együtt körülbelül hat forintba. Elindulunk az irodaépület melletti nyomásfokozóba. Koposújlak—Szarkavár alól ide folyik a víz a két, egyenként hétszázötven köbméteres tárolóba. A Kalinyin városrész, a Kinizsi, a Béke- Furedi lakótömb, a textilmüIdézet egy friss keltezésű okiratból: »Az OKISZ 77 pályázatán, a balatoni típusú egypár- és kétpárevezős facsónak jogot szerzett a megkülönböztető termékjel szabályainkban meghatározott használatára.« A háromszögletű, ismert termékjel arról tanúskodik, hogy a két csónak kiváló. Ezek a csónakok formájukat, szerkezetüket tekintve rendkívül arányos, kidolgozott termékek. A Balatonra való, igazi üdülőcsónakok. Formájuk eltér a tó vizét egykor százszámra szelő halászcsónakokétól. Az üdülőcsónak- nál igen fontos a biztonság: a csóna'ktest könnyedén elbírjon 2—4 embert, s a Balatonnál gyakori észak—déli hullámok erejének ellenálljon. A régi vágott orrú halászcsónakoknál ez kevésbé volt eny- riyiré fontos, s ezért is szorította ki ezeket a vízből a ma használatos facsónak. Balatonlellén, a vegyesipari szövetkezetben készülnek, évente mintegy 300 darab. A szövetkezet majdnem harminc éve gyártja e könnyű vízi járműveket. Ez idő alatt elkészítésük módja, a szakma fogásai szinte semmit sem változtak. Valószínűleg így volt ez az elődöknél is: a csónak az utóbbi ötven évben változatlan. A fenyőforgács illatú üzemben dolgozik Sülé Zoltán. Tőle kérdezem: — Mi a legnehezebb ebben a munkában ? — A klinkerezés. Finoman gyalult fenyődeszkákból állítjuk össze a csónak testét. A deszkákat egymásra hajlítjuk, így a jármű felülete redős lesz. Ezek a redők tartják a csónakot a vizen olyan biztonságosan. — Miből áll a csónak? — A fenéklemez, az orrtő- ke és a gerincrúd tölgyből. Ez nehezebb fa, ettől lesz a vízi jármű biztos járású. A klin- kerezéshez fenyődeszkát használunk. A csónakba mindenütt rézcsavarok és r^zsze- gek kerülnek, hogy ne rozsdásodjanak. A rézkellékeket egy budapesti kisiparostól kapjuk, ma már csak ő gyárt ilyet az országban. Holczmann Ferencné műszaki osztály vezejő: — A csónakgyártás aránya teljes termelésünk 10—12 százaléka. A háromszáz facsónak mellett készítünk még további százat műanyagból is. Egyelővek környéke innen kapja az ivóvizet. Durván számolva is több mint kétezer modern lakást lát el a Cseri II. sz. vízmű. S ahogy épülnek az új házak, úgy egyre nő a feladat. Most már csak a gépek teljes kihasználásával lehet az ellátást biztosítani ezen a területen. Nagy szükség volna egy háromezer köbméteres víztoronyra itt, az északnyugaton, azonban legföljebb a következő ötéves tervben épülhet meg. — Nyugodtan mondhatom, hogy csak a csodával határos módon tartjuk a nyomást a hálózatban... — Megmutatja a földön levő, nagyobb teljesítményű szivattyúkat. — Most cseréljük ki a régieket itt a gépházban. D élután fél három van. Tián István az ügyeletes. A csendesebb percekben Móricz Zsigmon- dot olvas. Az igazgatóhelyettessel megnézik az északnyugat óráját: egy perc alatt ezerháromszáz liter víz fogyott el. De hol van ez a csúcsidőszaktól: amikor ébred a városrész, s amikor este hazamennek a családok. Az irodában ott van a napi jelentés: 3132 és 3448 köbméter között ingadozik a fogyasztás. — Nagyon sok megy el — mondja az ügyeletes. — Hát még este, amikor öntöznek! — Az is lemérhető? — De le ám... Sokszor leírjuk, hogy takarékosak vagyunk. Milyen jó lenne, ha a víz felhasználásában is változtatnánk az eddigi pazarló szokásainkon Kaposváron és másutt is. Ha nem tesszük, csak a panaszok szamát szaporítjuk. Lajos Géza re a hagyományos, fából készült a keresettebb. Szállítunk a nagykereskedelemnek, az üdülőknek és a Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalatnak. Gyakran nem is elég, ameny- nyit gyártunk. — Miért nem készítenek többet? — A csónakgyártás gondos kézi munkát igényel, nem gépesíthető. Többet gyártani csak több emberrel tudnánk, az pedig nincs. — Nem képeznek szakmunkástanulókat? — Képeznénk, de ki jön el manapság. csónakkészítőnek? Nem nagyon ismerik — és ismerik el — ezt a szakmát. MEGKEZDŐDÖTT megyénkben a kalászosok betakarítása. A Somogy megyei Gabönaíorgakrü és Malomipari Vállalat a nagy munkák rajtjánál minden évben megbeszélésre hívja a megye mezőgazdasági nagyüzemeinek vezetőit, hogy segítsék a gabona gyors es zavartalan fogadását, elhelyezését. Ezt a célt szolgálta a tegnapi kaposvári összejövetel is. Kékesi Jenő, a vállalat igazgatója ismertette a múlt évi feladatok megvalósítását. Elmondta egyebek között, hogy 8300 vagon búzát őröltek lisztté és 9670 vagon keveréktakarmányt készítettek, továbbá 1200 vagon tápot állítottak elő bérkeveresben ; 4600 vagon takarmányt vásároltak a vállalattól a kistermelők, koncent- rátuimof pedig 340 vagonnal adtak el a gazdaságoknak. Az idei cél sem tér el a korábbi évekétől : megvásárolni a gazdaságok valamennyi, saját szükséglétén felüli gabonáját! Ez — a tervek szerint — étkezési gabonáiból 16 640 vagont jelent, amelyből a búza 16 500, a rozs pedig 140 vagont tesz ki. Takarmánygabonából mintegy 1400 vagon átvételére kötöttek szerződést, de ennél többre, 2000 vagonra van kilátás. Hol biztosítanak helyet a gabonának, sha lesz helye, biztonságban tudhatjuk-e ezt a nagy értéKet? A tegnapi tájékoztatóból megtudtuk: a napi átvételt 53 helyen — 132 átvevő »vonalon« — bonyolítja le a vállalat, így 1500—1800 vagonnyi termést vehetnek át naponta. A korszerű silóknál éjszaka is fogadnak gabonát. A raktárak 50 százaléka korszerű, ezeknél minden eszköz megvan a gyors átvételhez, -a többi azonban már nem felel meg minden kívánalomnak. Jóllehet 2500 vagonnal nőtt a vállalat tárolókapacitása. nem nélkülözhetik az ideiglenes és szükségtárolókat és különösen nem a bértárolást. Előzetes számítások szerint a július végi betakarítási csúcsidőben 21 100 vagon szemnek kell helyet adni, azonban csak 13 200 vagon elhelyezésére elegendő saját raktára van a vállalatnak. 7500 vagon új raktártér épül a megyében, de 1980-ban ismét Pedig az embereink nagyon szeretik, s büszkék rá. A gyártás mellett mi javítjuk az ösz- szes sérült csónakot a Balatonnál. Részlet a KERMI-vizsgálat eredményeiből : »A gyakorlati próba során az egypárevezős evezővel könnyen mozgatható, irányítása megfelelő volt. Az iránytartása jó.. Mindkét típusú csónak alkatrészeinek egymáshoz való illesztése, a termék kidolgozása, a csónaktestek állóvízen való viselkedése kiváló.« Méltán viselheti ettől a nyártól mindkét típusú vízi jármű a kiváló jelzést. »szorít majd a cipő«, hiszen ^ddigra az ideiglenes tárolók egy részét selejtezni keli, és az átlagtermés további emelkedésében is joggal reménykedhetünk. Megoldást a vállalatnak és a gazdaságoknak együttesen kell keresniük. Segitnet például, ha az üzemek az araiás során folyamatosan, a vállalati szállításokkal egyidőben a saját magtáraikat is feltöltik szemmel, és a szabad tároló- kapacitást felajánlják a vállalatnak. A szárításnál a gondok megközelítően se olyan nagyok, mint a tárolásnál és a szállításnál: a vállalat szárítói 135, a gazdaságiak pedig 1300 —1500 vagon szem nedvességelvonására képesek naponta, vagyis gyakorlatilag a teljes termésmennyiség szárítása megoldható, ha úgy hozza a szükség. A HOZAMOK NŐNEK, s ami joggal aggasztja a mező- gazdasági nagyüzemeket, az a tárolás immár szűnni nem akaró gondja — mondta a tegnapi tanácskozás egyik részvevője. És hozzátette: fáj a termelők szíve, ha látják, hogy a gazdag hozammal fizető gabona tönkremegy a nem megfelelő tárolás során. Szendrei András, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezető-helyettese arra az összhangra hívta fel a figyelmet, mely nélkülözhetetlen a termelőüzemek és a vállalat, az átadók és az átvevők között. Az aratás a technika növekvő térhódítása nyomán ma már alig több mint ezer embernek ad munkát • a megye mezőgazdasági nagyüzemeiben. Hogy mégis gondokról kell beszélni, ennek a tárolás elégtelensége az egyik oka. Ahol tavaly és az előző években zökkenők nehezítették az átvételt, a szárítást, azokra a helyekre az idén fokozott figyelmet kell fordítani. Így elérhető, hogy az immár elkerülhetetlenül szűkös tárolókapacitás ellenére se hátráltassa a gabona betakarítását a termény fogadása, elhelyezése. H. F. Nem ünnep a fürdés A szivattyúk még bírják Szállításra várnak a csónakok. Termésmentés gyors átvétellel, gondos tárolással Készülnek a gabona fogadására I
