Somogyi Néplap, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-07 / 106. szám

Az érdeklődő tömeg »elnyelte« a lapok sátrait, az eszmélő fotóriporter már csak így tudta menteni a helyzetet.

À felvonulás utáni majális úgy hozzá tartozik az életünkhöz, mint az, hogy levegőt veszünk, A majális hallatára gyerek- és sihederkorom nyüzsgő sokadalma, sátrak, céllövöldék, tréfás versenyek, lepényeyés, zsákbafutás, tombola, zenés tisztások, utcabálok emlékképe rajzik elő, csupa kedves emlék.

Ragyogó idő és sokadalom most is volt a majálison, ám a megszokott rekvizítumok mellett a budapesti Asztalos János ifjúsági parkiban az újdonságok között is a legkellemesebb meglepetést a sajtó- fesztivál adta. A múlt évi munkája elismeréseként kiváló vállalat címmel kitüntetett Hírlapkiadó ■ Vállalat öt lapja, az Esti Hírlap, a Hétfői Hírek, a Képes Újság, a Lobogó és a Magyarország szerkesztői, munkatársai no meg jó néhány közkedvelt színész, sportember forgolódott a saj- tófesztivál blokkja körül, ahol megállás nélkül követték egymást a látványosságok.

Az érdeklődés alapját az a széles körű" tájékoztatás adta, amellyel a rendezők, a VIII. áfc a IX. kerületi pártbizottság, tanács, társadalmi szervek szolgáltak a személyes meghívások, színes plakátok, a felvonulási gyülekezőhelyeken osztogatott röplapok útján, Ha csak a szereplők és a műsorszámok felsorolására szorítkoznék, akkor is tetemes helyet foglalnék el a lapból, ezért maradjunk most szű- kebfo házunk táján, a sajtó- fesztivál néhány eseményénél.

Az első sátordöntögető, ember ember hátán nyüzsgés hullámai akkor szorították a rendezőket, amikor a négyszeres olimpiai bajnok Papp László lépett a kíváncsi mikrofon elé, és sorra válaszolt az ökölvívás fogas, nehéz kérdéseire. Becsületére szolgáljon: úgy állta a kérdésözönt, mint sportpályafutása legfer- getegesebb mérkőzéseinek po- fonait, nem lehetett sarokba szorítani. Hol komoly szavakkal, hol tréfával hárította a csapásokat, ám végül mégis megadta magát: több száz Lobogó-emblémás fényképe dedikálása közben annyira »kikészült«, hogy feladta a tömeggel vívott egyenlőtlen küzdelmet,

Papp Laci szomszédságában szorgalmatoskodott Fodor Jó- zsefné kalocsai népművész, ugyancsak majális-újdonság helyszíni mintatervezésével. Bár csak egyszer-kétszer hívta fel rá a figyelmet a hangos műsorközlő, az érdeklődők állandó gyűrűje vette körül, alig tudott eleget tenni a rengeteg kérésnek, ám a mintákból, tervekből mégsem fogyott ki.

A televízió közkedvelt fórumának élő változata — a jelző nem túlzás! — elsöprő sikerű lett A felvonulás elején

osztogatott röplapokon ugyanis kérdéseket lehetett föltenni, amelyekre Ágoston László, a Lobogó, Gerencséri Jenő, a Képes Újság, Kelen Béla. az Esti Hírlap, Pálfy József, a Magyarország főszerkesztője, Paizs Gábor, az Esti Hírlap főszerkesztő-helyettese. Réti Ervin külpolitikai rovatvezető és Zsombor János, a Hétfői Hírek szerkesztője válaszolt. A kérdezők pedig az »első kézből« hallott, nekik szóló feleleten kívül előfizetést nyerhettek a Képes Újságra, a Lobogóra és a Magyarországra. A lapkészitőket Major Tamás, Rátonyi Róbert, Szabó István filmrendező, a rendezővendéglátó VIII. és IX. kerületi rendőrkapitány, a tévétornából az ország kedvencévé lett Makrai Kati és három tornász csemetéje követte.

Az{ gyakran tapasztaltuk, hogy az újságkészítés technikai mozzanatai is izgatják az olvasókat. A sajtófesztivál része volt a »hogyan készül az újság?« bemutató. Egy fiatal kéziszedő vállalkozott arra, hogy bemutassa az érdeklődőknek a lapkészítés munka- folyamatait, és két hajában az Esti Hírlap szombati számának szedésével, címeivel, kliséivel munkabemutatót rögtönzött. Két és fél óráig bírta a strapát, azután »kegyelmet« kért, s tíz percre felfüggesztette a bemutatót, hogy kiszáradt torkát kólával hűsítse.

A rendezők elégedettek voltak a majális-újdonság sajtó- fesztivállal, azért a jövő esztendőben már a hagyományok közé sorolva kell készülni a sajtó munkatársainak — természetesen újabb, az ideit is felülmúló ötletekkel!

Szabó Zsigmond

Több mint tízezer ember szórakozott, tapsolt az Asztalos János ifjúsági parkban. A szabadtéri színpadon egymást váltották a zenekarok.

Gárdos Katalin és Eifert János felvételei.

Valentyin Csernik

Buszlajev emlékezései

Az utóbbi években ritkán találkoztak. Tánya harmincéves. Nagy darab, nagy szemű, tiszta, porcelánfehér arcú lány. Elárusítónő egy boltban. A harmincas férfiak hosszasan nézegetik az osztálya polcain a konzervdobozokat. A barátnői mondják is neki: te bolond, az a szürke kalapos nagyon jóképű férfi. De Tánya csak elnézően mosolyog, nem ez az igazi, várjunk még; és továbbra is jár a tiszti klubba táncolni, úgy, mint tizenegy évvel ezelőtt. Akkor egy repülőtiszthez ment feleségül, aki később lezuhant. Egy évvel később feleségül ment volt férje barátjához, két év múlva az is lezuhant. Most egyik hajtincsét őszre festeti. De a pilóták babonásak, már egyik sem meri feleségül venni. Tanácsolni kéne neki, hogy menjen át egy másik helyőrségbe, ha már így szereti a pilótákat. öt évvel ezelőtt találkoztak a faluban, s Marija Trofimovna akkor a fejébe vette, hogy összeillő pár lennének.

— Hát ez a mi falunk — szólalt meg Marija Trofimovna.

Mindjárt azt fogja mondani: »Itt a szülőházunk« — gondolta Szem jón.

— Itt a szülőházunk — mondta Marija Trofimovna.

Most Szemjon nagyapjának házában lakott.

II.

Szemjon fokozta a sebességet. A vezetés hosszú évei alatt jól kiismerte önmagát. Még két óráig kitűnően fogja magát érezni. Azután hajnal előtt kezdődik a fáradtság. A szürke, hajnali fény tompítja a látást. Látja az utat, és mégis elaludhat a kormány mellett. Erre a pillanatra már jó előre fel kell készülnie.

Szemjon elővette a termoszt, ivott néhány korty fanyar, nagyon erős teát, amelyet Aszja készített. Ez mindig segített rajta. A tea után kedve támadt egy cigarettára. Rágyújtott, bekapcsolta a rádiót, megkereste a »Majak« adást. Partizánokról szólt a műsor. Szaburov tábornok beszélt. A hangja öreges, nehezen vesz már levegőt. A tábornok arról szólt, hogyan szabadították fel a partizánok Ovrucs városát. Szemjon látta a tábornokot a partizán- csapatban. Akkor még fiatal volt. Lovon ült, kubányi kucsmát és lovassági köpenyt viselt Szemjon minden reggel

odaszaladt a tábornok fedezékéhez, és várta, mikor fog lóra ülni.

Szemjon szerette volna, ha a tábornoknak olyan szablyája lenne, mint Csapajevnek, de a tábornok csak rövid csövű német géppisztolyt hordott. Az idén tavasszal találkozott vele a Vossztanyija téren. A tábornak Moszkva egyik magas épületének a lépcsőjén ment föl. Egy-két lépcsőfokot ment, azután megállt pihenni.

— Dicsőség a szovjet partizánoknak és partizánnőknek, akik a fasizmus elleni harc nehéz éveiben... — ért előadása végére a tábornok.

... Szemjont és Trofimot egy iskolába vitték, egy nagy osztályba, amelyben még a régi helyén állt a fekete tábla és Gogol meg Tolsztoj arcképe. Úgy ötven ember lehetett az osztályban, de elég tágas volt, mert mindenki a fal mellett ült vagy feküdt. Mindenkitől kapott valamit. Csirkét, főtt tojást, házikolbászt evett, még nyolc szem cukrot is adtak neki, tízig már el tudott számolni. Nem ette meg azonnal az egészet, három szemet későbbre hagyott.

Másnap reggel Trofimot kihallgatásra vitték. Szétvert szájjal jött vissza, az inge aljával törölgette a vért, nem volt zsebkendője. Szemjon ezt nagyon megjegyezte, mert az anyja mindig adott neki zsebkendőt, és haragudott, ha a kezével vagy a ruhája ujjá- val törölte meg a száját.

Trofim odasúgla Szemjon- nak, hogy kérezked.jen ki a vécére. Szemjon nem akart, mert reggel már mindnyájukat kivitték és még nem kelPIROSKA TANÁRNŐ ÚTJA

Szereti a cigányokat

Folytassuk a »szembesítést«.

Csizmadia József:

— G.-né többször rendezett műsort Szentjakabon, néhányon magam is részt vettem. A gyerekek mozgástechnikáján látszott, szakember foglalkozik velük. Az idén az ÉDOSZ-ba hívtak, ahol a szentjakabi művelődési otthon egyik csoportja is szerepelt. Kaposváron mindenki tudja, mit jelent a Schönherz Zoltán utca 84. Őket kultúrmun- kába bekapcsolni — szinte elképzelhetetlennek látszott azelőtt. Ez pedig G.-né érdeme, senki másé.

Sárközi Istvánná nyugdíjas, népfrontbizalmi, és a művelő.- dési ház könyvtárosa.

— Mióta megépült a ház, volt vagy húsz igazgatója. Mondtam G.-nének, ne vállalja el a vezetést, mert eddig mindenki belesült. Mégis vállalta, mert állítólag negyvenezer forintot ígértek a nagyegyüttesre. Különben az a baj vele, hogy nem tud tekintélyt tartani. Meggondolatlanul, leltár nélkül vette át a kultúr- házat, most ebből is problémák vannak. (Ez valóban így történt, G-né is hibázott. Az ő hibája azonban — amely gyanútlanságból és gazdasági tapasztalatlanságából eredt — sokkal kisebb, mint azé, aki leltár nélkül adta át az intézményt. A korábbi vezetők idejében halmozódott fel a most kimutatott tetemes hiány, s évekig nem volt leltár, G.-nét nem lehet visszamenőleg felelősségre vonni ezért.)

G.-né analfabéta-tanfolya- mot szervezett cigánygyerekek írástudatlan szüleinek. Egy hétig ment, azután leállt az egész. A művelődésügyi osztály tájékozott ennek okairól?

Péntek Károly:

— G.-néval beszéltem, keresse föl az iskola igazgatónőjét, hogy tisztázzák ezt a gondot.

— Tett-e a tanács ígéretet arra, hogy ha kell, a takarítónőnek — aki a tanfolyam részvevőit egy alkalommal kizavarta a teremből — átutalnak háromszáz forintot a pluszmunkáért ?

— Ha más megoldás nincs.

— Milyen megoldás?

— Például, hogy abba az intézménybe járjanak tanfolyamra. ahol ezt rendszeresen csinálják. Alapvető baj ugyanis, hogy G.-né nem vizsgáztathat, mert nem alkalmazottja az iskolának.

— G.-né átment ugyan főállásba kultúrházigazgatónak, de szeretett volna tovább tanítani. Ez nem lett volna megoldható?

— Nem. A kettő nem hozható össze munkaidőben.

Horváth Lászióné, a Vörös Hadsereg úti általános iskola igazgatója:

— A G.-né által indított tanfolyam nagyon rövid ideig tartott. Este akarta tartani a tanfolyamot, én este idegeneknek nem nyithatom ki az iskolát.

— A művelődési házban nincs felszerelés, segédeszköz...

— Azt sajnos mi sem tudunk adni, itt az iskolában is

szükség van rá. De egy gyakorlott pedagógusnak magától is találnia kell megoldást.

— Igaz, hogy G.-né nem vizsgáztathat?

— Nem. Az iskolában lehetőség van a tanfolyamon részt vevők vizsgáztatására.

— Taníthat-e G.-né ismét a szentjakabi iskolában?

— Nem.

— Ezt ilyen határozottan mondja... miért?

— Hát... G.-né túlságosan szereti a cigányokat.

G.-né Farkas Piroskát szeretik a cigányok.

Péntek Károly:

— Ezt kétségbe vonom. Nem hiszem el, hogy akár az. együttesen belül nem tudott volna más irányú érdeklődést kialakítani.

— G.-né korábban Szennán és Gálosfán tanított. Mit tud az ott történtekről ?

— Ne kívánják, hogy megmutassam a személyi anyagot...

— Miért?

— Az előző helyein is sok probléma volt vele.

— Tudtak ezekről az állítólagos problémákról, amikor G.-nét alkalmazták?

— Sajnos nem.

— G.-né munkájára tettek-e panaszt a környékbeliek?

— Igen, tanácstagi beszámolókon.

— Miről volt szó ezekben?

— Hogy nincs élet a házban.

Fekete Gábor

(Folytatjuk.)

Osigázók

»Sétálva kereshet« — olvasom a csábító plakátot. Tíz forintot fizetnek a csiga kilójáért.

— Évről évre csökken a begyűjtött mennyiség, ezért ilyen magas az átvételi ár — hallom a felvásárlótól. Néhány nyugdíjas, egy-két élelmes gyerek és a környékbeli cigánycsaládok élnek a kedvező lehetőséggel. Az említett családok igyekezetét beárnyékolja az a tény, melyet az általános iskola egyik tanítójától hallok. Csigagyűjtés idején szaporodik a cigánytanulók igazolatlanul mulasztott óráinak a száma. Érthető, ha figyelembe vesszük, hogy a 6—8 éves gyerekeket —kényszerítéssel vagy ígérgetéssel —

lett kimennie, de azért sem, mert éppen focizott egy férfival. Krétával a padlóra rajzolták a kaput, és egy papír- galacsint lökdöstek. Amikor nem engedelmeskedett, Trofim úgy meghúzta a fülét, hogy fájt, és akkor Szemjon szót fogadott. Trofim kopogott az ajtón, és azt mondta, hogy a kisfiúnak vécére kell mennie.

Egy magas poli^áj vitte ki. Meleg tenyere izzadságtól nyirkos. Szemjon szerette volna kihúzni és megtorolni a sajátját, de a policáj erősen fogta a kezét. A folyosón Oszi- pov állt. Szemjon rögtön megismerte. Ugyanazt a fényes csizmát viselte, sárga, csikorgó derékszíján pisztolytáska lógott. Szemjon köszönt neki, Oszipov elfordult, erre ő megsértődött, mert Oszipov éppen felé nézett, amikor Szerrfjon szép hangosan mondta, hogy »jó napot!«.

Az udvaron egy tiszttel találkoztak. A policáj kényszeredetten vigyorgott és azt mondta:

— Herr Hauptmann, a fiúnak — e-e — és mutatta, hogy erőlködött. Szemjon ezt nevetségesnek találta, hiszen ő már nem kisbaba. A policáj a kerítéshez vitte Szemjont, félrehúzta az egyik deszkát, és odasúgta neki:

— Mássz át a drót alatt. Ne áldj föl, csak kússzál, kúsz- szál. Értetted? Megértetted? — súgta a policáj.

— Értem — mondta Szemjon.

— Ott egy öregasszony fog várni. Értetted?

(Folytatjuk)

felnőtt értékű gyűjtővé lehet tenni. A szülők alkalmazzák is ezeket a módszereket.

Április végi eső tette borússá a bágyadt vasárnap délutánt. Főszezon lévén, a felvásárló akkor is fogadta a gyűjtőket. A csepergő eső nekik kedvez, a hőmérséklet kevésbé.

Gőzölgő lovak szállították a hajnal óta összegyűjtött árut. A lovakat asszonyok, az asz- szonyokat a könnyű kereseti lehetőségek hajtották. Szur- tos gyerekek ugráltak le a kocsikról, nehezen birkóztak a rakodással. Férfiembert alig lehetett látni.

Rövid válogatás — akár a hetipiacon —, majd mérlegelés. Gyanakvó asszonyszemek tapadtak az öreg mérleg fényes rovátkáira. Ceruzát sohasem fogott ujjak számolták a járandóságot. Nem okozott gondot a tízzel való szorzás. A ropogós százasok gyorsan eltűntek az erszény helyett használatos kendők mélyén.

Iskolás éveinek elején járó apróság ácsorog az út menti csalánosban. Keze lucskos, sártól feketéllik. Rozsdás dobozából gyermekököl nagyságú csigák nyújtják csápjaikat a világosság felé.

Újabb emberkéket pillantok meg. Egyikük a könnyebb kereset reményében »bácsi, adjon egy forintot« felszólítással közeledik hozzám. Csigáktól nyálkás kezével mohón kap utána. A többiek irigykedve nézik a szerencsést, de nem merik utánozni. Kérdésemre,

Lapunk 1977. február 6. számának 4. oldalán »Elavult gerendák alatt« címmel cikk jelent meg, amely foglalkozik többek között dr. Bothár Vilmos nyugalmazott budapesti ügyvédnek Grünfeld Nándor- né és Siftar Lajosné között folyamatban levő perekben tanúsított magatartásával.

Dr. Bothár Vilmos az életveszély elhárítása érdekében tárgyalásokat folytatott, és nem zárkózott el az elől, hogy a jogszabályok szerint a tulajdonost terhelő munkálatokat elvégezze. Az egyik tárgyaláson dr. Bothár Vilmos nem azt a kijelentést tette, hogy a helyreállítással kaphogy mire kell a forint, először meglepett pillantás a válasz. A társak súgnak: fagylaltra.

Szüléikről érdeklődöm, de a válasz csak az anyai ágra terjed ki. Apjukról nem tudják, hogy hol van; az egyik állítja, hogy neki nincs is.

Elnyújtott női hang szakítja meg beszélgetésünket; a gyerekek szétrebbennek.

A falatozó hivalkodó cégére hirdeti az útszéli kocsmát. Előtte ismerősnek látszó fogatok, a szemerkélő esőtől csa- takos lovak. A behajtott ajtón át is utat tör a kocsmabűz és a szilaj jókedv. Bent viszontlátom délutáni ismerőseimet. A családi kör teljes. Az ázott ruhájú apróságok fölöslegesen állják körül az otromba vaskályhát; nincs fűtés.

Az apa nélküli gyerek apára talál; kezében kocsmafüstben impregnálódott szendvics: ötnapos a vagdalt, vele egykorú lehet a zsemle is. Egy üveg importsör tíz forint, akár egy kiló csiga. A gyűjtők közül többen túl vannak már a tíz kilónak megfelelő sörmennyiségen.

A családi »idillt« hangos szóváltás, kisebb csetepaté teszi »élővé«, de a gondozott bajuszú családfők urai a helyzetnek. Olaszos könnyedséggel rendelik az újabb söröket, díszes bőrtárcákból rendezik a számlát. Még talán tisztelném is őket, ha nem ismerném föl kezükben a délután még kendőkben eltűnő bankókat.

csolates költségeket Grünfeld Nándorék havi 100 forintos részletekben számíthatják be, hanem a jogszabály szerinti módon.

Nem felel meg a valóságnak, hogy vagyonkezelőként nem volt hajlandó elszámolni a beszedett pénzekkel.

A lakbérlemaradásokkal kapcsolatban nem dr. Bothár Vilmos kezdeményezte a pert, hanem Grünfeldék által Siftar Lajosné ellen indított perben terjesztett elő e tekintetben viszontkeresetek Ez időhúzásnak nem tekintendő, mert csak a jogszabályban biztosított jogával élt

Üjváry Zoltán

Helyreigazítás

Sajtófesztivál a majálison