Somogyi Néplap, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-07 / 106. szám
Sok embernek a csigaház- és kagylóhéj gyűjtés a hobbyja. Való igaz, hogy sok gyönyörűséget szerezhet a folyók, tavak és tengerek e titokzatos lakóinak életével, milliónyi színben ragyogó »produktumaikkal« való ismerkedés. Viszont talán kevesen tudják, hogy a kagylóhéjat tulajdonképpen ugyanazok az anyagok alkotják, mint amelyek a rendkívül értékes igazgyöngyöt. A vegyelemzés tanúsága szerint a színjátszó fényű kagylóhéj 90 százalékban szénsavas mészből (kalciumkarbonátból), 8 százalékban vízből, 2 százalékban szerves anyagokból és a szénsavas mészrétegeket ösz- szetapasztó anyagból áll. Egy olasz »művészt« annyira megragadott a kagylók forma- és színgazdagsága, hogy elhatározta: alkotásai egy részét ezek segítségével hozza létre. Próbálkozásainak első eredménye a képen látható. Joggal fölvetődhet a kérdés a kagylóhéjból való kacsák láttán, hogy vajon nem »esztétikai selejttel« — köznapi szóhasználattal: giccsel — ál- lunk-e szemben. A giccs fogalmának esztétikai meghatározása némi támpontot nyújthat e kérdés eldöntéséhez. A mflvészietlen eszközökkel se- kélyes mondanivalójú, olcsó hatásokra törekvő »alkotás« kitétel nagyon is illik e kagy- lóhéj-kacsákra. A gép külsőleg egy rakétára hasonlít. Fúvókéiból nagy nyomású folyadék áramlik ki. A talajt felhabosítva maga körül eltűnik a földben. A szemlélők szeme előtt alakul ki a függőleges alagút, amelyben a metró szerelvénye is nyugodtan elférne. A donbasszi Lenin-bányá- ban. egy új aknát fúrnak, 5 és fél méter átmérőjűt. A tervezett mélység 570 méter. A világon először próbálkoznak ilyen módszerrel aknát fúrni. — Előttünk egy gázturbinás sugárhajtású fúróberendezés — mondta az egyik tervező, Georgij Bulah. — Ez a berendezés több gázturbinás sugárhajtású fúróból áll. A kőzetet. nagy teljesítményű vésők, erős folyadéksugár, a gép forgása és nyomása töri össze. Különösen fontos, hogy az akna fala függőleges és sima, ami lehetőséget ad betonozásra vagy fém támgyűrűk elhelyezésére. A találmány Iránt nagy a külföldi érdeklődés. Miután Donbasszban megismerkedtek a fúrási módszerrel, Anglia, az NSZK és Japán szakértői kijelentették: »Ez a módszer a világszínvonal a nagy átmérő- I jú aknák készítésében.«. w tojás Kolumbusz® Hát ez is meglett. Sokáig kellett rá várni ugyan, jó pár ezer — de mit is mondok! —, néhány százezer évig. Végre azonban megoldották a problémát. Itt a beigli alakú tojás! Ha volt valamikor Kolumbusz tojása, elmondhatom, hogy ez a felfedezés, amelyről alább kívánok szólni, amannál sokkal jelentősebb. Megkockáztathatom a kijelentést, hogy aki ezt fölfedezte, megteremtette, rászolgált a tojás Kolumbusza névre. Es hol fedezte föl ezt a tojást? Természetesen Amerikában. A Du Pont vegyi konszern a következő technológiai folyamatnak veti alá nyersanyagát: elválasztja a fehérjét a sárgájától, majd valamilyen fagyasztó-zselésítő szer hozzáadásával húsz centiméteres rudakat készít belőle úgy, hogy belül lesz a sárgája, kívül a fehérje. Elvégre milyen lenne áz a tojás, amelynek kívül van a sárgája és belül a fehérje. Bár ez is megoldható, csodálom, hogy nem jutott Du Ponték eszébe. Mindegy, a stangli így is, úgy is szeletelhető. Rövidesen az új cikk megjelenése után valami fölöslegesen akadékoskodó alak megkérdezte a céget, hogy miért kísérletezte ki és dobta piacra ezt az újdonságot. Az illető olyan választ kapott, amely a találmánynál is meglepőbb: »Azért csináltuk, mert így a tojás szeletelése után nem marad meg a vége, az a kis hegyes fehér darab.-« Hát ezért valóban érdemes volt fáradniuk. No, de az a fontos, hogy megszületett a rúdtojás, amely ma 20 centi, de gondolom, nagyobb erőfeszítések nélkül meghosszabbítható. A háziasz- szony a jövőben nem tucatszám vásárol majd tojást, hanem ezt mondja az eladónak: »Kerek fél métert.« Húsvét- kor pedig egy métert. Legföljebb a gyerekek nem piros tojást kapnak majd a nyuszitól, hanem piros rudat. Nemrég egy mezőgazdasági tudományos kutatóintézetben hosszú kísérletezés után sikerült kocka alakú paradicsomot termelni, ezt ugyanis jobban el lehet helyezni a hűtőtérben, mint a gömbölyűt. Hát ennél a rúdtojás még mindig jobb. Tessék elképzelni, mit szólnának a tyúkok, ha a hűtő- szekrénybe való jobb elhelyezésre hivatkozván, arra akarná rávenni őket Du Pont, hogy kocka alakú tojásokat tojjanak... T. L Csehszlovákiában érdekes kezdeményezés született az egyik nagy lakótelepen: közös erővel játékszobát rendeztek be a kisgyermekek számára. Abból indultak ki, hogy a lakások sehol sem olyan nagyok, hogy a gyerekek kedvenc játékukkal, az autóversenypályával, a vonatsínháló- zattal a család zavarása nélkül kényelmesen elférhessenek és játszhassanak. Az is »luxusnak« látszott,. hogy minden kigyermeknek külön-kü- lön saját drága játéka legyen. Amikor összeadták a játékszoba berendezéséhez szükséges összeget, kiderült: mindenki sokkal jobban járt, mintha önállóan szerezte volna be a játékokat. * A képen látható autóver- senypálya — amellett, hogy szórakoztató, izgalmas játék a gyermekek számára — a hasznos tulajdonságok egész sorának (fiayelemösszpontosítás, reflextevékenység, alkalmazkodóképesség. ügyesség stb.) fejlesztésére is alkalmas. Játszva szerezhet hasznos tapasztalatokat a gyermek a fizikai oktatás kiegészítésére (sebesség, lendület, centrifugális erő stb.), és az elektromossággal kapcsolatos ismeretei is bővülhetnek. GÖRÖGHON A színház bölcsője À hagyomány úgy tartja •zámon, hogy időszámításunk előtt, 534-*'ben egy Thepszisz nevű férfi érkezett kordén Athénba, s Dionüszosz őszi ünnepén — a mulatságok időszaka voit ‘ez — énekelve az isten kalandjairól mesélt, sőt megelevenítette társaival az eseményeket. Ezek a kecske- énekek — Dionüszosz szent állata a mekegő négylábú — voltak az első színjátékok, pontosabban: tragoidiák. A színház a primitív rítusokból nőtt ki. A drámai műfajok két alaptípusa, a tragédia és a komédia már a mi drámánk ősében, a görögben is megtalálható. Énekelve, táncolva adták elő ezeket. Az antik világ pusztulása után ezer évig ismeretlenek maradtak, s csak a reneszánsz idején kerültek központba, termékenyítőleg hatva a XV—XVI. század művészetére, Thepszisz után alig fél évszázaddal már hírnévre tesz szert Aiszkhülosz, a tragédia atyja, s nem sokkal később tragédiaköltők versenyén lép fel Szophoklész, majd a »triumvirátus« harmadik tagja, Euripidész is. Az athéni demokrácia, a perzsa háború utáni gazdag időszak színházat is termett ; harmincezer embert befogadót. Háromnapos játékokon naponta négy drámát játszottakel.'A lépcsőzetesen magasodó, körforma lelátót nem fedte tető. A tető az égkupola volt. A színpad: kör alakú térség, melyet a lelátótér padjai vettek körül. Ez a teret — melyet később a kórus népesített be — hívták orchestrának; ma a zenekar árka őrzi nevében. Középen kőemelvény állt, a thümelé: oltárt, síremléket helyettesített a darabokban. Ha sátorra volt szükség — szkénének nevezték —, az orchestra szélén, szemközt a nézőtér közepével magasodott: négyszögű faépítmény volt. Később sem rombolták le, megmaradt állandó elemnek. Tetején az őr feküdt, vagy az »ügyeletes« isten jelent meg. (Deus ex machina = Isten a szerkezetből.) A szkéné előtti keskeny részen — proszkérúon — mozogtak a színészek kothurnus lábbeliben (olykor félméternyi talpa volt) és sisakszerű álarcban, melynek vonásai kifej ezték az illető szereplő jellemét. A nőket is férfiak alaki tottáK. A görög színpadot mai eszközökkel a C&iky Gergely Színház egyik tavalyi produkciója idézte meg: Euripidész Bakkhánsnők-jének színpadi beosztása, terei emlékeztettek a régmúlt idők játékterére. Kevés mű maradt ránk: Aisz- hülosz 90 és Szophoklész 120 drámája közül csak 15, Euripidész 92 művéből 18. És van még egy, ismeretlen szerzőju hagyaték. A műfajt — tragédiát és komédiát együtt — a dráma szó fogja össze, mely a görög drán szóból származik, s cselekvést jelent. Néhány darabcím, a ránk maradt műveket megidézendő. Aiszk- hülosztól a Perzsák, a Leláncolt Prométheusz, az. Oresz- teia. Szophoklész írta az Antigonét. az Elektrát, az. Oidi- posz királyt, Euripidész a Trójai nőket, a Médeiát, a Bakkhánsnöket, az Iphigénia Auliszban-t. Korokat lepett be az idő homokja. E művek megmaradtak. Ránk maradtak! L. L>. Alfa holdbázis Energia a tengerből Az árapály energiájának felhasználására már sok év óta folynak sikeres kísérletek a világ különféle részein, ott, ahol az árapály jelensége nagymértékű vízszintingado- zásokkal jár együtt. Francia- ország atlanti-óceáni partjain^ St. Malo mellett például egy folyótorkolat elzárásával hatalmas arányú árapály-erőművet létesítettek. Olyan tengerpartokon, ahol az árapály vízjátéka nem ilyen nagyszabású, a hullámzást használják ki. Az óceán hullámzása óriási mozgási energiát képvisel. Kellő berendezések útján ez is felhasználható villamos erőművek létesítésére. Kacsák — ka BÉ'jsisá-vlzsplat A bécsi Műszaki Kísérleti és Kutatóintézetben a bukósisakok szilárdságának vizsgálatára szolgáló berendezést szerkesztettek. Ebben egyszerre öt sisakot ellenőrizhetnek. Az ember fejét jávorfából készült fej pótolja. Először az ütésállóságot vizsgálják: kúp alakú, 5 kilogrammos testet ejtenek 1,5—2,5 méter magasságból a bukósisakra — így megállapítható, hogy milyen mértékben gyengíti a sisak az ütés erejét. A jó gyártmánynak az ütést sértetlenül kell elviselnie. További vizsgálattal a sisak áthatolási szilárdságát állapítják meg. Egy kúp alakú acél- heggyel ellátott, 3 kilogrammos testet ejtenek a sisakra. A nagy erővel betoló kúpnak legkevesebb 5 milliméterre a fej felszínétől meg kell állnia. Nedyességmérés nagy pontossággal A leningrádi »Giproce- ment« szakemberei által a folyékony anyagok, csövekben áramló folyadékok, szuszpenziók nedvességtartalmának érintés nélküli mérésére kifejlesztett univerzális gamma- nedvességmérő műszerek széles körű alkalmazásra találnak mind . az építőanyag- és bányaiparban, mind a színesfémkohászatban. E radioizo- tópos módszer kiküszöböli a mintavételezéssel és a laboratóriumi elemzéssel kapcsolatos kézi műveleteket. Az univerzális gamma-nedvesség- mérő folyamatosan továbbítja az információt a jelzőműszpr- re, de beköthető az automatizált folyamatszabályzó rendszerbe is. A televízióban nagy sikerrel vetítik az Alfa holdbázis című fantasztikus angol filmet. Mint legtöbb hasonló filmben, itt is inkább a fantázia, semmint a tudomány kerül előtérbe. Cikkünkben nem a tévéfilmet kívánjuk bírálni, hanem a tudomány eszközeivel egy igazi holdbázis építésének lehetőségét próbáljuk megvizsgálni. Az 1960-as évek közepétől a mai napig több tucat automata és hat Apolló expedíció szállt le a holdon, illetve tért onnan vissza. Az igen látványos amerikai expedíciók az Apolló—17 küldetésével váratlanul befejeződtek. A tudomány ugyanis felismerte, hogy a hold igazi megismerése, felkutatása vagy inkább birtokba vétele rövid időtartamú expedíciókkal nem lehetséges. A holdat akkor lehet csak igazán megismerni, ha a kutatók állandó menedéket találnak, és akkor is a holdon maradnak, amikor beköszönt az ottani kéthetes éjszaka vagy pçdig a kéjljetes nappali for- róság. A legközelebbi expedíció tagjainak egy felszín alatti barlangot kell keresniük. Ebbe a kavernába légzsilippel ellátott, felfújható műanyag falat helyeznek el. Ez lesz az első »búvóhely« a holdon. Ha ezt a kávémét megközelítően a földi körülményeknek megfelelően fölszerelik, s az űr- utasok megszabadulhatnak súlyos űrruhájuktól, akkor ez már óvóhelynek nevezhető. De ez még mindig kevés. Ilyen kavernákat valahol a hold felénk forduló oldalának egyenlítőjétől nem túlságosan messze kell megkeresni, mert így aránylag könnyű a földdel rádiókapcsolatot tartani. Miért van szükség föld alatti menedékre? Elsősorban azért, mert a holdnak nincs légköre, nincs ózonrétege, amely' megvédené a kutatókat a nap gyilkos erejű ultraibolya sugárzásától. De védelmet kell találni a világűrből érkező, nagy energiájú kozmikus sugárzás ellen is. Erről a menedékhelyről kiindulva holdautóval vagy terepjáróval föl lehet deríteni több tíz vagy száz négyzetkilométeres területet, főként krátermentes vidéket, ahol űr- hajókilövő-bázist építhetnek, és ahol megépíthetik (a földről hozott előre gyártott elemekből) az első igazi hold-" bázist. Az első holdbázis ak- koij lesz igazi, ha a két legértékesebb »kincset«, az oxigént és a vyzet, a helyszínen tudják előállítani. Ha ezeket nem a földről kell »importálni«. a kutatók gondjainak legalább fele megszűnik. Az elektromos energiát minden bizonnyal napelemek révén nyerik, és a kéthetes éiszaká- ta akkumulátorokkal tárolják. A holdbázisról kiinduló expedíciók újabb támaszpontokat keresnek majd, és az automata rakéták további felderítéseket végeznek. Ennek révén további bázisokat fognak építeni. Több holdbázis rendszeréből valamilyen középponti vidéken építik meg az első holdvárost. A város a bázisokhoz hasonló elvek alapján épül majd fel, csak nagyobb méretekben. A holdvárosra, amelynek tekintélyes része a felszín alatt épül, ráillik majd a jelző: a tudomány városa. E cikk elolvasása után sokan kérdezhetik, mire jó mindez? Az űrhajózás előkészítő korszakának nagy gondolkodói már régen megválaszolták a kérdést. Minden lehetséges földi tudomány óriási mértékben előrelendülne, ha a holdat (és később a bolygókat) legalább annyira megismernénk, mint a földet. Kutatni kell a holdat azért is, hogy jobban megismerhessük a földet. Holdbázis vagy holdváros éoítése jelen pillanatban még jóval meghaladja^ a 'fold tudományos és technikai- civilizációja teljesítőképességének í? maximumát. A tudóménv békés és egyenletes fejlődése lehetővé teszi, hogy ez a nagy munka évezredünk utolsó éveiben elkezdődjék. Causer Károly Játékszoba a lakótelepen Gigantikus vakond
