Somogyi Néplap, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-01 / 101. szám
Orenburg kincséért * Aki fát ültet, ki zik a jüvökén Orenburg — Szenzáció Nevét tíz éve ismerte meg a világ: akkor találták meg itt — Európa és Ázsia határán, az Ural folyó mentén — azt a fölctgázmezőt, amely a geológusok becslése szerint 1800 milliárd köbméter tüzelőanyagot őrzött. Ez a hatalmas energia vagy on 70—80 évig ontja kincsét. Rátalálni nem volt nehéz. A kutatóknak szerencsét hozott a tizenhármas szám: amikor ugyanis a tizenharmadik fúrást mélyítették, feltárult ez a nagy energiatömeg. Olyan kincs, amelyhez foghatót alig ismer a világ. A kutatók akkor találtak rá az orenburgi mezőre, amikor a felhasználáshoz közelebb eső területeken a könnyebben kiaknázható energiahordozók már kimerültek, vagy a növekvő igényeket nem tudják hosz- szú időn át fedezni. Azt szerencsésnek lehet nevezni, hogy a gázmező viszonylag gyorsan „megadta magát”, s már a tizenharmadik fúrás után „feltárta” kincsét. Megtalálása azonban korántsem a véletlen műve: jól összehangolt geológiai munka előzte meg. Az orenburgi kincs hasznosítása a KGST-tagországok eddigi legnagyobb közös vállalkozásának számít. A vezeték hossza — amelyet hat szocialista ország a szó szoros értelmében közösen épít — 2750 kilométer4. Ha a gázmező teljesen kiépül teljes üzemben, évente mintegy 40 milliárd köbméter tüzelőanyagot „termelhet”, s ebből 2,8 milliárd köbmétert kap hazánk, a beruházási költségek ellenértékének kiegyenlítéséig térítésmentesen. A magyar vezetéképítők az öt szakaszra osztott munka hazánkhoz legközelebb eső részét — Guszjányitól Husztig — készítik. Szokatlanul nagy feladatat jelent ez a munka nemcsak a méretek miatt, hanem azért is, mert a Kárpátokon kell keresztülvezetni. Minden csődarab tíz méter hosszú acélhenger, s egyénként nyolcvan mázsát nyom, az átmérője másfél méter, a falvastagsága pedig csaknem 2 cen- t: méter. Ha mázsára tennénk az orenburgi vezetéket, egy- mtllió-hatszázötvenezer tonnát nyomna. A hatalmas csőkígyó három méter mélyre kerül majd a földbe. Nagyrészt lakatlan területen, esetenként mocsarak, ingoványok mélyén vagy köves sziklák között viszi majd Orenburg kincsét a Szovjetunió nyugati határa felé. A mérnökök kiszámolták, hogy a vezetéken roppant nagy — 75 átmos zfér ás — nyomás alatt tíz kilométeres sebességgel érkezik az építésben részt vevő országokba a gáz. A nagy vállalkozás érdekében hegyeket mozgatnak meg, domboldalakat hordanak el, erdőket irtanak, földet gyalulnak a sokféle feladat elvégzésére speciális gépek. A magyar szakaszon több mint 2 ezer ember dolgozik. A munka itt 1975-ben kezdődött, s a létszám fokozatosan emelkedett. A jelenlegi marad egészen a beruházás befejezéséig, tehát 1979 végéig. Mit végeztek eddig? Mindenekelőtt a kint dolgozó emberek részére felépítették a magyar lakótelepeket, a három — egyenként ezer- személyes — konyhát és éttermet. Huszton, Bogorodcsány- ban és Guszjátyinban a kompresszorállomások személyzetének szolgálati lakásai mellett elkészültek az iparvágányok, a raktárak és a rakodóterületek, felépültek a szerelőcsarnokok. És megkezdték a kompresszorállomások alapozását. Hogy mit jelent ez a munka, arra jó példa Guszjátyin: félmillió köbméter földet kell hat-nyolc kilométer távolságra elszállítani. A munka ütemét szoros határidők - szabják meg: az év közepén már érkeznek ide a kompresszorállomások speciális fémszerkezetei, és jövőre megkezdődik a szerelés. Ha teljesen kész lesz a vezeték, összesen 22 állomás továbbítja a gázt. Hatnak azonban — közülük az egyik a bogorodcsá- nyi — már jövőre késznek kell lennie: közben ugyanis a vezeték teljes hosszán elkészülnek a fektetéssel, s a kiépített acélcsőkigyón keresztül — igaz, a kapacitásánál jóval kisebb mennyiségben — megkezdődik a gáz szállítása. Ez a határidő adja meg a munka lendületét, s szabályozza a magyar szakemberek mindennapjait. Az építők azt mondják: ez az év nem lesz könnyű, nemcsak a feladat nagysága, hanem a rendkívül szoros határidőkhöz kötött pontos munka miatt. A kint dolgozó munkások fele a fiatal korosztályhoz tartozik, s az orenburgi vezeték építésének semmihez nem hasonlítható nagy feladata életre szóló élményt jelent. És olyan szakmai ismereteket, tapasztalatokat ad, amelyeket ma másutt nem lehetne megszerezni. Munkájuk eredménye a világ legnagyobb kapacitású és leghosszabb gázvezetékének megvalósulása lesz. Dr. Kercza Imre A hitte! átitatott mondat március végén hangzott el, a kutasi községi tanácson, a megyei fásítási ankét egyik rendezvényén. Odakint a vad szél hópamacsokat vágott a házak falához, a virágba borult gyümölcsfákhoz. A természetet fanatikusan szeretők gyülekezete attól sem riadt vissza, hogy a váratlanul téliesre fordult, zord időben megnézze az állami gazdaság fásításait, sőt néhányat ásót fogtak, ellapátolták a havat, és a programnak megfelelően csemetét ültettek ... Ezen az összejövetelen vehette volna át a fásításban végzett, kiemelkedően eredményes munkájáért az emlékplakettet Szerecz Lajos erdőmérnök, a Böhönyei Állami Gazdaság ágazatvezetője. De halaszthatatlan tennivalója miatt Szántó Gábor, a MÉM Kaposvári Állami Erdőrendezőségének igazgatója Böhö- nyén adta át a szép kitüntetést. Az -indokolásban kiemelt helyet kapott à majorfásításban és a környezetvédő fásításban, illetve a két munka kombinációjával elért eredmény. Nem találkoztam még erdésszel, aki csak úgy tessék- lássék végezte volna a munkáját. Itt, ha nincs hivatástudat, a természet iránt érzett mérhetetlen szeretet és megbecsülés, fabatkát sem ér a zöld mundér. Szerecz Lajossal negyedszázados ismerettség köt össze, az első találkozás színhelye az akkori »minierdőgazdaságok-« egyike volt. Hogy a hivatali munka sohasem elégítette ki, s a tettvágy minduntalan fölkeltette az íróasztala mellől, és oda taszította, ahol a csemetét ültetik és a fa »terem-«, az erdőterületekre — régtől tudom. Az utóbbi években a Böhönyei Állami Gazdaságban gyümöl- csöztette tudását — az üzem vezetőinek megelégedésére, az egész gazdaság hasznára. Ágazatvezető. Működési területe mindjárt az irodaépület mellett kezdődik... — Hetvennégyisen fogtunk hozzá a telepítésekhez, majorfásítási jelleggel, ott, ahol korábban konyha- . és szérűs- kertek voltak. Azután hetvenhatban 75 hektáron ültettünk nyárfát, a telep hígtrágyájának hasznosítására. A tavalyi nyártelepítést az idén további tizenöt hektárral folytat-' tűk, s evvel ezt a programot befejeztük. Véghasznosításkor papírfának értékesítjük majd, tehát a munkának nem csak a környezetvédelmi, hanem a gazdasági szerepe is jelentős. Ez a tavaly ültetett 75 és a mostani 15 hektár olyan terület, mely korábban jobbára rét, legelő és hasznosíthatat- lan szántó volt A jól sikerült vízrendezés után rendbe jött például a régebben ezerárkosnak« nevezett, alig művelhető határrész is. — Ha elkészültünk, a telepítéseket átveszik »szocialista megőrzésre« a telepi brigádok — mondta az ágazatvezető. — Az arra »érett« fákat a gazdaság erdészeti brigádja termeli ki, s1 az ő dolga a fölnyesés, a tisztítás is. Van olyan nyárerdő, ahol már az idén kivesszük minden második sort, s már ott is van pótlásnak az éger. Alii fát ültet, bízik a jövőben. Szerecz Lajos is azok közül való, akiket erős hitük serkent újabb és újabb telepítésre. Az egészséges fasorok bizonyítják: érdemes volt fáradni .., Hernesz Ferenc Valentyin Csernik Biszlajev emlékezései — Gut — mondta az őrmester. Az autóban felröhögtefe a katonák. Egyikük leugrott _ a kocsiról. Ádámcsutkáját ráncos, borostás bőr fedte. Egy kandiscukorral teli bádogdobozt nyújtott Szemjomnak. — Vedd el — mondta az anyja. Nem nézett a katonák felé, egészen az út szélére húzódott. Vállán átvetett bocskorral egy mezítlábas öregember akart elsurranni mellettük. Az anyja odaszólt neki. — Vaszil Sztyepanovics! — Már hogy lennék Vaszil. Nyikolajnak hívnak! — hesse- gette el az örég. — Az isten szerelmére, mondja, hogy a lánya vagyok — kérte izgatottan az anyja. Az öreg vissza se nézett, továbbsietett az úton. Az őrmester hirtelen leguggolt, az anyját a vállára emelte, és az autóhoz rohant vele. A sofőr bőszülten kurblizni kezdett. Az őrmester valamit kiáltott, és a langaléta, kiugró ádámesut- kás katona engedelmeskedve a parancsnak, megpróbált felkapaszkodni a kocsi platójára. A lábával kalimpált, meg-meg- csúszott a deszkán. Szemjont Somogyi Néplap a katona a szomszédék kisfiára, Petykára emlékeztette, aki aknát lopott, s amikor a gazda kergetni kezdte, félelmében sehogy sem tudott átmászni a kerítésen, és a lábával ugyanúgy kaparászott a kerítés deszkáján. Egy pillanatra felvillant a platóról az anyja arca. Szem- jon odaugrott az autóhoz, megkapaszkodott a plató szélében, így próbálta tartani magát. A langaléta izzadságtól ragadós tenyerével igyekezett lelökni. A plató mélyéből előbukkant az őrmester dühödt képe. A homokban egy helyben forogtak a kerekek, majd az autó nagyot rándult. Az őrmester hátraesett, a Iáiba kicsúszott alóla. Szánjon látta a bakancsa talpán három rézszöggel felerősített, elkopott sarokvasat. Azután Szemjon csak futott előre, nyitott szájjal, így kevésbé sajgott vérző ajka. Ügy érezte, mindez nem is lehet igaz, csak álmodik. Mindjárt utoléri az autót és felébred. Az autó kemény talajra ért, és eltűnt a porfelhő mögött. Szemjon futott, egyre futott, és azt gondolta, hogy a kanyar után az autó feltétlenül megáll, és anyja azt mondja majd neki, hogy egyszerűen meg akarták ijeszteni De az autó nem. bukkant elő a kanyar mögött. Szemjon még gyorsabban kezdett futni ... Amikor legutóbb szabadságon otthon járt, megmutatták neki, hol találták meg az anyja holttestét Nem lőtték le, biztosan kidobták az autóból, vagy ő maga ugrott ki, amikor a kocsi teljes sebességgel robogott Oszipov mutatta meg a helyet 7. A hadnagy már nem feszélyezte magát Rágyújtott, Szemjont is megkínálta: — Rágyújt? Füstszűrös, bolgár... — Köszönöm, épp most dobtam el. — Én nfcgyon rákaptam — mondta a hadnagy. — A főiskola előtt nem szívtam. S ami a legérdekesebb, kezdek érteni a dohányhoz. Most már akármilyet nem tudok elszívni. És ami még érdekesebb, nekem színesnek tűnnek a dohányok. Van sárga, piros, barna. Én a világosbarnát szeretem. A hadnagynak kedve lett beszélgetni, több órán keresztül némán ült. A szomszédja, egy idősebb hölgy, rögtön elaludt, alighogy elhagyták Moszkvát. — A szüleihez utazik? — kérdezte Szemjon. — A szüléimhez — erősítette meg a hadnagy. — Az apja örülni fog, hogy a fia tiszt. — Nincs apám, a háború után meghalt. Sebesülten jött haza. Állítólag köhögött, átlőtték a tüdejét. Csak anyám maradt, meg a húgaim. Ikrek. Most érettségiztek. — Az anyja dolgozik? — kérdezte Szemjon. — Ki más dolgozna? A kolhozban könyvelő. Mostanában a lábát fájlalja. Estére megdagad. El kellene mennie egy jó orvoshoz. A lányokat is tovább kellene taníttatni. Nekem kell ezt magamra vállalnom — folytatta a hadnagy, már egy felnőtt komolyságával. Biztosan a főiskola valamelyik tisztjének szavajárását ismétli — gondolta Szemjon. Ránézett a sebességmérő mutatójára: a 100-as körül mozgott. Lassan előbukkant egy város, és Szemjon csökkentette a sebességet. A lámpák fénylő pontjai nyomán kirajzolódtak az utcák és a terek. Az utastérből valaki kopogott a vezetőfülke ajtaján. Szemjon bólintott. A tükörben látta az idős asszony figyelmes arcát. Lehet, hogy a férje régesrég meghalt, hiszen a háborúban sokan elestek. Meghaltak a fiatal férfiak, és a nők már nélkülük öregedtek meg. Ma már az anyja is több mint ötvenéves lenne. ... Sokáig szaladt az autó után, azután az aszfalton eltűntek a nyomok. Már sötétedett, amikor a faluba ért. Trágyaszag és kéményből bo- dorodó füst illata terjengett. Kongott a sajtár, ahogy a tehén felrúgta; a bádog hangja az egész faluban visszhangzott. (Folytatjuk.) I Közösen, tervszerűen Somogy és Zala együttműködése ' ELMONDHATJUK: tulajdonképpen nyílt kapuk dönge- téséről van szó. A gazdasági szükségszerűség már korábban is arra ösztönözte a szomszédos megyéket — jelen esetben Zalát ér, Somogyot —, hogy a vezetők tágabb horizontot lássanak, igyekezzenek erősíteni a »szomszédvárak« együttműködését. Az azonban egyáltalán nem közömbös, hogy mennyire szélesre tárt ez a kapu, s hogy céltudatos tevékenység illesztette-e a zárba a kulcsot. Az sem közömbös, hogyan állnak hozzá ehhez a gazdasági szükségszerűséghez a két megye vezetői. Idézzünk mindjárt egy mondatot a Somogy és a Zala megyei országgyűlési képviselőcsoport együttes ülésén hallottak közül Varga Gyulától, a Zala megyei Pártbizottság első titkárától : — Nem az a fontos, hogy hol van a központ __ E z ugyanis a lényeg. Amikor a két megye együttműködésének lehetőségeiről van szó, föltétlenül szóba kerül a megyehatár. A szemléletet kell legyőzni, amelyik évszázadok alatti begyökerezés eredményeként még csak mint az egyik központi döntésről vesz tudomást a dél-dunántúli tervezési és -gazdasági körzetről. (Ide tartozik Zala, Somogy, Tolna és Baranya.) Addig, amíg a gazdasági szükségszerűség nyitja ezt a kaput, csikorognak a sarokvasak. A sima és gyors kitárulkozást az együttműködési készség jelenti, s éppen ezért volt nagyon hasznos és figyelemre méltó az a kezdeményezés, mely az együttes ülést eredményezte. Számos hasznos javaslat hangzott el. Ezek közül jó pár akár a közeljövőben —a készséges együttműködés nyomán — már a gyakorlatban is megvalósulhat. A lényeg: a két megyében hogyan lehet a népgazdaság érdekeinek megfelelően hatékonyabbá tenni a Közös munkát, hogyan lehet javítani az itt élők ellátását. Elsősorban a megyehatáron élőkről van szó. Emellett azonban számos lehetőség kínálja magát: például a Balaton, a kishatár- ’menti forgalom, a cigánylakossághoz kapcsolódó gondok megoldása, a két tanács együttműködése. Nyilvánvalóan Somogybán és Zalában is vannak olyan területek, ahol a másik által elért eredményeknél előbbre tartanak. Zalában például kitűnő példák vannak a jó munka- és üzemszervezésre. Mindkét megyében gazdag tapasztalatokat szereztek a hőforrások feltárásában, hasznosításában. Az, hogy a gazdasági és társadalmi kérdésekről nem a megyehatárok közé szorítva, hanem ennél szélesebb körben gondolkodunk, politikai kérdés. Ezt hangsúlyozta felszólalásában az együttes ülésen dr. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter is. Ez a tágabb horizontú szemlélet azonban még csak itt-ott tapasztalható. Az eredményes együttműködéshez megfelelő alapok szükségesek. Mindenekelőtt a két megye sajátosságaiból kell kiindulni, ezeket alaposan — akár tudományos szinten is — fel kell tárni. Csak ebből kiindulva lehet — még ha egyelőre csak néhány területen is — szervezettebben együtt dolgozni. Ezeknek az alapoknak , a megteremtésében döntőek a szellemi föltételek. Kiemelte ezt Klenovics Imre, a megyei pártbizottság titkára is: — Külön oldala lehet az együttműködésnek — mondta — a két megyében működő szellemi energia kölcsönös hasznosítása. Kutatni kell ennek lehetőségét, s például az MTESZ sokat tehet ennek érdekében. A kormányzat is támogatja az együttműködést. — Csak a közös erőfeszítések eredményeként kialakult lehetőségek indíthatják a központi szerveket további támogatásra — mondta felszólalásában a pénzügyminiszter. — Nemcsak megyéknek származhat ebből előnyük: népgazdasági szinten is előrelépést jelenthet Somogy és Zala közös munkája, a tapasztalatok hasznosítása. Az együttműködés kereted nek pontos kialakítása, a szükséges feltételek megteremtése a két megye vezető szerveinek a feladata. Az eddig kialakult kapcsolatok további erősítése, a lehetőségek fel- használása jó együttműködésre ösztönzi a zalaiakat és a somogyiakat. Talán helyesebb így fogalmazni: a kölcsönösen egymásra utalt két megyét. Hiszen egymás nélkül számos területen nem tudnak minden érdeknek megfelelő eredményeket elérni. Olyan lehetősé~ gek is vannak, amelyeknek csak közös kiaknázása gyümölcsözhet. Varga Péter, a Somogy megyei Pártbizottság első titkára a kishatármenti forgalomra utalt. — Keresik e kapcsolat javítására a lehetőségeket a Dráva másik oldalán is. Az itt tapasztalható nagyobb együttműködési készség kiaknázása nemcsak a két megve, hanem a népgazdaság érdeke is. Mindez elvezethet a komolyabb gazdasági együttműködéshez, a termelőerők kölcsönös igénybevételéhez, meghatározott területeken, meghatározott időszakokban. AZ EGYÜTTES ÜT,ÉS EN tapasztaltak alapján nyugodtan mondhatjuk: rövidesen a gyakorlatban is a kapcsolatok további fejlődéséről, bővüléséről számolhatunk be. Mindennek előfeltétele: ma már nem lehet csak a megyehatáron belül gondolkodni. Sem Zalában, sem §omogyban. Mészáros Attila Értesítjük a vásárlókat, hogy A SZENTA KÖZSÉGBEN MÜKÖDÖ HOMOKBÁNYÁNKBÓL KITERMELT, KIVÁLÓ MINŐSÉGŰ falazó- és vakolóhomokot SAJÁT FUVARESZKÖZZEL A MEGADOTT címre szállítjuk A homok ára gépkocsira fölrakva 50 Ft/köbméler. Szállítás: KPM-fuvardíjszabással, Magánosoknak a tsz pénztárába történő előzetes befizetés ellenében, vállalatok és közületek részére megrendelés alapján, utólagos számlázással szállítjuk. ZRÍNYI MG. TSZ., CSURGÓ ____________ (1495S)
