Somogyi Néplap, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-04 / 103. szám

Lázár György sajtótájékoztatója ' (Folytatás az 1. oldalrőt) A sajtókonferencián, ame­lyet Lakatos Ernő, a Minisz­tertanács Tájékoztatási Hiva­talának elnökhelyettese nyi­tott meg, a Minisztertanács elnöke nyilatkozatot tett. Elő­ször oslói tárgyalásaival fog­lalkozott, s azokat a várako­zásnak megfelelőnek, hasznos­nak minősítette. A megbeszé lések Nordli miniszterelnök­kel nyílt és szívélyes légkör­ben, a kölcsönös megértés szellemében folytak, s a ma­gyar kormánynak szándéka hogy ezt a párbeszédet az utóbbi esztendőkben kialakult gyakorlatnak megfelelően minden szinten folytassa. A különböző társadalmi rendszerű országok békés egy­más mellett élésének megva­lósítása, kapcsolatainak a hel­sinki záróokmány szellemében történő fejlesztése nem csupán a két országnak érdeke, ha­nem egyben értékes hozzájá­rulás Európa politikai légkö­rének további javulásához, az együttműködés elmélyítéséhez A nyilatkozat utalt arra, hogy Trygve Bratteli, akkori norvég miniszterelnök 1974. évi látogatását követően meg­gyorsult a magyar—norvég kapcsolatok fejlődése, s meg­állapította, hogy mindkét or­szágnak további erőfeszítése­ket kell tennie a kereskedelmi és a termelési együttműködés fejlesztésére. A Miniszterta­nács elnökének nyilatkozata hangsúlyozta, hogy Magyaror­szág a kölcsönös előnyökön alapuló, hátrányos megkülön­böztetésektől mentes gazdasági kapcsolatok fejlesztésére tö­rekszik minden országgal, így Norvégiával is. — Megítélésünk szerint — folytatódott a nyilatkozat — a helsinki záróokmányt is a kölcsönösség alapján lehet és kell végrehajtani a kétoldalú kapcsolatokban. — Ezután utalt arra, hogy a norvég kül­ügyminiszter tavaly szeptem­beri magyarországi látogatá­sa során olyan javaslatokat nyújtottunk át, amelyek azt célozzák, hogy további egyez­tetett lépéseket tegyünk a po­litikai, a gazdasági, a kultu­rális, a tudományos és az emberek közötti kapcsolatok kiszélesítésére. Megállapítot­ta, hogy a magyar és a nor­vég külügyminisztérium kö­zötti korábbi konzultációk so­rán számos kérdésben közös álláspontot sikerült kialakíta­nunk. — Mostani tárgyalásaink is megerősítették — folytatta nyilatkozatában a Miniszterta­nács elnöke —. hogy kapcso­latainknak a kölcsönös előnyö­kön alapuló elmélyítésére és a helsinki záróokmány szellemé­ben történő kiszélesítésére ad­va vannak a lehetőségek. Az európai biztonság és égyüttműködés ügye — mint a nyilatkozat megállapította — a magyar—norvég kormány­fői tárgyalásoknak is közép­pontjában állott. Lázár György nyilatkozata hangsú­lyozta, hogy Magyarország kö­vetkezetesen és kezdeménye- zően törekszik földrészünk biztonságának, az enyhülés fo­lyamatának és a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésé­nek erősítésére, majd arról szólt, hogy a szocialista or­szágok már eddig is számos konkrét javaslatot terjesztet­tek elő a helsinki záróokmány szellemében. A magyar kor­mány támogatja a Szovjet­uniónak a fegyverkezés csök­kentésére, a leszerelésre irá­nyuló kezdeményezéseit. Az enyhülési folyamat megszi­lárdítása szempontjából nagy fontosságot tulajdonítunk a hadászati fegyverzetek korlá­tozását célzó szovjet—ameri­kai tárgyalások eredményes folytatásának és a bécsi had­erőcsökkentési tárgyalások­nak. A Minisztertanács elnökének nyilatkozata végül röviden tájékoztatta a sajtókonferen­cia részvevőit Magyarország belpolitikai és gazdasági hely­zetéről, nemzetközi kapcsola­tairól. Odvar Nordli miniszterelnök kedd este díszvacsorát adott Lázár György tiszteletére az oslói Akershusban. A vacsorán a két kormány- elnök pohárköszöntőt mon­dott. Tel Aviv Súlyos összetűzések Jörgensen látogatása Súlyos összetűzések voltak kedden az izraeli megszállás alatt lévő Ciszjordániában. Kabative városában a meg­szállás ellen tiltakozó arab lakosok kövekből és meggyúj­tott gumiabroncsokból emel­tek barikádokat, majd kőzá­porral fogadták a rájuk táma­dó izraeli katonákat. Az izrae­liek tüzet nyitottak, egy 16 éves arab tüntetőt meggyilkol­tak, további hat személyt meg­sebesítettek. • » • Anker Jörgensen dán mi­niszterelnök kedden háromna­pos látogatásra Tel Avivba érkezett. A dán kormányfőt a repülőtéren Simon Peresz mi­niszterelnök fogadta. Bonn A szociáldemokraták gondjai Az NSZK-ban lassan, de biztosan érlelődik a koalíciót vezető nagy kormánypárt, a szociáldemokraták politikai válsága. Ma már szinte egy­behangzó vélemények szerint legkésőbb novemberben, a szociáldemokraták hamburgi kongresszusán erőpróbára ke­rül sor, amely esetleg évek­re eldöntheti az SPD sor­sát. És vele együtt azt is,, hogy a szociáldemokrata kor­mánypárt maradhat-e a jö- ben! A belső válság első jelzését a párt ifjúsági szervezete (Junge Sozialisten — JUSO) adta le. Az 1976-i választások előtt a JUSO élesen bírálta az SPD-vezetést. A központ viszont hallgatást parancsolt az ifjúsági szervezetnek, mert az SPD vezetése attól tartott: a radikális bírálat elriasztja a polgári szavazókat. Egyesült Államok—Vietnam Hasznos volt az első ülés m Carter tv-ínterjúja külpolitikai kérdésekről Párizsban vietnami—amerikai tárgyalások kezdődtek a két ország közötti kapcsolatok rendezéséről. (Telefotó: AP—MTI—KS) »őszinte, baráti és igen hasznos« volt a vietnami— amerikai megbeszélések első ülése — jelentette ki a három és fél órás találkozó után Richard Holbrooke külügy­miniszter-helyettes, az ameri­kai küldöttség vezetője, aki Phan Hiennel, a vietnami kül­döttség vezetőjével együtt lé­pett ki a tárgyalóteremből. A légkör a megfigyelők sze­rint oldott volt. A tárgyalások szerdán reggel folytatódnak a VSZK nagykövetségén. A két fél nem közölt részle­teket a tárgyalások témájáról. Sándor István, az MTI tu­dósítója jelenti: James Carter amerikai el­nök első alkalommal adott in­terjút nem amerikai tv-társá- ságoknak. A negyvenperces beszélgetést a nyugatnémet ZDF, a brit BBC és a francia »Television Française« wa­shingtoni tudósítójával főként külpolitikai kérdésekről foly­tatta. Carter az amerikai kor­mány egyik legfontosabb kül­politikai célkitűzésének minő­sítette azt, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió kö­zösen szabjon határt az új nukleáris fegyverek fejleszté­sének és csökkentse a már meglévők számát. Kívánatos­nak mondott egy olyan szov­jet—amerikai megállapodást, amely valamennyi nukleáris kísérletfajtáról rendelkezne. Ezeknek a robbantásoknak az előrejelzése — mutatott rá — jelentősen csökkenthetné a feszültségeket ezen a téren. Az amerikai csapatok kül­földi beavatkozásának lehető­ségéről szólva Carter emlékez­tetett az Egyesült Államok vietnami kudarcára. Kijelen­tette: semmiképpen sem küld harcolni amerikai katonákat külföldre, hacsak nem úgy ítéli meg, hogy Amerika köz­vetlen veszélyben forog. Az Egyesült Államok és Nyugat-Európa kapcsolatai­ról szólva az elnök utalt arra, hogy nemcsak tárgyalni uta­zik május 9-én Londonba a nyugati állam- és kormány­fők csúcstalálkozójára, hanem tanulni is. Kijelentette: az Egyesült Államok szorgalmaz­za ugyan, hogy európai szö­vetségesei az eddiginél többet tegyenek a gazdasági élet ál­talános fellendítésére, nem akarja azonban akaratát rá­kényszeríteni egyetlen államra sem. Az NSZK—brazil atom- export-szerződést érintve le­szögezte: ellenzi az ilyen tí­pusú megállapodásokat és azt szorgalmazza, hogy a jövőben a veszélyes hasadó anyagokat kisebb mértékben — lehetőleg egyáltalán ne — juttassák olyan országok birtokába amelyek nem rendelkeznek nukleáris fegyverrel. A fejlett ipari államók és a fejlődő országok kapcsolatai­nak jövőbeli alakulásáról szól­va Carter állást foglalt egy nyersanyagalap létrehozása mellett, hozzáfűzve, hogy en­nek keretén belül minden fon­tos nyersanyaggal kapcsolat­ban külön-külön döntést, keli hozni. Korainak nevezte az egységes nyugati álláspont ki­alakítását és utalt arra, hogy a közeljövőben több alkalom­mal konzultálni kíván a leg­jelentősebb szövetségesek — főként az NSZK — vezetői­vel. A közel-keleti rendezés ki­látásait az amerikai elnök óva­tos optimizmussal ítélte meg. Kijelentette, hogy kormánya egyelőre nem rendelkezik vég­legesen kialakult állásponttal a rendezés feltételeit és lefo­lyását illetően. Ennek tisztá­zását szogálja az a találkozó­sorozat, amelynek keretében Carter a térség valamennyi közvetlenül érintett államának vezetőjével tárgyalt vagy tár­gyalni fog. Washington vala­mennyi álláspont ismeretében alakítja majd ki saját néze­tét, amelyet »teljes súlyával« képviselni fog. A kábítószer áldozatai és vámszedői Országos gonddá vált a ká­bítószerfogyasztás Franciaor­szágban: 24 óra leforgása alatt több drámai esemény is újra a fenyegető jelenségre irányí­totta a francia közvélemény figyelmét. A kelet-franciaországi Mul- house-ban vasárnap este is­meretlen telefonáló riasztotta a rendőrséget: az általa megadott címre érkező rend­őrök két halottat és két esz­méletlen fiatalt találtak a helyszínen. A kábítószer-orgia öt résztvevője közül csak egy résztvevő volt magánál, a má­sik négy túlságosan nagy adag heroint fecskendezett be erei­be. A Csibi gyermekruházati áruház tavaszi ajánlata: bakfís juhmappa hosszá kabát 4700 Ft nagykamasz öltöny — sötét 1070 Ft-tói 1200 Ft-ig lengyel farmernadrág 210 Ft kötött bakfispulóver 179 Ft-tól 306 Ft-ig pamut pólóingek 80 Ft import bakfisfürdőruhák 290 Ft bébinapozók 26,80 Ft-tól 57 Ft-ig gyermekszandálok 44,10 Ft-tól 52,50 Ft-ig iráni klumpák (27—34) 50 Ft-tól 60 Ft-ig fiúszandálok (31—40) 70 Ft-tól 94 Ft-ig Kaposvári szakfizi etünkben a gyermekruházati cikkek gazdag választékát találja (14994) A Jura hegységben lévő Lons-Le-Saunier bírósága előtt hétfőn nyílt meg a fran­cia igazságszolgáltatás eddi­gi legnagyobb kábítószerpere — ötvenkét vádlottnak kell felelnie (közülük három szö­késben van és 21 szabadlábon védekezik) tetteiért. A tárgya­lást »a hangyák perének« is nevezi a francia sajtó mivel a vádlottak javarésze egyszerre haszonélvező és áldozat. An­nak a »hangyakereskedelem­nek« résztvevője, amelynek keretében számos kis ügynök hozza be a heroint és a többi kábítószert. A per kezdetével egyidő- ben tett látogatást Giscard d’Estaing köztársasági elnök­nél Jean-Marie Girault füg­getlen köztársaságipárti sze­nátor, Caen polgármestere, akinek fia februárban legény­lakását kábítószer-orgiák ren­dezésére használta fei. Az egyik rosszul végződött és két résztvevő meghalt. A halálos orgia házigazdáját bíróság elé állították, apja pedig azóta a kábítószer elleni küzdelem él­harcosa lett. A polgármester azt kérte Giscard d’Estaing- től, intézkedjen annak érdeké­ben. hogy a toxikológiát ve­gyék fel az orvosképzés köte­lező tantárgyai közé, s az államfő nevezzen ki valakit a kábítószerfógyasztás elleni harc összefogására. »Monsieur Anti-Drogue« kinevezésére előreláthatólag néhány héten belül sor kerül. 1976-ban Franciaországban 59 ember halt meg kábítószer­fogyasztási »baleset«, azaz túl­zottan nagy adag következté­ben — 21 közülük tizenötödik és huszadik életéve között volt és csak nyolc volt 25 évnél idősebb. • Az eredmény mindeneset­re .azt mutatta, hogy a bonni központ taktikája nem feltét­lenül alapult az osztály-erő­viszonyok helyes felmérésén: 1976 okóberében a négy év­vel ezelőttihez képest az SPD majdnem egymillió sza­vazatot vesztett. Azóta — te­hát körülbelül hét hónapja — rendkívül feszült a vi­szony a JUSO és a párt ve­zetése között. A konfliktus április végén igen éles formában robbant ki. A JUSO elnöke, Benneter egy sajtónyilatkozatában bi­zonyos kérdésekben lehetsé­gesnek mondotta az együtt­működést a kommunistákkal, s ugyanebben a nyilatkozat­ban a jobboldali ellenzék pártjait »osztályellenségként« kezelte. Valahol a mélyben tehát a Benneter-nyilatkozat a go- desbergi program alapállását érintette — s ezért volt olyan éles az SPD vezetésének rea­gálása. Felfüggesztették a JUSO-elnök párttagságát és közölték: fegyelmi vizsgálatot indítanak ellene, amelynek célja a kizárás a Szociálde­mokrata Pártból. Nyilvánva­ló, hogy a demokratikusan megválasztott JUSO-elnök az ifjúsági szervezet széles körei véleményének adott hangot. Ez pedig nem keve­sebbet jelent, mint azt, hogy a kormánykoalíció vezető pártjának ifjúsági szervezetei és a pártvezetés között alap­vető kérdésekben éles marad a nézetkülönbség. Ennek or­szágos vetülete sem elhanya­golható egy olyan helyzetben, amikor minden tizedik, sza­vazásra jogosult állampolgár 25 évnél fiatalabb! A JUSO-konfliktussal egy időben éleződött ki egy má­sik, kevésbé radikális mód­szerekkel vívott harc magá­ban a pártvezetésben, a »ha­gyományos baloldal«, vala­mint a centrum és a jobbol­dal között. A balszárny je­lenleg előtérben levő képvi­selői: Horst Ehm.ke profesz- szor és Erhard Epvler. Mind­kettő betöltött már miniszte­ri posztot előző kormánvök- ban. (Az általuk képviselt »hagyományos balszárny« nem olyan egyértelmű osz- tálvalapon bírálja az SPD vezetésének tevékenységét, mint a JUSO-k. Ez a bal- szárn.v a megígért mérsékelt reformok elmaradását kéri számon a pártvezetéstől. Mindenekelőtt azt. hogy az oktatás, a szakmunkásképzés, a betegbiztosítás és az egész­ségügy« szolgáltatások terüle­tén a szociáldemokrata párt nem teljesítette választási ígéreteit. A »hagyományos baloldal« legjobban a pártvezetés és a kormány energiapolitikai koncepcióját támadja. A lé­nyege: a kormány kitart a rendkívül veszélyes és óriási beruházásokat követelő plu- tóniumreaktorok fejlesztése mellett. Ha ebben az energia- politikai vitában a balszárny fellépése miatt a kormányt vereség érné — már a no­vemberi kongresszus előtt ki- « robbanthatja az SPD válsá­gát. Ilyen háttér előtt kell meg­ítélni Klaus Schütz nyugat­berlini polgármester lemon­dását. A lemondás közvetlen oka a kormányzó polgármes­ter egyik alárendeltjének korrupciós ügye. A mélyebb és valóságos ok azonban az, hogy a Szociáldemokrata Pártot gyötrő általános vál­ságjelenségek az SPD nyu­gat-berlini szervezetére is átterjedtek. Az NSZK kormányának vezető pártja tehát mély és komoly válságba került, sú­lyos döntések előtt áll. E vál­ság megoldása politikai je­lentőségét tekintve túlmutat az NSZK határain. Hiszen a jelenlegi helyzetben egy szo­ciáldemokrata vezetésű kor­mány bukása esetén az NSZK állami vezetése csakis a jobboldali uniópártok ke­zébe kerülhet. Gömöri Endre górt

Next

/
Thumbnails
Contents