Somogyi Néplap, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-29 / 125. szám

Uj törvényerejű rendelet a kisipari tevékenység szabályozásáról Csaknem húsz évvel ezelőtt szabályozták utoljára törvény­erejű rendelettel a kisiparo­sok tevékenységét. Az azóta végbement társadalmi, gazda­sági fejlődéssel együtt járó változások indokolttá tették a kisiparosok működésének fe­lülvizsgálatát, átfogó egysé­ges szabályozását. A kisipar a szocialista szek­torral összehangoltan, azt ki­egészítve változatlanul fontos szerepet tölt be a lakosság el­látásában. Termelésének, il­letve teljesítményének értéke 1976-ban megközelítette a 11 milliárd forintot. Különösen jelentős g kisipar szolgáltató tevékenysége, amely össztel­jesítményének 82 százalékát teszi ki. Ily módon az or­szágban végzett összes lakos­sági szolgáltatás 44 százalékát kisiparosok nyújtják. Néhány szakmában pedig kifejezetten meghatározó a kisipar sze­repe. Hazánkban jelenleg 56 ezer főfoglalkozású és 28 ezer munkaviszonyban álló, illet­ve nyugdíjas kisiparos tevé­kenykedik. A főfoglalkozá­súak száma a kialakult mun­kaerőhelyzet következtében, s részben a kedvezőbb nyugdíj­szabályok miatt a korábbiak­hoz képest csökkent, növeke­dett viszont a munkaviszony­ban álló és a nyugdíjas kis­iparosok aránya. E folyamat megváltoztatta a kisipar ösz- szetételét, A kisiparban végbemenő változásokat és a szolgáltatás iránt megnövekedett igénye­ket figyelembe véve kellett az ipargyakorlás fenntartásá­hoz és bővítéséhez megfelelő gazdasági és jogi feltételrend­szert kialakítani. A most hozott törvényerejű rendelet egyben egyszerűsíteni is kívánja a kisiparral kap­csolatos ügyintézést. A hatás­köri és illetékességi szabá­lyok megállapításánál az ál­lamigazgatási munka egysze­rűsítése és az ügyintézés jobb feltételeinek kialakítása cél­jából általánossá teszi az első fokú iparhatóságok eljárását. Az új jogszabály kimondja, hogy kisipari tevékenységet a jövőben is csak hatósági en­gedéllyel — ipar jogosítvánnyal — lehet gyakorolni. Ennek egyik formája az iparigazol­vány, amely az adott ipar kö­rébe tartozó valamennyi te­vékenységre. így az áruterme­lésre is jogosít. A másik for­ma a kisipari működési enge­dély, amelynek birtokában kizárólag javító, karbantartó vagy egyéb szolgáltató mun­kát lehet végezni. Az új sza­bályozás — eltérően az eddi­gitől — lehetőséget ad az iparhatóság számára, hógy az új kérelmet ne csak a kiad- hatóság szempontjából vizs­gálja, hanem azáltal, hogy mérlegelik. iparigazolványt vagy működési engedélyt kaphat-e a kérelmező, egyben a kisiparos tevékenységének kereteit is meghatározzák. Ily módon tehát elsősorban a szolgáltatás ellátására kíván­nak ösztönözni, nem csök­kentve a reális társadalmi szükséglet kielégítését szol­gáló kisipari árutermelés fenntartását. Lehetséges to­vábbá az is, hogy a kisiparos több szakma körébe tartozó “vegyes-javító* tevékenysé­get folytasson, elsősorban olyan ellátatlan területeken, ahol a szolgáltatási igények kielégítése még nincs biztosít­va. A rendelet szigorítja a szak­mai követelményrendszert. Eddig ugyanis iparigazolványt azok kaphattak, akiknek mes­terképesítésük volt, működési engedélyt pedig azok, akik legalább kétéves, a szakmába vágó gyakorlattal rendelkez­tek. Azt viszont kevéssé vet­ték figyelembe, hogy például a gyárban töltött két év alatt milyen munkakörben dolgo­zott, és megszerezte-e a kel­lő gyakorlatot. Az új jogsza­bály a működési engedélyhez is megkívánja a szakképesí­tést, adott esetben — ha az élet, egészség, testi épség vé­delme, illetőleg a munka bo­nyolultsága miatt szükséges­nek bizonyul — a mesterfo­kozatot is. Mestervizsgához kötik ezután például a cuk­rász, az elektroműszerész, a villany-, rádió-, televízió- és gépjárműszerelő iparjogosit- vány kiadását is. Fennmarad ugyanakkor az a szabály, hogy kiadható mű­ködési engedély szakképesítés nélkül is megfelelő gyakorlat­tal bíróknak, ám ez rendkívül szűk körre, mindössze 13 meghatározott szakmai tevé­kenységre szorítkozik. Olya­nokra. mint például a fehér­neműkészítő, címfestő, a ké­ses és köszörűs. Azokban a szakmákban viszont, amelyek gyakorlását a jogszabály mes­tervizsgához köti, ez a maga­sabb szakmai képesítés a mű­ködési engedélyhez is kell majd. A szakképesítés köve­telménye biztosítéka annak a közérdekű igénynek, hogy a jövőben a kisiparosok felké­szültsége jobb, munkájuk színvonala magasabb legyen. Az új követelményrendszer természetszerűleg csak a jog­szabály megjelenését követő iparkérelmek elbírálására vo­natkozik, nem érinti a már kiadott iparigazolványok és működési engedélyek tulajdo­nosait. Egyértelműen fogalmazza meg az új jogszabály a mun­kaviszonyban álló, dolgozó ipari vagy mezőgazdasági szö­vetkezeti tag, illetve a nyug­díjasok kisipari működésé­nek lehetőségeit. A jogsza­bályozás során induló elv volt, hogy a kisiparosok tevékeny­ségének elsősorban a saját munkán és a családtagok köz­reműködésén kell alapulnia. Ennek érdekében törekedtek a foglalkoztatási lehetőségek eddigieknél differenciáltabb kialakítására. Az új jogsza­bály egyebek mellett előírja a kisiparos személyes munka- végzési kötelezettségét, s egy­ben megengedi, hogy megha­tározott számú alkalmazottat, segítő családtagot és szak­munkástanulót foglalkoztas­son, továbbá, hogy a munka egy részét más kisiparossal el­végeztesse. Szabályozza a kis­iparosok együttműködését is; kisipari tevékenység közös el­végzésére szerződéssel polgá­ri jogi társaságot hozhatnak létre. A jogszabálynak a kisipar irányításával és igazgatásával foglalkozó fejezete kimondja, hogy a kisipar állami fel­ügyeletét a könnyűipari mi­niszter, szakmai felügyeletét az ágazati miniszter gyako­rolja, míg az iparigazgatási eljárásokat a tanácsok hatás­körébe utalja. A törvényerejű rendelet meghatározza a kisiparosok országos szervezetének, mint a kisiparosok társadalmi és érdekképviseleti szervének a feladatkörét is. Egyben ki­mondja, hogy a kisipar irá­nyítását, igazgatását, illetve jogi szabályozását érintő min­den kérdésben az állami szer­veknek kérniük kell a KIOSZ véleményét, állásfoglalását. A törvényerejű rendelet 1977. július 1-én lép életbe. SZAPUDI ANDRÁS_______________ POFONOK Egy ifjúsági vezető naplójából szigorú száj, gyanakvó sze­mek, fiúsra vágott, seszinü haj. Bizalmatlanul méreget. — Terézhez jöttem — mon­dom zavartan. — Elhúzza a száját. — Teréz természetesen nincs itthon. Nagyot nézek. — Miért “természetesen?« I — Ügy. De ezt ő természe­tesen nenn ' gondolta végig. Magára erőltetett egy maga­tartásformát, mint egy diva­tos, bár kényelmetlen ruhát vagy cipőt, hogy meghökkent­se a környezetét. Kizárólag feltűnési vágyból... — Gondolod ? — Persze. Szokványos eset — Kitűnő tanuló volt — mondom. — Az is valami egy gimnáziumban. Egy közösség­ben. — ö másképpen akart ki­tűnni. Romantikus alakként... — Viccelsz? — Eszem ágában sincs. — De hát hogy jön ide a ro­mantika? Itt csavargásról, lo­pásról van szó. Züllésről, bű­nözésről. — Hidd el, ő még most is szívesebben látja magát ro­mantikus hősnek, mint az ál­tala említett hétpróbás csibé­szek megszeppent áldozatának. Bár kétségtelen, mostanában az utóbbi is eszébe jutott. Ezt bizonyítja a levele. — Igen — mondom. — Van ebben valami. — De azt mondd meg Sanyi, hogy miért Somogyi Néplap a póz, miért a minden áron való meghökkenteni akarás, miért a beteges feltűnési vágy?! Miért? Valami okának kell lenni... Vállat von. — Nézd, én csők a levél alapján ... — Sok minden lehet itt még. — Ismerni kellene a kör­nyezetét. — Hát én megpróbálom megismerni — mondóim gyor­san, s ebben a pillanatban ha­tározom el, hogy fölkeresem Takács Terézt. Március 23. A lépcsőházi hományból elő- villan a tekintélyes névtábla: Takács Gyula igazgató. Csöngetek. Tompa, majd egyre éleseb­ben hangzó lépések. Az ajtó kinyílik. Sápadt előszobafény és egy lány arca. — Teréz? — kérdem hirte­len örömmel. — Nem — mondja a lány fagyosan. — Teréz a nővé­rem. Persze. Ez a lány körülbe­lül most annyi idős, mint Te­réz lehetett, amikor találkoz­tunk. Keskeny arc, vékony, — Hát nem tudja? — Mit kellene tudnom? Végigmér. Egy ideig hallgat. — Azt hittem, ismeri — mondja aztán tartózkodóan. — Rég nem láttam ... De nem mehetnénk beljebb? Vállat von. Kitárja az aj­tót, félreáll. — Tessék — mondja. — Bár, említettem, hogy nincs itthon. —1 Nem baj. Beszélgethet­nénk kicsit? — Róla. — Igen. Rám néz. — Honnan jött maga? — Először is ne magázz, mert nem vagyok még olyan öreg. Másodszor, miért érde­kel, hogy honnan jöttem? Egyébként hazulról, ha tudni akarod. A lány elkapja a tekintetét, egy kis zavar suhan át az ar­cán. — Hát, ha nem tartozik ... ha nem tartozol a köreihez, gondoltam a ?vnd őrség tői ... vagy mit tudóm én, honnan jöttél... — Értem — mondom. — Nézd... ne haragudj, mondd már a neved! — Márta. Takács Márta. — Én Edit vagyok — nyúj­tom a keze«. — Vanta Edit. Sárga drótszál fui a relék szélén Legelők pásztor nélkül zését, ötven hektár legelő áH a mintegy 200 fiatal üsző ren­delkezésére, s a terület mind jó minőségű gyep. Intenzív gyepgazdálkodást folytatnak a kerületben, s a pillangós nö­vények termesztése mellett így nincs gond az állatok ta­karmányozására. Már behord- ták 22 hektárról a lekaszált lucernát, s belekezdlek a ka­szálók vágásába is. A kerítéshez ballagnak a szelíd szemű fekete-fehér üszők, s kíváncsian néznek a látogatóra. A tágas karámban tűnődve álldjgálnak a hols- tein-fríz vérrel »keresztezett állatok. Most még tart a “szieszta« ideje, de hamaro­san kitárják a kapukat, s ki­ballaghatnak magukban a le­gelőkre. Nem kell ember, aki őrizze őket, a rétek szélén messzire fut a vékony sárga drótszál, a villanypásztor. A barcsi termelőszövetke­zet darányi kerületében az idén vezették be az állatok elektromos árammal való őr­A rendszeresen műtrágyá­zott gyepen egy évben három­szor legelhetnek az állatok. Amikor felélték egy terület fűmennyiségét, tizstító kaszá­lás után műtrágyázzák, s így rövid idő alatt újra kinő a fű. Még 1968-ban dólgozták ki a legeltetési programot, akkor azonban drótkerítésekre gon­doltak. A mostani villanyka­rámos módszer nemcsak ol­csóbb, hanem egyszerűbb is, kevesebb emberi munkaerőt igényel. A tapasztalatokon okulva a gazdaság növelni kívánja mind a legelőterületet, mind az állatok számát. A jövő év­től kezdődően 400 darabra nö­velik a vemhesülő üszők szá­mát. s ehhez a területeket még 'mintegy 40 hektárral bővítik. A vezető elálmosodik Tilos gyógyszerek Frontátvonuláskor ne autózzunk sokat A gépjármű veszélyes tizem, hiszen még a legszabálysze- rűbb közlekedés esetén is fennáll a baleset lehetősége. Rohanó korunkban, a rák-, a szív- és érrendszeri betegsé­gek után a motorizált közle­kedés szedi a legtöbb halá­los áldozatot. Az egész világon kutatják, hogyan lehetne a közlekedési balesetek számát csökkenteni, mert növekedése nem szük­ségszerű, a balesetek zöme el­kerülhető. A közlekedési bal­eset átfogó kérdés, ezért bekö­vetkezését, lefolyását, követ­kezményeit csak sokoldalúan lehet vizsgálni. Ebben a cikk­ben egy olyan tényezőre hív­juk föl a figyelmet, amelyről eddig nem sok szó esett. A szakkönyvek a közlekedé­si balesetet .előidéző tényezők között elsőként általában az alkoholos állapotot emlí­tik. Az alkoholos befo­lyásoltság veszélyét mindenki ismeri. A gyógyszereknek a közlekedés biztonságát veszé­lyeztető hatását azonban ke­vesen veszik figyelembe. Szá­mos olyan gyógyszerünk van, amely a figyelemkészséget és reflextevékenységet hátrá­nyosan befolyásolja, vagy tu­datelváltozást, féktelenséget, gátlástalanságot idéz elő. Igen veszélyes a közlekedés­ben az is, hogy egyes gyógy­szereknek álmosító hatásuk van, vagy szédülést okoznak. Fontos tudnivaló, hogy a gyógyszer nyugtató hatása növeli a vezető biztonságérze­tét, de rontja a vezetési ké­pességét. — Sria — mondja majdnem melegen. — Foglalj helyet... — Kösz. Szóval a tényállás a következő — folytatom. — Két évvel ezelőtt egy KISZ- táborban ismertem meg a nő­véredet, de azóta nem lát­tam . . . Márta váratlanul folnevet. — KISZ-táborban ... Ez marha jó. Teca és a KlSZ-tá- bor! — Igen. Én voltam a cso­portvezetője. Megint az a gyanakvó pil­lantás. — Szóval, a KISZ-től jöt­tél ... — A szavain átüt a gúny. Elönt a méreg. — Ide figyelj. Márta ! Egy­szer megmondtam, hogy hon­nan jöttem. Hogy senki sem küldött... De ha úgy tetszik, a KISZ-től jöttem. Miért ne? Elvégre KISZ-tag vagyok. Gondolom, te is. Fölényesen mosolyog. — Hű. de vonalas szöveg! Bocsánat, elvtársnő! Persze, hogy KISZ-tag vagyok. Ná­lunk a gimnáziumban min­denki KISZ-tag. — És szerinted ez jó vagy rossz? — Se nem jó. se nem rossz. Nincs jelentősége. Legalábbis nálunk nincs. Minden hónap­ban megvesszük a bélyeget, megtartjuk a gyűléseket, a KISZ-napokat, néhány látvá­nyos rendezvényünk is van minden évben, és aztán kész. Muszáj csinálni... — És ... és te is csak mu­szájból ... A kékeszöld szemekben kár­öröm. — Pontosan. Nekem egyál­talán nincs szükségem rá. — De hát ki kényszerít, hogy KISZ-tag légy?j — A közeg. Képzeld el, mekkora botrány törne ki, ha egyszer csak fölállnék és ki­jelenteném. hogy ónom az egészet, nem akarok KISZ-tag lenni. Én, a Takacs elvtárs lánya ! Mhgamon érzem a lány für­késző tekintetét. Nyugalmat erőltetek magamra és szólók: — Biztosan nincsenek jó vezetőitek. Elbiggyeszti az ajkát. — Olyanok, mint a legtöibb gimiben. Két féle típus van közöttük. Az egyik, aki bol­dogan nyüzsög, mert rühell ta­nulni, s a mozgalom ürügyén lóghat az órákról, és a taná­rok is elnéznek neki egyet- mást. A másik, a ,ió tanuló, akit a tanárok beszélnek rá a funkcióra, de nincs benne kö­szönet, mert a jó tanuló saj­nálja elfecsérelni az idejét. Ugyanis pontosan tudja, hogy az egyetemi felvételi vizsgán mennyit követelnek majd tőle, s ha tanulás helyett “elkisze- zi« az időt, sohasem lesz dip­lomája. Egyébként tavaly en­gem is meg akartak fűzni, de sikerült megúsznom a dolgot... Nézd. én szemorvos akarok lenni. Nem babra megy a já­ték ... — Szóval azt mondod, har­madik típus nincs ... Vállat von. — Lehet, hogy van. Én még nem találkoztam vele. Ennyi az egész. Ejős vágyat érzek, hogy ma­gamról beszéljek. A falumról, a gimnazista éveimről, a Han­ságról. De csak hallgatok. Gyá­moltalannak, ostobának érzem magam. Kinyitom a táskámat, zavartan kotorászom benne. . Előveszem a levelet. Különös problémát Jelent a magas vérnyomás, melyet a gépjárművezetőnek rendez- tetnie kell, ugyanakkor figye­lembe kell venni, hogy a gyógyszeres kezelés a gépjár­művezetés biztonságát hátrá­nyosan befolyásolja. Vannak gyógyszerek, melyek az alko­hol hatását sokszorosára fo­kozzák. Így például egy-két tabletta Seduxen egy pohár sör hatását olyan mértékben fokozza, mintha az illető öt­hat pohárral fogyasztott vola na. Egyes gépjárművezetők • nyugtatok álmosító hatását izgatókkal igyekeznek ellen­súlyozni. Ez is helytelen, mert főleg a nem biztcs ideg­zetűeket már egy csésze feke­tekávé zavarja a mozgásfo­lyamatok egyenletesseaeoen és biztonságában. A frontátvonulások és a közlekedési balesetek össze­függéséről sokat hallottunk, azonban arról kevesebbet, hogy egyes gyógyszerek, pél­dául Seduxen, Andaxin, Bel- loid, Valeriana, Legatin, Eu- noctin, Trioxazin, Pipolphen stb. még fokozza a frontátvo­nulások által előidézett bal­esetveszélyt. Ha lehetőség van rá. front­átvonuláskor ne vállalkoz­zunk túl fárasztó, hosszú út­ra, és nyugtatóval semmieset­re ne üljünk a volán mögé. Anélkül, hogy teljességre törekednénk, a következő gyógyszerek hatása alatt tilos gépjárművet vezetni: Neo­phedan, Sanotensin, Andaxin, Barbituralum, Dalgol, Diphe- dan, Dopaflex, Dorlotyn, Eto- val, Eunoctin, Frenolon, Hire- pin, Hibernal, Hypanodin, Hypnoval, Melipramin, Noxv- ron, Pipolphen, Seduxen, Se- venal, Tardyl, Tiser.cin, Trio­xazin. Vannak gyógyszerek, melye­ket a gépjárművezetők szük­ség esetén rendszeresen szed­hetnek, de tudniuk kell, hogy a gyógyszer halása alatt fokozott elővigyázatosságot kell tanúsítaniuk. Ilyen ké­szítmény például az Ágatheo- san, Asthamid, Belloid, Co- dein, Coderit, Dolor, Dopegyt, Etopurin, Erpozid, Legatin, Meristin, Radipon, Rausedyl, Ridol, Sandosten, Solvasth- min, Valerian comp stb. Egyébként a gyógyszeres do­bozok már tartalmaznak a fentiekre utaló figyelmezte­tést, melyeket minden eset­ben be kell tartani. A gyógy­szerek alkalmazása előtt he­lyes kikérni, illetve meghall­gatni az orvos és gyógysze­rész szaktanácsát. Dr. Györbíró Árpád i fögyóSyuKcré»* (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents