Somogyi Néplap, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-01 / 101. szám

fl SZOLIDARITÁS EREJE M ájus elsején az öt világ­rész szinte minden or­szágában együtt lenge­nek az ünneplő, felvonuló, de­monstráló tömegek felett a sokszínű nemzeti zászlók a nemzetköziség vörös zászlajá­val. Azt jelképezi ez, hogy a soknemzetű világot összefogja valami, ami kölcsönösen fon­tos a népek, a haladó embe­rek számára: a közös harc a haladásért, a legnemesebb esz­mény, a szocializmus jegyé­ben. Nemzeti és nemzetközi so­hasem állt szemben egymás­sal, bármennyire igyekeztek és igyekszenek ma is szembe­állítani a haladás ellenségei. A tudományos szocializmus nem feltalálta, csupán a kor követelményei szerinti reális programmá fogalmazta azt, ami Beethovennek a IX. szim­fónia monumentális öröm ódájában úgy szólal meg em­beri hangon, hogy »milliók, ha egyesülnek.. .■* Igen, a mil­lióknak az országhatárokon átnyúló egyesülése, testvéri összefogása az erő, mely a győzelem bizonyosságával ké­pes szembeszegülni zsarnokok hatalmával; a maradiság bék­lyóit letörve kaput nyitni új világra, az öröm, az emberi beteljesülés közelgő világára. A világ rohamléptekkel ha­lad, de vannak még, különö­sen Afrikában, Ázsiában, La- tin-Amerikában olyan orszá­gok, ahol az elemi munkásjo­gért, a nyolcórás munkanapért is küzdeni kell. A Föld na­gyobb részén azonban a moz­galom már messze előre tart, és a szolidaritás ereje világ- történelmi változások tényező­je lett Kell-e nagyobb, ma- gasztosabb példára hivatkozni, mint az októberi forradalom 60 esztendővel ezelőtti győzel­mére a cári Oroszországban, a forradalom vívmányainak megvédésére az intervencióval szemben; arra, hogy Lenin milyen óriási szerepet és je­lentőséget tulajdonított a nem­zetközi proletár összefogás­nak, amely nélkül az imperia­lista kormányoknak szabad kezük lett volna, hogy minden erőforrásukat a szovjethata­lom vérbe fojtására mozgósít­hassák. Egy terjedelmes könyv Is kevés lenne a munkásszolida­ritás nagy történelmi fegyver­tényeinek méltatására. Hogy csak a legutóbbi eseményeknél maradjunk, emlékezzünk an­nak a világszerte és magában az Egyesült Államokban is kibontakozott tiltakozó mozga­lomnak a szerepére, amely korlátozta az amerikai agresz­szor cselekvőképességét Viet­namban. és hozzájárult ennek a forradalmi jelentőségű nagy szabadságküzdelemnek a győ­zelméhez. Emlékezzünk arra a nagy segítségre, melyet a szo­cialista országúk közössége, benne a mi hazánk is nyújtott a harcoló Vietnamnak, s nyúj­tunk vietnami osztálytestvé­reinknek az építés mai nagy munkájához. A legközelebbi múltból pe­dig hadd emeljük itt ki Luis Corvalannak a chilei fasiszták börtönéből való kiszabadítá­sát, vagy pedig azt a nagy szerepet, melyet a nemzetközi (és a belső haladó tényezők) szolidaritása töltött be abban, hogy 38 esztendő üldöztetései, véres megtorlásai után a Spa­nyol Kommunista Párt mégis visszanyerte legalitását. Azért is fontos éppen ezt a két pél­dát említeni, mert mindkettő­ben helyet kapott a börtönök­ben sínylődök, az üldöztetést szenvedők iránti cselekvő együttérzés. De vajon a szoli­daritás csupán erre a humá­nus együttérzésre épülne? Nem, sokkal több, sokkal mé­lyebb annál. Nem elsősorban részvét vagy sajnálat, hanem a harci közösség tudatos vál­lalása ez. Olyan tényező, mellyel a haladás minden ren­dű és rangú ellensége számol­ni kényszerül. Mert része, mégpedig fontos alkotó része lett ideológiánknak, politi­kánknak! Miben is fejeződhet­ne ki hívebben, mint a kom­munista és munkáspártok nemzetközi kapcsolataiban. Legyen az kis párt, vagy nagy létszámú, harcában maga mö­gött érezheti az egész mozga­lom erejét, támogatását. A szolidaritás a nemzetközi mun­kásmozgalom egyik nagy ösz- szetartó tényezője, amely visz- szahat cselekvési egységére, erejére, minden egyes osztaga küzdelmének sikerére. SMI Wveticezfk, hogy be­épült « megvalósult szocializ­mus országainak kapcsolat- rendszerébe is, egyeztetett kül­politikájába, kifejeződik Varsói Szerződésben, a Köl­csönös Gazdasági Segítség Ta­nácsában, nagy szerepet tölt be a szocializmus, a kommu­nizmus eredményes építésé­ben. Éppen a legnagyobb és legerősebb szocialista ország, a Szovjetunió mutat történelmi­leg messze világító példát ar­ra, hogyan kell a közös ügy érdekében, ha kell, áldozatot vállalni, összefogni és együtt haladni előre. A május elsejei vörös zászlók alatt menetelő milliók egymáséhoz iga­zítják lépteiket annak az egész emberiség érdekeit ki­fejező harci feladatnak a je­gyében is, hogy le kell fogni a háborús gyújtogatók kezét, meg kell óvni a világot egy nukleáris háború borzalmaitól. Harcos menet ez a békéért, a biztonságért, egy olyan vilá­gért, mely jobb, szebb holna­pot ígér minden dolgozó em­bernek. Szabó L. István Munkásportrék • • Öröm, amikor mosolyognak az emberek Minden a munkáiból táplál­kozik. A gyarapodás, az öröm, az ezernyi emberi cél, a si­ker máshoz nem fogható él­ménye,' és a nyugdíj nyugal­ma, zavartalan, igaz békéje. Az asztalnál irataik, telex­üzenetek. Fegyelmezettséget, rendet sugároz a környezet. Erőteljes egyéniségéből is ez árad. Sárkány Pál, a barcsi szövetkezet termelési elnökhe­lyettese, toibb mint másfél év­tizede mindig első számú szak­mai vezető. Az arcából, a te­kintetéből sugárzó derű, mely akkor is jelen van, ha nehéz­ségek, gondotk forognak aszó­ban, a töretlen belső bizako­dás látható megnyilvánulása. Az alkotó életének teljében levő szakemberé, vezetőé, aki csendesen, de határozottan így beszél: — A mezőgazdaság mai, nagyarányú műszaki, agronó­miái fejlődésében én is meg­találtam a magam szerepét. És ezt szeretném jól csinálni. Á kitüntetés bizalmat ad, biztonságot és erőt is. Számá­ra ezt jelenti a Munika Érdem­rend ezüst fokozata. — De van egy másfajta ér­tékmérő, amelyik legalább az előzővel egyenrangú. Öröm az eredmény, mely a legkülönbö­zőbb formában nyilvánulhat meg. Öröm, ha szép a határ, ha a munkákat jól végezték. És legfőképpen öröm. amikor mosolyognak az emberek. A sokszor zaklatott, rohanó min­dennapokon, az emberi arco­kon, a tekinteteken lehet mér­ni igazán a munka minőségét, eredményét, sikerét. Szakember. Ezúttal nem esett szó köztünk termésátla­gokról, hektárakról. »Csak« a munkáról. Áz pedig föl sem vetődött, hogy a nyugdíj za­vartalan, igazi békéjét, az »amit én megtehettem, azt el­végeztem- érzés tengermély nyugalmát most alapozza, most építi magának. Amikor megláttam, az a kép villant fel előttem, ami­kor burgonyabetakarításkor, prizmázáskor a tábla szélén, az árokparton ülve beszélget­tünk. De nehéz idők voltak azok! Szinte viaszai iatakxkrtt, mi­óta nyugdíjban van — Hor­váth János pirospozsgás ar­cát. égkék szemét látva ez volt az első gondolatom. A követ­kező meg az, hogy aki alaku­lástól kezdve több mint más­fél évtizedig elnökként áll egy szövetkezet élén, az rászolgál erre a derűs, békés nyugalom­ra. Múlt ősszel, egy mézszínű, verőfényes délután a házuk A balatoni szezonnyitás előtti hetekben szaporodtak a tókörnyék fejlesztésével, ellá­tási gondjaival foglalkozó ta­nácskozások. A szakemberek egyeztetik elképzeléseiket, döntenek a fontos fejlesztési kérdések sorrendjéről. E ta­nácskozások egyúttal a köz­vetlen megbeszélések színte­réül is szolgálnak: a kereske­delem, a szállító vállalatok képviselői egymás között egyezhetnek meg határidők­ben és dönthetnek új kíván­ságok teljesítéséről. E héten volt a Balatonfej- lesztési Tárcaközi Bizottság és a BIB ülése. A balaton- földvári BTB-ülésen a Bala- ton-parti kulturált üdülés alapvető feltételeit fejlesztő döntések születtek. Nincs an­nál kellemetlenebb, ha a jó idő, a hús habok mellé ivó- vízhiány, áramszünet, szeme­tes, rossz utak járulnak. Az üdülőterületeket teljes komp­lexitásukban kell fejleszteni, s ebben a BTB sqkat tehet és tesz. 1980-ig például a külön­böző tárcák 10,5 milliárdot adnak fejlesztésre. A központi alapból további 711 milliót kap az üdülővidék. Mi épül e tetemes összegből? Kétségkí­vül nem annyi, amennyi kel­lene, de mégis tekintélyes summa ez. A legnagyobb ösz- szeget a tó vízgazdálkodásá­nak javítására és védelmére fordítják, de javul a közle­kedés, és szaporodnak, kor­szerűsödnek a közművek is. A jó minőségű ivóvizet már korábban sikerült biztosítani a regionális vezeték és a tá­rozórendszer megépítésével. Most a tó vízminőségét is ja­vító szennyvíztisztításon és -elvezetésen van a Sor. Je­lenleg három körzeti tisztító- telep épül, s a szennyvíz el­vezetésére is vannak már ter­vek. Az ünnepi előkészületekhez tartozik, hogy ezen a héten szinte nem akadt nap, ame­lyik ne hozott volna örömet és elismerést egy-egy vállalat, szövetkezet közösségének. E héten adták át megyeszerte a kiváló vállalatoknak, szövet­kezeteknek szóló kitüntetése­ket. A tavalyi munkát min­denütt kritikus szemmel néz­ték a bírálók; hatékonyság, termelékenység, a gépek jobb kihasználása, az üzemi balese­tek csökkentése voltak az el­bírálás legfőbb szempontjai. Több vállalat is jól megfelelt e követelményeknek. Az elis­merés nemcsak a vállalatok, szövetkezetek számára fontos. Mindannyiunknak az. Ez több, minőségileg jobb munka azt is jelenti, hogy gyorsabban épül­nek az életünket szolgáló lé­tesítmények, több az áru és gyorsabban eljut az üzletekbe. A vállalatoknál végzett jó munka mindenkinek érdeke. Közművelődésünk egyik fontos területe: egészséges tör­ténelmi tudatunk pallérozása. Szakmai és publicisztikai vi­ták, népszerűsítő könyvek, esszék, forráskiadványok, te­levíziós sorozatok, tanácskozá­sok próbálnak tenni — sokat i — ezért. E sorba tartozik a héten a kaposvári levéltár­ban tartott tanácskozás is, melyen a dél-dunántúli levél­tárosok az intézményben ta­lálható Horthy-korszakbeli dokumentumokkal ismerked­tek. Nagyon sok szemtanú él mais, aki közvetlen tapaszta­latokat, élményeket szerzett e gyászos korszakból. Az ellen­forradalmi, fasísztoid rezsim jellegét, alapját, fejlődésének fő vonalait az élményekből és forrásokból ismerjük. A kép teljessé tételéhez járulhatnak hozzá a levéltári kutatások. Hasznuk óriási lehet. Az ár­nyalt. gazdagon rajzolt kép nemcsak az iskolai oktatás­ban, hanem a közgondolko­dásban is megkönnyítheti közvetlen múltunk kritikus szellemű értelmezését, meg­ítélését. És még egyszer a Balaton­part. Balatonberényben a héten fölavatták a Gorkij- üdülőtelepet. Nemzetközi tá­bor lesz itt, amolyan kis »ma­gyar Artyek«, ahol a Ki tud többet a Szovjetunióból a Szovjetunióról? vetélkedőso­rozat győztesei tölthetnek ese­ményekben. élményekben, ta­nulásban gazdag napokat. A Gorkij-telep várható mozgal­mas élete további színfolt lesz a tópart még viszonylag csen­desebb délnyugati részén. Az események krónikájához tartozik, hogy ezen a héten egyesült ülést tartott a Zala és a Somogy megyei képvise­lőcsoport. Csupor Tibor előtt, a kiapadón ült az uno­kájával. Nem tudom, miről, elmélyülten beszélgettek. Bi­zonyos, hogy a szokatlansága miatt maradt meg bennem ez a jelenet, mert Horváth Já­nossal addig mindig vagy a görgetegi határban, vagy az irodában találkoztam. És min­dig a szövetkezet, a munka, a gazdálkodás adott témát. A nyitott ajtón át a tavaszi udvar friss virágillata beszö­kött a szobába. Ott ült, olva­sott. — Fél napot dolgozom. Szi­gorúan fél napot! Van ötszáz négyszögöl szőlőm, ott mindig akad munkám. De a délutá­nom szabad. Ha hosszabb ideig nem megy az irodába, akkor üzennek ér­te a »lányok«: ugyan mi van már, János bácsi?! Felesége régi történetet idéz azokból az évekből, amikor még azt nézték az emberek: az elnök felesége megy-e dol­gozni, mert ha igen, akkor ér­demes nekik is. — Emlékszem akkor ter­meltünk először hungazm08 kukoricát. Jött a brigádveze­tő: elnökivé, eljön-e kukoricát szedni? Mondom, elég rossz­kor van, mert éppen szilva- lekvárt akartam főmi, le is volt darálva. De hát csak el­mentem, hagytam szegény öre­gekre ezt a munkát. Mert nem akartak menni az emberek. Ahogy végeztünk egy darab­bal, mondom a brigádvezető­nek, most számolja ki, meny­nyit kerestünk. Tudja mi volt utána? Jött mindenki, a de­rekunkra kötöttük fel az enni­valót, menet közben ettünk, azzal se veszítsünk időt, hogy kimegyünk a tábla szélére... — Ilyen idők is voltak — az egykori elnök tekintete a múltban kutat —, na meg cifrábbak is. De ma akármer­re megyek, eszembe jut: eb­ben is benne van az én mun­kám, ezért én is tettem vala­mit. És ez megnyugtat, béké­vel tölt el. A szövetkezet egyik társ­községe, Ri nvászén tki rály kül­döttséget menesztett hozzá, mikor hírül vették: nyugdíjba készül. — Felért ez nekem egy ki­tüntetéssel. Igaz, azt is meg­kaptam. De igen jó érzés volt ez a ragaszkodás. Míg elnök volt, hivatalosan egy napot sem töltött szabad­ságon. Tavaly" volt az első év, hogy Hévízen üdült három hetet. Móriczot olvas — az­előtt csak az újságra futotta az időből, örül, ha szép a ha­tár, ha új gép érkezik, vagy ház épül a faluban. — Jó dolog ez a békés nyu­galom, feltalálom magam. És a múló évekkel mindinkább csak a jóra gondolok vissza. Töretlen volt az a tizenöt évv amelyet elnökként töltöttem el ... Minden a munkából táplál­kozik. A gyarapodás, az öröm. az ezernyi emberi cél. És a munka teremti meg a nyug­díjasévek csendes nyugalmát, zavartalan, igazi békéjét. Van aki építi, van aki élvezi már ezt a csendes békességet. Vörös Márta Kiss Józsefné fonónő, négyszeres kiváló dolgozó, a Textil­művek Komarov Brigádjának a vezetője. Kovács Ferenc, a MEZŐGÉP kaposvári gyárának lakatosa, Sovák Imréné. a Budapesti Kötőipari Szövetkezet lengyeltó- üzemének körláncvarrója. A Braun Éva kiváló brigád tag­Koősz Lajos, a Csokonyavisontai Gépjavító Társulat eszter­gályosa a kétszeres aranykoszorús Kossuth Szocialista Bri­gád tagja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents