Somogyi Néplap, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-20 / 117. szám

ESZMEI-POLITIKAI NEVELÉS

fl pélÉMtaiás hatása

H

a a kommunista példamutatásról — vezető tisztséget viselők és más párttagok példamutatásáról — szólunk, akkor általában olyan emberekről beszélünk, akiknek ma sem a munkaidő, hanem inkább a munkabírás szab korlátokat. Olyan emberekről, akik ugyan nem vonják és vonhatják ki magukat az anyagi és az erkölcsi ösztönzés hatása alól, de akik önként és tudatosan igyekeznek szolgálni a társadalmi érdekeket. Személyüktől elválaszthatatlan minden vál tozás. amely végbement ebben az országban.

Nem azért beszélünk a kommunista példamutatásról, mintha itt dícsérgetésre lenne szükség. Nem akarunk glóriát vonni senki feje köré. De — különösen azok, akik a legifjabbak közül valók — tartoznak azzal, hogy elismerjék: párttagságunk többsége az elmúlt két évtized alatt minden nagy társadalmi akcióban maximális terhet viselt. Jóllehet szocialista fejlődésünknek ezt a korszakát általában a kiegyensúlyozottság jellemzi, nem volt mentes bonyodalmaktól, feszültségektől, nehéz helyzetektől sem. Pártszervezeteinkben sokszor és még sokáig fogjuk emlegetni például a mezőgazdaság szocialista átszervezésének időszakát, mert az valóban történelmi fordulat volt a ország életében. A fordulatot a parasztság hajtotta végre, benne érlelődött meg az elhatározás. Mégis mindez elképzelhetetlen lett volna odaadó, szervezni tudó és elvhű kommunisták ezreinek állhatatos, meggyőző munkája, politikai segítsége nélkül.

A párt fő ereje eszméinek igazságában és a tömegek támogatásában van. A párt XI. kongresszusa és a Központi Bizottság 1976. október 26-i állásfoglalása az eddiginél na- gyobb követelményeket támaszt a tömegpolitikai munkánál szemben.

Politikánk képviselete, céljaink hirdetése valamennyi a lapszervezetün k. minden

kommunista elemi kötelessége. Ezt a feladatot szolgálják az országos és a helyi agitá- ciós és propagandaeszközök, elsősorban a párt lapjai és folyóiratai.

Koppon ti Bizottságunk — ismerve azt a hallatlan erőt, meiy a sajtóban rejlik — szükségesnek tártja, hogy a szóban forgó újságokat és folyóiratokat valamennyi párt- szervezet és kommunista figyelmébe ajánlja. Különösen fontosnak tartja, hogy a me-, gyei sajtó kísérje figyelemmé' a pártszervezetek politikai légkörét, a párttagság véleményét, a lakosság egyes rétegeinek problémáit, állásfoglalásait. Arra ösztönözzük a párttagokat, hogy rendszeresen olvassák a párt lapjait és folyóiratait.

S

omogybán sem kielégítő még a helyzet. Igaz, hogy csaknem 90 C00 napilap jár a megyébe (ebből 62 500 a Somogyi Néplap), de a Pártéletből csak 3295-öt, a Társadalmi szemléből 1158-at olvasnak. Elgondolkodtató, hogy megyénk kommunistáinak mindössze 18 százaléka olvassa a párt központi lapját, a Népszabadságot. Amellett, hogy ezen váftoztatni kellene, azt is kérjük a kommunistáktól, hogy a szervezeti szabályzatban foglalt kötelességüket teljesítve, kéllő agitá- ciós és szervező munkával minél szélesebb körben terjesszék a lapokat a pártonkí- vüliek között is.

Lenin — akinek párttagsági könyvében foglalkozásként ez a bejegyzés áll: újságíró — a párt és a tömegek közötti kapcsolat egyik legfontosabb eszközének tartotta a párt lapjait. De gondoljunk haladó hazai hagyományainkra. A sajtó közvéleményformáló,1 mozgósító, az ország és a világ dolgaiban eliagzrtó szerepét ma sem fogalmazhatjuk meg világosabban, mint annak idején Kossuth : »Hírlapjaink legszebb feladata a közélet nevezetesebb jeleneteit az olvasókkal tudatni, s ezáltal

fl társadalmi összefogás szerepe

Művelődéspolitikai feladatokról tanácskozott a Hazafias Népfront megyei bizottsága

Figyelmeztető tények, sürgető megoldást igénylő gondok, a gyakorlatban bevált jó kezdeményezések, gondolatokat ébresztő, tettekre serkentő javaslatok forogtak a szóban a Hazafias Népfront megyei bizottságának tegnapi tanácskozásán. Egyetlen témával, a művelődéspolitikai célkitűzések valóra váltásával, az ezzel kapcsolatos népfrontmozgalmi feladatokkal foglalkozott a testület

Általános társadalmi fejlődésünknek lényeges feltétele a műveltség fokozása. Beregszászi Ilonának, a Hazafias Népfront megyei bizottsága al- elnökének beszámolója, az azt követő széles körű vita hű képét adta a közművelődési munka sokrétűségének. A népfrontmozgalom két kiemelkedő feladatának egyike a köz- művelődés ügyének támogatása. A népfront ez irányú tevékenységében fontos szerepe van a politikai oktatásnak, ismeretterjesztésnek. Az idén több mint Ötezren vettek részt a megyében megrendezett kilencven népfront esten és a hatvan fórumon. Ezeknek a rendezvényeknek a tapasztalata bizonyítja, hogy egyre nő az igény az ilyen rendszerű ismeretterjesztés iránt. Ugyanakkor figyelmeztető, és gondok, a tennivalók nagyságára utal az a tény, hogy Somogybán 131 ezer tizenöt éven felüli nem végzi el az általános

iskola nyolc osztályát és még ma is több mint tízezer analfabétát tartanak nyilván megyénkben. Munkásasszonyok mondták el a vita során személyes üzemi tapasztalataikat, hangsúlyozva, hogy az üzemi vezetőknek, a tömegszervezeti aktivistáknak többet kellene törődniük az oktatás, a továbbképzés szervezésével; a szakmai és az általános műveltség gyarapodásának eredménye jól mérhető az üzemekben a munka minőségének javulásában.

Az olvasómozgalom, a honismereti munka eredményei és további lehetőségei mellett számos helyi példa, jó gyakorlat hangzott el. Természetesen szó esett a gondokról is. Ahogy a vita során is, és Rostás Károlynak, a népfront megyei elnökének zárszavában is elhangzott a népfrontbizottságoknak a mozgalmi munka sajátosságainak megfelelően cselekvő részt kell vállalni a művelődéspolitikai tennivalók végrehajtásában. Feladatuk a művelődés iránti igény felkeltése, a mozgósítás, a szervezés, a helyi lehetőségek keresése és természetesen az értelmiség bevonása ebbe a fontos társadalompolitikai munkába. A közművelődési törvényben megfogalmazottaktnak csalv széles körű és jói szervezett társadalmi összefogással lehet megfelelni.

anyagot nyújtani a gondolkodásra, amelyből aztán lettek

fejlődnek ki...« Mert — tnég egyszer hangsúlyozzuk — a párttagság és a tömegek körében folyó eszmei-politikai nevelő munkának nemcsak célja, hanem legjobb eszköze is a politikai gyakorlat.

Társadalmunk ideálja a tudatosan tevékeny kommunista ember, -aki megérti a társadalmi szükségleteket, feladatokat, aki nem fél szemtől szambe kimondani a kellemetlen igazságokat js, aki nyíltan ostorozza a maradisá- got a könnyelműséget. De a mi gyárainkban, termelőszövetkezeteinkben, intézményeinkben és hivatalainkban a kommunistáknak van még egy fontos jellemvonásuk: mindig van bennük hit. bizalom és erő. amelyből azoknak is jut, akik olykor elcsüggednek, elvesztik önbizalmukat. Párttagjaink döntő többsége bátran hirdeti, meggyőződéssel magyarázza politikánkat. Az eszmei-politikai nevelés elemzése során különös hangsúllyal vetődött fel a pártmegbízatások teljesítésének kérdése. Ennek megítélése nem mindenütt egységes. Számos pártvezetőségi tag szerint is a pártmegbízatás egyúttal és feltétlenül valamilyen funkciót, tisztséget, is jelent. Elterjedt például az a nézet, hogy kézzelfogható pártmegbízatást csak a pártcsoportbizalmiak és a propagandisták végezhetnék. Csak elvétve kapnak a kommunisták olyan pártmegbízatást hogy foglalkozzanak az új munkásokkal, segítség őket abban, hogy minél hamarabb megtalálják helyüket az üzemben. És az ilyen feladatot a legtöbb kommunista nem is tekinti pártmegbízatásnak.

A tömegpolitikai munka egyik alapvető követelménye, hogy őszintén, reálisan mutasson rá a társadalom valóságos proglémáira. Nem pánikkeltésre vagy siránkozásra van szükségünk — ez egyenesen káros volna —, de nyíltan kell szólnunk a fejlődés ellentmondásairól, ezek természetéről, okairól.

Kőszegi Frigyes (Folytatjuk.)

A szolgáltatás javítása érdekében

Milliókat érő csavarliúzók

Negyedszázados múlt után robbanásszerű fejlődés előtt áll a Kaposvári Vas—Műszaki Szolgáltatóipari Szövetkezet. Ez magyarázatra szorul. A fejlődés ugyanis korántsem any- nyira látványos, mint ahogy azt a megjelölésből sejteni lehet. A szövetkezet vezetőinek — Rózsahegyi László elnökkel, Nagy Imre főmérnökkel és Teli János telepvezetővel beszélgettem — most is ráncba szalad a homlokuk, ha a változásokról esik szó. Ez ugyanis nagy átszervezéssel járt.

A fejlődéssel egyrészt a kétszeresére emelkedő termelési értékre és a régóta várt egyensúly megtalálására utalunk. Az átszervezés két szakaszban zajlott le: 1976. október elsejétől a szövetkezethez csatolták a Somogy megyei Finommechanikai Vállalat órás-, mérleg- és hűtőgépjavító részlegét. Ezt megelőzően kétszázan dolgoztak a vasiparnál. tíz különféle munkaterületen. Január 1-től bővült a tekercselőrészleg, s idecsatolták a vegyi galvanizálót is. Fiz együtt jár az adminisztratív és a kisegítő létszám emelkedésével Jelenleg kilenc telephelyük van, a dolgozók száma — az ipari tanulók és a gyermekgondozási szabadságon levőle kivételével — 330.

Tizenhatféle feladatot kell megoldaniuk. Szétszórt telephelyeken dolgoznak, emiatt ugyancsak fő a vezetőség feje. Munkájuk várható eredménye az idén 40 millió forint lesz.

A szolgáltatásban: keresik az új módozatokat, ezek fokozatos fejlesztését az igényekhez mérik, ugyanakkor önálló profilt alakítanak ki. Céljuk a szövetkezet sajátosságainak megfelelő termék »-fölfedezése«.

A tervek szerint Somogybán 1980-ig kiépítik a megyei szakszolgáltatás hálózatát. Ez kiterjedt és összehangolt szolgáltatási munkát jelent. Gondolkodnak azon is, hogyan lehetne miinél hasznosabb tevékenységgel segíteni az állami ipart. Ez egyrészt a tőkés export fejlesztését jelentheti, a KGST járműprogramjába való bekapcsolódást bővíti, ugyanakkor segíti az önálló profil megteremtését, és biztosítja majd a szolgáltatáshoz szükséges anyagi fedezetet.

Rövidesen vállalják a színes televízió javítását Is.

Beszélgetésünkben azonban inkább a szolgáltatáson volt a hangsúly. Felsorolták az újabbakat. Ilyen például a fotó- és optikai felszerelések javítása. Szerződést kötöttek a Ramovill-lal a híradástechnikai felszerelések garanciális javítására, elkezdték a permetezők garanciális és fizető javítását, bevezették a kötő- és varrógépek javítását. Mindehhez ma már képzett szakembereik vannak. Kialakítottak egy úgynevezett gyorsszolgáltató részleget is. Valóban gyorsan dolgoznak itt, mégpedig »állandóan ráérő« emberek : nyugdíjasok vállaltak munkát, hívásra bármikor házhoz mennek. Még 'fényméréssel is foglalkoznak a szövetkezednél. Már megvásárolták a műszert.; ahol szükséges, a villanyszerelők azonnal ki is javítják a hibát. Ez az. amit komplex szolgáltatásnak is nevezhetnének.

Ha szolgáltatásról beszélünk, i

feltétlenül meg kell különböztetnünk a fogyasztói szolgáltatást. Ez érint minket a legérzékenyebben. A fogyasztói szolgáltatáson belül a közvetlen lakossági értéke, ebben az évben 4,4 millió forint lesz, s ha arra gondolunk, hogy egy vasaló javításáért például 40— 50 forintot' kémek, könnyű elképzelni, hányszor kell a szakembereknek kézbe venniük a csavarhúzót. A munka értéke nem is abban rejlik, Hogy mennyit fizetünk érte, hanem abban: van hova és kihez vinnünk az elromlott készülékeket.

Korábban nem törekedtek Somogy megyében új szolgáltatási ágak felkutatására. Ezt a hiányt pótolja a Kaposvári Vas-í-Műszaki Szolgáltatóipari Szövetkezet. Mind hallottam, évente 8—10 százalékkal fejlesztik a fogyasztói szolgáltatást, s ez meghaladja az országos átlagot.

Mészáros Attila

Országos elismerés és hírnév

Ifjú kutatók

Mikor születik meg

az emberben egy szakma iránt az elhivatottság? Melyik az a pillanat, amikortól valaki a szakmája megszállottja lesz? Az országos tudományos diákköri konferencián elért, minden eddigit felülmúló kaposvári siker adta az alkalmat a dr. Horn Péter kari igazgatóval, dr. Széles Gyula főiskolai tanárral, az intézet párttitkárával és négy fiatallal, Pojtner Máriával, Sütő Zoltánnal, Berke Gézával és Somos Lászlóval folytatott beszélgetésre.

Tudományos diákköri tevékenység — az elnevezés ugyan utal a tartalomra, de a lényeg ennél sokkal több.

— A konzulens tanár és a diák hosszú ideig együtt dolgozik a kutatómunkában. Szakmailag, emberileg közel kerülnek egymáshoz. Mire egy munka az országos konferenciára kerül, az igazán ügyes diák alig tud kevesebbet, mint a tanár.

— Hozzá kell tenni, hogy ez többletmunkát kíván mindkét részről. És lényeges a tudományos diákköri munka anyagi, tárgyi lehetőségeinek a megteremtése. A kiadott témák döntő része a gyakorlati feladatok megoldását célozza, vagy pedig beépül a hivatalos kutatási programba. Az elmúlt három-négy év alatt főiskolánkon sikerült a feltételeket megteremteni.

(Pojtner Mária: —| Gimnáziumból kerültem a főiskolára. a szakmából nem. sokat ismertem. Már az első évben az állatélettan keltette föl az érdeklődésemet, ezen belül is

az állatok viselkedése. A téma hazai irodalma meglehetősen kezdetleges, a főiskolán etö- lógus nincs. A tanszékvezetőhöz. dr. Horváth Miklóshoz fordultam, aki nagyon sokat segített. Rengeteg külföldi irodalmat kellett olvasnom, és támaszkodtam az ISV-tele p

dolgozóinak, évfolyamtársaimnak a segítségére. Az ösz- szegyült adatokkal a viselkedéskutatás hazai tekintélyéhez, dr. Czakó József professzorhoz fordultam, aki útbaigazított. Ezután született meg a dolgozat. Több etológussal is fölvettem a kapcsolatot már a verseny előtt sokan érdeklődtek a dolgozatom iránt. Az állattenyésztési szekcióban országos második helyet értem el. Tavaly végeztem, a főiskolán dolgozom, dr. Dohy János tudományos főmunkatárs

mellett, a szarvasmarhahús- kutatási témában. Ezt a munkát akarom folytatni, és szeretnék levelező úton tovább tanulni az agrártudományi egyetemen.)

A főiskola hallgatóinak mintegy tíz százaléka vesz részt a tudományos diákköri tevékenységben. A főiskolává válás óta új alapokon, egyre nagyobb sikerrel folyik ez a munka. A holnap kutatói, egyes területek specialistái indulnak el innen.

(Sütő Zoltán: — Most végeztem a kisállattenyésztési szakon, a témám is erről a területről szól. A második év végén irodalmi feldolgozással jelentkeztem dr. Horn Péter karigazgatónál: ezzel érdemeltem ki. hogy diákkörös lehettem. Ezután kezdődött Jcettönk

munkája. A háziversenyen első helyet szereztem, az országos versenyen a kísérlet további tapasztalatairól is számot adhattam. Ez plusz pontot jelentett. Talán ezért is sikerült az első hely megszerzése. Karigazgatónk üzemmérnöki állást ajánlott föl, így augusztus elsejétől a tanszék dolgozója leszek.)

A főiskola életében az évenként ismétlődő háziverseny tudományos igényű, kimagasló jelentőségű esemény. A bíráló bizottság és a nagy számú érdeklődő előtt a versenyző tizenöt perces előadást tart.1 Utána vita következik, bárki kérdezhet, vitába szállhat

— Rendkívül izgalmas, éles viták alakulnak ki — jegyzi meg dr. Horn Péter —, bár az országos tudományos életben is lennének ilyen viták! A tanárok napokig beszélnek egy- egy háziverseny tapasztalatairól.

(Berke Géza: — Az én témám egyéni kérdés alapján született. Az orosházi tsz ösztöndíjasa vagyok. Ennek a nagyüzemnek kiterjedt ipari tevékenysége is van. Munkámnak a tartalékok feltárása, a kiegészítő tevékenység üzemgazdasági értékelése volt a célja. Az, hogy az üzemszervezési szekcióban az országos versenyen külön díjat kaptam, úgy érzem, az üzemszervezési szak és tanáí'om, dr Széles Gyula elismerése is. Ősztől ott dolgozom a szövetkezetben, és a gazdaság vezetőivel közösen megpróbálom a gyakorlatban is megvalósítani dolgozatomat.)

A főiskolán általános állat- tenyésztési, kisállattenyésztési és üzemszervezési szekcióban folyik a tudományos diákköri munka. A háziversenyeken a múlt ősszel huszonkilencen vettek részt, az országos konferenciára karonként és szakonként hárman nevezhetnek.

— A tudományos diákkör az a forma *— jegyezte meg dr. Horn Péter —, amelyben a fiatal megtanul dolgozni, s legtöbbször életre szóló elhivatottságot szerez. Nem egy kandidátusi disszertáció a tudományos diákköri dolgozatból »nőtt ki«.

(Somos László: — Tavaly végeztem, és a kisállattenyésztő tanszék teszttelepén dolgozom. Nyúltenyésztéssel foglalkozom. Dr. Ballay Attila tanárom nagyon sokat segített. Állatrajongó, bizonyosan része van abban, hogy én is azzá váltam. Az országos versenyen első helyezést értem el. És ami a legfontosabb: folytatni tudom azt a kutatási témát, amelyet diákként elkezdtem.)

Négyen vallottak a

kilencből. S akik még ott voltak az országos versenyen : Radványi András (tanára dr. Kálay László), Zelei Ida (tanára Wolf Gyula), Kocsis Ferenc Vilmos (tanára Erőss István), Szabó Ferenc (tanára dr. Széles Gyula) és Tóth Izabella (tanára Bekker József). Két első, három második, egy negyedik és két kü- löndíjat hoztak el. A kimagasló eredmény alapján így került Kaposvárra a Miniszter- tanács és a MÉM által alapított Nyisztor György-díj.

— A konzulens tanároknak nagyon sokat köszönhetünk — mondta búcsúzóul az egyik fiatal. — Nekik legalább any- nyi munkájuk van a mi eredményünkben, mint nekünk.

Vörös Máris