Somogyi Néplap, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-20 / 117. szám

Szolidaritási nagygyűlés a Sportcsarnokban ' (folytatás az 1. oldalról) riség nemes céljaiért küzdő emberekkel az elnyomó rend szerek börtönei. Az emberiség szégyenére vannak kormá­nyok, amelyek ezekkel a nép­ellenes erőkkel együttműköd­ve, támogatják azok tevé­kenységét. Mintegy 45 hónapja annak, hogy ezek az erők felhábo rító módon beavatkoztak Chi­le belügyeibe és hatalomra jut­tattak egy neofasiszta csopoi> tot. Árulók, hazaárulók vol­tak azok, akik 1973 szeptem­berében megölték Allende el­nököt, meggyalázták Chile né­pét és birtokba vették Chile és népe fölött az uralmat. Pinochet a legkegyetlenebb terror rendszerét teremtette meg: a népi hatalom tisztség- viselőinek, kommunistáknak, szocialistáknak, pártonkívüli aktivistáknak és egyszerű szimpatizánsoknak ezreit meg­ölték, az általa létrehozott koncentrációs táborok és bör­tönök kísértetiesen emlékez­tetnek az európai fasizmusok legsötétebb korszakára. Kedves Corvalán elvtárs ! Átérezzüik azt, ami ma Chi­lében van. Az ellenforradalom nálunk ugyanúgy gyilkossá­gokkal került hatalomra 1919- ben, mint önöknél 54 évvel később, 1973-ban. Uralomra kerülése óta Pinochet prog­ramjai, intézkedései kísértetie­sen emlékeztetnek arra, amit nálunk Horthy Miklós és a magyar uralkodó osztály tett 1919-ben és ezt követően 25 éven át Tetteik arra valla­nak, hogy a fasizmus sem céljait, sem módszereit tekint­ve, nem változott. Az maradt ami volt: az imperializmus szekértolója és az emberi ha­ladás ellensége. — Népünk minden iránt ér­deklődő, mindenről önálló vé­leményt alkotó, politizáló nép — mondotta a továbbiakban. — Ezért kísérte és kíséri fi­gyelemmel azt. ami az önök hazájában történt és történik, kedves Corvalán elvtársi Jól emlékszünk az 1973-as eszten­dőre és az akikor lejátszódott chilei eseményekre. Éreztük, hogy az ellenforradalom tá­madásra készül és lélekben ott voltunk Önök mellett, amikor védték a demokratikus hatal­mat. Chile népe nemcsak el­méiéiben ismerte a szabad­ságot. hane-n a valóságban, hiszen 1970 ősze és 1973 ősze között, a Népi Egység kormá­nya idején, szabad és függet­lenségre törő áilam polgárai­ként éltek és dolgoztak. Mi abban az időszakban. Önökkel együtt, az egész emberiség sikereként könyveltük el a Salvador Allende elvtárs által vezetett Népi Egység hatalom­ra jutását, örültünk annak, hogv ebben az egységben ak­tív szerepet vállaltak, a kom­munisták. a szocialisták., a ha­ladó oolnári pártok és moz­galmak. Ez a valóban széles körű összefogás tette lehetővé, ho?v a nén a forradalmi kor­mány mellé álljon. Tudjuk, hogv a chilei nép sem feleit: el ezeket az éveket és ma igen nehéz körülmények kö­zött ugvan, de foJvtatja a küzdelmet az emberibb, bol­dogabb jövőért. — A történelem során már sokan megkísérelték a kom- rrvumsta párt elpusztítását, a haladó gondolatok könyörte­len kifutását — mondotta. — Minden eddigi próbálkozás csúfos kudarccal, dicstelen bu­kással végződött. Elkerülhe­tetlen végzete ez a chilei fa­siszta diktatúrának is. Sarlós István ezután rámu­tatott: — A nemzetközi imoeria1 iz­mus összehangolt támadása Chile alkotmányos rendje, törvényes kormánya ellen a világ minden jóérzésű embe­rének felháborodását és tilta­kozását váltotta ki. A fasisz­ta fordulatot követően, szinte napok alatt széles szolidaritási mozgalom bontakozott ki vi­lágszerte. Ebben a világméretű szolidaritási mozgalomban je­lentős szerepet töltenek be a szocialista közösség országai elsősorban a Szovjetunió. A szocializmus erői minden ren­delkezésükre álló eszközt és erőt felhasználnak arra, hogv i támogassák Chile népének sza­badságharcát. s hogy meg­mentsék azok életét, akikkel r kak-nai diktatúra le aka- szí- I molni. Erőnkhöz képest mi is ott leszünk mindenütt, ahol erősíteni lehet a Pmochet-dk­talúra ellen küzdők táborát. Jogunk van ahhoz, hogy ily módon beleszóljunk a világ sorsának alakulásába, mert hazánk szocialista fejlődése igazolja: tudunk élni a sza­badság teremtette lehetősé­gekkel. Magyarországon rend és nyugalom van; dolgozó né­pünk magáénak vallja a ter­veinkben kitűzött feladatokat és eredményesen megoldja azokat. — Büszkék vagyunk arra, hogy a hazánkban Csepelen kezdeményezett munkaver­seny nemzetközi méreteket öl­tött, s hogy a nálunk megtelt első lépést követték barátaink is: több és főként jobb mun­kával készülünk a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának megünnep­lésére — mondotta Szólott arról is, hogy népünk testvéri barátsággal fogadta be a diktatúra elől hazánkba me­nekült chileieket. Az itt élő chileiek beilleszkedtek életünk rendjébe, szorgalmasan dol­goznak, de megmaradtak Chi­le hű fiainak. Közöttünk él­nek, de tetteik és vágyaik ar­ról szólnak, hogy készek min­dent megtenni népűik és hazá­juk felszabadításáért. Ezt követően pedig hangoz­tatta: — Világméretű küzdelem folyik az imperializmus, a ki­zsákmányolás, a gyarmatosítás ellen. És bár vannak és lesz­nek még feszültségek a világ­politikában, kétségtelen tény, hogy az erőviszonyok tartósan és visszafordíthatatlanul a tár­sadalmi haladás, a szocializ­mus és a béke erőinek javá­ra tolódtak el. A változások, a fejlődés legfőbb alapját a megvalósult saxáaözmus ierői adják. Nemzetközi összefogásnak köszönhető, hogy 1975-ben Európa népeinek képviselői földrészük biztonsága érdeké­ben egy záróokmányt írhattak alá Helsinkiben. A világ né­peinek közös küzdelme tette lehetővé, hogy a béke fennma­radjon Európában, s most újabb találkozóra, a belgrádi­ra készülhessünk. — Mi a Helsinkiben aláírt záróokmányt nem formálisan fogadtuk el, mint néhány ka­pitalista ország. Magyarorszá­gon is — éppúgy, mint a töb­bi szocialista országban — a párt és a kormány politikai kötelességének tartja, hogy az egész lakosság ismerje az alá­írt okmány szövegét,, s arra törekszik, hogy mind kül-, mind pedig belpolitikái tevé­kenységével biztosítsa a közö­sen kidolgozott elvek valóra váltását. Békére és együttműködésre van szüksége Európának. Arra van szükségünk, hogy a né­pek biztonságban és félelem nélkül éljenek. Arra. hogy mindenki tartsa tiszteletben a záróokmány állásfoglalását az egymás belügyeibe való be nem avatkozás vonatkozásá­ban is. Erre nyomatékosan felhív­juk a figyelmet, mert hóna­pok óta kísérleteket tesznek egyes kapitalista országok ve­zető politikusai arra, hogy szá­mon kérjék tőlünk az emberi jogok tiszteletben tartását. Ezeket az álmoralizáló tö­rekvéseket visszautasítjuk — hangsúlyozta Sarlós István. — Ma itt üdvözölhettük a vi­lág néped fellépésének hatásá­ra e táborok egyikéből kisza­badult Corvalán elvtársat. Corvalán elvtárs a népi hata­kxm vérbe fojtását követő idők nehéz megpróbáltatásait elv- hű, kommunista helytállással viselte. Rendíthetetlen, bátor magatartása — amelyből har­costársai erőt merítettek meghátrálásra kényszerítette a fasiszta juntát, kiváltotta a szabadság, a demokrácia és a szocializmus híveinek elisme­rését szerte a világon. Pinochet fasiszta katonai klikkje, amely mindmáig ke gyetien terrorral, a legbrutá- lisabb módon nyomja el a chilei népet, nem tudta meg­törni a chilei nép szabadság- vágyát, a latin-amerikai föld­rész legsötétebb diktatúrájával szembeni ellenállását. Rendkí­vül nehéz, bonyolult körülmé­nyek között, a nagy vesztesé­gek ellenére is rendületlenül folytatja állhatatos harcát a zsarnokok ellen. — Nagygyűlésünkön külön is köszöntjük e harc élcsapa­tát, a Chilei Kommunista Pártot, amely mélyen gyöke­rezik a chilei munkásosztály­ban és népben. Üdvözöljük a Népi Egység korszakának ma illegalitásban, vagy külföldön működő haladó szellemű párt­jait és mozgalmait. Bizonyo­sak vagyunk abban, hogy nincs távol az az idő, amikor a chilei nép ismét kezébe veheti saját sorsának irányí­tását. 1920-ban a nemzetközi proletariátus nagy vezére, Le nin mondotta a Magyar Ta­nácsköztársaságról : »... az első elveszett Magyar Tanács- köztársság után jönni fog a győzelmes második ...« Kom­munista meggyőződésünk, hogy Chilében sincs más tör­ténelmi perspektíva — fejez­te be beszédét Sarlós István. Sarlós István beszédét köve­tően Luis Corvalán szólt a nagygyűlés résztvevőihez. Pártunkat semmi nem semmisítheti meg, a népből nőtt fői, s ott él dolgozóink szívében Luis Corvalán beszéde Kedves elvtársak, barátaim! Korábban, 12 évvel ezelőtt egy alkalommal feleségemmel együtt jártam már Magyar- országon. Éppen akkor tartóz­kodott Budapesten Pablo Ne­ruda és Miguel Angel Astu­rias is. AkiKor határozták el, hogy együtt könyvet írnak. Csak néhány napot töltöttünk itt, de azok felejthetetlenek voltak. Szívünkbe zártuk Ma­gyarországot. Kádár elvtárs­sal is találkoztunk, és Pablo Neruda társaságában igen kel­lemes beszélgetést folytattunk — kezdte beszédét Luis Cor­valán, majd a következőket mondotta : — Most újra, más körül­mények között jöttem el, hogy kifejezzem köszönetemet a magyar népnek, munkásosz­tályának. a Magyar Szocialis­ta Munkáspártnak és szemé­lyesen Kádár János elvtárs­nak azért a nagy erejű és rendkívül értékes szolidaritá­sért, amellyel a chilei nép an­tifasiszta küzdelmének ügyét támogatták. Nagyon sok chi­lei menekült él itt Önöknél, akik naponta meggyőződnek az egész magyar nép önzetlen szolidaritásáról. És hallhatjuk Magyarország hangját is vala­mennyi nemzetközi fórumon, amint leleplezi a Pinochet- rezsim bűntetteit. Önök szi­lárd és cselekvő barátaink! A nemzetközi szolidaritás­magasra csapó hullámai aggo­dalommal töltik el a fasisztá­kat ; ezer és ezer chilei hazafi életének megmentését segítet­ték s elszigetelték népünk hó­hérait. A szocialista országok, élükön a Szovjetunióval, e hatalmas szolidaritás bástyái. — Most múlt egy éve, hogy «eltűnt« Victor Diaz elvtárs, pártunk főtitkárhelyettese, valamint Mario Zamorano. Hairne Donato, Jorge Munoz elvtárs, s hogy »eltűntek« má­sok, akiket a DINA (az Orszá­gos Antikommunista Nyomo­zóhivatal) tartóztatott le. Ezequiel Ponce, a szocialista párt főtitkárhelyettese két év­vel ezelőtt »tűnt el«... Ezek­nek az elvtársainknak a csa­ládtagjai semmiféle tájékozta­tást sem kaptak tartózkodási helyükről; a belügyminisztéri­um tagadja letartóztatásuk té­nyét. Az eltűntek száma meg­haladja a 2500-at. Közülük 900-nak a nevét és a fényké­pét megismerhette az ENSZ XXXI. közgyűlése i& A ka Io­Somogyi Néplap likus egyház szolidaritási vi- káriátusa 400 eltűnt személy felkutatása, biztonsága érdeké­ben terjesztett be kérelmet; a junta azonban semmiféle vá­laszt nem ad kérelmükre az igazságügyi hatóságok pedig »kielégítőnek« tartják a hiva­talos magyarázatokat. Teljesen hamisak ♦azok a hivatalos verziók is, amelyek szerint az »eltűntek« közül néhányan átlépték a chilei— argentínai határt. Erre nincs semmiféle bizonyíték. Az vi­szont bebizonyosodott, hogy ezeket a honfitársakat a DI­NA tartóztatta le, s életük veszélyben forog. Feltétlenül szükséges tehát a nemzetközi mozgósítás, hogy rákényszerít- sük Pinochetet az »előkerü­lésükre«. A katonai junta törvényen kívül helyezett Chilében min­den politikai pártot. Meg­hosszabbította a rendkívüli állapotot, amivel nyilvánvaló­vá tette azt a törekvését, hogy folytassa törvénytelenségeit és újabb bűntetteket kövessen el. De ezék az intézkedéseit nem erejét, hanem gyengeségét bi­zonyítják! A zsarnokot elke­seríti, hogy nem tudja letör­ni a nép kitartó ellenállását, amely — a diktatúra bestiális föllépése' ellenére — ezer és ezer formában megnyilvánul. Bár a szakszervezeti mozgal­mat üldözik, ennek ebenere a gyárakban naponta új tiltako­zó megmozdulásokra kerül sor, hangot adva a jogos követelé­seknek. Az idén május elsején több mint egymillió munkást és alkalmazottat tömörítő 122 szakszervezet követelte jogát, hogy nagygyűlésen emlékez­hessen meg a dolgozók nap­járól, a munka ünnepéről. A junta ugyan megakadályozta a nagygyűlés megtartását, de maga ez a követelés is tanú­sítja, hogy a chilei munkások szervezettek és hűek osztály­hagyományaikhoz. Eltűntek ezreinek hozzátartozói ; édes­anyák, feleségek, nővérek, gyerekek folytatják kitartó harcukat szeretteik életéért, szabadságáért. — A parasztság szembe- szállt az »ellenföldreformmal«. Nő a tiltakozás a teherautó- sofőrök, a kereskedők, a sza­bad foglalkozásúak egyes cso­portjainak és más középosz­tálybeli rétegeknek körében is, amelyek pedig kezdetben támogatták a diktatúrát. Új­ságírók, egyetemi tanárok, a legkülönfélébb hivatású értel­miségiek követelik a 107, szá­mú rendelet visszavonását, amely katonai cenzúrának ve­ti alá a könyvek és a nyom­tatványok' kiadását, behozata­lát és terjesztését. A művé­szek új dalokkal, illegálisan terjesztett versekkel, színda­rabokkal, festményekkel, vesz­nek részt e harcban; népmű­vészeti tárgyakat terjesztenek, amelyeknek motívumai, fel­iratai új reménnyel töltik el az embereket, és harcba hív­nak a szabadságért. A keresz­ténydemokrata párt, amely­nek többsége támogatta a ka­tonai államcsínyt, ma a dik­tatúra ellen foglal állást. A katolikus egyház aktívan részt vesz a politikai foglyok védel­mében, az eltűntek életének megmentése, kiszabadítása ér­dekében. A nép többsége a junta ellen foglal állást és bukását kívánja! A Chilei Kommunista Párt, amely fenntartja szervezeteit országunk egész területén, elő­mozdítja a harcot és a zsar­noksággal szemben álló min­den erő egységét. — Pártunk minden erejét arra összpontosítja — hang­súlyozta Corvalán —, hogy megdöntse a diktatúrát, új demokratikus rendszert hoz­zon létre; hogy országunk is­mét meginduljon a forradal­mi, antiimperialista és anti- monopolista átalakulás útján, amely a szocializmus felé ve­zet. £ cél érdekében fáradha­ta ti anul munkálkodik a mun ká&osztál y egységéért, a szó cialisták és a kommunistái! még szilárdabb egyetértéséért a Népi Egység összeforrottsá gáórt, a Népi Egység, a ke reszténydemokrácia és vala mennyi antifasiszta erő ősz szefogásáért ' Ez a mi politi­kánk! Kedves elvtársak! Budapest ad otthont a De­mokratikus Ifjúsági Világszö vétségnek.. A DÍVSZ az else pillanattól kezdve arra töre­kedett, hogy leleplezne a jun­tát, s tiltakozó szava eljus­son a világ minden fiataljá- hbz. Hálásak vagyunk ezért Kötelességemnek tartom, hogj kiemelten szóljak a világ leg­különfélébb politikai irányza­tú és vallási meggyőződésű if­júsági szervezetének szolidáris támogatásáról: az ifjúság kö­rében a szolidaritás soha nem látott méretű volt. — Ez a szolidaritás mozgó­sította a népéhez, pártjához hű magyar ifjúságot is. A ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szövetség — amely napi gya­korlatává tette a proletár in­ternacionalizmust — a szocia­lista építés szilárd pillére. — A mi fiatalságunk mun­kásosztályunk és népünk ol­dalán élte át a chilei forrada­lom ezer napját, s ez idő alatt magasztos feladatok végrehaj­tásán fáradozott. Azóta több mint ezer napot kellett már átélnie — fasiszta terror alatt. Tanult a harcból, a forrada­lomból, és tanult az ellenfor­radalomból. — A fasiszta junta üldözi mindazokat a politikai, szak­mai és diákszervezeteket, me­lyek a fiatalság eszmélt jut­tatták kifejezésre. Pinochet gestapója naponta tartóztat le és kínoz meg ifjú harcosokat, akik közül sokan »eltűnnek«. Így »tűnt el« többek között Carlos Lorca, a Szocialista If­júsági Szövetség főtitkára és José Weibel, a Kommunista Ifjúsági Szövetség főtitkár-he­lyettese. — Elkísért ide önökhöz Gla­dys Marin elvtársnő, a Kom­munista Ifjúsági Szövetség fő­titkára, és természetesen fe­leségem, Lily. Mindketten, akárcsak én. nagyon szeretik Magyarországot. Gladys Marin a chilei ifjúság legjobbjait képviseli, személyesen is szen­vedett a diktatúra kegyetlen­ségétől. Három éve él szám­kivetésben, kényszerűségből távol két gyermekétől. Férje, Jorge Munoz mérnök, már egy éve az »eltűntek« között van. Mégsem tudta megtörni őt semmi sem. Megtörhetetlen bátorsága, kimeríthetetlen tes­ti, szellemi ereje akárcsak teg­nap, ma is a chilei ifjúság, a nép szolgálatában áll. — Büszkék vagyunk Kom­munista Ifjúsági Szövetsé­günkre, amelynek soraiban olyan hősök nevelkedtek, mint Victor Jara és Manuel San­hueza, akiket a fasiszták meg­gyilkoltak. A mai ifjúkommu­nisták jelentik a holnap párt­ját. Velünk lesznek majd — Chile egész népével együtt — amikor eltemetjük majd a diktatúrát, és építjük új de­mokráciánkat, a szocializmust. — Alig egy napja vagyunk Magyarországon; ez idő alatt felejthetetlen találkozásaink voltak Kádár Jánossal, továb­bá az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjaival, a KISZ vezetőivel, a magyar szolida­ritási bizottság képviselőivel, államférfiakkal, munkásem­berekkel, asszonyokkal, fiata­lokkal. Az ország minden ré­széből nagyon sok üdvözlet érkezett hozzánk — mondta Luis Corvalán, és meleg sza­vakkal mondott köszönetét az üdvözlésekért. Meghatott sza­vakkal említette többek kö­zött azt a nyugdíjas házaspárt, amely megtakarított pénzét a chilei szolidaritási alap javára ajánlotta föl. A chilei testvérpárt főtitká­ra ezután arról szólt, milyen mélyen meghatotta az a sze­retet és együttérzés, amellyel a magyar fiatalok kísérték sorsának alakulását. — Tu­dom — mondta —, hogy pél­dául 60. születésnapom alkal­mából sok-sok magyar úttörő, KISZ-es fiatal keresett meg levélben, gratulációkkal, jókí­vánságokkal. Igaz, ezek a le­velek sohasem jutottak el hozzám, mert a diktatúra nem engedte; még azokat a rész- vétnyllvánításokat sem kap­tam meg, amelyeket fiam ha­lála alkalmából intéztek hoz­zám. De tudtam róluk, s ez erőt adott. Köszönöm nektek, gyerekek ! A Pinochet-diktatúra börtö­neiben sínylődő hazafiak sor­sát, szenvedéseit idézte föl ezután Luis Corvalán. Mint elmondta, szinte légmentesen el vannak zárva a külvilág­tól. Ezer és ezer chilei gyerek teszi föl nap mint nap a kér­dést : vajön él-e még az édes­apám? Kedves elvtársak, elvtárs­nők! Bizonyos vagyok abban, hogy a magyar nép a to­vábbiakban is támogatja a chilei nép harcát. Szolidari­tásának erejével is segítséget nyújt ahhoz, hogy napfényre kerüljön, mi lett az eltűnt chilei hazafiak sorsa, s hogy akik életben vannak, vissza­nyerjék szabadságukat. A nemzetközi szolidaritás olyan erő, amely képes arra, hogy bezúzza a börtönök kapuját, s kiszabadítsa a politikai foglyo­kat. Biztosíthatom önöket, hogy töretlenül folytatjuk har­cunkat a diktatúra megdönté­séért. S az is bizonyos, hogy a harcot — hála a chilei nép elszántságának és a nemzet­közi szolidaritás erejének — siker koronázza majd — mom dotta beszéde végén Luis Cor­valán. Ülést tartott a Minisztertanács (Folytatás az 1. oldalról) nisztratív dolgozói átlagosan 12 százalékos béremelésben ré­szesülnek. Az óvodai dajkák, a gondozónők és az óvónők átlagosan 8—10 százalékos béremelést kapnak. A közművelődési intézmé­nyekben — így a művelődési otthonokban, könyvtárakban, múzeumokban, levéltárakban és másutt — dolgozók bérét 1977. szeptember 1-től átlago­san 20 százalékkal kell nö­velni. Az egészségügyi intézmé­nyekben a három műszakban dolgozó szakalmazottak (ápo­lónők, műtősök) bérét 1977. október 1-től átlagosan 20 százalékkal, a kisegítő dolgo­zókét átlagosan 15 százalék­kal, a bölcsődei és csecsemő- otthoni dolgozókét átlagosan 13 százalékkal emelik. Az ügyeleti díjak átlagosan a je­lenleginek kétszeresére emel­kednek. A béremeléseket differen­ciáltan kell végrehajtani. A központi bérintézkedések összhangban vannak az V. ötéves terv időszakára elő­irányzott életszínvonal-politi­kai célokkal. A bérintézkedé­sek egymillió-kétszázezer — ezen belül csaknem egymillió fizikai — dolgozó keresetet növelik. A kormány megtárgyalta és jóváhagyólag tudomásul vette a népgazdaság I. negyedévi fejlődéséről szóló beszámolót. Kötelezte a minisztereket, hogy irányító munkájukkal nyújtsanak hathatós segítséget az ez évre előirányzott felada­tok tervszerű végrehajtásához, a szervezettség és a hatékony­ság fokozásához. A Minisztertanács megtár­gyalta a jogszabályrendezés végrehajtásának helyzetéről szóló jelentést, és határozatot hozott a következő időszak feladatairól. A munkaügyi miniszter elő­terjesztésére a kormány meg­tárgyalta a gazdasági vezetők továbbképzésének helyzetét és feladatait. A Miniszterta­nács úgy határozott, hogy to­vább kell javítani az oktatás tartalmi és módszertani szín­vonalát, a vezetés és vezető­továbbképzés tudományos megalapozását. A Minisztertanács megtár­gyalta és jóváhagyólag tudo­másul vette a belügyi szervek igazgatásrendészeti tevékeny­ségéről szóló jelentést. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents