Somogyi Néplap, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-10 / 84. szám
Tartalmas párbeszéd A gondolatok nem sikkadnak el A megyei pártbizottság ülésén — mint ez előző két cikkünkből kiderült — részletesen elemezte és minősítette a testület a tagkönyvcserél megelőző beszélgetések mondanivalóját. A vitában voltaképpen nem volt vita — s ez egységes véleményt, sok helyről gyűjtött azonos tapasztalatokat tükrözött. A testület tagjai közül többen kértek szót, és megerősítették az elhangzottakat. Új oldalról közelítve és más helyekről merítve a példákat bizonyították : az összegezés valósághű, őszinte és előremutató. Nem kétséges, hogy ez az utóbbi fogalom fejezi ki leginkább a megye párttagságával folytatott párbeszéd értelmét, hatását. Nem volt öncélú az eszmecsere. Kommunistáink nem »ragadr tak meg« a helyi gondoknál, a kisszerű, csak területi érdekeket érintő nehézségeknél. Messzebb láttak, és tovább kell látnunk mindannyiunknak. Ezt tette a megye vezető testületé is, amikor nem elégedett meg a tapaszalatpk összegyűjtésével és értékelésével. De erre még visszatérünk. FELKÉSZÜLTSÉG A pártbizottság tagjai és a Központi Bizottság jelen levő képviselője is úgy látták: pezsgő pártélet bontakozott ki a beszélgetések kapcsán; tartalmas és lényegre törő volt az eszmecsere. A kérdés csak az volt: hogyan lehet gyakorlati értékké formálni a véleményeket? Ez a kérdés sem maradt megválaszolatlanul. Valamit kijelenteni ugyan könnyebb, mint megvalósítani, de ez utóbbi szándéka, a konkrét döntések várható hatása előre látható. A pártbizottság tagjai jól tudják — és ki is fejezték —, hogy a hangsúly az eszmecsere gyakorlati értékén ran. Csak az észrevételek hasznosítása révén derülhet ki, hogy mennyire vagyunk felkészültek; a megyei pártbizottság — Somogy kommunistáival együtt, — hogyan tudja hasznosítani az észrevételeket. A végrehajtásnak nincsenek alapvető akadályai. A testületi ülésen az is elhangzott — a megyei tapasztalatok összegezéseként —, hogy az utóbbi evekben megnőtt a pártszer vezetek tekintélye, s ahogy néhányan megfogalmazták : a legtöbb esetben a szavak és a tettek egységének tanúi vagyunk. S ahol még nem, ott van erőnk rendet teremteni. Hozzásegít ehhez a közgondolkodásban végbement változás, és az a biztos tudat, hogy a megye lakossága helyesli és munkájával támogatja politikai törekvéseinket. „ÁLTALÁBAN" Cikksorozatunk első részében szó volt arról, hogy műkor, milyen körülmények között várható a bírálat hatása. Ez a gondolatsor is kiegészült — vagy ha szabad azt mondani: újabb adalékkal gazdagodott a vitában. Arról van szó, hogy nemcsak bírálni ész- szerűtien és — hatását tekintve — fölösleges általában. Az egyik felszólaló átvitte ezt a gondolatot a »pozitív oldalra«, s azt mondta: jobban dolgozni sem lehet — általában. Így fogalmazta meg: ahol azt mondják, hogy »általában jobban kell dolgozni«, onnan én plmegyek. Aki ugyanis nem tudja megmondani, hogy kinek és hol kell jobban munkálkodnia, az csak frázisokat pufogtal, és fogalma sincs arról, hogy mit akar. A követelmény inkább az: mindenki dolgozzon jobban, ahol hozzáértően tud tevékenykedni, ahol képességei legjavát adhatja, ahol felkészültsége révén értéket állít elő, és példát is tud mutatni társainak. Továbbfejlesztve a gondolatsort: igaz, hogy a feladatok elvégzését meg kell követelni a munkásoktól, a beosztottaktól és a vezetőktől egyaránt. De ez csak az egyik feltétele társadalmi fejlődésünknek. A másik az, hogy akiktől követelünk, azok számára teremtsük meg a lehetőséget is a követelmények teljesítéséhez. Ezt az ésszerű felfogást is érdemes továbbgondolni... KÖPENY A feltételteremtés elsősorban a pártszervek és -szervezetek feladata, ehhez nem férhet kétség. A politikai munka lényege a meggyőzés, a mozgósítás, a szervezés — ezt sem vitathatja senki. De az is igaz: ahogy a pártszervezetek nem akarják átvállalni a gazdasági vezetők és mások feladatait, felelősségét, úgy nem lehet mindig — pedig ez gyakori »módszer« az utóbbi időben — betakarózni a párt, jelen esetben a megyei pártbizottság »köpeny ével-<. Magyarul: kinek-kinek az erkölcsi és anyagi elismerés mellett magának kell vállalnia tettei következményé t és felelősségét is. Ez nem valamiféle ijesztgetés, ellenkezőleg. Az élet realitása. Lenin azt irta: »A testületi vezetésre való hivatkozással leplezett felelőtlenség a legveszedelmesebb baj, amely mindenkit fenyeget, akinek nincs igen nagy tapasztalata a gyakorlati testületi munkában...« A következtetés kézenfekvő: napjainkban a kolektív vezetés tökéletesítésével együtt növelni kell a különböző munkahelyeken a személyi felelősséget. Azaz kinek-kinek vállalnia kell — munkaköre és beosztása szerint — tetteinek minden jó és rossz következményét, a felelősséget. Harminckét év alatt kinőttünk a gyerekkorból. Érettek vagyunk az önálló gondolkodásra, az önálló munkára tehát nem bújhatunk minduntalan »jó anyánk« védő »köpenye« alá ... társadalom életét. Márpedig mi sem drágább nekünk, mint hogy nyugodt légkörben, jó közérzettel, odaadóan dolgozzanak az emberek. S ebből nyilvánvaló a következtetés : a pártvezetés és a pártellenőrzés egyik legfontosabb feladata napjainkban az, hogy biztonságérzetet teremtsen, s a vezetőknek is legyen bátorságuk kezdeményezni — még tévedni is —, hiszen együttes erővel kijavíthatjuk a hí bakát. A vezetőket szidni, hibáikat eltúlozni, közhangulatot teremteni ellenük — ma egy kicsit divat nálunk. Egyesek szerint »a beosztottak csak így lehetnek népszerűek egymás között «. Merő tévedés. A vezetők tevékenységét bírálni épp oly fontos a társadalom érdekében, mint elismerni a jót. De »nem árt« közfelfogásként elfogadtatni azt az igazságot, hogy a vezetők dolga egyre nehezebb, s hogy felelősségük rendkívül nagy. FELADATTERV Megy a juhász... AKTIVITÁS A beszélgetésekből — és az összegezésből is — nyilvánvalóan kitűnt a kommunisták elkötelezettsége és aktivitása. Az egyik felszólaló kifejtette: akkor aktívak az emberek, ha véleményük és elképzeléseik, érdekeik egy ponton találkoznak az odaadásukat kiváltó szervezet, a mi esetünkben a kommunista párt működésével. Másrészt ott és akkor tapasztalható aktivitás, ahol és amikor biztonságérzet és kiegyensúlyozottság jellemzi a Azt írtuk cikkünk elején: A gondolatok nem sikkadnak el. Erre biztosíték van! A megyei pártbizottság ugyanis nem elégedett meg azzal, hogy összegezte és értékelte a kommunistákkal folytatott beszélgetések tapasztalatait, hanem azon nyomban — a mai követelményeknek megfelelően —• feladattervet dolgozott ki és fogadott el. Részletesen elemezte az egész megyét átfogó észrevételeket és javaslatokat, s a legközelebbi hónapokra, de hosszú távra is kimondta : kinek, melyik szervnek mit és mikorra kell tennie. Részletekre bontotta a feladatokat. Tervében külön szólt a pártélet, a pártmunka fejlesztésének követelményeiről, a gazdaságpolitikai feladatokról, az ideológiai és a kulturális élettel összefüggő, az állami élettel kapcsolatos feladatokról. Es állást foglalt abban is: mely észrevételeket kell okvetlenül továbbitani a pórt Központi Bizottságához (ezek országos intézkedéseket követelnek), és melyek azok a központi szervekhez címzett észrevételek, amelyek nem oda, hanem ránk tartoznak. Ez nem bizonyít mást, mint azt, hogy Somogybán is van hitele a szónak, van érzékelő szerve a bírálatnak, az ésszerű és előrevivő javaslatoknak. Ezeket tettek követik. »Suba, suba. aprószőrű suba Hat ökörért nem adnám én oda. Mert az ökör csak járomba y ' való,. De a suba menyecsketakaró...« A juhászat nem egyszerű mesterség, művészet az még ma is. Fogynak, kiöregednek lassan az igazi juhászok, a fiatalok nem szívesen vállalkoznak a romantikus, de egész embert kívánó foglalkozásra. Pedig a mezőgazdasági üzemek vezetői ma is vallják, a juhászaihoz három dolog kell: jó juhász, jó legelő és jó kutya. Sártengerré vált a nagybe- rényi vidék, amikor a termelő- szövetkezet terepjárójával elindultunk, hogy fölkeressük a juhászokat. Csúszkált, el-el- akadt az erős terepjáró a földagadt sárban, megizzadt a vezető, míg a meredek dombok között végre elértük a tanyát. — Ilyen szakma a juhászoké — mondta a kísérőnk, Csizmadia László főállattenyésztő —; távol esik, az akol a községtől, ráadásul mindennap, ha esik, ha fúj, kiviszik a legelőre az állatokat. Időben érkeztünk. hamarosan indulnak legeltetni. Szántó Ferenc számadó juhász kerek ötven évvel ezelőtt állt a nyáj mögé. Nyolcéves volt akkor. A hosszú juhászbotot azóta sem tette le a kezéből. Hagyományt folyhatott, hiszen apja is számadó juhász volt — tőle tanulta a szakma fortélyait. Kezdetben maga gazdálkodott, aztán hogy megalakult a tsz, belépett ő is. ötszáz juhot hozott a közös gazdaságba. s az állomány az évek során háromszorosára nőtt. — Szépek a tervek is. Csak az akiok elavultak, szűkek a mostani létszámhoz: kétszer annyi az állat, mint amennyi elférne bennük. A zsúfoltságot a gyapjú mjnősége sínyli meg. Feri bácsi munkáját azonban nem zavarják a szűkös körülmények; hozzáértő tevékenységét igazolja a 139 százalékos szaporulat. Becsülik a tsz-ben, már két ízben jutalmazták a kiváló dolgozó címmel. Nem is hivatás, hanem életforma az övé — mondja a főállattenyésztő. Mint minden juhász, ő is őrzi a régi fogások titkát. Évezredek során gyakorlott gyógymódokat, amelyeknek fennmaradásában talán az is közrejátszott, hogy a hagyományos juhásztitkolózás »megemelte« értékűket. Egy biztos: a jó juhász maga gyógyítja a bárányok gyakori betegségét, a sántaságot. A mesterséges megtermékenyítés már a modern kor tudománya, ezt Feri bácsi szakembertől tanulta el, s olyan jól végzi, hogy az állatorvos is megbízik a munkájában. Vannak azonban különleges »fogasok« is. Hályogos szemű bárányt mutat; szeméről már félig lejött a fehéres hártya. A gyógymód meglepő: lyukat szúr az állat fülébe és gyapjúcsomót fűz bele . . Háromnégy bárány is szaladgál a kerítés mögött, nem zavarja őket a különös fülbevaló. Az egyiknek a bal szeme már teljesen letisztult. Mi az összefüggés a szem és a fülátszúrás között? Maga sem tudja. így kell csinálni. Az akol másik »nevezetessége« az ültetett bárány. Születéskor pusztult el az anyajuh báránya, bőrét még melegen lehúzta, s abba öltöztette be egy másik juh ikerbárányai közül az egyiket. Az anya így magáénak fogadta az ideaen kis állatot, nyugodtan tűri, hogy szopjon »mellényes neveltje«. Anekdotákat, juhásztörténeteket mesél. Az álmos juhászról, akinek ez lett a veszte: ült a meleg nyári napon a legelőn és elbóbiskolt. Feje le-lehorI gadt, s nem vérié é^zre, hogy j a közelben legelő kos csúfolódásnak véli a bólogatást, s népe rohant a juhásznak... De j van vidámabb is. Egy ízben I bikát terített le a kos — ez ! még édesapja idejében történt. ! összeeresztették a két gorom- I ba állatot, s hiába volt nagyobb testű a kormos bika, I feje »puhábbnak« bizonyult a I kosénál, s bizony, kábán terült el a földön. Feri bácsi tudományába a nóták is beletartoznak. Egyszer magnetonfonra vették, amit énekelt. Szeret dalolni, I pem kéreti magát sokáig: Hallod-e te szegény juhászlegény Itt van ez a kövér, pénzes erszény Megveszem a szegénységed tőled, Ráadásul add a szeretődet.., Szépen szól ez a nóta. Szépségét különös fénybe vonja, hogy Petőfi révén a magyar irodalomnak is egyik gyöngyszeme. Bencsik András Csaknem más fél év jövőt formáló politikai munkájáról fogadott el értékelést legutóbb a megyei pártbizottság. Kommunisták nyilatkoztak — pártonkívüliek véleményét is tolmácsolva — egyetlen megfontolásból: életünk jobbításának szándékával. Észrevételeik, javaslataik nemcsak rájuk tartoznak, hanem minden emberre, aki e megyében él, s aki nemcsak élvezni akarja a szocializmus előnyeit, hanem tenni is akar és tud is tenni érte. Termeltetés, felvásárlás Ezekben a hetekben több ezer fej salátát és hónaposretket szállítanak a balatonmá- riafürdői áfész területéről a szövetkezet üzleteibe és a MEK-en keresztül a megye ellátására. A szövetkezet az utóbbi években nagyot lépett előre a primőrzoldség termelése területén. 25 primőrtermelővel van szoros kapcsolata, akik fóliás termelést folytatnak, s ezenkívül Balaton^ saentgyörgyön is felállítottak a magtisztítótelep mellett 4 fóliasátrat. Itt — bemutató jelleggel — termelnek uborkát, paprikát, paradicsomot. A cél az, hogy további termelőket is megnyerjenek a primőr- zöldség termelésre. Az idén már 3(5 vagon primőr árura számítanak a fóliák alól. A hozzájuk tartozó valamennyi községben van már primőrtermelő. Somogysimo- nyitól Ordacsehiig: a kisgazdaságokban összesen 7000 négyzetméteren foglalkoznak korai zöldségfélével. Hat nyúltenyésztő és három méhészszakcsoport — összesen 776 gazda — dolgozik az áfész területén. Közös alapjuk 360 ezer forint. A szakcsoportok 63 ezer forint nyereséget értek el, s ebből a tagok részesedése 45 ezer volt. A gaz/ dák 1976-ban 7,3 millió forint értékű nyulat és mézet adtak el a szövetkezetnek. 1977-re 579 nyulász 15 vagon nyúl, 197 méhész pedig 13 vagon méz eladására kötött szerződést. A tepVek szerint 1977-ben 8.1 millió forintot kapnak áruikért a szakcsoporti tagok. Az áfész felvásárlási osztálya a tél folyamán 36 szakelőadást szervezett — azért, hogy a termelők a kisállattenyésztés, a méhészkedés és az egyéb árutermelés legújabb módszereit megismerhessék. A többi között a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem munkatársai is tartottak előadást a körzetben, s kiemelten foglalkoztak a fóliás és primőr termelésével, a málna és szőlőtermeléssel. a kiskertek növényvédelmével. Az előadásokon mintegy 1000 termelő vett részt. A balatonmáriai áfész 350 termelővel kötött szerződést március végéig szántóföldi uborka és zöldbab termelésére. A 28 község mindegyikében aláírtak a szerződéseket. Ezek tíz vagon zöldbabra és 7 vagon uborkára szólnak. A szerződéskötéseket azonban még nem zárták le. I». Z. Csonka munkahetet zártunk. A kettes ünnepek közé szorult hétköznapok azonban bőven szolgáltak eseménnyel. Közülük a legfontceabb — a lépcsőzetes munkakezdés bevezetése — elsősorban a kaposváriakat érintette. Hogy hogyan? Ahány ember, jóformán annyi vélemény. A keleti ipartelepre utazóknak, az ottani üzemeknek előnyösebb az új menetrend; arrafelé kényelmesebb lett az utazás, a belvárosba igyekvők egy része azonban körülményesebben jut el céljához. Arra természetesen senki sem számított, hogy a meglevő buszparkkal — még oly gondos előkészítéssel, szervezéssel i6 — olyan menetrendet lehet összeállítani, amely minden utas igényét kielégíti. Panaszra, észrevételekre tehát számítottak a Volán illetékesei. Az is természetes. hogy a tapasztalatokat összegyűjtve remélhetünk finomításokat, kisebb módosításokat — a lehetőség határain belül. A mezőgazdaságban a szeszélyes időjárás miatt alig tudtak dolgozni e héten. Egy feladatot azonban mindenképpen el kellett végezni : megállapítani a fagy okozta károk mértékét a gyümölcsösökben. A kár elszomorító. Es ami további aggodalomra ad okot: az előrejelzés szerint a napokban ismét számítani kell a hideg újabb támadására. A háziasszonyoknak — akik jóformán ki sem fújták magukat a múlt heti ünnepi fölkészülés, sütés-főzés után — e héten ismét a bevásárlás temérdek gondja okozott fejfájást. Igaz, az előrelátóbbak nem az utolsó napokra hagyták a hagyományos füstölt sonka beszerzését és az italról is többnyire előre gondoskodtak. Bőven maradt azonban még cipelni való. A kereskedelmi szakemberek úgy nyilatkoztak: volt miből válogatni. Lehet, hogy jónéhány háziasszony vitába száll e véleménnyel. Tény azonban, hogy jóval kevesebb panasz érkezett hozzánk az ellátás zavarairól, mint a korábbi években. A diákoknak a tavaszi szünet jelentette a második félév nagy eseményét. A hűvös idő, eső viszont többnyire a lakásokban marasztalta őket. Maradtak volna még az ifjúsági házak, művelődési otthonok, melyek azonban — régi gond — az idén sem tudtak olyan változatos, vonzó programot kínálni, melyre szívesen mentek volna a diákok. A felnőtt korú tanulók — a mezőgazdasági főiskola hallgatói — a hét három napját a vidámságnak, az önfeledt szórakozásnak szentelték. A csütörtökön befejeződött diáknapok valóban emlékezetes eseményt nyújtottak —nemcsak a hallgatóknak, hanem tanáraiknak is. A rendezvénysorozat bizonnyal jól szolgálta az erőgyűjtést az év utolsó, vizsgáktól »tarkított« negyedéhez. Voltak azonban olyan diákok is, akik a szórakozás, az időtöltés magasabb szintű formáját választották ezekre a napokra: a múlt héten több intézmény, szervezet rendezett különböző vetélkedőket,' versenyeket. Közülük kiemelkedik a kaposvári Móricz Zsig- mond Mezőgazdasági Szakközépiskolában lebonyolított országos szakmai vetélkedő és a nagyatádi intézeti napok szavaló versenye, melyet minden évben József Attila születésnapja tiszteletére rendez meg a költő nevét viselő kollégium. A közhiedelem azt tartja, a tavaszi szünet éppúgy szabadságot jelent a pedagógusoknak, mint a gyerekeknek. Ezeket a tanítás nélküli munkanapokat azonban a nevelők nemcsak egyéni módon használják föl önképzésre, távolabbi fölkészülésre: ilyenkor tartják a tantestületi vitákat, a szakmai megbeszéléseket, a különböző továbbképzéseket. így volt ez az utóbbi napokban is. Tanügyi vezetők, nevelők tanácskoztak a megyében, sőt néhányan országos rendezvényeiken is részt vettek. A megbeszélések elsősorban az új tantervre való fölkészülést szolgálták. A múlt héten a megye több községéből kaptunk meghívást kézimunka-kiállításra. Ezek a jó ízlésről, szépérzékről, hagyományápolásról tanúskodó bemutatók fontos eseménynek számítanak egy-egy településen. Nemcsak a szakkör tagjainak, akik hónapok munkáját teszik közszemlére, hanem a különböző tájakat idéző motívumkincs, a színes hímzés iránt érdeklődőknek is, akik szép számmal keresik föl a kiállításokat. Paál László 1 Somogyi Néplap a
