Somogyi Néplap, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-30 / 100. szám

Emberelődök Kelet-Afrikában Kelet-AIrika egyes terüle­tein tíz éve folynak a paleon­tológiái kutatások. Az őslény­tankutatók mellett biokémi­kusok, ökológusok, régészek vallatják a régmúltat: igye­keznek képet alkotni arról, hogy milyen volt ennek a te­rületnek a faunája, .flórája, klímája 1—2 millió évvel ez­előtt. A fejlett laboratóriumi technika jóvoltából egy-egy kutatási réteg, illetve a csont­leletek, kőleletek korának meghatározása ma már köny- nyebb feladat. Nehezebb azon­ban időben meghatározni az emberré válás hosszú fejlődé­sének lépcsőfokait. Afrika keleti részén az Omo-völgy Etiópiában, és a Rudolf-tó környéke Kenyában a két legfontosabb paleonto­lógiái lelőhely. Ezeken a he­lyeken olyan 2,5 millió éves kőleleteket találtak a kutatók, amelyeken megmunkálás nyo­mait látni. Bizonyos tehát, hogy 2,5 millió évvel ezelőtt emberek — helyesebben: em­berelődök — éltek ott s pri­mitív kőeszközöket fabrikál­tak maguknak. A francia kutatók rekonst­ruálták az utóbbi tíz évben Kelet-Afrikából előkerült ős­lénytani leleteket. A völgyben kétmillió évvel ezelőtt rit­kább volt a növényzet, de a kutatások megerősítik, hogy akkoriban Kelet-Afrika nö­vényzetét a magasabb fák és a sűrű, magas bozótos részek jellemezték. Kétmillió évvel ezelőtt az australopithecus africanus nevű emberelődök éltek itt. Az australopithecus és a homo — az ember — között a határvonalat igen nehéz megrajzolni. A tudósok az emberfélék (hominidae) családjának eredetét különbö­ző időpontokra teszik. Annyi bizonyos, hogy a jégkorszakra esik az emberré válás folyamata. Ebben az időben az ember már primi­tív eszközöket tudott készíte­ni, olyat, mint az Omo-völgyi leletek. Geológusok iránytűje — a föld melege Ha a föld máhe természeti kincset rejt magában, akkor a fölötte levő réteg hőmérsék­lete különbözik a környező ta­laj hőmérsékletétől. Ukrán tudósok kifejlesztettek egy olyan geotermikus hőmérsék­letmérő berendezést, mely a földfelszín hőmérsékletét 0,01 C fok fontossággal tudja mér­ni. A föld belsejéből a kéreg felé kisugárzó hő röntgensu­gár módjára átvilágítja az út­jába eső kőzeteket, amelyek­nek hőelnyelési tényezője függ az összetételüktől, a bennük lejátszódó fizikai-kémiai fo­lyamatoktól. Ez a geotermi­kus módszer lényege. A geo­lógusok ezzel a módszerrel fedezték föl a Lvovtól nem messze fekvő kénlelőhelyet és az ukrajnai Volinszki terüle­ten s a Fekete-tengerben le­vő olaj- és földgázmezőket. Óvakodjunk az édességtől? Az amerikai gyerekek szü­letésnapjukra hagyományos ajándékot kapnak. «-A legjobb — tanácsolja a híres gyermek- orvos —, ha gyümölcsöt, pat­togatott kukoricát, játékot ajándékozunk nekik, de sem­miképpen sem édességet-« A gyermekek fejlődésével foglalkozó New York-i intézet igazgatója, dr. Áléin Lewin ugyanis arra figyelmeztet, hogy a gyermekek, akik szü­leiket hirtelen rossz vagy kü­lönös viselkedéssel lepik meg, időnként az édesség »-áldoza­tai«. A születésnapoikat köve­tően az intézetben rendsze­rint káosz uralkodik, a gyere­kek nem tudják követni a ta­nítást. A gyerekek ilyen na­pokon egyszerűen irányítha- tatflanok. A vietnami „rizseskosarak” Az öt délkelet-ázsiai orszá­got átszelő és megtermékenyí­tő Mekong folyó Vietnam déli részén torkollik a tengerbe. A hatalmas folyam tengerbe ve- szése előtt, szétszórva édes vize minden kincsét, a világ egyik legdúsabban termő föld­jévé tette a nagy kiterjedésű deltavidéket. Ezért nevezték el á Mekong-deltát az ország »rizseskosarának«. Az elneve­zés arra utal, hogy e vidéken terem a lakosság fő táplálé­kát jelentő rizs többsége, de arra is utal, hogy itt él az elsősorban csak rizst termelő parasztság nagy része. Vietnam rizstermelésének a fontosságát bizonyítja, hogy már az 1930-as években egye­dül Vietnam több mint 10 szá­zalékát adta a világ évi rizs- termelésének. Ennek ellenére — igaz, ebben a második vi­lágháború is közrejátszott — 1944—45-ben krónikus éhség pusztított, amikor is 2 millió ember halt éhen. A későbbi háborúk során súlyosbította a helyzetet, hogy a Mekong-del- ta Dél-Vietnam területére esett. Északon csak a Vörös­folyó deltájában folyt jelentő­sebb rizstermelés. Ez koráb­ban kevés volt az itt élő la­kosság szükségleteinek a ki­elégítésére, mégis a 60-as évektől már jobb termés ese­tén exportra is jutott. A rizs­termő terület kétfelé szakadá­sa a magyarázata annak a vietnami mondásnak, hogy Vietnam két része tulajdon­képpen két rizseskosár: együtt himbálóznak egy árus bam- buszrúdjának a két végén. A háború befejeztével a Vietnami Szocialista Köztár­saság a károk, helyreállításá­val párhuzamosan mindent elkövet a termelés fokozása érdekében. Bulldózerek segít­ségével tisztítják meg a fo­lyócskák medrét az iszaptól és a lerakodott hordaléktól. A munka befejeztével jelentősen megjavul a környék rizsföld­jeinek a vízellátása. A majom emlékei Előadó-körutat tett Nyugat- Európában »a világ leksike- resebb szerzője«. Az egyik könyvéből készült filmet ná­lunk is játszották, ez volt a címe: »A jövő emlékei«. Erich von Danikén művei rekord példányszámban jelennek meg, eddig harmincmillió kelt el belőlük. Ügy látszik azon­ban, személyes kapcsolatokat is kíván tartani olvasóival, híveivel. A majna-frankfurti — ez egyszer teljesen indo­kolatlanul Népművelő Ott­honnak nevezett — épületben minden bírálatot, hitetlenke­dést és gúnyt fölényesen fél­resöpörve, magabiztosan lépett a pódiumra. Hallgatóságát csaknem letaglózva közölte: »Állítom, hogy földünk — ko­rai időszakában — többször is kapott látogatókat a világ­mindenségből. Ezek a lények megváltoztatták elődeink gén­jét, és így vált belőlünk em­ber. Különben még mindig a majmok között élnénk«. Ez a lényeg, órákig tartó előadásban következett az, amit a szerző bizonyítéknak szánt. Lám, a régi mondák olyan tüzes szekérről beszél­nek, amely eltűnt az égben; a brazíliai kajapó indiánok ősi szokás szerint szalmából öl­töztetett férfit táncolnak kö­rül, és ez az alak a megszó­lalásig hasonlít egy űrhajós­hoz; vagy mivel indokolható a csaknem megközelíthetetlen magasságokban található óriás sziklalapok léte, ha nem azzal, hogy néhány tízezer évvel ez­előtt űrrepülőtérként szolgál­tak, hogyan fejtsük meg azok­nak a sziklarajzoknak a je­lentését, amelyek (némi fantá­ziával) asztronautákra emlé­keztetnek? Mindez éppen elég ahhoz, hogy a hideg fejjel ott ülő közönség mélyen meggyőződ­jék a szerző történeteinek — valószínűtlenségéről. Mégis, az irodalom és a jó könyvek hí­veit valósággal megrémítette Danikén sikere. Harmincmillió ott, ahol néhány tízezres pél­„Itt van május elseje...” A tcmuésacit megújulása ős­időktől fogva nehezen várt, örömteli eseménye az embe­riségnek. A legtöbb ünnepi játék, hagyomány éppen a ta­vasz érkezésével, a természet megújulásának köszöntésével kapcsolatos. Az ünnepek köziül is kimagaslik május elseje. Európa-szerte, így hazánk­ban is május első napján a házakat már a XIV—XV. szá­zadiban zöld lombokkal díszí­tették fel. A májusfát a le­gények éjszaka, titokban vág­ták az erdőn, s helyi szokás szerint hajnalra állították fél a szeretett lány háza előtt. Másutt a lányos házak udva­rán tarkállott, színes szalagok­kal, zsebkendőkkel, virágok­kal, tele üveg borral. Erdély­ben a fát kiíaragták. s a le­gény nevét is belevés ték: itt a diákok meg a tanítók dolga volt a májusfaállítás. Május elsejének légi ked­ves programja a kirándulás az erdőbe, a zöld rétre, az ottani játék, ahogy nagyon régen mondjuk: a majális. Abban, hégy ez az ősi szokás így, megrögződhetett, s mind a mai napig népszerű időtöltési for­ma, kétségtelenül szerepe le­het az időjárásnak: sok évszá­zados megfigyelés, hogy má­jus első napján csaknem min­dig tavaszias, szép napsütés köszönti az ünneplőket. Nemcsak a majálisnak van sok évszázados hagyománya, hanem május elseje politikai jellegű megünneplésének is. Az európai munkásság egyik legkorábbi megmozdulása 1531. május elsején volt az olasz Lucca városkában. Az akkori munkástüntetés emléke száza­dokon át tovább élt. 1890 óta május elseje a munkásosztály nemzetközi szolidaritásának nagyszerű ünnepe. A II. In- temacionálé alakuló kong­resszusán. 1889-ben mondták ki egy francia küldött javas­latára, hogy a munkások min­den országban és minden vá­rosban egyidejűleg, egy meg­határozott napon követeljék jogaikat, a nyolcórás munka­nap bevezetését. A felhívás nyomán már az első eszten­dőben, 1890-ben a munkások százezrei vettek részt a május elsejei felvonulásokon, gyűlé­seken. A második világháború be­fejezése óta május elseje a legtöbb országban munkaszü­neti nap. Magyarországon 1890-ben ünnepelték első ízben május elsejét. Pesten, a vá­rosligeti nagygyűlésen 60 ez­ren vettek részt. A következő évben a Viharsarok agrárpro- letárjai is bekapcsolódtak a munkásünnep megtartásába: Orosházán és Békéscsabán vé­Szinyei Merse Pál: Majális. rés összetűzésre is sor került a tüntetők és a katonaság között. A fővárosban csak 1899-bén engedélyezték először a felvo­nulást. Az ünnep fő jelszavai a nyolcórás munkanap, a mun­kásvédelmi törvények voltak, majd a századfordulón és az azt követő években az általá­nos választójog követelése. Sokak számára emlékezetes maradt 1919. május elseje: a Magyar Tanácsköztársaság vi­rág- és zászlódíszbe öltöztette a fővárost, melynek utcáin százezernyi dolgozó vonult fel, éltetve az első magyar prole­tárállamot, a munka ünnepét. A két világháború között a kommunisták lelkes szervező tevékenysége sok esetben vál­toztatta harcos tüntetéssé má­jus első napját. 1945-től az­után hazánkban is hivatalos munkaszüneti nappá tették. Május elseje nálunk és a szocialista országokban nem­csak a munka, hanem a mun­kások, a dolgozók nagyszerű ünnepe is. Az ünnepnap leg- jeletősebb mozzanata Buda­pesten és a többi nagyobb vá­rosban a hagyományos felvo­nulás. A politikai demonstrá­ció az idén is majálisokkal, szabadtéri hangversenyekkel, utcabálokkal párosul. dányszám már kiemelkedő eredménynek számít! Igaz, nem mindenki hiszi el a könyvben olvasottakat, sokan egyszerűen úgy tekintik, mint valami krimit. De a harminc­milliós szám mégiscsak elgon­dolkoztatta azokat, akik tud­ják, hogy akár szélhámos a szerző, akár megszállott, elmé­lete sokakat megbolondított. Az NSZK-ban egy közvéle­mény-kutatás szerint a meg­kérdezettek négy százaléka hisz abban, hogy az űrből ér­kező zöld emberkék előbb vagy utóbb elözönléssel fenye­getik a földet. Most jut eszembe még va­lami. Annak, aki túl sokat olvassa Däniken műveit, még ennél is megrendítőbb gondo­lata támadhat: a zöld ember­kék ismét beavatkoznak gén­jeink, tehát az öröklődést sza­bályozó sejtek fejlődésébe, és visszaküldenek bennünket a majmok közé. Lehetséges, hogy ez a fo­lyamat, a zöld emberkék tit­kos látogatásainak következ­tében, egyeseknél már meg is kezdődött? T. I Pulzárok és szupernóvák A pulzároknak, e nemrégen fölfedezett igen kicsiny, nagy sűrűségű, szabályos időközök­ben rádiójeleket kibocsátó égitesteknek kutatásában je­lentős sikereket ért el a Puer­to Ricón levő Arecibo obszer­vatórium. Ennek a világon je­lenleg legnagyobb — 305 mé­ter átmérőjű — rádióte­leszkópjával 11 pulzárt fedez­tek föl. E pulzárok egyike 8000 fényévnyire van tőlünk. Két­ségtelennek tekinthető, hogy ez a W—51 jelzésű szupernó­va maradványával — a szét­robbant csillag magjával azo­nos. A 11 pulzár között nincs egyetlen olyan sem, amelyik a Tejútrendszer középpontjától 25 ezer fényévnél nagyobb tá­volságra volna. Pontosan ugyanilyen elosztást tapasztal­tak az eddig megfigyelt szu­pernóváknál is. Ez a hasonló­ság is bizonyítja, hogy a pul­zárok, amelyekmajdnem tel­jes egészükben neutronokból állnak, egykori szupernóvák robbanása révén keletkeztek. A szivárvány színeiben Az agyagmívésség csaknem olyan -régi, mint maga az em­beri kultúra. Eredete homály­ba vész, akár az ércművessé- gé vagy a szövés-fonásé. Az agyagedény az embert szüle­tésétől haláláig kísérte, s ha úgy hozta a sor, koporsója is lett, temetési urnája. S ami­kor egyszer ásványi anyag, só olvadt az agyagedényben, a máz titkára is rájött az em­A kerámiák szépségét, tar­tósságát nemcsak maga az alkotó anyag adja, hanem a máz is. Az úgynevezett íróka — a képen a festőkorong mel­lett látható — is ősi talál­mány: csőben végződő, össze­nyomható gömbtartály, amely­ből, mint -a cukrász a tortadí­szítést, a kerámiadíszítő is rá­nyomja a puha mázmasszát az edényre, rajzolatokat »-ír« rá ber, s megismerte a szép ége­tett színek szivárványát. A puha anyag szinte kínál­ta magát: díszítse is edényét, használati tárgyait a míves ember. Az agyagipar és a be­lőle alakult művészet kezdet­ben még nem határolódott el egymástól annyira, mint ké­sőbb: a fazekasmester, ha ügyesebb volt, nemcsak ipa- rosg, hanem művésze is lett a szakmájának. Díszítette, szí­nezte gyártmányait, kezdet­ben csak egyszerű vonalakkal, mésszel, korommal, vörös föld­del. Később növényi díszítést is karcolt vágy nyomott rá, majd állati és emberi alakok­kal is megpróbálkozott. — innen a neve. Napjaink mintatervezői a népi díszítés hagyományai mellett a kor­szerű igényeknek megfelelő népi iparművészeti díszítési módot is alkalmazzák. A kerámiák sokféle néven ismertek. A majolika — ne­vét Mallorca szigetéről kapta — egyfajta színes kerámia, a fajansz pedig, amelynek az olasz Faenza város volt a név­adója, egy fehér, átlátszó ón­mázzal bevont kerámiaválto­zat.

Next

/
Thumbnails
Contents