Somogyi Néplap, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-30 / 100. szám

Magasság: egy méter Felbőg a két Hullámzó árpatenger fölött Ahogy feltűnik a dombok mögül, először csak a nap fényben csillogó rotorlapátok látszanak, azután egy hajlás mögül, előbukkan a helikopter is. Alacsonyan repül a zöldel­lő vetés fölött, tán másfél-két méter magasan. Még egy kört tesz, _ miközben halvány uszályként vonja maga utána növényvédőszer-permetet, az­után visszafordul a tábla szé­lén állomásozó «-stáb« felé. Ahogy lassan a vetés fölé ereszkedik, a gyönge szárak viharos tengerit idézően liul- lámzanak. Leszállt a helikopter, s mi­vel eljött az ebéd ideje, jut egy kis idő beszélgetni a piló­tával. Hat éve repül Szemző Ernő. Szereti mostani gépét, a fürge mozgású Kamovot. Jól kezelhető, s ha a táblák nagy területen, egybefüggően he­lyezkednek el, óránként 130— 140 hektárt is be tud perme­tezni. öt percet tölt a levegő­ben, ez alatt megszabadul ter­hétől, s a leszállás után két perc alatt ismét feltöltik a tartályt a készenlétben állók. Nem lehet várakozni, mert drága az üzemanyag, munka közben sokba kerülne a holt idő. — Alacsonyan repül, pedig azt tartják, ez veszélyesebb, mint a nagy magasság. — Ha megvan egy méter, akkor nem veszélyes. — Hogyan ellenőrzi a ma­gasságot? — Rádió magasságmérőt építettek be, de munka köz­ben ezt nemigen nézhetem. Ilyenkor szemmel ellenőrzőm. — Mi a he­likopter leg­nagyobb el­lensége? — A szél. Eddig azon­ban még nem volt bajom vele. — Mit csi­nál, ha nem repül ? — Dologidő­ben csak este térek haza. Té­len más a helyzet, olyan­kor kivehe- tem a szabad­ságomat, uta­zok, pihenek, készülök a kö­vetkező sze­zonra. — Ha itt be­fejezi a mun­kát, mit fog csinálni ? — Szervizbe viszem a heli­koptert. Négy éve használjuk már, ki kell cserélni a moto­rokat, s persze ellenőrzik a többi berendezést is. Közismert a repülős vegy­szerezés előnye. Drágább ugyan, de a sarjadó vetésen így elkerülhető a taposási kár. És az sem megvetendő szem­pont, hogy a munka lénye­gesen rövidebb idő alatt elvé­gezhető. Pál Sándor, a kapós- füredi tsz növénytermesztési ágazatvezetője elégedett a munkával. — Ügy fest, a mai nap be­fejezzük a vegyszerezést. Ma a helikopterrel mintegy 700 hektárt gyomtalanitunk, s mi­Éjjel is vetnek Kaposméröben Paradicsom három héttel előbb A fenyegető fagyveszély még a múlt hét végén is kés­leltette a palánták kiültetését a kaposmérői tsz kertészeté­ben. Most a kényszerszünet után 12 asszony ülteti az elő­készített káposzta- és paradi- csompaléntákat. Ugyancsak megkezdte már a munkát az az új gép, amely a kecskemé­ti zöldségtermesztési kísérleti állomásról érkezett. A Latinca Tsz a megyében az elsők kö­zött vesz részt abban a váz nélküli fóliás kísérletben, mely lehetővé teszi, hogy a szokásosnál három héttel ko­rábban — már május végén — / friss zöldséget szállítsanak a megyeszékhely üzleteibe. A tervezett ötből eddig mintegy két hektáron terítet­te le a gép a paradicsom- és paprikapalántákat védő fólia- sávokat. A hóval borított meleghá­zakban még januárban ültet­ték azoknak a zöldségféléknek a palántáit, melyek már ezek­ben a hetekben termést ad­nak. A mérői tsz eddig egye­bek közt 60 mázsa spenótot, 24 ezer csomó retket, 6 ezer csomó zöldhagymát és 12 ezer fej salátát szállított a Zöldért raktáraiba. A kertészeti ágazathoz tar­tozik az a 150 hektárnyi bor­só, melynek vetése — az áp­rilisi tél miatt — tíz napot ké­sett. Így félő, hogy a nyáron torlódnak majd a betakarítási mpnkák. Tizenhat nagy erőgép dol­gozik ezekben a napokban a gazdaság földjein. A hét ele­jén végre munkába állhatott — és azóta éjjel-nappal dol­gozik — az egyhónapos késés­sel megérkezett, fotocellás Becker vetőgépük. A már meglévő gépeikkel együtt most naponta 100 hektáron kerül földbe a mag, így vár­hatóan keddig sikerül befe­jezniük a 800 hektárnyi kuko­rica vetését. Ugyancsak a technika sie­tett a gazdaság segítségére a megkésett gabona vegyszere­zésénél. Repülőgéppel két nap alatt 700 hektáron sikerült el­végezniük ezt a munkát. vei a többi területen már ko­rábban elvégeztük a vegysze­rezést, ezt a munkát is »kipi­pálhatjuk« a termelési napló­ban. Meggyorsítja a munkát a 400 hektáros egybefüggő te­rület, a gépnek nem kell so­kat lavíroznia. Három éve alkalmazza a gazdaság a repülőgépes nö­vényvédelmet. Eddig műtrá­gyaszóró repülőgépeket bérel­tek, a helikoptert most hasz­nálják először. Kaposvár levegője, vizei helikopter, mint — Jobb a a repülő? — Nekünk most jobb. Egy­részt nem igényel külön fêl­és leszállóhelyet, másrészt ala­csonyabban tud szállni, keve­sebb vegyszer vész el a szél­ben. Előbb is elvégeztük vol­na ezt a munkát, de a rossz időjárás nem engedte. A mai az első kedvező nap április­ban. A növények már megle­hetősen magasra nőttek, már csak ezért is ezt a megoldást kellett választanunk. Azt hi­szem bevált, úgyhogy a jövő­ben is élni kívánunk vele. Letelt az ebédidő, felbőg a két 325 lóerős motor, és a gép könnyedén az árpatenger fölé emelkedik. B. A. »A környezetvédelem fel­adata az ember és a társa­dalom számára a természet alkotóelemeinek olyan álla­potban tartása, hogy az a legkedvezőbb legyen. Ez vi­szont a biológiai és műsza­ki tevékenység teljes össze­hangolásával, valamint a gazdasági és társadalmi igé­nyek messzemenő figyelem- bevételével biztosítható.« Ezekkel a mondatokkal kezdődik a megyei tanács végrehajtó bizottságának 1973. szeptember 18-i ülése elé ter­jesztett anyag. A vb egész sor határozatot hozott Somogy megye és Kaposvár környe­zetének védelmére. Mi való­sult meg ezekből a megye- székhelyen? Szembetűnő és országosan is elismert változások történtek a városi zöldövezet fejlesz­tésében. 1972 és 1975 között átadták a kirándulóknak a tokaji, a gyertyánosi és a gombás-desedai parkerdőket. Épül a Deseda-patak völgyé­ben az a hatalmas víztározó, mely a város egyik szép, ter­mészeti környezetben létesülő szabadidőközpontja lesz. A fá­sítás a város belterületén je­lenleg is folyik. Kaposvár egyébként nincs rossz helyen: szinte minden oldalról erdők övezik. A völgyeken, a szél­járta horhosokon könnyen áramlik a városba a friss, oxigéndús levegő. A termé­szeti adottságot tehát nem rosszak... Egy tavalyi tanácskozáson elhangzott, hogy »Kaposvár az ország legtisztább levegőjű városai közé tartozik«. A bel­városban élő, közlekedő em­bernek mégis több, kelle­metlen tapasztalata van. Az ipari üzemek döntő többsége olyan, hogy füstje kevésbé szennyezi a légteret. Miért van akkor mégis füst, korom, benzingőz Kaposvár belváro­sában? Elsősorban az itt üze­melő széntüzelésű kazánok és a sűrű autóforgalom miatt. Az említett vb-határozat előírta, hogy ezek a kormos, egészségtelen tüzelőberende­zések térjenek át a korszerűbb gáztüzelésre. Mi történt azóta? A helyzet felemás. Több terv született és készül ezek­ben a napokban is. Viszont csak kevés valósult meg 1973 óta. A változások iránya egészséges, csak az ütem lát­szik lassúnak. Az ingatlankezelő vállalat tervbe vette az északnyugati városrész szeneskazánjának megszüntetését. 1978-ban már a sávház kazánjából kapják a hőenergiát Gázfűtésűre terve­zik a Latinca-ház kazánját. Az SZMT-szélcházban is lé­nyeges változás várható. Már érkeznek az olajfűtésre alkal­mas berendezések, és szerző­dés rögzíti, hogy azokat szep­tember 30-ig beépítik. A fűtési szezonra tehát megszűnik a városközpont levegőjét szeny- nyező egyik góc. A másikat már korábban felszámolták: a ruhagyár városközpontban működő hulladékégetőjét. 1975-ben az Építésügyi Minő­ségellenőrző Intézet (ÉMI) megmérte a Kanizsa Bútor­gyár kaposvári gyárának lég- szennyezését. Ennek alapján a városi tanács ÉKV-osztálya kötelezte őket, hogy 25 mé­terrel emeljék meg a kémény magasságát. Ez fellebbezés miatt elhúzódott, most októ­ber 30. a végső határidő. Egyébként minden vállala­tot kötelezett a tanács, hogy fűtőberendezéseinek vagy energiafejlesztő rendszerének adatait adja meg. Ha ezek a megengedett, értéknél több szennyező anyagot juttatnak a levegőbe, ez évtől súlyos bün­tetést fizetnek. A szennyező­dés mértékét mindenkor — megbízás alapján — pontosan ki tudja mutatni az EMI. Egy-egy ilyen mérés azonban nem éppen olcsó mulatság. Néha a pénzszűke is akadálya a gyorsabb haladásnak. Van egy terv, amely szerint a Munkácsy gimnázium kazán­házát megszüntetnék, s a me­leget távfűtő csatornán a 436 lakásos ház kazánházáról ve­zetnék az iskoláig. Jó terv, hasznos terv. Csak éppen két­millió kellene hozzá... Megakadályozni a benzin­gőz felhalmozódását a levegő­ben — a legújabb orvosi ku­tatások kiderítették az egész­ségre különösen káros hatását — csak az autóforgalom ra­dikális mérséklésével lehetsé­ges. Ez egyúttal a zajártalom csökkentésében is számottevő lehet. A föltételek azonban még sok tekintetben hiányoz­nak. A Május 1. utcával pár­huzamosan létesült északi és déli (Hársfa utcai szakaszát most korszerűsítik) tehermen­tesítő utak rendeltetése is ez volna. Mindenesetre — a ta­nácson tervezik — nyáron a városközpontban a teherfor­galom kitiltására is sor kerül­het. \ A levegővel ellentétben Ka­posváron komoly gondokat okoz a vizek tisztasága. A Kapos folyó a megyeszékhe­lyig még kevésbé piszkos, de azután már nyílt szenny­vízfolyásnak minősül. Különö­sen az ipari szennyvizek ká­rosítják a folyót, s a hely­zetet tovább rontja, hogy a városi szennyvíz egy része is ide ömlik. Jelenleg szó van arról, hogy a húskombinát — az egyik fő szennyező — a re­konstrukció során megoldja a zsíros-véres víz tisztítását, hasonlóan a cukorgyárhoz, hol már korábban sikerült megtenni ezt. Súlyos, a közvélemény előtt kevésbé ismert a városi sze­méttelep vízminőséget káro­sító hatása. Sajnos, mind a húskombinát, mind a cukor­gyár ide hordja a használha­tatlan ipari hulladékot, és az a csapadékkal a Nádasdy-pa- takon át eljut a Kapósba. Ez jelenleg az egyik legszennye- zőbb góca a városnak. Kaposváron hosszú évek óta egészségügyileg, esztétikailag és a környezetvédelem szem­pontjából is elhúzódó gond a Malomárok. Bűzlő, mocsaraso­dó kanális, rég megérett már a betemetésre. Ebben minden­ki egyetért. Miért nem került sor eddig erre? Több okból is. A Malomárokba három pon­ton is csatlakoznak a városi csapadékvíz-hálózat fő gyűj­tővezetékei. Ezeket kellene az alig száz méterre levő Kapos folyóba kötni. Ha ez megtör­tént, megszüntethető a Ma­lomárok. Csakhogy az átköté­sek mintegy 15 millióba ke­rülnének, s ez a summa »tor­nyosul« akadályként e régóta húzódó, mégis akut gond meg­oldása előtt. A Malomárok egy része — a Gorkij utcai vasúti keresz­teződés előtt — megszűnt, át­vezették a Kapósba. A többi ma is ontja bűzét, szállítja a meszes, olajfoltos vizet. A Füredi-árkot korábban elve­zették a mederből, most nincs elég víz a Malomárokban, és szinte teljesen hiányzik az öntisztítás. Szerencse, hogy si­került korábban megszüntetni az illegálisan bekötött ház­tartási szennyvízvezetékeket... E csokorból is látható: Kaposváron nem kis gond a levegő és a vizek szennyezett­sége, a zajártalom. Hogyan le­hetne hatékonyabban megvé­deni természetes és városi környezetünket? Szerencsére a tavaly elfogadott környezet- védelmi törvény ehhez ked­vező alapot biztosít. A szeny- nyező üzemek, intézmények el­len ez évtől sokkal határozot­tabban lehet föllépni. Csupor Tibor Valentyin Csernik Buszlajev emlékezései — Még nem nősültél meg? — kérdezte Aszja. — Hamarosan. — Csak mondd meg mi­kor, sütünk egy tortát. — Megmondom. Szemjon a »Sofőrök« felira­tú táblával megkülönböztetett asztalnál foglalt helyet. A táblácskát Burljak, a Minszk- ből idekerült sofőr honosítot­ta meg. Ilyen táblákat helye­zett el több étkezőben az út­vonalon. A repülőtéri étter­mekben hagyományos a külön asztal a pilótáknak, és ő is pilóta volt. Az utasok sorbaálltak az ételkiadó ablak előtt. Szem­jon szerette volna megnézni, hogy mit rendel a diáklány, hiszen szigorúan meg volt szabva a napi pénzadagja. Franciasalátát és két teát. Nem ragadtatja el magát: életbe lépett a takarékosság. A tanárnő és a bányamérnök- jelvényes, kövér férfi tejfölt és bifszteket rendelt. A bu­szon is egymás mellett ül­tek. Először a táblával jelzett asztalhoz mentek oda, a fér­fi egy pillanatig habozott, az­után átmentek egy másik asz­talhoz. — íme, a sofőrök egyetlen privilégiuma — mondta a férfi, — Nem az egyetlen — akart ellentmondani Szemjon. De hallgatott. Más sem hiányzik, mám vitába keveredni az uta­sokkal. Kellemetlenül érintet­te, hogy ezek ketten ilyen ha­mar összebarátkoztak. Neki ez sohasem sikerűit. — Ez a színes bőrűek szá­mára kijelölt hely — jegyez­te meg a férfi. Rossz a szíve, gondolta Szemjon, szólni is akart neki, ne egyen olyan sokat, mert túlterheli a »motorját«. De azután mégse szólt. Aszjá mosolygott az utasok­ra. Már felnőtt fia van, ha egyszer nagymama. Bár nem lehet nagyon idős, mert há­rom évvel ezelőtt még ő ho­zott neki Moszkvából iskola- ruhát. Szemjon felállt. — Négy perc múlva indu­lunk — mondta hangosan, hogy mindenki meghallja. Az utasoknak egyszerre sietős lett. A székeket betol­ták az asztal alá. Aszja kijött a konyhából. — Tudod, megkérték a ke­zemet — mondta. — Kicsoda? — kérdezte Szemjon. — Burljak. — A pilóta? — Igen, százados volt a hadsergeben. — Aszjának fel­csillant a szeme. — Mondd meg, mikor lesz az esküvő?! — Megmondanám, de még nem döntöttem. Már mindent eldöntöttél, gondolta Szemjon, mindent — Félő egy öregasszonynak mindent újrakezdeni — só­hajtott Aszja. — Bár én tudhatnék maga­ménak egy ilyen öregasszonyt — mondta Szemjon. — Menj hozzá, ne töprengj. Szívós fér­fi, no meg a fiadnak is saját családja van már, ideje, hogy a magad életét is elrendezd. — Szemjon úgy mondta mind­ezeket, ahogy Aszja szerette volna, meg ahogy a barátnői is tanácsolták, de Szemjon va­lóban így is gondolta. — Köszönöm — szólt Asz­ja. — Csomagolhatok valami útravalót? — Köszönöm, nem kell — utasította vissza Szemjon, és csak most figyelt fel Aszja fri­zurájára, a bodorított fürtök­re, és a munkaköpeny alatt észrevette a kék ünneplő ru­hát. — öt várod? Aszja bólintott. A tanárnő árgus szemmel figyelte őket. Szemöldökét felhúzta, mintha csak bátorítani akarná Szem- jont: rajta, rajta, sofőr. Szem- jont ez annyira felbőszítette, hogy amikor beült a vezető­fülkébe, megnyomta a kürtöt. A férfiak sietve eldobták a cigarettákat, Szemjon tudta, mennyire jólesik ez a néhány slukk vacsora után, de dühét sehogy sem sikerült lecsilla­pítani. — Gyorsabban, gyorsabban! — kiabált a teljesen ártatlan utasokra. 6. A faluból kiérve fokozta a sebességet Fel-felvillantak a távíróoszlopok, a négyzet ala­kú kis kenderáztatók. ... Akkor is voltak ilyen kis tavak, egyszer az egyik­ből inni akart már merített is belőle, de az anyja észre­vette és jól elpáholta; erre még most is emlékszik. A bekerítést követően nap­pal haladtak, az éjszakát pe­dig mindig valamelyik falu­ban töltötték. Az anyja ba­tyujában a ruhák mellett egy térképdarabka is rejtőzött, ak­kor találta, amikor egy isko­lába éjszakáztak. Szemjon se­hogyan sem tudta megérteni, miként lehet a térképen irány­tű nélkül eligazodni, hiszen a katonáknak a térképen kívül mindig van iránytűjük is. Ké­szült, hogy megkérdezi, de már nem maradt rá ideje. Szemjon emlékezett rá, hogy egész nap mentek, estére már nagyon álmos lett. A mama elővette a térképet, egy fű­szállal a piros, fekete és kék vonalak találkozási pontjára bökött: — Most itt vagyunk. Hol­nap éjszaka nagyapánál le­szünk. Szemjon továbbra is az anyja mögött vonszolta magát, felverte az út porát: tüzérségi támadást játszott. Mögöttük egy autó tűnt fel. Az anyja nyugtalanul körülnézett,' a műút teljesen kihalt volt. Az autó beérte őket és megállt. A kabinból egy katona 6zállt ki, az egyenruhája ujján ezüst rangjelzés — őrmester, ahogy később elmagyarázták Szem- jonnak. Az őrmester bizony­talanul állt szétterpesztett lá­bán, és az anyját méregette. Az autóból még két katona nézett ki. Az egyik nyelvet nyújtotta Szemjonra. Az any­jának remegett a keze. (Folytatjuk^

Next

/
Thumbnails
Contents