Somogyi Néplap, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-16 / 88. szám
Négy város környéki községről Rang és lehetőségek A város környéki községek az utóbbi években tovább fejlődtek. Kaposvárhoz kötődő kapcsolataik erősödtek, bár e kapcsolatok bővítésének lehetőségei erősen korlátozottak. Amikor fejlesztésükről beszélünk, nem kevesebbről van szó, mint a napi és a távola- bi kölcsönös egymásrautaltságról, vagy — meghatározott föltételek esetén — a községeknek Kaposvárhoz csatolásáról. Előbb Somogyaszalót, Zi- mányt és Őreit, majd Magyar- egrest nyilvánították város környéki községnek. 1973. április 15-én, illetve 1975. január 1-én. Somogyaszaló és Magyaregres — az előbbi a székhelyközség — április 1-től közös tanácsú. Mind a négy város környéki község a megye településhálózat-fejlesztési terve szerint a szerepkör nélküli Icate- góriába tartozik. A lakosság száma egyikben sem éri el az ezret. Mezőgazdasági jellegű települések, a családok többsége kötődik a termelőszövetkezethez. Ennek ellenére a tanulmányaikat befejező fiatalok számával csaknem azonos mértékben növekszik a községekből eljáró dolgozók száma. A 654 eljáróból 600- nak kaposvári munkahelye van. A lakossághoz áramló jövedelmek között jelentős a háztáji gazdaságokból származó. Ez nemcsak a jövedelemkiegészítés miatt fontos, hanem azért is. mert a város környéki községek egyik fontos feladata a város jobb ellátása a háztáji gazdaságokból származó termékekkel. Ez azonban egyelőre akadozik. A háztáji gazdaságok nagy többsége inkább csak baromfit tart és legföljebb sertést Nagyon lassan növekszik a szarvas- marhát, főleg tehenet tartó gazdaságoknak száma: 95 háztáji gazdaságban mindössze 96 tehén van. Négy községben... Az olyan nagy múltú állat- tenyésztő községekben is, mint amilyen Magyaregres és Somogyaszaló, minimális a tehénállomány. Lassú fejlődésről legföljebb Zimányban lehet beszélni. A kisállattenyésztés szervezett formái sem honosodtak meg, elsősorban szervezési hiányosságok miatt. Márpedig a helyi jövedelem- forrás ki nem használása is egyik oka lehet annak, hogy sok az eljáró dolgozó. A községekben ugyanis a termelő- szövetkezeteken kívül egyéb termelőüzem — kereseti lehetőség — nincsen. A községek pénzeszközeinek alakulása nincs kapcsolatban a város költségvetésével és fejlesztési alapjával. A tanácsi gazdálkodás bevétele döntően az adókból származik, ezt egészíti ki a községfejlesztési hozzájárulás. Ez természetesen elsősorban a fejlesztési alapot növeli, ám a négy községben összesen nem jelent 200 ezer forintot: 1976- ban 196 ezer forint volt. A IV. ötéves tervben a községek fejlesztésére 1 millió 165 ezer forintot fordítottak, ebben a tervidőszakban ez az összeg megközelíti a 2 millió S00 ezer forintot, bár ebben jelentős tétel lesz a somogyaszalói törpe vízmű megépítése. A községek rendezettsége — korábbi településszerkezetük által meghatározottan — különböző. Ezeket a különbségeket a fejlesztés egyelőre csak ■ I r rr rr w ■ . rí ... gimnazisták csökkenteni tudja, eltüntetni nem. Egyik községnek sincs fejlesztési terve. Valamennyi község kiépített kövesúttal kapcsolódik az országos úthálózatba, nincsen elszigetelve. A belterületi utaknak azonban még a fele se szilárd burkolatú. A járdák már nem okoznak gondot: Zimányban például teljesen kiépültek. Az utóbbi öt évben nagyon sok új családi ház készült el. Még mindegyik községben bőven van beépítetlen, értékesítésre váró belterületi házhely. Lakásigénylő — a nyilvántartások szerint — nincsen. A város környéki községekben a tanácsi munka színvonala különböző. A napirenden szereplő ügyek előkészítésében még sok a hiányosság, és ez a végrehajtásban is érezteti hatását. Az előterjesztések gyakran szóbeliek, sőt a határozati javaslatokat sem foglalják írásba, s ezek színvonala is gyenge. A testületek tevékenységét — különösen a so- mogyaszalói tanácsét — lehet bírálni. A tanácsok megnövekedett hatásköre ezeket a kis községeket nem nagyon érintette. Csak néhány ügyben rendelkeznek első fokú hatáskörrel, ezek között a legfontosabb az adóügy. A feladatkörök, a különböző -tennivalók azonban a város környéki községekben is szaporodtak, elsősorban a fejlesztési feladatok megoldásával kapcsolatban. Több beruházást és felújítást ugyanis csak saját szervezésben és kivitelezésben lehet megvalósítani. A város környéki községek irányításában bekövetkezett változás — a magasabb rang — a községek társadalmi és gazdasági életére élénkítőleg hatott. Ott, ahol a várossal, a városi tanáccsal és az egyéb szervekkel létrehozott szorosabb kapcsolat a helyi céltudatos tevékenységgel párosult, az együttműködés rövid időn belül fejlődést eredményezett Ugyanakkor megállapítható, hogy az ebből falcadó lehetőségeket még nem mindenütt használták ki. Pedig a kapcsolatok közös erősítése kölcsönösen előnyös lenne. M. A. Beszélgetőtársaim — a Táncsics gimnázium negyedikesei — már elküldték jelentkezési lapjukat az egyetemekre, főiskolákra. Danes Gabriella közgazdásznak készül, Balassa István katonatisztnek, Polka Sándor jogásznak, Tóth Mária és Molnár Mária tanítónak. Hamarosan becsukják maguk mögött az öreg gimnázium kapuját, hogy — ha sikerül — elinduljanak választott hivatásuk felé. Sok közös diákcsínyt, élményt hagynak maguk mögött, s egy közös munkát: Valamennyien a honismereti szakkör tagjai. Negyedik éve járják Somogyot és a környező megyéket, gyűjtenek tájszavakat, régi mesterségek őrzőiről készítenek tudományos alapossággal megírt portrét, szokásokat, dallamokat jegyeznek le, elmeséltetik a régi öregekkel, hogyan éltek, mit csináltak ezelőtt harminc, negyven, ötven évvel? A megyei múzeum többször is fölhívta az amatőr gyűjtőket: munkájuk eredményét vigyék be a hivatásos néprajzosokhoz, hogy minél több gyűljön össze a megye felderítetlen néprajzi értékeiből. A Táncsics gimnazisták tizenöt füzetet vittek — ezenkívül csak hét érkezett az egész megyéből. — A legnagyobb gondot még mindig az jelenti, hogyan állítsuk össze a meglevő anyagot, hogyan írjuk le. Ehhez kérjük mindig a tanár úr segítségét. De gyakran találkozunk néprajzosokkal — hivatásos gyűjtőkkel —, akik ugyancsak segítenek megismerni a szakma rejtelmeit, fogásait. Nagyon szívesen hallgattunk előadásokat a gyűjtési módszerről. Még arra is megtanítottak minket, hogyan közeledjünk az emberekhez, hogyan fogadtassuk el magunkat, ha azt akarjuk, szóba álljanak velünk — mondta Fülöp Márta, aki falújában, Somogyszilban gyűjtött anyagot értékes dolgozata elkészítéséhez. — Neki és Danes Gabinak, aki a somogyszili termelőszövetkezet munkaerőhelyzetét térképezte föl, nem volt olyan gondja, hogy sikerül-e anyagot gyűjteni. Jól ismerik őket a faluban, szívesen beszélgetnek velük — mondta dr. MaI rek János szakkörvezető tanár. — Azonban, ha máshova, idegen emberek közé men- , nek a gyerekeink, számolni j kell a nehézségekkel. Érde- ! kés, hogy a huszonnégy hon- I ismereti gyűjtő többsége falun I él vagy onnét származik. Hét év alatt — amióta a szakkört vezetem — megfigyeltem, hogy könnyebben találnak kapcsolatot a falusi emberekkel, érdeklődőbbek. A városi gyerekek világa más, nehezebben értetik meg magukat az idős emberekkel. Palka Jánost, aki Hencsérőd jár be Kaposvárra, mindenki fölengedte a padlására otthon, hogy megkeresse azokat a régi eszközöket, szerszámokat, amelyekkel valamikor dolgoztak. Fülöp Márta egy kicsit a maga családja életét is megírta dolgozatában, mely a Peredi lakodalmas címet kapta. Pered csehszlovákiai község. Mintegy nyolcvan családot telepítettek be onnét Somogy- szilba. A lakodalmi szokások lejegyzése mellett volt idő beszélgetni arról, hogyan szokták meg az új környezetet, hogyan illeszkedtek be, hogyan éltek, gondolkodtak? Néprajzi, szociológiai gyűjtésének egyik adatközlője nagyanyja volt. A hét éve működő szakkör tagjai négyévenként kicserélődnek. A mostani huszonnégy tagú közösség zömét a negyedikesek alkotják. Minden évben rendeznek nyilvános szakköri ülést, amelyen beszámolnak arról : mit gyűjtöttek. A legérdekesebb dolgozatokból fölolvasnak. Azonkívül rendszeresen indulnak különböző néprajzi pályázatokon. Nem készülnek történésznek, néprajzosnak. Amikor arról beszélgettünk, hogy miért érdemes mindezt csinálni, csak annyit mondtak: mert érdekli őket. Lehet, hogy abbahagyják, ha végeznek a gimnáziumban, az is lehet, hogy folytatják. Marek János azt mondta erről: — Sokkal gyakorlatibb annak a tanulónak a történelem- és világszemlélete, aki a könyvből tanultak mellé megpróbál maga is tapasztalatokat szerezni az életből, a múltból. •. M. Kürti András Öt pár ZMMibi Rendkívüli adás <►Dörömbölni kell, azonnal és szüntelenül« Illyés 15. A magas, széles ómódi ruhásszekrény tetején, az előrebukó szegélylécen, a nyitott kalitkák előtt, egymástól szabályos távolságra, mint díszszemlére vagy repülőtéri fogadáson a katonák — úgy áll ott vigyázzlban a tíz zümbi. És a tíz zümbinek lassan forog a feje. Pontosabban: a zümbi fejek félköröket írnak le. Balról jobbra, azután jobbról balra. Hajszálra azonos mozgási sebességgel. Ahogy egyszerre követi a tíz tintapötty szempár Guszt Róbert izgatott járkálását ajtótól ablakig, ablaktól ajtóig. Leszegzett homlokkal, hátrakulcsolt karral menetel az ifjú ornitológus. A lépések ütemében billen a felsőteste, emelődák. komikusán magasra a térde — óriás zümbi. Guszt Róbert gyalogol, a madarak őt figyelik érdeklődő rokonszenvvel, Kati meg mindnyájukat bámulja üdvözölt mosollyal. VersmondÓYcrseny Balatonszárszón A József Attila versmondóverseny részvevői tegnap meglátogatták * szárszói emlékmúzeumot. József Attila emlékére hetedszer rendezik meg Balatonszárszón a versmondóversenyt, melynek ezúttal somogyi részvevői vannak. A rendezők — a megyei művelődés- ügyi osztály, a helyi községi tanács és a siófoki művelődési központ — úgy határoztak, hogy ezentúl a páratlan években megyei, a páros esztendőikben pedig a hagyományos, országos szavalóversenynek adnak otthont Balatonszárszón. Negyvenöt somogyi vers mondó kapott meghívást a tegnaptól vasárnapig tartó találkozóra, s meghívták a kaposvári nyolctagú Forrás együttest is, melynek tagjai tegnap a klubesten József Attila megzenésített verseiből adtak elő. A Forrás együttes tagjai fiatalok : diákok, ifjúmunkások, akik szeretik a verseket, s közös örömük az éneklés. A József Attila versmondó- versenyre a részvevőket a somogyi művészeti szemle körzeti, járási bemutatóin, illetve a Kit mit tud?-on választották ki. Nóhányukücal József Attila balatonszánszói emlékmúzeumában beszélgettem. Horváth Mária, a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium negyedik osztályos tanulója. Nagybajomból naponta jár be. Amikor arról kérdeztem, hogy hol szerette meg a verseket, azt felelte: — Otthon az irodalomtanáromtól kaptam az első buzdításokat, s mostani iskoláimban is sok segítséget kapok, hogy csiszoljam tudásomat a versmondásban. Orosz Márta a kaposvári közgazdasági technikum harmadik osztályos tanulója. A Ki mit tud? megyei döntőjén is találkozhattunk vele. —1 Mi a véleménye a képernyőn lezajlott versenyről? — Ügy érzem, Somogybólis továbbjuthattak volna — többen is. — Kedvenc költője, verse? — József Attila: Tiszta szívvel. Az emlékmúzeumban épp e vers kéziratának a felvétele előtt beszélgettünk. Balogh Zsuzsanna, a kaposvári Munkácsy gimnázium második osztályos tanulója, bejáró Kaposméröből. r— Minek a jutalma a mostani szereplés? — Részt vettem a művészeti szemle körzeti és járási 1 bemutatóin, ezek után kaptam a meghívást a balaton- szárszói versenyre. Nagy Mária, a Táncsics gimnázium másodikos diákja a a Berzsenyi-szavalóverseny egyik helyezettje volt, s részt vett a Ki mit tud? városi versenyén. — Szeret József Attila-ver- seket mondani? — Nagyon nehéz. Azt hiszem, magam is elsősorban az olvasás útján tudom igazán befogadni József Attila verseit. Elmondásunkhoz olyan rendkívüli személyiség szükséges, mint amilyen. Latino- vits Zoltán volt. S végül egy katona a részvevők közül: Kutnyák Ferenc tizedes Körmendről utazott Balatonszárszóra. — Tíz alkalommal vettem részt a művészeti szemle nagyatádi rendezvényein. Most is épp otthon voltam szabadságon, mikor a bemutatóra még jelentkezhettem. Eddigi legemlékezetesebb szereplésem 1972-ben volt: réKct vehettem a Ki mit tud ? országos selejtezőjén. S azt hiszem, ez a mostam versmon- dóverseny is szép emlék lesz... H. R. Kész világszám! . Ezt cirkuszban kéne mutogatni! — gondolja, az asztal mögött ülő újságíróiány, értve az elismerést a ritmikus-nyaktornász madaraidra és az öles léptekkel masírozó madarászra egyaránt, tehát a teljes produkcióra. El ragadtatásálban a legszívesebben kacagna és tapsolna, de nem teszi egyiket sem. Mert ez a fiú olyan sértődés, mint egy szerkesztőségi takarítónő, olyan érzékeny, mint egy mimóza. Ráadásul most — némi okkal. Megmerevednek, nem teke- rednek már a zumtoinyakak, mert a fiatal tudós is megáll végre. Horgonyt vet az asztal túloldalán, Kati felé fordul, aki gyorsan komoly-figyelőre igazítja arcát. . — Hogyan hozhattál ilyen helyzetbe? — kérdi tompán a fiú. — Anélkül, hogy megbeszélted volna velünk? Anélkül, hogy kikérted volna a véleményünket? ... Ha az enyémet nem, legalább az öregemét ... Más egy újságcikk, nevek nélkül, és megint más egy televíziós riport, nem gondolod? Elveszetten néz szét a szobáiban. pókkarjával körbeült. — Ha legalább tegnap szólsz, hogy kicsit kitakaríthattam volna ... Kati együttérzőn fölsóhajt, hadd puhuljoh ettől is a srác. Igen, ő belátja, hogy Robinak tökéletesen igaza van, ő súlyos hibát követett el. amikor önhatalmúlag intézkedett, megérdemli a letolást... Ilyesmiket mond az álszent leányzó, s közben arra gondol, hogy ennek az égimeszelőnek úgyis hiába próbálná megmagyarázni magatartása történelmileg kialakult indokait. Főleg azt, hogy neki eszébe se jutott: itt a két Gusztnak is szava lehet, hogy esetleg nem érthetnek egyet aző tervével. Abban a zuglói tanító családban ugyanis, ahova őt szinte váratlanul, ötödik gyereknek szállította a gólya, négy fiú után, attól kezdve, hogy aka- x-atát fintorral, sírással kifejezésre tudta juttatni, ő dirigált. Négy fivére a rabszolgája, testőre és hódolója volt, tette amit az imádott zsarnok követelt. Es neki — bármilyen következményekkel járt is az ügy — utólag sem kellett döntéseit igazolnia. De hát ennél a longusznál más a helyzet, mint az ábra mutatja, itt logikus érvelés szükségeltetik., — Kezdem a legfontosabbal — mondja Kosaras Kati. — Takarítás Rá se ránts. Majd a tévések után kell rendbe tenni a lakást, előttük teljesen fölösleges. Segíteni fogok én is. Másodszor: Horpádszky. Azért mentem el Horpádszky- hoz, mert ő név a szakmában, és mert jóformán csak őt ismerem közelebbről a tévéből, a MUOSZ-iskolában ő próbál- ta a fejünkbe verni a televíziós riportot, kisportrét és hírt. És ő buzdított bennünket arra, hogy ha olyan témára bukkanunk, amelyik nem papírra, hanem képernyőre kívánkozik, keressük,fel őt bátran, gyermeki bizalommal. Hát én elmentem hozzá az ügyünkben. És kétszeres telitalálat lett belőle. Először is az, hogy Horpádszky rögtön ráharapott a zümbikre, azt hiszem, személyes elszá- molnivalója is van a grafomá- nokikal. És épp. amikor nála jártam, akkor futott be a hír, hogy a szerdai focikuoát valami anyagi zűrből kifolyólag nem közvetítik, konzervanya- gokat nyomnak be helyette, tudod, amiket ilyenkor szoktak, egy kis balett, egy ká természeti szépség, egy kis népi táncikáiás, vagy behubert- dalok, esetleg áriák. Namár- most. Ezek mellett elkelne valami friss dolog is, egy tízperces riport, tudósítás, érdekesség a mából, tudna-e Har- pádszky mester összeülni egy ilyet addigra? És a Horpadt vállalta, egy élete, egy halála, fejét kezünkbe ajánlja, ő a zümibiket megcsinálja. — Eddig világos — mondta Guszt Róbert —, de hát fölhívhattál volna telefonon ... Kati hevesen megrázta a fejét. Kinyitotta a száját, azután gyorsan be is csukta. Nyíltszívű, egyenes ember volt, modem lány, mégis, úgy érezte, hogy most ismét füllentenie kell. Mert az igazság talán fájna ennek a fiúnak. Az. hogy ő nem a televízióban, hanem a lakásán kereste fel Horpádszkyt, hogy nem is először járt ott, hogy Hor- pádszkynál véletlenül volt egy üveg eredeti skót whisky, hogy azt ők a medve bőrére előre meg is itták, és ő ott is maradt... — Értsd meg — mondta végül —, az volt a szitu, hogy azonnali választ kértek: Nem volt időm szimpozionokat ösz- szehívni... Becsszó, ha lett volna egy kis kifutásom, akkor persze... De hát nem volt, és pár perc múlva itt lesznek... Mert nekem ott a ti nevetekben is el keEett döntenem, hogy kell-e nekünk most mindjárt ez a tízperces riport vagy nem kell. A fiú áthajolt az asztalon. — Helyben vagyunk. Miért kell nekünk ilyen sürgősen ez a tízperces televíziós riport? Kosaras Kati egészen el- ámult. (Folytatjuk.)
