Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-12 / 60. szám

A MAGYAR NYELV HETE Mesemondó verseny Minden versenyzőben ott munkál az igyekezet, az aka­rás: nyerni. A közönség és a zsűri véleménye csak ritkán egyezik, mert a közönség megtéveszthető — mondják a hivatalos szakértők. A Kaposvári Tanítóképző Főiskolán olyan versenyt tar­tottak a magyar nyelv hete alkalmából, ahol a zsűri — a tanárokból alakult döntőbi­zottság — és a közönség — a gyakorló iskola tanulói — dön­tése megegyezett. Ez nem nagy csoda, ha azt is megmondjuk, milyen vetélkedő volt: mese­mondóverseny. És ki illetéke­sebb ezt elbírálni, mint az, aki legjobban érti: a gyerek. A főiskola tíz hallgatója vállalta, hogy megpróbálja el­nyerni a gyerekek tetszését és a közönség díját — egy mese­könyvet. A gyakorló iskolások papír­ral. ceruzával a kezükben várták, hogy zsűrizzék a leen­dő tanító nénik és az egy ta­nító bácsi meséjét. Közülük spkan szigorú arcot öltöttek á bíráskodáshoz egészen ad­dig, amíg meg nem kezdődött a mese. Mert abban a pilla­natban megfeledkeztek zsü- ritagságukról, és kerek szem­mel lesték a szót: a szép, for­dulatos, ízes történeteket a rest macskáról, a nagyotmon- dó egérről. Zelk Zoltán ver­ses meséjének zenéjében gyö­nyörködtek: »Az erdőben ak­kor egyszer / nyuszi volt a polgármester«. A tanárokból álló bíráló bi­zottság azt is értékelte, me­lyik hallgató mit választott. A tíz versenyző kilencfélét adott elő, ketten ugyanazt mondták: Lázár Ervin A ha­zudós egér című történetét. Tündér-, Grimm- és Ander- sen-mesét senki sem válasz­tott. Talán azért, mert ezek népszerűsége mintha csökkent volna. Népmese viszont volt; elhangzott Móra Ferenc tör­ténete a pókról. Fülöp György ’ verses meséje a kapzsiságról, Temesi Krisztina édesanyja, Fésűs Éva meséjét’el kedves­kedett a hallgatóságnak, és természetesen nem maradha­tott ki a sorból a Micimackó — aki éppen Füles farkát sze­rezte vissza a bagolytól. Olyan meggyőzően, hogy előadója, Máté Magdolna a zsűri és a közönség díját egyaránt el­nyerte. Az egyetlen fiú versmondó, Csíkvári István volt. Saját me­séjét adta elő. Robár Emília a Hatrongyosi kakasok történe­tébe mai fogalmakat is be­csempészett. Az ő kakasai pél­dául kerekasztal-konferenciát tartottak... A hatás természetesen nem maradt el. A közönség még ott ült volna — talán reggelig is. Ám, ahogy minden mesé­nek — egyszer ennek is vége szakadt. Jövőre ismét folyta­tódik a magyar nyelv hetén. S. M. Színház, kápolnatárlat, buzsáki búcsú Dél-balatoni műsor l9Ti Könyvespolc A színessé a szó »Vallom, hogy a színházi interjú, ha nem intimpistásko- dás, akkor magára vállalhat­ja a kritika, az elemzés, a je­len idejű színháztörténet anyaggyűjtö munkájának egy részét is ...« — így ír Földes Anna egy műfajról, új köny­ve bevezetőjében. A színészé a szó című in­terjúgyűjteményével valóban »állja a szavát«. A megkez­dett utat folytatja: 1970-ben jelent meg a Karrierek —val­lomások, 1974-ben A rendezőé a szó. Ezekben már eredmény­nyel kísérletezte ki alkotói módszerét. Mert a szó legszo­rosabb és legnemesebb értel­mében alkotások ezek az in­terjúk, s nemcsak azért, mert Földes Anna példamutatóan készült fel rájuk, hanem, mert e beszélgetésekben következe­tességé inspirálja a másik fe­let. Érvel, vitatkozik, ha kell, jó értelemben provokálja is a színészt; célja bevallott — az egyes alakítások mögé háttér­ként megrajzolni az alkotás folyamatát, a művész emberi arcát, a figurateremtés gyöt­rően szép munkáját. Akárcsak az előzőnek, új könyvének is — a Szkénétéka- sorozatban jelent meg — van kaposvári vonatkozása. Vajda László, színházunk Jászai-dí- jas művésze vallomást tesz a pályáról, különösképpen Sütő András Egy lócsiszár virágva- sámapja című drámájának főszerepéről. Talán nem érdek­telen, ha érdekességként idé­zünk a színész alkotómunká­jának egy fázisából: »Az évek során kialakult gyakorlattá lett, hogy kézzel másolom be szerepeimet egy-egy füzetbe. Ezeknek a pepita füzeteknek mindig csak az egyik oldalá­ra kerül a szöveg. A másik oldalra a magam felfedezéseit jegyzem föl...« Különösképpen azokat a be­szélgetéseket olvassa mohón az érdeklődő, a színházbarát, melyeknek apropója saját él­ménye is volt. így például Huszti Péter korszakos Jágó- a'akítása Adám Ottó rendezé­sében. A színész szerint: »Já- gó alapélménye: az Otellóval való barátsága... És akkor egyszer csak Otelló... egy velencei nőcske miatt eltávo­lodik ...« Attól válik szikrázó szelleművé a párbeszéd, hogy az interjú készítője rögtön rákérdez: »Bizonyos ön ab­ban, hogy Jágó indulatait nem a karrierféltés szítja?« És so­rolhatnánk ilyen példát szá­zat. Amikor Bessenyei Feren­cet a színházeszményéről kész­teti vallomásra, vagy ami­kor Nagy Attilát a színpadi modorosságról nyilatkoztatja. Nagy élményem volt Kállai Ferenc dr. Stockmannja Ib­sen—Miller A nép ellensége című drámájában. »Tárgyila­gos halksággal« alakította a színész ezt a szerepet, így fogalmaz Földes Anna. Olyan emberi alapélmények, olyan »mögöttes tartományok« föl­derítésére is vállalkozik az ■interjú készítése során, me­lyek ott munkálnak az egyes alakításokban, s amelyek se­gítségével a színész a figura hitelességét teremti meg. Kál­lainál ez egy gyerekkori meg- szégyenülés máig hurcolt, ne­gatív töltésű élménye. Ruttkai Éva Csehovról, Shakespeare-ről beszél, s ki­ben nem merült volna már fel némiképp bénítóan ez? »Én ahányszor Shakespeare-t játszom, látom, vagy olva­som, mindig az jut eszembe, hogy ... tudta már akkor mindezt az emberekről? És, hogy jövök én ahhoz, hogy ehhez hozzátegyek valamit?« Minden alkotó tevékenységben örömét-kudarcait lelő ember­ben megfogalmazódik ez. Néhány nappal ezelőtt je­lent meg lapunkban a Gábor Miklóssal készült interjúnk. Földes Anna könyvében is ta­lálunk egyet: az első kecske­méti szerep, Fülöp király megformálása után, még »me­legében« készült ez a beszél­getés, mely tisztázza, megér­teti a színész választásának okait. És sorolhatnánk a pél­dákat hosszan. Izgalmas könyv ez, a szó szellemi értelmében. L. L. A Dél-balatoni Kulturális Központ gazdasági és szerve­zési osztálya elkészítette az idei műsortervezetet, amely gazdag, változatos programot ígér a Balaton déli partján üdülni szándékozó hazaiaknak és külföldieknek egyaránt. Tudományos tanácskozások, művészeti fórumok, színházi előadások, pódiumműsorok, koncertek, folklór rendezvé­nyek, tárlatok szerepelnek a tervben. A műsor összeállítói gondoltak a gyerekekre és természetesen a »könnyű mú­zsa« kedvelőire is. Szinte valamennyi Bala- ton-parti település művelő­dési házában, könyvtárában, klubjában, múzeumában ké­szülnek valamilyen sajátos műsorra, a somogyi, part köz­pontja, áiófok pedig különb • sen sok és színvonalasnak ígérkező kulturális rendez­vény színhelye lesz a nyá­ron. Itt tartják — a honisme­reti szaktábor kivételével, amely Marcaliban, illetve Ba- latonszentgyorgvön lesz — az összes tudományos tanácsko­zást, konferenciát. szakmai, művészeti fórumot. Májusban rendezik például a magyar kórházszövetség konferenciá­ját, a VI. közgazdász vándor- gyűlést, a szövetkezeti jogá­szok értekezletét, valamint a kórusvezetők, karnagyok ta­nácskozását. Június 26-tól július 10-ig tart az amatőr művészeti szaktábor Siófo­kon. Szeptemberben pedig a Pécsi Akadémiai Bizottság ülésezik a városban: a Bala- ton-környék településtörté­netéről és fejlesztési kérdései­ről értekeznek ekkor a szak­emberek. A siófoki nyári színház mű­sora ugyancsak változatos­nak, nívósnak ígérkezik. Ros­tand: Cyrano de Bergerac, Feydeau : Makrancos hölgyek, Karinthy Frigyes: Minden másképp van, — íme néhány szerző és mű. Az előadók: a kaposvári Csiky Gergely Szín­ház, a Pécsi Nemzeti Szín­ház, a Mikroszkóp Színpad, a Radnóti Miklós irodalmi szín­pad, valamint a Pécsi Balett művészei. A Pódium Balaton című rendezvénysorozat láto­gatói pedig a többi között Ruttkay Évával, Bessenyei Ferenccel, Darvas Ivánnal, Harsányt Gáborral és Halász Judittal találkozhatnak. E soroza+ban mutatják be Kom­lói János »Nyugodtan nevet­hetnek« című zenés, humo­ros közművelődési műsorát is Sas József. Halász László és Szilágyi Zsuzsa közreműködé­sével. A balatoni dalosünnepen című évadnyitó rendezvényen hazai és külföldi kórusok ta­lálkoznak május 21-én és 22-én. A kőröshegyi koncer­tek programját még nem kö­zölte az Országos Filharmó­nia, de az már ismeretes, hogy a siófoki művelődési központ­ban Schiff András, Robert Benz (NSZK-beli művész), valamint Jandá Jenő zongo­raestjére kerül sor a nyári hónapokban. A balatonboglári Kápolna-domb esti koncertjei közül néhánynak a címe: Ars Renata, Bakfark Consort, hár- fa-kürt duó, operaest (a Ka­posvári Szimfonikus Zenekar előadása) stb. A kulturális központ és a MAHART közös rendezvényei, a hajókoncer­tek »utasai« is minden bi­zonnyal maradandó élmény­ben részesülnek. A folklórműsor különösen színpompásnak, üdítőnek ígér­kezik. Sokszor szerepel majd az Állami Népi Együttes, a Budapest Táncegyüttes. és fellép a KISZ Központi Mű­vészegyüttese is. Megrendezik a néptáncegyüttesek találko­zóját, a somogyi folklórestet, s az úgynevezett táncház­randevút. Szerepelnek népi hangszeresek, énekesek, ma­gyar és nemzetközi folklór­együttesek. Az utóbbiak közül a ghanai nemzeti táncegyüt­tes például. Augusztus 20-án és 21-én a buzsáki búcsúba látogathat­nak el a turisták. A balaton- földvári Siotour klub is gaz­dag folklórműsorral várja az üdülőket. A »Művészet a Mű­vészetben« című hagyomá­nyosnak mondható kiállítást ismét megrendezi a Dél-bala­toni Kulturális Központ, a Corvina Kiadó pedig a leg­szebb könyveit mutatja be a nyáron Siófokon. Ugyancsak itt rendezik meg Mészáros András, Dállos Jenő és Ba- lázs-Piri Balázs karikaturis­ták tárlatát. Ficzere Mátyás kerámiáiból állít ki a mű­velődési központban. A balatonboglári kápolna- tárlatokon Kerényi Jenő kis­plasztikáit, Rippl-Rónai József emlékkiállítását, valamint Barcsay Jenő és Kondor Béla grafikáit láthatjuk majd. A szoborparkban Nemes Attila munkáit állítják ki. A bala- tonszemesi művelődési ház­ban a somogyi amatőrök tár­latát és Reich Károly grafika­kiállítását rendezik meg. Ba- latonberényben a Somogyi Fotó- és Filmklub tagjai, va­lamint Szabolcs Péter szob­rászművész mutatkoznak be. Az említett tárlatok meg­nyitásával nem merül ki a dél-balatoni nyár képzőmű­vészeti programja. A gyerekek szórakoztatását a többi között az Állami Báb­színház művészei vállalták. Ezenkívül úgynevezett bohóc- találkozót és gyermekvarietét rendeznek számukra. A köny- nyüzene rajongói az ország legjobb együtteseit, legnép­szerűbb énekeseit hallhatják majd, »szárazon és vizen«. Sz. A, A fiatalok összefogásával Ifjúsági park épül Barcson A Barcsi Nagyközségi Ta­nács településfejlesztési bi­zottsága, a községi és a járá­si KISZ-bizottság a napokban állapodott meg a járási szék­helyet gazdagító, a fiatalok összefogására alapuló társa­dalmi akcióban: ifjúsági par­kot építenek a határátkelő hely közelében, a töltőállo­mással szemben levő tizenöt hektárnyi területen. Március 20-án este fáklyás felvonulással köszönti Barcs fiatalsága a forradalmi ifjúsá­gi napok kezdetét. A menet a leendő ifjúsági parkhoz vo­nul, s ott hirdetik ki ezt a társadalmi vállalást, amely­nek értéke eléri az egymillió forintot. Fákat, díszbokrokat, cser­jéket ültetnek majd a rész­ben fásított területen. Az a javaslat, hogy minden üzem, intézmény, iskola KISZ-szer­vezete a fiatalok ötletei alap­ján járulion hozzá az ifjúsági park gazdagításához. Tenisz-, röplabda-, kosár- és kézilab­da-, tekepálya kialakítását tervezik. Lesz sétány és ko­cogásra alkalmas terület. Tu­catnyi pingpongasztalt állíta­nak fel. Nagygyűlések, szabadtéri hangversenyek rendezésére is alkalmassá teszik a parkot. A nyári szombat estéken ze­nés. műsoros összejöveteleket rendeznek a helyben és a környéken élő fiataloknak. A barcsi kezdeményezés olyan programot ad az 1100 KISZ-fiatalnak, amely hosszú időre gazdag lehetőséget nyújt minden üzem, intézmény és iskola alapszervezetének, hogy ötleteikkel, munkájukkal elősegítsék Barcs gazdagodá­sát, egyúttal pedig az Edzett ifjúságért! mozgalom fellen­dülését. Dicséretes az az elhatáro­zás, melyet az alapszervezetek jeleztek: az általuk épített parkrész fölött védnökséget vállalnak, hogy az mindenkor kifogástalan állapotban le­gyen. TUSKÉS TIBOR íaiatontól a Dráváig — Amikor az emléktábla­avatás volt. három napig ná­lunk lakott Fekete István öz­vegye — mondia Márton Im­rén«. — Felöltözött göllei vi­seletbe. úgy fényképeztette le magát. — Albumot hoz elő. — Nézzék, itt a kép ... Később küldtünk neki Pestre göllei lyukas kalácsot meg kugló­fot ... Fekete István minden könyve megvan nekünk. Sok könyvében, a Zsellérekben, az őszi vásárban jól rá lehet is­merni a falura... Két kis­testvére itt van eltemetve ... Ma is élnek a faluban, akik együtt pajtáskodtak vele ... Gyere, Lacika — fordul az asszony a fiához ■—. mutasd meg. hol lakik Ernő bácsi meg Annus néni... Először az iskola előtt ál­lunk meg. A Bors István re­liefjével díszített emléktáblán ez a szöveg olvasható: »E ház­ban született Fekete István író, a kétkezi emberek és a természet világának költői áb­rázolója. Rajongásig szerette szülőföldjét és annak embe­reit, akik emberségét és írói világát formálták. Élt 1900— 1970. A nagy író emlékét ke­gyelettel őrzi Gölle község la­kossága.« — Mi gondozzuk az emlék­táblát meg Fekete István két testvérének a sírját a teme­tőben — böki ki Márton La­ci, amikor visszaülünk az autóba. — Ki az a mi? — nézek rá. — A Doktor Bübó őrs ... »A .Kácsalja göllei réttel sokszor találkozunk írásaiban, ahol mezítlábas kis pajtásai­val élete legboldogabb éveit töltötte. Hazájának Somogyot tartotta és na evon szerette, íróasztalán szülőfalujának ké­pe állt munkásságának utolsó órájáig« — írja felesége az Emléksorok Fekete Istvánról című kis könyvecskében. Esküdt Ernő bácsi emeletes házban lakik a falu közepén. — ö kilencszázas volt. én kilencszázegybeli — mondia. — Bizony már rég volt. ami­kor együtt pajtáskodtunk... Rossz gyerek volt a Pista... Apja volt a mester, de őt Varga Dezső tanította ... Sze­retett a parasztgyerekekkel barátkozni... Hogy mit lát­szottunk? Kimentünk a rétre, egészen a hegyig. A Kácsalja rétre... Télen szánkáztunk, nyáron meg a mezőn szóra­koztunk, fürödtünk... Ma is van ott egy árok... — Ki volt Puska Géza? — kérdezem Ernő bácsitól. — Éékete István őt is emlegeti könyveiben. — Már meghalt... Valami iparosféle. talán asztalosmes­ter ... Hatvan éve is már öreg ember volt... — Milyen falu volt Gölle? — Nem rossz falu —mond­ja Esküdt Ernő. és kezével fá­radtan végigsimítja arcát. — Mikor találkozott utol­jára Fekete Istvánnal? — Nem szívesen iárt vissu a faluba. Nem tudom, miért. Egyszer a mi pincénknél la­kott. Tömésfalú pince volt. írt valamit. A kulcsot neki adtam, minden másnap vit­tem ki az ennivalót. Szerette a jó bort... A Deres Bözsi lakott a szomszédjukban ... írogatott leveleket. Ilyenkor a pajtásait is üdvözölte meg kérdezgette ... Sajnos, másra nem emlékszem... Annus néni egy ütött-kopoU házban él egyedül. A ház ele­jén lakók vannak, de nem na­gyon néznek rá. Nyolcvanhét éves, szerencsére még ellátja magát. Vizet, fát Márton Laci szokott hordani neki. Annus néni is azzal kezdi: — Rossz gyerek volt... Sze­retett verekedni... Kicsalt korcsolyázni. megtámadott, belelökött a pocsolyába — sovány, csontos karjával da­rabosan magyaráz. — Ki volt az erősebb? — Én! Szegény lány voltam, amúgy meg ügyes. Az anyja be szokott hívni mosogatni. Adtak ebédet... — Milyen csínvre emlékszik még Annus néni? — Az aratóknak vitték vé­kában az ebédet. Pista föl­ment a templomtoronyba, és a macskájukat beledobta a vesszőkosárba. — És még? — Karácsonykor új ruhát kapott, de csak egvszer volt új. Szépen felöltözködött, és elment a rétre csúszkálni. Be­szakadt alatta a jég. otthon mosdatták ki a sárból... Szi­gorú ember volt az apja. Pis­ta mindenáron lovagolni akart. Volt egy kocsisuk, felültette a lóra. A ló megbokrosodott, és Pistát éppen az apja előtt dobta le a földre. Elnyúlt, mint a béka. »Na. megjöttél?« — ennyit mondott csak az ap­ja, {Folytatjukj ___

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents