Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-10 / 58. szám
Mi ohezza a földrengéseket ? Harckocsik segítségével takarítják el a'márcins 4-1, pusztító erejű földrengés következtében összeomlott épületek romjait a román fővárosban. A katasztrofális romániai földrengés újabb figyelmeztető jel volt: a föld belső erői soha nincsenek nyugalőmban, és még a XX. századi technikai fejlettség sem képes akadályt állítani e félelmetes belső energiák útjába. Ez a romániai földrengés csupán egyike volt annak a földren- géses katasztrófasorozatnak, amely 1976. február 4-én a közép-amerikai Guatemalában kezdődött, és amely huszonhétezer emberéletet kívánt. Két övezet Ha törvényszerűséget keresünk a földrengések kipattanás! helyei között, akkor kiderül, hogy mind a közeli múlt, mind az elmúlt évszázadok jelentős földrengései két övezetre koncentrálódtak. Az egyik övezet a Csendesóceán partvidékét kíséri, míg a másik az Eurázsiái lánchegység környezetéhez tartozik. Vannak viszont a Földnek hatalmas térségei, ahol a földrengésekről szinte csak hírből hallanak az emberek. Mi ennek az egyenlőtlen eloszlásnak az oka? Amióta az ember egyre jobban megismeri a Föld belső szerkezetét, sőt alászáll az óceánok mélyébe is, egyre pontosabb feleletet tud adni erre a kérdésre. Földünk szilárd kőzetburka az új kutatások alapján leginkább valami teknősbéka páncéljához hasonlítható. Ez azt jelenti, hogy a kőzetburok nem egységes, hanem több önálló darabkából, »kőzetlemezből« áll. Ezeknek a kőzetlemezeknek a vastagsága általában 80—120 kilométer közötti. E fantasztikus vastagságú lemezek nincsenek nyugalomban, hanem az alattuk állandóan áramló izzó magma hatására egyes övezetekben távolodnak egymástól, más övezetekben egymás felé közelednek. A távolodás térségei az óceánok közepén húzódó víz alatti hátságok, míg a közeledés elsősorban a mélytengeri árok, a hosszan elnyúlt szigetívek, illetve az ezekkel szomszédos fiatal lánchegységek területén következik be. Ez utóbbi térségekben az egymásnak ütköző kőzetlemezek iszonyatos erők hatására ösz- szetöredeznek, egymás alá buknak. Ha egy vékonyabb kőzetlemez kisebb sűrűségű, nagyobb vastagságú másik kőzetlemeznek ütközik — ez következik be a Csendesóceánt körülvevő térségekben —, akkor a vékonyabb lemez igen nagy mélységbe is alábukik, és ezért a földrengések több száz kilométer mélységből is kipattanhatnak. 100 km mélységben A legmélyebb földrengések a 700 kilométert is elérik. A felszíni pusztítás szempontjából azonban sokkal károsabbak a kisebb mélységű rengések. Az Eurázsiai-lánchegység térségében a földrengések általában kisebb mélységben pattannak ki, mint a Csendesóceán környékén. A romániai földrengés fészke pl. 100 kilométer mélységben volt. Ez utóbbi övezetben pattant ki az észak-olaszországi földren- géssorozat tavaly május 6-án, e térségbe tartozik az Üzbég SZSZK területén május 17-én lezajlott földrengés és a közeli múlt törökországi katasztrófája is. E térség azokból a tengeri üledékekből épül fel, amelyek évszázmilliókon át a mai Földközi-tenger ősében, az ún. Tethys-tengerben egymásra halmozódtak, és amelyek az egymáshoz közeledő — Eurázsiát, illetve Afrikát hátán hordozó — kőzetlemezek a magasba préseltek. A lemezek ütközése, közeledése, az üledékrétegek felgyűrődése, illetve függőleges kiemelkedése ma sem fejeződött be, erről tanúskodnak a romániai földmozgások is. Kétségtelen, hogy az elmúlt több mint egy év alatt a katasztrofális földrengések száma megnőtt a korábbi évekhez viszonyítva. Ebből azonban semmiféle távolabbi következtetést levonni nem lehet, hiszen a Föld múltjában is sűrűn váltakoztak aktívabb és nyugodtabb időszakok. Lehetséges az előrejelzés Mégis felvetődik a kérdés, hogy a tudomány képes-e előre jelezni a katasztrofális rengéseket, vagy esetleg — legalábbis a távolabbi jövőben — megakadályozhatja-e ezek kipattanását? Azt mondhatjuk, hogy az elvi lehetőségek megvannak a földrengések előrejelzésére. így például a föld nagy töréses övezetei mentén lézersugarakkal mutathatják ki a legkisebb elmozdulásokat is. A nagy erejű rengéseket megelőző kisebb előrengéseket az érzékeny földrerxgésmérő műszerek biztosan kimutatják. A kőzetlemezekben felhalmozódó feszültség elváltozásokhoz vezet a Föld nehézségi erőterében és mágneses terében, és ezek a változások érzékeny műszerekkel kimutathatók. A radioaktív anyagok bomlása során keletkező gázok felszaporodása bizonyos törések mentén a fokozódó aktivizálódásra figyelmeztet. A kéregmozgások megváltoztatják a kutakban a vízszint magasságát, hévforrások apadhatnak ki, vagy kezdhetnek intenzív működésbe. Egyes állatfajok nyugtalan viselkedése is figyelmeztethet egy katasztrófa közeledtére. Mindezek azonban csak a felkészülést tehetik lehetővé. A károkat csak a megfelelő, meglehetősen költséges földrengésbiztos építkezés csökkentheti. Arról azonban, hogy a földrengések kipattanását az emberiség megakadályozza, a tudomány jelenlegi állása szerint még le kell mondanunk. Juhász Árpád ögánykerék Kaposvár, keleti városrész. A cigánylakosság vegyes összetételű; kolompárok, tek- nővájók, vásárosok. A népszámlálás adatai szerint a városban élő cigányok száma a lakosságét meghaladó ütemben nő... Öten találkoztunk a megbeszélt időben. Valamennyien, akik eljöttek erre a különös szerdai — s mégsem »hétköznapi« — sétára, tenni akarnak, keresik a lehetőségeket; pénzben, szóban, rendeletben és — írásban. Közülük elsőnek/ érkeztem. A körzeti tanácstag, Kompák György — aki a körszemlét megszervezte —, már várt, a Vörös Hadsereg útja és a Schönherz Zoltán utca találkozásánál, a 38-as számú ABC előtt. Részlet egy 1975-ös tanácsi előterjesztésből: »A vásárlók 60 —70 százaléka cigány... a vásárolt áruk 40—50 százaléka ital (sör, bor). Ezenkívül olcsó húsipari termékeket és főzelékkonzerveket vásárolnak.« A fogyasztás jellemzi a fogyasztót. A környezet viszont meghatározza. S amikor megérkezett »Rupi«, a vajda, majd a KÖJÁL-tói Blacz Katalin felügyelő és Szalóczy László, a városi ÉKV-osztály vezetőhelyettese — elindultunk, hogy saját szemünkkel lássuk azt a környezetet, amelynek megváltoztatására nagy erőt fejtenek ki. A Schönherz Zoltán utca nyolcvannégy alatt. Bűvös szám ez a »nyolcvannégy« az érdekeltek és a tájékozottak szűk körében. A három házban több mint húsz család, 200—250 ember él. Közülük Ismét idézek: »Életmódjuk felelőtlen, egészségügyi és társadalmi szempontból veszélyes. Az itt lakó családok többsége nem áll munkaviszonyban. ök kerülnek legtöbbször összeütközésbe a hatóságokkal garázdaság, lopás és szabálysértés miatt. A szabálysértések 10—15 százaléka jogosulatlan kereskedés, közbiztonsági szabályok megsértése, iskolamulasztás stb... Munkába állításuk fejlődésük legjelentősebb kérdése.« A működési engedélyek azonnali bevonása nem lenne megoldás, csak zavart okozna. Másfelől tény, hogy ezeknek a családoknak a gyógynövénygyűjtő, toll-rongysze- dő, képkeretező stb. engedélye öröklődik, s foglalkozást igazoló menlevél a hatóságok előtt. Tizenöt-húsz embernek van egy engedélye, amivel él is — és »működik«. A tönkrenyúzott, s részben tűzifává alakított ajtók mögül kíváncsi, kormos fejek kandikálnak ki. Itt-ott felhangzik egy-egy gyereksírás, káromkodás. Kitárul és falnak csapódik egy ajtó. Alacsony cigányasszony bő szoknyában; amint fölismeri a helyzetet, panaszkodni kezd. A bentről kitóduló levegő szinte mellbe vág. A hevenyészett heverőn borostás fiatalember ül, szemét a döngölt földre tapasztja. Az öregasszony mellett egy tizenkét év körüli lány — talán az unokája — támasztja a félfát, ujjával piros kendőjén matat. Lila lakk csillan a körmén. A vajda kerítést és konténert kér. A kerítést a köz- biztonságért, mert az erre járókat gyakran kővel dobálják a gyerekek — a konténert pedig az udvaron halmozódó szemétnek. Van ugyan tároló, hátrább az udvaron, körülbelül húsz méterre. De nem viszik el odáig a lakók, bedobálják a szemetet a ház egyik üresen álló részébe. A falon tűj pedig már emberek laknak ... »Meglesz a kerítés és a konténer is« — ígérte az építésügyi szakember. A tanácstag egy megépítendő fürdőházról beszél, s a felügyelőnő élénken helyesen, ez már az ő területe is. Mindenki hozzászól, s kialakul az elképzelt fürdő képe. Valahol a körzet közepén építenék ezt a fürdőházat, mely az egész környéké lenne. A gyerekek rendszeres tisztálkodásra szoktatása is megoldódna, hiszen — s ez a legfontosabb — az ő gyerekeiket már magától értetődően abba az életmódba nevelnék, amilyenbe ők szoktak, amilyenné az ő igényeiket formálta a környezetváltozás. A három sárga házon Wl putrik állnak. Somogybán évről évre csökken a kunyhók száma. Kaposvár eddig — különös módon, főként a beköltözések következtében — kivétel volt. A városban 1973-ban számolt 13 putri megháromszorozódott. (A Kaposvári Városi Tanács évente négy állami lakást utal ki cigánycsaládoknak. Az ingyenes lakást sem fogadják el, pusztán azért, mert kiszakítaná őket a megszokott környezetből.) Itt az előjelek alapján for-' dúl a »cigánykerék«. A kiosztott 49 építési telken már ott a víz, a villany. Az egyik családi ház áll, s a többi is épül az idén — valamennyi kedvezményes OTP-kölcsönnel. A lakásba költözéssel eleve jobbak lesznek az adottságok. Felvetődhet viszont egy elgondolkoztató következmény is. Ha ugyanazok a családok kerülnek egymás mellé a házakba, amelyek korábban putriszomszédok voltak, nem érvényesül kellően a környezetváltozás nevelő hatása, alig változnak a magatartás- és szokásformák. Ugyanazok, de nem ugyanott, s főleg nem ugyanúgy. Mert a kunyhók eltűnnek, amint felépülnek a tiszta, tágas otthonok. S ahol villany van, ott az iskolás gyerek este is olvashat, szólhat a rádió. Ahol víz van, ott főzni, fürödni lehet — rendszeresen, A típustervek készen állnak. »1980-ig minden, szociális és egészségügyi szempontból elfogadhatatlan építményt meg kell szüntetni.« A kerék elindult. Most már, ha nem is zökkenők nélkül,' de haladni fog, hogy elérje a célt Fekete Gábor Növényvédelmi tájékoztató A szaporítóanyagok bejelentése A növényi szaporítóanyagot előállító gazdaságok, társulások és egyéni termelők figyelmét felhívjuk arra, hogy a 48/1968. ('XII. 6.) MÉM. számú rendelet 19. §-a az alábbiak szerint rendelkezik: telepítésre, pótlásra, szaporításra csali olyan fertőzésmentes szaporítóanyag használható fel, melynek előállító telepe, faiskolai lerakata faisTÜ5KÉS TIBOR A Illatul a Dráváig Az oszlopokat jobbról és balról, negyvenöt fokos szögben dűlő kilincsfákkal támasztották meg. A szöglábak felső végére is csirt, azaz csapot faragtak. A szöglábak, ezzel tartották a koszorúgerendákat, valamint a ház hosszában, középütt végigfektetett mes- törgerendát. Ha pitar is került a ház elé, a szöglábak állításakor helyezték el a faragott, cifrázott lápfákat. A ház fala kétféleképpen készülhetett. Az egyik a föcs- kerakásos fal volt. A talpgerendák és a koszorúgerendák közé egy-egy méternyi távolságban karókat állítottak, s ezekre vesszőből sövényt fontak. A fonyást kívül és belül sárral tapasztották. Másutt a falak is fából készültek. Az ilyen házat boronafalú háznak nevezik. A boronafal készítésének két módja ismeretes. A ház falát alkotó vastag, durván faragott deszkalapokat a sarkoknál kötésben illesztették egymáshoz, vagy zsilipeléssel fogták össze. Az előbbi esetben a kötésnél, a ház sarkainál és a válaszfalaknál a boronafal egymásba eresztett, beáll ázott végei kissé kilógtak. Az utóbbi esethen a ház sarkainál, a szöglábak és a talpgerenda közé ferdén beállított rövid gerenda, a kilincsfa tartotta a boronafal deszkáit. A boronafalú házat kí- vül-belül sárral tapasztották, és fehérre meszelték. A talpasház tetőzetét a következőképp készítették: a szöglábak által tartott koszorúgerendákra és a mestergerendákra keresztbe figerendá- kat fektettek. A figerendákat pallásdeszkákkal födték le. A padlást 4—5 centiméter vastagon sárral tapasztották be. A tetőzetet a koszorúgerendákba beáillazott és fönt ollóscsappal egybeillesztett, főként hársfából faragott szalufák tartották. A szalufákat a vízszintesen elhelyezett rövid gerendával, a kokasülővel merevítették. A szalufákra merőlegesen rövid léceket erősítettek. Ezekre kötötték a tetőt borító nádat vagy a kézi cséphadaróval kicsépelt szalmát, a zsúpot. A legalsó lécet üstörgyének nevezték. A szólás szerint: »Legalább annyi esze legyen az embernek, hogy ha esik. az üstörgye alá álljon.« A régi zselici ház két ablakával, rövidebb végével nézett az utcára. A ház hosszanti homlokzata és a pitar az udvar felé fordult. A padlásra a pitarból az odatámasztott létrával lehetett fölmenni. A ház tetőzetének utcára néző végét deszkával zárták le. Kedvelték a homlokzat csapott üstökű befejezését. Az oromfal deszkáiba különféle alakú szellőzőnyílásokat vágtak. Az oromzatot fűrészelt szélű szegélyléc díszítette. A mestergerenda kiálló végét is cifrára faragták. A Zselicben fából készült a lakóház és minden tartozéka. Léckerítés választotta el aházat az utcától. Fából volt az udvarra nyíló nagykapu és a kisajtó. Az ajtó deszkáit kovácsnál készült, nagy fejű ci- gányszögekkel fogták össze. A kaput tartó kapufélfát véséssel, faragással cifrázták. Fa volt az anyaguk a ház körüli épületeknek is. a pajtának, az istállónak, a disznóólnak. Fából készült a kút nyílását keretező kút kár a. S fából rótták össze a szőlőhegyen, álló boronapincéket. A régi zselici háznak nemcsak anyaga, építési módja, de .elhelyezése is a természeti viszonyokhoz alkalmazkodott. A házak meghatározott rend nélkül álltak egymás mellett. A jellegzetes zselici települési forma a halmazfalu volt. Űt arra vezetett, amerre az első csapást egy ökrös szekér meghúzta. Két telek határát a domborzati viszonyok szabták meg. A mezsgyét a vízmosás jelölte ki. A házak helyét nem mérnöki rajzasztalon gondolták eh hanem ahogy a szükség vagy a gazda tetszése kívánta. A falu utcás elrendezése a múlt század közepén vált általánossá. Az újonnan települt falvakban már mérnöki bot jelölte ki az utcák vonalát és a házak helyét. Ugyanakkor a régi halimaafalvakat is átrendezték. Szenna, ez az ősi zselici. falu is ekkor — 1860 körül — kapta meg mai egy- utcás. szalagtelkes formáját. A zselici falu ma olyan változást él meg, mely a XIX. századi átalakulásnál is nagyobb. Hajdan a ház anyagát, formáját, helyét a földrajzi adottság, a természeti környezet, a célszerűség szabta meg. Így született a talpasház. Ma az építkezéshez rendelkezésre álló anyagok, az égetett tégla, a beton, a vas, az üveg a legmerészebb tervek megvalósítását, is lehetővé teszik. A zselici falu a közelmúltig megőrizte hagyományos arcát és jellegzetes építkezési stílusát, a talpasházat. Jó volna — mielőtt az utolsó is eltűnik — ellesni ezektől a régi falusi házaktól mindazt, ami bennük érték: az igazodást a táj és a természet alakító erejéhez. az építészeti szerkezetnek alárendelt díszítést, a célszerűséggel harmóniában élő szépséget. (Folytatjuk) kólái növényegészségügyi Igazolvánnyal rendelkezik. Ai árutermelő faiskolákból és erdőgazdasági csemetekertekből származó szaporítóanyag faiskolai lerakatban, egyéb helyen (piacon stb.) csak a szaporítóanyagot előállító telep részére kiadott faiskolai nö- vényegészségügyi igazolvány felmutatásával hozható forgalomba. A károsítok elterjedésének megakadályozása végett valamennyi szaporítóanyag termelésénél, forgalomba hozatalánál rendszeres növényegészségügyi ellenőrzés szükséges. Az ellenőrzés kiterjed az árutermelő és házi szőlő-, gyümölcsfa- és díszfaiskolákra, a faiskolákban előállított valamennyi szaporítóanyagra, a magastörzsű és bokorrózsa, valamint fenyőfeje szaporítóanyagokra és telepekre, a faiskolai és egyéb szaporítóanyag forgalomba hozatalát szolgáló valamennyi elárusítóhelyre, továbbá minden olyan területre, ahol a vegetációs időben faiskolai anyagot tárolnak; az állami erdő- gazdaságok, valamint más szervek által üzemeltetett csemetekertekre, a törzsültetvényekben levő, továbbá bármely ültetvényre kijelölt — szaporítóanyagot termő — szőlőre, gyümölcsfára, gyümölcstermő bokorra és tőre. A termelő köteles a felsorolt szaporítóanyagok termőterületeit a megyei növényvédő állomásnak évente legkésőbb május 15-ig írásban bejelenteni. A bejelentés elmulasztásának — ebből eredően a növényegészségügyi vizsgálat elmaradásának — . növény- egészségiigvi zárlat, illetve szabálysértési eljárás, a zártörésnek pedig bírósági eljárás a következménye. A bejelentéssel egyidőben a vizsgálati díjat a Somogy megvei Illetékhivatal csekkszámlájára kell befizetni, xtgx^an akkor a csekk izazotó szelvényét a növényvédő állomásnak kell megküldeni.
