Somogyi Néplap, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-06 / 55. szám
Összeült a Magyar Nők Országos Tanácsának II. konferenciája (Folytatás az 1. oldalról) mz iparszerű termelés, a munkaszervezés, a munkarend és a szociális ellátás kedvez nekik. A termelőszövetkezeti dolgozók fele nő. Sokan közülük alapító tagjai a szövetkezeteknek és a szocialista brigádoknak is. Egyre inkább folyamatossá válik munkájuk és növekedik a ledolgozott 10 órás munkanapjaik száma. A területi különbségek azonban nagyok és a nők 20 százalékának még nem tudják biztosítani a kötelezően előírt munkanapokat, s ez a szociális ellátásban is hátrányos. A termelőszövetkezeti asszonyok többnyire a nem gépesített, munkaigényes mezőgazdasági kultúrák termelésében vesznek részt. Sokan kimaradnak a nagyarányú műszaki fejlesztésből, egyrészt azért, mert nincs megfelelő képzettségük, másrészt a nőknek való munka korszerűtlen megítélése miatt A termelőszövetkezetekben fizikai munkát végző nők 7 százaléka szakmunkás csupán. Ha több gondot fordítanának a nők szakképzésére és a munkaszervezésre, akkor módot adnának szélesebb körű elhelyezkedésükre és a folyamatos munka végzésére is. Köztudomású. hogy igen nagy a nők aránya a szellemi munkakörökben, az értelmiségi pályákon. A szellemi munkakörökben dolgozók között a női szakemberek aránya megegyezik a férfiakéval. Az átlagosnál lassúbb ütemben növekszik számuk azonban a műszaki és tudományos életben. Ma már a 35 éven aluli férfiak és nők általános- és középfokú végzettsége azonos; egyetemi és főiskolai végzettsége pedig gyorsan közeledik egymáshoz. Bizonyos irányzatok a közoktatásban azonban kevéssé változtak. A gimnáziumokban még mindig több mint 60 százalék a lányok aránya, a szakmunkás- iskolákban viszont csak 29 százalék. A szakmunkás-képzésben a 27 szakmacsoport közül mindössze négyben — a textil-, a ruházati, a kereskedelmi, a bőr- és szőrmeszakmákban — találjuk a leánytanulók kétharmadát. Az iskola pályairányítása gyakran gépies, inkább a régi női szakmákat, mint az új technikai követelményeket tartja szem előtt. Sok szülő sem elég előrelátó és elképzelései a női munkakörökről nemigen alkalmazkodik korunk és társadalmunk igényeihez. Erdei Lászlóné tolmácsolta azt a javaslatot, hogy az Oktatási Minisztérium, a tanácsok szigorúan ellenőrizzék a tankötelezettségi törvény végrehajtását. A SZOT és a TOT figyelmébe ajánlotta, hogy továbbra is kezdeményezzék és folyamatosan szervezzék a dolgozó nők szakmai-politikai képzését, továbbképzését. A felnőttoktatási formák továbbfejlesztésénél vegyék figyelembe a nők jelenlegi élet- és munkakörülményeit, a gyes-en levő anyák helyzetét. Indítványozta a konferenciának: javasolja a Munkaügyi Minisztériumnak. vizsgálja felül az egyes foglalkozásokat abból a szempontból, hogy a műszaki-technikai fejlődés milyen új lehetőségeket nyit meg a nők előtt. A vizsgálat alapján dolgozza ki a szükséges intézkedések tervét, és jelölje meg a közelebbi, távolabbi feladatokat. A KB-határozat megjelenése óta mind az iparban, mind a mezőgazdaságban, mind pedig a szolgáltatás különböző területein javultak a munka- feltételek, a nők egészségvédelme. Hangsúlyozta: a jövőben következetesebben kellene érvényesíteni a kormány 1013-as határozatában foglaltakat, hogy az állami vállalatoknak és szövetkezeteknek adományozott kitüntető címek odaítélésekor azt is értékeljék: mit tettek saját erőforrásaik felhasználásával és belső szervezési intézkedésekkel a dolgozó nők munkafeltételeinek, szociális helyzetének és életkörülményeinek javításáért. Nagyobb figyelmet kellene fordítani a korszerű, biztonságosabb, használhatóbb munkavédelmi berendezések, eszközök tervezésére és gyártására is. Az eltelt években sikerült csökkenteni a férfiak és a nők fizetése közötti indokolatlan aránytalanságokat. Azonban . több helyen ma is megsértik az egyenlő munkáért egyenlő bért elvét, például, amikor nem hasonlítják össze a konkrét egyéni teljesítményeket. Arra van szükség, hogy a pártszervezetek, szakszervezetek és nőbizottságaik ne. engedjék meg, hogy megsértsék a munka szerinti elosztás elvét. Az eltelt időszakban nőtt az anyák társadalmi megbecsülése, fejlődött és kibővült a szociálpolitikai és egészségügyi intézményrendszer, a munkahelyek egyre több segítséget adnak dolgozóiknak anyai hivatásuk ellátásához. A MNOT elnöke a bölcsődék, az óvodák és a gyermek- gondozási segély összehangolt fejlesztésére kérte a kormányt. A Magyar Nők Országos Tanácsának munkájáról szólva kiemelte: az 1971-es nőkonferencia javaslatára vizsgálatot folytattak a nők családon belüli helyzetének és szerepének alakulásáról, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutató Intézetével együtt. A magyar családok élete igen sokszínű. Tartalmát, kapcsolatait, szokásait tekintve gyakorta még konzervatív hagyományokat őriz, de egyre több család életében lelhetők fel a szocialista vonások. A családon belüli szerepek új felfogása a fiatalok körében egyre jobban érvényesül. Egyre inkább érvényesül az a szemlélet, hogy a gyermek nevelése nemcsak az anya, hanem az apa felelőssége is; a szocialista demokratizmus térhódításának elengedhetetlen feltétele a nők politikai, közéleti aktivitása. A párthatározat megjelenése óta növekedett a közéletben részt vevő nők száma, sok fiatal nő került be a politikai mozgalomba. Növekedett a nők aránya a párt, a tanács, a társadalmi szervezetek vezető testületéiben. Szükséges azonban, hogy a jövőben a káderfejlesztési tervekben sokkal jobban építsenek a jó képességű női szakemberekre, mindazokra, akik vezetők lehetnek. A beszámolót követően az elnöklő Keserű Jánosné ismertette a konferencia munkarendjét, bemutatta a Magyar Nők Országos Tanácsának újjáalakításában közreműködő jelölő bizottságot, majd megkezdődött a vita. Borbély Sándor Vállalják bátrában a közéleti megbízatást A vitában részt vett és felszólalt Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Elöljáróban tolmácsolta a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának üdvözletét és személy szerint Kádár János szívélyes jókívánságait. Az elmúlt évek igazolták, hogy pártunk Központi Bizottságának a nők helyzetével, társadalmi szerepével foglalkozó 1970-es februári határozata társadalmunkban széles körű visszhangot, egyetértést, nagy aktivitást váltott ki. Férfiak és nők milliói hitelesnek tartják a nők helyzetéről tett megállapításainkat, elfogadják következtetéseinket, vállalják a megjelölt feladatokat. — Az embert és a társadalmat formáló országépítés, amelynek során valóra váltjuk elveinket, az elmúlt esztendőkben sem volt, s ma sem mentes ellentmondásoktól, gondoktól. Küzdelmes és sikeres munka közben születtek meg az anyagi jólét eddigi feltételei, de nemcsak a jólété, hanem a teljesebb, szocialista humánumtól áthatott erkölcsi felfogásé is. Mindannyiunk közös erőfeszítéseivel, felelős hozzájárulásával haladunk előre a nők társadalmi elismerésében. Ezáltal nemcsak a nők helyzete lesz jobb, megbecsülése nagyobb, hanem javul. tökéletesedik maga a társadalom is. A nők egyenjogúságának biztosítása az egész társadalom érdeke, az egész társadalom ügye. Borbély Sándor elismeréssel szólt arról, hogy a Magyar Nők Országos Tanácsa eredményesen végzi munkáját, cselekvőén járul hozzá a párt XI. kongresszusán megalkotott program megvalósításához. Együttműködése a szakszervezetekkel, a szövetkezeti szervekkel, a Kommunista Ifjúsági Szövetséggel, a Hazafias Népfront-mozgalommal konstruktív és gyümölcsöző. A Magyar Nők Országos Tanácsa tovább erősítette és erősíti kapcsolatait a világ haladó nőmozgalmaival, fontos szerepet vállal a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség munkájában, harcaiban. Olyan időszakban ülésezik a konferencia, amikor a pártunk XI. kongresszusán elfogadott, s ma már méltán nemzetinek tekintett program valóravál- tásán dolgozunk. A gazdasági és kulturális építésről szólva hangsúlyoznunk kell a nők szerepét. A nők részvétele a társadalmilag szervezett munkában az egyenjogúság alapkérdése. A fokozódó kormányzati, munkahelyi, társadalmi gondoskodás — beleértve a szociálpolitikát és annak gyakorlatát is — jól szolgálja ezt. Az utóbbi években fiatal leányok és asszonyok tíz- és százezrei modern, új feltételek között léptek munkába. Hazánkban mindenki dolgozhat, aki akar, és képes rá.-Valójában több a munkahely, mint a reálisan számba vehető új munkaerő. Az állandó munkaviszonyt nem vállaló nők között többségben olyanok vannak, akikI nél- a felkínált munka nem találkozik egyéni elképzelésekkel, előképzettségükkel, vagy például, akiknél a lakóhely és a javasolt munkahely j távol esik egymástól. Máskor pedig a gyermekek ellátása, a család idős tagjainak gondozása teszi indokolttá a nő otthon maradását. Továbbra is feladatunknak tekintjük a dolgozni kívánó nők szervezettebb munkába állítását, a lehető legjobb körülmények között. — Az elért haladást nagyra értékelve és a jó tapasztalatokat felhasználva szólnunk kell arról is, hogy még sok a tennivalónk. Jelentősen javítanunk kell a pályaorientációt ahhoz, hogy a nők teljesebben élhessenek a ■ társadalmunkban meglevő új foglalkozási lehetőségekkel, hogy mind többen valóban adottságaik és képességeik szerinti pályát választhassanak. Ebben nagy feladatai vannak a családnak, az iskolának, a foglalkoztatást biztosító valamennyi munkahelynek és minden tömegtájékoztatási szervnek. A leányok és a fiúk ugyanis még sokszor előítéle- lektől vezérelve választanak pályát, s nem a valóságos társadalmi szükségletekkel, egyéni képességeikkel összhangban. így az indokoltnál nagyobb arányban alakulnak ki »•csak nőknek«, illetve »-csak férfiaknak« elkönyvelt szakmák. Pedig már ma is, holnap pedig különösen arra kel! törekednünk. hogy minden olyan pályán, amely nincs káros hatással a nők egészségére. jobb legyen a nők és a férfiak aránya. Ehhez a nők és a férfiak szemléletén egyaránt változtatni kell. Ebben előrehaladni főleg az egyenlő esélyeket biztosító képzéssel lehet. Az egyenlő jog teljes értékű gyakorlásának szükséges feltétele a magasabb általános műveltség, a nagyobb szakmai tudás. Kiemelte Borbély Sándor, hogy jobban kell élniük a nőknek a képzés és a szakképzés lehetőségeivel. A nők közéleti tevékenységének fejlődését elemezve figyelmeztetett arra: — Még mindig van talaja annak a káros ' szemléletnek, amely a nő vezetésre való alkalmasságát az anyai hivatásra hivatkozva teszi kérdésessé. Azért kell ezzel szemben határozottan fellépni, mert a segítésnek a jóizamiék* mögé bújva, lényegében a haladást fékezi. Ügy vélem, jogosan igényelhetjük, hogy a nők maguk- is bátrabban merjék vállalni a gazdasági, társadalmi, közéleti megbízatást. Egyszóval : ne csak másoktól várják el, hogy egyenrangú, teljes embernek tekintsék őket, hanem vállalják az előítéletek elleni harcot is. Vállalják mind többen és mind tudatosabban az alaposabb politikai tudás megszerzésével együttjáró többletmunkát. További feladataink vannak a nők élet- és munkakörülményeinek javításában is. Következetesen folytatjuk azt a családtámogató politikát, amelyben kiemelten szerepel a gyermekekről való sokrétű gondoskodás, a szolgáltatások fejlesztése és az idős korúak ellátása — mondotta. — Noha ezek nem szigorúan vett nőpolitikái kérdések, megoldásukkal mégis a legtöbb esetben közvetlenül a nők helyzetén is segítünk. A gondoskodás fokozásában hatalmas erőt képvisel a társadalmi ösz- szefogás, az öntudatos emberek tíz- és százezreinek építő tenniakarása. Használjuk ki ezt jobban! — Céljaink tiszták, világosak, vonzóak. Az 1970-ben megfogalmazott, a X. és XI. pártkongresszuson megerősített feladatok valóra váltásában jelentősen előrehaladtunk. Azt is jobban látjuk viszont, hogy gondjaink megoldása nagyobb anyagi ráfordítást igényel, amelynek feltételeit csak feszített munkával tudjuk megteremteni. Tudjuk, ez nem megy rövid időn belül. A hangsúlyt most a felelősségre és a tudatos aprómunkára helyezzük. Ez az elvégzendő tennivalók természetéből egyenesen következik. — A fejlett szocialista társadalom, s ezen belül a nők teljes egyenjogúsága egész társadalmunk szép műve lesz. Olyan társadalomé, amelyben a nők és a férfiak magas eszmeiséggel, igaz emberséggel vállalják a rájuk háruló nemes feladatokat, az alkotómunkát és az új nemzedék nevelését — fejezte be beszédét Borbély Sándor. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség üdvözletét Fanny Edelmann, az NDN főtitkára tolmácsolta. Tatjana M. Frunze, a szov- I jet nőbizottság alelnöke, a I szovjet testvérszervezet és Valentyina Tyereskova elnök személyes üdvözletét tolmácsolta. Felszólalt a vitában Duschek Lajosné, a SZOT titkára, dr. Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára is. Vasárnap a konferencia a beszámoló feletti vitával folytatja munkáját. * * * Este a konferencia részvevői a nemzetközi nőnap tiszteletére a Vasas székházban ünnepségen vettek részt. Dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke köszöntötte a részvevőket, s méltatta a nemzetközi nőnap jelentőségét. Az ünnepi esten felszólallak az európai szocialista országok t.estvérsz.erveze- teiaek képviselői. (MTI) Vendégünk lesz Boliuslav 1925. augusztus 10-én született Bratislavában. A közgazdasági egyetem elvégzése után, 1958-tól 1965-ig a pozsonyi Pravda szerkesztőségének tagja, 1960-tól 1965-ig pedig a lap moszkvai tudósítója. Hazatérését követően, 1967-ig a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága politikai hetilapjának, a Predvoj-nak a Chnoupek főszerkesztője. 1967-ben a csehszlovák kormány tagja lett, s két éven át művelődés- ügyi és tájékoztatási miniszterhelyettes volt. 1969-ben a Csehszlovák rádió vezérigazgatójának nevezték ki. 1970 szeptemberében átvette ■ a Csehszlovák Szocialista Köztársaság moszkvai nagykövetségének irányítását. 1971 decemberében a Svoboda köz- társasági elnök által kijelölt kormányban külügyminiszter lett. 1971 decemberétől a nemzetközi kulturális, oktatási, tudományos és egészségügyi kapcsolatok kormánybizottságának elnökhelyettese. 1972 szeptemberétől a szövetségi gyűlés népi kamarájának képviselője. Bohuslav Chnoupek 1969-től tagja a CSKP Központi Bizottságának. Munkáját magas állami kitüntetésekkel jutalmazták. 1966-ban megkapta a Klement Gottwald Állami Díjat, 1970-ben pedig a Munka Érdemrendet. 1972-ben a Bolgár Népköztársaság a »Sztara Planina« Érdemrend II. fokozatával tüntette ki. (MTI) Földrengés Romániában és Bulgáriában Kaposváron is észlelték a földmozgást Március 4-én 21.30 órakor Romániában erős földrengés volt, amely mindenekelőtt az ország délkeleti területeit sújtotta. A földrengés emberéletben és anyagiakban nagy károkat okozott, különösen Bukarestben, az ország fővárosában. Nicolae Oeausescu, Románia elnöke, a fegyveres erők fő- parancsnoka szükségállapotot rendelt el az ország egész területére. Mozgósították a pártmunkásokat, az állami intézmények dolgozóit, a tömeges társadalmi szervezetek aktivistáit, katonai egységeket, a belügyminisztériumi dolgozókat és a polgári védelmi alakulatokat. hogy minden rendelkezésükre álló anyagi eszközzel és emberi erővel nyújtsanak segítséget a földrengés sújtotta lakosságnak, a vállalatoknak, üzemeknek és társadalmi szervezeteknek. A dekrétum sürgős intézkedéseket rendelt el a közlekedés és távközlés biztosítására, az áramszolgáltatás helyreállítására. a lakosság élelmiszer- ellátásáról való gondoskodásra, az elemi csapás által sújtottaknak adandó elsősegélynyújtásra, a károsultak megsegítésére. Illetékes helyről közölték, hogy a Bukarestben tartózkodó hivatalos magyar kiküldöttek és családtagjaik közül senki sem sérült meg és jól vannak. Szombaton Nicolae Ceau- sescu elnökletével ülést tartott a Román Kommunista Párt KB Politikai Végrehajtó Bizottsága. Az ülésen hozott döntések értelmében a Politikai Végrehajtó Bizottság állandó irodája lesz a mentési munkálatok fő koordináló szerve. A PVB meghatározta a munkálatok sürgősségi sorrendjét. Eszerint haladéktalanul ki kell menteni a romok alól a feltételezhetően életben maradt személyeket és sürgős orvosi ellátásban kell részesíteni őket. A lakás nélkül maradottak ideiglenes elhelyezése érdekében bezárják a felső- oktatási intézményeket; diákjaikat mentési munkákra küldik, a diákotthonokat pedig átmenetileg a károsultak rendelkezésére bocsátják. A károsultak elhelyezésére fel kell használni az újonnan elkészült. még be nem költözött lakásokat, amennyiben a fenti intézkedések nem bizonyulnak elegendőnek, a fedél nélkül maradottakat családoknál helyezik el. Románia történetében még nem volt hasonló méretű földrengés (megközelítő súlyosságát 1802-ben és 1940-ben jegyeztek fel). Erőssége Bukarestben és az ország több pontján elérté a Richter-skála szerinti 7.2 fokot. A rengés »fészke« 100 kilométerrel a íoidkéreg alatt, volt. Bukarestben a szombat esti hivatalos jelentés szerint eddig 298 halottat emedtek lei a romok alól. Mintegy 1800 embert szállítottak kórházba, köztük több száz súlyos sérültet. A hajléktalanokká váltaknak megnyitottak 1000 új lakást, 4300 személyt pedig kollégiumi épületekben helyeztek el átmenetileg. A péntek esti földmozgások Bulgáriában is komoly anyagi károkat okoztak, lakóházak, gazdasági és tanépületek dőltek össze. Sok helyütt megrongálódott az elektromos hálózat, megszakadt a telex- és telefonösszeköttetés. A mentő- osztagok szombaton, délig a romok alól 19 holttestet és 164 sérültet ástak ki. A rendkívül komoly anyagi károk következtében több iparvállalat ideiglenesen beszüntette a termelést. Országosan eddig hatvan teljesen összeomlott épületet vettek nyilvántartásba. A földrengések hatása legerősebben Rusze és Svistov városokban nyilvánult meg. A bolgár geofizikai intézet munkatársai az MTI szófiai tudósítójának kérdésére válaszolva közölték, hogy a péntek esti földrengéstői szombat délig az intézet műszerei ösz- szesen 23 kisebb földmozgást rögzítettek, ezeket azonban a szófiai lakosság nem észlelte. Bulgáriában szómba ton egész nap folytatódtak a földrengés által okozott károk felszámolására indított mentési munkálatok. Az energetikai minisztérium szerveinek gyors fellépése eredményeképpen az egész országban sikerült helyreállítani az energiahálózatot. A Magyar Tudományos Akadémia Geodéziai és Geofizikai Kutató Intézete szeizmológiai obszervatóriumának jelentése szerint Budapesten, Szolnokon is észlelték a földrengést. Olvasóink bejelentése szerint a földmozgások még Kaposváron is észlelhetők voltak: 20 óra 23 perc körül. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Losonczi Pál. az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke táviratban fejezte ki együttérzését és részvétét Nicolae Ceausescunak, a Román Kommunista Párt főtitkárának. a Román Szocialista Köztársaság elnökének, valamint Manea Manescunak, a román kormány első miniszterének a romániai földrengéssel kapcsolatban. Leonvid Berzsenyev, Nyiho- laj Podgornij és Alekszej Ko- s-igin a román vezetőkhöz intézett táviratában fejezte ki részvétét. A romániai földrengés híre mély megrendülést váltott ki világszerte. Számos állam- és kormányfő, különféle nemzetközi szervek biztosították részvét távirataikban együttérzésükről a román népet és vezetőit.
